Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
1988. október 31. NÉPÚJSÁG 3 Ott voltak a városvédők, de ez kevés... A Népújság szombati száma szomorú cikket és képet közölt az új posta épitke- zésénél tapasztalt rontás-bontásról. Olyan kérdések hangzottak el ebben az írásban, amelyekre nem kis keserűséggel adható válasz. A szekszárdi városvédők nevében még a tervezés időszakában felhívtam a figyelmet a míves fakapura. A posta igazgatója örömmel vállalta, hogy megőrzik ezt a szép emléket, s majd az újonnan épülő székház belső terében faldíszként gyönyörködhetünk benne tovább. Ezt egyeztette a tervezővel és a kivitelezővel, akik boldogan vették tudomásul, hogy tehetnek valamit egy jó ügyért. Mindez hetekkel a bontás megkezdése előtt tisztázódott. Nem csoda ezek után, ha megdöbbenve, keserűen láttam csütörtök délután, hogy az ajtó egyik szárnya tönkrezúzva, a másik fele pedig a törmelék alatt, vagy a szeméttelepen. Az építkezés (azaz rontás-bontás) jelenlévő felelősétől megkérdeztem: Miért? - Nem tudtunk róla - hangzott a válasz. - De, hát nem látták, hogy ilyen kaput, ha száz évig élnek is, akkor sem tudnak faragni? - így a pótkérdés. - Nem, nekünk senki nem szólt... - hallottam, s ha akarom elhiszem, ha akarom, nem. A tényen azonban ez nem változtat. Mentettük tehát, ami még menthető: a bontómunkások segítségével leszereltük a sérült ajtót, megkerestük kitört részeit. Némi vigaszul szolgál, hogy a megmaradt kapuszárny szerencsére helyreállítható, mert darabjai egyszerűen visszahelyez- hetők, s jelenleg biztos helyen vannak. Van azonban egy javaslatom. A kivitelezők, miután ezt a helyreállítást elvégezték, készítsék el a kapu másik szárnyát, méghozzá ugyanolyanra, mint ami megmaradt. (Mondanom sem kell, hogy saját költségükre. Azt már tekintsük belső ügyüknek, hogy kiderítik-e, ki a felelős s megfizettetik-e vele a költségeket.) A történetnek még ez esetben is marad egy tanulsága: nem elég az előrelátás, a szép tervek, a múltat becsülni szándékozó akarat és tisztelet, mert mindezek megbukhatnak egyetlen vagy néhány ember mulasztásán. Mindenki mellé pedig még nem tud külön-külön egy-egy városvédő odaállni... DR jöttÖS GÁBOR a Szekszárdi Városvédő és -szépítő Egyesület Honismereti Szekciójának vezetője Megalakult a Nyilvánosság Klub A nyilvánosság intézményeinek megújítását, a szólás- és sajtószabadság érvényesülésének elősegítését tűzte ki céljául a Nyilvánosság Klub országos egyesület, amely szombaton alakult meg. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott alakuló közgyűlés résztvevői - a nyomtatott és elektronikus sajtó munkatársai, társadalomtudósok, írók - megvitatták, majd elfogadták az egyesület alapszabálytervezetét, s a fő célkitűzéseket tartalmazó alapítólevelet. Ebben a többi között hangsúlyozzák: a klub küzd azért, hogy a társadalmi élet minden területén érvényesüljön a véle- ménnyilvánítás, a bírálat, az alternatív elképzelések és programok előterjesztésének és népszerűsítésének joga, s hogy maradéktalanul megvalósuljon a vitaszabadság. A közgyűlésen felolvasták azt a köszöntő levelet, amit a Nyilvánosság Klub Egyesület felügyeletét vállaló Pozs- gay Imre államminiszter intézett a részt- vevőkhöz. A megalakult egyesület 9 tagú vezetőséget választott. ban. „Tragikus kimúlása (!) az egész országban - pártkülönbség nélkül - mélységes megdöbbenést keltett” - írja a lap,- „tudása, tehetsége, ragyogó szónoki képessége, izzó hazaszeretete, politikai jellemszilárdsága révén az újkori Magyarország legkiválóbb államférfiai között foglalt helyet”. Bizony, azóta a történelem egészen másként ítéli meg ezt a pályát... Néhány hét alatt a forradalom is gyökeres változásokat hoz, bár csak keveset tud megoldani mindabból, amit a történelem 1849 óta kérdésként vetett fel. Sokszor azonban a szándék és a törekvés is jelképes, ezért nem véletlen, hogy- emlékezve az első legújabbkori nagy nemzeti összefogásra - akárcsak 1918- ban, a felszabadulás után is nevében egyezik az államforma: Magyar Népköz- társaság. Voltak és maradtak megoldatlan és megoldhatatlan feladatok 1918 őszén, amelyek a következő forradalomnak maradtak örökül, mert a polgári demokratikus keretek szűknek bizonyultak ezek végrehajtásához. Mégis érezni lehetett, hogy valami egészen más, új és nagyszerű veszi, veheti kezdetét. Ezt sugallja a maga esetlen költőiségével Nagybán Endrének a Tolnavármegye és a Közérdek 1919. november 21-i számában megjelent, A munka vár... című verse: „A harcmezőkön nem lesz új kereszt, Már vége lett az átkos vérözönnek, Sok év előtt a sírva elkísértek Megfogyva jajj... de hála, visszajönnek. Harang kondul. A templomok kinyílnak... Az áldott béke orgonája zeng... Feltámadásra harsogó viharban A forradalom tricolorja leng.» A választójogi törvény tervezetéről vitáztak Pakson Visszalépés az előző évek demokráciájához képest Az elmúlt hét végéig hat helyszínen, különböző társadalmi csoportokhoz tartozó állampolgárok vitatták meg Pakson a választási törvénytervezetet. Bár a népfront által szervezett viták résztvevőinek száma mintha kevesebb lett volna, mint az egyesülési és gyülekezési törvénytervezet vitáin, azért egyes kérdésekben élénk vita alakult ki a résztvevők körében. Két-három területtel kapcsolatban érkeztek azonos vélemények. így a résztvevők többsége egyetértett azzal, hogy az átlag állampolgár számára a választási törvény tervezete bonyolult, nehezen érthető. Az országos választási lista tervezett bővítésével a nagy többség nem értett eg^et, mint mondták a bővítés a régi, úgynevezett „lista szerinti szavazás” irányába mutat. Visszalépésnek tartották az 1970-es évek választásainak demokráciájához képest azt is, hogy a jelenlegi javaslat szerint képviselőkre javaslatot a jelölőgyűléseken nem lehet tenni. Kérdésként merült fel, hogyha egy képviselő az alkotmányra leteszi az esküt, az miért nem elég, miért kell a népfront programjával is egyetérteni. Nem volt ilyen egyetértés a képviselő- választás, illetve tanácstagválasztással kapcsolatban, hogy együtt vagy külön rendezzék-e meg a jövőben. Azok a funkcionáriusok, akik az előző választások lebonyolításában részt vetítek, praktikussági szempontból inkább az együttes választásra voksoltak. Mások viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy amennyiben a két választás egyszerre zajlik akkor a sok szavazólap és jelölt között nem biztos, hogy mindenki kiismeri magát, így sok lehet az érvénytelen szavazat. Felvetődött még, hogy a képviselők illetve tanácstagok megválasztásához a szavazók relatív többsége is elegendő lenne, ezzel csökkenthetnék a pótválasztások számát. Egyértelmű volt a vita résztvevőinek a tanácselnökök megválasztásával kapcsolatos állásfoglalásuk. Szerintük az lenne a legmegfelelőbb, ha függetlenül a település nagyságától a tanácselnököt a választópolgárok választanák. Támogatták még azt a javaslatot, hogy a megyei tanácstestületet a jövőben kizárólag a helyi tanácstagok alkossák. Üdvözölték még a választópolgárok azt, hogy a jövőben a szavazatszámlálás nyílt lesz, és azt, hogy a választásoknak biztosítják a sajtónyilvánosságot. fké Ötven év után újra Pécsett a Szent Jobb Ötven esztendő után ismét Pécsett a Szent Jobb. A féltve őrzött szent ereklye, egyházi és nemzeti szimbólum, a magyarság öntudatának egyik fontos kifejezője, sajátosan magyar jelkép. Az elmúlt hét végén két napon keresztül fejezhették ki tiszteletüket a pécsi székesegyházban hívők és nem hívők, a nemzeti múlt egyik legnagyobb alakjának, Szent Istvánnak a tisztelői, méltatói. Országjáró körútja végén, utolsóként érkezett a Szent Jobb a pécsi egyházmegyébe, ahol ünnepségeken emlékeztek meg, adóztak az egyház- és államalapító emlékének és az utókorra maradt szent jobbjának. Szombat délelőtt 11 órára szinte észrevétlen, percek alatt telt meg Pécsen a Szent István tér, ahol közel tízezer ember várakozott a Szent Jobb érkezésére. Ezrek már előbb, a Gyárvárosi templomnál fogadták az ereklyét. Megszólaltak a harangok, amikor innen a székesegyház felé vette útját a Magyar Nemzeti Bank páncélautója és valamivel 11 óra után ezrek meghatott tekintete előtt feltárult a teljes biztonságot adó zár. Dr. Szabó Géza pro- tonótárius kanonok, a budapesti Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre vitte ezután dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök elé az ereklyét, aki csókkal illette. Ezután helyezték el az aranyezüst díszítésű ereklyetartóba és így vette át ünnepélyesen a pécsi püspök két napra a Szent Jobbot. Felemlő pillanat volt és megborzongott az ember, amikor az ünnepség kezdeteként tízezren énekelték együtt a Himnuszt. Milyen fárasztó tud lenni egy ilyen ünnepség... Dr. Cserháti József köszöntő szavaival utalt az egyházmegye második püspökére, Boldog Mórra, akipek ünnepéhez, október 25-hez közeli napon szerették volna a szent ereklyét fogadni. A megjelent testvéregyházak képviselői, a külföldről érkezett djakovói Ciril Köss és az Ausztriából jött klagenfurti püspököt, Egon Ca- pillarit, valamint a város első számú állami vezetőit külön is üdvözölte. Majd igy folytatta:- Nemcsak a katolikus embereknek, de kívülálló keresztényeknek, nem hívőknek is a mai nap bearanyozza a nemzeti öntudatot. Az állam szíve és az egyén szíve összedobban most itt, ezen a téren, amely annyi történelmi eseménynek volt színhelye. Az aranyba foglalt kéz jött közénk... Az értünk gondoskodó kéz. Mert azt mondják, a szem a lélek tükre. A kéz a lélek, a gondolat alkotó, teremtő végrehajtója. Az anyagot formálja, művészetet, tudományt teremt, a szellem indíttatását végezi be. A székesegyház történetét felidézve a jelen dolgairól szólt:- A mai súlyos helyzetben az egyház a meghirdetett reformok mellett áll, a munka méltóságát, a közélet emberibbé tételét hirdeti. Ehhez szükség van a régi erkölcsi alapok újragondolására, így a szentistváni szellem alkotó felhasználására. Mindenekelőtt azért, hogy egymásért élő emberek alkossák a magyar társadalmat. Hinni kell a közösség felemelő, megváltó erejében... - ezekkel a szavakkal zárta beszédét dr. Cserháti József.- Hívő és nem hívő, közömbös és kíváncsi, akik összegyűltek itt, a dóm téren, ne rejtse el senki a meghatódottságát a történelmi szent ereklye láttán - ezekkel a szavakkal fordult dr. Tekeres Miklós egyetemi tanár, a HNF pécsi bizottságának elnöke a gyülekezethez. Államalapító királyunkra emlékeztetett: ez a kéz segített, dicsért, büntetett, adott, utat mutatott, figyelmeztetett arra, hogy népünk jövője kizárólag a saját ügyünk. Mit üzen ma a Szent Jobb? A történelmi múlt értékeinek tiszteletére, a jelen becsülésére hívja fel a figyelmet, a mai aggasztó időkben a szellemi és fizikai erők egyesítését sürgeti. A magyar nép tehetségét, szorgalmát évszázadok bizonyítják, ez a nap is figyelmeztethet arra, hogy mozduljon meg ez az erő, amely mindig előrelendítette az országot. Ezután az egyházmegye 480 ezer híve nevében dr. Feszti Nándor szólt és szép gesztusként a Kanadából hazaérkezett 82 éves Szedő Ferenc, a Szent Jobb egykori őrzője állt néhány perces őrséget az ereklye mellett. És hosszú sorokban várta mindenki, hogy közelről is láthassa, hódolatát fejezze ki a Szent Jobb előtt. Délután került sor a Tolna megyei zarándokok szentmiséjére, majd irodalmi, zenei megemlékezés következett. Éjfélkor szentmisét, vasárnap német és horvát nyelvű istentiszteletet tartottak. Híven jelképezve azt a nemzetiségi szellemet, amit még majd ezer éve Szent István király hagyott ránk... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPF1NGER ANDRÁS A zarándokok egy csoportja DR. T. G. Dr. Szabó Géza kanonok a Szent Jobb őrzője (jobbról) veszi át a biztonságos kazettából az ereklyét A szervezők számára izgalmas percek... A Tolna megyei kórus próbája a székesegyházban Tízezren a pécsi Szent István téren
