Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-02 / 287. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. december 2. EG K— Magya rország OPEC Szükségmegoldás? December 1 -töl életbe lépett az Euró­pai Gazdasági Közösség és Magyaror­szág közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény, miután no­vember 23-án Brüsszelben az EGK és Magyarország képviselői kicserélték jó­váhagyási okmányait. A megállapodás az első a maga nemében az EGK és a KGST valamely tagállama között. Már néhány nap múlva sor kerül a két­oldalú vegyesbizottság első ülésére ha­zánk fővárosában. Erre a kétnapos ta­nácskozásra Willy de Clercqnek, az EGK-bizottság külkapcsolatokért és ke­reskedelempolitikáért felelős tagjának - „külügyminiszterének” - vezetésével né­pes, mintegy 40 fős delegáció utazik Bu­dapestre. A kapcsolatok fejlesztésének kereté­ben kerül sor a közeljövőben Magyaror­szág első EGK-nagykövetének akkredi­tálására, majd a megbízólevél átadására. (Magyarország és több más KGST-or­Pénteken és szombaton a földközi­tengeri görög szigeten, Rodoszban tart­ják meg az Európai Közösség tizenkét ál­lam- és kormányfőjének hagyományos év végi találkozóját, az Európa Tanács soros ülését. A közösség elnöki tisztét minden félévben más ország tölti be, s ebben az időszakban a tizenkettek kü­lönböző szakminiszteri fórumainak, illet­ve az Európa Tanácsnak az elnöklő or­szág ad otthont. Ebben a félévben Gö­rögország a soros, ezért Rodosz a szín­hely. A csúcstalálkozón megvitatják a bi­zottság - a Brüsszelben székelő javaslat­tévő és végrehajtó szerv - jelentését az EGK nagy belső közös piacának létreho­zására irányuló munka állásáról. A görög elnökség külön vitát kíván a szociális in­tézkedések egységesítéséről, ám Jac­ques Delors, az Európai Közösségek Bi­zottságának elnöke ellenzi ezt, mivel a legutóbbi, hannoveri csúcson már állást foglaltak e témákban. Nem kíván Delors „ideológiai vitát” sem, például Thatcher asszony bruges-i beszédéről, szerinte a közösség akkor halad, ha gyakorlati té­mákra összpontosít. A bizottság elnöke szerint zárt ajtók mögött eshet szó a kényes pénzügyi problémákról, s téma lehet az „állampol­gárok Európája” - ennek terén ugyanis szág esetében a nagykövet és két diplo­mata alkotja majd a diplomáciai személy­zetet.) 1988 a tizenkét nyugat-európai ál­lamot tömörítő közösség és Magyaror­szág közötti közeledés és megállapodá­sok éve volt - ez a folyamat párhuzamo­san bontakozott ki az EGK és a KGST kö­zötti kapcsolatépítéssel, amely június 25-én a két gazdasági közösség közös nyilatkozatának aláírására vezetett. Ma­gyarország és az EGK megállapodását június 30-án parafálták, augusztus 10- én sor került a diplomáciai kapcsolatfel­vételre, szeptember 26-án aláírták a két fél megállapodását. Brüsszeli vélemények szerint a megál­lapodásban az EGK a lehető leg­messzebb ment egy KGST-ország vo­natkozásában. Ez az első egyezmény e relációban, amely nem csupán a mennyiségi korlátozások teljes felszá­molását irányozza elő (igaz, 1995-ig el­nyúló időszakban), hanem a gazdasági nem sok haladást értek el eddig. A csúcs másik fő napirendi pontját annak a görög nyilatkozattervezetnek a megvitatása ké­pezi, amely a közösségnek a világban el­foglalt helyzetét, partnereihez való viszo­nyát taglalja, s hangsúlyozza majd: az 1992 végére létrejövő egységes nagy­piac nem jelenti, hogy az EGK „protek­cionista erőddé” alakul át. A görög elnökség tervei szerint a nyi­latkozat foglalja majd magába a legna­gyobb érdeklődéssel várt részt, a kelet­nyugati viszonnyal, a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban kibontako­zott folyamatokkal kapcsolatos állásfog­lalást. A csúcs közvetlen napirendi témáin kí­vül a hagyományos állam-és kormányfői vacsorán, amelyre pénteken kerül sor, kötetlen eszmecserét folytatnak egyéb kérdésekről, köztük a közel-keleti hely­zetről. Kínos külön megbeszélésre számíthat az ír és a belga miniszterelnök Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel, aki ked­den az alsóházban mennydörgött Brüsszel és Dublin ellen, miután Belgium Írországnak adta át az Anglia által kiadni követelt Patrick Ryan szerzetest, aki a Scotland Yard szerint terrorista merény­letek részese, az ír hatóságok pedig nem tartóztatták le rögtön a gyanús papot. együttműködés fontos területeit is kijelö­li. A vegyesbizottság, amely Budapesten tanácskozik majd, azokon a területeken is előrelépést tehet lehetővé, amelyeken jelenleg még különböző akadályok féke­zik a kétoldalú forgalmat - például a me­zőgazdasági szférában. Az EGK az e nem preferenciális egyezménybe foglalt lépé­sekkel jelzi, hogy értékeli a magyaror­szági gazdasági és politikai reformfolya­matot, - juttatták kifejezésre a közösség politikusai az aláírások alkalmából tett nyilatkozataikban. Brüsszeli megfigyelők arra is rámutatnak, hogy önmagában az egyezmény nem csodaszer. A megállapodás által közvetlenül eltö­rölt korlátozások legfeljebb néhány tucat millió dollár nagyságrendű áruforgalom­ra vonatkoznak, s például az EFTA-of- szágokkal az EGK szabadkereskedelmi egyezményt írt alá. Fontosabb a megálla­podás elvi értéke, a diszkrimináció fel­számolása hazánkkal szemben. BUDAPEST - A Művelődési Miniszté­rium, illetve a tanácsok irányítása alá tar­tozó múzeumok, könyvtárak, levéltárak és művelődési otthonok dolgozói 1989. április 1-jétől átlagosan mintegy 40 szá­zalékos béremelésben részesülnek. Be­látva az igényelt januári 30 százalékos béremelés pénzügyi korlátáit, és értékel­ve a későbbi - áprilisi - időpontú maga­sabb bérfejlesztés előnyeit, döntöttek e változat mellett. Erről - a SZOT-tal és az illetékes állami szervekkel egyeztetve - a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkársága, valamint a közgyűjteményi és közművelődési intézmények tagságának választott tárgyalóküldöttsége állapodott meg. MOSZKVA - Háromnapos hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett csütör­tökön Csien Csi-csen. A kínai külügymi­niszter Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter meghívásának tesz eleget. A hatvanéves kínai külügyminiszter 1954-ben Moszkvában a központi Kom- szomol-iskolán tanult, majd 1955-től kezdve éveken keresztül Kína moszkvai nagykövetségén dolgozott különböző beosztásokban. Csien Csi-csen a ké­sőbbiekben is többször járt a Szovjet­unióban, így például egy ideig ő képvi­selte a pekingi kormányt a szovjet-kínai politikai konzultációkon, illetve a határ­kérdésekről folytatott kétoldalú tárgyalá­sokon. Tényleges nyertesek nélkül zárult a Kőolajexportáló Országok Szervezeté­nek (OPEC) Bécsben tartott maratoni ta­nácskozása az új kitermelési megállapo­dásról. Irak és Irán vitájában a kimerült­ség határán létrejött kompromisszum a kisebbé vált „közös kalácsból” való ré­szesedés kérdésében csak szükség­megoldás, az egykor mindenható olaj­kartell széthullásának megakadályozá­sát célozza. E maratoni versenynek, megfigyelők szerint, ugyanakkor több vesztese is van. Irán jelenlegi termelése napi 3,3 millió hordó, 1 millió hordóval lépi túl az eddig érvényes kitermelési kvótát. Irak két éve mindvégig elutasította a napi 1,54 millió hordós hivatalos kvóta betartását, és há­borús kiadásaival indokolta napi 2,7 mil­lió hordós kitermelését. Bécsben Bag­dad képviselője ugyancsak megizzasz­totta az OPEC-érte kézi etet azzal a ma­kacs követelésével, hogy hivatalos kiter­melési kvótája azonos lehessen az irá­nival. Irak kényszerítve van arra, hogy annyi olajat hozzon felszínre, amennyit csak lehet. Nemcsak az újjáépítés magas költségei követelik meg ezt, hatalmas adósságok is nehezednek az országra, melyeket Bagdad fegyvervásárlásainak finanszírozására vett fel. Az iráni olajipari miniszter egyértel­műen elutasította Iraknak az azonos kvó­tára vonatkozó követelését. Iránnak az volt az álláspontja, hogy nagyobb népes­sége révén Irakhoz képest messze na­gyobb az olajszükséglete, így azonos kitermelés mellett kevesebb exportbevé­telhez jutna, mint Bagdad. Ezzel együtt is készséget mutatott azonban olyan, egy­mástól különböző kitermelési kvóták el­fogadására, amelyek mellett mindkét or­szág azonos mennyiséget exportálhat. Iránt különösen nagy háborús károk ér­ték, ennek megfelelően az újjáépítés szintén sok pénzbe kerül. A végül is elfogadott kompromisszum értelmében Irak számára a 2,64 millió hordós napi termelés csak úgy válik lehetővé, hogy a többi 11 OPEC-tagor- szág részesedésének egy részét nagy­lelkűen átengedi neki. Ezt az áldozatot nemcsak a gazdag Szaúd-Arábiának kell meghoznia, hanem a nagymérték­ben eladósodott afrikai és latin-amerikai országoknak is, annak érdekében, ne­hogy az OPEC szétessen. A fogyasztók sem tekinthetők azonban igazából nyerteseknek, az olaj feltehe­tően drágulni fog, ami elméletileg felver­heti a kőolajszármazékok árát. Ennek annyi pozitívuma azért van, energiaügyi szakértők szerint, hogy az olajárak to­vábbi lemorzsolódása csökkentené az olajfelhasználók erőfeszítéseit a takaré­kosságra és alternatív energiaforrások kifejlesztésére. Az OPEC-olajtól való füg­gősége tehát nőne, mivel a saját lelőhe­lyeket, mint nem kifizetődőket, be kellene zárni. Az olajkartell 13 tagállama - össze­sen 93 milliárd hordóval - a világ kőolaj- tartalékainak oroszlánrésze, 76 százalé­ka felett rendelkezik. Az OPEC jelenleg napi 22 millió hordó olajat hoz felszínre, ez az összkitermelés 33 százaléka. 1987-es adatok szerint az olajkartell napi 12 millió hordó olajat exportált, ami a vi­lágkivitel csaknem 54 százaléka. Az új OPEC összkvóta, amely 1989 első felé­re napi 18,5 millió hordóban rögzíti a ki­termelhető mennyiséget, a szervezetnek azon a becslésén alapul, amely szerint napi 19 millió hordó OPEC-olaj iránt mu­tatkozik majd kereslet. De vajon betartják-e a szervezet tagál­lamai a megállapodást? A termelési fe­gyelmet kemény próba elé állítja ugyanis, hogy az olajtermelő országok jövedelme zsugorodik, még ha az új szabályozás stabilizálja is az árakat. Ugyanakkor az OPEC-tagországoknak kell a pénz, töb­ben közülük, beleértve a gazdag arab or­szágokat is, szokatlan fizetési mérleg­hiánnyal küszködnek. Az OPEC tavalyi 89 milliárd dolláros összbevétele szűk 77 milliárd dollára esik vissza ebben az év­ben. 1980-ban ez a szám még 300 mil­liárd dollár volt. Piaci szakértők számitó­gépes modelljei azt mutatják, hogy az OPEC-tagállamok jövedelmei még to­vább csökkenhetnek, ugyanis ilyen irányba hat a dollár árfolyamvesztése és a fejlett ipari országok energiatakarékos­kodása. Egy kemény tél is csak kismér­tékben módosítaná valószínűleg felfelé az olajárakat, mivel az olajfelhasználók tartályaikat az utóbbi hónapokban olcsó olajjal csordultig megtöltötték. Ennélfog­va az OPEC-országokban nagy a kísér­tés: ha nem is nyíltan, de kerülő utakon vagy elszámolási manőverek révén a hi­vatalosan elfogadottnál mégiscsak több olajat hozzanak felszínre, hogy a kívánt pénzösszegekhez jussanak. BOGNÁR MÁRIA PANORÁMA Egy pályafutás állomásai Beszélgetés Somogyi József ezredessel A Vörös Csillag Érdemrendet vehette át munkássága elismeréseképpen és nyugalomba vonulása alkalmából Somogyi József ezredes, Tolna megye polgá­ri védelmi törzsparancsoka. A kitüntetést tegnap délelőtt Szekszárdon, a me­gyei tanács dísztermében adta át Sztanek Endre ezredes, a hátországvédelmi és polgári védelmi parancsnok polgári védelmi helyettese. Ezzel egyidejűleg a honvédelmi minisztériumi államtitkár megyei polgári védelmi törzsparancsnok­ká nevezte ki Pintér László alezredest. Közel négy évtized aktív szolgálatra te­kinthet vissza Somogyi József ezredes, Tolna megye polgári védelmi parancsno­ka. Ez év december elseje mindenesetre korszakhatárt jelent számára, hiszen - nyugdíjba vonulása miatt - megvált a fegyveres testülettől. Életútja, életpályája nem minden tanulság nélküli: sok egy­mástól különböző politikai törekvést, irányzatot megtapasztalt az elmúlt 40 év­ben, s időnként saját sorsa sem nélkü­lözte a váratlan fordulatokat. Mégis, a ve­le készített interjú végén kijelentette: ha újból kezdhetné, ismét ezt a hivatást vá­lasztaná.- Somogyi József azok közé tarto­zik, akik részesei voltak a felszabadu­lás utáni hazai tisztképzés kezdetei­nek, 1952-ben avatták hivatásos ka­tonatisztté. Hogyan emlékezik ezekre a köztudottan nem könnyű „ötvenes évekre”?- Mi, katonák, bizonyos értelemben el voltunk szigetelve a valós állami és politi­kai élettől, illetve a polgári mindennapok­tól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy abban az időben nálunk a csapatnál - például Nagykanizsán, ahol jómagam kezdtem a szolgálatot - nem volt politikai tevékenység, ellenkezőleg... Ám, hogy az valójában, mennyit ért, az sajnos az '56- os ellenforradalom idején mutatkozott meg leginkább. I- Az ’56-ot megelőző filmhíradók hatalmas lelkesedésről és őszinte hit­ről számolnak be. Jellemezte mindez az ön generációját, pontosabban a katonai állományt, a fiatal tiszteket?- Feltétlenül. Csak egy példát említe­nék: évente rendezték akkoriban Buda­pesten az április 4-i díszszemlét, s erre mi már január 5-én megkezdtük a felké­szülést - leírhatatlan lelkesedéssel. Büszkék voltunk arra, hogy a Magyar Néphadsereg keretébe tartozunk. S ami ma már nem nagyon jellemző - nekünk még voltak példaképeink. A mundér rendkívüli tekintéllyel bírt: kamaszgyerek­ként a csodálattól elszorult a szívünk, ha megláttunk egy katonatisztet. Nem véletlen, hogy később nem sokat töprengtünk a döntéseken, s nem merültek fel bennünk kételyek egy-egy feladat végrehajtásakor.- Említette, hogy Nagykanizsára került csapatszolgálatra. Ez a telepü­lés a jugoszláv határ közelében talál­ható. Déli szomszédunkkal a lehető legrosszabb viszonyban voltunk 1952-ben.- így igaz. De nem volt sok választási le­hetőségünk, tetszett vagy nem, a paran­csokat végre kellett hajtani. Arra azért máig büszke vagyok, hogy tisztességes, becsü­letes, de ugyanakkor kemény és jó kato­naállományt sikerült kialakítanom. 1954- ben egyébként a budapesti díszszemlén elnyertük az akkor honvédelmi miniszter, Bata István által alapított vándorserleget. Í- S hamarosan elérkezünk a neve­zetes dátumhoz, 1956-hoz...!- A város lakossága és a helyőrség közötti alapvetően jó viszony nem válto­zott. A bomlasztó, ellenforradalmi erők elsősorban egyes budapesti csoportok agitációja következtében jelentek meg. Végsősoron azonban sikerült megőriz­nünk csapataink egységét. I- Milyen beosztásban szolgált ön ekkor?- Mint csapatfelderítő főhadnagy. I- Az ellenforradalom leverése után érzékelhető változások következtek be a hadsereg berkeiben is...- Alapvető átszervezések történtek, a létszám-, illetve a technikai állapot és alkalmasság terén egyaránt. Javultak a szociális viszonyok, humánusabbá vál­tak a kapcsolatok, ledőltek az addigi me­rev és nevetséges korlátok. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, s csak mellékesen jegyzem meg: ha én '56 előtt netalán vastag talpú cipőben jelentem volna meg valahol, azt mondták volna, hogy jampi vagyok. Hivatalosan kozmopolitának bé­lyegeztek volna, s ez a megítélés pályafu­tásomon is nyomot hagyhatott. Mindez ’56 után huszadrangú kérdésnek minő­sült. Változott továbbá a tiszti állomány ruházati ellátása is. Megszűnt a szovjet tí­pusú öltözet, a gimnasztyorka, s ez mo­rális, hangulati szempontból kedvezőnek bizonyult. I- A konszolidáció éveiben megfo­galmazódott önben a Nagykanizsán való letelepedés gondolata?- A letelepedéssel már rég számot ve­tettem feleségemmel együtt, lakást azon­ban nem biztosítottak számomra. Éppen ezért kértem áthelyezésemet más terü­letre. Némi kitérő után - melynek folya­mán rövid ideig civilként is dolgoztam eredeti szakmámban, mint óraipari mű­szerész - végül is 1957-ben Zalaeger­szegen, a légoltalomnál, a jelenlegi pol­gári védelem jogelődjénél kötöttem ki. ■ - Úgy érezte, hogy révbe jutott?- Pontosan, hiszen megoldódott a leg­nagyobb gondunk, kaptunk lakást. Igen ám, de következtek a rendszeres szak­mai felkészítések. 1960-ban beiskoláz­tak az egyéves polgári védelmi tiszti isko­lába, ismereteim továbbfejlesztése céljá­ból. Kiváló eredményt értem el: valószí­nűleg ezért döntöttek úgy - a belügymi­niszter és közvetlen feletteseim -, hogy kineveznek Komárom megye polgári vé­delmi törzsparancsnokának. Közel 15 évet töltöttem a tatabányai állomáshe­visszaüt az a megkötés, hogy polgári védelmi egységek gyakorlati kiképzését kizárólag munkaidőn kívül szabad lebo­nyolítani. A gyakorlatoknak nem paran­csok kiadásával vagy különböző fenye­getések alkalmazásával, hanem a köl­csönös szimpátia és érdek alapján kell lezajlaniuk. Es ha már itt tartunk, hadd mondjam el azt is, hogy a feladatok végrehajtásakor nekem sem Komárom, sem Tolna megyében egy vezető nem mondott nemet. Mindenki jól járt: eleget tettünk a helyi elvárásoknak, növeltük az adott gazdasági egység védelmi képes­ségeit, s megfeleltünk a katonai vezetés követelményeinek. Az elmúlt években végrehajtott polgári védelmi munkáért köszönetemet fejezem ki a vezetőknek, a polgári védelmi szervezeteknek és a megye egész lakosságának. A jövőt ille­tően azonban vannak fenntartásaim. I- Összefoglalva eddig pályafutá­sát: sikeres embernek tekinti magát? lyen. Sajnos idővel kide­rült, hogy feleségemnek ez a környezet - a bánya- művelésből adódó szili­kózisveszély és a szennyezett levegő - nem tesz jót. Az orvosok végül is a komoly egész­ségkárosodás megaka­dályozása végett levegő­változást ajánlottak. így esett a választás 1975- ben Tolna megyére - ak­kor ugyanis betöltetlen volt itt a parancsnoki tisztség.- A megye vezetése - lehet, hogy helyesen - saját nevelésű parancsnokot szeretett volna látni a polgári védelem élén. Az akkori megyei tanácselnök hal­lani sem akart arról, hogy ide kerüljek. Azután később, egy esztendő elteltével, amikor rövid idő alatt és sikerrel kialakí­tottam kapcsolataimat, alapvetően meg­változtatta véleményét: már el sem akart többé engedni.- S idővel nem maradtak el az elis­merésre méltó eredmények sem. Ezek mintegy megkoronázásaként idén szeptember 29-én, a fegyveres erők napja alkalmából a honvédelmi miniszter Tolna megyének adomá­nyozta a polgári védelem élenjáró szervezet oklevelet és zászlót. Min­dent összevetve, miként látja nap­jainkban, a változások tükrében a pol­gári védelem helyzetét?- Nem okozott gon­dot a beilleszkedés? Úgy hírlik, kezdetben nem éppen kitörő örömmel fogadták önt.- Az a kohézió, mely eddig a polgári védelmet összetartotta, valamelyest ol­dódott, sajnos, a hátrányunkra. A nagy vállalatok több részre való osztásának tendenciája ebben a hivatásban az erők óhatatlan elaprózódásához vezet, még akkor is, ha a feladat nagysága ennek megfelelően arányosan csökken. A de­centralizáció tehát számunkra nem jelent hasznot. A másik dolog: elfogadva és magunkévá téve a párt és állami vezetés népgazdasági törekvéseit, mégis- Ha kodásaimat tekintem, akikkel együtt indultam, nos, közülük néhányan meggazdagodtak. Anyagilag sokan jóval előrébb tartanak, mint én. Mégsem va­gyok csalódott vagy elégedetlen: amit meg kellett tennem, megtettem. Néhány feladatot jobban és következetesebben is elvégezhettem volna - de a körülmé­nyek nem mindig alakultak kedvezően számunkra. SZERI ÁRPÁD Fotó: BOGNÁR CECIL Rodoszi csúcs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom