Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
II. évfolyam, 11. szám 1989. április 2. ww Ortállók a Duna pártján Vajon ki tudná megmondani, hol porladnak annak a római katonának a csontjai, aki először jelezte magasra tartott fáklyával vagy meggyújtva a jelzőtüzet, a túlparton megjelenő barbárokat? A kérdésre egyértelmű a válasz: senki. Mint, ahogy azt sem tudjuk, hogy a környéken egykor felépített nyolc őrtorony melyikéből vették észre a pannóniai magasabb kultúrát korszerűbb életmódot veszélyeztető, majd később elsöprő barbárok érkeztét. Azt viszont tudjuk, hogy Dunaföldvár környéke mindig is őrtálló hely volt. A dunai átkelőhely védelmére a mai Kálvária-dombon már az őskorban is építettek védmüvet és az Öreghegyről is őrtornyok, őrszemek vigyázták a környék biztonságát, a római korban a közeli Annamatia lakóinak nyugalmát. Utak mellett állott mindig Dunaföldvár. Az egykori mursa-aquincumi (Eszéket Óbudával összekötő) hadiút keresztülment Annamatia erődítmény-városon is, biztosítva távoli népek kultúrájának beáramlásába helyi mesterek termékeinek továbbjutását. Aztán később, századok múlva keletnyugati irányban is itt találkoztak az utak, hisz megfelelőbb átkelőhely sok kilométer távolságban nem volt a Duna mentén. (Mellesleg ma is kilencven kilométerre, Budapesten van Duna-híd és közel ennyire a bajai.) * „1952 augusztus első napjaiban Hunyadi Károly a Megyei Tanács Oktatásügyi Osztályának vezetője hivatott be Szekszárdra. - írta 1982-es visz- szaemlékezésében Rojkó József, a dunaföldvári gimnázium első igazgatója. - Ekkor közölte velem, hogy a Megyei Pártvezetőség és a tanács engem szemelt ki, hogy Dunaföldváron egy középiskolát kellene beszervezni és beindítani. A község elég nagy és van gazdasági körzete is, s egy 4 osztályos középiskoláról volt szó. Felkért, hogy vállaljam el, és az iskolatípus megválasztásával, valamint a szükséges épület megszerzésével kapcsolatban kért meg, hogy azt teljesen rám bízzák, mivel a községi tanács vezetőségével és a párttal igen jó a kapcsolatom. Pár napi gondolkodás után közöltem, hogy elvállalom, és az általános gimnázium mellett határoztam, mivel ebből az iskolatípusból a jövő tanulói szabadon mehetnek mindenféle szakirányba.” Rojkó József a következő okok miatt döntött így: „Eredetileg ipari technikumot akart volna a megyei oktatási osztály szervezni, de ezt elleneztem, azért, hogy Sztálinváros egész biztosan fog ipari technikumot szervezni, annak sokkal jobb adottságai vannak az ipari technikum felállítására, mint Dunaföldvárnak.” Érdekes olvasmány Rojkó József visszaemlékezése, sajnos terjedelmi okokból sem idézhetjükto- vább. Leírja, hogy sikerült az egykori ferencesrendi kolostort gimnázium céljaira alkalmas épületté alakítani (mivel pénz nem volt, az egyik helybeli kőműves a válaszfalak anyagáért vállalta a szűk cellákból a tantermek kialakítását), és azt is jó lenne idézni, hogy miként kezdődött a tanítás. (Az első időben a földszinten még papok laktak, az emeleten pedig folyt a szocialista szellemű oktatás.) * A rendhagyó kezdet után ma is bizonyos mértékig rendhagyó tanítás folyik a dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban. A nagy Afrika-kutató hagyományainak ápolása természetes, mint ahogy az is, hogy három megye diákjai találkoznak a gimnázium falai között. (Kétharmaduk nem Tolna megyei.) És rendhagyó az is Dunaföldváron, hogy a gimnázium tantervébe szervesen beépítik, az oktatás-nevelés szolgálatába állítják a különböző rendhagyó irodalom-, történelem-, vagy énekórákat.- Már augusztusban elkészítjük a művelődési ház vezetőivel közösen a következő tanítási év rendhagyó irodalomóráinak a tervét - mondja Deák Árpád tanár, az irodalmi munkaközösség vezetője. - Azelőtt is tartottunk ilyen órákat, de alkalomszerűen. Az utóbbi négy-öt évben vált ez szervezetté, tervezetté.- Ki pénzeli ezt?- A helyi művelődési ház biztosítja az előadókat, a mi költségkeretünk szerény.- Mennyiben rendhagyó egy-egy ilyen irodalomóra?- Kezdem ott, hogy nem a tanár, hanem külső előadó, az órai megszokottól eltérő módszerekkel tanít. A tanítást, a nevelést hangsúlyoznám, mert mindig az érvényes tananyaghoz kapcsolódnak ezek a foglalkozások. Nemrég nagy élmény volt a tanulóknak Márai Enikő: Hársfaágak csendes árnyán című műsora, ami a reneszánsz költészetbe vezette be a hallgatóságot. Rendhagyó volt a műsor azért is, mert általa bizonyos dolgok más megvilágításba kerültek a tanulók előtt. Az előadott versek, dalok során megjelent a trubadúrköltészet életigénylése, az élet örömeinek dicsérete. Erre a tankönyvben, a szöveggyűjteményben alig van utalás. Az anyag zsúfoltsága miatt ott szinte csak a vallásos énekek szerepelnek, holott az élet örömeinek dicsérete nem volt idegen a korai reneszánsz embertől sem. Más volt ez így, az előadómüvésznö tolmácsolásában, mintha csak a tanár beszélne erről.- Ez így meggyőzően hangzik...- Mondhatok más példát is. Az ikrek hava címmel bemutatott Radnóti-műsorban megjelent a költő prózája is, amire szintén alig van a tananyagban utalás. Derűs, humoros képet festett a műsor a költőről és nemcsak az üldözött, halálmenetbe kényszerített Radnóti Miklósról szólt.- Nagyon sok költő, író, előadóművész bejegyzését olvastam az iskola emlékkönyvében. Nem nehéz ezt összehangolni a tananyaggal?- Megoldható, de az is előfordul, hogy visszautalunk egy-egy már megtanult anyagra. A helyi játékszín a dunaújvárosi színjátszókkal együtt előadta az Antigonét. Tőlünk az elsősök és az érettségire készülők nézték meg. Mindegyikük tanulásához hasznos volt. Vagy például mi már évek óta hangsúlyt fektettünk a határainkon túli magyar irodalom bemutatására. Sellei Zoltán már akkor beszélt a gyerekeknek az erdélyi magyar irodalomról, az ottani népköltészetről, amikor még nem volt divat unos-untalan Erdéllyel foglalkozni. Ugyanígy a Deutsche Bühne közreműködésével rendszeresen tartunk német nyelvű irodalmi műsorokat is. * „Különleges érzékenység, kitárulkozás a befogadásban, valóságos ’márciusi’ áhítat lengte be a termet Kosztolányi verseinek hallgatása közben. Ebben a gimnáziumban mindig megerősödik bennem a hit... Köszönöm ezt a szellemi adományt.” - jegyezte be az iskola vendégkönyvébe Sellei Zoltán a Szeptemberi áhítat című műsora után. *- Melyik volt számodra a legemlékezetesebb rendhagyó óra? - kérdezem Holmár Krisztina harmadik osztályos tanulót?- Talán az - tűnődik el - amikor Szokolay Zoltán mutatta be műsorát. Nemcsak azért, mert olyan verseket hallhattunk tőle, mint még előtte soha, hanem az az előadásmód, ahogy azokat tolmácsolta.- Mire gondolsz?- Szinte eljátszotta a verseket, néha zenei kísérettel, máskor zászlót lobogtatva adott elő egy-egy verset, sőt még evett is a színpadon előadás közben. És szeretem a német nyelvű rendhagyó órákat is.- Megértitek a műsort?- Elsősorban azok vesznek részt a német nyelvű órákon, akik már régebben tanulják és'értik a nyelvet Felkészülünk egy-egy órára. Amikor a budapesti színészek, most csak Újlaky Károly nevére emlékszem, Heine-verseket, balladákat adtak elő, a tanárnő előre megmondta, hol tudjuk az elhangzó műveket elolvasni, egy részüket stencilezve megkaptuk, így volt lehetőség előre lefordítani és ott már ismerősen hangzottak a verssorok.- Hallottam, hogy moziba is jártok szervezetten...- Igen, de megmondom őszintén, ott olyan filmeket nézünk meg, aminél otthon esetleg kikapcsolnánk a tévét, bár az is igaz, hogy például tavaly A nagy generáció nagyon tetszett.- Filmvetítés után megbeszélitek ezeket a filmeket?- Tanórán nem jut erre idő, de az osztályfőnökünkkel, Szabados Sámuellel többször visszatérünk osztályfőnöki órán egy-egy filmre és nagy viták szoktak kialakulni.- Miről vitatkoztok?- Hát a filmről, meg mindenről, ami annak kapcsán szóba kerül. Olyasmiről is, ami nem volt benne a filmben, de kapcsolódik hozzá, szóval mi fontosnak tartjuk.- Legutoljára melyik rendhagyó órán vettél részt?- Marosi Júlia járt itt nálunk és erdélyi népdalokat mutatott be. Már máskor is volt itt, tudtuk róla, hogy magnóval a kézben, faluról falura járva gyűjtötte ösz- sze azokat a népdalokat balladákat, siratókat, amelyeket nekünk bemutatott. Még az is nagyon jó volt hogy mesélt az erdélyi magyarok életéről, népművészetéről. Van az iskolánkban egy lány, Miskolczy Mária, aki rendszeresen énekel különböző versenyeken erdélyi népdalokat. Ezt Marosi Júlia valahonnét megtudta, és igazi meglepetés volt, amikor megkérte a kislányt, hogy együtt énekeljenek. Egy nagyon szép erdélyi népballadát adtak elő, amit mindketten ismertek. Gyönyörű volt, azt hiszem sokáig nem felejtjük el azt az órát. * „A drága gyermeki szemekből nem kíváncsiság sugárzott felém ihletőnek, hanem igaz érdeklődés; értették, szerették a múltból megőrzött szavakat énekeket, ezt éreztem, s ezért tűnt oly rövidkének ez az óra. Köszönöm, nem csak magam nevében, de azokéban is, akiket megidéztem. Szeressétek is, használjátok is énekeinket, költészetünket, legyen az népi, vagy ’művelt ha tudunk azonosulni, egyek vagyunk, mert egyféleképpen érzünk: magyarul. Marosi Júlia.” (Bejegyzés az iskola vendégkönyvében.)- Régebben évi négy filharmóniai előadást tudtunk a tanulókkal meghallgatni, mostanában már csak háromra tellik. Megdrágultak az előadások és egyre nehezebb egy-egy operára eljutni a diákokkal - mondja Endl Károlyné, énekszakos tanárnő. A zenei előadások is köthetők a tananyaghoz...- Természetesen, már csak azért is, mert nem csak zenei bemutatóról van szó ezeken az előadásokon. Bemutatják a hangszereket ésa felcsendülő zenemüveket összekötő szövegek is a jobb megértést szolgálják, bevezetnek a zene mellett az irodalmi, a művekhez kapcsolódó népzenei ismeretekbe is. Mindig komplex előadásokról van szó, amelyek szervesen kapcsolódnak az iskolai tananyaghoz.- Elég szűk lehetőségnek tűnik az évi három előadás.- Az is, de mellette mással is próbálkozunk. Amíg le lehetett, eljártunk a pécsi operaelőadásokra és Budapestre is eljutnak a tanulóink. Végül is nincs száz kilométerre a főváros, nem elérhetetlen, amellett pedig jönnek ide is zenei előadók. Hogy mást ne mondjak, legutóbb Marosi Júlia előadása kapcsán alig tudtunk igazságot tenni, hogy ki mehet be, mert a terem befogadóképessége véges. A gyerekeket megragadta az előadás, ami igazi ismeretterjesztés, népművelés volt Az összekötőszövegek során a művésznő elmondta például, hogy Erdélyben a népdalokat nem éneklik, hanem fújják, mert azt vallják, énekelni a templomban kell. Itt voltak az általános iskolák énekszakos tanárai is, és csodálkoztak, hogy nem kellett senkire rászólni, a gyerekek csüngtek az előadón, néma csendben. Vagy tavaly Pege Aladár koncertjén, de említhetném a nemrégen Pakson tartott Benkó dixieland-előadást is. *- Fontos nevelési lehetőségnek tartjuk az évenkénti országjárásokat is - mondja az intézmény igazgatója, Lukácsi Pál. - Célunk, hogy a négy év alatt tanulóink eljussanak az ország négy nagy tájegységére.- Most az autók, az utazási lehetőségek sokasodása idején ilyen nagy jelentősége van ennek?- Az a tapasztalatunk, hogy a tanulók egy jelentős része előbb jut el külföldre, mint hogy megismerkedne a pécsi műemlékekkel, vagy látná a debreceni Nagytemplomot, esetleg az észak-magyarországi városokáL És ne legyünk túlzott optimisták, akiknek igényük lenne, azok mindegyikének sem adatik meg a lehetőség, hogy családostól országjárásra utazhassanak. A hazaszeretet kifejlesztésének, ápolásának egyik elengedhetetlen feltétele ennek a hazának az ismerete. Ezt pedig legszemléletesebben az országjárások során lehet elérni. Nincs az a diaképpel, videóval illusztrált előadás, ami többet tudna mondani egy-egy tájegységről, mint a személyes találkozás. Sajnos az utóbbi időben az autóbuszos utak nagyon megdrágultak. Az útvonaltervezésnél a takarékossági szempontok sokszor bejátszanak.- Néhány éve olvastam az igazgató egyik nagy álmáról, a speciális tantervű, néptánc-osztályról. Abból mi lett?- Szintén anyagi okok miatfmaradt álom. Úgy gondoltuk, hogy itt Dunaföldváron olyan bázisa, hagyománya van a néptáncnak, hogy lenne lehetőség ^egy néptánc-osztály indítására. Mindenképpen országos beiskolázásra gondoltunk, de ehhez elengedhetetlen a kollégium. Egy húsz-negyven személyes diákotthont kellene kialakítani, ahol a messziről jött diákok lakhatnának. Sajnos azóta sem tudtunk előrelépni. Megfelelő épület és az anyagiak hiányában ez az osztály azóta is álom maradt. * Az ismeretlen őrtálló katonára gondolok. Csontjai talán itt porladnak a bencés kolostorból lett gimnázium falai alatt Hisz alig kőhajításnyira az Öregtorony, ami mindig is az őrtállók fellegvára volt Ma már acéltestű hid ivei a túlpartra segíteni az átjutni akarók sorát. És aki vigyázó szemét a szemközti partra veti, nem barbárok megjelenését, várja, hanem tudásra éhes gimnazistákat szállító autóbuszokat, vonatokat lát A három megye találkozásánál létrehozott kis gimnázium az elmúlt évtizedek alatt mégis őrtoronnyá vált. Egykor innét védték a nyugati kultúrát a barbár támadások ellen, most a kultúrakisugárzó hatása vitathatatlan. A szomszédos nagyváros, Dunaújváros tizenévesei épp úgy Dunaföldvárra utaznak műveltségüket ismereteiket bővíteni, mint a közeli községek: Bölcske, Madocsa, Előszállás, Barcs, vagy a túlparti Solt kisdiákjai. Eljönnek Földvárra, hogy megmászva a tudás tornyait még messzebb tekinthessenek és egykor majd az egyetemek padjaiban, esetleg katedráján szeretettel emlékezzenek az immár kisváros Dunaföldvár kis gimnáziumára. TAMÁSI JÁNOS Egy kis zene, sok-sok vers. Köves Géza előadóművész Petőfi-műsorát mutatja be.
