Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
4 Képújság 1989. január 31. Rádió fényképpel Népdalkörök pódiuma A pörbölyi asszonykórus Vasárnap délben a pörbölyi asszonykórus énekét hallgathatták a rádióban az érdeklődők. Csapó Károly műsorvezetőtől azt is megtudhatták, hogy Tolna megyében az egykori Pörbölypusztát még Mária Terézia építtette és azok a cselédek laktak itt, akik a nyári mezőgazdasági munkára ideszegődtek. Ebből a pusztából alakult ki a mai falu, amely 1985- ben vált önálló községgé. Pörbölyön már 1980-ban megalakult egy hagyomány- őrző csoport, amelynek asszonykórusa az utóbbi években önállóan is szerepelve, igen szép sikereket ért el. A műsorban megszólalt Szalai János- né, az együttes tagja. Elmondta, hogy útjukat a fenntartó, a bátaszéki Petőfi művelődési központ támogatja, de segíti őket a bajai Erdő- és Vadgazdaság is. A Búzakalász - ugyancsak bátaszéki - Termelőszövetkezet járult hozzá a dombóvári minősítő versenyen való részvételükhöz. A területi versenyen - 1987-ben - kiváló, majd később arany fokozatú minősítést kaptak. A környezet, a néprajzi tájegység - Sárköz - közelsége, hatása természetes meghatározója a pörbölyi asszonykórus műsorának. így az is kézenfekvő, hogy gyakran volt vendége, tanácsadója a kórusnak, a sárközi népdalok kutatója, egyik legjobb ismerője, Bogár István. Az ő közreműködésével született a szőlőőrzés hagyományait felelevenítő népdalcsokor is, amit vasárnap hallhattunk a rádióban. A nyilvánosság szerepéről, jelentőségéről nem kell szólni amatőr együttesek esetében. A siker mindig öröm és állomás is egyben, melyről tovább kell lépni. A cél pontos ismerete, a kijelölt úton haladás megtartója a művelődni, szórakozni, hagyományt közösen ápolni akaró csoportoknak és az őket segítő mecénásoknak. Ez ügyben a rádió is vállal, vállalt szerepet a saját eszközeivel. dkj. Csonka János emlékére Megbízhatóság, pontosság és Csonka János Szegeden született, de munkássága során nagyban kötődött Budapesthez. Első „igazi” munkahelye a Műegyetem Gépipari Tanszékének tanműhelye volt, ahol művezetőként alkalmazták. Első műhelyét a Bartók Béla út 31. sz. ház alagsorában alakította ki 1929. szeptember 25-én gépgyárat alapít a mai Kismotor- és Gépgyárat a Fehérvári úton. A Közlekedési Hírközlési és Építésügyi Minisztérium koordináló szerepet vállalt egy, 1989 tavaszán megrendezendő tudományos ülésszak megszervezésében. Ezen a „Motorizáció és környezetvédelem Magyarországon” kérdésköréről, mint a ma egyik legégetőbb problémaköréről lesz szó. Ezen az ülésen alkalom nyílik Csonka János életművének méltatására. A tudományos ülésszakot a Budapesti Műszaki Egyetemen rendezik meg, ahol ezzel egy időben kiállítás lesz Csonka János munkásságáról. Az ülésszak végeztével a ITT vándorkiállítás keretében mutatja be az anyagot az ország több helységében. A Hungaroringen a jövő évi kamionversenyhez kapcsolódva megrendezésre kerül a Csonka János Emlékfutam, közösen a Magyar Veteránautósok Szövetségével. Csonka János halálának 50. évfordulója tiszteletére a újító szellem! Csonka János Emlékbizottság, a Magyar Úttörők Országos Szövetsége, az MHSZ, az Ezermester Vállalat és a Kismotor- és Gépgyár pályázatot ír ki egy XXI. századi fantázia-autó elképzelésére, elkészítésére. A pályázat célja olyan szellemi és gyakorlati alkotások létrehozása, amelyek kapcsolatban állnak Csonka János életművével és a motorizációval. Az érdeklődők az alábbi címen kaphatnak felvilágosítást: „Buda 11.” Baráti Kör Egyesület, levélcím: Budapest, 112 Posta, Postafiók 199. Telefon: 663-133. Irányítószám: 1502- . - kapfinger Tévénapló Frászjog Lássuk a medvét! Akarom mondani a bumbust. Avagy ha nem rémüldözni akarunk, hanem kamasz vágyaktól fűtötten éivezkedni, - akkor elő egy kis pornográfiával. Már ez utóbbiért sem kell a szomszédba menni, világhírű bécsi professzorunk Freud, - oly jellegzetesen közép-európai lévén tekintem sajátunknak is - pedig most, kivételesen, örömében is megfordulhat a sírjában. Lombrosót és degenerált zsenijeit kiutálva most végre Freudhoz, bűntudatteli skizofréniánkhoz fellebez a tiszta ész, a szabad gondolat metsző logikája. És persze a libidóhoz, az évmilliárdok méhében érlelődő, és ma már bizonyos erkölcsi tartalmakkal is összefüggésbe hozott nemi vágyhoz. A televízió kulturális rovatának, a Stúdiónak a múlt kedd esti adása szakavatott esztéta segítségével bizonyította be, hogy a glasznoszty és a peresztrojka avult kulturális tradíciók lerombolására is képes. Természetesen csak akkor, ha a glasznoszty, és a peresztrojka hazai változatában testre szabottan tótágast álló logikát is mellékelünk. E logika sarkköve a szabadság, a lélek autonómiája, amely szabadon, felnőttként választhat King-Kong agyarviiianású mosolya, reménytelen szerelme és egy agyafúrtan tálalt altesti látvány - fércmunka és fércmunka között. Ne vitassuk a kulcslyukpszichózis, a testi-lelki exhibíció, a torokszorító, ájult félelem, a mazochizmus, a hisztéria, az epilepsziásán féktelen düh, a zokogás, s az önkívület, a kín, a szédület, az ájulat, a szellemi zsibbadás, a szeszes őrület jogát. A frász jogát. Ne vitassuk, hogy eseménytelen hétköznapjainkban mikor és miért vágyunk feszültségoldó robbanásra, s azt sem, hogy jogunk van-e ehhez. Ne vitassuk, hogy feszültségterhes hétköznapjainkban mikor és miért vágyunk - ugyanerre. Infantilis zavarunkban mondjunk csak annyit - csak. És kész. Nem kell pszichoanalízisbe vonulnunk lelki felüdülésünk kényéért-kedvéért, hiszen a filmipar jótékony ügyködése. révén levágott fejekkel, elszorított nyeldeklőkkel, elmebeteg gyilkosságokkal, nemi erőszakkal van kirakva a horrorhoz, a pornográfiához vezető út. Tuskóláb is előcsoszog majd a ponyvairodalom ládák fenekébe száműzött mélyéről, buján a fülünkbe súg ismét a tékozló asszony, és Hitchcock fekete madarainak is hagyjuk, hogy gyengéden a váltunkra üljenek a kivájják a szemünket. De valljuk be azt is, hogy mi már réges-rég nem ijedünk meg. Ebben az európai kultúrkörben, ahol gyermekeink a Grimm testvérek rémmeséin felnőve édesítették szívükhöz Franz Kafka megrendítő, látomásos szorongásait, ahol mindig akad egy- egy Karamazov-család - ahol tehát Dosztojevszkijt még mindig a szaván tudjuk fogni - és ahol egy Ady Endre sem magyarázható olyan sokféleképpen, ott már nem kell félni a magánhasználatú frász jogától. Ott nem kell félni a pornográfiától, a horrortól, Frankenstein és King-Kong mester csattogó agyaraitól. Legfeljebb az igénytelenségtől, az esztétikai és erkölcsi értékek eróziójától, amelyek pusztítóbbak, mint a katasztrófák és a katasztrófafilmek. Mert ugyan lehet, hogy kábult ösztöneink számára a horrorral, a pornóval együtt kerek a világ - amit miért is tagadnánk ki prűd módon - de ezen a tájon az érték és értéktelen közötti különbségtétel a fontos. S mivel itt sok más közt egy Ady Endre, egy József Attila adott a szerelemnek nevet, ahol a szegénységünk félelmének ábécéjét Illyés Gyula vagy Nagy Lajos írta az út porába - sorolhatnám -, ez a különbségtétel mindennél fontosabb. Legalábbis ezen a tájon, úgy hiszem. ' BÓKA RÓBERT Német nemzetiségi est volt Lengyelen Fennállásának 10 éves jubileumát ünnepli 1989-ben a bonyhádi német nemzetiségi klub. A jubileumi városi ünnepségre május 14-én kerül sor. Ezt megelőzően a Hazafias Népfront nemzetiségi bizottsága Bonyhád város környékén nemzetiségi esteket szervez. Ennek a programnak a keretében elsőként Lengyelbe látogatott el a Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett, valamint két ízben arany minősítést elért művészeti együttes. Műsorukban felléptek a nemzetiségi ifjúsági csoport, a nemzetiségi kórus Kleisz Péter gombosharmonikával, a Vörösmarty Mihály általános iskola nemzetiségi csoportja, a Prizma sramlizenekar és Schnell Erzsébet prózamondó. A hangulatos estet a bonyhádi fúvós- zenekar műsora zárta. A lengyeli estet Tevel, Závod, Apar- hant, Mecseknádasd, Ófalu, Kisdorog és Cikó községekben való vendégszereplések követik. Bai József Könyv Szép lányok a placcon? Mi a baj a pedagógiával? Reform és kreativitás Nem is tudom, hogy mihez hasonlítható a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent munka. Talán némi rokon vonás található Murphy és Parkinson törvényeivel. Mindenesetre különös és érdekes könyvet vehet a kezébe az olvasó. A kötet szerzőpárosa - Zsolnai József, a Művelődési Minisztérium Oktatáskutató Intézetének tudományos, osztályvezetője, a Nyelvi-lrodalmi-Kommuni- kációs program és a Képesség- és tehetségfejlesztő akciókutatás elindítója, valamint Zsolnai László közgazdász, a Marx Károly közgazdaságtudományi Egyetem tudományos munkatársa - párbeszédes formában írta le gondolatait. Már maga a műfaj megválasztása is szokatlan és érdekes - párbeszéd, azaz dialógus. Elsőként Szókratész alkalmazta ezt a műfajt az európai kultúrkörben. Aztán hosszú időre elfelejtődött, manapság mintha újraéledne, s a filozófiai irodalom rehabilitálná. A szerzők véleménye szerint a dialógus igen könnyen lehetővé teszi, hogy a nézetek már a kutatás folyamán ütközzenek, s ha kell, korrigálják egymást, kiforrják magukat. S ha a műfaj érdekes, akkor a tartalom még érdekesebb. A magyar oktatásüggy megváltoztatásának elszánt harcosai szinte mindenütt úgy látják, hogy baj van a pedagógiával. Mi a tét, mi van a mérlegen? Kreatív, azaz alkotóképes-e a magyar társadalom? Kreatív lesz-e később? Az oktatás mai teljesítménye elég lesz-e kétezerben, vagy egy-két évtizeddel utána? A fejezetek címei is erről szólnak: Tudomány-e a pedagógia?, Milyen a nevelők neveltsége?, Iskolagyár, Jó üzlet az oktatás?, Vidám pedagógia. Az okokat, a fejleszthetőség lehetőségeit, a megoldásokat keresik, fejtegetik írásukban. Az egyes beszélgetések akár tetszőleges sorrendben is olvashatók. Mint ahogy a szerzők az Előszóban megemlítik: az olvasónak magának kell eldöntenie, hogy partnere vagy bírálója kíván-e lenni e műnek. SZEKÉR JÓZSEF Szeparált tárgyalási lehetőség, vendégfogadás Kikristáiyosított tudományt exportra! Fantasztikus ajánlatot kapott a szekszárdi Garay János Gimnázium. A precízen címzett levelet az Országos Piackutató Intézet irta az oktatási intézmény igazgatójának, s felhívták a figyelmét, hogy „1989-ben új év kezdődik és Önök is új üzletet nyithatnak, találkozhatnak ’89-es külföldi partnereikkel müncheni kereskedelmi bemutatótermünkben.” A formalevélből kiderül az is, hogy az említett üzletházat, az abban rejlő exportpiaci lehetőségeket elsősorban azoknak a cégeknek - „igy Önöknek is” - ajánlják fel, akik az intézet eddigi tapasztalatai szerint rugalmasan, a tőkés piaci igények változásának megfelelve alakítják exportprogramjukat. Továbbá: „Kereskedőházunk piaci szándékának megvalósítását, az exportpiaci kapcsolatok minőségi fejlesztését, az exportlehetőségek minél jobb kihasználását, a piacképesség fokozását külföldi partnereink, alakítóink is garantálják, így ...” (több cég felsorolása következik.) Majd: „Az alapító cégeken kívül csatlakoznak hozzá többek között amerikai, svéd, spanyol, görög kereskedelmi világcégek is.” Figyelmesen, ugyanakkor álmélkodva olvasom tovább a levelet, hiszen el nem tudom képzelni, hogy egy gimnázium mivel is rukkolhatna ki abban (és általában) a kereskedőházban, mely az eddigi külpiaci gyakorlattól eltérően más módon kívánja bemutatni a magyar cégek üzleti képességeit. S arról sincs fogalmam, hogy a külföldi üzletemberek mit várnak már most nagy érdeklődéssel a gimnáziumtól, s az sem áll össze a fejembe, hogy miben is reménykedik az Országos Piackutató Intézet, azaz milyen termékek bemutatását várják a szekszárdiaktól, mellyel „ezt az érdeklődést az Önök cégének, termékeinek bemutatásával is kielégíthetjük.” Nem veszem sorba, hogy mi minden található egy gimnáziumban, hiszen azt az Olvasó is tudja. De vannak ottan padok, mindenféle szemléltetőeszközök, szép lányok és csinos fiúk, tanárok és technikai alkalmazottak... és kevés tanterem. Ugyan ezek és a többiek közül mivel tudnak „kézzel foghatóbb piaci eredményt nyújtani”? Na, nem! Ne tessék rosszra gondolni, még akkor sem, ha a bemutatóterem egyebek között a következőket ajánlja: „Szeparált tárgyalási lehetőség, vendég- fogadás, napi munka utáni kikapcsolódás az épületben lévő szabadidőközpontban, háromnapos személyes tárgyalóterem... és még egyebek. A terem minimálisan két hétre vehető igénybe, a legkisebb bemutatótermi terület tíz négyzetméter. Hogy mindez mennyibe kerül? Le sem merem írni - még árkedvezménynyel sem. Azt a gesztust viszont igen, hogy „amennyiben pénzügyi lehetőségeik engedik, a részvételi dijat akár még ebben az évben (1988) is befizethetik, csökkentve ezzel a várható forintleértékelés okozta többletkiadásokat.” A részvételi szándékot a mellékelt válaszkártyán kellett volna jelezni - felsorolva a bemutatni kívánt termékeket, azok fényképét, prospektusát, „esetleg mintáját is feltétlenül küldjék meg”. És nézegetem tovább az elegáns formalevelet - no, nem a mondatrészeket elválasztó vesszőkkel bajlódom, melyekből itt nem kellene, ott meg hiányzik - és rájövök valami nagyon fontos dologra. Talán kikristáiyosított tudományt várnak a gimnáziumtól exporttermékképpen!? Csak hát így sem jön össze a dolog, mert bármennyire össze is szednék magukat, nem töltené ki a minimum tíz négyzetmétert. Ha pedig igen? Akkor azt mondom, jó az itthon is. Szükség van rá. Összerakom a levelet, bele a borítékba. S látom, hogy a címzést gép végezte. Talán a dolog nála „hibádzott”. Ezek után úgy tűnik, a gépet kellene előbb tökéletesíteni, programozóját pedig átprogramozni. Úgy, hogy igazodjon az élethez. És mondjuk ne a telefonkönyvhöz. V. Horváth Mária Majálison az énekkar A Csonka-féle triciklit 1900 novemberében kezdték a postai forgalomban használni Az 1909-ben gyártott kisautót 1934-ben a Margit-szigeten megtartott autó-szépségverseny ezüstérmesévé választották
