Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 16. szám
1989. január 19. "tvÉPÜJSÁG 3 Forint helyett demokrácia- Nem valósult meg a költségvetés radikális, progresszív újraelosztása. A bérfejlesztésre kapott 6 százalék az eddigi automatizmus folytatása. Az Országgyűlés a nemzeti jövedelemből nem különített el az oktatásügyre a korábbinál méltányosabb összeget, továbbra is a maradékelv érvényesül. Biczó Ernő, a szekszárdi Garay János Általános Iskola igazgatója felpattan, lapoz egyet az irodája sarkában álló állványon lógó lepedőnyi papírkötegen. Az idei béremelés elosztási terveit láthatom rajtuk, gondolatjeles felsorolások, százalékok tarka kávái kádját.- Nézze, emlegetnek szeptembertől adható húsz százalékot, más számokról is hallani. Én őszintén szólva nemigen hiszek ezeknek a híreknek. A szakszervezet is megteszi a magáét, én azzal foglalkozom, hogy az iskola pénzügyi kondícióit javítsam. A most felhasználható pénzt úgy osszuk el, hogy abba minél többen beleszólhassanak. Sajnos, a ’87-es 4,5 és a tavalyi 4 százalék után ez a 6 is csak „betömő pénz", csak az elmaradásokat lehet valamelyest csökkenteni vele. Az ábrák, nyilak, s az igazgató magyarázata segítségével megtudom, milyen módszerrel határoztak az öt csapatvezető, a munkaközösség-vezetők, az szb-titkár, a diákönkormányzatot vezető pedagógus, az igazgató, valamint helyettesei a bérfejlesztés helyi elveiről. Január 2-án délután kettőtől este kilencig osztottak, szoroztak, vitatkoztak a forintokon. Első lépésben különválasztották azokat a kollégákat, akiket a háromévenként kötelező soros előrelépés megillet, s a keretből számukra „félretettek” 1 százaléknyit. Tényleges emelésre tehát maradt 5 százalék (I). Egy előre elkészített listán megnézték, mennyi az egyes tanárok alapfizetése, hol áll az illető a minimumszinthez képest, menynyi a szolgálati ideje, mennyit javasol az iskolavezetés bérben illetve pótlékokban. Ezután jött a neheze: egyezségre jutni abban, hogy azonos arányban, vagy szakmai és szociális okokat is figyelembe véve, differenciáltan osszák el a fejlesztésre rendelkezésre álló összeget. Érvek hangzottak el pro és kontra, végül a személyenkénti különböző mértékű emelés mellett voksoltak. Szó esett az igazgató fizetéséről is, Biczó Ernő ugyanis már egy tavalyi jutalomosztáskor közölte, csak olyan összeget vesz fel, amellyel nevelőtársai is egyetértenek. Az estébe nyúló tárgyalás eredménye a következő: a sorosan lépők automatikusan megkapják a bérük 1 százalékát valamint a többiekhez hasonlóan minimum 200 forintot, plusz a már említett szempontokat is szem előtt tartva, differenciáltan egy bizonyos összeget. Átlagosan 500 forint jutott fejenként.- A végösszegek a „megszokott” pedagógusbéreknél valamivel magasabbak - jegyzem meg. Az igazgató elismeri ezt, s a tőle megszokott lendülettel elmagyarázza, mennyit számít, hogy elődje jó gazdasági körülmények között hagyta rá az intézményt, s hogy - önállóságot kapva - mennyi mindent el lehetne még érni.- A helyzetünkre azonban az állandó bizonytalanság jellemző - teszi hozzá. A túlórák státusosítása például bizonyos megoldást jelenthetne a mostani helyzetre. De... Előfordulhat, hogy nem tudom betölteni az így kialakított álláshelyeket. Ezek bére megmaradna, de lóg a fejünk felett a pallos, hogy egyszerűen elvonják. Szinte lehetetlen ilyen körülmények között tervezni, s az iskolák szerintem szükségszerű versenye sem alakulhat ki. A „bértárgyaláson" részt vett Jakab Géza csapatvezető is.- Semmiképpen nem lett volna helyes egyszerű matematikával elosztani a pénzt. Minősíteni kell, hogy ki hogy dolgozik, mennyit tesz le az asztalra. Persze, a százasok nem fejezik ezt ki igazán. Feszültségeket okoz, ha majd kihirdetik, s anélkül, hogy bárkit megsértenék: miért pont egy pedagógus értékelje abszolút reálisan önmagát. Ezért kell konkrétan megindokolni a döntést, és ki is függesztjük a listát. A szomorú csak az, hogy akármilyen igazságosak is vagyunk, a keret ugyanakkora marad. Kamarás János, az iskola szb-titkára is egyetért a bérfejlesztés demokratikus elveivel.- Amit csinálunk, az az egyetlen út, ami járható. Ha már a semmin kell osztozkodni, legalább minél több ember véleménye alapján történjen - mondja. - De a 6 százalék, ha figyelembe vesszük az inflációt, csupán egy mézesmadzag, amin valamivel több a méz. Ennek ellenére egyelőre nem szervezkedünk. Várunk. Sajnos, lassan egy pedagógusellenes hangulat kezd körülvenni bennünket. Pedig nem egyszerűen a jobb életfeltételeinkért emelünk szót. A negatív kiválasztódás, hogy többnyire azok jelentkeznek a pályára, akik máshova alkalmatlanok, kétségbe vonja, hogy a jövő generációi a legjobb kezekben legyenek. Valóban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire így van ez, s milyen következményekkel jár, ha az oktató-nevelő tevékenység presztízsének - talán már nem is fokozódható - csökkenésével szakmailag, emberileg nem a legkiválóbbak kerülnek a katedrára. S az intézményekben folyó munka hatékonyságát legalább ennyire meghatározó tárgyi feltételekről, az évről évre zsugorodó dologi kiadásokról ezúttal nem is szóltunk. CSER ILDIKÓ Készülnek a tavaszra a repülőgépes növényvédők A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálata készül a tavaszi munkákra. Budaörsön javítják, szerelik a helikoptereket, műtrágyaszóró repülőgépeket. Nemcsak a hazai bázist látják el, hanem az NDK és Bulgária mezőgazdasági gépeinek egy részét is itt javítják. (MTI FOTO) Martonvásári búzaújdonság Újabb bőtermő, kiváló alkalmazkodóképességű búzát adott a köztermesztésnek a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete. Az MV 17 - amelynek termesztését az egész ország területére javasolják a nemesitők - az állami fajtakísérletekben több év átlagában a második legnagyobb hozamot produkálta, s emellett igen ellenálló a liszt- harmat- és a rozsdabetegségekkel, valamint a fuzáriumfertő- zéssel szemben. Kiváló a szárazságtűrő képessége is. Az új martonvásári kenyérgabonák biztonságosan termeszthetők, nagy termőképességűek, rövid szárúak - így nem dőlnek meg -, jól tűrik a fagyot és a szárazságot, s ellenállnak a különböző lisztharmat- rozsda- és. más növénybetegségeknek. Mindezek mellett nagy előnyük, hogy kielégítik a felhasználók eltérő minőségi követelményeit. A család egyik legértékesebb tagja, az MV-M például sütőipari minőségjavító adalékanyagként használt sikér előállítására alkalmas. A szabadalmaztatott fajtát, szabadalmaztatott agrotechnika alapján, zárt rendszerben termelteti a kutatóintézet. A búzából nyert síkért pedig az azt előállító szeszipar az Egyesült Államokba és Nyugat-Euró- pába exportálja, igen kedvező áron. A kiváló minőséget és a nagy termőképességet egyesíti magában az MV-16. Az idén már kétezer hektár bevetésére elegendő vetőmagot állítanak elő belőle. Mivel ez a fajta igen értékes, termeltetését a legkiválóbb búzatermő területeken, zárt rendszerben végezteti közösen a kutatóintézet, a gabonaipar és a Vetőmagtermeltető Vállalat. A martonvásári nemesítök célja, hogy a jövőben kiváló ma- lom-és sütőipari értékű búzák mellett magas fehérjetartalmú fajtákat is előállítsanak. Űj részvényesek a Martfűi Sörgyár Rt-nél A Kőbányai Sörgyár lett a legnagyobb részvényese a Martfűi Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Rt-nek. A Kőbányai Sörgyár 250 millió, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 150 millió forintért vásárolt martfűi részvényeket, amelyek fölött eddig a részvénytársaság alapító gesztora, a mezőhéki Táncsics Tsz rendelkezett. (A termelőszövetkezet nehezebbé vált anyagi helyzete miatt kényszerült az értékpapírok eladására.) A sörgyár 935 millió forintos alaptőkéjéből 153 millióval továbbra is a tsz, csaknem 100 millióval a szolnoki Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat, a kisújszállási Nagykun Tsz részesedik, a fennmaradó részvényekkel változatlanul a részvénytársaságot alapító mintegy 20 környékbeli tsz, ÁG és áfész „gazdálkodik”. Az évente 260 ezer hektoliter, különféle jó minőségű sört gyártó üzem részvénytársasági közgyűlése döntött arról, hogy a Kőbányai Sörgyár megkapja a martfűi sör nagyobb részének az értékesítési jogát. Ezt a jogot a társaság egy korábbi közgyűlési határozata alapján eddig az ugyancsak részvényes Kunság Füszért gyakorolta. A közgyűlés visszavonta korábbi határozatát, és a továbbiakban az igazgatóság körébe utalt minden döntést, amely a sör nagykereskedelmi értékesítésére vonatkozik. Debreczeny István, a Kőbányai Sörgyár vezérigazgatója az MTI munkatársának elmondotta: jelenleg közvetlen tárgyalást folytatnak a Kunság Füszérttel, és valószínűleg az ital közös forgalmazásáról állapodnak meg. A martfűi gyárban egyébként évi mintegy 120 ezer hektoliter Gold Fassl sör készül osztrák licenc alapján. Ezenkívül a Kőbányai Jubileumi 125 és a Korona sör gyártására is vállalkozik a részvénytársaság üzeme. A martfűi sörgyárban az idén 300 ezer hektoliter sör készül. Hurok a kötélen Aznap volt a temetés.- Na látod, ezt megakadályozhattuk volna - mondja Sándor a verandán.- Mit? - kérdezek vissza, hiszen semmiről sem tudtam.- Az öreg Verebes halálát. Csak hát senki sem figyelt rá, ebben az országban senki sem törődik a másikkal. Talán semmivel sem törődünk - mondja keserűen.- Hogy jön össze az öreg Verebes és az ország sorsa - értetlenkedem tovább.- Mert halott.- Micsoda! - kaptam föl a fejem. Ez a fiú nagyon keseredett hangulatban van, állapítottam meg. Valami nagyon rágja, soha nem szokott ennyire maga alatt lenni.- Halott itt minden!- A fészkes fenét - mondom. - Csak te vagy kiborulva.- A Verebes az már halott. Érted? Halott.- Nézd! - próbálom jobb belátásra bírni - ebben az országban több ezren lesznek öngyilkosok. Önpusztító nép vagyunk. Előbb nyúlunk a kötélhez, mint kellene.- Ezzel te el is intézed a-dolgot - legyint rá Sanyi.- Nem, szó se róla. Csak hát egy ember halálából képtelen ötletnek tartom, hogy az országról vonjak le olyan következtetést, ami nem állja meg a helyét.- Igazad van - jegyzi meg Sándor - kicsit elkeseredtem. Azt hittem, hogy itthon, a faluban majd más lesz. Dolgozni kell és kész. Aztán rájöttem, hogy nem így van. Belecsöppentem egy tragédiába. És az a vicc, hogy ezzel együtt is éltem, és semmit sem vettem észre.- Most hamut szórsz a fejedre - kötözködöm.- Megtehetem, az egész ország a hamuszóráb időszakát éli.- No csak.- Te most azt hiszed, hogy én magamra vettem az egész világ fájdalmát - fordul velem szembe Bodor Sándor.- Eddig úgy tűnt - válaszolom meglepetten.- Nem, és véletlenül se hidd. Volt fél évem, itt ebben a csendes kis fészekben, gondolkodni. És most megzavart ez az öngyilkosság, amit, ha időben észbe kapok, megakadályozhattam volna.- Nem gondolod, hogy ez a mi eszmecserénk a süketek párbeszédéhez hasonlít. Te mondod a magadét, siránkozol itt nekem, én meg semmit sem tudok. Ide hívtál, egy temetés kellős közepébe csöppentem, te meg azt mondod, hogy megakadályozhattad volna. Akkor miért nem tetted, vagy miért nem meséled el nekem, hogy miről van szó - fakadok ki. Sándor csak ingatja a fejét.- Még mindig nem érted?- Nem, mert nem tudom, hogy mit is kellene értenem. A csend, ami közénk feszült, hosszúnak tűnt. Azt sejtem, hogy Sándor valamiféle szigetet keresett magának Méhesen. Nyugodtságot, ami a mai forrongó és zavaros világban kívülrekeszti a torzsalkodásokon, a törtetésen, mindenen, amit olyannyira utált. Helyette kapott egy falut, amit nem hagyott érintetlenül a kor. Itt is ugyanolyan emberek élnek, mint a városban. De mivel kisebb a közösség, szinte mindent tudnak egymásról, nagyobb az irigység, és ezzel egyenesen arányosan a zavar is. Egyetlen értelmiségiként nyakába szakadt minden. Hozzá mennek az emberek gondjaikkal, hozzá viszik el először a pletykákat is. És elvárják, azonnal válaszoljon, legyen igazságos, emberséges, de közben hagyja, hogy éljen mindenki úgy ahogy akar. Ne vegye észre az apró stikliket - azt, hogy amit lehet, hazalopnak a téeszből, hogy ma már falun is elfogadják és nem tartják bűnnek, ha valaki a közösből lop, becsapja az államot, a legfontosabb és a becsületnek már-már csak egyetlen kritériuma, hogy a magántulajdon szent és sérthetetlen. Aki ezt betartja, az már bármit is csinál, tisztességes ember. Gondolataimat Sándor zavarja meg.- Felelős vagyok az itt történtekért.- Ebben egyetértek veled - mondom.- Megakadályozhattam volna az öreg Verebes öngyilkosságát, ha elhiszem, hogy képes rá. És ez a megbocsájthatatlan. Azt gondoltam, hogy mi közöm hozzá, pedig nekem, itt Méhesen mindenhez közöm van - mondja elkeseredve Bodor Sándor.- Ezt mind elfogadom - reprikázok. - Csak hát azt nem hiheted, hogy te egyedül képes vagy megváltoztatni itt mindent. A próféták kora lejárt, úgyhogy neked sem kell annak lenned.- De lelkiismeretem az van.- Ide figyelj öreg! - emelem meg a hangom. - Most szenvedni akarsz, mártírt játszani, akkor te is fogj egy kötelet és hurkold meg. Kampósszög is akad a házban, ahova megkötheted azt az átkozott kötelet. Vagy ha ezt nem akarod, akkor hagyd az egészet a francba. Én visszamegyek a városba, egyébként is sok a dolgom, te meg éljél tovább lelkiismereted szerint úgy, hogy azért ne vállald föl a világ ösz- szes fájdalmát. Válaszra nem maradt idő. Berobbant az udvarba egy férfi és közölte: botrány volt a temetőben, mert az öreg Tóthot elzavarták. Sára néni, Verebes felesége rikoltozott, hogy itt a gyilkos, akinek van még a pofáján bőr és képes eljönni a szerencsétlen ura temetésére is. A fiatal Tóth pedig a kocsma előtt ordít, részegen, hogy most már elég, ő majd rendet rak a faluban, megtanítja kesztyűbe dudálni a Kaszásokat, minden cselédfajzatot, ha a Tóth famíliáról egyetlen egy rossz szót is mer mondani.- Emberhalál lesz ebből - harsogja az atyafi. - Mert valaki megkéseli ezt a Tóth gyereket, ha nem hagyja abba a szidalmakat...- Emberhalál! - kiált fel Sándor. - Akkor nekem oda kell mennem. Folytatjuk HAZAFI JÓZSEF
