Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

4 Képújság 1989. január 7. Gyógyító gyógyfüvek Bulgáriában „Hátrafelé a jövőbe!” Mindenféle betegségre akad gyógyfű - mondják a bolgárok. Egyes növények gyógyító hatása ismeretes volt már a tör­téneti idők hajnalán, de még manapság is, a szinte naponta megjelenő új és leg­újabb szintetikus gyógyszerek világában gyakran a természetadta patika jelenti az ésszerű alternatívát. Dimitar Szpaszov professzor, egy speciális gyógynövény­kutató és gyógyszerkészítő laboratórium vezetője, a nivalin és a pimadin, két növé­nyi alapú gyógyszerkészítmény feltaláló­ja a következőket mondja: „A népi orvos­lás tanulmányozása nyomán vált lehető­vé olyan magas hatásfokú, növényi ere­detű gyógyszerek előállítása, mint a re- zerpin és a nivalin. A népi orvoslásban al­kalmazott gyógyfüvek tudományos vizs­gálata képezi kutatómunkám egyik fon­tos elemét." Bulgáriában kedvező feltételei vannak a népi gyógymódok tanulmányozásának és ésszerű alkalmazásának. 1976-ban az orvosegyetemeken és az egészség- ügyi főiskolákon bevezették a fitoterápia oktatását, ezzel egyidejűleg fitoterápiai klinikát is alapítottak. Öt évvel később ha­sonló osztályokat nyitottak a megyei kór­házakban. A gyógynövény alapú gyógy­szerkészítmények száma eléri a százhú­szat. Az iparban és a laboratóriumokban százféle gyógynövényt használnak fel, a népi orvoslásban azonban ötszáznál is többet alkalmaznak. Mi a magyarázata az egyre növekvő érdeklődésnek? Az emberiség még soha nem használt annyi sok gyógyszert, mint manapság, és soha nem szenvedett olyan sokat azok mellékhatásaitól. A gyógyszerek állan­dóan a kezünk ügyében vannak, fejfájás, fáradtság vagy álmatlanság esetén rög­tön a fájdalomcsillapítóhoz, vagy az alta­tóhoz nyúlunk. Eszünkbe sem jut, hogy egy frissítő teának, vagy gyógynövény­borogatásnak ugyanolyan kedvező ha­tása lehet. A következmények pedig va­lóban riasztóak. Ezért olyan frappáns a legutóbbi, népi gyógymódokkal és gyógynövényekkel foglalkozó nemzet­közi kongresszus jelszava: „Hátrafelé a jövőbe!” A népi gyógymódok ismerőit mindig nagy megbecsülés övezte Bulgá­riában. Nem volt semmilyen képzettsé­gük, de a gyakorlatban szerzett gazdag tapasztalataik révén keresetté váltak az ország egész területén. Ivan Raev pedig világhírre tett szert azáltal, hogy gyógyfü- veivel ezreket gyógyított ki az álomkór­ból. Módszerét ma bolgár gyógymód né­ven ismerik szerte a világon. Ivan Raevet 1934-ben a királyi korona lovagja cím­mel tüntették ki Olaszországban. Ugyan­csak híressé vált Mara Szlavova, aki két gyógynövény alapú készítményt, a Ma- raszlavint és a Maralitot állította elő. A Maralítot gyomorhurut és bélgyulladás esetén alkalmazzák. Energia hulladékból Az ötvenes években a mezőgazdászok a bájos dél-csehországi város, Trebon közelé­be akaratlanul és mit sem sejtve, egy „bombát” helyeztek el, amikor felépítették a Gigant nevű, 30 ezer sertésre méretezett hizlaldát. A beru­házás beváltotta a hozzá fűzött reményeket - valódi sertéshúsgyár lett belőle. Egy dologról azonban akkor megfeledkeztek, vagy inkább lebecsülték azt. Mégpedig arról, hogy a serté­sek nem csupán húst, hanem hulladékot is je­lentenek. És egy harmincezres telep hulladé­ka óriási mennyiség, sokkal natf^WIÍ, mint egy ilyen lélekszámú városé. Két év elmúltával kezdett az ökológiai bomba robbanni. Az első robbanás - Rozmberk. Az egyik leg­nagyobb csehszlovákiai halastó, a középkori halgazdaságok nagyszerű müve, melynek közvetlen közelében áll a hizlalda, több millió hektorliter teljesen holt víz tartályává vált. A tervezőknek az elképzelése, hogy elengedő a folyékony ürülék tisztítása két kisebb halastó­ban és utána azt átengedni a Rozmberk- ba, ahol a vízi növényzet és az állatdk majd megbirkóznak a szennyeződésekkel, nem vált be. A másik robbanás akkor következett be, amikor a hizlalda hulladékát kezdték kihorda­ni a termőföldekre, ami végül katasztrofális hatással volt a földekre. A treboni mezőgazdasági vállalat vezetői­nek és a város képviselőinek helyzete csöppet sem volt irigylésreméltó. A hizlaldát megszün­tetni gazdasági okok miatt nem lehetett, vi­szont tovább működtetni egyenlő volt az egye­di vidék fokozatos tönkretételével. A gordiusi csomót végül is egy különleges berendezés üzembe helyezésével vágták át. És immár ti­zenöt éve, hogy káros ürülékek itt néhány hasznos termékké változnak. Ezenkívül a tisz­tító a város szennyvizét is feldolgozza. Az eredményességet mutatja, hogy az UNESCO bioszférikus rezervátummá jelölte ki a terüle­tet. A tisztítóállomás Trebon furcsa látványos­ságává vált. Amíg a külföldi és hazai turisták, valamint a természetbarátok Trebon környé­kére a harmonikus tájat jönnek megcsodálni, mely a termőföldek, erdők és halastavak ha­gyományos megművelésének évszázadai alatt alakult ki, látogatók sora - vegyészek, gé­pészek és mezőgazdászok - a tisztitóállomást keresik fel. A tervezők nemcsak arra gondol­tak, hogyan semmisítsék meg a veszélyes hul­ladékot, hanem arra is, hogyan állítsanak elő belőle valami hasznosat. Ebben az esetben ez a tőzeg struktúrájú nagyon jó minőségű trágya és főleg a biogáz, melynek fűtöértéke a föld­gázéhoz hasonlítható. A napi mennyiség (6000 m3) elegendő a bomlasztótartályok, a tisztitóállomás és a hizlalda fűtésére is. A beta­karítás idején ezzel szárítják a takarmányt, gyümölcsöket, gabonát. Egyelőre kísérleti jel­leggel a biogáz egy villanygenerátort is meg­hajt. Az eredmények biztatóak, 50 m3 110-120 kWó-t jelent, ezen felül meleg vizet a hűtőrendszerből. A fennmaradó biogázt cseppfolyósítani akarják. Jelentős mennyiségű energiaforrást, szer­ves trágyát nyernek tehát a hulladékból és a természetbe megtisztított vizet juttatnak vissza Trebonban. Az építés költségei már régen megtérültek. A természet megmentett értékeit számokban senki sem fejezte ki. De a szakem­berek egyetértenek abban, hogy a tisztítóállo­más haszna a természetvédelemben többszö­rösen felülmúlja a gazdasági nyereséget. Krepdesin anyagból készült ruhák. A megrendelők közt van Finnor­szág, Svédország és Hollandia is. Kijevi divat Új kollekcióval mutatkozott be a Kijevi Divatház. A ruha­költeményeket a tengeren túl is megcsodálhatják, ugyanis meghívást kaptak az Egye­sült Államokba egy nagysza­bású divatbemutató-sorozat­ra. A Kijevi Divatház modelljei nemcsak a Szovjetunióban ismertek és kedveltek. Szá­mos külföldi bemutatón és kiállításon arattak nagy sikert remekbe szabott kollekcióik­kal. Ez a modell a Barátság nevet kapta, s a szovjet-amerikai csúcstalálkozó tiszteletére tervezték Természetvédelem az NDK-ban Téli túra a Türingiai erdőben Bioszféra-rezervátumok Az NDK-ban százhatezer hektáron 771 természet- védelmi területet tartanak számon. Közülük a legna­gyobb a Müritz-tó ötezer hektáros keleti partvidékén található, változatos erdő-, láp- és vízvilágával. A ter­mészetvédelmi területek 6 százalékát rezervátumok al­kotják. Ezenkívül 3500 természeti emlék és 400 tájvé­delmi körzet tekinthető meg érintetlen állapotban. Kü­lönleges védelem alatt áll Hiddensee szigete, a potsda­mi Havel-tó vidéke, a Harz hegység és Szász-Svájc. Mindemellett van 8 nemzetközi és 37 országos jelentő­ségű „vadvízország” is az NDK-ban. Itt számos ritka madár is otthonra talál. Jelenleg 136 növény- és 800 ál­latfajta áll védelem alatt Ez utóbbiakból 335 a madár­fajta. Különleges figyelmet érdemel az ország két bio­szféra-rezervátuma. Mindkettő nemzetközi hírű, s mint ilyen UNESCO-védettséget élvez. Az egyik a Ves­ser völgye a Türingiai erdőben. A 2000 hektáros terület az ország lomberdőben legdúsabb tája. A másik a 40 3500 hektáros Steckby-Lödderitz erdő, amely Közép- Európa legnagyobb összefüggő pagonya: vizes ré­tek, berkek, ligetek világa az Elba mentén mintegy 18 kilométernyi hosszúságban. Korábban itt kipusztult a hód, most - a természetvédelem társadalmi munkásai­nak fáradozásai nyomán a számuk immár kétezerre nőtt A rezervátumban 38 emlősállat- és 130 madárfaj lelhető fel. Egy világsiker Kínából „A 101-es formula” Csao Csang-kuang nevét néhány év­vel ezelőtt aligha ismerték sokan saját szülőföldjén, Vencsou városka környé­kén kívül. Egyszerű falusi doktor volt, méghozzá az autodidakta kategóriából, hiszen családja anyagi helyzete miatt korán abba kellett hagynia iskoláit, s a medicinához csak akkor került közelebb, amikor egy makacs betegséggel bajlód­va maga is majd két évet kórházban töl­tött. Hazakerülve felcsapott az apróbb-na- gyobb bajok, kórok helyi gyógyítójának - a Kínában jól ismert, sok százezernyi „népi felcserhez” hasonlóan. Falujában azonban rövid időn belül két olyan eset akadt, amely gyökeresen megváltoztatta a még ma is csak negyvenes éveinek kö­zepén járó férfi életét. Mindkettő a ko­paszsággal volt kapcsolatos. Először a körzeti iskola egyik tanítónője vált rejté­lyes hajhullás áldozatául, s külsejét any- nyira szégyellte, hogy hét teljes eszten­dőre a szobájába zárkózott, még saját szüleivel sem akart találkozni. Nem sok­kal később egy fiatal lányt hagyott el vő­legénye, mert a lány is megkopaszodott. A szerencsétlen teremtés hiába próbált ki minden ajánlott kenőcsöt és csep­pet, semmi nem segített. Végül, két­ségbeesésében, gyomirtó szerrel öngyilkosságot kö­vetett el. Csao Csang- kuangra mély ha­tást gyakorolt a két szomorú eset. El­határozta, hogy megtalálja az emberek millióinak oly sok aggodalmat és szomorúságot okozó ko­paszodás ellenszerét. ígéretét be is vál­totta, ám hogy milyen terhet vállalt magá­ra, azt maga sem nagyon gondolta volna. Csaknem egy évtizedes kísérletsorozat, nyomasztó eladósodás, s kisebbfajta családi háborúskodások sora állt már mögötte, mire úgy érezte, kezében a megoldás kulcsa. Gyógyfüvek és más növények tucatjait próbálta ki, új és új ke­verékkel kísérletezett - jobb híján saját magát és hozzátartozóit, majd a helybeli pácienseket használva „kísérleti nyúl- ként". Úgy hírlik - persze ebben már lehet, hogy némi reklámmegfontolás is benne rejlik -, hogy nem kevesebb, mint száz különböző összetételű folyadékot kellett kiöntenie, mire rálelt a legígéretesebbre. Innen származik az új, Kína-szerte keleti csodafolyadékként méltatott hajnövesz­tő elnevezése: a „101-es formula". JS a jelek szerint ez a szer végérvénye­sen meg is hozta a dicsőséget a kitartó kutatónak. Miután a különböző klinikák és kórházak sora, gyógyult és hálás tar- fejűek serege bizonyította az új receptúra hatásosságát, a siker hulláma rövidesen Pekingig repítette Csao Csang-kuangot. Ma már 500 munkás dolgozik a főváros­ban abban az üzemben, amelyet tavaly kizárólag a „101-es formula” előállításá­ra létesítettek. Napi termelésük 12 ezer üveg körül jár, s a kimutatások szerint a szer immár 18 országba jut el. Hogy hivatalosan avagy illegálisan, az más kérdés. Ugyanis nem mindenhova a kereskedelmi csatorná­kon érkeznek a szállítmányok, a felfoko­zott érdeklődés jó néhány ázsiai ország­ban jól jövedelmező csempészáruvá tet­te a portékát. Hongkongban majd 70 dollárt kérnek egy üvegért, az USA-ban volt, hogy 300- ért kelt el. A magyarázat természetesen az állítólag hihetetlenül magas, 90 száza­lékos eredményesség, s az éppily hihe­tetlenül hangzó, alig félszázalékos „rek­lamációs ráta”: az esetek e töredéknyi részében jelentkezett csupán komoly mellékhatása. (Valamivel nagyobb volt azok száma, akik hajbörviszketésre, bi­zsergésre és melegérzetre panaszkod­tak.) A „101 -es formula" pontos összetétele - a Bánfi hajszesz vagy Nedeczky néni csodaszerének esetére emlékezve ezt mondani is felesleges talán - szigorúan titkos, ám hatásosságát valószínűleg részben a legendás ginzeng gyökérnek köszönheti. Ami bizonyos, az egyelőre csak az üzleti siker és a terjedő hírnév. A pekingi gyár állami beruházásként épült, de a bevételekből a feltaláló is részese­dik, lapjelentések szerint mintegy 15 szá­zalékkal. A hajnövesztő tekintélyes díja­kat nyert már Brüsszelben és Genfben is, s konvertibilis valutakitermelése a pekin­gi üzemek rangsorában rakétasebes­séggel emelkedik. Naponta sok száz le­vél érkezik az üzembe, megrendelések­kel, sürgető hangú érdeklődésekkel. Hiába, világszerte sok a „holdvilágfejű” ember. Az ö hiúságukra alapozni a sikert min­dig jó üzletnek bizonyult... (szegő) Tengeri kincsek exportra Bár a kubai export döntő többségét még ma is a cukornád képezi, azért az utóbbi években már fokozott figyelmet fordítottak az egyéb meglévő lehetősé­gekre is, így például a tenger kincseinek feldolgozására. A languszta, az ízletes húsú, olló nélküli rák kitermelése és feldolgozása ma már tisztes - ha nem is meghatározó - bevételi forrás az állam számára. A fejlesztés érdekében nyílt meg például a Havannához közeli Car­denas településen 1983-ban egy újabb halfeldolgozó üzem is. Méreteit tekintve kicsinek számít, hiszen csak mintegy 160-an dolgoznak itt - akiknek több mint a fele nő -, felszereltsége és eredményei m alapján a szigetország élenjárói közétar­tozik. Évente 350-400 tonna langusztát, kagylót, tintahalat dolgoz fel, amelynek többségét külföldre szállítják. Csao Csang- kuang, a kitartó feltaláló irodájá­ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom