Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

1989. január 31. C txxma"\ ^ÉPÜJSÁG 5 Ön ké dez - mi válaszolunk Megtörtént-e az átírás? Jákob Henrik gyönki olvasónk szerkesztőségünkhöz írt levelében írta, hogy még 1983-ban a tulajdo­nában lévő földjének egyik felét eladta, a másikat pedig elajándé­kozta. A névátírás nem történt meg, s az adót azóta is ő fizeti. Járt már a községi tanácsnál is, a földhivatal­nál is, de sehol sem kapott kielégítő választ. A Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titká­ra, Barsi Mihály válszolt a levélre:- A tulajdonát képező 1167 hely­rajzi számú ingatlanából 1963 négy­zetméter területet - melyet még 1983-ban eladott, de átírása nem történt meg - a Tamási Városi Föld­hivatal 32407/1988. számú határo­zatával vétel címén Nagy János és neje gyönki lakosok tulajdonába ad­ta. Ezzel panasza - melyben azt sé­relmezte, hogy ennek az ingatlannak a nevéről való leírása még nem tör­tént meg - megoldódott. Az átírással az ingatlan után fize­tendő adó is elkülönül, így rendező­dik. Nagy János a panasz kivizsgálá­sa során vállalta, hogy a megvásárolt területre eső adót visszamenőlege­sen megfizeti. Zsúfoltak a Szegedre induló autóbuszok Diákoktól kapott levelet szerkesz­tőségünk, azoktól, akik Szekszárd- ról, illetve Bajáról utaznak Szeged­re. Azt kérdezték, hogy mikor fog­nak végre kényelmesen utazni? „Nemcsak a Szekszárdról Szegedre utazók panasza a túlzsúfoltság, ugyanezen a buszon Bajáról Sze­gedre utazók problémája is.” A Tisza Volán üzemigazgatója, Ambrus László válaszolt:- A menetrendben meghirdetett 1506/116. számú, Szekszárdról 15.35 órakor Szegedre induló járat mentesítésére a hetek első tanítási napját megelőző napokon rendsze­res, kisegítő járatot közlekedtetünk Szekszárd autóbusz-állomásról való indítással. A nyári üdülési szezonban Sze- ged-Siófok-Szeged viszonylatban (1514 mező 103 és 104 számú jára­tai) közlekedő járatainkat az említett két járat zsúfoltságának csökkenté­se érdekében a tanév tartama alatt munkaszüneti napokon (vasárnap) továbbra is közlekedtetjük, így to­vábbi eljutási lehetőséget biztosítunk Szekszárd autóbusz-állomásról 18.45, Bajáról 19.35 órakor. Baja autóbusz-állomásról Sze­gedre menetrend szerint közlekedő járatok (15.45, 16.20, 16.45, 18.40, 18.55,19.40 órakor induló) mentesí­tésére a hetek első tanítási napját megelőző napokon mentesítő járatot közlekedtetünk 18.40 órakor. Helyesen járt-e el a kifizetőhely? Egy dombóvári olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne kö­zöljük -, mint levelében írta, a helyi áfésznél helyezkedett el. 1987 ápri­lis közepén táppénzes állományba került, augusztus 19-én született meg gyermeke. Folyamatosan kap­ta a táppénzt és a gyedet. Az elmúlt év szeptemberében 2700 forint he­lyett 1800-at kapott. Bement a köz­pontba három nap eltelte után, és ott közölték vele, hogy öt nap meg­szakítása van az előző és a jelenlegi munkahelye között, ahol már más­fél éve munkaviszonya van. Kérdé­se, hogy jogos-e, hogy másfél év után levonhatják a fizetésemből az ő figyelmetlenségükből elkövetett túl­fizetést. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósági igazgatója, dr. Antal Pál válaszolt:- Olvasójuk jogosult a 75 százalé­kos gyermekgondozási díjra. A Mi­nisztertanács 56/1987 (XI. 6.) számú rendelet 15. paragrafusával módosí­tott 41 /C. § (3) bek. alapján: „A gyer­mekgondozási díj napi összege az öregségi nyugdíj legkisebb öszegé- nek (R. 71. § (1) bek.) harmincadré- szénél kevesebb nem lehet. Ha azonban a terhességi-gyermekágyi segély napi összege, illetőleg a szü­lési segély számításakor figyelembe vett részesedés napi átlaga az öreg­ségi nyugdíj legkisebb összegének harmincadrészénél kevesebb, gyer­mekgondozási díj címén ez az ösz- szeg jár." A biztosított naptári napi átlagkere­sete az öregségi nyugdíj legkisebb összegének harmincadrészét, a 99 forintot meghaladja, a 75 százalékos gyermekgondozási díj napi összege azonban azt nem éri el, ezért a gyer­mekgondozási díj napi összegét az öregségi nyugdíj harmincadrészé- ben, azaz a 99 forintban kell megál­lapítani. Olvasójuk esetében a kifize­tőhely a gyermekgondozási díj ősz- szegének megállapítását helytelenül bírálta el, az általa kiadott határozat ezért jogtalan volt. Felhívtuk a kifize­tőhely figyelmét, hogy a kiadott visz- szafizetésre kötelező határozatot vonja vissza, és azt követően az alacsonyabb összegben kifizetett gyermekgondozási díj különbözeiét utalja ki. Jogszabályokról - röviden Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésé­nek szabályozásáról szóló korábbi jogszabályt módosít­ja a Minisztertanács 90/ 1989. (XII. 22.) MT számú ren­deleté, mely módosítás szerint ha a nyugdíjas, illetőleg a jövedelmi és szo­ciális helyzete alapján tanácsi bérlakás­ra jogosult bérlő a vásárlási jogával nem él, a lakás a lakásbérleti jogviszonya fennállásáig, illetőleg a tanácsi bérlakás­ra jogosultságának megszűnését követő öt éven belül nem idegeníthető el. Jó tud­ni azt is, hogy a házingatlant a bérlő vagy élettársa a leszármazottja vagy örökbefogadott gyermeke, továbbá a szülője részére is megvásárolhatja. Ren­delkezik a jogszabály a lakásszövetkeze­tek részére elidegeníthető állami tulaj­donban álló lakóépületekről, kimondja, hogy házingatlan elidegenítését a kezelő szerv és a bérlők egyaránt kezdemé­nyezhetik, s azt is, hogy a házingatlan tu­lajdonjogának, illetőleg állandó haszná­lata jogának e rendelet alapján történő megszerzése mentes a vagyonszerzési illeték alól. A Minisztertanácsnak a szövetkezeti tagok által jegyzett részjegyek után járó osztalékról és célrészjegyek utáni része­sedésről szóló 92/1988. (XII. 22.) MT szá­mú rendeletéből itt csak annyit idézünk, hogy: „Az 1988. december 31-ig jegyzett és befizetett részjegy után 1991. decem­ber 31-ig legfeljebb a vagyonarányos eredménnyel azonos mértékű osztalék fizethető, amely nem haladja meg a mér­leg szerinti eredmény 20%-át.” A lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról szóló korábbi jogsza­bályt egészíti ki lényegében egyetlen mondattal a Minisztertanács 93/1988. (XII. 22.) MT számú rendelete, nevezete­sen: „Az 1989. január 1. napja után létre­jött lakásbérleti jogviszony esetében a lakbért - a tanácsi bérlakás, továbbá nem a fegyveres testület kezelésében le­vő ingatlanon létesített fegyveres testületi szolgálati lakás kivételével - a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg." A vagyonvédelemről szól a Miniszter- tanács 94/1988. (XII. 22.) MT számú ren­delete, amely szerint különböző gazdál­kodáshoz szükséges pénzeszközeik bő­vítése, a hosszú távú vagyoni érdekelt­ség megteremtése érdekében - ellenér­ték fejében - vagyonjegyet bocsáthatnak ki, amely vagyonjegy bemutatóra vagy névre szóló értékpapír. A kibocsátó a ve­le munkaviszonyban álló dolgozó szá­mára ingyenesen megszerezhető va­gyonjegyet is kibocsáthat. Rendelkezik a jogszabály a kibocsátás módjáról, előír­ja, hogy mely kérdéseket kell szabályzat­ban rendezni, mit kell feltüntetni a va­gyonjegyen (többek között az osztalék kiszámításának módját, illetve az oszta­lék mértékét), kimondja azt is, hogy a ki­bocsátó köteles gazdálkodásának főbb adatairól a vagyonjegy-tulajdonosokat évente tájékoztatni. Minden bizonnyal sokak érdeklődésé­re tarthat számot a Minisztertanácsnak a személygépkocsik megrendeléses vá­sárlásáról szóló 95/1988. (XII. 22.) MT számú rendelete, amely szerint a sze­mélygépkocsit forgalmazó jogi személy- lyel, (vállalattal, intézménnyel, intézettel) új személygépkocsira vonatkozó szerző­dés megkötésének feltétele, hogy a vá­sárló (megrendelő) személygépkocsi­igénylési letétet helyezzen el és ennek megtörténtét a szerződés megkötése előtt igazolja. Az igénylési letét összege a személygépkocsi vételárának negyven százaléka, s ezt a letétet személygépko­csi-forgalmazásra jogosult jogi személy által megbízott pénzintézet kezeli. A pénzintézet a letét egy éven belüli fel- használása esetén évi hat százalék, az azon túli felhasználás esetén pedig évi hat százalék kamatot térit. Az igénylési letét összegét és kamatait természetesen a személygépkocsi vétel­árának megfizetésére kell felhasználni, kivéve, ha a megrendelő a szerződéstől eláll. Az említett valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny 1988. évi 65. számában jelent meg és 1989. évi január hó 1. nap­ján hatályba lépett. Dr. Deák Konrád Gondolatok a családjogi jogszabályok egyes rendelkezéseinek hatályosulásáról. I. (Folytatás az 1. oldalról.) Az 1987. július 1-től hatályos törvényi rendelkezéseknek legfontosabb célja a családi kapcsolatok további erősítése, a család tagjai egymás iránti felelősség­vállalásának növelése, a házastársak egyenlőbb teherviselésének biztosítása és a gyermekek fokozott védelme. Mind­ezek összességeként lehetőség nyílott a differenciáltabb, a társadalom igazság­érzetét jobban kielégítő jogalkalmazási gyakorlat kialakítására. A jogalkalmazók alapvető feladata az adott társadalmi viszonyok újraszabá­lyozását tartalmazó jogszabályok hatály­balépése után - hosszabb-rövidebb idő elteltével - hogy értékeljék az addigi gya­korlati tapasztalatokat. A jelenlegi gondolatfelvetéseinkkel a Csjt. és kapcsolódó jogszabályainak egyéves gyakorlatát kívánjuk értékelni. A megyében működő városi bíróságok polgári éves ügyforgalmi adatai - több évre visszamenőlegesen - 3700-3900 közötti pert mutatnak. E permennyiség­hez viszonyítottan a családjogot érintő ügyforgalom az 50%-ot mindig megha­ladta, de 1986. és 1987. évben az 57%-ot érte el, bár 1987. II. félévében már a mó­dosult családjogi rendelkezések képez­ték az ítélkezés alapját. A családjoghoz tartozó percsoportok­ból kiemeljük, hogy a jogszabály módo­sulását megelőző 1986. évben a házas­sági bontóperek aránya 27%, de ez a permennyiség 1987. évben már 21%-ra és 1988.1. félévében pedig 20%-ra csök­kent. A házassági perek számának csökke­nését nem a családok stabilizálódása eredményezte, hanem az eljárási módo­sulás, mert a házasság felbontása iránti keresetlevelet csak a bontóper előtti meghallgatás befejezetté nyilvánítása utáni 30 nap alatt nyújthatja be az a há­zastárs, aki a meghallgatást kérte. A bontóper előtti meghallgatás iránt 1987. II. félévében 378 és 1988.1. félévé­ben pedig 490 ügy érkezett - összesen 872 ügy - a helyi bíróságokhoz. A bontó­per előtti meghallgatásokra vonatkozó eljárási rendelkezéseket a bíróságnak vizsgálnia kell és ha a kérelem az előírt feltételeknek nem felel meg, akkor hiány­pótlást rendelnek el. Amennyiben az ügyfél a hiányokat nem pótolja, az a mu­lasztás maga után vonja a kérelem eluta­sítását. Viszont ha az eljárás lefolytatásá­ra a bíróság nem illetékes - mert az eljá­rást az ellenérdekű fél lakóhelye szerint illetékes, vagy a házastársak volt utolsó közös lakhelye szerinti illetékes bíróság­nál lehet kérni -, akkor a bíróság az irato­kat az illetékes bírósághoz áttenni rende­li. Előző elintézési módok ha nem alkal­mazhatók, abban az esetben a meghall­gatásra határnapot kell kitűzni. A bíróság által meghatározott időpontban, ha sza­bályszerű idézésre a kérelmet előterjesz­tő fél nem jelenik meg, vagy ha a felek megjelennek de a beszélgetés eredmé­nyeként a kérelemtől eláll, akkor a bíró­ság az eljárást ugyancsak megszünteti. Az előzőek szerinti módok kerültek al­kalmazásra az érkezett ügyek 17%-ánál. Amikor a meghallgatáson csak a ké­relmet előterjesztő fél jelenik meg, illetve a megjelent házastársaknak a házasság felbontásával összefüggő minden kér­désre vonatkozó bírósági tájékoztatás ellenére is az az álláspontja, hogy a há­zas együttélés nem állítható helyre, ekkor az eljárást befejezetté kell nyilvánítani. Ilyen módon zárult az az érkezett ügyek 83%-a. Némi eredményt jelez azonban az a mutató, hogy a bontóper előtti meghall­gatások befejezetté nyilvánítását köve­tően 640 házassági bontóper érkezett a bírósághoz, ami az előzetes meghallga- tásos ügyeknek a 73%-át teszi ki. Tehát a házastársak kisebb aránya meggondolta magát és a törvény által biztosított jog­vesztő 30 napos határidőn belül nem kérték a házasság felbontását. A jogszabályi rendelkezések lehetősé­get biztosítanak arra is, hogyha már a há­zassági bontóper megindult, azonban az eljárás bármelyik szakában a felek úgy vélik, hogy reményük van a házas együtt­élés helyreállítására, akkor egyező kérel­mük alapján a bíróság az eljárás szüne­telését engedélyezi. Amennyiben egy év alatt a házassági bontóper folytatását a felek nem kérik, akkor szűnik meg a per. A házastársak 1986. évben 136 perben, 1987. évben 98 perben és 1988.1. félévé­ben pedig 25 perben éltek a szünetelés adta lehetőséggel. Sajnos azonban, hogy az eljárás folytatására 80-90%-ban sor kerül, így csak nagyon kismértékű az az arány, ahol a családi harmónia hely­reáll. A megyében működő bíróságok 1986. évben jogerősen 637,1987. évben 587 (I. félévben 307, II. félévben 280) és 1988.1. félévében 179 házasságot bontottak fel. Ezek az adatok azt szemléltetik, hogy a jogerősen felbontott házasságok szá­ma csökken. Mindez csak részben felel meg a reális tényeknek, mert a házassági bontópereket megelőző előzetes meg­hallgatás iránti eljárás kötelező beveze­tése részben időeltolódást eredményez ahhoz mérten, amikor a peres felek kö­zött a konfliktushelyzet alapján a házas együttélés ténylegesen megszakad. Többéves ítélkezési tapasztalat szüksé­ges ahhoz, hogy a családbomlások mi­kénti alakulásáról megalapozottabb kö­vetkeztetést tudjunk levonni. A házassági bontóperek indításával összefüggésben évtizedre visszanyú­lóan tény az, hogy a feleségek kéthar­mad arányban, míg a férjek egyharmad arányban nyújtották be a házasság fel­bontására irányuló keresetet, illetve a jogszabályi módosulások óta kérik a há­zassági bontóper előtti meghallgatás fo­ganatosítását. Viszont ebből az adatból nem következik egyértelműen az, hogy a férjek magatartása eredményezte na­gyobb mértékben a házasságok feldúlá- sát. A családjogi jogszabályok módosulá­sa előtti ítélkezési gyakorlatot az jelle­mezte, hogy a felbontott házasságok két­harmadánál a felek egyező akaratnyilvá­nításra és egyharmadánál pedig bontó­okokra alapítottan kérték a házasság fel­bontását. A jelenleg hatályos törvényi rendelke­zések alkalmazásánál ezek az arányok megváltoztak és 50-50%-ra tehető az egyező akaratnyilvánítás, illetve a bon­tóokok aránya. A családjogi bírósági tapasztalataink szerint az lenne a kívánatos, ha a házas­társak konfliktushelyzete olyan súlyos volt, hogy az együttélésre egyáltalán re­mény nincs, akkor egy eljárás keretén belül a házassággal összefüggő minden kérdést rendezzenek. Ezért helyesnek véljük azt, ha a felek egyező akaratnyilvá­nítás alapján kérik a házasságuk fel­bontását, természetesen ebben az esetben különböző feltételeket határoz meg a jogszabály, amelyeket teljesíte­niük kell. A bontóokra alapított házassági per­ben általában csak a kötelék kérdését rendezik a bíróságok. Néhány esetben előfordul a gyermek elhelyezésének, a gyermektartásdíj fizetésének, szülő­gyermek közötti kapcsolattartásnak és a házastárs lakáshasználatának kérdését is a bontóperrel együtt kérik rendezni a bíróság előtt. Kivételnek számít azonban, ha a vagyoni kérdéseket ebben az eljá­rásban érvényesítik. Vagyis ha a volt há­zastársak újabb vagyonjogi pert indíta­nak, sokszor új tényeket és körülménye­ket hoznak fel, amelyeket kívánnak bizo­nyítani, és ennek eredményeként több­ször eltérő, esetenként ellentétes tényál­lás megállapítására kerül sor a bontóperi tényálláshoz viszonyítottan. Ugyanis a házastársak vagyonközössége a házas együttélés megszakadásáig áll fenn. Ezért ez az időpont vagyoni szempontból nagyon fontos kérdés. A konfliktushelyzetbe került házassá­gok esetén, ha a házastársak egyáltalán semmi reményt nem látnak a házas együttélés továbbfolytatására, akkor szükségesnek tartjuk, hogy a jogszabály helyes ismerete alapján kezdeményez­zék a házasság felbontását. A Csjt. 18. § (1) bekezdése akként ren­delkezik, hogy a házasságot a bíróság bármelyik házastárs - illetőleg a házas­társak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatat­lanul megromlott. A házasság felbontá­sánál a közös kiskorú gyermek érdekét kell figyelembe venni. Egyértelmű, hogy a fenti körülmények fennforgása esetén kerülhet sor a házastársak házasságá­nak felbontására. A Csjt. 18. § (2) bekezdése akként ren­delkezik, hogy a házasélet teljes és hely­rehozhatatlan megromlására utal a há­zastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapu­ló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvá­nítása. Véglegesnek lehet tekinteni az elhatá­rozást akkor, ha a) a házastársak a közős gyermek el­helyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolat- tartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint- az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastár­si, közös vagyon megosztása kérdésé­ben megegyeztek és egyezségüket a bí­róság jóváhagyta, vagy b) a házastársak között legalább 3 éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, va­lamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték. Tulajdonképpen az egyező akaratnyil­vánítás kapcsán ez utóbbi törvényi ren­delkezésekben írtaknak meg kell való­sulnia, mert nincs mód és lehetőség arra, hogy a bíróság bármely kérdésben ítélet­tel döntsön, hanem abban az adott kör­ben csak a felek egyezség kötése hagy­ható jóvá. Amennyiben nem ez utóbbi körülmé­nyek fennforgása mellett kérik a házas­ság felbontását a felek, akkor kerül sor arra, hogy bizonyítani kell a perben, hogy melyik házastárs magatartására, vagy mindkettőjük magatartására vezethető vissza a házasélet teljes és helyrehozha­tatlan megromlása. Folytatjuk DR. NYÍRÓ GÉZA megyei bírósági elnökhelyettes bírósági főtanácsos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom