Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

2 NÉPÚJSÁG 1989. január 6. Polgár Judit sem férne bele Munkanélküli segély A turbános töröknek nyoma sincs Még országszerte kevés az igénylő (Folytatás az 1. oldalról.) nyugati masinák 7-800 márkás ára sem vonzóbb. Azokkal szemben azonban megvan a még csak CD (Color Dombó­várinak nevezett gépnek az az előnye, hogy egy átlagos sakkozót is sikerél­ményhez juttathat, hiszen 1700 körüli pont teljesítményre képes, szemben pél­dául Polgár Judit 2500-at meghaladó élő pontjaival. A sakkszámítógép remények­re jogosító gyermeke a Colornak, vannak azonban olyan újdonságaik is, amelyek máris bizonyítottak. Ládapántoló szala­got ugyan másfél évtizeddel ezelőtt is gyártottak, új olasz gépeikkel azonban most automata csomagológéppel is föl­dolgozható minőséget tudnak előállítani a régi típussal szemben. Ezzel a minősé­gi termékkel törlesztik a gépek árát, s így 1988-ban - azon fölül, hogy összes ter­melési értéküket 30 millió forinttal meg­növelték - 18 millió forintra tornázták föl tőkés exportjukat a korábbi 2,5 millióval szemben. A múlt évben kezdte pályafutá­sát habosított műanyagból készített ajtó­tok-profiljuk is, amelyik faszerkezetű aj­tók borítására szolgál, és szintén hozzá­járult ahhoz, hogy az elnök elmondhas­sa: jó évet zártak. Megszokásból azért hozzá teszi azt is, hogy a körülmények­hez képest. S, hogy a körülmények egyre rosszabbak... -ri-gk­Taskent- afgán hallgatók- véres incidens Barta György, az MTI moszkvai tudósí­tója jelenti: Taskentben, az Üzbég SZSZK főváro­sában továbbképző tanfolyamon részt vevő afgán állampolgárok garázdálkod­tak január 1 -jén - jelentette csütörtökön a Komszomolszkaja Pravda című lap tas- kenti tudósítója. Beszámolója szerint az afgán hallgatók erőszakos fellépése két halálos áldozatot is követelt, 16 embert pedig különböző súlyosságú sérülések­kel kórházba kellett szállítani. Az incidens a tudósító szerint piactéri alkudozásból fajult véres összetűzéssé. Egy továbbképző tanfolyam afgán hall­gatói külföldi kacatokat kínáltak méreg­drágán a város régi piacterén. (Mint a tudósító megjegyzi, Taskentben tanuló külföldi diákok, tanfolyamhallgatók min­dennapos vendégei a bazárnak, ahol - a tilalom ellenére - fesztelenül keresked­nek különféle hiánycikkekkel.) Az áron alkudozó afgán eladók és a helybeli vá­sárlók között szóváltás majd alkudozás kezdődött. A helyszínre érkező rendőr­ség a kapatosságukban kötekedő afgán hallgatókat szállásukra vitte. Utóbbiak azonban ismét az utcára vonultak, bosz- szút állni vélt sérelmeikért, további afgán hallgatótársaikat is felbújtva erre. Az afgán diákok - akik közül többen részegek voltak, mi több kábítószeres bódulatban cselekedtek - szétromboltak egy útjukba került rendőrőrhelyet, meg­rongáltak tizenhat autót, további négyet porig égettek, és békés járókelőket bán­talmaztak. A sérültek között van hét afgán állam­polgár is, egyikük állapota súlyos, ö ak­kor sebesült meg, amikor az úttestre fek­ve próbált megállásra kényszeríteni egy arra haladó gépkocsit. A Komszomolszkaja Pravda taskenti tudósítója bírálja cikkében a helyi hírügy­nökséget, amiért az semmitmondó, rövid jelentést közölt az esetről, és ezzel - sze­rinte - még tápot is adott az üzbég fővá­rosban amúgyis keringő képtelen és haj­meresztő híreszteléseknek. A Taskentben kiadott hírügynökségi jelentés egyébként néhány ponton tény­szerűig is eltér a központi lap tudósító­jának beszámolójától. (A köztársasági hírügynökség egy halálesetről, több af­gán és kevesebb helybeli sérültről tett je­lentést.) A Komszomolszkaja Pravda tudósítója önkritikát is gyakorol a lap hasábjain, amiért napokig késlekedett a szomorú eset megírásával. Mentségéül azt hozza fel, hogy hosszasan habozott, „vajon nem a szovjet és az afgán nép ellensé­geinek provokációjáról", a két nép viszo­nyának szándékos mérgezéséről volt-e szó. Dilemmájának végeredményét nem fogalmazta meg, döntését a - ha késve is, de leadott - tudósítás jelzi. Az újfajta ládapántoló szalagnak zsinóregyenesnek kell lenni. Borsos Miklós gépbeállító ellenőrzi a minőséget PANORÁMA BUDAPEST - Az egészségügy illeté­kesei közük, hogy az eddig térítésmente­sen kapott orvosságokhoz a betegek to­vábbra is ingyen jutnak hozzá: e medici­nákhoz a társadalombiztosítás 100 szá­zalékos támogatást ad. Január 9-től a téritésmentes gyógysze­rek köre az alábbiakkal bővül: a szénanát­ha egyes gyógyszerei; a rosszindulatú da­ganatok kezeléséhez szükséges valameny- nyi gyógyszer; a szívinfarktuson átesett be­tegek kezelésére a véralvadásgátlók; az egyes immunológiai megbetegedésekben szenvedőknél az Isoprinosin tabletta; az otthoni művesekezeléshez használt diali- záló oldatok; a súlyos érszűkület esetén a Trental és az Agapurin drazsé; a vészes vérszegénységben szenvedőknél a Hyd- roxocobalamin; a B12 vitamin; az időskori gyomorfekély esetén az Ulceran tabletta; a Sclerosis multiplex esetén a Baclofen tab­Kiállni a politikáért, tenni az országért! címmel jelent meg Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának a budapesti pártaktí­ván 1988. november 29-én elmondott be­széde. A füzet a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában látott napvilágot. MARRÁKES - II. Hasszán marokkói király szerdán Marrákesben első alka­lommal találkozott a Nyugat-Szahara fel­szabadításáért küzdő Polisario Front képviselőivel. A marokkói uralkodó eddig kizárta a tárgyalások lehetőségét, s most is csak a párbeszéd megindítására volt hajlandó. A megbeszélésről nem közöl­tek részleteket. JERUZSÁLEM - Bízom abban, hogy Izrael és Magyarország között rövid időn belül helyreáll a diplomáciai kapcsolat - jelentette ki Jichak Samir, izraeli kor­mányfő. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel folytatott szerdai tárgyalásai során. A megbeszé­lésről Avi Pazner, Samir személyi szóvi­vője számolt be. BONN - Az NSZK-t mindinkább el­árasztják a menedékjogot kérők töme­gei, akiknek többsége valóban gazdasá­gi okokból szeretne letelepedni az országban - állapította meg szerdán Friedrich Zimmermann nyugatnémet belügyminiszter. Mint mondta, kimerült az NSZK felvevőképessége, s jelentősen megnövekedtek a bevándorlókkal kap­csolatos költségek is. (Folytatás az 1. oldalról.) Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnál Má­tyás Pál osztályvezető elmondta: országszerte 15 ezer állampolgár kért segítséget elhelyez­kedéséhez. Ebben az évben az általános fog­lalkoztatási alapból országosan mintegy 400 millió forintot fordíthatnak munkanélküli segé­lyekre. A bejelentett adatok szerint a szakkép­zettek többségének 2-5 nap alatt állást tud­nak ajánlani a munkaközvetítő irodák. Az or­szágosan nyilvántartott 2-3 ezer szakképzet- len munkanélküli foglalkoztatása azonban to­vábbra is gondot jelent. Az igénylőknek okmányokkal kell igazol­niuk, hogy jogosultak a segélyre. A kérvények elbírálása folyamatos, s az első igénylők vár­hatóan január végén kapják kézhez a munka- nélküli segélyt. A fővárosban hétfőtől alig két­százan érdeklődtek a munkanélküli segélyfo­lyósításának feltételeiről. A tapasztalatok sze­rint az igénylők többsége nem ismerte a ren­deletet. Az érdeklődők egy része csak segélyt kért, munkalehetőséget nem. A Borsod megyei munkaügyi szolgáltató irodában ugyancsak kevesen érdeklődtek se­gély iránt. Miskolcon és a megye tíz más váro­sában az első napokban mindössze 38-an ke­resték fel az irodákat. Közülük 33-an rendel­keztek a segély odaítéléséhez szükséges fel­tételekkel, de valamennyi jelentkezőnek fel­ajánlottak képzettségének megfelelő munkát, így a kérelmek végleges elbírálása csak e munkahelyek felkeresése és az ott kapott iga­zolás után történhet meg. Az igénylők miskol­ci, szerencsi, edelényi és a sátoraljaújhelyi la­kosok voltak. Ózdról és környékéről senki sem jelentkezett. Debrecenben az év első három munkanap­ján 32-en jelentkeztek segélyért, s ügyükben a jövő héten döntenek a munkaerő-szolgálati iroda munkatársai. Szegeden az első 38 jelentkező elsősorban képzettségének megfelelő munkát kért, se­gélyt csak ennek hiányában. Miután Csong- rádban 5000 munkahelyre várnak jelentkező­ket, így az irodát felkeresők több ajánlatot is kaptak. A bőséges munkahelykínálat miatt egyelőre nincs segélyre jogosult állampolgár Csong- rádban, de nyilvántartanak két-három olyan személyt, akik felmondási idejüket töltik, s ne­kik nem tudnak megfelelő állást ajánlani. A Komárom megyei munkaerő-szolgálati irodákban nem számítottak rohamra, de akko­ra érdektelenségre sem, ami az év első három napját jellemezte. Komárom megyében pillanatnyilag 500 munkanélkülit tartanak nyilván, s csaknem 4000 munkahelyen várnak jelentkezőket, de a segélyhez jutás feltételeiről eddig csak telefo­non érdeklődtek. Zalában az elmúlt év végén 317 személy volt állás nélkül, javarészük szakképzetlen. A szakképzettek közül elsősorban a mezőgaz­dasági szakmunkások nem találnak végzett­ségüknek megfelelő állást. A hét első napjai­ban Zalaegerszegen hatan jelentkeztek segé­lyért, de közülük csak két zenész bizonyult jo­gosultnak. Győr-Sopron megyében 56-an kértek munkanélküli segélyt. Szinte valamennyien segédmunkások, döntő többségük még álta­lános iskolai végzettséggel sem rendelke­zik. Az állást keresők nagyobbrészt elhelyez­hetők, jelenleg csak Győrben nem tudják fog­lalkoztatni a segédmunkásokat. Tél Zúzmara mikrovilág Fotó: sm Mai remény, holnapi valóság Szólftgatjuk a recski erdőt © Ez év - 1989 - elején, a tervek szerint a februári filmfesztiválon - mutatják be azt a filmriportsorozatot, amit két éven át Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia készített. Böszörményi Géza huszonéve­sen maga is a recski tábor lakója volt, olyan ember tehát, aki személyesen ta­nulmányozhatta a tábor „szociológiai” összetételét, így arra számíthatunk, hogy a szerzőpárostól hiteles kor- és kórképet kapunk az ötvenes évek Magyarorszá­gáról. A film forgatókönyvének egy részét szeptember-október-novemberi számá­ban közölte az Alföld című folyóirat. Hite­lessége miatt ígérkezik történeti értékű­nek ez a film, aminek anyaga most még 24 órát tölt ki. Nincs ebben semmi megle­pő. A Böszörményi-Gyarmathy páros összesen kilencven interjút készített, az örizetbevételét meghosszabbítom... cím­mel publikált első részben még csak nyolcán beszélnek, volt rabok, a hatalom volt képviselője és a hatalmat szolgáló erőszakszervezet volt tagai. Hol foglal helyet az egykori rabok kö­zött dr. Zimányi Tibor, aki már a Recski Szövetség főtitkáraként és a sikeres Fa- ludy György, a költő című - szintén Bö­szörményi-Gyarmathy - film bemutatója, illetve kritikája kapcsán keveredett önhi­báján kívül rosszízű sajtóvitába az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettesével? M. Kiss Sándor, aki az ötvenes évek történéseit kutatja és az előbbiekben idézett Benkő-tanulmány segítette „elvi­leg” Recskre, dr. Zimányiról ezt írja: „... politikus ember volt már egyetemis­ta korában is. ö az, aki határozott de­mokráciaeszménnyel rendelkezett már 1945 előtt. Ez a demokráciaeszmény azonban - és ez számára viharos gyor­sasággal kiderült - nem egyezett a hiva­talos rákosista demokráciaeszménnyel.” Kicsit bővebben: 1944-ben Zimányi Tibort azért fogták el a nyilas csendőrök és verték meg, mert akciócsoportvezető­je volt a Magyar Diákok Szabadság Frontjának. 1945 után még az ellenállási mozga­lomban megismert Fehér Lajos hívására a Budapesti Rendőr-főkapitányságon helyezkedett el, ahol korábbi harcostár­sa, akkor a politikai rendőrség helyettes főnöke volt. Csakhamar látnia kellett azonban, hogy a „dolgok nem úgy men­nek, ahogy menniük kellene”. Ekkor nemcsak a rendőrség kötelékéből lépett ki, hanem a pártból is. Úgy határozott, hogy a közgazdaságtudományoknak szenteli magát. Végzett közgazdász, ami­kor néhány professzorától ajánlást kap, hogy tanulmányait Párizsban, vagy a vi­lághírű Röpke professzornál Genfben folytathassa. Útlevélkérelme bent van, amikor 1947 októberében letartóztatják és az Andrássy út 60-ban aláírja a verés­sel, kínzással kikényszerített jegyző­könyvet, mint kém és hazaáruló. Vele csaknem egy időben kerültek különben az ávéhá kihallgatóinak és verőlegényei­nek markába a 6018-asok. Következett a buda-déli internáló tábor, majd Kistar- csa, 1950 őszén pedig a megérkezés Recskre, ahonnan 1953 kora őszén sza­badult. Mint tudjuk, a táborok feloszlatását nem követte automatikusan a szabadul­tak ügyének felülvizsgálata, ezért a 6018-asok képviseletében 1956 nyarán Nyeste Zoltán kereste föl az ifjúsági moz­galomból ismert Non Gyögyöt, aki akkor a legfőbb ügyész tisztét töltötte be. Non György azt ígérte, ha beadják kérelmei­ket, ügyüket elintézi, még kártérítést is kaphatnak. A rehabilitációt azonban el­sodorta 1956 ősze. Olyannyira el, hogy Zimányi Tibort egyetlen, vele nem szem­besített tanú vallomása és „mozaikszerű bizonyítás” alapján öt évre ítélték el. Igaz, hogy erről máig nem kapta meg a vég­zést, pedig az írásbeliség hazánkban III. Béla király óta létező, kikövetelhető do­log. Dühös, netán elkeseredett ez a hetve­nedik életévéhez közelítő ember? Se egyik, se másik. A Recski Szövetség főtitkára bizakodó, jóllehet a tavaly szep­temberben alakított közösség vezetője­ként sűrűn tapasztalhatja, hogy társadal­munkban ma is működnek még azok a mechanizmusok, amelyek meghonoso­dásának kelte a sztálinizmus, a személyi kultusz időszaka. Sokaknak kényelmetlen tudni, hogy azok a recskiek, akik nem választottak más hazát és még nem pusztultak el a büntetőtáborban szerzett betegségeik­ben, nem félnek. Szólongatják a recski erdőt, mely elhunyt társaik tetemeit rejti. Nem bosszút követelnek, hanem állam- polgári jogon őket megillető erkölcsi re­habilitációt akarnak és azt, hogy ne hiá­nyozzanak munkáséveikből a Csákány­kő völgyében töltött évek. Lassan-lassan tehát beszélni kezd az erdő, a mai remény holnapra lehet való­ság még akkor is, ha történnek mellbevá­gó dolgok. Lám, újkori történelmük ször­nyű időszakának véres vezéralakjai kö­zül Farkas Vladimir - a túlteljesítő Ráko- sikedvenc - nemrég írásba adta a Nép- szabadság újságírójának, hogy perben, haragban áll a Magyar Népköztársaság­gal, mert ügyészei és bírái amikor öt 12 évre ítélték 1957-ben, egy máig anonim ávéhá mellett belőle kreáltak bűnbakot. A perrel fenyegetőző - mint tudjuk amnesztia révén - nem ülte le a ki­szabott 12 évet, de szabadulva olyan egzisztenciális problémái sem voltak - vannak - neki és társainak, mint a névte­len áldozatok sok ezrének. Mindezek után tessék! lehet tűnődni azon, hogy mi adta a bátorságot annak az embernek ahhoz, hogy 1988. novem­ber elején elfogadja a szegedi egyete­misták meghívását, s azt mondja el ne­kik, hogy mennyire nem farkas ő, hanem a számon kérők önkényének áldozati bá- ránykája. Mit gondol erről ennek a soro­zatnak az írója? Azt, hogy íme, ilyen árat is fizetnünk kell azért, hogy szemet huny­tunk történelmünk fehér foltjainak léte fe­lett és közelmultúnk vizsgálatában meg­maradtunk a számunkra kellemetlen pe­riódusok, jelenségek csak felületi föltá­rásánál. Keményebben szólva: elmu­lasztottuk az önmagunkkal való teljes szembenézést! LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom