Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

1988. október 13. "népújság 3 A tanácsok alkotmányos szabályozása AiKoimanyDa Ken rogiaim a neiyi, terü­leti önkormányzat politikai, jogi normáit, csakúgy, mint azok érvényesítésének garanciáit. így vélekedtek a tanácsok al­kotmányos szabályozását előkészítő - a jelenlegi alkotmányi felülvizsgáló egyik - munkabizottság tagjai a napokban tartott megbeszélésükön. Miként dr. Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes, a munkabi­zottság vezetője az MTI munkatársának elmondta: tudományos kutatók, gazda­sági, tanácsi, pénzügyi szakemberek egyetértettek abban, hogy alkotmányos szabályozással kell megalapozni a taná­csok önkormányzatát. Ugyanakkor fel­vetették a kérdést: az önkormányzat ala­nya a települések lakossága-e, vagy pe­dig annak képviseleti szerve a tanács? Az alkotmányban érdemben taglalják-e a helyi népképviseleti testületek önkor­mányzatát, vagy csak egy mondatban rögzítsék - miként nyugat-európai or­szágok alkotmányaiban -, s ezt részlete­sen az új tanácstörvényben fogalmazzák meg? A szakemberek többsége szerint az alaptörvényben részletezve kell rögzíteni a népképviselet önkormányzatának sza­bályozását, mert az önmagában is szava­tolja az önkormányzatiság, a tanácsok jogainak érvényesítését. Egyezett a bi­zottság tagjainak véleménye abban is, hogy az alkotmányban rendelkezni kell a tanácsi önállóság, főleg a gazdálkodási önállóság alkotmányos garanciáiról is. Megfogalmazták a többi között azt az el­gondolást, hogy szükséges a tanácsi vagy a települési tulajdon kialakítása. Ez az önkormányzat megvalósításának egyik feltétele. A tanácsoknak meg kelle­ne adni az önálló adóztatási jogot, ponto­sabban a lehetőséget arra, hogy a helyi közösségek maguk döntsék el - esetleg népszavazással vállalnak-e ilyen anyagi terhet a település fejlesztéséért vagy sem. A bizottság tagjai úgy ítélték meg, szükséges lenne alkotmányba fog­lalni a tanácsok és a területükön lévő gazdasági egységek kapcsolatainak fő irányait is. Ez kötelezné a tanácsi és a gazdasági szervezeteket, hogy kölcsö­nösen segítsék egymás tevékenységét, eredményesen működjenek együtt. Úgy­szintén indokolt kifejezni, hogy a kétszin­tű, vagyis a megyei és a községi közigaz­gatás - amely a következő években or­szágszerte megvalósul -, nem vezethet a város és a községek együttműködésé­nek megszűnéséhez. A tanácsok funk­ciójának meghatározásakor hangsú­lyozni kell: a város érezzen felelősséget a környezetében levő községek fejlődé­séért. A szakemberek felvetették a kérdést, hogy indokolt-e a közigazgatás területi rendszerének módosítása. A vitában vé­gül is úgy vélték, hogy nem indokolt a je­lenlegi területi felosztás megváltoztatása, a megyei, a városi, a községi tanácsok funkcióit kell a megváltozott gazdasági­társadalmi viszonyokhoz igazítani. A bizottság állást foglal majd számos más fontos kérdésben is. Előzetesen ta­nácskozik az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem jogtudósaival, az Urbanisztikai Társaság Városok és Községek Tagoza­tával és más szakmai közösségekkel. Sok szakember véleményét, javaslatait figyelembe véve alakítják ki a tanácsok alkotmányos szabályozásának koncep­ciótervezetét. Ezt a terv szerint novem­berben terjesztik az alkotmány felülvizs­gálatának eredményeit összegző szer­kesztőbizottság elé. A tervezet természe­tesen tartalmazza majd a kisebbségi vé­leményeket is, számos kérdésre előrelát­hatóan két vagy több válaszként több változatot jelöl meg. Ezt egyeztetik majd az alkotmány más fejezeteinek koncep­ciótervezetei. A bizottság tagjai nem töre­kednek konszenzusra mindegyik feladat tekintetében. Természetesen igyekez­nek közös nevezőre hozni a véleménye­ket, így növelik javaslataik súlyát. Fontos, hogy az új alkotmánynak poli­tikai, társadalmi tekintélye legyen. A je­lenlegi magán viseli annak a történelmi időszaknak a gondolkodását, célját, amelyben megalkották, viszonylag rövid, általános, deklarációs jellegű-, kevés el­igazítást ad. Gyengesége azonban nem­csak szabályozásaiban, hanem abban is rejlik, hogy nem él a magyar emberek tudatában, de még a jogalkalmazóké­ban, az állami alkalmazottakéban sem. Elengedhetetlen tehát, hogy az alaptör­vény szelleme és betűje egyaránt sugall­ja: az alkotmány élő norma, amit minden­kinek tudomásul kell vennie. Társadalmunk alkotmányos garanciá­kat kíván arra, hogy a helyi népképvise­leti testületekben szülessenek a dönté­sek a városok, a községek legfontosabb ügyeiben. Az államigazgatási szervekfel- adata a népképviseleti testületek dönté­seinek végrehajtása. Az állami szerveze­tekre, a népképviseleti testületekre és a nekik alárendelt államigazgatási szer­vekre vonatkozó hatályos szabályok nem mindenben felelnek meg ennek a köve­telménynek. A tanácsok alkotmányi szabályozása megalapozza az új tanácsi törvényt, amelyet most szintén előkészítenek. A helyi tanácsok ebben az időszakban fe­lülvizsgálják a hatályos tanácstörvényt, és kifejtik véleményüket, milyen előíráso­kat tartalmazzon az új törvény: Ugyanak­kor az Államigazgatási Szervezési Inté­zetben megfogalmazzák a törvény irányelveit. A társadalmi tapasztalat be­épül majd a törvénytervezetbe. Ez feltét­lenül szükséges ahhoz, hogy a törvény jól működjék hatályba lépésének pillana­tától. (MTI) Új elképzelések a lakossági hitelpolitikában Az idén jelentős mértékben megcsappant a lakosság takarékoskodási hajlandósága, ugyanakkor a különféle hitelek iránt változatlanul élénk az érdeklődés. Azt viszont mindenki tudja, hogy kölcsönt adni csak akkor lehet, ha van miből. Sokakat érdeklő kérdés tehat, miként kívánja a jövőben a pénzügyi kor­mányzat szabályozni a lakossági bankok tevékenységét, a betétgyűjtés és a hitelfelvétel feltételeit. A Pénzügyminisztériumban kapott tájékoztatás szerint a lakossági bankok csak akkor tölthetik be haté­konyan szerepüket, ha tényleges verseny alakul ki közöttük, s olyan betét-és hitelkonstrukciókat aján­lanak, amelyek ügyfeleik igényeinek legjobban megfelelnek. A verseny kialakulása érdekében a tervek szerint a jövőben nemcsak az OTP és a takarékszövetkezetek, hanem a kereskedelmi bankok is gyűj­tenek majd betéteket és nyújtanak hiteleket magánszemélyeknek. Ettől azt várják, hogy nem kell tartani bizonyos hitelfajták megszűnésétől, sőt arra is lehet számítani, hogy a piacon maradás érdekében a bankok bővítik a betételhelyezési és hitelfelvételi lehetőségek körét. Elképzelhető, hogy az egyes intéz­ményeknél eltérőek lesznek a kamatok is. Válogassuk szét a dolgokat! Egy névtelen levél nyomában Divat mostanában mindent és minden­kit szidni. Egy-egy ember, vezető lejára­tásának bevett módszere, hogy elkezde­nek róla ezt-azt suttogni, majdcsak rajta ragad valami. Annak is megvan a kocká­zata, ha ő - hát még ha az újság, a nyilvá­nosság előtt - megpróbálja szétválogatni az igazságot a rágalomtól, a tényeket a feltételezésektől. A kockázatot azonban vállalni kell, ép­pen a tisztánlátás érdekében, azért, hogy a tévedést meg tudjuk különböztetni a korrupciótól, hogy a jó tanácsi vezetőket el tudjuk határolni azoktól, akik szemé­lyes hatalmukért, befolyásukért dolgoz­nak, nem pedig az őket megbízó közös­ségért. El kell dönteni - nem az újság­nak, hanem az arra illetékes szerveknek és testületeknek -, hogy kinek miben ad­nak igazat. A téves döntést ki lehet javíta­ni, a hatalommal visszaélő, a szabálytala­nul eljáró vezetőket - nemcsak a tanácsi apparátusban, hanem mindenhol - vi­szont ma már nem tűri meg a közvéle­mény, nekik „nem szavaznak még egy bi­zalmat”. Akiket viszont ok nélkül bírálgat- nak, meg kell tudnunk védeni. * Névtelen levelet kaptunk Zombáról. Nem feladatunk ezek kivizsgálása, külö­nösen, ha másodpéldány érkezik hoz­zánk, az eredeti a népi ellenőrzésnek író­dott. A tartalma viszont annál érdeke­sebb volt, mert ha mindaz igaz lenne, amit abban leírtak, akkor a zombai ta­nács olyan lenne, mint az állatorvosi ló. Minden „betegség” megtalálható volna ebben az egy faluban, amibe a tanácsi vezetők egyáltalán beleeshetnek. De úgyszólván semmi sem igaz mind­abból, amit leírtak. Éppen a tanácsháza ajtajában talál­koztunk össze Szulimán Ferenccel, a ta­nács elnökével, és Fábián Lászlóval, a végrehajtó bizottság titkárával. Amikor elolvasták a levelet - oda lehetett adni, hiszen nincs rajta név -, mindketten elsápadtak, valósággal megrendültek annak tartalmától. Tulajdonképpen szá­mítottak rá, hogy ez be fog következi, mégis fájt nekik az igazságtalanság. Azt mondják, oda mernek állni, a végrehajtó bizottság, a tanács és a lakosság elé minden tettükkel, és minden testületi döntéssel, amit vezetésükkel hoztak meg. Szulimán Ferencet három éve válasz­tották meg a tanács elnökének. Előtte Szentgálpusztán élt, a termelőszövetke­zetben dolgozott.- Nehezen váltam meg attól a közös­ségtől, ahol éltem, nagyon szerettem Szentgálon lakni, megbecsültek az em­berek, családtagnak érezhettem maga­mat. Azt sem tudhattam előre, hogy meg­felelek-e majd a bizalomnak. Ezért nem vágtam bele akkor a házépítésbe, meg azért, mert akkor oda lett volna minden fi­gyelmem, nem pedig a közösség dolgai­ra - mondja Szulimán Ferenc. Való igaz, hogy vásárolt a tanács egy házat, amit szolgálati lakásként megka­pott a tanácselnök, de nem helyi pénz­ből, hanem megyei tanácsi támogatás­ból. Ezt most valóban megvásárolta az el­nök, a kilencszázezer forintra értékelt épületet annak feléért. Ez pontosan meg­felel a jogszabályi előírásoknak. Más kérdés, hogy ezt a szabályt alkal­mazni is kell, mégpedig a helyi sajátos­ságoknak megfelelően. Azokon a telepü­léseken, ahol van két, három, vagy négy szolgálati lakás, nagy hiba, ha egyiket megveszi a tanácselnök, a másikat az or­vos, a harmadikat pedig a körzeti rendőr, vagy a vb-titkár, mert nagyon hamar oda­juthat a falu, hogy nem lesz egyetlen la­kás sem a birtokában. Zombán nem ez a helyzet, mert jelenlegi is van 16 vagy 17 lakás. Éppen most újítanak fel egy régi épületet, ahol nem egészen kétmillió fo­rintért lesz kettő átlagos méretű és két garzonlakás, megfelelően komfortosítva, hogy jó szakembereket sikerüljön „csá­bítani” a faluba. Voltak álmaik, szép nagy szolgálati la­kásokat akartak építeni a központban, de ez ma már nem megy. Ezért döntöttek úgy, hogy legalább a lavórban mosako­dástól megszabadítják a bérlőket, és in­kább komfortositják az állami és a szol­gálati lakásokat. A kis lakásokra is szük­ség van, mert a nagyobbak bérét ma már egy kezdő pedagógus csak nehezen tudná kifizetni, különösen, ha egyedül él. * A következő téma az állatorvos szolgá­lati lakása, amit megvásárolt. A levélíró szerint háromszázezer forintért. Erről ép­penséggel szó sincsen, sőt, még tör­vénysértést is elkövettek az igazságos­ság érdekében. A jogszabály ugyanis eredetileg igen vitatható volt, mert előírta, hogy az eladott állami lakásokat a forgal­mi érték feléért lehet eladni. A tanács vb ebbe nem akart belenyugodni, mond­ván, hogy egy állatorvos nem szorul rá erre a kedvezményre, így a hivatalosan felértékelt teljes összegért jelölték ki ve­vőnek. Érthető, hogy az állatorvos meg ebbe nem nyugodott bele, föllebbezése miatt a testületnek meg kellett változtatni korábbi döntését. Meg is változtatták, de amikor kijött a módosítás, hogy ettől az összeghatártól a helyi tanácsok eltér­hetnek, mégis az eredeti, teljes összegre kötötték meg a szerződést. Azt írja névtelen levélírónk, hogy nem lenne meglepve, ha az állatorvos is ka­pott volna letelepedési segélyt. Megle­pődhet, mert nem kapott. Hogy mi is ez a segély, arról majd később. A levél azt is állítja, hogy Fábián Lász­lót, a rokonát a vb-titkárnak az elnök hoz­ta a faluba. Nem rokona és nem hozta. Felesége Tolna megyei, Borsodban éltek 10 évig, aztán a megyei tanács közreműködésé­vel került a férj Zombára, a feleség Kétyre vb-titkárnak. Azonnal kapott szolgálati lakást Fá­bián László, és „csodák”csodája, tavaly már elkezdett építeni” - mondja a levél. Valóban kapott, mint annyian mások, és nem csodák-csodája épített, hanem azért, mert le akarnak telepedni. Negy­ven körül, három gyerekkel ezen nincs semmi csodálkoznivaló. A házépítéssel kapcsolatban nem is szabad leírni a levélben foglaltakat azért, mert még valaki félreolvassa. Tény vi­szont, hogy egy dossziéban minden számlát eltett, megőrzött, mindenkinek meg tudja mutatni, akik jogosultak ellen­őrizni egy vb-titkár építkezését. Hogy a tanácsházát a két vezető ké- nyekedvéért építették volna át? Éppen nem, hanem azért, hogy rendes körülmé­nyek között dolgozhassanak és kulturált környezetben tudják fogadni a falu né­pét, az állampolgárt. Hogy kik dolgoztak ott, és mennyiért, arról is szól a levél, itt csak annyit kell megjegyezni: a tanács házilagos brigád­ja már több házat is épített a faluban ren­desen, szabályosan, de az elnök nem já­rult hozzá, hogy elvállalják a vb-titkárét, mondván, hogy a brigád tagjait munka­idő alatt ne lássák építkezésén, nehogy félreértés legyen a dolgoból. Futkosha­tott szakemberek után Fábián László. Végül az utolsó előtti állítás. Az új gyer­mekorvos is rokon, és ezért részesült ki­váltságokban. Nem rokon, és nem része­sültek semmiben, olyannyira, hogy az or­vosnő férjének a tanácselnök mint mun­káltatója felmondott. A gyermekorvosnöért „vetélkedett” Fadd és Zomba, az utóbbi nyert azzal, hogy biztosítottak a szolgálati lakásba palackos gázfűtést. A letelepedési segély - amit a levél emleget - nem más, mint az oly sokat vi­tatott, és még nem lezárt helyi lakástámo­gatás. Valóban kapott a vb-titkár két­százezer forintot, de mint háromgyere­kes, rászorulónak tekinthető. Az is igaz, hogy a felesége Kétyen szintén kért és kapott ugyanennyit. Ennek a minősítése jelen pillanatban már nem az újság fel­adata. A megyei tanács végrehajtó bi­zottság vizsgálja a lakástámogatások fel- használásának Tolna megyei gyakorla­tát, és ennek eredményéről majd beszá­molunk. IHÁROSI IBOLYA Őrlődő malmaink Nyolc malom működik összesen me­gyénkben, ma 1988-ban. Régi malom­épületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanya­goltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be. Felhívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még megmenthetők. Mözs A mözsi malom a község első ipari létesítménye volt. A megye negyedik részvénytársaságaként létrejött Első Mözsi Gőzmalom Rt. tulajdonában lévő üzem 1920-ban kezdte meg működését 4 millió korona alaptőké­vel. Tizenkét járatát 70 lóerős, barna­széntüzelésű szívógázmotor hajtot­ta. A gyárvezetőn kívül 4 tisztviselőt, 2 szakmunkást, 3 betanított munkást illetve gépmestert, 1 napszámost és 1 tanoncot foglalkoztatott, akik napi 13 órát dolgoztak. Az épülethez, amelynek érdekes­sége, hogy benne foglaltatik egy 4x200 mázsás siló is, másfél kataszt- ális hold ingatlan, egy raktár és két lakóház tartozott. A ma nyolcórán­két 132 mázsa búzát megőrlő gépe­ket 13 dolgozó üzemelteti, munkáju­kat 22 tagú ellátó személyzet segíti. A finomliszten és a korpán kívül jó mi­nőségű tésztalisztet is előállítanak, amit a gyermelyi és a tokodi tészta­gyár vásárol meg. A karbantartott, jó állapotban lévő malomban néhány éve fekete-fehér öltözőt és zuhanyzót is kialakítottak, ezzel is vonzóbbá téve a szakmát a fiatalok számára. Utánpótlásban nincs is hiány, idén egy elsős és egy Ifi. Straubinger János, műszakvezető az egykori Kemény Manó féle cégtől vásárolt hengerszékek között másodikos szakmunkás tanulja az it­teni, többszörösen kitüntetett kollek­tívától a gyakorlati ismereteket. A székesfehérvári iskolában pedig már a számitógépes vezérlés titkaiba is beavatják őket, s így ha végeznek, a legmodernebb berendezések ke­zelését is rájuk lehet majd bízni. Ha nem is itt, hanem a hamarosan épülő új, szekszárdi malomban. CSER ILDIKÓ FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Németh István lisztleakasztó napi normája 148 zsák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom