Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
2 ^PÜJSÄG 1989. január 7. Nagy fogás A kokainüzlet történetének eddigi legnagyobb fogásával büszkélkedhetett az amerikai rendőrség. Erről számolt be január 5-én a testület egyik vezetője, aki elmondta, hogy 11 kolumbiai állampolgárságú személyt őrizetbe vettek, lefoglaltak mintegy 20 millió dollárt, s több fegyvert. (mti Teiefotó) * lenekben is elkötelezenek (Folytatás az 1. oldalról.) melőmunkában, az emberi kapcsolatok szocialista típusú ápolásába. Váradi László hozzászólásában azokra a szocialista értékekre utalt, amelyeket a testület három évtized óta képvisel. A megye gazdasági helyzete még jobb az országos átlagnál, de a nagyobb terheket a munkásőrök is ugyanúgy viselik, mint többi, dolgozó társuk. Arról is beszélt, hogy az országos pártértekezlet után a XIV. pártkongresszus előkészítéseként eddig milyen kezdeményező lépéseket tett a megyei pártbizottság. Adrián Zsigmond a társ fegyveres testületek nevében köszöntötte a tolna megyei munkásőröket. Fehér Béla és Szabó Géza adta át ezután a kitüntetéseket. A megyei parancsnokság közvetlen alegységei közül Kiváló címet, zászlót kapott a híradószakasz. Az országos parancsnok oklevelét, emlékplakettjét kapta az együttműködés elismeréseként a Mecseki Szénbányák Vállalat Mázaszászvári Üzeme. Az elismerést Váger József üzemvezető vette át. Kiváló parancsnoki címet ketten, Kiváló Munkásőr elmet hatan kaptak, köztük Tamási János, a Népújság olvasószerkesztője. Harmincéves Szolgálati Érdemérmet és emléktárgyat kapott dr. Bryson (betegsége miatt felesége vette át a kitüntetést) és Nemes Sándor. Dísztőrt kapott dr. Fodor László tartalékos munkásör, a Szolgálati Érdemérem 20 éves fokozatát Simon József munkásőr. A kitüntetések átadása után olvasták fel Borbély Sándor országos parancsnoknak a 30, a 20 év óta szolgáló munkásőröknek illetve a feleségeknek szóló köszönőlevelét. A Szolgálati Érdemérem 10 éves fokozatát tízen kapták, az ötéves szolgálatot elismerő fokozatot kilencen. Három leszerelő kapta a Munkásőr Emlékérmet. Az egységgyűlés befejezéseként Fehér Béla tolmácsolta az országos parancsnok elismerését. Személyi hírek A Tolna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgatója dr. Fisi Istvánt ez év január 1 -jével Szek- szárd város főállatorvosává nevezte ki. * A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat paksi kirendeltségének vezetője Kunfalvi János lett. * Paks város főorvosa, dr. Kiss József helyére dr. Brázai László került. Megkérdeztük Nem bővítik a pártházat Jó egy hónapja, hogy a megyei pártbizottság árkádjának egy részét elkerítették. A gyalogosforgalom elől elzárt részen, az ideiglenes papundeklifalak mögött munkásruhába öltözött emberek sürögnek-forognak. Már megint irodákat építenek, kevés a hely, úgy látszik - morognak az emberek kerülgetve az állványokat. Erre bezzeg nem sajnálják a pénzt - mondogatják.- Mi az igazság, bővitik a párt- bizottság épületét? - kérdeztük meg Szajki Lászlótól, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának gazdasági osztályvezetőjétől. - Bővítésről szó sincs, csupán felújításról - hangzik a válasz. - Pártházunkat ugyanis közel húsz éve, 1971-ben építették. Az eltelt idő alatt az épület víz- és szennyvízvezeték-rendszere korrodálódott. A rozsdásodás olyan mértékű volt, hogy a teljes csővezetékrendszer cseréje vált szükségessé. A munkákat tavaly kezdtük el. Első lépcsőben, még a nyár folyamán az étterem, konyha vezetékrendszerét újíttattuk fel, az elmúlt év végén pedig elkezdtük a mosdók felújítását. A munkálatok elvégzésével a „Kőműves Ipari” GMK-t bíztuk meg, akik várhatóan a jövő hét végére befejezik a felújítást. A ház árkádja alatti gyalogos- forgalmat azért kellett ez időre korlátozni, mert a munkákhoz szükséges anyagokat ideiglenes felvonó segítségével juttatják el a GMK emberei az épület felső szintjeire. A felújítási költségek összesen mintegy 1 millió forintot tesznek ki. -fkéNem guberál - talál Rendezze be lakását a szeméttelepről! Pritxur «■»- - ■i ni'íl ti /ül ili >1 fAuÁ Ab mnltiL nák«mi irnlnt trnniiu titfior, ~ gs iiiciic ncnofiy nqwBk KOfiyv Szeméttelepi szerzemények- Asszonyom! Nem tudok én megnyugodni, nincs ez így jól ebben az országban, ahogy van. Nemcsak azért, mert sok a jellemtelen, sunyi, rosszindulatú ember, a bólogatójános, aki nem meri megmondani az igazat, a véleményét. Ilyen ember mindig volt, és mindig lesz. De az a pazarlás, ami ebben az országban folyik, egyenesen felháborító. Egyébként Gyenes Istvánnak hívnak, és gépkezelő vagyok az Agramnál.- Uram! Örvendek a szerencsének, figyelmesen hallgatom!- Kérem, én négy erőgéppel dolgozom, az egyik öreg Csepel, még Noé idejéből. Én raktam össze, állítottam talpra - miután lefestettem a portás nem engedett be a géppel a kapun. A munkámhoz tartozik az is, hogy a vállalatnál keletkezett hulladékanyagot kivigyem a szeméttelepre. Járt már a szeméttelepen? Nem járt. Hát akkor ajánlom nézze meg, hogy mi mindent dobnak ki a vállalatok, és az emberek. Én például a szeméttelepről rendeztem be a lakásomat.- Nyolc éve váltam el, akkor kaptam ezt az udvari lakást: szoba, konyha, fürdőszoba. Miután kifizetem a gyerektartást havonta kétezer forintom marad, ami ugye nem sok. Ezt ki kell egészíteni: szőlőmunkákat vállalok, elmegyek kőművesek mellé segédmunkásnak. Bár mostanában nemigen hívnak, mert sok az adó. A szőlőmunka meg úgy ahogy megy: a kismotoromat például kapálásért, trágyahordásért adta az egyik gazda.- Szóval a lakás. Amikor elváltam csak egy kétajtós, meg egy vitrines szekrényem, továbbá 2 fotelom maradt - az egyiket a gyerek vasalóval kiégette. Az összes többi bútort be kellett szereznem, csak az volt a kérdés, hogy miből?- A megoldást maga az élet adta. Megyek, viszem a hulladékot a szeméttelepre, s látom, éppen akkor érkezik oda egy magánfuvaros, a kocsiján egymás hegyén- hátán fotelok, heverők. Mondom neki: „mester vigyázva borítsa le, mert engem érdekelne a dolog”. Ez a két fotel úgy esett le, hogy még meg sem karcolódott. Teljesen ép műbőr fotel, csupán a háttámláját hasították fel vagy húsz centi hosszan. Mindjárt sikerült is hozzá egy príma kisasztalt szereznem, csak az egyik sarkát kell megragasztani.- A szeméttelepnek köszönhetem, hogy a nyaraláshoz megoldottam a szállásomat is. Hogy ki dobhatta ki a kétszemélyes, teljesen ép sátrat, kideríthetetlen. Velem jót tett: jártam már a Balatonon, Veszprémben, a Hortobágyon: rákötöm a motoromra a sátrat, aztán indulás.- A háztartási gépeimet is érdemes megnézni. A Hajdú porszívónak csak az a hibája, hogy hiányzik a gurulója, és elvágták a vezetéket. A villanytűzhelynek csupán a két nagy lapja nem működik - valószínű a kapcsolóban van a hiba. Két olajkályhám is van, sőt adagolóm is külön. A tévém, az a Videoton Gold Star már két éve meg van, semmi baja nem volt eddig, most kezd rajta egy kicsit futni a kép. A szeméttelepről hoztam az autórádiót is, beteszem a traktorba, zörög, morog, de szól.- Ezekkel a nagyobb darabokkal az a gond: hogyan hozza az ember haza? Én például beviszem a gépemmel a gyárba, aztán rákötözöm a motoromra, úgy cipelem be az városba.- A kisebb holmikkal egyszerűbb a dolog. A sílécet, a pezsgős- meg a kávéskészletet, amelyek még eredeti gyári csomagolásban voltak, gyerekjáték elhozni. Meglepő egyébként, hogy mi minden található a telepen, úgy, hogy még ki sem bontották. Egész tekercs papírok fóliába csomagolva! Sokan abból megélnek, hogy a szeméttelepről egyenesen a MÉH-be viszik a papirt. Csillár, villanymotor, rádiómagnó, centrifuga, villanybojler, hűtőszekrény, állótükör - némelyiken még egy karcolás sincs.-Sokat gondolkodtam én ezeken a dolgokon. Gyakran megfordul a fejemben: ugyan miféle emberek azok, akik bitangot csinálnak az értékekből. Abból, amiért mindnyájan megdolgoztunk! Miért dobják ki a vállalatok a leselejtezett bútorokat, miért nem adják annak, akinek szüksége van rá? És egyáltalán, muszáj selejtezni? Nem lehetne azt a bútort átfényezni, vagy áthúzni? Nem értem, és nem értem. Kinek jó az, hogy ekkora po- cséklás van ebben az országban? Ha egy dolgozó elemei egy csavarhúzót, megbüntetik érte. De ki vonja felelősségre azt a vállalati vezetőt, aki pazarlóan bánik a nép vagyonával? Ön szerint asszonyom az ember csak úgy közömbösen elmehet ennyi felelőtlenség, pazarlás láttán, amit mostanában, hogy adózunk, hogy munkanélküliségről, meg áremelkedésekről beszélünk még inkább észrevesz az ember?- Nem Uram! Nem mehetünk el közömbösen amellett, hogy sokan pazarlóak, prédák, könnyelműek - elfecsérlik és elherdálják a Ml vagyonúnkat. És tudja Uram, hogy mi a szörnyű? Az, hogy mindez nemcsak a szekszárdi szeméttelepen tapasztalható. Ön egyébként minden bizonynyal talál erre példát az 1966-ban kiadott „Világtörténet” hét kötetében is, amelynek a könyvtári száma: 65 583. D. VARGA MÁRTA , Fotó: B. J. Ahol mindenki VALAKI Sugár András már nem A HÉT embere Az idén a szokásosnál később, „csak" a most leköszönő hét elején kezdődött el megyénk könyvtáraiban az olvasók beiratkozása, ezúttal fölemelt beiratkozási díjjal. Igen, az évek óta már nevetségesnek tűnő 3 forint 20- ra ugrott, az általános iskolás korú gyerekek számára pedig - akik eddig évi 1 forintért élvezték a könyvtárak szolgáltatásait - díjtalanná tették a tagságot. Az előbbire, a díj sokszoros emelésére szakmapolitikai viták után került sor. Két nézet csapott össze és ebben az egyiket képviselők azt vallják, hogy az lenne ideális, ha közkönyv- tárainkabn díjtalanul lehetne otthon bárki. (Gondolom össznépi gondjaink valódi elmúltával ez is bekövetkezik - visszavonhatatlanul.) A másik oldalon állók viszont azt hangoztatták meggondolandó igazságként, hogy romlásnak indult értékrendünkben nullára redukálódott mindannak az értéke, ami ingyen van. Gyanús lett, hozzánk „méltatlannak” Ítélt mindaz, ami zsebbenyúlás nélkül kínálta (kínálja) magát, s mindenkinek. Ezért került hát sor a díjemelésre és nem azért, amit a keserű- szájúak gyanítanak: könyvtáraink soha sem a beiratkozási dijakból vagy a többnyire nagyon liberálisan kezelt késedelmi dijakból éltek meg. A kettőből származó pénz legföljebb fél csepp volt a tengerben, éppen ezért heroikus a küzdelem a könyvtárak falai között azért, hogy az olvasók által megszokott, elvárt szolgáltatások a költségvetés állandósult mosto- haságai ellenére őrizni tudják a színvonalat és mód nyíljék a szolgáltatások apró lépésekben történő, de céltudatos korszerűsítésére, gazdagítására is. A küszöbön álló újabb áremelések miatt az újságíró e héten többször is és szándékosan „betévedt" a megyei, városi könyvtárba, s talán nem túloz, ha azt mondja, hogy nagyobb könyvtárainkban másutt sem tapasztalt volna mást mint itt. Elmaradt ugyanis a megjósolt, egyben számottevő lázongás a beiratkozási díj emelése maitt. Sokan vélték úgy, hogy „ez már várható volt” és számosán szó és hang nélkül vették tudomásul a tényt. A nyugdíjasok is, jóllehet egyik-másiknak napra kimért forintjaiból kiemelve a húszat, másnap csak böjtösebb reggelire, vacsorára futotta a pénzéből. Miért ez a magától értetődőként hozott áldozat? Megmondom szívesen. Mert már korábban is, napjainkban pedig egyre inkább majd csak a könyvtárak jelentik ezt az egyetlen helyet, ahol bármilyen sokan vannak, mindenki - de az idős ember kiemelten - a VALA- Kl-nek kijáró figyelemben, segitőkészségben részesül. Itt az idős ember soha nem érzi, hogy vele kegyet gyakorolnak, itt kérhet úgy, hogy nem mosolyogják meg és nem kell úgy igazítani egész valóját, hogy tetőtől talpig bocsánatkérés legyen azért, amiért még él. Kemény szavak? Kétségkívül, de nem indokolatlanok. E sorok írójának hovatovább végleges véleménye, hogy azon kevés helyek között, ahol az úgynevezett „megérdemelt pihenést” töltő idős embert, a nyugdíjast is jogokkal rendelkező állampolgárnak tekintik, több emberhosz- szal vezetnek a könyvtárak, melyek elvárják az újabb és újabb megjelenést, ahol személyre szóló tud lenni a „házigazdák" érdeklődése és mindezért hálára sem várnak! LÁSZLÓ IBOLYA- Amit a nézők leginkább észrevesz- nek - kezdte Bereczky Gyula, - hogy két önálló programja van a televíziónak 1989. január elsejétől. A műsoridő így heti 20 órával növekedett. Teljessé vált a 2-es program is. Ez fordulópont a Magyar Televízió életében. Ilyen nagy szervezetnek olyan belső rendet kell kialakítani, amelyik a műsorkészítés egész folyamatát szolgálja és nem hivatali jellegű.- A művészeti területek átszervezéséről már hallottunk. A politikai műsorok - A HÉT és a HÍRADÓ - szerkesztőségeinek összevonását mi indokolta?- Hatalmas szellemi kapacitás összpontosult így. A HÉT eddig, Sugár András ideje alatt felvételről ment. Mostantól élő, egyenes műsor lesz, ugyanaz mint a HÍRADÓ, tehát külön kapacitást nem veszünk igénybe a felvételekre. Ahogy Aczél Endréék elképzelését ismerem, kevesebb lesz a visszatekintés, de több a „visszareagálás”.- Helyesnek véli ön, hogy két főszerkesztőség vezetését egy ember irányítsa?- Igen! Ezért hoztam meg ezt a döntést. Másfél évi gyakorlat azt bizonyította, hogy nem kell külön szerkesztőség.- Volt-e Ön és Sugár András között olyan összeütközés, nézeteltérés, ami a fenti döntését befolyásolta?- Nem volt! Sugár Andrást változatlanul a MTV legkitűnőbb újságírójának, szerkesztőjének tartom. Ő a külpolitikai szerkesztőség főmunkatársa több évtizede. Kettőnk között a viszony nagyon jó. Ezt vele is megbeszéltem. Továbbra is a külpolitikában publikál. Egész más feladatokat kap mint eddig.- Elképzelhető, hogy minderről Sugár Andrásnak más a véleménye?- Azt nekem is kifejtette, hogy nem ért egyet ezzel a döntéssel, de ha egyterűiét átszervezéséről van szó, akkor ebben a testületek álláspontját kell képviselni az intézmény vezetőjének és ezek a testületek elfogadták a javaslatot...
