Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7. ( TOLNA '' írsÉPÜJSÁG 3 A hét kérdése Mi újság a gyógyszerfronton? Joe bácsi, aki lord Russel sofőré volt Az emberek úgy hitték, hogy a gyógy­szerárak január 1 -jétöl változnak, ezért a két ünnep között megkezdődött a gyógyszerek felvásárlása. A roham érthető módon 2-án leállt, de az információk (január 9-étől történő árváltozás) újból támadásra inspirálták a házi- patikák tulajdonosait. Mint azt Papp Ferenc megyei főgyógyszerésztől, a Gyógyszertári Központ igazgatójától megtudtuk, megyénk gyógyszertáraiban ezekben a napokban meg­duplázódott a forgalom, amiből arra a követ­keztetésre juthatunk, hogy sokan annyi gyógyszert vásároltak föl, hogy abból egy esz­tendőn keresztül „megélnek”, azaz szinte be sem kell tenni a lábukat a patikába. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy a gyógyszer-felvásárlási láz éppen az influen­zajárvány idején tetőzik, ami azt jelenti, hogy egyre több a hiánycikk, főként az antibiotiku­mok közül. Pontosan ezért a Szociális és Egészségügyi Minisztérium felszabadította erre az időre a katasztrófára tartalékolt gyógy­szereket, melyek már bent vannak a gyógy­szertári központban. Ilyenek az influenza gyó­gyítását szolgáló gyógyszerek, illetve az azo­kat helyettesítő készítmények. Ennek ellenére akadnak hiánycikkek, bár a lehetőségekhez mérten azok pótlásáról gondoskodnak. Pél­dául a Gyógyért leltároz, ennek ellenére nem állította le a gyógyszerek szállítását. S ha már a leltározásoknál tartunk, el­mondjuk, hogy megyénk gyógyszertárai közül 25-ben tegnap, ma és holnap, a központban és 21 patikában pedig hétfőn, kedden és szerdán leltároznak. Mint tudjuk, e munka csöppet sem egyszerű, hiszen a változás 1500-2000 gyógyszert érint. Hogy melyiket milyen mértékben, azt már mindenki ismerhe­ti, hiszen a lista megjelent az újságokban. Itt legfeljebb annyit teszünk hozzá, hogy vannak gyógyszerek, melyeknek csökken az áruk, vi­szont ennek ellenére is dobozszám vásárolják azokat. Ezután szóljunk a mindenkit érdeklő és érintő változásokról, melyeket Papp Ferenc Így foglalt össze:- A vények ismételhetősége megszűnt, mert mostantól a vény utalvány jellege meg­erősödött. Új dolog az is, hogy a vényköteles gyógyszerek is eladhatók fogyasztói áron. Hogy melyek a nem támogatott gyógy­szerek?- Az antibébi tabletták, az altatók, a nyugta­tok és még néhányféle készítmény. Megjegy­zem, hogy a nyugtatókból egyszerre csak 10 napra szükséges mennyiséget lehet vásárolni. A szakemberek remélik, hogy az intéz­kedést követően csökken a gyógyszerek in­dokolatlan szedése és külföldre sem kerül ki annyi gyógyszer, mint eddig. A lakosságtól pedig a továbbiakban megértést és türelmet kérnek, hiszen a gyógyszertárak dolgozóinak is meg kell szokniuk az új rendszert, egy-egy készítmény kiadását megelőzően utána kell nézni a térítés arányának, a kiadható mennyi­ségnek. Sajnos, az elmúlt napokban a gyógy­szerért sorban állók hangneme sokszor ha­gyott kívánnivalót maga után.- hm ­Joe bácsi szemmel láthatóan már alig tud menni, a lábait időnként úgy vonszol­ja maga után, ám ez egyáltalán nem aka­dályozza meg abban, hogy nap mint nap fel ne keresse a város egyik eldugott he­lyén található, de a környékbeliek által kedvelt kocsmáját. Joe bácsinak az ital hamar megoldja a nyelvét, s ilyenkor - ha úgy adódik, ké­retlenül is - saját kis történeteivel traktálja a jobb sorsra érdemes vendé­geket.- Mit iszik, Joe bácsi?- Tudják azok - int a csapos felé. - Hát- néz méltatlankodva szemüvege mögül.- Egyesek itt még talán azzal sincsenek tisztában, hogy Joe bácsi törzsvendég? S mint ilyennek, megvan a szokásos inni­valója. A sokadik fél barack után - mi más is következhetne - előkerülnek a háborús élmények.- Nemrég töltöttem be a hatvanat - hordozza végig a tekintetét büszkén a többieken. - Amikor elmentem az obsit- ért ide a... na, hogy is van?- A „kiegre”?- Oda hát. Na, ott csak forgatta a hölgy a katonakönyvemet. Mert, hogy én angol katona voltam ám. A hatás nem is marad el.- Angol katona volt, Joe bácsi? Az hogy lehet? A gépezet - azaz Joe bácsi mesélő­kedve - beindul. Már tizenhét éves ko­rában tankot vezetett, azzal vonult vissza a nyugati határszélre, sőt tovább, át a burgenlandi falvakon, míg csak angol fogságba nem esett.- Klagenfurtba vittek, a hadifogolytá­borba. Nem sokáig voltam ott. Kalandos - és nem egészen világos - úton-módon Joe bácsi Svájcban kötött ki, ahol kiváló autóvezetői képességeit kamatoztatta. S következik az újabb for­dulat.- A lord Russzelnek (Russel?) lettem a sofőrje, Genfben. Ö volt akkor a Vöröske­reszt vezetője. Mondhatom, jól mentaso­rom. Vittem őt ide-oda.- Svájcban?- Dehogy — legyint. - Vittem külföldre is! Németországba, Franciaországba, Olaszországba. Nápolyban - mélyül el az emlékeiben Joe bácsi - a piactéren sé­táltam, s fogadásból megcsókoltam az egyik hölgyet. Olyan pofont kaptam tőle, hogy beestem a narancsok közé. Joe bácsit felvidítja az évtizedekkel ezelőtti élmény, hamiskásan hunyorog a szemeivel.- Akkor ezek szerint megfordult fél Eu­rópában?- Hát, majdnem.- Egyszer sem romlott el az autó?- Azzal nem én foglalkoztam - ütközik meg a kérdésen. A javítást a garázsmes­ter végezte. Persze... Hirtelen mozdulattal végigsimítja bo­rostás állát. - Nem így néztem ám ki ak­kor. Naponta háromszor kellett borotvál­kozni! Meg angolul és franciául is megta­nultam. Beszéljek valamit franciául? Par- levufranszé? - és újra a diadalittas tekin­tet.- Meggyőzött, Joe bácsi. De inkább azt mondja el, hogy miért jött vissza Svájc­ból?- Joe bácsi lehajtja a fejét, összefonja karjait. Amúgy is sovány alakja így még vékonyabbnak tűnik.- Hát kérem... Nálam van egy dolog. A hazaszeretet - halkul el a hangja. Majd ismét felerősödnek a szavai: - Elmesél­tem mindezt már ezeknek is - int a ven­dégek felé. Sőt, az angol és svájci iratai­mat is megmutattam. Elhozzam magának is? Elhozom, jó?- Ha nem felejti el... És ha netalán el­kallódtak volna azok a papírok, az sem baj. Hozhatok még egy kört, Joe bácsi? SZERI ÁRPÁD A hét nyavalyája Ami már nem is annyira nyavalya Tisztázzuk is, hogy mi az a nyavalya? A nép nyelvén egyszerűen betegséget jelent, pontosabban hidegrázással járó magas lázat. Akire - főként régen - azt mondták, nyavalyás, az betegeskedő volt. Az elmúlt hetekben is so­kan voltunk nyavalyások, merthogy igen ke­ményen győzött rajtunk az influenza A és B ví­rusa, melyeket a laboratóriumoknak sikerült is egyértelműen izolálniuk. Mi a helyzet influenzaügyben megyénkben most? - tettük fel a kérdést dr. Bagi Emíliának, a megyei Köjál járványügyi osztálya vezető főorvosának. Mint mondta, az elmúlt esztendő 52. hetében tetőzött nálunk a betegség, akkor 791 beteget jelentettek. Bár ez a szám nem jelzi a valós megbetegedéseket, mivel sokan nem fordultak orvoshoz - e sorok írójával együtt - elég helytelenül. Megtudtuk azt is, hogy a gócosan elő­fordult megbetegedések száma napjainkra le­csökkent, körzetenként most úgy tiz-tiz beteg lehet. Sokan „kitriblizték” idén is az influenzát, ugyanis az A vírus ellen megyénkben 4500- an, a B ellen pedig ötezren kaptak védőoltást. Jórészt az egészségügyi dolgozók, a pedagó­gusok, az idős betegek, valamint a szociális otthonokban és a pálfai gyermekintézetben lakók. A szakember javasolja, hogy még ezekben a napokban is kerüljük a tömeget - megjegy­zem, ez meglehetősen nehéz például az üzle­tek tömeges leltározása miatt - fogyasszunk vitamindús folyadékot, például sok citromos teát, vagy aki szereti, savanyú káposztát. Saj­nos, mint azt tudjuk, de gyakran legyintünk rá, az influenza ellen az antibiotikumok nem hatá­sosak, főként tüneti kezelést - tehát láz- és fáj­dalomcsillapítást - kell alkalmazni. Persze, akinek magasra szökik a láza, az mindenkép­pen forduljon orvoshoz, s a tünetek megszű­néséig maradjon ágyban. Jó hír, hogy me­gyénkben szövődményt nem jelentettek, s szintén az, hogy a megbetegedések száma nem volt olyan magas, hogy a kórházakban lá­togatási tilalmat kellett volna elrendelni. Per­sze, ez nem azt jelenti, hogy az influenzában szenvedők látogassák meg hozzátartozóikat a kórházak osztályain. v. horváth Igaz-e, hogy letartóztatták dr. Fischer Sándort, a KIS0SZ Tolna megyei titkárát? Futótűzként terjedt a hír Szekszárdon, hogy fölfüggesztették állásából, és letar­tóztatták dr. Fischer Sándort, a Tolna me­gyei KISOSZ titkárát, mert elsikkasztotta ^ a magánkereskedők pénzét. A kérdéssel Bátorfi Györgyhöz, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság főkapitá­nyának közbiztonsági helyetteséhez for­dultunk, akitől a következőket tudtuk meg. Állampolgárok bejelentése alapján sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt a Tolna Megyei Rendö-főkapitány- ság büntető eljárást rendelt el dr. Fischer Sándor ellen. A KISOSZ-nál jelenleg könyv- szakértők vizsgálják a számlákat, és a könyvelést. A KISOSZ Tolna megyei elnöke Piri La­josné az ügyben tanúként szerepel. A KISOSZ országos elnökét dr. Barad- lai Györgyöt is megkérdeztük, tőle meg­tudtuk, hogy dr. Fischer Sándort nem függesztették fel állásából. Dr. Baradlai György elnök fegyelmi eljárást kezdemé­nyezett dr. Fischer Sándor ellen - ezt azonban addig, amig a nyomozás tart fel­függesztették. Anno ’89...? Kapfinger András felvétele- Milyen érzéssel olvasta a tévénézők­nek is bemutatott levelet ön - mint A HÉT főszerkesztője?- Régóta folyik ez a harc - válaszol Su­gár András - már egy fél éve minden fó­rumon hirdettem azt a véleményemet, hogy ma az egymással nemes versen­gésben álló műhelyek sokszínűségének korátéljük és nem a monopóliumokét. El­mondtam világosan, de az átszervezést nem sikerült megakadályozni, elkerülni, így kudarcot vallottam.- Úgy ítéli meg?- Igen, mert az lett, amit a hivatali hata­lom, az elnök akart. A televízió pártszer­vezete jóváhagyta a javaslatot, de engem - mint régi párttagot - erre az ülésre meg sem hívtak. Más testület nem tárgyalta ezt. Nem személyes kudarcra gondolok, nem! Hivatalira.!- Említette, hogy minden fórumon han­goztatta ezt. Támadt-e konfliktusa a Ma­gyar Televízió elnökével éppen emiatt? Rengeteg konfliktusunk volt másfél év alatt. A televízió elnöke következetesen előnyben részesítette a HÍRADÓ mai ve- zetőjét, aki most A HÉT főszerkesztője i§ lett. Lényeg az, hogy az én óhajaim nem teljesültek. Nem tudtam elérni, hogy A HÉT-hez azokat a tehetséges embere­ket vigyem, akiket én akarok.- Eddig nem volt lehetőség, hogy szel­lemi és technikai, műszaki erőkkel is megerősítsék A HÉT műsorát?- De igen, csak én - mint főszerkesztő - hiába kértem. Nem kaptam meg. A HÍRADÓ most rengeteg új embert vehet föl. A racionalizálás úgy néz ki, hogy sok­kal többen csinálják majd a HÍRADÓT és A HÉT műsorát is, mint eddig a kettőt kü­lön külön. Valószínű, hogy az én politikai vonalvezetésemmel volt elégedetlen a Magyar Televízió elnöke, azzal ami sok­kal inkább oldott, a nyílt hangvétel, a té­mák gazdagsága, az országban észlel­hető hangulatoknak - nem a kiszolgálá­sa, hanem - a nyomon követése és így tovább. Egy olyan magazint szerettem volna, amiben sok különböző műfaj kap hangot, képet. Az elnök felülbírálhatja bármelyik főszerkesztő terveit. Azt is kimondta, hogy A HÉT műsorát úgy fogja föl, mint a Népszabadság címoldalát, kizárólag a legfontosabb témákkal foglalkozhat.- Ki döntötte el, hogy mi a legfonto­sabb?- Ezt ő határozta meg. No, ilyen kon­fliktusaink voltak. Remélem a híradósok­nak könnyebb lesz. Ez van! DECSI KISS JÁNOS In memóriám... Azon a kora tavaszi hajnalon a néma, csendes utca szinte kivetette magából az állami rendszámú fekete Volgát. Ott állt meg a ház előtt, mely éppen olyan volt, mint a többi. Új, kockaház. Annyiban különbözött a töb­bitől, hogy abban egy csapatvezető vájár lakott a csa­ládjával. De mit keres ott hajnalok hajnalán éppen egy fekete, állami... Csak nem?! Talán valami baj lehet?! Nagy baj?! Hárman szálltak ki belőle. A bányász persze nincs köztük. Csak egy nő jött velük, meg a két férfi, olyan főnökfélének látszanak. Nem is kérdezgettek, csak egyenesen mentek befe­lé. A kiskapu borzongatóan csikordulva engedett az idegen marok nyomásának. A láncra kötött foxi úgy szűkölt, mint még tán soha. Mi a csuda van itt?! Kopog­tak. Hajnali hat óra múlt. Hamar nyílt a külső teli ajtó. A fiatalasszony hosszú hálóingben, riadtan nézett az ide­gen társaságra. Mellén, mintha csak védekezne, ösz- szefogta az amúgy is csukott hálóruhát.- Az urammal van baj? Megsérült? Ráesett a kezére valami, ugye? Vagy a lábára. Inkább a lábára. Az lehet, de én annyiszor mondtam neki, hogy vigyázzon!- Anyu, ki az? Anyu, miért keltél föl? Hazajött az apu, anyu...?! A sok kérdés csak állt a levegőben, s dermedtté tette a langyos reggelt. A sokat próbált bányamérnök sze­méből könny cseppent a sötét ünneplő öltöny zakójá­ra. Ott állt az ajtóban. Némán. Tehetetlen. Az asszony nem sírt. Csak megöregedett. Dermedt, hamuszürke arccal ölelte magához a gyereket. A másik testvér még aludt. Akkor, abban a percben neki boldog álom tartotta nyugodtan szívdobogását. Akkor neki még volt édesapja. A kicsi némán zokogott. Pedig senki sem mondta ki, hogy a csapatvezető vájár soha többet nem jön már haza. Soha nem tud már segíteni neki a kis kotnyeles, ügyes kezű hatodikos kisfia „sihtre” csoma­golni. Már nem volt kinek. Rettenet volt nézni a három idegent. Némán álltak, kezük mintha mozdult volna... Az idősebbik testvér még pár percre apát kapott az álmok szárnyán. Tudattalanul. Aztán felébredt.- Hazudnak! Apu nem halhat meg. Hazudnak... ha­zudnak. Menjenek innen a fenébe! Elrohant. Csíkos pizsamája két kövér könnycsepp miatt egyszínű lett az anya szemében... Én megtanultam tisztelni a bányászt. Élő tanúja vol­tam e rettenet perceinek. Már a lakodalomra készül­tünk. Sógoraim akkor maradtak édesapa nélkül. A fele­ségemmel együtt. Én akkor vesztettem el azt az embert, aki soha nem lehetett az apósom. Most, tizenkét év szí- vet-lelket csendesítő távolából, felállva tisztelgek emlé­ke előtt. S közben reménykedő borzongás futkos a há­tamon, amikor lesem a híreket. A bánya ismét áldozatot szedett. Nyolcméteres ho­mokfal... Én megtanultam tisztelni a bányászokat. SZABÓ SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom