Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

2 - TOLNATÁJ 1989. április 2. Ki volt Györkönyi Károly? I- Rendhagyó kérdéssel kezdem beszélgeté­sünket: véleményed szerint mi az oka annak, hogy nem túlságosan kedvelem az úgynevezett „hivatalos” személyiségekkel, vezetőkkel való, a mostanihoz hasonló eszmecserét?- Alapvetően én sem kedvelem az ilyesmit, persze nem is azzal kellene fog­lalkozni, hogy ezeknek az embereknek milyen okos és eredeti gondolataik van­nak. Szerintem az a lényeg, hogy a jó gondolatokat minél előbb valósítsuk meg. Ebből a szempontból nem a szép elképzelések számítanak, hanem az, hogy mit tettünk le az asztalra.- Egyre gondoltunk, legalábbis ebben a vo- natkozásban. Ám mindezt még kiegészíteném azzal, hogy a fentebb említett „hivatalos” szemé­lyiségek mindig nagyon ügyelnek arra, hogy mondanivalójukat rendkívül finoman fogalmaz­va adják közre, s ilyenkor már nem egy esetben eivész a lényeg.- Ez a stilus - főképpen ezen a politi­kai területen - sajnos él, azt kell monda­nom, mi sem vagyunk egyértelmű kivéte­lek. Mégis manapság egyre nehezebb ki­kerülni, megkerülni bizonyos kérdése­ket. I- Mondanál magadról is véleményt - mint a KISZ Tolna Megyei Bizottságának volt első titká­ra, illetve most már a Tolna Megyei Ifjúsági Szer­vezetek Szövetségének első titkára - ebben a te­kintetben?- Én mindig azt vallottam, hogy ha va­laki ilyen területre kerül, ha csak egy mód van rá, próbálja megőrizni önmagát... íf - Ezt az óhajt bizonyára az emberi tulajdonsá­gokra vonatkoztatod. De például - figyelembe véve az ifjúsági mozgalom, a KISZ berkeiben be­következett mélyreható változásokat - milyen értelemben tartod magad vezetőnek? Hivatalo­san, mint ismeretes az első titkári tisztséget töl­tőd be...- Elsősorban nem vezetőnek, hanem közel 7500 fiatal képviselőjének tekintem magam. Mindezzel természetesen adott esetben együtt járnak vezetői, de ugyan­így munkáltatói vagy más egyéb teen­dők. Alapvetően úgy gondolom, hogy a 7500 ember gondjainak, problémáinak a közvetítése a feladatom. Mindehhez az kell, hogy működjön, s lehetőleg jól mű­ködjön a megyei ifjúsági szövetség. S akik ennek a szervezetnek részesei, azok lássák is értelmét jelentkezésüknek. I- Ha valakit, egy kívülállót arról akarnál meg­győzni, hogy van értelme és jövője ennek az új­fajta formációnak, érdemes és előnyös ide be­lépni, miként összegeznéd érveidet?- Ez biztos nehéz feladat lenne. Száz­ból ha kettőt meggyőzök, már eredmény­nek könyvelném el... I - Nem elkeserítő ez egy kicsit?- Ilyen ma az élet, bár nézzük azért meg az érem másik oldalát is! Ha csak egy embert sikerül meggyőznöm - a ta­lán elcsépelten hangzó - jó ügy érdeké­ben, az már igenis eredmény. Amikor en­gem felvettek az MSZMP-be, megkér­dezték, hogy miért akarok tagja lenni a pártnak. Erre azt válaszoltam, hogy vál­toztatni csak belülről lehet, s ha csak egy valamit sikerül a számos jó elképzelésből megvalósítani, már érdemes volt. Ugyan­ez vonatkozik az agitálásra is... I- Még nem válaszoltál az eredeti kérdésre, ne­vezetesen, hogy miként érvelnél?- Gyakorlatilag három fontos tényezőt hangsúlyoznék. Mindeddig csak beszél­tünk az alulról történő szerveződés fon­tosságáról, az önállóságról, ez azonban nem létezett, tehát nem volt igaz. Elkép­zelhető, hogy most sem lesz az, de a le­hetőség benne van,, jobban mint bármi­kor. A másik a demokrácia kérdése. A nemrég lezajlott megyei KlSZ-küldött- közgyűlésen gyakorta úgy tűnhetett, hogy csak tanuljuk a demokráciát. De ha ezen az úton tovább tudunk haladni, ak­kor biztos vagyok abban, hogy itt is alap­vetően előnyös változás áll be. Volt-e ed­dig olyan küldöttgyűlése a KISZ-nek, ahol tízórás vita után született meg a dön­tés? Végezetül az érdekképviseleti tevé­kenységet emelném ki. Azt látni kell, hogy manapság egyre kevésbé képes vállalni bárki is a fiatalok érdekeinek megjelenítését. Gondoljunk csak arra, hogy megyei szinten is mennyire visz- szaesett az ifjúsággal való foglalkozás. Szinte mindegyik szervezetet utolérte a létszámleépítés, és az első, de legké­sőbb a második körben, elbocsátják a fiatalsággal foglalkozó munkatársakat. Ezzel párhuzamosan még nehezebb helyzetbe kerültünk, következésképp ha valamikor, úgy most van igazán szükség az ifjúság érdekeinek védelmére. Erre tö­rekszik mindenekelőtt a megalakult me­gyei szövetség.- Mielőtt áttérnénk a megyei szövetségre, ejt­sünk néhány szót az általad már említett megyei KISZ-küldöttközgyülésről. Hogyan vonnád meg, igaz utólag, ennek a fórumnak a mérlegét, külö­nös tekintettel az ugyancsak érintett demokrati­kus jellegét illetően. Jómagam mintha azt ta­pasztaltam volna, hogy van még bőven pótolni­valónk ezen a téren...- Az igazi demokráciától tényleg mesz- sze voltunk, illetve a vitákban néha nem ártott volna a kulturáltabb, indulatok nél­küli megnyilvánulás. Persze, ha néhány kérdést előzetesen tisztázunk, akkor bi­zonyára nem következnek be ilyen ese­tek.- Igazán nem az elvtelen dicséret mondatja velem, de engem mégis meglepett, hogy a viták, sőt a konfrontációk esetén, vagy a súlyponti kér­désnek bizonyuló program kidolgozásakor vé­gig győzted energiával, érvekre azonnal érvek­kel válaszoltál, szóval egyszer sem kényeszerül- tél elveid feladásával visszavonulni. Készültél valamilyen módon erre a rendezvényre?- Két évvel ezelőtt eszembe sem jutott volna, hogy valamikor is képes leszek egyfolytában 15 percig beszélni. Szá­momra ez a két év - amióta a mozgalom­ban tevékenykedem - jó tanulóidőnek bizonyult. Ahogyan te látod, az rám nézve hízelgő: persze nem tagadom, hogy so­kat változtam, és ezt a KISZ-nek is kö­szönhetem. Sajnos a fiatalok egy része nem meri elmondani véleményét, vagy azért mert fél, vagy attól tart, hogy kineve­tik. Ez az érzés bennem is megvolt, de a gyakorlás révén sikerült ezen túltennem magam. Nem dicsekvésképpen, de elju­tottam odáig, hogy erre a küldöttgyűlésre a szó hagyományos értelmében nem kellett készülnöm. Ez nem jelenti azt, hogy csak a rögtönzésekre hagyatkoz­tam: e fórumok folyamatos figyelemmel kísérése, az erős koncentrálás eleve fél siker. Talán az is a szerencsém, hogy a kemény összpontosítást megkövetelő közgazdasági egyetemről egyből a KISZ MB-hez kerültem, s nem estem ki a gya­korlatból. I- A küldöttgyűlésen megvalósított váltás, ne­vezzük úgy, megújulási törekvés, melynek követ­kezményeképpen a KISZ Tolna Megyei Bizottsá­ga helyett létrejött a Tolna Megyei Ifjúsági Szer­vezetek Szövetsége - nem érkezett túl későn?- Ezt majd az idő eldönti. Az biztos, hogy ezt meg kellett lépni. Nyilván nem kizárt, hogy esetleg erre már egy évvel ezelőtt sort keríthettünk volna. De kérde­zem: ki az, aki tavaly ilyenkor már előre látta napjaink társadalmának viharos gyorsasággal bekövetkező változásait? Sejtéseink voltak, de hát azokra alapozni hosszú távon egyáltalán nem kifizetődő. I- Azért a változások már a múlt esztendőben elérték a KISZ MB-t is. Nem jeleztek ezek valamit számotokra? Azt, hogy nem lehet halogatni to­vább a döntéseket?- Pontosan ezt jelezték, csak hogy az idő rendre túlhaladott bennünket. Egy konkrét példát említek: tavalyelőtt április­ban elfogadott a megyebizottság egy döntést, ami az apparátus felépítésére, pontosabban csökkentésére vonatko­zott. Ezek az elképzelések a nyár végére már időszerűtlenné váltak. Októberben megismétlődött ugyanez az eset. De foly­tathatnám a példálózást a Milyen szocia­lizmust építsünk? vitasorozattal. Mire ez valóban kicsúcsosodott volna, addigra a megfogalmazottak nagy része elveszítet­te jelentőségét. Ezzel azt akarom megvi­lágítani, hogy kezdeti lépéselőnyünk idő­vel gyakorta hátránnyá vált.- Számodra egyébként mit jelent a meguná- sig használt megújulás szó? Mint első titkár, mi­ként kívánsz tevékenykedni az elkövetkezők­ben? Jóllehet már korábban kiderült, hogy az el­ső titkári funkciót hiba lenne a régi beidegződé­seknek megfelelően kezelni.- Ha röviden akarnék válaszolni a te­vékenységemet firtató kérdésre, akkor azt mondanám, hogy úgy végzem a mun­kámat, ahogy azt a tagság elvárja tőlem. I - Ez azért, attól tartok, nem ilyen egyszerű...- Persze, a gyakorlatban ez nem egé­szen így fest. Az alulról építkezés ellené­re megyei szinten is vannak feladataink. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az anya­giakat, melyek szükségesek a fennmara­dás szempontjából. Szerintem illúzió je­lentős költségvetési támogatásra ala­pozni - nemcsak nekünk, hanem bármi­lyen szervezetnek. Tehát ha nem kez­dünk el olyan tevékenységet folytatni, amivel gazdaságilag megalapozzuk a szervezet működését, akkor - lehetünk egyébként bármennyire is jók - létünk kérdöjeleződik meg. Az önállóság szá­momra azt jelenti, hogy saját magunktól függünk és nem mástól. I- Ezzel máris eszembe juttattál egy lényeges kérdést. Elképzelhető az, hogy tovább fog lazulni a KISZ MB jogutódja, azaz a megyei ifjúsági szö­vetség és az MSZMP viszonya?- Ami történt, az a két szervezet közötti kapcsolatban nem lazulást jelent, hanem az együttműködés más alapokon való megközelítését. Azt is hozzátenném, hogy egy eltávolodás megakadályozása mindenekelőtt a párt érdeke. Az MSZMP- nek érdeke kell legyen a partneri viszony kialakítása. Ma a párt akkor tudja meg­tartani ifjúsági szervezetét, ha azt egyen­rangú félként kezeli. Ellenkező esetben hosszabb távon minimum nem lesz meg­felelő utánpótlása. I- Még ebben a hónapban összeül a KISZ kongresszusa, amelyen megyénk egyik küldöt­teként te is részt veszel. Milyen taktikai, vagy stratégiai célkitűzésekkel utaztok erre a rendez­vényre?- Erre még nem tudok határozott vá­laszt adni, mivel a célokat illetően a me­gyei ifjúsági szervezet szövetségi taná­csa hoz döntést. Annyi bizonyos, hogy megyénk képviselői ezen a fórumon egy autonóm, egységes elveket valló, hét és fél ezer tagot számláló, tehát súllyal ren­delkező szervezet nevében képesek cselekedni, s ez a lépéselőny bizakodás­ra adhat okot. I- Személy szerint mire számitasz, mire számí­tanál legszívesebben ezen a kongresszuson?- Ha létrejönne egy országos ifjúsági szövetség, már elégedett lennék. I- Reméljük a legjobbakat, és egyúttal köszö­nöm a beszélgetést. Amikor 1906-ban meghalt, rövid hír­ben megemlékezett róla a Tolnavárme­gye című újság is. A soproni ügyvéd-írót akkor még ismerték és számon tartották idehaza néhányan. Igaz, a nekrológ vé­gén keserűen jegyzi meg a szerkesztő: „Igazán sajnálni való dolog, hogy idegen­be szakadt jeles fiaink legalább irodalmi téren nem tartják fenn az összeköttetést megyéjükkel”. Az okok bizonyára szá­mosak, de feltehetően ez az egyoldalú viszony is hozzájárult ahhoz, hogy neve napjainkra teljesen kirostálódjék szg- kebb pátriája történelmi emlékezetéből. Arnhold Károlyként látta meg a napvi­lágot 1853. április 17-én a Tolna megyei Györkönyben. Apja, Arnhold Mihály, a fa­lu evangélikus kántortanítója, a kortársak szerint „az 50-es években a legjelesebb és messze földön híres orgonisták egyi­ke volt, aki a tudományokat és irodalmat is szerette, és ritka szép értékes könyv­tárt szerzett.” Anyja, Fleischhacker Má­ria, a helybéli lelkész, Bergmann Frigyes feleségének testvére. A szülők németek, a helység lakosai úgyszintén. A gyer­mekként elsajátított német nemzetiségi kultúra Györkönyi későbbi munkásságá­ban természetesen ötvöződik a magyar­ral, anélkül, hogy bármelyik fölénybe kerülne benne a másikkal szemben. Tegyük hozzá: ennek a magatartásnak a tudatos kialakítása és vállalása akkor - és persze, később is, talán mindmáig - nem konfliktus nélkül való. Az elemi iskola elvégzése után Sár- szentlőrincre kerül és a jó hírű evangéli­kus gimnáziumban tanul tovább. Egy kis ideig még a szülőföld közelében marad, aztán végleg elszakad a hazai tájtól. A fő­gimnáziumot a soproni líceumban végzi, majd a pozsonyi akadémián és a buda­pesti egyetemen tanul jogot. A jogi gya­korlatot Sopronban teljesíti és ugyanitt nyit ügyvédi irodát 1881-ben. Nem lesz azonban sikeres a jogi pá­lyán, és ennek kettős oka van. Az egyik természetében rejlik: erős egyéniség, aki megy a maga útján, nem törődve a nép­szerűtlenséggel, gánccsal; nyers és kér­lelhetetlen a maga igazának vállalásában és ugyanilyen kíméletlen ellenfelei bírá­latában. Mintha ama másik földijének szellemét látnánk benne is megeleve­nedni, a Tolnai Lajosét, hiszen az alkati tényezők Györkönyi sorsát is az övéhez hasonló irányba taszították: éles vitákba, perekbe keveredett, sok ellenséget szer­zett magának és tehetsége ellenére anyagi gondokkal kellett küszködnie. A másik tényező, amely eredeti hivatásától folyton elterelte, erős irodalmi-zenei ér­deklődése volt. Ezt a szülői házból hozta magával, de az imént vázolt nehéz termé­szet szöges ellentéte az atyai lelkületnek. Az ifjú ügyvéd Sopronban belemerül a város irodalmi-művészeti életébe és csakhamar nevet szerez magának a köz­életben. Ott bábáskodik a Dunántúli Da­losszövetség megalakulás körül, termé­szetesen tagja a Soproni Férfidalkörnek és részt vesz a legtöbb helyi kulturális egyesület munkájában. Izzó tempera­mentuma, a küzdés szenvedélye és az elfojthatatlan közlési vágy a tollat is kezé­be adja. Még joghallgatóként írogat a Po- zsonyvidéki Lapokba, majd Sopronban rövid ideig a Neue Zeitungot szerkeszti, ennek megszűnte után az Oedenburger Zeitung munkatársa. Vezércikkeivel - fő­leg a halála előtti években - nem egy el­lenséget szerez magának. Leginkább a nacionalista ellenzék koalícióba tömörült pártjaival vannak éles vitái. Arnhold Ká­roly felismeri ennek a magyarkodó politi­kának a kétszínűségét, amely a hatalmi igények harsogásával elleplezi és el­odázza a polgári demokratikus feladatok megoldását. Azt azonban barát és ellenség egy­aránt elismeri, hogy ez az ember kiváló elme: gyors felfogású, igen művelt, éles szemű megfigyelő, szigorú, de objektív műbíráló és veszélyes ellenfél a vitában, amelynek során előszeretettel alkalmaz­za a gúny és a szatíra fegyverét. Meggyő­ződésének komolyságát soha nem von­ják kétségbe, de kimondott véleményé­hez való, fanatizmusba hajló ragaszko­dása mindvégig idegen marad környeze­te számára. A soproni szellemi-politikai elit képvi­selői sokkal szívesebben emlékeznek vissza Györkönyi szépirói munkásságá­ra. Sokan nem bánták volna, ha tehetsé­gét csak e téren kamatoztatja... Első novellái 1874-ben jelentek meg Jókai lapjában, az Üstökösben. Ekkor még családi nevén jegyezte munkáit. Egy évvel később már a Györ­könyi Arnhold Károlyt használta, majd a Györkönyi Károly írói névnél kötött ki. A névválasztás pontos okát nem tud­juk. Föltehetően azt gondolta, hogy saját neve helyett egy jó hangzású magyar név némi előnyt jelenthet az irodalmi közvéle­mény rokonszenvének elnyerésében. Azt a gesztust, hogy végül is szülőfalu­ja nevét vette fel, a kötődés jeleként is fel­foghatjuk. Novelláinak egyike-másika alátámasztja e vélekedésünket. írásait Györkönyi főleg pesti újságok­nak küldte el, legtöbb müvét a Fővárosi Lapok közölte. Ennek a korabeli napi (!) szépirodalmi közlönynek Vadnay Károly a szerkesztője, aki Tolnai Lajosnak is jó ismerőse volt. Vadnay már az első külde­mény olvastán felfigyel az ismeretlen íróra. 1875. június 15-én közli A falu első legénye cimű novella kezdő részletét és még ugyanebben a számban, a kis hírek között ezt olvashatjuk: „E cím alatt lapunk mai számában új elbeszélőt mutatunk be, kitől - e kezdet után - igen figyelemre méltó munkát várhatunk. Ez a népéletből merített beszély eredeti meséjével s élénk jellemzéseivel bizonyára meg fogja nyerni olvasóink tetszését. Nem szoká­sunk a lap közleményeit ajánlgatni a kö­zönség figyelmébe, mivel azt tartjuk, hogy minden mű szóljon magáért, de be- szélyirodalmunk jelen állapotában, mi­dőn a régi hivatottak száma egyre fogy, a nélkül, hogy helyüket hasonló új erők elegendő számmal foglalnák el, méltá­nyosnak tartjuk buzdítani egy fiatal írót, ki a szépirodalom ez ágára határozott hiva­tással bir.” Aligha képzelhető el ennél nagyobb biztatás egy kezdő író számára. Györkönyi azonban egyelőre nem for­gatja sűrűn a tollat, vannak évek, amikor egyetlen műve sem jelenik meg. Az 1893-as esztendő - átmenetileg - újabb fordulatot hoz: a Petőfi Társaság novella­pályázatán a Tálas uram pőre című be- szélyét dicséretben részesíti a bírálóbi­zottság. A következő évben csak a Fővárosi La­pokban kilenc novellája és egy regénye jelenik meg. Legfrissebb novelláiból 1895-ben Sopronban saját kiadásban válogatás lát napvilágot. Közben más műfajban is si­kerrel próbálkozik: A muzslai bankó című népszínművét a Népszínház is előadja. A biztató fellendülés után hamarosan végleg megtörik Arnhold Károly ügyvéd írói pályája. A novellákat a vezércikkek váltják fel. Nem lett volna több témája? Vagy álta­lunk nem ismert kritika vette volna el ked­vét a további írástól? Netán ennyire fon­tosnak vélte a politizálást, hogy csak erre akart koncentrálni? A választ egyelőre nem tudjuk. A politikai csaták, mint már említettük, kemények voltak, de bárminő szenvedé­lyes volt is a küzdelem, az ellenfelek ugyanabba a kaszinóba jártak. Itt érte a halál dr. Arnhold Károly ügyvédet 1906. február 4-én, vasárnap délután - min­denki számára váratlanul. A szomorú eseményről két nappal ké­sőbb így számolt be a Soproni Napló: „Rendes dominó-partiját játszotta Wrchovszky alezredessel és Schöpf ma­gánzóval, mikor halotthalványan hátra- hanyatlott és néhány percnyi vívódás után meghalt. Szívszélhűdés oltotta ki életét. A kaszinó közönsége rémülettel futott össze, az orvosok hamarjában éter injek­ciót alkalmaztak; de a halál munkáját nem tudták feltartóztatni. - Mi lesz sze­gény gyermekeimmel! Ez volt utolsó só­haja és a lélek elröppent belőle.” Felesége, Straner Vilma és öt gyerme­ke siratta a megboldogultat. Gyászolt a város közönsége is. Aztán szép lassan elfelejtették... BRUNN JÁNOS Schattmann Csaba és Szeri Árpád az ifjúsági mozgatom megújulásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom