Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. április 2. Gazdaság, politika, ellenzék Csehszlovákiában az ideológiai vonu­latok a jelek szerint jelentősen befolyá­solják még a reformfolyamatokat, ezzel magyarázható talán a prágai vezetés azon elhatározása, hogy szigorúan fellép az ellenzék képviselőivel szemben. A bi­zonyos hazai és széles körű nemzetközi tiltakozás ellenére kilenchavi börtönbün­tetésre ítélték például február végén az ellenzék egyik jelentős alakját, Vaclav Havel drámaírót, akit garázdasággal és államellenes izgatással vádoltak. A No- bel-díjra is esélyes írót a januári Vencel téri tüntetésekkor vették őrizetbe, amikor is Prága központjában napokon keresz­tül folytatódtak az emlékező megmozdu­lások Jan Palach halálának huszadik év­fordulóján. (A diák a „prágai tavasz” ese­ményeinek elfojtása miatti tiltakozásul felgyújtotta magát.) Feltűnő volt már januárban is a hatósá­gok meglehetős - vízágyús és gumibotos- szigora a felvonulókkal szemben s en­nek egyenes folytatása lett a közelmúlt­ban hozott, talán túlzottan is kemény bí­rósági ítélet. Igaz, ez nem érhette teljesen váratlanul a megfigyelőket, hiszen Ada- mec kormányfő programja felvázolása­kor is leszögezte, hogy a kormány hatá­rozottan és keményen fellép az ellenzék­kel szemben, küzd a destabilizációs erők ellen. Ezek száma pedig - úgy tűnik- igencsak megnövekedett. Míg azelőtt csak a Charta’ 77 nevű szervezet jelen­tette az ellenzéket, mára a másként gon­dolkodók tábora kiszélesedett. 1968 egykori reformerjei az Újjászületés nevű mozgalomba tömörültek s kiállt a rend­szerbírálók mellett a korábban hallgató Alexander Dubcek is. Új frontot alakítot­tak a vezető értelmiségiek is, köztük számos olyan művész és tudós, aki eddig Főképpen a szépre és jóra emlékez­hettek az év fordulóján, és szinte karne­váli hangulatban Kuba lakosai. Tehették ezt annál is inkább joggal, mivel éppen harminc esztendeje, hogy a szilveszter nemcsak az óévet búcsúztatta el, hanem a szabadságot is elhozta a karibi sziget- ország népének. Az örömtüzek árnyé­kában is jól látható volt azonban, hogy a havannai vezetésnek a forradalom győ­zelme utáni harmincegyedik évben nem kevés gazdasági-társadalmi gonddal kell szembenéznie. Elégedetlen lakosság Helyszíni beszámolók és az élesedő hangvételű sajtójelentések szerint pél­dául az utóbbi hónapokban érezhetően felerősödött a lakosság elégedetlensége az állandó ellátási zavarok, a rossz közle­kedés, az ügyintézést bénító bürokratiz­mus és a napvilágra került visszaélések miatt. Sokan s jogosan háborogtak egye­bek közt amiatt, hogy huzamosabb ideig hiánycikk volt a marhahús a jegyre ki­szolgáló üzletekben. (Pedig a már több évtizedes múltra visszatekintő jegyrend­szert éppen azért vezették be, hogy biz­tosítani tudják a „fogyasztási cikkek igaz­ságos elosztását"). A hiány oka azután nem kevés megdöbbenést váltott ki: 1988 első nyolc hónapjában 125 ezer vágómarha hullott el - az értékelések szerint főképpen emberi felelőtlenség, hozzá nem értés miatt. Ez a tény is jelzi, hogy nincs minden rendben a kubai gazdaságban. Viszony­nem politizált. Különösen kiszámíthatat­lan tényezővé vált az ifjúság, független csoportjai gombamódra szaporodnak. De miért is e nagy és egyelőre még ki- békíthetetlennek tűnő ellentét a cseh­szlovák vezetés és az ellenzék között? Köztudott, hogy hivatalosan is beindítot­ták már az átalakítás, a prestavba gépe­zetét. Nos, a válasz abban a hivatalos fel­fogásban- rejlik, miszerint a gazdasági megújulást nem kell feltétlenül követnie a politikai megújulásnak is. A CSKP veze­tése ma még destruktívnak, szocialis­taellenesnek ítéli meg a politikai intéz­ményrendszer reformjának az igényét, szándékát. A hivatalos prágai álláspont szerint az ország jelenlegi politikai intéz­ményrendszere is megfelelő alapot nyújt az átalakításhoz. Úgy tartják, Csehszlo­vákiában lényegében máris megvalósul­tak a másutt elérendő célként emlegetett szocialista pluralizmus ismérvei és köve­telményei. A Nemzeti Frontra hivatkoz­nak ilyenkor, ahol a pártok, csoportok és érdekszövetségek úgymond valódi plu­ralizmust reprezentálnak. Más kérdés azonban, hogy tényleges-e ez a pluraliz­mus, mivel a CSKP vezető szerepe a ha­gyományos módon érvényesül. Az ország gazdasági helyzete a gaz­dasági reformokat elodázhatatlanná tet­te, hiszen az elavuló vagy elavult termék- szerkezet, a korszerűtlen ár- és bérvi­szonyok, a tőkés export visszaesése és a belső ellátási gondok azzal fenyegetnek: az egykoron előkelő helyen álló Csehsz­lovákia végzetesen leszakad a világszín­vonaltól. Ha sok vajúdás után is, de a gazdasági reformok beindultak, s 1990- től - ha minden igaz - még gyorsabb se­bességre is kapcsolnak. Már most el­kezdődött a vállalatok átállítása a nyere­lag új keletű probléma, hogy a kikötők­ben nem dolgoznak folyamatosan s mint a pártlap, a Granma közölte, tonnaszáz­ezrek várnak ki- illetve berakodásra, ez­zel is fokozva az ellátási nehézségeket. Szintén ideható körülmény, hogy a szi­getország még ma is legfontosabb ex­portcikkének, a cukornak a világpiaci ára évek óta rekordmélységben tanyázik. Az államháztartást ez természetesen jelen­tős valutabevételektől fosztja meg, ennek hatására erősen visszafogták a nyugati importot is. A külföldi adósságállomány viszont már 7 milliárd dollár körül jár. Több forradalmi lelkesedés Mindezek fényében korántsem megle­pő, hogy a Kubai KP egyik központi bizottsági ülését csaknem teljes egészé­ben a gazdaságnak szentelték. Áttekin­tették az 1986 áprilisában beindított, úgynevezett kiigazítási kampány eddigi eredményeit és sikertelenségeit. Havan­nában egyértelműen úgy vélik, hogy a gondok a gazdaságban gyökereznek. Mivel a korábbi bátortalan reformkísérle­tek nem hoztak eredményt, ezért a hibák kiigazítására, a rend és a fegyelem meg­teremtésére hozzáláttak az anyagi ösz­tönzést háttérbe szorító gazdaságpoliti­ka felmelegítéséhez. Úgy tűnik azonban, hogy egyelőre kevés kézzelfogható eredményt mutathatnak fel ebben a ki­igazítási szakasz­ban. A gazdaságirá­nyítás reformjával próbálkozó elkép­zelések sikerét ugyanis nagyban behatárolja, hogy a kísérletek a meglé­vő modell tökélete­sítésében látják a kiutat. A vállalatok alacsony haté­konyságának, a rossz munkaszer­vezésnek és gya­kori hiányzások­ségérdekeltségü termelésre, hozzáláttak a mechanizmusok egyszerűsítéséhez, egy sor új törvény született az adóról, a bankokról, a vegyes vállalatokról. Sokakat nem elégít ki azonban az átala­kítás üteme s az ellátási gondok miatt is elé­gedetlenkedők a politika felé fordulnak, és változásokat várnak. Különösen, hogy Ke- let-Európa más államaiból is hasonló fejle­ményekről értesülhetnek. A húszéves nyu­galom csalóka állóvize azonban lassan kezd fodrozódni s időnként már komo­lyabb hullámokat is vet, mint például ja­nuárban. Ezért a csehszlovák párt- és álla­mi vezetésnek komoly, s a politika művé­szetének alapos ismeretét követelő leckét kell megoldania. Nevezetesen: most kelle­ne megragadnia a lehetőséget, hogy meg­nyerje magának a peresztrojkát támogató rétegeket s kezet nyújtva nekik a kölcsönös előnyök és bizalom alapján, biztosítsa részvételüket az országépítő munkában. Az ifjúság képviselőivel már rendeztek egy ismerkedő találkozót s úgy vélem, a kibon­takozás útját is a tárgyalások, a megbeszé­lések jelentik, nem a bírósági ítéletek. Daróczi László nak objektív okait kutató elemzés kevés, elsősorban a szubjektív okokat állítják pellengérre. Fidel Castro szerint ennek a kiigazítási politikának az a lényege, hogy felszá­molják azokat a kísérleteket, amelyek „a kapitalizmus eszközeivel kívánják a szocializmust építeni”. A szabadság szigetének illetékesei úgy látják, hogy nem kell mást tenniük, mint az alapve­tően jó rendszer működési zavarait több önfeláldozással, forradalmi lelkesedés­sel helyrehozni. Igen jellemző példa erre az Ernesto Che Guevara gazdasági gon­dolkodása című kötet megjelentetése, amely az utóbbi hónapok kiugró könyvsi­kere lett. A fentiek jobb megértéséhez elég egy mondatot idézni belőle: „viszonylag rövid időn belül a tudat fejlődése sokkal in­kább előmozdítja majd a termelést, mint az anyagi ösztönzés.” Eltérések és azonosságok Mindazonáltal ma is folynak kísérletek a kubai gazdaságban. Matanzas kikö­tővárosban például négy gyár önálló­ságot kapott a tervezésben, az erőfor­rásokkal való gazdálkodásban. Ösz- szességében azonban a peresztrojka szelleme még nem hatotta át sem a gazdaságot, még kevésbé a poffitikai szférát Kubában. Igaz, az ország vezetői többször is hangoztatták - miközben erkölcsi támo­gatásukról biztosították a szovjet változá­sokat -, hogy náluk nincs szükség gyö­keres fordulatra, átalakításra, a hibákat ugyanis folyamatosan javítják. Bár a politikai intézményrendszer re­formja alighanem még a távolabbi jövő zenéje, valami apró változás mégiscsak érezhető a kubai helyi politikában. Na­gyobb türelmet tanúsítanak például a ha­tóságok a különböző nem formális cso­portosulások iránt, amelyek hivatalos elismerést nem kapnak ugyan, de véle­ményük jelen van a kubai társadalom­ban. Többen közülük a peresztrojka hí­veinek tartják magukat, ami azonban napjaink Kubájában, a forradalom győzelme utáni időszámítás harmince­gyedik évében nem biztos, hogy jó pon­tot jelent. D. L Házasságok és válások az NDK-ban Családi pluralizmus Lehetséges, hogy elavultak már a csa­ládról és a házasságról vallott nézeteink, fogalmaink? Legalábbis erre engedett következtetni a tény, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban a sajtó ha­sábjain és a szakmai értékelésekben nemrégiben feltűnt az „új családi realitá­sok” - első olvasatra kissé rejtélyesnek tűnő - meghatározás. Nos, hogy kíván­csiságunkat már az elején eloszlassuk, az NDK-beli szakértők szerint e fogalom a partnerek, a szülök és a gyermekek kö­zötti pluralizmust jelenti. Ahhoz, hogy kissé részletesebben szóljunk a családi pluralizmus jellemzői­ről és kialakulásának okairól, érdemes felidézni néhány körülményt. Például azt, hogy Európa legfiatalabb államában je­lentős szociális intézkedésekkel próbál­ják házasságra és több gyermek vállalá­sára ösztönözni a fiatalokat. A harminc évnél fiatalabb ifjú házasok 7 ezer márka kamatmentes kölcsönt kapnak, amely­nek összegét egy-egy gyermek megszü­letése után progresszíven csökkentik. Ezzel egy időben lakásvásárlásra vagy házépítésre is igényelhetnek kedvezmé­nyes kölcsönt. Ezenkívül pedig minden anyának jár egyszeri és havi segély min­den gyermek megszületése után. Úgy látszik azonban, hogy ez sem elég... Nagyon is markánsan igazolja ezt az a figyelemre méltó tény, hogy bár az NDK- ban jelenleg növekszik a házasságköté­sek száma, azonban ezeknek 40 száza­léka öt éven belül válással végződik. Az utóbbi három évtizedben kétszer több lett a válás. Ezt pedig főképpen a gyer­mekek sinylik meg. Hiszen hivatalos ada­tok is elismerik, hogy a közelmúltban született gyermekek harmada-fele már nem az eredeti családi körben nevelke­dik. A családi kapcsolatok ennyire sok­rétűségét korábban nem tapasztalták az országban. Nőtlen férfiak élnek saját gyermekeikkel, elvált nők és férfiak foga­dottakkal. S még lehetne sorolni a variá­ciókat. No, de mindenre lehet találni magyará­zatot. Az NDK egyik vezető szociológusa például a Für Dich című lapnak adott in­terjújában azt állítja, hogy a fenti jelensé­geket egyáltalán nem nevezhetjük nega­tívaknak. Ugyanis egészen egyszerűen csak arról van szó: napjainkban mindkét nem magasabb követelményeket tá­maszt személyisége fejlesztése, a part­nerkapcsolatok, a család iránt. E felfogás szerint a rengeteg válás tehát csak a ki­elégítetlen igényeket bizonyítja...-dl­A boldogító igen után - öt éven be­lül felbomlik a házasságok 40 szá­zaléka Az alternatív ifjúsági mozgalmak Az apró betűs szövegű xeromásolón készült röplapot különböző nyelvű, de az alábbi azonos feliratot tartalmazó pecsé­tek - „Atomenergia? Nem, köszönjük” -, valamint olyan szatirikus rajzok díszítik, hogy a láttukra a hideg futkos az ember hátán. Ez az egyike azoknak a sokféle röplapoknak amelyeket a Lengyel Öko­lógiai Klub védőszárnyai alatt tevékeny­kedő „Ökológia és béke” csoportbeli egyetemi és főiskolai hallgatók Krakkó és más városok utcáin osztogatnak a já­rókelőknek. Utópisták? Dekadensek? Felkészület­len reményteli magiszterek, akik egyen­lőséget vonnak az atomerőművek és a nukleáris rakéták gyártása között? A szélmalmokhoz és a petróleumlámpák­hoz való visszatérésről álmodozók? Nem". Az alternatív mozgalmak a leg­műveltebb fiatalokat, úgy is mondhat­nám, értelmiségieket tömörítik soraikba. Képesek a mai civilizációval szembeni minden ellenvetéseiket olyan alaposság­gal s érvekkel alátámasztani, hogy még a professzorok is tehetetlenül széttárják a karjukat. S emellett van egy közös, a mai lengyel valóságban ritkaságszámba me­nő jellemzőjük, hogy számukra nem mindegy. Van olyan céljuk, amely felé a legkülönbözőbb módszerekkel követke­zetesen törekednek. Hiszen nem min­denkit lehet meggyőzni tudományos ér­vekkel vagy filozófiai szóváltással. A ko­mor tréfa is kinyithatja az emberek sze­mét és gondolkodásra késztetheti őket. íme, az egyik röplap szövege! „Új generációjú játékszer, A’Tomek I atom minibombácska. Ha már nagyon unta a gyermeked, vá­sárolj neki játékszert. A legjobb, ha olyan lesz, ami egy kicsit feldobja. A mini atom­bomba a legeredményesebb erre a cél­ra. Egy csapásra megszűnnek a gond­jaid a gyerekkel egyetemben. Bombajó hatást garantálunk. Hazai gyártmányú nyersanyagot használunk, de ennek a minősége nem marad el a világszínvo­naltól. Ajátékszerünket megtöltő, minden atomerőműben előállított plutónium 239 az ember által előállított egyik leghatéko­nyabb szubsztancia. A kiégett urán fű­tőanyagból nyerjük, s kész hasadóanya­got képez az atombombák és bombács- kák gyártásához. A légkörben egyenlete­sen szétszórt mindössze csak egy fél ki­logramm plutónium elég ahhoz, hogy minden a Földön élő embert tüdőrákkal megfertőzzön. Egy gyufásdoboznyi meny- nyiség belőle elég szinte valamennyi európai lakosnak az örökre való meg­nyugtatásához, hát még csupán egyetlen csintalankodó kölyökhöz. Ajánljuk a közös megrendeléseket az óvodák és bölcsődék számára. Nyers­anyagban nem lesz hiány. Félmillió évre adunk garanciát, mert plutóhiumocskánk ennyi ideig lesz halá­losan radiotoxikus. Kívánunk kellemes szórakozást, kirob­banó örömöket, sugárzó mosolyokat és szabad helyeket a temetőben.” S oldalt - a röplapon - a balesetek krónikája. Windscale -1957, TMI -1979, Csernobil - 1986, Zamowiec - ?, Klem- picz - ? (Ezek az utóbbiak a leendő len­gyelországi atomerőművek színhelyei). S a hasznos tanácsok feliratú keret­ben - egy rajz és ez a felirat: „Az atom­erőmű üzemzavara esetén csókold meg a gyermekeidet. Búcsúzzatok el.” Diákcsínyek? Hiszen ez nem tréfálko­zásra illő téma. Tekintettel azonban arra, hogy az „őrült” diákok orra előtt becsap­ják az „illetékes” ajtókat, mit is tehetné­nek még? Pontosan ezt: - újabb röplapo­kat kidolgozni, valamennyi xeromásola- tot készíteni róla, kimenni az utcára és osztogatni a járókelőknek. Véletlenül ta­lán éppen valamilyen igazgató, profesz- szor, mérnök vagy tisztségviselő kezébe kerül. Talán a legelső, középső vagy fel­ső szinten a döntéshozók valamilyen része tudatára ébred, hogy az alternatív ifjúsági mozgalom sem egyszerű „csíny­tevés”, s méginkább nem nyílt ellenzék. A felnőttek világa talán végre megérti, hogy az ifjúságnak szent joga van a jobb éle­tért folytatott küzdelemre! Már késő van az atomerőművek leállí­tására. A felnőttek által kormányzott vi­lágnak azonban nincs joga azt az elvet követni, hogy utánunk az özönvíz. Mert utánuk jönnek a fiatalok milliárdjai, akik békében és nyugalomban szeretnének élni. Anna Aleksandrowicz (Interpress - MTI-Press) Kiigazítás kubai módra A harmincegyedik év Kubai táj Prágai szigor A LlAZ-gyár még tartja világszínvo­nalát

Next

/
Oldalképek
Tartalom