Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. január 2. rtEPÜJSÄG 3 Az erőteljes belső átalakulás rajtunk múlik irta: Péti Imre, az SZMT vezető titkára Új szelek, a változtatás szelei fújnak a társadalomban, így a szakszervezeti mozga­lomban is. A Változtatást érlelő szelek forgó­széllé erősödtek a pártértekezlet óta, s hatá­sára felfrissült az ország levegője. Megindult egy általános demokratizálódási folyamat. Változóban van a politikai munka- megosztás. Az állam számos területről kivo­nul. A tulajdonosi jogosultságok nagy része a vállalatokhoz kerül. Kialakulóban van az ér­dekegyeztetés társadalmi mechanizmusa és intézményrendszere. Olyan feszültségek ter­helik a lakosságot, mint az életszínvonal csök­kenése, a létminimum alattiak számának nö­vekedése; a visszafogó, védekező és minde­nütt pénzszűkét teremtő gazdaságpolitika, va­lamint az ezzel járó foglalkoztatási gondok. Ezekbe a most zajló folyamatokba kell a szakszervezeti mozgalomnak úgy beillesz­kednie, hogy érdekvédelmi, politikai erejéből ne veszítsen. Pedig a szervezeten belül is sok a bizonytalanság, az egymásnak ellentmondó vélemény, a felerősödött kritikai hang. A felve­téseken, a kritikai megjegyzéseken nem sza­bad csodálkozni. A bírálat nemegyszer isme­rethiányból, vagy tájékozatlanságból fakad. Ha ezért a tagság bírál, jogosan teszi. Igaz, ma kissé divat az egyes szervezeteket szidni, a várt remények megvalósulásának elmaradá­sáért bűnbakot keresni. A bizonytalanság a felelőskeresés, az elégedetlenség, a bírálat egy adott határig szinte természetes. Sokat le­het - kell is! - tanulni belőle. De ami irreális, ami akarva-akaratlanul csak a kifogások em­legetésébe csap át, azt nem lehet a fejlő­dés alapjaként kezelni. Mert adott a kér­dés: mi a célravezetőbb út a megújulás­hoz? Szétverni mindent, félredobni valós érté­keket, vagy ezekre építve következetes és ha­tározott lépéseket tenni a valós megújulás ér­dekében? Én az utóbbiak táborába tartozom. Ez azonban nem jelenti a tétovaság pártolását, vagy a változtatásra érett kérdésekben a lépé­sek halogatását. Mai közéletünkben a megújulás szó gya­korta használatos, a szakszervezeti mozgalom is zászlajára tűzte. Gondolata tőlünk sem lehet idegen. Együtt kell élni vele, ezek között kell „boldogulni”, a felvetett kérdésekre válaszol­ni. Mai állapotukban a szakszervezetek sem a tagság érdekeinek, sem a változó társadalmi viszonyoknak nem felelnek meg. Ebből az következik, hogy vagy képesek leszünk egy új minőségű és felfogású érdekvédelmi mozgal­mat teremteni, vagy a széthullás veszélyébe kerülünk. Ennek a helyzetnek a komolyságát jelzi, hogy az érdekeik védelmét kereső egyes csoportok, szakmai rétegek másfajta - alter­natív -, szakszervezetekben is keresik a meg­oldást. Az a kérdés tehát, hogy a hagyo­mányos, nagy múltú mozgalom e folyamatok­nak képes-e (az élére állni, és gyakorolni a megváltozott helyzetből adódó szigorú érdek- képviseletet? A december elején megtartott országos értekezlet résztvevői is megerősítet­ték, csak radikális változásokat elindító folya­matoktól várható egy minőségileg új, erős szakszervezet. Az alulról - újra - építkező szervezetekben az önállóság kézzel fogható igényként jelentkezik. Ezt várja a tagság, vagyis az apparátusok mozgalma helyett a sa­ját mozgalmát szeretné megteremteni. Az alapszervezetek önállóságában kifejeződésre kell jutnia a szövetségi rendszernek, az adott munkahely és a szakma érdekképviseletének. Napjainkban első számú feladat tehát a mun­kahelyi szervezetek megszervezödése, s ez­után átgondolandó a mozgalom további struk­túrájának alakítása. A választott tisztségviselőkre nagy felelős­ség hárul, mert a radikális változási folyama­tok elindításával nem egyszerű szervezeti mó­dosítások lépnek be. Ami nem a mozgalom asztalára való, azoktól rövid időn belül meg kell szabadulni. Munkánkban alapvető fel­adattá az érdekképviselet, az érdekvédelem válik. Ennek kell alárendelnünk a munkamoz­galmak irányítását, a termelésgazdálkodás segítését. Fel kell fejlesztenünk a kontrollfunk­ciót, amely nem egyszerűen utólagos ellenőr­zést jelent, hanem befolyásolást, kézben tar­tást, egyeztetést is. Erősödjön a megelőző, át­fogó, aktív érdekvédelem az utólagos, korrigá­ló, részleges és védekező érdekvédelemmel szemben. Munkánkban arra helyezzük a hangsúlyt, hogy az érdekérvényesítés feltéte­lei javuljanak, az érdeksérelem lehetőségei szűküljenek, a garanciák erősödjenek. A szakszervezetek munkájának tartalmi megújulása mellett az utóbbi hónapokban fel­gyorsult a szervezeti korszerűsítés. A differen­ciáltabb érdekvédelem, érdekfeltáró munka megvalósítása érdekében szakmai tagozatok, titkárságok jöttek létre. Napjainkban mind erőteljesebb, határozottabb igény van az egyes szakmák sajátos érdekei, a nagyobb szakmai önállóság megteremtésére. Mi azt valljuk: a célok, a feladatok, a tagság nagysá­ga és elhelyezkedése kell hogy meghatároz­za, milyen struktúrára van szükség. Az országos tanácskozáson szó esett a tag­ság szakmai összetogására és aktív részvéte­lére épülő szövetségi rendszer létjogosultsá­gáról. Ma már ennek konkrét kidolgozása van napirenden úgy, hogy annak gyakorlati meg­valósítását - az ágazati, szakmai szervezetek­kel együtt - a következő kongresszusig vár­hatóan befejezhetjük. Azon dolgozunk, hogy a szövetségi szerveződés a mozgalom egész te­rületén érvényesüljön. Legyen szövetség az alapszervezetekben is! Az már ma is látható, hogy a középszervek - benne a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának - munkája, illesz­kedése csak a megyei szövetségi rendszer­ben kap tagsági támogatást, tehát létjogosult­ságot. El kell vetni azt a felfogást, hogy az SZMT a SZOT-tal azonos felépítésben és mechanizmusban működjön. Helyébe az önálló megyei szövetség kerüljön, amely a szak­mai érdekképviselet szövetsége, a tagságnak tartozik felelősséggel munkájáért, az alapszer­vezetek és ágazatok képviselőiből áll össze; a mainál kisebb szakértői apparátussal. Dolgozókkal és tisztségviselőkkel beszél­getve megerősödött bennem, hogy a szak- szervezeti tagság többsége bízik a mozgalom­ban, de megújulását várja. Várja a tagság, hogy saját érdeke legyen a legfontosabb a mozgalom számára, és ezt a gyakorlatban is érezze, igényeljék véleményét és azt vegyék figyelembe. Ha megkérdezzük, hogy ma szá­munkra mi a legfontosabb, a következő vála­szokat kapjuk: hasznos, értelmes munka és megfelelő fizetés; vele egy sorban a lakás, az egészségügyi, kereskedelmi, kulturális ellátás és lakóhelyük, környezetük állapota, fejlettsé­gi színvonala. Szó esik a foglalkoztatás, a szo­ciálpolitika, a munkaügyi törvényesség köré csoportosítható feszültségekről is. Ezért értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a szakszervezetek mindenáron erősít­sék pozícióikat a területpolitika alakításában és megvalósításában. A nyilvánosságot a mozgalom éltető ele­mének tartom. A legnagyobb nyilvánosság, ha találkozunk az emberekkel, ha megismerjük egymás gondolatát. Mindezt elősegítheti, tag­ságunk javát szolgálhatja szolgáltatásaink ter­vezett bővítése és hozzáférhetővé tétele. Gon­dolok itt a szakszervezeti székház még nyitot­tabbá tételére, ahol a szervezett dolgozók vé­leményt cserélhetnek, választ kaphatnak kér­déseikre, politizálhatnak, szórakozhatnak és művelődhetnek. Lehetőséget teremtünk a pa­naszuk személyes bejelentésére, a jogsegély- szolgálatra, a foglalkoztatási, a család-és ifjú­ságvédelmi tanácsadásra. Jelentős fordulatra van tehát szükség a szakszervezet egészének aktivitásában, az akcióképesség, az egymás­ra utaltság erősítésében. Új, vonzó tartalom­mal kell megtöltenünk a tagsági viszonyt, a szervezettséget, a közösségek egymás iránti szolidaritását, az összefogást, a szakszerve­zeti érdekképviseletet és érdekvédelmet. Fel kell készíteni tisztségviselőinket, önmagukat az ütközésekre, az érdekek sokirányú egyez­tetésére. Olyan időszak részesei vagyunk, amikor a szavak már nem elégségesek, sőt a szándék is kevés - a tetteken a sor! Amire most a mozgalomnak halaszthatatlan szüksé­ge van, az a felelősség, a határozott kiállás, a figyelmes, türelmes emberi szó és meggyő­zés, a rend, fegyelem, a felelősség kiteljese­dése. 'Az átalakulást nem mások által kidol­gozva kívánjuk elvégezni, ez a mi belső dol­gunk. Szükséges, hogy a társadalom, a gaz­daság működésének változó feltételeivel össze­csengő, tartalmában és kereteiben minőségileg új szakszervezeti tevékenység formálódjék ki. A megújulási folymatnak még csak a kezdetén tar­tunk, de az erőteljes átalakulás alapvetően raj­tunk múlik. Fújjatok csak új szelek! Az elmúlt évtizedek hazai gazda­ságpolitikája azért tévesztett utat, mert a száz évvel korábbi sémákra épült. A sztálini gazdaságpolitikát az eredeti felhalmozáson alapuló iparo­sítás jellemezte: az életszínvonal és mindenekelőtt a parasztság, a mező- gazdaság rovására építette fel az ipart, méghozzá annak is a döntő láncszemnek tartott nehézipari ága­zatait. Ezen belül az egyedi célok ki­választásánál a „minél nagyobb, an­nál jobb” elve érvényesült. Ez a kon­cepció szükségszerűen erőszakra épül, parancsokra és nem érdekelt­ségekre. Ahogy a kudarcok egyre nyilván­valóbbakká váltak, elsősorban az embertelenségeket igyekeztek lefa­ragni. Ennek eredményeként jött lét­re az emberarcú sztálinista modell. A mezőgazdasági lakosság életszín­vonala nemcsak elérte a városban é\ő dolgozókét, hanem meg is halad­ta. Az ipar erőltetett fejlesztése elhalt, mert elvesztette forrásait. A társadal­mi modellünk sokkal embersége­sebb lett, de alig hatékonyabb. Ez pedig a felgyorsult világgazdasági fejlődés mellett fokozódó lemaradást és elmélyülő válságot jelentett. A kiútkeresők figyelme egyre in­kább a jelen század közepét jellem­ző modell felé fordult. Előtérbe került a pénzügyi eszköztár alkalmazása, és ebben az irányban az elmúlt két év során többet léptünk, minta meg­előző negyven év alatt. Kialakult a kétszintű bankrendszer, megjelen­tek az értékpapírok, törvényesítettük a részvénytársasági formát, bevezet­tük az új adórendszert. Magam is e pénzügyi reformok él­harcosa vagyok, ezért merem el­mondani, hogy mindez kevés, na­gyon kevés. Nagy veszély rejlik ab­ban, ha azt hitetjük el magunkkal és másokkal, hogy csupán pénzügyi eszközökkel meg lehet oldani a jelen és a közeljövő problémáit. Ezek az eszközök is nélkülözhetetlenek, és ezen a téren is még tovább kell előre mennünk, méghozzá bátran. Ezek azonban nem pótolhatják a reformok egész sorát. A pénzügyi eszközök ugyanis csak az egyensúly közelében funk­cionáltak a múltban is. Ha nagyon je­lentős az infláció, ha általános a hiánygazdaság, akkor a pénzügyi politika elveszti minden hatóerejét. Ezt a szakma emberei mindig tudták. Új jelenség azonban a fejlett tőkés országokban, hogy még a kiegyen­súlyozott gazdaságban is beszűkült a pénzügyi politika hatása. Rossz pénzügyi helyzetben ugyan nem lehet tartósan dinamikus a gaz­Mennyit érnek a pénzügyi eszközök? daság, ahhoz a fejlett pénzügyi szol­gáltatási mechanizmusok egész so­ra nélkülözhetetlen, de mindez nem a kormánylapát többé, legfeljebb egy a többi fontos, sőt nélkülözhetet­len eszköz között. Erre meggyőző példával szolgált a múlt év októberében a tőkés világ­ban bekövetkezett tőzsdekrach. Az egész pénzügyi vezetés, élükön a legkiválóbbak, súlyos gazdasági visz- szaesést vártak. Az élet azonban egyáltalán nem igazolta az aggodal­makat. A szakma most kezdi tudo­másul venni, hogy nem lehet tovább­ra is a gazdaság szabályozójának tekinteni azt a pénzügyi mechaniz­must, amely ilyen megbízhatatlanul jelez. Tegyük hozzá, hogy a gazda­ság fejlődési ütemében sem állt be ennek következtében változás. Az el­fogadott elmélet alapján a tavalyi drámai részvényárfolyam-csökke­nés után jelentős gazdasági vissza­esésnek kellett volna bekövetkeznie. Mivel ez nem történt meg, az elmélet­tel van baj, azaz a jelenlegi viszonyok között még egy kiegyensúlyozott gazdaságban sem lehet a gazdasá­got csupán monetáris eszközökkel irányítani. Mindezt nem azért mondom el, mert hivatalosan még mindig az A- variáns az elfogadott, hiszen nem az a baj, hogy emellett tettük le a ga­rast hanem hogy elhitetjük magunk­kal, hogy ez elég eszköz számunkra a gazdaság stabilizálásához. Pedig ez nemcsak nagyon kevés, hanem visszafelé is hathat, ha gyor­san egy sor más reformot nem való­sítunk meg. Ha az emberek nem bíz­nak a reformok sikerében, ha nem látják a vezetés teljes elkötelezettsé­gét az összes szükséges intézkedés meghozatalában, akkor nincs biza­lom, márpedig bizalom nélkül a pénzügyi eszközök bátor alkalmazá­sa több hátránnyal, mint előnnyel jár. A pénzügyi eszközök alkalmazá­sában csak akkor bízhatunk, ha a la­kosság, a vállalatok s vállalkozók hisznek a következetes politikai re­formban, ha látják megvalósulni az agrár-, a társadalombiztosítási, az oktatási, a nyugdíjreformokat. Kopátsy Sándor Belebújt a rendőr Összetart a Dacia! Sötét este van és a városok csúcsforgalmának ideje. Az egyik parkolóban, de nem szabályos helyen Dacia áll. Motorházának, csomagtartójának nyitva a fe­dele, elakadást jelzője villog. Utasai fázósan figyelik a segítségre igyekvő rendőrt. A közel kétméteres egyenruhás ember meghallgatja a gépkocsivezető pana­szát, azután gyors mozdulatokkal munkához lát. Együttérzésének az ad han­got, hogy civilben ő is Dacia-tulajdonos. Egyéves a kocsija, mint kiderült, de négy­szer cserélt világításkapcsolót. így ismerősnek tűnik az elakadt kocsi problémája. Hamarosan egy másik daciás is érkezik, aki a másik ajtón bújik a rendőr mellé. Pillanatok alatt szétszedik, kibontják a villamossághoz szükséges vezetékeket. Egymás diagnózisait helyeslik. Könyökig másznak a műszerfal mögé, mikor hir­telen fény támad. Mindenki örül. köszönet jobbra, balra. Hárítanak minden hálál- kodást a segítők, mondván: mi daciások tartsunk össze! Valóban nagyon sok panasz van a Daciára. Legutóbb hivatalosan is felhívták a figyelmet a kormányberendezés hibáira. Azt megtanultuk, hogy a kormánybe­rendezés feladata a gépjármű irányítása, illetve irányának tartása. Ezt a feladatát úgy kell betöltenie, hogy a kormányzás biztonságos, könnyű legyen. A kormány­műben különböző megoldású áttételek vannak a kormányzás megkönnyítésére. A kormánytengelyhez kapcsolódik a tolókar, mely a tolórúddal az egyik - balkor­mányos gépjárműnél a bal - irányítókart mozdítja meg. A kormánykereket jobbra-balra el tudjuk forgatni anélkül, hogy a mellső kerekek megmozdulnának. Ezt a szakirodalom a kormány holtjátékának nevezi. Bizonyos holtjátéknak kell lennie, mert a kormány nem lehet szoros, de a túlzott kormányholtjáték az első kerekek szitálását okozhatja, ami balesetveszélyes. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a kormányberendezést naponta kell ellenőrizni, és ha azt érezzük, hogy a gépjármű nem tartja az utat, a kormány egy irányba húzza bizonyos sebességnél, ha szorulást, bármilyen hangot, lazulást ta­pasztalunk, a legrövidebb időn belül javítóműhelyhez kell fordulni. Az oktatók sze­rint: jegyezzük meg jól, hogy a kormányberendezésen takarékoskodni nem kifize­tődő! Az ürömben is lehet öröm. Éppen a Dacia igazolja. Ha hibátlan gépjármű lenne, természetesnek vennénk, hogy haladunk. Márpedig a Daciával sok baj van! Ez megértővé, barátságossá, közeledővé teszi az embereket. Egymástól tá­vol élőket, ismeretleneket hoz olyan helyzetbe, amelyben ki-ki bizonyíthatja hu­manitását. Kérdés csupán: miért hagytuk, hogy így legyen? Miért csak a baj tart össze em­bert az emberrel? Decsi Kiss János Láthatóvá tett A szekszárdi pártértekezleten kérdezték Sportcsarnok, városrendezés, fakivágás ujjlenyomat A mostanáig ismeretes eljárásokkal bizonyos felületeken, például az élénk színű olajfestéken nagyon nehéz látható­vá tenni a halvány ujjlenyomatokat. Ezért hívták segítségül Nagy-London rendőr­ségének kutatói a biotechnikát. A bőrla­kó baktériumoknak csaknem hatszáz törzsét próbálták ki, mire laboratóriumuk egyik alkalmi látogatójának a homlokáról vett mintában megtalálták a megfelelőt, az Acinetobacter calciacatienst. Az új eljárás szerint a felismerhetetle- nül halvány ujjlenyomatra rákenik azt a kocsonyás tápközeget, amely magában foglalja a kiválasztott baktériumot, majd a vizsgálandó tárgyat 24 órára megfelelő hőmérsékletű inkubátorba helyezik. Ahol a tárgyat megérintették a tenyérnek vagy az ujjaknak bőrlécekkel fedett területei, ott mikroszkopikus mennyiségű faggyú marad vissza. A baktérium ezeken a he­lyeken jobban elszaporodik. Ezért ami­kor másnap megfestik a tenyészet bakté­riumait, az ujjlenyomat világosan kirajzo­lódik. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az ujjlenyomatot „előhívó” mikroorganiz­mus az emberre veszélytelen, betegsé­get nem okoz. Műanyag műtrágya Nyújtott hatású, komplex műanyag műtrágyát fejlesztettek ki szovjet tudó­sok. A műanyagok lassan oldódnak fel a vízben, ezért az egész vegetációs ciklus­ban egyenletesen látják el tápanyaggal a növényeket. A hagyományos műtrágyák általában csak egy évig aktívak, az újfajta műtrágyák pedig három évig. Nehezeb­ben mosódnak ki a talajból, ezért kevés­bé szennyezik a folyókat, tavakat. Mivel magyarázható, hogy az épülő városi sportcsarnoknak már évek óta van igazgatója, sőt, néhány hónapja már az igazgatóhelyettesi állás is be van tölt­ve? Nem pazarlás ez?- A játékcsarnok építését úgy kezdtük, hogy olyan ütemben épül, amennyi pénzt tudunk évente biztosítani tanácsi pénz­ből, vállalati hozzájárulásból. A kötvény kibocsátásával a beruházás befejezését előre hoztuk. így olcsóbban megvalósul. 1989. május végére készül el. 1986. február 1. óta a beruházó és ki­vitelező vállalatok kérésének is megfelel­ve Keresztes János szervező koordináló feladatot lát el az építkezésnél. Részt vesz a kivitelezés ellenőrzésében, anyagbeszerzésben is. Egyezteti, szer­vezi a vállalati, intézményi társadalmi munkát. Alkalmazása messzemenően megtérül. Megalakult a Városi Szabadidő Köz­pont. A korábbi városi sportlétesítmé­nyek a Dózsa sportkörtől visszakerültek a városhoz. Ezt is Keresztes János irá­nyítja. Műszaki csoportvezetője Pintér János, feladata a pályamunkások, takarítók, gépkocsivezetők munkájának irányítása. Keresztes János és Pintér János tehát a Városi Szabadidő Központban dolgo­zik, amelynek része az épülő játékcsar­nok is.- Miért nem valósult meg a Bartina, Rákóczi, Mérey, Kossuth utca és a felső- város rehabilitációja?- Szekszárd fejlesztése minden eset­ben az érvényes rendezési tervek alap­ján történik. A városfejlesztés fő kérdése - az elmúlt 20 évben - mindig a lakásépí­tés volt. A tömeges lakásépítés területei­nek kiválasztásánál a beépítési lehető­ség, a közműellátottság, a közlekedési kapcsolatok stb. jelentős szerepet ját­szottak. A kérdésben szereplő és át­építésre váró területeknél hiányzik a köz­művek, illetve utak egy része, melynek megvalósítása a városi tanács és a la­kosság közös pénzeszközeiből lehetsé­ges. A lakások építése, fejlesztése és a telkek kialakítása magánerőből történik. A terület alacsony beépítésű marad, te­lepszerű, többszintes épületek itt nem épülnek. *- Valóban a városi tanács asztalán fekszik a Mátyás király utca eltüntetésé­nek terve?- Az É-i városrész részletes rendezési terve szerint a Mátyás király utca É-i ol­dala intézményi terület. Az oktatási és művelődési létesítmények több ütemű megvalósítása pénzügyi lehetőségek függvénye. Az utcában lévő épületek bontása olyan ütemben történik majd, ahogy azt az intézmények építése indo­kolttá teszi. *- Miért kapott engedélyt a Volán Vál­lalat „több száz éves” fák kivágására a buszpályaudvar építése során?- Összesen 9 darab vegyes állományú nagy fa került kivágásra, A „több száz éves” fák közül hat az útburkolatba és az út űrszelvényébe, három pedig az azóta feltöltött területre esett. Ez a három fa - a korábban szerzett szomorú tapasztala­tok szerint - a feltöltés miatt levegőtlenné váló körülmények között úgyis elpusztult volna. A Volán Vállalat - Pech József igazgató tájékoztatása alapján - a parkosítási terv és a forgalombiztonság követelményeit is betartva, 1989 tavaszán, előnevelt, földlabdás fák ültetésével pótolja a kivá­gott fákat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom