Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-02 / 287. szám

1988. december 2. NÉPÚJSÁG 3 Szárnyat ad vagy visszafog? „A társadalomnak az a rétege, amelynek tagjai szellemi munkával tartják fenn magukat” - így hangzik az értelmiség kifejezés definíciója a Magyar Nyelv Értelme­ző Szótárában. Az egzakt meghatározás, jó ideje tapasztaljuk, idejét múlta, hiszen megélhetésünkben széles rétegük kiszolgáltatott és szó sincs arról, hogy ne kelle­ne segédmunkát vállalni, földet művelni, sertést tartani, vagy éppen taxiznia ahhoz, hogy a család biológiai és alapvető kulturális szükségleteit biztosítani tudják. Hogy ki mihez nyúl, mivel próbálja a kényszerfogyókúrát átvészelni, az szakmájától, la­kóhelyétől, személyiségétől függ. A legheterogénebb, a legkülönbözőbb társadal­mi csoportokból áll az értelmiség. Abban, hogy leértékelődött a szellemi munka, presztízsét, megbecsülését vesz­tette a gondolkodó ember, legtöbben egyetértenek, de az orvoslás hogyanját már másként látják. Érthetően eltérően hangsúlyoz az atomfizikus és a tanító, az orvos és a politikus, a jogász vagy éppen az agrárszakember. A nagy közös ügy tehát részérdekekre tagolódik, ami nem lenne baj akkor, ha ezek nem egymás ellenében, netán a másik rovására jelennének meg, kapnának szót. A válságos társadalom sa­játja azonban éppen az aránytévesztés, ami az érdekérvényesítés alulról induló kezdeményezéseiben ugyanúgy megjelenik, mint az irányító szférában, a politiká­ban. A hatása közismert. Az évtizedeken keresztül anyagilag és szellemileg „gúzs- bakötve táncoló” kutató, a nemzetközi tudományos életben is számottevő szerepet játszó tudós emberek egy része egészségét, hitét feláldozva vegetál, vagy elhagyja az országot. A sematikus kategorizálástól tartva, mégis az előbbiekkel szembeállít­va azt a réteget emelném ki, amelyik szigorúan helyhez kötve, a lokális gondoknak kiszolgáltatva végzi hivatását, anyagi és szellemi szükségleteit nem vagy csak hiá­nyosan tudja kielégíteni. Népművelők, tanárok, körzeti orvosok... Nem véletlen, hogy éppen közülük indult az a nyilvánosságot is vállaló tiltakozó hullám, ami az életkörülményeiket, erkölcsi, anyagi megbecsülésüket kifogásolta. A pedagógusokat a körzeti orvosok követték, és helyzetük ismeretében nem cso­dálkozhatunk a népművelők, könyvtárosok hasonló megmozdulásán sem. Ami csupán jelzésértékű és legfeljebb azt eredményezi, hogy egyik rublikából a másik­ba csoportosítanak át, összességében érintetlenül hagyva a kulturális költségvetés rendkívül szerény lehetőségeit. Strukturális, alapvető gondolkodásbeli változtatás­ra van tehát szükség, amit csak egy közösen megfogalmazott igény, együttes fellé­pés fordíthat az értelmiségiek, a szellemi munka javára. Ennek szellemében fogant az ötlet és váltott ki már az előzetes megbeszéléskor is nagy érdeklődést az alaku­lóban lévő Országos Értelmiségi Tanács. Felhívástervezetükben olvasható: „A ma­gyar értelmiség is tűrőképességének határához érkezett. Úgy érzi, hogy egyre in­kább a társadalom perifériájára sodródik. Ennek okát is felismerte: nem tudott si­kerrel részt venni sem az értékteremtésben, sem a nemzeti jövedelem újraelosz­tásáért folyó könyörtelen küzdelemben. Úgy véli, e magatartás - éppen az ország jövője érdekében - változtatni kell...” Mert azt talán senki nem vonja kétségbe, hogy az értelmiség helykeresése, a tár­sadalmi munkamegosztásban helyének megtalálása nem kizárólag önös érdek. A nép jövője, a nemzet sorsa múlik ezen. A továbbvivő, a józan belátáson túl a szárnyaló, alkotó erőt ők jelentik, de a legnagyobb fékező erővé is válhatnak. Felmérhetetlen és generációk sora kell ahhoz, hogy kiheverje a magyar társadalom a Csoóri Sándor fogalmával használt „nomád értelmiséget”, s egyeurópi műveltsé­gű szellemi közösséget neveljen ki magából. Szándékosan hátrahagytam az értel­mező szótár második fogalommagyarázatát, ami így szól az értelmiségről: „Vala­mely közösségben a műveltségüknél, szellemi képességüknél fogva vezető szere­pet játszó személyek összessége”. ' TAKÁCS ZS. Felmérés a robotok alkalmazásáról Karbantartott szövetkezet? Lakisz-dosszié két részben II.- Nem. Hazánkban 62 robot működik. Közü­lük a legtöbb, szám szerint 52 a gépipar­ban dolgozik, négy más iparágban, to­vábbi négy pedig kutató-, illetve oktatási intézményekben. A MTESZ-ben működő Magyar Robot- technikai Társaság a KSH segítségével mérte fel, hogy hazánkban hány robot dolgozik, s ezek milyen munkát végez­nek. A felmérés nem teljes körű, mert csak azok a vállalatok, intézmények sze­repelnek benne, amelyek a KSH kérdé­sére válaszoltak. A kapott adatok azon­ban jól mutatják, hogy mely ágazatokban s milyen területeken alkalmazzák a leg­több, illetve a legkevesebb robotot. A gépiparban 26 vállalat vásárolt robo­tot. Ezek közül a vállalatok közül hét kü­lönféle gépeket, hat járműveket, öt villa­mos gépeket, három fémtömegcikkeket illetve híradástechnikai eszközöket, négy A részvénytársaságokra vonatkozó szabályokat már az 1875. évi kereske­delmi törvény meghatározta, s ezek a szabályok a mai napig is érvényben van­nak. A gazdasági társaságokról szóló tör­vénynek az rt-re vonatkozó rendelke­zései e felszabadulás előtti törvény he­lyébe lépnek, s egyik igen lényeges vál­tozás az lesz, hogy ezentúl magánsze­mélyek is vásárolhatnak majd részvényt. A részvénytársaság előre meghatáro­zott összegű alaptőkével alapuló gazda­sági társaság, amelynél a részvényesnek nevezett tag felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének szol­gáltatására terjed ki. Az rt. kötelessé­geiért egyébként a részvényes nem felel. A részvénytársaság hasonlít tehát a kft- hez abban, hogy a tagok felelőssége korlátozott, kockázatuk a vagyoni hozzá­járulásuk nagyságáig terjed. Különbség viszont az, hogy az rt-ben a tagok vagyo­ni hozzájárulása értékpapírban - az úgy­nevezett részvényben - testesül meg. A részvény forgalomképes értékpapír, megtestesíti a benne foglalt vagyoni érté­ket, adható és vehető, másra korlátlanul átruházható. műszereket, egy pedig vaskohászati ter­mékeket gyárt. Az ipari robotok automati­kus vezérlésűek, s újra programozhatók. Alkalmasak különféle anyagok, szerszá­mok, alkatrészek kezelésére, többnyire ismétlődő mozgásokat végeznek. A vál­lalatoknál dolgozó robotok között egy­aránt megtalálhatók a hazai gyártmá­nyúak, a tőkés, illetve szocialista orszá­gokból származók. Az üzemek vásárol­tak robotot Ausztriából, Bulgáriából, az Egyesült Államokból, Japánból, Lengyel- országból, az NDK-ból, az NSZK-ból és Svédországból. A robotokat csaknem húszféle munkára alkalmazzák: a legtöb­bet ivhegesztésre, különféle szerszámgé­pek kiszolgálására, présöntésre, illetve anyagok felületkezelésére. Használnak még robotokat öntvények tisztítására, anyagok lézeres megmunkálására, továb­bá mechanikai és elektronikai szerelésre. A részvényes személye általában nem ismert - és nem is lényeges. Míg a kft nemcsak vagyont egyesít, hanem sze­mélyegyesülés is, addig az rt. tiszta tő­keegyesülés, a társasági formák közül legjobban függetlenedik a társaság tag­jaitól, a tagság körében végbemenő vál­tozásoktól. A részvénynek legalapvetőbb fajtája bemutatóra szóló részvény, mely annak a tulajdona, akinél van, aki rendelkezik vele. (Ugyanakkor a társasági törvény egyéb részvényfajtákat is ismert.) A rész­vényhez fűződik és annak névértékéhez igazodik a részvényes szavazati joga, a mérleg szerinti nyereségből való része­sedés - osztalékhoz jutás - joga, az rt. megszűnése esetén a felosztható va­gyonból való részesedés joga. Már említettük, hogy az új szabályok szerint magánszemélyeknek is van lehe­tősége részvénytársaságot alapítani, ab­ba belépni. De míg a törvény lehetővé teszi ma­gánszemélynek egyszemélyes kft ala­pítását, addig részvénytársaságot egy részvényessel csak kivételesen lehet lét­rehozni, s erre csak az államnak van joga. Lesz-e két elnök is? - egy félig tréfás kérdés a sok komolyabbnál komolyabb probléma között, amelyek fölmerültek a rendkívüli közgyűlésen október 26-án. Ha a tagság tíz százaléka kívánja, lehető­ség van ilyen soron kívüli közgyűlés összehívására. Megvolt a Lakisznál a tíz százalék, sőt, volt először több is, mégis csak másodszori nekifutásra sikerült nyélbeütni a dolgot. A huzavona okára pletykaszinten több változatot is hallot­tam, a biztos csak az, hogy nem olcsó mulatság egy ilyen rendezvény - az el­nök szerint négyszázezer forintba került -, főleg, hogy egész napos munkakiesést jelentett. Délelőtt kilenctől délután négy óráig tartott. Több szem többféleképpen lát- Tisztán akartunk látni, hogy valóban hibás-e Vass László. Én hittem a Mun­kaügyi Bíróságnak, amelyik semmisnek mondta ki a vezetőségnek a műszaki ve­zetőre vonatkozó határozatát. De ha iga­zak is az ellene fölhozott vádak, akkor hol volt az elnök, amikor Vass László azokat a hibákat elkövette? De fölvetettem azt is, hogy jó-e nekünk, hogy a diplomások mind elmennek a szövetkezettől? Azt is, hogy az egész városban rossz a hírünk. Hogy nem tudjuk teljesíteni a fogyasztási szolgáltatást, mert nincs piac. Hogy túl magas az adminisztratív állomány ará­nya. Kiderült, hogy a siófoki leányvállalat évek óta semmit nem fizetett be az anya- vállalathoz, ugyanakkor a vezetője év vé­gén 150 ezer forintos prémiumot kapott! Sok téglát oda kell raknia a kőművesnek azért a 150 ezer forintért... Nálunk meg dolgoznak emberek havi 4200 forintos fi­zetésért. Úgy érzem, mindezekért az el­nök hibás - mondta Szentes Imre gebi- nes kőműves, a rendkívüli közgyűlés összehívásának egyik szorgalmazója. A szövetkezet rossz hírét s a túl nagy rezsi miatti magas árakat, s az ebből adó­dó kevés megrendelést említi az egyik festőbrigád is. Járnak vidékre is dolgoz­ni, sürgős munka esetén reggeltől estig sem hagyják abba, a négyezret mégis alig haladja meg a fizetés. Nem véletlenül volt mindössze 37 ezer forint a festőrész­legben dolgozók első nyolchavi átlagke­resete. Az emlífett sérelmek miatt kezdemé­nyezték a közgyűlésen, hogy vonják meg az elnöktől a bizalmat. A többség azon­ban nem kívánt titkos szavazást ez ügy­ben, így le is került a kérdés a napirend­ről. Az általam megkérdezettek részben azt mondták, hogy hangadók ebben a kérdésben a tamási leányvállalat - egy lényegében önálló szervezet - dolgozói, valamint az adminisztratív állomány tag­jai voltak, akik - bizonyára véletlenül - a közgyűlés előtt két héttel kaptak fizetés- emelést. Van, aki másként vélekedik. Az egyik asztalosbrigád tagjai nem mutatnak túl nagy érdeklődést a kérdés iránt.- Nyolc éve vagyok a szövetkezetnél, azóta a mostani a harmadik elnök. Előbb sem volt jobb, ki tudja, hogy egy új elnök mellett milyen lenne? - mondta az egyik asztalos. Mancsi János, az épületgépészek mű­vezetője nem szövetkezeti tag, csak megfigyelőként vett részt a közgyűlésen. Ö úgy érzi, hogy meg vannak elégedve a dolgozók a szövetkezettel és a vezetők­kel is, az elnöktől a művezetőig. Hogy látja az elnök? A közgyűlésen fölvetett kérdéseket én is föltettem Geisz Józsefnek, aki elmond­ta, hogy már sokadszor hallja, és hang­súlyozta - furcsállja azokat.- Nagyon rossz híre van a városban a Lakisznak... A piros és kék nyakkendő új formájá­ról, valamint ezzel összefüggésben az alapszabály módosításáról országos szavazást tartanak január 2-6. között - így döntött legutóbbi ülésén a Magyar Út­törők Szövetségének Országos Elnöksé­ge. Az úttörőszövetség gyermek és felnőtt- Van, aki nem akar velünk dolgoztatni, de van olyan is, aki látva a jó munkát, a pontos határidőt, a megfelelő árszintet, ma már több százezer forintos megren­deléssel jön hozzánk. Van, aki köszöne­tét mond a munkáért és bevallja: kelle­mesen csalódott. Az elmúlt másfél évben javult a szövetkezet megítélése. Van elég megrendelésünk, a kapacitásunk egész évre le van kötve. Ez nem is mindig jó, mert le kell mondanunk vagy át kell üte­meznünk az újabb megrendeléseket.- A festők azt mondják, hogy nincs munkájuk.- Festést még talán tudnánk vállalni.- Említette a megfelelő árakat. Nem túl drága a Lakisz másokhoz képest?- Nem.- A múzeum munkáit csaknem fele áron vállalta el egy másik szövetkezet.- Aki olcsóbban tudott vállalni, annak biztosan megvolt a maga technikája, amivel minőséget és határidőt tud produ­kálni. Egyébként nem a miénk volt a leg­magasabb árajánlat.- Nem túl magasak a költségeik?- A garanciális kötelezettségeink miatt lehet.- És a rezsi? Nagy az adminisztratív ál­lomány - úgy tudom, nyolcvan főfoglal­kozású és nyolcvan gebines tagra negy­ven fő - és sok a kihasználatlan állóesz­köz...- A kérdés nem pontos. Harmincöt fő a nem termelő létszám, ha ebből levesszük az éjjeliőröket, a portást stb-t, kiderül, hogy egy-egy benti dolgozóra két-három munkakör is jut. A192 fős összlétszámon belül ez a 35 éppen hogy elég. Ami pedig az állóeszközöket illeti: az epreskerti te­lepet kellett volna fejleszteni, ott létszá­mot növelni, de nem lett volna miből. Jö­vőre fejlesztjük a faipari és lakatos tevé­kenységet, tovább javul tehát az eszköz­kihasználtság.- A fizikai állomány állítólag zúgolódik a rendkívül alacsony bérek miatt, főleg, hogy „bent" fizetésemelés volt néhány hete.- Nem látják be, hogy sokan négy hó­napot nem dolgoztak, csak álláspénzt kapnak. Az építőiparban év elején nincs mindig munka. Nem látják be, hogy óriá­siak a teljesítménykülönbségek, hogy az egyik kollektíva megnyújtja a munkaidőt, jó minőségű munkát végez, vidékre megy, a másik pedig erre nem hajlandó. Vannak olyanok is, akiknek a munkához való hozzáállása miatt nem tudunk mun­kát szerezni. A szogláltatásra születni kell!- A festőrészleg első nyolchavi átlag- keresete 37 ezer forint volt, így a legjob­bak sem kereshettek túl sokat.- Volt olyan festő is, aki több, mint tíz­ezer forintot vitt haza egy hónapban.- Abban, hogy rossz munkaerő is van - olyan hozzáállású emberek, amilyene­ket említett - mekkora szerepe van a fluktuációnak?- Furcsa ez a kérdés, ezt hallom évek óta. Pedig a tagok 70 százaléka 15-20 éve itt van a szövetkezetnél. Van egy megbízható mag, amelyik kitartott jóban, rosszban, akikkel át lehetett vészelni a nehézségeket, akiknek köszönhetően a Lakisz még mindig talpon van. Akkor is, ha ennek nem mindenki örül. A mozgás abból adódik, hogy kiváltak a leányválla­latok, meg abból, hogy a munkaközvetítő olyan segédmunkásokat küld, akik csak a próbaidőt töltik itt. Előfordul persze az is, hogy valaki magasabb fizetésért megy máshová, de ezek az emberek sokszor csalódnak. A szövetkezet nagyságához és feladataihoz képest nem volt nagy a mozgás.- És a felsőfokú végzettségűek?- Volt mozgás. A szövetkezet feladatai­val nem mindenki tudott azonosulni.- Nem lehetett a mozgás egyik oka a sok személyi ellentét? tagjaiban már évekkel ezelőtt megfogal­mazódott az az igény, hogy kék és piros nyakkendőjükön is jelezzék: a magyar néphez tartoznak, szeretik hazájukat. Ezt egyébként a szövetség alapszabályában is szeretnék rögzíteni. Az országos el­nökség javasolja, hogy az alapszabály 8. pontja egészüljön ki azzal a mondattal:- A közgyűlésen résztvevőktől úgy tu­dom, hogy személyeskedésbe csapott át több felszólalás, hogy meglehetősen al­pári stílusban oda csöppet sem illő té­mák is szóba kerültek. De térjünk át a most létező két leányvállalat befizetései­re!- Mivel Siófok pénzügyi nehézségek­kel küzd - negyvenmilliós termeléshez mindössze négymillió forgóalappal ren­delkezik - türelemmel vagyunk iránta, az 1988. évi előlegbefizetéssel kapcsolat­ban. Volt olyan év, amikor elmaradtak a fizetéssel, amit később rendeztek. Az 1987. évi feladatok teljesítéséért járt az igazgatónak a 150 ezer forintos pré­mium. Véleményét a szövetkezet helyzetéről így foglalta össze Geisz József. „A mennyiségi szemléletből adódó terheket nehezen viselte a szövetkezet. E mellé párosultak az építőiparban mutatkozó nehézségek, a szolgáltatás iránti igény beszűkült. Csodát nem tudunk tenni. Van mit még fejlődnünk, de máról holnapra nem tudjuk azt megvalósítani, amit 1985- ben elkezdtünk.” Epilógus A közgyűlés reggel kilenctől délután négyig lényegében nem oldott meg sem­mit. A Kiszöv képviselője fölszólalásában elmondta, hogy a szövetkezet vezetésé­nek tevékenysége alapján nem látják biztosítva az előrelépést. A pártbizottság képviselője nem tudta megállapítani, hogy a közgyűlés tulajdonképpen kit és mit akar, kit és mit nem. Vass Lászlót a közgyűlés másnapján az elnök - helyt adva a Munkaügyi Bíró­ság határozatának - műszaki vezetői munkakörébe visszahelyezte, ám amikor az bement a munkát megkezdeni, az iro­dai alkalmazottak - akikkel neki elmon­dása szerint nincs kapcsolata munkája során - sztrájkkal fenyegetőztek. A hely­zetet a városi pártbizottság első titkára segített megoldani, akiknek közbenjárá­sára Vass László elvállalta a számára föl­ajánlott igazgatóhelyettesi posztot a ta­mási leányvállalatnál. Ott azonban, mint elmondta, megérkezése után derült ki, hogy nem tartanak igényt munkájára. Önálló vállalat lévén, joguk volt így dönte­ni. Vass László később az áthelyezés el­len fellebbezett, végül december végi ha­tállyal fölmondott. Feltétlenül érdemesnek tartom idézni Geisz Józsefnek a huzavonával kapcso­latos megjegyzését:- Ha egy dolgozóban nincs annyi önérzet, önkritika, hogy levonja a kon­zekvenciákat, ha hibázott és elmenjen, ott baj van! *- Hagyjanak minket már békén dol­gozni! Senkinek sem lenne jó, ha az új­ság velünk foglalkozna - mondta a szö­vetkezet elnöke.- Mit lehet elérni most már egy újság­cikkel? Már nem segíthet - vélekedett a Kiszöv egyik munkatársa.- Mindez a szövetkezet belső ügye. Csak rájuk tartozik - intett egy-két isme­rősöm is. Valóban kiteregettem volna egy szö­vetkezet belső ügyeit? De csak belső ügyek-e ezek, ha a szövetkezet jelenlegi tagjain kívül érintettek a volt telepek dol­gozói, a szövetkezetből kivált brigádok, a boldogulásukat máshol keresők és a megrendelők is? Egy dologban biztos vagyok. Ha valaki vagy valami árt ennek a szövetkezetnek, az nem az újságíró és nem is az írása. Ami - mert megszívlelendő tanulsága van mások számára is - talán nem jelent meg hiába. „A nyakkendőn nemzeti színeink hirdetik magyar hazánk szeretetét.” A nyakkendőn a nemzeti színek elhe­lyezésére két változat készült. . E két változatra, illetve az alapszabályt kiegészítő mondatra az úttörőszövetség 1 242 000 tagja igennel vagy nemmel szavazhat. A gazdasági társaságokról - magánszemélyeknek A részvénytársaság ROSTÁS ILONA Januárban: országos szavazás a piros és kék nyakkendőről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom