Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-15 / 298. szám
2 UiÉPÜJSÁG 1988. december 15. Genscher Budapesten Marosán György sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról.) A szűk körű eszmecserén nemzetközi kérdésekről, a plenáris tárgyaláson pedig a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Hans-Dietrich Genscher pozitívan értékelte Mihail Gorbacsov legutóbbi békekezdeményezését, az egyoldalú szovjet haderőcsökkentés bejelentését. Ez Bonn szerint új lehetőségeket teremtett a hagyományos leszerelési tárgyalások számára. A magyar külügyminiszter ugyancsak kedvezően értékelte a nemzetközi helyzet idei alakulását, hangsúlyozva, hogy az enyhülés irányzata került előtérbe. Magyarország támogatja Mihail Gorbacsov konfliktuscsökkentő javaslatait. Várkonyi Péter biztosította vendégét arról, hogy a Varsói Szerződés országaiban is a bécsi találkozó mielőbbi befejezésére törekednek. A magyar kormány korábban is hangsúlyozta érdekeltségét abban, hogy részt vegyen a hagyományos haderők leszerelésének első szakaszában - emlékeztetett Várkonyi Péter. Hozzátette: most Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán fogadta Hans-Dietrich Genschert, az NSZK al- kancellárját, külügyminisztert. A szívélyes légkörű megbeszélésen az MSZMP főtitkára hangsúlyozta, hogy hazánk európai országként nemzeti lehetőségeit hasznosítva hatékonyan részt kíván venni az európai folyamatokban, előmozdítani a földrész népeinek, államainak együttműködését. A magyar társadalom megújulása, a gazdasági és politikai reformok következetes folytatása e célt is szolgálja. Hans-Dietrich Genscher aláhúzta, hogy az NSZK rokonszenwel tekint a gazdaság stabilizálására, a sokszínű politikai élet kialakítására tett erőfeszítésekre, üdvözli hazánk realista, nyitott külpolitikáját. Grósz Károly és Hans-Dietrich Genscher hangsúlyozták, hogy a ma- gyar-NSZK kapcsolatok minden területen jól fejlődnek. A hagyományos rokon- szenven, a kölcsönös érdekeken alapuló békés együttműködés jól szolgálja a két nép és az európai együttműködés ügyét. Egyetértettek abban, hogy a magyarországi változások új lehetőségeket teremtenek a kapcsolatok további bővítéséhez. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Hans-Dietrich Genschert. A szívélyes, oldott hangulatú megbeszélésen elsősorban a magyar-NSZK kapcsolatok egyenletes és dinamikus fejlődését tekintették át. Megállapították, hogy bővül a közös Mihail Gorbacsov egyoldalú lépéseket jelentett be, de jó lenne, ha a NATO is hasonló, egyoldalú pozitív lépésekkel reagálna a szovjet kezdeményezésre. Hans- Dietrich Genscher kifejezte kormánya óhaját, hogy jöjjön létre megállapodás a szovjet és az amerikai hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről. Bonn szerint jó volna, hogy a Szovjetunió - az európai bizalom növelése érdekében - csökkentené rövid ható- távolságú atomfegyvereinek számát. Mindkét fél hangsúlyozta a vegyi fegyverek felszámolásáról tárgyaló genfi konferencia jelentőségét. Szóba került a Közös Piac 1992-re tervezett integrációja, az Európai Közösségek és a KGST kapcsolataiban rejlő lehetőségek kérdése. A magyar fél hangsúlyozta: Magyarország haszonélvezője és nem károsultja kíván lenni a tervezett európai integrációnak. Genscher kifejtette: az EGK integrációs törekvései nem azt célozzák, hogy elválasszák, hanem hogy összekapcsolják az európai orszávállalatok alapításának lehetősége, és egyetértettek abban, hogy ez ösztönző hatást fejthet ki gazdasági együttműködésünk további fejlesztésére. Hangsúlyozták, hogy mindkét ország alapvető érdeke a nemzetközi kapcsolatok kedvező tendenciáinak erősítése, az enyhülési folyamat kibontakoztatása és kiterjesztése a nemzetközi kapcsolatrendszer egészére. Hans-Dietrich Genscher - ugyancsak a Parlamentben - találkozott Szűrös Mátyással, az Országgyűlés külügyi bizottságának az elnökével. Szűrös Mátyás elmondta, hogy magyar részről nagyra értékelik az NSZK- hoz fűződő kapcsolatokat - mindenekelőtt azért, mert Budapesten jól tudják: a bonni kormány tevékenyen közreműködött Magyarország és a brüsszeli székhelyű Európai Közösségek kapcsolatainak kialakításában. A magyar külpolitikát két fő új vonás - a nemzeti jelleg erősödése és a nyitás - jellemzi, állapította meg Szűrös Mátyás. Egyrészt tehát fokozatosan kidomborodik a magyar érdekek következetesebb érvényre juttatása - anélkül azonban, hogy feladnánk az internacionalizmus elvét. Másrészt növekszik Magyarország nyitottsága a külvilág felé. Számos új lehetőség nyílik a távol-keleti, csendesóceáni térségben - az ottani országok közül például rendeződött a viszonyunk Dél-Koreával. Ugyancsak a nyitási politika része, hogy a magyar vezetés jobban keresi a kapcsolatot a külföldön élő magyarokkal. Ehhez kapcsolódóan Szűrös Mátyás elmondta, hogy illetékesek foggokat. Felajánlotta, hogy az NSZK konzultációs lehetőséget teremt Magyarország számára, amelynek keretében Budapest folyamatosan tájékozódhat a Közös Piacon belüli harmonizálási törekvések alkakulásáról. Ezt a magyar külügyminiszter köszönettel fogadta. A kétoldalú kapcsolatok az élet minden területén dinamikusan, jól fejlődnek - állapították meg a felek. Ennek egyik jele, hogy a két külügyminisztérium a nap folyamán szóbeli jegyzékben rögzítette: jövőre Münchenben magyar, Pécsett pedig NSZK főkonzulátus nyílik. Gazdasági téren Magyarország arra törekszik, hogy tovább csökkenjen kereskedelmi pasz- szívuma az NSZK-val, legnagyobb tőkés partnerével szemben. Az NSZK diplomáciájának vezetője méltatta az NSZK budapesti kulturális intézetének megnyitását, és közölte: az NSZK továbbra is segítséget nyújt a magyarországi németek nemzeti identitásának megőrzéséhez. A plenáris tárgyalás után Várkonyi Péter és Hans-Dietrich Genscher jegyzőkönyvet írt alá a két külügyminisztérium közötti konzultációkról. lalkoznak a ki- és bevándorlás szabályainak törvényi előkészítésével. Szűrös Mátyás és Hans-Dietrich Genscher egyetértett abban: Kelet és Nyugat közösen érdekelt a leszerelés előmozdításában, és abban, hogy a meglévő fegyverek modernizálása ne eméssze fel a leszerelés révén létrejövő gazdasági előnyöket. A nyugatnémet alkancellár külügyminiszter kifejtette: az NSZK megérti, hogy a magyarországi reformpolitika átmeneti nehézségekkel jár. Bonn üdvözli a gazdasági és a politikai reform összekapcsolását. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a kitűzött programok végrehajtásában nagyobb határozottsággal cselekedjenek Magyarországon. A találkozón szóba került a nemzetiségek kérdése is. Magyarországon nagyra értékelik az e vonatkozásban nyújtott NSZK támogatást - mondta Szűrös Mátyás, és kiemelte Hans-Dietrich Genscher személyes közbenjárását abban, hogy a közelmúltban a pápa is felemelte szavát a kisebbségek ügyében. Mint a magyar és a nyugatnémet fél rámutatott, a romániai falurombolás elsősorban az ott élő nemzetiségeket sújtja. Megállapították: ha az erőteljes nemzetközi fellépés következtében lassul is a falurombolási tervek végrehajtása, változatlanul fennáll az erőszakos asszimiláció veszélye. Este Várkonyi Péter és felesége díszvacsorát adott Hans-Dietrich Genscher és felesége tiszteletére. A díszvacsorán pohárköszöntők hangzottak el. (Folytatás az 1. oldalról.) A Minisztertanács szerdai ülését követő tájékoztatón Marosán György kormányszóvivő bevezető nyilatkozatában utalt arra, hogy a kormány mostani tanácskozásán igen sok tárna megvitatása szerepelt. A meghatározó jelentőségű előterjesztések a jövő évi tervhez kapcsolódtak. Kiemelte: most is több olyan pénzügyi előterjesztésről tárgyalt a kormány, amelynek célja a monetáris rendszer mozgásterének bővítése, a gazdaság működőképességét meghatározó pénzügyi és jogi szabályok, rendelkezések egyszerűsítése. Megemlítette, hogy a Minisztertanács a személygépkocsik adásvételével kapcsolatos korlátozások feloldásáról, a sorszámon kívüli járművek értékesítéséről is tárgyalt. A kormány elvben egyetértett a heti 40 órás munkaidő kiterjesztésére vonatkozó előterjesztéssel. Az előkészítés során azonban olyan ellentmondások merültek fel, hogy a részeitekről és a várható hatásokról további egyeztetés szükséges. A kormány a jövő év első hónapjainak gazdasági teljesítménye alapján tér vissza erre a kérdésre. A Minisztertanács előterjesztést hallgatott meg a nyomtatott sajtó helyzetéről. Felkérte a most alakuló Tájékoztatáspolitikái Kollégiumot, tárgyalja meg az elemzést és hasznosítsa az eredményeket. Az ülésen elhangzott: tudomásul kell venni, hogy a lapkiadás üzleti vállalkozás, ennek megfelelően a január 1 -jétől életbe lépő egyszeri áremelésen túlmenően valamennyi sajtótermék szabadáras kategóriába kerül - hangsúlyozta a szóvivő. A továbbiakban kitért arra, hogy a kormány szerdai ülésén az örményországi tragikus esesmények is szóba kerültek. A Minisztertanács helyesli és támogatja, hogy magánszemélyek, illetve társadalmi és gazdálkodó szervezetek gyűjtést kezdtek és folytatnak az örményországi földrengés károsultjainak megsegítésére. A népgazdasági tervről szólva a kormányszóvivő kifejtette: a kormány egészében véve az 1988. évi terv teljesítését sikeresnek minősítette. Úgy ítélte meg: azok az éveleji aggodalmak, amelyek az árak elszabadulásával és a árupiac ösz- szeomlásával voltak kapcsolatban, alaptalannak bizonyultak. Elmaradások mindenekelőtt a költségvetési hiánynak a tervet meghaladó mértékéből és struktúraváltás lassúságából fakadnak. A kormány szerint az áremelkedés mértéke jövőre nem érheti el az ideit. A lakosság terhei tovább nem növelhetők, ugyanakkor prioritásnak kell tekinteni, hogy a költségvetés hiánya nem növekedhet. A struktúraváltást feltétlenül meg kell indítani és továbbra is kiemelt cél a külgazdasági egyensúly javítása - hangsúlyozta Marosán György. A továbbiakban a kormány mozgási terét meghatározó adottságokat taglalta a szóvivő majd leszögezte: a jövő évi terv egy új szakaszt nyit a stabilizációs programban. Ennek az új szakasznak az egyik alapvető eleme, hogy megteremtettük és folyamatosan fejlesztjük a szocialista piacgazdaságnak megfelelő jogi és közgazdasági feltételeket. A másik, hogy konkretizálódik egy újfajta gazdaságpolitika. Ennek legfontosabb elemei: a liberalizáció, vagyis a vállalatok mozgási terének bővítése; a dereguláció, azaz a vállalati gazdálkodás kötöttségeinek oldása, a vállalatokat gúzsbakötő szabályok, rendeletek felülvizsgálása. A Minisztertanács ülésén megfogalmazódott az is, hogy a kormány által előterjesztett bármelyik alternatíva elfogadásának is vannak ellentmondásos következményei. Ám nagyon súlyos gondokat okozna, ha a Parlament egyik költségvetési változatot sem fogadná el és nem lehetne ezt az évet a költségvetési terv lezárásával befejezni. Ezt követően az újságírók tették fel kérdéseiket. A Magyar Hírlap munkatársa arról tudakozódott: hogyan kaphatják meg a magyar állampolgárságot a Romániából áttelepültek. Megkérdezte továbbá: mi indokolja, hogy a tervezet szerint a magas állami kitüntetésben részesülők is kaphatnak a sorszámon kívüli gépkocsiból. Válaszában a szóvivő hangsúlyozta: a közelmúltban több hazai tömegtájékoztatási eszközben napvilágot látott a hazánk és a Román Szocialista Köztársaság között jelenleg érvényben lévő egyezmény a kettős állampolgárság elkerüléséről. Ez nem teszi lehetővé, hogy a hazánkban letelepedni kívánó román állampolgárok megkapják a magyar állampolgárságot mindaddig, amíg el nem bocsátották őket a román állampolgárság kötelékéből. Ez az egyezmény 1990. február 10-ig érvényes. Ha a szerződő felek másként nem nyilatkoznak, ezt követően automatikusan további 5 esztendőre meghosszabbodik. A módosító szándék bejelentését a szerződés a lejáratot megelőző 6 hónapon belül teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy legkorábban 1989. augusztus 10-ig nyilatkozhatunk az egyezmény jövőjével kapcsolatos szándékainkról. Ezzel kapcsolatban végső döntés még nincs. A kormányzat vizsgálja, hogy milyen megoldás szolgálja leginkább a népköztársaság és az itt letelepülni kívánó romániai menekültek érdekeit. A szóvivő megjegyezte: a nemzetközi joggyakorlat általában igyekszik kizárni a kettős állampolgárságot. Bejelentette: a mostani ülésén a kormány elhatározta, hogy a közelgő karácsony alkalmából megajándékozza az Erdélyből áttelepült családok gyermekeit. Minden 18 éven aluli gyermek ezerforintos vásárlási utalványt kap és egy kis jelképes ajándékot. A második kérdésre válaszolva elmondotta: a kormányülésen az az általános vélemény fogalmazódott meg, hogy szűkíteni kell a sorszám nélküli gépkocsik keretét, elsőbbséget kell adni a lakosság számára szolgáltatást végzőknek. Grósz Károly és Németh Miklós fogadta az NSZK külügyminiszterét AzMKBT Vélemények, viták közügyben jubileumi ülése Másfél évtizeddel ezelőtt alakult meg a Tolna Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács. Ennek jegyében tartotta meg tegnap délután jubileumi ülését az MKBT elnöksége az MSZMP Oktatási Igazgatóság nagytermében. Dr. Berta Attila rendőr őrnagy ügyvezető elnök ünnepi beszámolójában elmondta, hogy az MKBT megalakulásakor fontos feladatának tekintette átvenni és továbbfejleszteni azokat a munkamódszereket, hasznos kezdeményezéseket és balesetmegelőzési intézkedéseket, melyek a korábbi időszakban jól beváltak. A megalakult tanács mindenkor fokozott mértékben épített az állami, a társadalmi szervek és a lakoság, a közlekedésben résztvevő emberek együttműködésében rejlő lehetőségekre. Az elkövetkező évek alapvető feladata a közúti közlekedés biztonságának növelése. Ennek a célnak a megvalósításához rendkívül széles körű összefogásra és új módszerek alkalmazására van szükség. Az ünnepi beszámoló elhangzása után kitüntetéseket és elismeréseket adtak át azoknak az alapító tagoknak, aktíváknak, akik sok éves munkával segítették megyénk közlekedésbiztonságának javítását. Az ülés második részében az elnökség munkájának elismerése mellett kérésére felmentette MKBT-elnöki tisztségéből Tamás Ádámot, aki időközben a megyei tanács elnöke lett. Az MKBT új elnökét későbbi időpontban - várhatóan - 1989. első negyedévében - választják meg.- géjé Fékezi-e az inflációt a bérszabályozás? A Népújság 1988. november 30-i számában megjelent cikkem nyomán vita bontakozott ki a bérszabályozás szerepének megítéléséről, amit hasznosnak tartok. Mind dr. Sós Csaba, mind Balogh Géza sok adalékkal egészítette ki a témát. Érdekes volt számomra Balogh Géza ismertetése az NSZK béralku-mechanizmusáról. Dr. Sós Csaba kérdezi, hogy mért a bérszabályozást emelem ki a gazdaság komplex rendszeréből, hiszen nem tehető meg bűnbaknak a bérszabályozás. Nos, azért, mert a cikket szerkesztői kérésre éppen a bérszabályozás témájáról írtam. Ez volt a megadott téma. Dr. Sós Csaba azt írja, hogy „a bérszabályozás inflációt fékező szerepe közgazdaságilag egyértelmű...” Balogh Géza szerint „a bérszabályozás tervezett liberalizálása...béranarchiához vezet..." Nem értem, mért lenne egyértelmű a bérszabályozás inflációt fékező hatása? Az ellenkezője számomra sokkal inkább egyértelmű: a bérszabályozás az infláció egyik fő gerjesztője. Ugyanis mi az infláció? A reálszféra zavarait tükröző „láz”. A magyar gazdasági reálszféra betegsége két alapvető kórokra vezethető vissza: 1. Az elavult gazdaságszerkezet, amelyet a világ folyamatosan leértékel. (Ma is eredményesen küzdünk a megőrzéséért!) 2. Az érdekstruktúra súlyos torzulása. Ez egyrészt a tulajdonviszonyokból következik, másrészt éppen a „bérszabályozásból”. A tulajdonviszonyokkal most nem foglalkozom, itt döntően az állami tulajdon túlzott dominanciájáról van szó, vagyis a tulajdonnélküliség társadalmasításáról a tulajdon társadalmasítása helyett. Ez már a sztálini berendezkedés súlyos következménye. A bérszabályozás a teljesítmények visszatartására ösztönöz, ezért kevesebb áru és szolgáltatásmennyiség áramlik a piacra, mint amennyi produkálására a gazdaság képes, tehát kínálati oldalról kiinduló inflációt, a hiány által gerjesztett inflációt eredményez. József Attila írja: „Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat.” Erről nem vesz a bérszabályozás tudomást. Nincs érdek, nincs „gazda”. Nincs gazda, akinek a szeme hizlalja a jószágot. Van viszont „Csáki szalmája", mert nincs tulajdonosi kötődés, a tulajdon elmosódik; legalább egy bérérdekeltség lenne meg, hogy ezt valamelyest pótolja, azt viszont megölte a bérszabályozás. Érdek és gazda nélküli társadalommá váltunk, mindennek súlyos következményeivel együtt. Balogh Géza ismerteti az NSZK béralkurendszerét, csakhogy ez nem bérszabályozás. Másrészt elfogadnék én bármilyen bérszabályozást az NSZK bérszintjén, s talán ebben nem vagyok egyedül. De engedtessék meg nekem, hogy a Nyugat-Európában kialakult béralkumechanizmusok iránt se lelkesedjenek. Az USA-ban nincs ilyen alkumechanizmus, lévén hogy a dolgozók egyötöde sem szakszervezeti tag. Ebből következően például a legnagyobb válság idején, az 1970-es években az USA-ban nem emelkedtek a bérek, míg Nyugat- Európában beindulta klasszikus bérinfláció. Ellenben az USA-ban sokkal eredményesebb szerkezetváltás ment végbe, mint Európában, ugyanakkor 1975-1985 között az USA-ban 21 millió új munkahelyetteremtettek, többet, mint az összes többi fejlett tőkés országban együttvéve. Határozott véleményem, hogy a bér ugyanolyan költség, mint a többi. Az USA-n kívül Svédországban is így kezelik! A svéd szociáldemokraták nem keverik össze a szociálpolitikát és a bérpolitikát. A béralku sem jó, de még mindig jobb, mint a bérszabályozás. Balogh Géza leírja, hogy az NSZK-ban a bérek bizony nem nagyon függnek attól, hogy a vállalat pros- perál-e vagy sem. Magyarországon azonban szorosan függnek attól: minél inkább válság sújt egy ágazatot, annál nagyobbak a bérek. Balogh Géza így folytatja: „amelyik üzem erre (a fejlődésre GL) nem képes, az a bérekkel nem mehet vissza... hanem tönkre megy...” Ez nagyon fontos! Ott tönkre is lehet menni! Nálunk még a veszteséget is lehet ugye részvényesíteni. (Sic!) Dr. Sós Csaba figyelemre méltó megállapítása, hogy a mi átlagos szakmai kultúránk vajon képes lehet-e a brain-igényes tevékenységek befogadására. Végre valaki, aki szembeszáll a magyar kreativitás mítoszával! (Ezt a mítoszt sajnos a tömegkommunikáció is táplálja!) Visszatérve az alapproblémára. Kiöntünk-e bármit is, ha megszűnik a bérszabályozás, a fürdővízen kívül? Az égvilágon semmit. Ha a bérszabályozás megszűntét kiegészítené egy normális adórendszer, valamint valóban megindulna egy szerkezetváltás, amely a veszteséges fellegvárak felszámolásával, a dotációk leépítésével járna együtt, akkor egy egészségesebb érdekstruktúra valószínűleg csodákra lenne képes Magyarországon. De ma ebben az országban minden a feje tetején áll: nem a gazdaság van a lakosságért, hanem fordítva (a lakosság áldozataiból épülnek a megalomániás beruházások, működnek a nemzeti jövedelmet fogyasztó fellegvárak, stb.); nem a költségvetés van a gazdaságért, hanem fordítva (nincs az a gazdaságban megtermelt pénzt, amit a költségvetés be ne tudna kasszírozni és az újraelosztó mechanizmus révén ostobaságokra el ne tudna költeni). Dr. Sós Csaba megkérdezi: vajon Magyarországon is ugyanaz lesz a húzóágazat, mint Japánban? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy egy XIX. századi gazdaságszerkezettel nem lehet büntetlenül átlépni a XXI. század küszöbét. Márpedig mi, a jelenlegi elképzeléseket és döntéseket ismerve, ezt fogjuk tenni. Rengeteg érvet hallunk arról, hogy miért van szükség Magyarországon mozdonygyártásra (ez a bűyös varázsige mentette meg huszadszor is a Ganz-MÁVAG-ot, igaz, most a részeire bontva), acélgyártásra, szénre, stb. De arról még nem hallottam vezető gazdaságpolitikusainktól, hogy miért kell modern infrastruktúra, informatika, elektronika, mikroelektronika, robottechnika, számítástechnika, biotechnológia, oktatásügy, egészségügy, stb.? Vagyis mindaz, amitől modern ma egy XX. század végi nemzetállam. Dr. Sós Csabához hasonlóan én is idézettel zárom cikkemet: „Az okoskodás a tett halála.” (Madách.) Nem kellene már tenni is valamit a fecsegésen kívül? DR. GAZDAG LÁSZLÓ
