Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
4 mÉPÜJSÁG 1989. január 2. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Meddig lehet táppénzes betegállományban? Ambrusz Pál bonyhádi olvasónk, mint nyugdíjas 1988. március 23-tól portásként dolgozik. Arról érdeklődött levelében, mint tsz-alkalmazott megilleti-e a csonka év után is, részarányosán a 3, illetve a további években az évi 5 nap pótszabadság. Mint írta, felesége is nyugdíjas, 1983. szeptember 1- jétől a bonyhádi lll-as számú iskolánál dolgozott, mint portás. 1987. október 4-én megbetegedett, azóta táppénzes állományban van. A munkabért elszámoló hivatal arról tájékoztatta, hogy 1988. augusztus végéig lehet táppénzes állományban tartani, utána munka- viszonyát hivatalból meg kell szüntetni. Kérdése: Valóban így van-e, vagy a nyugdíjast addig lehet táppénzes állományban tartani, amennyi munkaidőt előtte letöltött. Ha ez így van, akkor a feleségét 1991 szeptemberéig lehetne táppénzes betegállományban tartani? Tehát meddig? Dr. Deák Konrád válaszolt:- Pótszabadságával kapcsolatban idézzük a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének (MT. V. 50. §/2.) bekezdését, amely szerint: „Annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után fizikai munkával teljes munkaidőben tovább dolgozik, az első naptári évben három, a második és minden további naptári évben öt munkanap pótszabadság jár.” A feleségét megillető táppénzzel kapcsolatban pedig a társadalom- biztosításról szóló törvény 19. paragrafusának vonatkozó előírásait idézzük, amelyek szerint: „Táppénz a kereső- képtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a) egy, gümőkóros megbetegedés esetén két éven át.” „(2) Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően egy, gümőkóros megbetegedés esetén két évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat.” Felesége munkaviszonyát tehát megszüntetni ugyan nem kell, esetleg munkaképessé lett és munkába állhat, a táppénz tekintetében azonban helyesen tájékoztatták, hiszen az - gümőkóros megbetegedés esetét kivéve - egy éven át jár csak. Jár-e nyugdíjkiegészítés? „Nyugdíj” jeligével szerkesztőségünkhöz érkezett levélben írta egy olvasónk, hogy lapunkban, a Jogszabályokról - röviden című anyagban olvasott a kitüntetésekről és az ezek után járó nyugdíjkedvezményről. Mint írta, férjének 1960-ban adományozta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést. A kérdése: Ez állami kitünte- tés-e, s hogy jár-e utána nyugdíjkiegészítés? A jelenlegi törvény alapján mennyi? Dr. Deák Konrád válaszolt:- A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa részéről 1960-ban adott Szocialista Munkáért Érdemérem állami kitüntetés és továbbra is viselhető, nem szerepel azonban azok között a kitüntetések között, amelyek nyugdíjpótlékkal járnak. A vonatkozó jogszabály a 70/1988. (IX. 13.) MT számú rendelettel módosított 30/1985. (VI. 22.) MT számú rendelet, illetve az 1976. évi 3. számú törvényerejű rendelet. Kiegészítés a szociálpolitikai kedvezményről Az Országos Takarékpénztár Tolna Megyei Igazgatóságától érkezett a levél, melyben közük, hogy a Tolna Megyei Népújság 1988. december 27-i számában, az Ön kérdez - mi válaszolunk rovatban megjelent „Igénybe vehető-e utólag a kedvezmény?” című anyagában, a válaszban megfogalmazottak helyesbítésre szorulnak. Ezek pedig az alábbiak: A lakásépítés (vásárlás) pénzügyi feltételeiről és a szociálpolitikai kedvezményről szóló 53/1982. (XII. 7.) PT. számú rendelet és a végrehajtására kiadott 47/1982. (XII. 7.) PM-ÉVM számú együttes rendelet alapján 1983. január 1-jétől vált lehetővé családi ház esetében a szociálpolitikai kedvezmény elszámolása. A rendeletnek - illetve azóta módosító rendelet egyikének sem volt visszamenőleges hatálya, ezért a feltett kérdésre a helyes válasz, hogy 1982. június 23-án kötött kölcsönszerződés kapcsán szociálpolitikai kedvezményt nyújtani, illetve elszámolni nincs lehetőség. A félreértések elkerülése érdekében megemlítjük még, hogy a 61/1985. (XII. 27.) MT. számú rendelet és a végrehajtására kiadott rendelet szerint 1986. január 1 -jétől az eltartottak után a korábbi lakásnál már elszámolt és az új rendelkezés szerint nyújtható szociálpolitikai kedvezmény különbözete az építtetőt (vásárlót) - hagyományos családi ház építése esetén is megilleti. ZT“* Ml VÁLASZOLUNK Az állami szanálásról szól a Minisztertanács 79/1988. (XII. 7.) MT számú rendelete, amely szerint állami szanálási eljárás elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenség miatti megszüntetése az adott körzetben súlyos foglalkoztatási zavarokat okozna, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségen alapuló polgári jogi szerződés vagy honvédelmi feladat teljesítését veszélyeztetné, ha a fizetésképtelenség biztosító intézeteknél nem biztosítható káresemények miatt következik be. A szanálási eljárás célja, hogy biztosítható legyen a gazdálkodó szervezet fizetőképességének helyreállítása és kiegyensúlyozott, gazdaságos működése. E cél elérése érdekében a szanálási biztos által végzendő különböző vizsgálatok lefolytatására kerül sor s itt kiemelendő a jogszabálynak az a rendelkezése, amely szerint „a szanálási biztosnak vizsgálnia kell a felelősséget is a szanálás elrendelésére okot adó helyzet kialakulásában”, a Szanáló Szervezet pedig folyamatosan köteles figyelemmel kisérni a szanálási eljárás során létrejött megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítését. Utalunk még arra, hogy a szanálási eljárásban végzett vizsgálat során a gazdálkodó szervezet minden dolgozója köteles a szükséges felvilágosításokat és adatokat a szanálási biztosnak megadni. A felszámolási eljárásról szóló korábbi jogszabályt módosítja a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának 1988. évi 26. számú törvényerejű rendelete, e módosítás szerint felszámolási eljárás akkor folytatható le, ha a gazdálkodó szervezet tartósan fizetésképtelen, ha pedig - a gazdasági társaság kivételével - a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnéséről a külön jogszabályok szerint határozatot hoztak, egyszerűsített felszámolási eljárásnak van helye. Az ilyen egyszerűsített felszámolási eljárás esetén a felszámoló a gazdálkodó szervezet vezető állású dolgozói, szövetkezet esetében a tisztségviselői közül jelölhető ki. A kincstárjegyekről szóló korábbi jogszabályt módosító 1988. évi 27. számú törvényerejű rendeletből csupán ennyit idézünk: „A kincstárjegyben az állam (az adós) arra kötelezi magát, hogy kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget és annak kamatát, nem kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget a kincstárjegy mindenkori tulajdonosának, illetve birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti.” A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1988. évi 28. számú törvény- erejű rendelete a bírósági (Cégnyilvántartásról szóló korábbi jogszabályt módosítja, a cégnyilvántartás alapvető elvei közt írja elő, hogy a bejegyzésre irányuló kérelmet a cég létrejöttétől, gazdasági társaság esetén a társasági szerződés megkötésétől, illetve hatósági jóváhagyás esetén annak napjától számított harminc napon belül kell előterjeszteni, | ennek elmulasztása, illetőleg késedelmes teljesítése esetén a cégbíróság 5000 forinttól 100000 forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki, előírja a jogsza- \ bály, hogy a cég elnevezésének a cég tényleges formáját és tevékenységét kell tükröznie, nem kelthet ezzel ellentétes látszatot, részletesen előírja a törvényerejű rendelet a cégbíróság eljárását jogszabálysértés észlelése esetén, tudvalévő ugyanis, hogy a jövőben - a gazdasági társulásokról szóló törvénynek 1989. január 1. napján történő hatályba lépését követően - a gazdasági társaságok felügyeletét a cégbíróság látja el. Az említett jogszabályok kivétel nélkül a Magyar Közlöny 1988. évi 60. számában jelentek meg. } Dr. Deák Konrád, a ITT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink víg kedélye Két régi könyv került a minap a kezembe, s csodálatos módon számos közős vonást fedeztem fel bennük. Az egyik Gracza Györgynek A nevető Magyarország című adomagyüjteménye, amelyben így szól az akkori szellemes párbeszéd: Mondd meg nekem, mi különbség az adó és a becsületesség között? - Semmi, mert mindkettő megfizethetetlen.” A másik mű dr. Angyal Pál alkotása és az Adócsalás címet viseli. Mielőtt azonban az illetékes és illetékmentes szakemberek gyanúba fognának, sajnálattal közlöm, hogy e könyvnek ma már csupán történeti értékei vannak, módszertani haszna jóval kevésbé. Annyit mindenesetre örömmel tudtam meg belőle, hogy 1920-ban éppen Szekszárd képviselője terjesztette a Nemzetgyűlés elé Az adócsalás elnevezésű törvényjavaslatot, mégpedig e szavakkal: „Ez a javaslat egyike azoknak, amelyet széles néprétegek már régóta várnak(l), köztudomású ugyanis, hogy a becsületes magyar ember inkább hajlott arra, hogy megfeleljen adózó kötelességének...” Igazán nem vagyok hivatott annak eldöntésére, hogy a képviselő úr a beszédét megelőző években bura alatt élt-e, vagy a Gobi-sivatagban, de azt némi elégtétellel láttam néhány lappal előbb, hogy „számolnunk kell azzal a köztudomású, bár rendkívül sajnálatos és szégyenteljes ténnyel, hogy nálunk az adóerkölcs hihetetlenül rossz... Az adó mindenütt gyűlöletes teher, amely alól szívesen menekül aki tud. Másutt azonban, ha igyekszik az adózó az államot megrövidíteni, ezzel nem kérkedik, s ha sikerült is művelete, ezt nem tekinti érdemnek. Népünknek ezt a jellemvonását menteni nem lehet, de pl. a III. osztályú kereseti adónál újabban maguk a törvények szentesítik azt a meggyökeresedett szokást, hogy ennél az adónál sohasem szokták a valóságos helyzetet sem bevallani, sem kutatni. Találóan mondja Benedek Sándor, hogy az adóerkölcs hiánya régi magyar betegség, s hogy nem csupán társadalmi tünet, hanem történelmi folyamat eredménye is". Azt pedig ugye, ki tagadhatná, hogy manapság egyre inkább tiszteljük múltunk halandó hagyományait. Ha ennek ellenére mégis száraznak tetszik az adótörténeti okfejtés, lapozzunk bele a Tolnamegyei Közlöny kereken száz évvel ezelőtti, január 20-i számába. Ott Kircz István teveli tanító A fi- náncz című elbeszélése olvasható, amelyben az ifjú pénzügyi szemlész keserveit így ábrázolja: „Amint meglátta Gi- zát, boldogságtól ragyogó arccal állásba vágta magát, mintha generális előtt állt volna, és olyant szalutált, hogy csak úgy suhogott. - Kedves nagysám, miképp méltóztatott... - mondta, de több szó nem jött ajkaira, mert amint ezt kimondotta, egy ember rohant el mellette hátára akasztott zsákkal, mint ahogy a fi- nánczok legnagyobb ellenségei, a dohánycsempészek tenni szokták. - Megállj! - dörgé Rettegi szemlész úr hivatalos buzgóságból származó hangon. A csempész azonban nem állt meg, hanem futott mint az agár, csak néha-néha tekintve hátra, míg egy mellékutczába fordult. A fi- náncz persze nemcsak hivatalos kötelességénél, hanem azon anyagi előnyénél fogva is utána futott, hogy most alkalmasint jó fogást csinál, mi a konyhára is hoz valamit. Ekkor természetesen irtózatos lárma támadt. Az emberek az utczára futva kárörömmel kiáltozták: - Fuss jobban, nehogy utolérjen, erre gyere! Egész tömeg ember gyűlt össze. Egyszercsak hangok hallatszottak. Mindig közelebb- közelebb. Gyors lépések az utczából és alig pár perezre ott volt a csempésszel a fináncz. A csempész fáradtan ledobta hátáról a zsákját és megállt. - Ugye megfogtalak? - mondá kárörömmel a fináncz, és hogy fáradságának gyümölcsét teljes mértékben élvezze, Giza és az ott összegyűlt közönség előtt megparancsolta csempésznek, hogy nyissa fel a zsákját. A csempész engedelmeskedett. - Öntsd ki a tartalmát! - rivallt rá Rettegi uram hősiesen. A csempész megfogta a zsák száját és kiöntötte belőle a.... szecskát. - Hát bolond vagy? - kiáltott mérgesen a fináncz, fülig pirulva és szégyenkezve a közönség röhögései között. - Én nem vagyok az, hacsak maga nem. - Miért futottál hát előlem? - Én nem maga elől futottam, hanem miért futott maga én utánam? Mert én úgy hiszem, futni csak szabad, azt már csak nem tiltja a törvény...”. Ennyiből látható, hogy nem különösebben szerették hajdanán az adó és illeték körül forgolódókat eleink. Annál jobban dédelgette őket az állam. Szép példáját mutatta ennek nyolcvan éve a Tolnavármegye című lapban január 3-án kiadott tudósítás: „A napokban jelent meg az adóhivatali tisztviselők Rangsorozati Névjegyzéke, melyben azt olvassuk, hogy Lindtner Ármin szekszárdi adóhivatali pénztárnoknak ez évtől a fizetése 200 koronával emelkedik, tehát 2900 koronával szerepel az ez idei névjegyzéken. Tudvalevő, hogy Lindtner ezelőtt harmadféléve, miután éveken keresztül 40-50 ezer koronát sikkasztott, önként jelentkezett, a bíróságnál beismerő vallomást tett és sikkasztás miatt két és fél évre ítéltetett. Büntetésének egy részét elengedték, s így már jó ideje szabadlábon van. Már most azt kérdezzük, hogy szerepelhet mindmai napig a hűtlen pénztáros a hivatalos rangsorozaton s mivel érdemelte meg az idei előléptetést?” (Bizonyára érdemei beismerése mellett léptették elő...) Azt tudjuk, mi volt a büntetése (és jutalma) a hűtlen adópénztárnoknak, de arra sajnos nem találtam adatot, mennyit kapott a jótékony névtelenség homályába rejtőzött szerző a Balogh Piroska című reklámballadáért. Ne lepődjék meg a Tisztelt Olvasó, ha eddig ezt a műfajt nem ismerte, mert bevallom, egyedülálló gyöngyszeme ez megyei irodalmunknak. Az egész mindössze 25 sorban látott nyomdafestéket a Közérdek 1908. január 25-i számában. Tessék hát megkapaszkodni, íme a mű: „Édes anyám, Fehér Gyurka/Olyan szép legény,/Elhervadok, ha az övé / nem lehetek én. / Arcom durva, hajam korpás/És, jaj, olyan kicsi, / Egész falu rajtam mulat / mind azt neveti. / Fehér Gyurka első legény, / Rajtam csak nevet,/Ilyen arccal, ilyen hajjal/Rá se nézhetek. Ne szomorkodj, édes lányom, / Mert az mindhiába, / Szaladj el a főutcára/ a drogériába;/Kérj . hajpetrolt, mozsdóvizet, / hajregenera- tort, / Antizeptikus szájvizet, / És mindjárt ^ meglátod,/Hogyha ezeket használod,/ Nappal s éjszakára, / Menyecske lesz majd belőled,/Fehér Gyurka eljön érted,/Farsang utoljára.” Azt hiszem, egyetértünk, ha azt mondom: akkor inkább már a müszi! Különben sem biztos mindig, hogy az új jobb a réginél. Legalábbis ezt igazolja a Rhadamantus álnéven író Kálmán Dezsőnek a T olnamegyei Közlöny 1881. január 9-én megjelent humora: „Meghalt az öreg pap. Fiatal plébánus foglalta el a paróchiát. Kérdik a hívek az öreg ha- rangozót, hogy hát milyen ember légyen az új tisztelendő, fölözi-e a boldogultat? - Hej, hallják kigyelmetek - felelt a harangozó -, megfordult a világ sorja egészen! Ezelőtt, ha úgy reggelenként bementem az öreg papunkhoz megkérdezni, hogy harangozhatok-e misére: hát rendesen őkigyelmét ott találtam térdepelve, amint a breviáriumból áhitatoskodott. Mostanság, ha reggelenkint bemegyek a paróc- hiára, hát akkorára már ott ül a tisztelendő úr a zenemuzsikás klavér mellett és danolva füttyel azt a nótát cselekszi, hogy: Pántlikás kalapom fújdogálja a szél...” Az óval és újjal az években sem lehetünk azonban biztosak. 1896-ban Du- naföldvárott így gondolkodott a tudósító: „Van valami megnyugtató abban, hogy az évnek alkonyán, küszöbén egy újnak a régivel még egyszer s utoljára farkasszemet nézhetünk, mely annyi szépnek sírásója volt, mely oly sok bút s oly kevés örömet adott, s új reménnyel üdvözöljük az éjféli öreg harang sejtelmes, mély zúgását, mely sebes szárnyán egy egészen friss új esztendőt hoz, mely bizonyosan jobb leend a tavalyinál, s bízva * bízunk, hogy ez lesz az, mely reményeinket, álmainkat apróra mind megvalósitja DR. TÖTTÖS GÁBOR Utcai csődület (Pogány Willy rajza)
