Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

1989. január 6. rtÉPÜJSÁG 3 Antenna műholdvételre Az Orion Villamossági Vállalat, a Magyar Alumíniumipari Tröszt a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve már sorozatban készíti a direkt sugárzó, műholdvételre alkalmas parabolaantennákat. Az antennával együtt állítják elő az úgynevezett beltéri egységet is, amely az egyedi és a közösségi vételt teszi le­hetővé. Bővült ►a tüzelőanyagok kínálata A szénbányászat idei terve A hazai szénbányászat összességé­ben teljesítette 1988. évi tervét. Termelése 20,9 millió tonna volt, ami ugyan valamivel kevesebb az előző évi­nél, de minden megrendelést kielégítet­tek. A mecseki, a nógrádi és a dorogi szénbányák kivételével valamennyi bá­nyavállalat teljesítette, illetve túlteljesítet­te éves menynyiségi tervét. A nógrádi bányákban gyakran geoló­giai akadályok szakították meg a folya­matos termelést: a mecseki szénbányák­nál üzemzavarok és létszámgondok hát­ráltatták a munkát: a dorogi bányászok teljesítményét főleg az vetette vissza, hogy kevesebb szenet igényeltek tőlük az erőművek, s ezért kénytelenek voltak visszafogni a termelést a kifejezetten energetikai szenet adó fejtésekben. A különböző szénfélékből kínálati piac alakult ki. A belkereskedelemnek a szer­ződésben vállalt ötmillió tonnán felül még négyszázezer tonna tüzelőanyagot szál­lítottak. A brikettgyárak termelési csúcs­csal, 2,3 millió tonna brikett előállításával zárták az évet. A megszokottnál maga­sabb szénkészlettel rendelkeznek a hő­erőművek is, jelentős mennyiségű tü­zelőanyagot nem is vettek át a bányavál- lalatoktól. * A bányászati egyesülés vezetőitől ka­pott tájékoztatás szerint az idén 21,5 mil­lió tonna tüzelőanyag termelését tervezi a hazai szénbányászat, pontosabban ilyen mennyiségű szén szállítására ké­szült fel, a piac dönti majd el, hogy szük­ség lesz-e ennyire. A felkínált mennyi­ségnek eddig csak kis részére kötöttek szerződést. Lignitből évi hétmillió tonna termelői kapacitást alakított ki a hazai szénbányászat, de a számítások szerint ennél lényegesen kevesebbet vesznek át az erőművek. Brikettből 2,2 millió tonnát ígérnek a bányavállalatok, de szükség esetén ezt százezer tonnával megtetéz­hetik, a nemrég befejeződött brikettgyári rekonstrukciók ugyanis már éreztetik kedvező hatásukat. A techológiai fegye­lem megszigorításával, új gyártási recep- turák bevezetésével javították a brikett minőségét is: mégis gondot okoz a hazai brikett értékesítésénél, hogy a tüzépek többsége nincs felkészülve szakszerű, kíméletes tárolására. Általában a sza­badban raktározzák, s az időjárás, vala­mint az ilyen célra alkalmatlan rakodógé­pek használata is rontja a brikett minősé­gét. Az idén folytatják a szénbányászat ter­melési szerkezetének átalakítását. Az Ál­lami Tervbizottság még 1986-ban, a bá­nyászat jövedelmezősége érdekében határozatot hozott az olcsóbb lignit ter­melésének fokozására, és arra, hogy azokban a mélymüveléses bányákban, ahol nagy veszteséggel dolgoznak, csökkentsék a termelést. A mélymüveléses bányákban ennek megfelelően visszaszorítják a gazdaság­talan termelést, s a bányavállalatok nagyobbik része 1989-ben már tartani tudja a tervgazdasági bizottság által előírt költséghatárt. A külfejtéses lignit termelésének arányát azonban nem *> tudják a kívánt mértékben növelni, első­sorban azért, mert lelassult a széntüze­lésű erőművek rekonstrukciója, s az erő­művek a számítottál sokkal kevesebb lig­nitet igényelnek. Heves megyei építők müncheni megbízása Lakások építését kezdi meg München­ben a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak mintegy 40 tagú brigádja. Egy magánvállalkozó megbízása alap­ján az elmúlt évben különböző beruházá­sokon már dolgoztak a Heves megyei építők az NSZK-ban, mintegy 200 ezer márka értékű munkát végeztek. Nem szólamokkal, tettekkel Három évtizedes hagyomány immár, hogy ilyenkor, év elején, ünnepélyes ke­retek között számvetést készítenek a munkásőregységek: hogyan teljesítették feladataikat, önként vállalt kötelezettsé­geiket. Az idén sem térnek el ettől a me­gye munkásőrei. A mai napon tartja évzá­ró-évnyitó gyűlését a megyei parancs­nokság törzse, szakalegységeivel együtt. Egy hét múlva, 13-14-én pedig a szek­szárdi, a tamási, a bonyhádi, a dombóvá­ri, a paksi egység. A parancsnoki értékelések foglalkoz­nak majd azzal, hogyan teljesítették szol­gálati, kiképzési feladataikat Tolna me­gye munkásőrei. De ezek szakmai dol­gok. Viszont - a szakaszgyűlések ta­pasztalatai alapján - nyilvánvalóan szó­ba jönnek mindazok a gazdasági, társa­dalmi, politikai körülmények, amelyek között a fent említetteket teljesítették és olyan megnyilvánulások is, amelyekre három évtized alatt nem volt példa. Kezdjük azzal, hogy az elmúlt évben megjelentek olyan hangok, amelyek megkérdőjelezték a testület létjogosult­ságát, takarékossági okokra hivatkozva. A szépen megfogalmazott mondatok azonban nem gazdasági, hanem politikai szándékot takarnak: a politikai intéz­ményrendszer egyik fontos részének megsemmisítését, felszámolását. Megje­lentek azok a körök, amelyek demokrati­kus szocializmust hirdetnek. Nos, ho­gyan vitatják annak a testületnek a léte­zését, amelyik a demokratizmus meg­személyesítője, hiszen tagjai önként vál­lalják állami feladat megoldását. Vádként hangzik el: a munkásőrség párthadsereg. Igaz, hogy a testület elkö­telezte magát a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája mellett. Igaz, hogy az új munkásőrök a párt képviselője előtt tesznek esküt. (Nagy számban pártonkivüliek.) Kérdés: párt­feladat volt-e 1964-ben az egész orszá­gon átvonuló száj- és körömfájás felszá­molásában való, közrendvédelmi részvé­tel? Pártfeladat volt-e az 1965-ös -100 na­pos - árvíz megfékezésében a munkás­őrök közreműködése? A szekszárdi járá­si egység személyi állománya ebben 19474 óra szolgálatot teljesített, ebből társadalmi munkában 12186 órát, mun­kaidőben pedig 7 308 órát. Amikor elvo­nult az ár, 88 Tolna megyei munkásőr kapta meg az Árvizvédelmi Emlékérmet. Aztán jött 1985-ben a Veszprém megyét megrázó földrengés. A károk helyreállításában is ott voltak a munkásőrök. Tolna megyéből 52 szak­ember, kétnapos munkával enyhített a bajbajutottak gondjain Berhidán. Az országgyűlés decemberi üléssza­kán, a költségvetés vitájában az volt a meglepő, hogy az országgyűlési képvi­selők sem ismerik eléggé a munkásőrsé­get, pontosabban, azt a tevékenységet, amelyet a közrendvédelem érdekében fejtenek ki. A szolgálati szabályzat előírja, kötelességként, mikor kell a munkásőr­nek magát szolgálatba helyezni. A Mun­kásőr lap decemberi száma erről az alábbi címekben számol be: Cserbenha- gyásos gázolót fogott el. Vadászfegyvert és lőszert talált. Betörőbanda elfogásá­ban segédkezett. Gépkocsi-fosztogató­kat ért tetten. Kirakatbetörő elfogásához nyújtott segítséget. Betörőt fogott el. Busztolvajok elfogásában segédkezett. Háztüzet fedezett fel Cecén a benzinkút közelében négy sárbogárdi munkásőr... Vagonfosztogatókat fogott el. Gépkocsi­fosztogatók elfogásához nyújtott segít­séget. Végül egy hosszabb tudósítás ar­ról, hogy Vémenden két munkásőr négy szökött rab elfogásában segítette a kör­zeti megbízott rendőrt. Akkor avatkoztak közbe, amikor másfél tucat helybeli néz­te, hogyan támad egyikük az intézkedő rendőrre. Az újság októberi száma 19, a szeptemberi 16 esetről számol be, ami­kor munkásőrök, a szabályzatnak meg­felelően, felléptek a közrend védelmé­ben. Helytállásukért dicséretben része­sültek. Az elmúlt év nem egy munkásőr részé­ről az elbizonytalanodás éve is volt. Tün­tetések, követelések, nyilatkozatok, petí­ciók, fórumok. Különböző csoportok olyan kérdéseket írtak zászlójukra, ame­lyekről 1986-ban, a pártkongresszust követően az összevont kiképzések politi­kai fórumain a munkásörök országszerte nyíltan beszéltek. Mert hát kik a munkás­őrök? Ózdi, csepeli, dunaújvárosi munkások, bányászok, tsz-tagok, orvosok, pedagó­gusok, tudományos kutatók - akiket azok a gondok izgatnak, amelyek a mel­lettük dolgozókat, ők sem kapnak a töb­binél egy huncut fillérrel többet, csak azért, mert munkásőrök. Emlékezetes a múlt évről a pécsi, István-aknai bányá­szok munkabeszüntetése. A megyei parancsnokság közvetlen vegyivédelmi szakaszának bányásztag­jai egyetértettek bányásztársaik követe­léseivel, de leszálltak dolgozni, mond­ván: közeledik a tél, a szénre meg szük­ség van. Ha már a bányász munkásőrök­ről van szó... 1987-ben, januárban, a rendkívüli hideg súlyos gondokat okozott a népgazdaságnak. A mázaszászvári bányaüzemben dol­gozó munkásőrök hónapokig nem is­merték a szabadnap fogalmát - a műsza­kok bérét pedig a bányaszerencsétlen­ségek áldozatai családtagjainak támo­gatására fordították. Elnézést az „igehir­detőktől” : ők gyakorolták a demokratikus szocializmust. B. I. Rögeszméléseink Ami az időjárást illeti, arctalanul, szenvtelent mondott búcsút a szilvesz­ter az óesztendőnek, nem ígért viharokkal dörgedelmes, csikorgó fagyokat, de langyos szellőkkel felidézett tavaszt sem. A hó békítő, fehár nyugalmát is hiába vártuk, ám a hónál is sűrűbben pilinkéztek alá és leptek el bennünket a közgazdaságtani nómenklatúra deklarált, elemzett, koholt, jól vagy rosz- szul megrágott szavai, kifejezései, jelképei. Kit arra ingereltek, hogy bajtársias szövetséget kössön velük, kezdve az adókulcstól, a részvénytársaságtól a tőzsdéig, kitarra, hogy hideglelős bor­zongással, távolról vegye szemügyre a már-már polipkarokhoz hasonlatos indázásait. A most csőstül és csődtömegestül ránk zúduló gazdasági lec­kék, leckéztetések alapdefinícióit is fújjuk, s a veszett fejsze nyelénél több a reményünk mindaddig, amíg hihetjük, hogy a bármily keserves tanulópénzt a jövőnek fizetjük. És tudjuk azt is, hogy a szavak a nehezen mozduló való­ságnál gyorsabban forgathatók, s így sokszor a legbrilliánsabb gondolat se több magunkra húzott takarónál, ha csak a kudarcainkra kohol magyaráza­tot. És ez a veszély fennáll akkor is, ha néhány, a maga helyén hasznos, jól al­kalmazható gondolatot fantommá növesztünk, hogy azután így kölcsönzött hatalmánál fogva fölénk kerekedjen. Ezek közé tartozik például a piaci mechanizmusok mindenhatóságába vetett hit vagy a költségvetés szent te­hene, noha tudjuk, hogy a legalapvetőbb emberi értékek egzisztenciális ér­telemben nem piacosíthatók - a legjobb suszterek a legcsábítóbb ajánlatok ellenére is a kaptafánál maradnak, noha tudjuk, hogy a költségvetés sem szent tehén: hiszen a nem csökkenő központi elvonások az inflációs folya­matokat gyorsítják; a vállalatoknál így keletkező veszteségek árnövelő ha­tásúak. A régi eszmék délibábjai helyett nem foghatunk most az újak kergetésé- be, mert így a régi csalódásokat is csak újak követik. Az adózás, a költség- vetés, a társasági törvény, a változó tulajdonlási formák körül kerengő régi­új fogalmak, a megtett és küszöbön álló döntések a társadalomnak, a gaz­daságnak nem a hagyományos képzetekhez köthető megújulását ígérik. Döntően a szabadság növekvő tereit, lehetőségeit keressük a gazdaság­ban és a politikában egyaránt -, hogy a jövő társadalmát szabadnak, sza­badabbnak tudhassuk. És csalódni fogunk akkor is, ha túl a már készülő és készen lévő törvé­nyek betűin, nem fedezzük föl a szabadság növekvő tereit önmagunkban is. És ha csak úgy tudunk hinni valamiben, ha az indulatos rögeszmévé kala­pálható. A társadalmi feszültségek még lehetséges kezelése, a válság mélyülésé­nek mérséklése minimálisnak tetsző, össznemzeti program, ami most törté­nelmi léptékű, kényszerítő erejű társadalmi változásokkal együtt jelentke­zik. S ez reményt ad arra, hogy abból a bizonyos, elkótyavetyélt „arany” ön­tudatból békés fegyvereket kovácsolhatunk. BÓKA RÓBERT Jó ütemben épül a lágymányosi Duna-híd A terveknek megfelelő ütemben épül az MO-ás autógyűrű Duna-hídja. A lágymányosi oldalon is hozzáláttak a tartószerkeze­tek beemeléséhez. A két oldalról épülő és a Csepelt Budafokkal összekötő közúti híd a tervek szerint még ez évben összeér. STEFFL sör gyártására készül a Soproni Sörgyár Megérkeztek az első gyártóberende­zések Ausztriából a Soproni Sörgyárba annak a licenc-szerződésnek eredmé­nyeként, amelyet Steffl sör gyártására kötött az Österreichische Brau Ag és a soproni vállalat. A megállapodás értel­mében az osztrák partner ad technoló­giai leírást, valamint azokat a speciális söripari gépeket, amelyek a Steffl sör előállításához szükségesek, és gondos­kodik a szakemberek képzéséről. A ma­gyar fél az együttműködés keretében azt vállalta, hogy licenc birtokában hat hó­napig eltartható, exportminőségű termé­ket hoz forgalomba Steffl emblémával a hazai kereskedelemben. Noha a licenc- átvétellel kapcsolatos munkálatok be­fejezési határideje 1990 októbere, a sop­roniak már a jövő év elején meg akarnak jelenni a Steffl sörrel. Az első évben a ter­vek szerint 50 ezer hektolitert, majd 1991 és 1999 között évente 100 ezer hektoli­tert gyártanak belőle. A licenc-sörgyártás révén szerzett technikai tudást, a műszaki színvonalban megmutatkozó többletet a soproniak a folyamatban lévő, minőségjavítást és ka­pacitásbővítést szolgáló fejlesztésüknél is kamatoztatni tudják. A licencdíjat főként söripari alap­anyaggal fizetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom