Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

1989. április 2. KÉPÚJSÁG 3 Vélemények, viták - közügyben A szokatlan meleg nemcsak a gabonának, a gyomnak is kedvez Lesz-e agrárkibontakozás? Koncepciókról alulnézetben (Folytatás az 1. oldalról.) Az első agrárius reflex még mindig a bizalmatlanság, a gyanakvás. Tolulnak a kérdések: Miért most kell ez? Valóban komolyan gondolják-e, vagy csak retori­ka? Valósak-e a megújítási szándékok, vagy csak figyelemelterelés? Nem tá­borgyűjtési kampány-e az állítólagos ha­talmi újraosztozkodáshoz? stb. A magyar paraszt történelmi tapasztalatai alapján szinte genetikailag bizalmatlan. Sajnos volt, s van rá oka. Csak látszólag viseltetik közönnyel a dolgok iránt. E közönyt, mely a leterheltségből, az informálatlan- ságból, a relatív tanulatlanságból szár­mazik, sokszor kihasználták. Vélhetően most nincs ok a bizalmat­lanságra: a kényszer és az érdek valódi önszerveződésben fog igazgatni. Nem kell ehhez neki atyáskodás (bocsánat: paternalizmus). A következő reflex a közelmúlt megíté­lése. Kétségtelenül a múlt elemzése is szükség és a jövőbeni szándékok meg­határozásához, de - nem párt, vagy más­nak nevezett alternatíva mezét keresgél­ve - én is osztom azt a nézetet, miszerint ne legyen egy politika dicsősége, hogy engedte, vagy eltűrte a foglalkoztatási, megélhetési kényszerből önszervező­dött mezőgazdasági kisegítő és háztáji tevékenységeket, termelési munkakö­zösségek kialakulását. Könnyű az alter­natívoknak, nincs múltjuk, nem tudtak hi­bázni (legfeljebb egyénileg). Az értelmes, anyagilag is megtámogatott szelídebb kollektivizálási kényszer az MSZMP ag­rárpolitikájának vitathatatlan érdeme. A múltban nemcsak, és nem elsősor­ban az MSZMP agrárpolitikáját kell ele­mezni, hanem a világban végbement ag­rártermelési, kereskedelmi, technológiai, közgazdasági változásokat. Ezekből sokkal jobban kikövetkeztethető a ho­gyan tovább, mint az önigazolásból vagy az alternatív szócsatákból. A harmadik reflex a hiányérzeté. Lyuk van a politika, a gazdaságpolitika életraj­zán. Hiányzik - az agrárpolitikai koncep­ció elé is - a népgazdasági közelmúlt át­fogó értékelése. Miért és miknek okán adósodtunk el, hova lett a mező- és élel­miszergazdaság felfutásából, a közel­múlt sokkal előnyösebb agrárexportjá­ból származó nemzeti jövedelem? A vi­dék - lásd infrastruktúra, művelődés, egészségügy stb. relatív elmaradottság - csak részben részesült, kapott vissza eb­ből. Már az alapellátás miatt - annak mi­nőségében és árában, vagy puszta lété­ben - nem alaptalan a falun élő másod­harmadrendű állampolgári érzete. A falu igen kemény munkával, kalákában, má­sodik gazdasággal, napi 12-16 órában épült és épül. A negyedik reflex maga a hiány ténye, s nem érzete. Valójában nem koncep­ciók, üres aggódások kellenek az agrár- gazdaságnak, hanem pénz. Agrárolló­szűkítésen keresztüli jövedelmezőségja­vítás, normális kamatlábú hitel, a ter­melési sajátosságok- anyagi elismerése és támogatása. Magyarul: az indirekt padláslesöprés megszüntetése. Addig kellene ezt komolyan venni, míg van 1,6 milliárd dollár agrárexport és Keleten egyedüli, megnyugtató belső ellátás. A föld valódi forgalma, a szabadon vá­lasztott termelési formációkká átalakulás vagy új szerveződés, a működőtöké, sőt, a külföldi működőtőke mezőgazdaság­ba áramlása a mai jövedelmezőség mel­lett nem több, mint hiú ábránd. A tőke oda mozog, ahol jobban érvényesül. Ma a belföldi tőke inflációs nyereségért az úgynevezett bankokba áramlik, s onnan elvonja a költségvetés, a részvénytársa­sággá alakulás fedőnéven futó, nagyvál­lalati szanálásokra, a szerkezet-átalakí­tás helyett a szerkezet konzerválására. A reflexek reflexe az, hogy - tudtom szerint - nincs igazi magyar kibontako­zási program, mely átfogóan - a világ- gazdasági használati érték és érték fo­lyamatokat együttesen elemezve - meg­határozná a népgazdaság egészének hosszú és rövid távú fejlődési céljait, azok eszközeit. Mindezt a jelen állapo­tokból szervesen levezetve. Az agrárpoli­tikát csak ebbe beleágyazva szabad és érdemes megújítani. Az értelmes világ a minél kényelmesebb jólét felé halad, az értelem és a hozzáértés maximalizálása, az anyag-, energiaráfordí­tások egyidejű minimalizálása révén, az emberi szabadság, a természeti környezet fokozott védelme mellett. Kis hazánk érde­kei, kapcsolódási lehetőségei - nem a bü­rokrácia, a fiskálisság, a konzervatív ké­nyelem útján - összerakhatók lennének e világfolyamatban, a jelenleginél jobban is. A jövőnk nem azon múlik, hogy ki nyalogat­ja hangosabban sírva a sebeit, ki tippel a jövőre jobban, ki szól előbb és ékesebben. Az átlag magyar még mindig hallgat és re­mél. Bízik a valódi glasznoszty és pereszt­rojka sikerében, a földönjáró ráció felülke- rekedésében. A politika sikere nem a kon­cepciókon, hanem azok végrehajtásán, s annak az átlag magyar általi mielőbbi sze­mélyes, mindennapi pozitív megtapaszta­lásán múlik. PÁL JÓZSEF igazgató Paksi Állami Gazdaság Megyénk üzemeiben befejezéshez közeledik a kora tavasziak vetése A korai kitavaszodás és a száraz időjárás kedvezett a mezőgazdaságban a talajmunkáknak. így az előkészüle­teknél és a kora tavaszi vetéseknél nincs lemaradás me­gyénk nagyüzemeiben. A gabonavetések tavaszi állapo­táról elmondható, hogy az őszi búzavetések 42 százalé­ka, az őszi árpa, a rozs 65, illetve 53 százaléka jó minősí­tésű, összességében az őszi kalászosok állapotbecslé­sének eredménye sokkal kedvezőbb képet mutat, mint az ősszel mutatott. A Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás felhí­vást adott ki valamennyi mezőgazdasági üzem részére az őszi búza vegyszeres gyomirtására vonatkozóan, a szo­katlan melegben ugyanis elszaporodtak a gyomnövé­nyek. így az előző évekhez képest korábban kezdődik a gyomirtás, jelenleg a hét első feléig ezer hektáron végez­tek el vegyszeres gyomirtást, ami a gabona fejlettségi fo­kát tekintve kevés. Az évelő pillangósokban, őszi gabo­nában és a repcében továbbra is nagy kárt okoznak a pockok, és bár több, mint 5000 hektáron védekeztek elle­nük, további 4600 hektár fertőzött terület van. A védeke­zés ütemét lassította a Redetrin 75 készítmény hiánya, amelyből az igényekhez képest kis mennyiség került for­galomba. Fotó: G. K. A szekszárdi Aranyfürt Termelőszövetkezet területén nitrogénműtrágyát szórnak Feloldották a szeszértékesítési tilalmat Az elmúlt hét folyamán a rádióban, sajtóban többféle megfő- - rendeletével 1989. április elsejével hatályon kívül helyezte a 19/ galmazásban szó esett a 9 óra előtti szeszértékesítési tila- 1977. (XII. 20.) Bk.M. rendelet 7. §-át. Ennek alapján ettől a nap­lom feloldásáról és ez számos esetben félreértésre adott okot. tói megszűnt a kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletekben A Kereskedelmi Minisztérium az 5/1989. (IV. 1.) KeM. számú a 9 óra előtti szeszesital-árusítási tilalom. Valutamizéria - Szekszárdon is Bonyhádon és a városkörnyéken szin­te kivétel nélkül mindenki ismeri, hiszen 13 éven át járta a megye országútjait a Volán autóbuszainak kormánya mögött ülve. Alföldi Zoltán majd félmillió kilomé­tert „letekert” a Szekszárd-Pécs, vagy a Bonyhád-Kurd közötti útszakaszon, mi­re a szülei úgy gondolták, hosszú évek spórolós napjainak eredményeképp meglepik fiukat egy teherautóval. Mon­dogatták is neki: - Na fiam, vettünk neked munkát ajándékba... S Alföldi Zol­tán munka mellett másodállásban fuva­rozni kezdett, aztán 1986 áprilisában a maga ura lett. Főállásban váltotta ki az árufuvarozásra felhatalmazó jogosít­ványt. Széles körű ismeretségének kö­szönhetően persze volt munkája éppen elegendő, de mégis úgy ítélte meg, egy­re kevesebb az építkező, s több a fuva­ros, s rá soha nem volt jellemző, hogy akár csak szót is váltson valakivel a fu­varért.- A jövőt kell nézni, így arra az elhatá­rozásra jutottam, hogy veszek egy autó" buszt. A pécsváradi építőipari KTSZ-től százezerért vettem is egy kirabolt pano­ráma buszt. Szó szerint kirabolt járművet vettem, mert a 2 év alatt, amíg állt, egy­szerűen kirámolták. Minden mozdíthatót elhordták belőle. Két hónapig naponta 12-15 órát dol­gozott Alföldi Zoltán barátaival a busztel- jes felújításán. A Volán szekszárdi bontó­telepén már a portás is javasolta neki, hogy nyittasson jelenléti ívet, annyit járt oda... Azóta március 11-én egy kifogás­talan állapotba hozott panoráma buszt sikerült levizsgáztatnia. Ezzel egyben meg is teremtette a Völgységben azt a konkurenciát, amivel a lakosság feltétle­nül jobban jár majd, hiszen most már válogatási lehetősége nyílik akár belföld­re, akár külföldre kíván utazni, kirándulni.- A belföldi utakat egyedül csinálja a sofőröm, miközben én továbbra is mara­dok a teherautóm volánja mögött. Ha kül­földre, tehát hosszú útra megyünk, ketten vezetünk felváltva. Konfliktushelyzet? Nem tudom, világ életemben békés ter­mészetű voltam. Azt pedig ugye termé­szetesnek érzi mindenki, hogy nekem kell a munka, hát szolgáltatni is igyek­szem. Amennyire lehet olcsón, s persze színvonalasan. Ausztria, Jugoszlávia, az NSZK, Török­ország hamarosan megismerkedik a Völgység egyelőre egyetlen magánautó­buszával, aminek fóliás ablakai mögött a hosszú úton video és tévé szórakoztatja az utast.- Gondom? Talán csak az, hogy nincs valutakeretünk. A közület megkapja, a magánember még nem, de bizakodó va­gyok. Szerződése van a városi művelődési házzal, egymást kölcsönösen segítik, a Botond Cipőgyár is vele kötött üzletet. Al­földi Zoltán mindezek mellett vállalja, hogy egy kisnyugdíjasokból összever­buvált csoportot évente egyszer ingyen elvisz Harkányba... - szabó ­Aki az utóbbi napokban hosszú soro­kat látott az utcán kígyózni, vagy különö­sen zsúfolt utazái irodába, türelmetlen emberekkel tömött bankba tért be a me­gyeszékhelyen, az csak egyre gondolha­tott: a háromnapos ünnepet megelőző bejelentés a vámszabályok szigorításá­ról megyénk polgárait is alaposan föl­bolygatta. Mi is jócskán képviseltetjük magunkat a várhatóan 500 ezer kiutazó között, akik április 8-ig, az új vámrendelet életbelépéséig még egy bevásárlóro­hamra indulnak. S kivesszük (kivennénk?) a részünket abból a - becslések szerint - 10 milliárd forint értékű valutából is, ami a jövő szombatig várhatóan elhagyja az orszá­got. Ez azonban enyhén szólva nem megy minden nehézség nélkül. „Ameny- nyire tudjuk, fedezzük a keresletet” - nyi­latkozta a Magyar Nemzeti Bank osztály- vezetője. Hogy mennyire tudták? A kö­vetkeztetésen kívül, amit a hosszú sorok látványából levontunk, érdeklődtünk is több, Szekszárdon valutát árusító utazási irodánál, banknál. Az IBUSZ-nál csütörtökön és pénte­ken csúcsosodott a forgalom. Náluk, ahol egyébként is sok a valutavásárló, most rekordot döntöttek. A szokásos na­pi 100 bizonylat helyett (egy-egy bizony­laton persze több személynek is adhat­nak ki valutát) csütörtökön például 300- at állítottak ki, a máskor jó forgalomnak számító 1,5 millió forinttal szemben 2,5 milliót váltottak át. Többnyire osztrák schillingre, mert NSZK-márkát csak sa­ját, Isztambulba utazó csoportjaiknak tudnak adni. Márkával szinte csak a Tolna Tourist tudott szolgálni - amíg a készlete tartott. De a pénteken reggel 9-re érkezett meny- nyiséget - ami egyébként, „normális” forgalom mellett egy hétig elegendő - délre az utolsó pfenigig eladták. Az Ex­press is háromszor akkora forgalmat bo­nyolított, mint máskor, s amit reggel kap­tak, elfogyott ebédig, de minden napra sikerült azért újabb mennyiséget fölhaj­taniuk. A Magyar Hitel Bank Rt. az osztrák valutából a többieknél talán jobban el van látva. Nem is tágítottak ügyfelei, pén­teken például - bár 12-kor lett volna a pénztárzárás ideje - még fél háromkor is javában árulták az útravalót. Fárasztó napjaik voltak az alkalmazot­taknak és a valutát gyakran a sokadik árusítóhelyen sem találó ügyfeleknek egyránt, a helyzetet a Cooptourist szek­szárdi kirendeltségének vezetője egy­szóval katasztrofálisnak nevezte. Nem csoda, ők már egy hónapja nem kaptak márkát, két heti schillingellátmányukat másfél nap alatt adták el. Egyelőre a két hét múlva Isztambulba induló csoportjuk tagjainak sem tudnak semmi biztatót mondani... Mert az természetesen senkit nem nyugtat meg - ha el is hiszi -, hogy nem rejtegetik az árusításra jogosultak a valutát. Tényleg nincs nekik. - ri -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom