Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

1989. április 27. Reformpárti jelöltek: radikális és higgadtabb végrehajtással Organikus élő szervezet kell, hogy a párttag közösségben érezze magát- Kellemetlen pártbizottság, radikális gazdaságpolitika - Tisztességes eszközökkel, politikai nyomást gyakorolni - Társadalmasított funkciók, kisszámú profi apparátus - A párt maradjon párt és ne oldódjon fel a mozgalomban 4 NÉPÚJSÁG _____________________________________________________________________ Négy jelölt, négy politikus. Választási kampánnyal, programadó beszédekkel, hogy a küldöttek képesek legyenek dön­teni. A kiválasztás módjával a megyei pártértekezlet olyan újdonságot hozott, ami modellértékű. A négy jelölt: dr. Jáno­si György, Lipovszky Gyula az első titkári, dr. Gazdag László és Herczig Ferenc a titkári posztért „indultak a megmérettetés felé”. Bemutatni őket csak a teljesség igénye nélkül lehet. Egyetlen beszélge­tés alkalmatlan arra, hogy mindenre ki­terjedő „ajánlás” kerekedjék belőle. Ada­lék inkább, a jobb megismeréshez: vég­sősoron pedig mindannyiukat majd a tettek minősítik. Megválasztásuk esetén - a napi politikai életben való jártassá­guk, kapcsolatrendszereik, az, hogy ké­pesek lesznek-e megújítani itt a megyé­ben a pártot, képesek lesznek-e feloldani a párttagokban lévő görcsöt, kimozdítani nyugalmából a kimozdithatatlannak lát- szót. A reformhoz radikális struktúraváltás kell Magas, pengevékony, karakteres arc- élű, határozott programmal induló re­former dr. Jánosi György elsőtitkár-jelölt, aki radikális változásokat sürget, az or­szágban, az MSZMP-n belül is. Kiváló szónok. Pedagógus - tanító. És ez ma elengedhetetlen egy politikus számára. Szuggessztív erejű, magával ragadja az embert: muszáj elhinni, amit mond. Még akkor is, ha az általa mondottak reveláció erejűek: olyan követeleményt állítanak, hogy azonnal szükségeltetik a szemléleti változás. Határozott véleménye: ennek a pártértekezletnek koncepciók sorsa fe­lett kell döntenie és ahhoz megtalálnia a vezető egyéniségeket. Megválasztása esetén csak társadalmasított formában tudja vállalni a feladatot. Akár első titkár­ként, akár titkárként. Ez a gondolat abból is ered: az MSZMP-nek politizáló pártnak kell lennie, hatalmi allűrök nélkül. A tiszt­ségviselőknek - a megyei pártbizottság­nak, olyan közvetítő szerepre kell vállal­koznia, amihez személyes kontaktus szükséges, alapszervezeti beszélgeté­sek és viták, amire csak este, munka után van lehetőség. A hivatalnok tisztségvise­lő képtelen az alapokra - az alapszerve­zetre, a párttagra figyelni, helyette a fel- sőbbség elvárásait próbálja jól-rosszul teljesíteni. Működésképtelen, merev struktúra- Manapság sokat foglalkozunk múl­tunkkal. Mintha képtelenek lennénk le­számolni vele, mert nincs közmegegye­zés a felelősség kaerdésében. Ön, Jánosi György, hogyan látja ezt?- Nyers Rezső a közelmúltban mondta, hogy a hatvanas években, amikor a re­form elkezdődött, nem fogtunk hozzá egy 1949. óta konzerválódott pártstruktúra reformjához. Fenntartottunk - osztom ezt a nézetet - egy olyan merev hierarchiát, amely lefelé csak hatalmi, felfelé pedig szolgálati formában volt „átjárható”. így aztán mindenki igazán a felsőbb döntési szinteknek akart megfelelni. Többnyire a felsőbb szintekre nem is jutott el az infor­máció: csak olyan formában, hogy a la­kosság kicsit elégedetlen, de nincsen komolyabb gond.- A felelősség mennyire megállapítha­tó?- Mindenekelőtt: fontosabbnak tartom a struktúra átalakítást. Ma már máskép­pen kell politizálni: a pártnak tisztessé­ges eszközökkel politikai nyomást kell gyakorolnia. Éppen ezért, a személyes felelősség nem megkerülhető, de tud­nunk kell, hogy á korábbi struktúra kiter­melt olyan embereket, akik megfeleltek az akkori rendnek. Ők tiszták és be­csületes emberek, bántani nem szabad csak azért, mert azt várták el tőlük. A probléma legfeljebb az, hogy nem ismer­ték fel időben a váltás szükségességét. Ennek ellenére becsületes, tisztességes visszavonulást kell biztosítani nekik. Má­sik kérdés, mert élő, eleven gond, hogy mi legyen azokkal, akik korrumpálódtak, nem maradtak tiszta emberek: velük szemben nem szabad megkerülni a sze­mélyes felelösségrevonást, el kell tőlük határolni magunkat, másképpen képte­len lesz megtisztulni a párt, és visszasze­rezni a bizalmat* Nem szabad fölfelé tekintgetni- A jelenlegi helyzet sokunk számára kiábrándító. A párttag magára maradt, ví­vódik, tanácstalan. Hogyan lehet „meg­váltani”?- A tavaly májusi pártérfékezlet felis­merte azt, hogy a korábbi merev hie­rarchia nem jelent biztonságos átjárha­tóságot alulról. Biztosította az önállósá­got az alapszervezeteknek, de ennek csak a feltételeit teremtette meg a veze­tés: nem hozott olyan döntésekét, ame­lyek az alatta lévő pártszervezetek részé­re kötelezőek lettek volna, elmaradtak az orientáló jellegű információk. És ettől nem indult be az önállóság, a kezdemé­nyezés, maradt a merev szervezeti élet, szemléleti átalakulás helyett, az a vára­kozás, hogy majd felülről megmondják, mit k ell cselekednünk. Ettől végképp megbénult az égész szervezeti struktúra.- És továbbra is bizonytalan maradt a párttag?- A mozgalom hagyományai közé tar­tozik a politizálás, a párttagság vélemé­nyének eljuttatása a városi, a megyei és a központi vezetéshez. Ezt a véleményt ösz- sze kell gyűjteni és minden esetben visz­sza kell jelezni a párttaghoz. Akkor nem érzi magát egye­dül, és nem bizonytalanodik el, élő, eleven mozgalommá tudunk válni. Ehhez azonban a párttagok szintjén is szem­léleti átalakulásra van szük­ség, amit a velük folytatott napi beszélgetések, viták ré­vén lehet elérni.- A reform az első szó, amit manapság kiejtünk a szán­kon. Ön hogy vélekedik er­ről?- A társadalmi és politikai reform nem választható szét egymástól. Mert a párttagság reagálása ma már csak tiszta politikai eszközökkel érvé­nyesíthető. A pártnak van olyan szellemi potenciálja a párttagok között, amely alap­ján kidolgozhat egy koncep­ciót a gazdaságra, a szociál­politikára, a kultúrára... és ezt közvetítse a kormány és a társadalom felé. De ez csak akkor lesz a párttagság való­di érdekeit tükröző program, ha először alulról is átjárha­tóvá tesszük a szervezeti struktúrát. Döntő a gazdaság átalakítása: hajtsuk végre azt a szerkezetváltást, amit évtizedek óta el­határoztunk, amit a reformretorika szint­jén hangoztattunk, de valójában nem haj­tottuk végre. Egyetlen párt képtelen integrálni az érdekeket- Az MSZMP nehezen tudja „elfogad­ni” a többpártrendszer tényét. Lassú és vontatott ez irányban a „kibontakozás”.- Végre eljutott a párt oda - ha nehe­zen is -, hogy támogatja a többpártrend­szert. Rá kellett jönnünk arra, hogy egyetlen párt nem tudja integrálni az or­szágban meglévő érdekeket. Nyitottunk, állapítjuk meg ma, de ehhez politikai jogi garanciák kellenek, olyan párttörvény, ami nem bújtatja az MSZMP érdekeit. Biztosítani kell az új pártoknak a valósá­gos esélyegyenlőséget, amihez hozzá­tartozik a társadalmi vagyon újraelosztá­sa is. De az is, hogy az MSZMP vélt érde­keire hivatkozva sehol senki se korlátoz­za más politikai szervezetek mozgáste­rét. Amint megteremtődött a feltétele, hogy a pártok megalakuljanak és jogi, szemléleti, infrastrukturális vonatkozás­ban valóságos esélyegyenlőség jön lét­re, azután az MSZMP-nek már csak a sa­ját programjával szabad foglalkozni.- Azt gondolom, hogy radikálisan sze­retné átalakítani a megyei pártbizottsá­got.- Radikális változásokat várok, ennek igényével is lépek fel. Éppen ezért mond­tam el többször is: a pártértekezletnek programok közül kell választania. Sze­rintem a megyei pártbizottságnak lefelé szolgálattevő, felfelé pedig döntésbe be­leszólni, a párttagok, alapszervezetek vé­leményét felvállaló bizottságnak kell len­nie. Nincs szükség nagy létszámú me­gyei bizottságra és végrehajtó bizottság­ra. Szakítani kell a hivatali szemlélettel. Olyan eleven, mozgásban lévő-szerveze- tet kell létrehozni, amely bejárja a terüle­tet és gyűjti az információt... és azt kemé­nyen továbbítja a felsőbb pártszervek­nek. Reform ­radikalizmus nélkül Visszafogott, csendes, de határozott politikus Lipovszky Gyula, a másik első­titkár-jelölt. Reform mellett kiálló, de azt csak megfontolt szándékkal véghez vivő elképzeléssel. Számára nem a strukturá­lis átalakítás az elsődleges, hanem a program, a tett és a fokozatos átalakítás. Felelősségteljes, halk szavú megfogal­mazásaival nem a mindent változtatók kedvét keresi. A bénultságból, amibe az MSZMP került, ami a párttagoknál is ér­zékelhető, nem az azonnali és mindent feloldó újdonság vezet ki, hanem a hig­gadt elemzés - egy olyan út, amit követni tud minden párttag. Éppen ezért is - csak főállásban tudja elképzelni, hogy első tit­kári, vagy titkári funkcióba vegyék számí­tásba. Alapkérdésekben mindenben egyetért jelölttársával - csak a módsze­rekben van ellentét közöttük. (Itt kell megjegyezni, hogy mindkét jelölt kijelen­tette a küldöttcsoportok előtt: tudnának együtt dolgozni, bármi lesz is a választás végeredménye.) A válsághelyzet gyökereit kell megvizsgálni- A válsághelyzet gyökereinek megis­merése - ez az alapja a múlt (közelmúlt) elemzésének. Továbblépés csak a té­nyek elfogadásával, a múlt bevallásával válik lehetségessé és hitelessé. Helyileg is vizsgálni kell a múltat - jelenti ki Li­povszky Gyula.- Csak politikai felelősségre gondol?- Az elhatárolódás - csak félmegoldás saját magunk igazolására, de - kifelé csak akkor válik hitelessé, ha az tettekkel is alátámasztódik, igazolódik. A korábbi politikai gyakorlat értékrendszerébe a személyes felelősség (politikai felelős­ség és nem jogi vagy erkölcsi) kategóriá­ja nem épült be, így a hibás döntések miatti felelősségvállalás nem vált sem igénnyé, sem kötelezettséggé. Arról nem is szólva, hogy értékviszonyaink primitív­sége és mesterkéltsége miatt az adódó lehetőségek ki nem használása és a felelősség kérdése még ma sem kap­csolódik össze. A múlt és a felelősség helyi kérdéseit fe­lületes ismeretek alapján nem lehet, nem szabad meg­tenni. Ezt ugyanúgy elemezni kell, mint brszágos szinten, csak ez alapján ítélhető meg, hogy:- milyen legyen a viszo­nyunk a jó szándékú, de a körülmények vagy képessé­gek miatt a vártnál keveseb­bet produkálókhoz, illetve: miként tudunk (az MSZMP) elhatárolódni, megtisztelni (országosan is) az egyénileg kompromitttálódott vagy hatalmukkal visszaélő szervezetektől, csoportoktól vagy személyektől. A kol­lektív felelősség elve csak az általános irányvonal kialakításában, de nem a konkrét tettek értékelésében érvényesít­hető. Ezért a kellő tisztánlátás, a megal­kuvás miatti légkör biztosítása érdeké­ben a személyi felelősséget meg kell ál­lapítani.- Az előbbiek alapján is azt kell mon­danom, hogy azért nem akar radikális változást, mert félő, hogy lavinát indítunk el, ami megállíthatatlanná válik.- A megyei pártértekezletnek hosz- szabb távú programot kell adnia, de meg kell kezdeni az azonnali cselek­vést. Azért is, mert felmérhetetlen fokú a befelé fordulás, a görcsbe merevedés, a kiúttalanság. Tapasztalataim szerint a májusi pártértekezlet óta óriási változá­sokat kellett megélnünk és ezt nehezen tudta kezelni a párttag is. Egy radikális változás nem biztos, hogy a párttag ré­széről ma elfogadható.- Egyébként mindenben egyetért je­lölttársával?- Vallom én is, hogy a megyei pártbi­zottságnak a kétpóluson működő pártot kell szolgálnia: hidat építeni az alapszer­vezetek és a központ között, a megválto­zott feladatokhoz igazodó strukturális változásokkal, amit folyamatként fogok fel, s nem egyszerű aktusként. Most a legfontosabb a párttag cselekvőképte­lenségét feloldani, mert máskülönben megint elhaladunk egymás mellett. A legfontosabb a párttag- Többször említi a párttagot.- Természetesen. Hiszen mit lát, érez, tapasztal a párttag? Azt, hogy az MSZMP vívódik, őrlődik belső vitáiban, közben az ország társadalmi, gazdasági helyzete a mélypont felé tart. Azt érzi a párttag, hogy „rászakadt” - az eddig is útjukat, helyü­ket kereső pártalapszervezetekre - az önállóság, a munkahely, a lakóhely, a platform, a reform és az MSZMP-n belüli polarizálódás dilemmája, miközben ne­hezebben él, a környezetével együtt (amely ráadásul őt teszi felelőssé), vívó­dik önmagával, kapaszkodókat, bizalmat és eredményt sejtető programot, annak magyarázatát és eredményt hozó cse­lekvést vár.- Azt mondta az egyik beszélgetésen, hogy a párttag is ember és egyszerűen emberi Szóváltásra van szükség.- Mindenekelőtt az alapszervezeti pártmunka görcseinek feloldását kell megkezdeni, fel kell tárni a helyi műkö­dési lehetőségeket, segítve az együtt­gondolkodás, a személyes kapcsolatok erősítését. A helyi önállóságot tisztelő segítség- nyújtást tartom fontosnak minden köz­benső irányitó szinten. Nagy feladatok előtt állunk, és éppen ezért nem értek egyet most a pártértekezleten egy szük- körű pártbizottság létrehozásával. A gaz­dasági reformok gyors bevezetését, a vá­lasztásokra való felkészülést azonnali tennivalónak tartom, az erőnket erre kell összpontosítani. A réteg és a közérzetjavító helyi prog­ramok, elgondolások kimunkálását és megvalósítását is éppen ezért előbbre sorolom, mint az ugyancsak elkerülhe­tetlen, de önmagában egyedüli meg­oldást nem jelentő strukturális átalaku­lást. Radikális és mindent élőiről kezdő gazdaságpolitikát Gazdag László radikális reformköz­gazdász - nézetei sorra megdöbbentik hallgatóságát. A megdöbbenés után azonban olyan felszabadult légkör alakul ki környezetében, amire ritkán van példa. A gondolat szabadsága - a kimondás­vágy - azonnal előretör: cselekvést ger­jeszt. Számára nem léteznek tabuk, ha kell, birálja a kormányt, a legfelsőbb párt­vezetést - bizonyíték erejű adatai jelzik: nincs egyetlen percnyi elvesztegetni való időnk. Mert minden pillanat milliókat je­lent az országnak és ezeket a milliókat, milliárdokat minden esetben a nép fizeti meg. Gondolkodása és programja is Já­nosi Györgyhöz áll közelebb. Társadal- masitott megyei pártbizottságot - ő is csak így vállalta a jelöltséget - tart meg­valósíthatónak. Hangoztatja, hogy a Tol­na megyei pártbizottságnak kellemetlen pártbizottságnak kell lennie. Ez lehet az egyetlen kiút számunkra: egy új stílus, egy új párt megteremtésére. (Jellemző rá az is: kérdéseinkre írásban válaszolt.) Nehezen maradhatunk objektívek- Hogyan látja a múlt és ^felelősség kérdését?- Santayana szerint, akik elfelejtik a múltat, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt. Az elmúlt 30 év nagy hibájának tar­tom a szemérmes hallgatást. És sajnos vannak az 1956. óta eltelt időnek is fehér foltjai. Az egész népet érintő döntések zárt ajtók mögött, klikkharcokban szület­tek. Az 1988-as májusi pártértekezleten is végeredményben 108 ember döntött olyan súlyos kérdésben, minthogy ki le­gyen az MSZMP főtitkára. Ha ezeket a tit­kos klikkharcokat jobban ismernénk, ta­lán erőteljesebben követelné a társada­lom ennek a helyzetnek a megváltozását. Föl kell tárni a múltat és a közelmúltat is kíméletlenül, tudományos alapossággal. Egy népnek, de az MSZMP tagságának is joga van tudni, hogy miként döntöttek sorsa felől. Ne legyen megtorlás, bosszú- Személyes felelösségrevonásra is gondol?- A felelősség kérdése nem egyszerű dolog! Ma nehéz objektiven megítélni az ország vezetőinek bőrünkön érzett dön­téseit. Ezért is kellene tisztázni a részle­teket. Például mennyiben határozták meg a nemzetközi körülmények az 1956. utáni megtorlást, volt-e lehetősége az ak­kori vezetőknek ezzel szembeszállni, akartak-e egyáltalán szembeszállni? Igaza van-e Dubceknek, amikor a ma­gyar vezetőket is hibáztatja 1968-ért? Nyilvánvaló, hogy az ország jelenlegi helyzetéért is felelősség terheli a régebbi vezetést, de azért engedtessék meg egy megjegyzés: adósságállományunk meg­duplázódása az elmúlt 3 év „eredmé­nye”. Én az e pillanatban folytatott gazda­ságpolitikát is legalább annyira felelőt­lennek tartom, mint az elmúlt évtizedekét. A hibákért fel kell tárni a felelősséget, a bűnökért felelősségre kell vonni a'felelő- söket, de ne legyen megtorlás, bosszú. Azért tárjuk föl a múltat, hogy tanuljunk, hogy soha többé ne kelljen félnie itt sen­Lipovszky Gyula Dr. Gazdag László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom