Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

1989. március 4. NÉPÚJSÁG 3 A kétkedésről Nagyon furcsa a mi világunk. Nemcsak azért, mert egy csomó dolgot kilátástalan­nak érzünk, nemcsak azért, mert nyugtalanok, idegesek vagyunk, nemcsak azért, mert olykor nem szívesen nézünk egymás szemébe. S nem azért kerüljük egymás tekintetét, mert attól tartunk, hogy a miénkből olvasnak ki valamit, amit nem szeret­nénk, hanem talán attól félünk, hogy a másik szempár villanása ejt szívünkben tüs­két. Nagyon furcsa a mi világunk. Most az jut eszembe, hogy talán azért, mert nagyon sok dolgot megszoktunk, és nagyon sok dolgot még nem szoktunk meg. S a meg­szokott dolgokkal nehéz együtt élni, az újakkal pedig alig tudunk mit kezdeni. Szám­talan példa adódik napról napra mindkettőre, s akármelyikek közül „választunk”, úgy látom, mindegyik valamiféle kétkedést okoz az emberekben. Ilyenek például a legkülönfélébb rendeletek, jogszabályok, melyekkel - szinte születésük pillanatától - szorosan nyíltak és zárultak azok a bizonyos kiskapuk. S tulajdonképpen ezek az ember számára megkettőzik a valóságot. Talán ezért talán nem csupán ezért próbálkozunk a bennünket körülvevő világot, a tárgyakat és az embereket is gyanakvással fogadni, s óvatosan figyelünk: a szomszédaink, kollégáink, ismerőseink mikor miért viselkednek úgy, ahogyan viselkednek. Erre bárki is mondhatná, „ki hogy él, úgy ítél", ám szerintem ez valami­féle megszokott ördögi kör, s egyáltalán nem lehet tudni, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Tartok tőle, hogy egymással szemben olyan alapvető bizalmatlanság alakult ki, amelynek taszító hatása már-már komolyan elszomorító. S ugyanakkor rájövök arra is, hogy valamennyien mégis csak bizonyítani akarunk, mondván, saját magunknak, mégis a többieknek. S ezt a bizonyítási vágyat csak magunknál tudjuk jószándé- kúan értékelni, ugyanakkor kényszertettnek ítélni. A másiknál zavartan állunk vele szemben, s hitetlenkedünk, néha számítónak ítéljük az igaz nagylelkűséget, őszin­teséget is. A példákkal az újságíró meglehetősen gyakran és elég töményen találkozik. És főként a forintok főszereplésével, ami nem is csoda, hiszen azok érintése vala­mennyiünk számára meglehetősen éles. S lehet, hogy ezek után meglepődik az ol­vasó, hogy éppen az úgymond ellenpéldák közül sorolok, ám szerencsére ilyenek­kel is találkozhatunk. A minap fölhívott egy orvosnő. Elmondta, hogy az Otthon Áru­házban szeretett volna vásárolni valami jelentősebb értékű holmit, s mivel nem ka­pott, néhány fakanalat, s még néhány apróságot vett. A megyeszékhely központjá­ban, az említett áruházzal szemben levő csemegében vette észre, hogy a pénzzel teli tárcája nincs meg. Zavartan ment vissza a túloldali boltba, ahol a pénztárosnő már mosolyogva várta - a pénztárcával. Éppen zártak, s mint mondta a hölgy, akinél fizetett, a bankók mellett talált számla alapján telefonálni akart... A másik példám egy pozitívan minősíthető névtelen levél, amit egy pártmunkás kapott a napokban. Egy nagyobb kollektíva ülésére volt hivatalos, ahol fölszólalt, s olyan használható javaslatot mondott el, ami szinte mindenkinek az érdekét szol­gálhatja. Mondják, szó is van róla, hogy mielőbb be is vezetik a dolgot. Ami e fejte­getés részeként érdekes, a felszólaló másnap névtelen levelet kapott. Benne meleg szavak, köszönet - sokak nevében. Számomra ez azért volt meglepő, mert én eddig csak panaszos, háborgó és dühöngő levelet láttam aláírás nélkül. S ezek után kérdezhetjük - igen halkan - „Hát mégis?" A válasz? Igen, talán még­is. Igaz, lassacskán... v. horváth A történelmi környezet kötelez... Új kutat fúrnak, kisáruházat alakítanak ki Ozorán A tél általában csendes a községek­ben, a nagyobb mozgás, fontosabb mun­kák tavaszelőn kezdődnek el. Ozorán is a tervkészítés, előkészítés időszakában járnak. A legsürgetőbb tennivaló a keres­kedelmi hálózat fejlesztése, a Siómenti Áfész üzletei többségében rossz állagú bérleményekben kapnak helyet. Ezen változtatni kell, ilyen megfontolásból már most megszüntették a Vörösmarty utcá­ban álló kis boltot, helyébe a SOFA-típu- sú, közel hetven négyzetméter alapterü­letű faházat szeretnének állítani. Bár a történelmi környezetben csak ideiglenes működési engedélyt kaptak erre, későb­bi bővítésén, presszó, fagylaltozó hozzá- toldásán is gondolkodnak. A boltot ta­vasz végéig megnyitják, ígérték a taná­cson, igaz a beruházást az Áfész pénzeli. A másik terv a központi élelmiszer, iparcikk és ruházati boltok összevonása, egy ABC kisáruház formájában. Ezzel nemcsak a belső teret változtatnák meg kulturált, tágas környezetet teremtve a vásárlóknak, de a szomszédos üres szol­gálati lakás felszámolásával további teret nyernének, egységes szép homlokzatot alakítanának ki a falu főterén. Sok fejtö­rést okoz a helyieknek az egyúttal hírüket is adó ozorai vár. További kisajátításokra van szükség a feltárás és a rekonstrukció érdekében, amihez a megyei tanács 500 ezer forint támogatása sem elegendő. A műemléki előírások miatt kell várni egyelőre az iskola fűtésének korszerűsí­tésével, a központi fűtés bevezetését ugyanis helyben nem oldhatják meg a túl magas kémények miatt, távolabbról kell a hőt odavezetni. Az évi közel egymillió fo­rintos fejlesztési lehetőség sok felé lenne felhasználható, ebben az évben legfon­tosabb az ivóvízbázis bővítése. Az 1964 óta egy kúttal üzemelő törpevízmű nem ad elég vizet, a nyári szárazság nagy te­rületeket érint. Tavalyi tartalékalapból és az idei lehetőségből 2,2 millió forintért egy másik kutat furatnak a tervek szerint még nyár végéig. Miután törlesztik a ta­valy indult pincehelyi szennyvíztisztító idei 200 ezer forintot kitevő részét, már nem gondolhatnak a szintén égető prob­lémát jelentő csapadékvízelvezetés megoldására. - tzs - ka ­A főtéren a csúf küllemű, de jól ellátott téesz kenyér-húsbolttal szemben egysé­ges homlokzatú kisáruházat terveznek Kiskereskedő lett a Építeni olcsóbb, mint bérelni? Bonyhád eléggé kisváros ahhoz, hogy egyetlen érdekesebbnek tűnő hir sem maradjon hosszú ideig titokban. így volt ez azzal kapcsolatban is, hogy a zo- máncárugyár párttitkára, Márton Béla .maszek” lesz. Az arra legilletékesebbet, a volt párttitkárt kértük válaszadásra.- Igaz a hir, hogy ön több mint aúszegynéhány esztendei zománcáru- gyári múltját, többéves párttitkári tényke­dését a közeljövőben kiskereskedői „jo­gosítványra” váltja fel?- A hír igaz, de ebben semmi furcsát nem látok. Gondoljunk csak arra, hogy 3rósz Károly főtitkárunk éppen a közel­múltban mondta el egy televíziós interjú­ján, hogy a vállalkozók arányát harminc százalékra kell emelni. Ugyanezt erösí- ette Andics Jenő is. Úgy is fogalmazha- ok, hogy a nagy politika elképzeléseivel mindez nem ütközik. Tavaly december­jen határoztam úgy, hogy lemondok a járttitkári funkciómról. A döntés hetekig rivódást okozott. Huszonhat évig voltam i gyár dolgozója, szivem mélyén tovább- a is maradok zománcárugyári.- A gyárban nőtt fel, vált felnőtté, hét ívig volt párttitkár. Miért döntött most négis így?- Hét évig voltam függetlenített párttit- ;ára egy 1070 dolgozót foglalkoztató izemnek, ahol százhúsz párttag dolgo- :ik. Mindig kritikus voltam. Magammal izemben is. Felmértem, meddig lehet nindezt úgy csinálni, hogy viszonylag emelt fővel, nyugodt lelkiismerettel tudja az ember abbahagyni. Ma persze fur­csán hangzana, ha azt merném mondani, a csúcson kell abbahagyni. Éreztem, az új feladatokhoz új emberre van szükség, aki nálam többre képes.- Mindez nem hozható összefüggésbe azzal, amiről pletyka szintjén beszélnek, hogy a városi pártbizottság apparátusá­ból odakerült ember miatt távozott?- Ezt a pletykát már eleve nevetséges­sé teszi a tény, hogy amikor én bejelen­tettem a távozási szándékomat, Konstanczer Antal - hiszen ő az új párttit­kár - neve még szóba sem került. Éppen az utódlás segítése érdekében később a közvéleménytől, a párttagoktól kértünk javaslatot, mert a megfelelő utódot ke­restük. Az ő neve csak harmadik helyen szerepelt a jelöltek között. A jelölőbizott­ság elnökének három nevet adtunk le az­zal, hogy a döntést rájuk bízzunk. A párt­tagokra.- Ön pedig ott állt a bizonytalan jövő előtt, miközben többször is kapacitálták, hogy maradjon párttitkár...- A választás napjáig volt munkám, hi­szen funkcióban voltam, a következő munkanapon szűnt meg a munkaviszo­nyom. Ekkor viszont már tudtam, hogy kiskereskedő leszek. Tavaly december­ben pályázatot nyújtottam be a gyár ve­zetésének, amivel a kilós edények érté­kesítését kívántam megoldani. Ami - hozzáteszem - évek óta jelentkező prob­párttitkár léma volt. Az üzemből az értékesítést ki is kívánta a vezetés vinni, így elfogadták a pályázatomat- Egyedül pályázott?- Nem. Volt még egy pályázó, aki idő­közben visszalépett.- Tehát kiskereskedő lesz, aki a volt gyári bölcsőde épületében kilós edényt árusít...- Igen. Szerződést kötöttem a gyárral, az épület használatáért bérleti díjat fize­tek. A család összefogásával a volt böl­csödét üzletté alakítottuk át.- Sikerre számit?- Huszonhat év a gyárban kellő isme­retet adott az „edényfronton”, tudom, hogy ma egyre nehezebben adják ki az emberek forintjaikat, így egy ilyen üzlet sikerében én bízom. Aki ma kilós edény­re vágyik, ebben az üzletben meg fogja kapni.- Nem zavarja a „párttitkárból maszek” szóbeszéd?- A maszek szót nem kedvelem. Vállal­kozó vagyok, vagy kiskereskedő. Ahogy tetszik. Nem találok abban sem semmi furcsát, ha egy párttitkárból kereskedő lesz. Nem menesztettek, sőt, marasztaltak, nem lettem maszek, csupán munkát vál­toztattam... Nem tudom, mi sül ki belőle, azt legfeljebb csak találgatni lehet, hogy milyen kereskedő leszek. A jövő dönti el. SZABÓ S.- Szűkös állami költségvetés? Ugyan már - legyint jól értesült ismerősöm -, fi­gyeld csak meg, melyek azok a cégek, amelyeknek még a mai szűkös anyagi le­hetőségek között is módjuk nyílik iroda­házak építésére. És hányán kapnak ép­pen az állami költségvetésből az ilyen célra a tőlünk, adófizetőktől kisajtolt pénzből! Tudod ki fog itt is építkezni? - mutatott a megyeszékhely központjában lévő üres telekre. - Hát az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrző Hivatal! Hogy mi az igazság ez ügyben, arról Antus Gyulát, az APEH Tolna megyei igazgatóját kérdeztük.- Valóban építkezünk - hangzott a vá­lasz -, de nem székházat, hanem ügyfél- fogadó irodát az adófelügyelőség szá­mára. Az igazgatóság, az étterem, a tár­gyaló itt marad a régi helyén, a Bezerédj utcai épületben. Egyébként, amikor a Mi­nisztertanács 1987. február 16-án dön­tött ennek a szervezetnek a létrehozásá­ról, már akkor felmerült az építkezés gon­dolata, hiszen az apparátusi létszám 42- ről 170 főre nőtt. Természetes, hogy e megnövekedett feladatokat szolgáló szervezetnek megfelelő helyet kell bizto­sítani, és mivel erre más lehetőség nem kínálkozott, így építkeznünk kell.- Nem bérelhettek volna inkább vala­hol irodát, hiszen a városban most sok közhivatal, állami és társadalmi szervezet csökkenti létszámát, aminek arányában irodák szabadulnak fel?- Ezt a lehetőséget is megvizsgáltuk, hiszen jelenleg is 35 dolgozónk a TÁÉV- től bérelt irodahelyiségekben, 30 pedig a Széchenyi utcában dolgozik olyan zsú­folt körülmények között, hogy a megyei képviselőcsoport vezetője munkakörül­ményünk megtekintése után azt a kér­dést szegezte nekem: hogyan tudom ezeket az embereket addig megtartani, amíg a tervezett iroda felépül?- Mégis, nem olcsóbb bérelni, mint építkezni?- Nem, mert a bérleti díj egy évre mint­egy 10-12 millió forint lenne, az építkezés pedig 60-70 millió. Akkor már inkább az utóbbit választjuk. Arról nem is szólva, hogy mit csinálnék a dolgozókkal, a köz­ponti nyilvántartásra csatlakoztatott szá­mítógépekkel, ha a bérbeadó egyik nap­ról a másikra felmondja a bérleti szerző­dést. Ez nem magánvállalkozás, ezt az adórendszert működtetni kell, nem sza­bad instabillá tenni.- És ehhez a városközpontban kell iro­daházat építeni...- Igen, mindenképpen. Ez közhivatal, ehhez a felügyelőséghez 120000 sze­mélyi jövedelemadót fizető állampolgár tartozik. Ezt a szervezetet olyan helyre nem lehet kitenni, ahol az állampolgárok nehezen tudják megközelíteni, ahol az áfát visszaigénylőknek nincs a közelben az OTP, vagy ahol az ügyfelet nem lehet leültetni. Egyébként - mint köztudott - Szekszárd építési telkekben szegényes. Belterületen mindössze egy telek lett vol­na ezenkívül, de az nem alkalmas építke­zésre, mert még ennél is kisebb.- Ki tervezi az irodaházat, és milyen lesz az épület?- Tervpályázatot hirdettünk az-épület- re, melyet a Tolnaterv nyert el. A Lajtai Zoltán által tervezett irodaépület három- szintes, a tetőtere is beépített. A földszin­ten az APEH ügyfélszolgálatán kívül négy üzlethelyiség is kialakításra kerül, vala­mint parkolóhelyek. Kívülről a homlokzat három épületet imitál, így szervesen il­leszkedik a környezetébe. Univáz, vas­betonszerkezetű lesz a ház - ez biztosítja a gyors építkezést semmi különleges nincs rajta, típusablakok lesznek, cse­réptető.- Mibe fog mindez kerülni, ki adja rá a pénzt, és mikorra lesz kész?- Egyelőre még csak az épület tervei készültek el, a kivitelezésre árajánlatot nem kaptunk, így pontos számokat nem tudok még mondani. Előreláthatóan az építkezés összköltsége - áfával számítva - 60-70 millió forint körül lesz. Erre a pénzt a Minisztertanács biztosítja az álla­mi költségvetésből. Ha semmi nem jön közbe, 1990 végére az épület beköltöz­hető lesz.- fké ­Megbeszélés megyénk vízgazdálkodásáról, a környezetvédelemről Szekszárdra látogatott dr. Perczel Syörgy környezetvédelmi és vízgazdál- odási miniszterhelyettes és megbeszé- ;st folytatott a megye párt és tanácsi ezetőivel. Mátyás István, a megyei tanács általá- os elnökhelyettese tájékoztatást adott a legye környezetvédelmi és vízgazdál­kodási eredményeiről. Majd megvitatták azokat a főbb környezetvédelmi és víz­ügyi feladatokat, amelyek a VII. ötéves tervben a tanácsokra, a minisztérium te­rületi szervére, valamint a minisztériumra hárulnak. Megállapították, hogy Tolna megye te­lepüléseinek vízellátási programja, a sár­köz-térségi komplex meliorációs tevé­kenység, a természeti értékek védetté nyilvánítása a tervezetteknek megfele­lően történik. Megállapodtak a veszélyes hulladék­anyagok megyei átmeneti tároló létesíté­sének gyorsításában. A műemléki környezetben további kisajátítások várhatók és szigorú építési elő­írások érvényesek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom