Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

1989. február 7. Képújság 3 Versenyben Baranyával Pénzügyi aszály a mezőgazdasági üzemekben Kelemen István: ,,A csatársort keli gólhelyzetbe hozni” Lakásügyeink A törlesztési támogatásról Lakás építésére és vásárlására ja­nuártól a korábbiaknál lényegesen ma­gasabb - a kedvezményes 3 százalék helyett 18,5 százalékos - kamattal vehe­tünk föl kölcsönt. Ennek ellensúlyozásá­ra bevezetésre került az úgynevezett tör­lesztési támogatás, amit - az egyéb la­káscélú támogatásokhoz hasonlóan - alapesetben az a nagykorú, vagy 16. évét betöltött állami nevelt kiskorú magyar ál­lampolgár vehet igénybe méltányolható lakásigényének kielégítésére, akinek magának, házastársának és kiskorú gyermekének lakástulajdona, lakrésze* állandó használati joga vagy bérleti jogvi­szonya nincs. A törlesztési támogatás lényege, hogy a takarékpénztártól felvett kölcsön havi törlesztőrészletének meghatározott szá­zalékát az állam fizeti meg az adós he­lyett. A lakásszerzéshez nyújtható tör­lesztési támogatásnak több fajtája van. Kiemelt törlesztési támogatás a gyer­mekes családokat illeti meg, a törlesztés első 10 évében, ha szociálpolitikai ked­vezmény igénybevételére jogosító kör­ben (erről tegnap írtunk) jutnak lakáshoz. A támogatás a havi törlesztőrészlet a tör­lesztés első öt évében a gyerekek szá­mától függően 40-80 százalékkal, a má­sodik öt évben pedig 20-40 százalékkal csökkenti. E törlesztési támogatás nagy­sága azonban maximált:- egygyermekes családok esetében 300 ezer- kétgyermekes családok esetében 400 ezer- három vagy többgyermekes csalá­dok esetében 500 ezer Ft kölcsönösszegig, lefeljebb azonban a szociálpolitikai kedvezménnyel csök­kentet építési költség vagy lakásár 70 százalékáig lehet alkalmazni. A lakáscélú megtakarítások után (be­leértve az ifjúsági betéttel összefüggő külön kölcsönt is) igénybe vehető tör­lesztési támogatás alapján a törlesztés első öt évében a havi törlesztörészlet 70 százalékát, a második öt évben pedig 40 százalékát vállalja át az adóstól az állam. A törlesztés 11-15. évében általános törlesztési támogatás mérsékli a havi törlesztőrészlet összegét. Ez utóbbi tá­mogatás nyújtható az előző két körbe nem sorolható lakáscélú kölcsönökhöz önállóan (ideértve a magánforgalmú la­kás-, lakóház- és állami tulajdonú telek­ingatlan-vásárlást is), illetve az előző két támogatási fajtánál ismertetett kölcsön­hányadokat meghaladó összeg törlesz­tőrészletének megfizetéséhez is. Mérté­ke a törlesztés első öt évében a havi törlesztőrészlet 30 százaléka, a követke­ző tíz évben pedig 15 százaléka. (Folytatás az 1. oldalról.) A Tolna Megyei Tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályának a veze­tőjével, Kelemen Istvánnal is ezzel kezd­tük a beszélgetést: ezt a fogalmat, hogy téli aszály, eddig nem is ismertük. Mióta tart az aszályos periódus?- Hét éve, 1982 óta. 1940 és 1970-es évek átlagában 652 milliméter csapadék hullott évente átlagosan Tolna megyé­ben. Ha a lehullott csapadékmennyisé­get 1982-től göngyölítjük, hét év alatt 811 milliméterrel kevesebb csapadék hullott a megyében, mint amennyi átlagosan szokott. Ez a 811 milliméter magas, laza hótömegnek felel meg, aminek szép las­san elolvadva be kellene szivárognia a talajba - így lenne jó pozícióban a talaj.- A csapadékhiányra vagy többletre volt időszak, amikor egyszerűen nem il­lett hivatkozni mondván, a mezőgazdá­szok képesek mindent az időjárásra fog­ni ahelyett, hogy a szakértelmüket kama­toztatnák. Most a hosszú száraz időszak milyen következményekkel jár a terme­lésben?- A víz, a csapadék olyan alapvető ter­mészeti feltétel, amely nélkül nem lehet termelést folytatni. A minimum csapadék határozza meg a termelést, az eredmé­nyeket. Főleg a vegetációs időszakban lehullott csapadéknak igen nagy a szere­pe. A tavalyi év mondható a legszélsősé­gesebbnek, hisz búzából rekordtermést takarítottunk be, kukoricából viszont rendkívül alacsony termésátlagot értünk el. Amíg 1987-ben a megye ötödik volt az országos rangsorban búzatermesztés­ben, addig 88-ban magasan az első lett. A kérdés most az, hogy mi az a tanulság, amit le kell vonni, és milyen feladatokat szab meg a jelenlegi helyzet az agrárter­melés számára. Hat tonna feletti búzater­mést el lehet érni a megyében, ennek adott a reális lehetősége. A hektáronkén­ti 5,4 tonnás kukoricaátlag figyelmeztető jel, amennyiben a termelési tényezők az optimumtól elmaradnak, akkor az ala­csony termésátlag lehetőségeivel is szá­molni kell. A vízzel, mint limitáló tényező­vel kell bánnunk. Mondhatnánk: öntöz­zünk többet. Ennek a lehetősége korláto­zott, drága a beruházás és sokba kerül a víz. Ha valaki a felszíni elfolyó vízből ön­töz, magas díjat kell fizetni, ugyanakkora karsztvizeinket más termelő ágazatok pazarolják. Az öntözést, a vízkivétel mód­ját, a vízért fizetendő összeget mielőbb komplexen rendezni kellene, erre a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium hivatott. Emellett persze rend­kívül fontos, hogy vízmegőrző talajműve­lést folytassanak a gazdaságaink, erre több figyelmet kell szentelni.- Ez nyilvánvaló, minden szakember számára egyértelmű és világos. De vajon az okszerű talajmüveléshez adott-e min­den üzemben a megfelelő géppark?- Az üzemek többsége rendelkezik megfelelő felszereltséggel. A gyakorlat­ban azt kell elérni, hogy az adott talajhoz igazodjék a talajművelés - ebben a do­logban nem lehet sematikusan gondol­kodni. Ha szántás után nem zárták le a talajt, ma pazarlásnak és bűnnek számit. Lényeges, hogy folyamatos, a növény igényeihez igazodó tápanyag-visszapót­lás történjék - ezt ma a laboratóriumok­ban állandóan vizsgálják. Lényeges a gyommentesség is, hisz a gyomok ag­resszívebbek, életképesebbek és zsar- nokabbak, mint a kultúrnövények. A gyo­mokat tehát irtani kell. Esetenként nem drága külföldi vegyszerekkel, hanem ké­zi erővel - ehhez azonban az kellene, hogy a munkabér ugyanúgy költségté­nyező legyen, mint bármi más. Ezt a lehe­tőséget jobban át kellene gondolni.- A megyében nyilván az elmúlt évben is készült terv, amelyben azt próbálták hozzávetőleges pontossággal meghatá­rozni, hogy az egyes termékektől mit vár­nak. Hogyan valósult meg ez a terv?- A termelési érték 1988-ban nem érte el az 1987. évi szintet - egy százalékkal kisebb. A mezőgazdasági termelésben 2,5-3 százalékkal kisebb az előállított termelési érték, míg az élelmiszerágazat­ban 1 -1,5 százalékkal több. A gazdálko­dás eredménye, a nyereség úgy néz ki, hogy az 1987. évi 1,4 milliárdos ered­ménnyel szemben a mezőgazdaság 950 milliót eredményezett tavaly. A mezőgaz­daság és élelmiszeripar együttesen 1,9 milliárdot ért el 1987-ben -1 milliard 250 millió lesz ez a szám a tavalyi évre vonat­koztatva. Ez hasonló az országos szá­mokhoz-a tava­lyi év eredménye kétharmada az előző évinek. A kiesés döntően a kukorica ho­zamkiesésével magyarázható.- Mit érdemes ma termelni?- A kalászos gabonák jöve­delmezősége közelíti a mély­pontot - 87-ben 1 hektár kalá­szos gabonán ezer forint volt a nyereség. A 80- as évek közepén még 6000 forint volt ez a szám! A kukoricán 1987­ben tízezer forint volt a jövedelem - ez most nem lesz ennyi. Az optimális hektá­ronkénti 5-6 ezer forint nyereség tisztes­ségesnek mondható, de a cukorrépa például 30 ezer forintot is hozhat. Tolna megyében átlagosan egy hektár terület­re 6000 forint eredmény jut - ebben ter­mészetesen az állattenyésztés eredmé­nye is benne foglaltatik.- Az állattenyésztés viszont mindig stabil ágazat volt a megyében.- Igen, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt időnként létszámcsökkenés. Ez azonban összefüggött a telepi re­konstrukcióval - a rekonstrukciót köve­tően viszont jobb minőségű, nagyobb termelőképességü állatok kerültek az ál­lattartó telepekre. A sertésállomány 50 százaléka hármasmentes, s a jobb minő­ségű állomány a tenyészállat-előállítás lehetőségét is magában hordozza. Ami a sertést illeti: ha kevés a kukorica, tehát a takarmány, mindig csökken az állomány. Erre lehet számítani most is, elsősorban a kistermelésnél. A nagyüzem azzal, hogy komplett sertéstelepe van, kény­szerpályán mozog és az az érdeke, hogy minél több legyen a hízókibocsátása.- Érdemes-e ma szarvasmarhát hizlal­ni, tehenet fejni?- Tolna megyében a tejtermelés jöve­delmező volt tavaly is, az egy tehénre jutó tejtermelés meghaladja az 5000 litert. Érdekes, hogy a tehenek aránya növek­szik, a hústermelő szarvasmarhák száma csökken - ez utóbbi pozíciója romlott. A zárszámadások már megkezdődtek. Tolna megye mezőgazdasági üzemei kö­zött milyen nagy lesz a differenciálódás?- A differenciálódás igen nagy, és ez nem biztos, hogy kívánatos. Éveken át nem volt veszteséges üzem, 1987-ben viszont Sárszentlörinc, Nagykónyi és a dunaföldvári közös vállalat zárta veszte­séggel az évet. Tavalyi eredményei alap­ján veszteséges Sárszentlörinc, Nagy- dorog, Pusztahencse, Diósberény és Tolnanémedi. Sárszentlőrincen és Nagy- dorogon állami pénzből, szanálással, a másik három téeszben pedig saját for­rásból rendezhető a veszteség. Mi min­dig Baranya megyével vagyunk verseny­ben, hisz hasonlóak az adottságaink. Úgy tudom, Baranyában 14-15 vesztesé­ges szövetkezettel számolnak.- Ebben az évben mit tart a legkritiku- sabbnak a mezőgazdasági üzemek gaz­dálkodásában?- A likviditási helyzetet. A 89-es gazda­sági évnek gyengébb pénzügyi kondí­cióval indulunk. Azt mondtam: aszály van a földeken, de nyugodtan mondhatom azt is: pénzügyi aszály van most a gazda­ságokban. Bár a hitelekkel nem volt gon­dunk, hisz jó kapcsolatot alakítottunk ki a bankokkal. Tavaly óta azonban rosszab­bodott a pénzellátás, s ez különösen az év első felében várható. Akkor, amikor csak az állattenyésztésből jön bevétel, a növénytermesztés csak viszi a pénzt és nem hozza. A Tolna megyei bankok, re­méljük idén is, az első félévben meg tud­ják oldani a gazdaságok hitelellátását. Nehéz évnek ígérkezik a 89-es év, de üzemeinkben dolgozik annyi értelmes szakmunkás, technikus és mérnök, hogy úrrá legyen a nehézségeken. Nekünk itt a megyei tanácson, akik futballnyelven szólva középpályások vagyunk, az a fel­adatunk, hogy az információinkkal segít­sük a gazdaságokat, a példával élve: a csatársornak küldjük a labdát, és gól­helyzetbe hozzuk őket. Hurok a kötélen Sándor ott folytatja a történetet, amikor szombat este egyedül ma­radtak Sárával. Kapitánytól azzal váltak el, hogy alkalmasabb pillanatban tovább folytatják, de azért „Sándor gondolja meg, mert óriási üzlet van kilá­tásban. A mai világban az ilyen laza csoportoknak áll a zászló, bűn lenne kihagyni.” Mindig irtózott az olyan emberektől, akik képesek bármikor a fel­színen maradni, akik soha nincsenek lelki válságban, kitölti az életü­ket a pénz, a szereplés, a hatalom. A munka értelmén soha nem gondolkodnak, az másodrendűvé válik. Ők látszanak kiegyensúlyo­zottnak, erősnek, hatalmasnak. Mert soha nem tudni mi a valóság és mennyi a máz. Az emberek általában csak a mázt veszik észre: a vil­logást és a magabiztosságot. Később meggyőződésükké válik, csak ezek lehetnek az élet császárai. Ami végül elveszi a kedvüket és fo­gadkozásokat szül: „én is csirkefogó leszek”. Szerencsére tovább folytatják az életüket úgy, mint eddig, becsületesen. Kedvtelenné vált Bodor. Lehangolta Kapitány Károly lehengerlő modora, az, hogy biztos volt a dolgában. Úgy akart elmenni, hogy megszerzi Sándor skalpját.- Annyi rossz házat terveztem már - kesergett Sárának. - Soha többé nem szed rá senki, soha.- A saját hajlékod tökéletes - mentegette az asszony.- Mindig beadtam a derekam. A főnökeimnek, később a megren­delőknek. Ők fizetnek, biztattak a többiek, ők is dirigálnak. Amiért mi lakhatatlan házat építettünk velük.- Ők akarták - jelezte más véleményét a mutatóujjával Sára.- Meg kellett volna magyaráznom, hogy rossz, amit divatból követ­nek.- Mint a mesében, ugye.- Cinikus vagy.- Nem. Csak realista. Ha te nem tervezted volna meg „életünk ál­mát” akkor előlépett volna az ilyen Kapitány-féle, aki minden igényü­ket kielégíti.- Ennyi lenne az egész? - hangolódott le Sándor.- Kicsit bonyolultabb, de a helyzeten semmit se változtat. Vállalko­zó mindig akad mindenre.- Ezt nem hihetem el, még neked sem: egyenlő lenne a cinizmussal.- Mondhatunk bármit, a gépezet így működik. Sára nem akarta elrontani a napot. Házassági évfordulójuk volt és ő úgy készült rá, mint még soha. Az ajánlat azonban megzavarta őket. Pedig szíve szerint folytatta volna a beszélgetést, talán megtudná és megértené Sándor önsanyargató vádjait. Azt, hogy végül miért is vállalt munkát Méhesen. Egy leromlott faluban, olyan feladatot, ami még jobban felőrli, mert meghaladja erejét. Szívesen mondta volna, hogy miért nem jut eszébe ellenállni. Ve­gye fel a kesztyűt, lépben be a tervezőirodába és saját akaratát eről­tesse rá az ilyen Kapitány-félékre. Mert addig övék lesz a hatalom, a dicsőség és a pénz is, míg nem találnak emberükre, míg nem szorul­nak háttérbe. Mert a „hű de nagy” becsületes emberek nem állnak a sarkukra, inkább a lelkűket masszírozzák, mert ők csak arra alkal­masak. Mindig megvan a felmentés is: „én alkalmatlan vagyok erre, csak a munkámhoz értek”. Azután jönnek a nagy kiborulások, a szentségelések, s az elvonu­lások: Méhesre, a világ végére, bárhova, csak ne kelljen szembe ke­rülni, veszekedni, harcolni.- Nagyon elhallgattál - nézett kérdően az asszonyra Bodor.- Felkavart az előbbi jelenet.- Engem is - mondta kedvtelenül a férfi -, pedig nem ezt kellene csinálni.- Hogy? - hökkent meg Sára.- A pofájába kellene vágni, hogy tehetségtelen, aztán jól seggbe rúgni, hogy elfelejtse az ötletét, hogy tartsa jól észben, hány az óra.- Ez derék - dicsérte meg az asszony Sándort -, akkor miért nem így cselekszel!- Ha ezt tudnám, akkor nem kellene a válaszon gondolkodni, ha­nem cselekedtem volna. Most is, tíz és húsz éve is. Most Méhesnél tartok.- Száműzetésben.- Nem. Annak nem nevezném. Arra kell idő, hogy eljussak a cse­lekvésig, hogy én szervezzek egy géemkát, kisszövetkezetet, bármit, ahol az érték érték. Ahol a munka, a tehetség és a szorgalom az úr. Ehhez kell nekem Méhes. Lehet, hogy fél, lehet, hogy egy évig. Ha nem sikerül, akkor örökre, mert nem érdemiek mást. Sára lelkesen hallgatta az urát. Abban a pillanatban vált biztossá, hogy valami megmozdult az emberben, eljutott az önmarcangolás- ban egy olyan pontra, amikor képes úgy összerakni a válaszokat, hogy önmagát menekítse ki a kátyúból. Értelmiségi betegség, gon­dolta Sára, mindannyiunkkal megesik. Az önmarcangolás azonban nem sok eredménnyel jár. Védtelenné válik az ember és akkor se­bezhető. Ezt a sebezhetőséget azonnal felismerik azok, akik mindig előbbre szeretnének jutni: akár a hivatali, akár a szakmai ranglétrán. Az eszközök nem számítanak. Ha az arcra van írva a vesztest jelentő leghangoltság, akkor elvész minden: porba tapossák. Sándor is így járt, az a baj, hogy rengeteg Bodor Sándor van ebben az országban.- Azt hiszem, hogy az utolsó mondatomat módosítani kell - szinte csak magára mondta ezt Sándor úgy, hogy azért a felesége is értse.- Vagyis nem szabad olyan gondolatot az ember agyában tartani, hogy akkor örökre Méhesen marad, mert nem is érdemel mást - pontosított Sára.- Az nem lehet a végső megoldás. Csak akkor szabad kimondani, amikor rájön az ember végérvényesen, hogy tehetségtelen. v " Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF A tavaszi vetésű növények magját szállítják ki az üzemekbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom