Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-27 / 257. szám
1988. október 27. 2 Képújság Thatcher negyedik választási győzelmére készül A SZOT és a kormány viszonya vagy ellenfelek? Köves Tibor, az MTI Londoni tudósítója jelenti: Margaret Thatcher mimiszterelnök asz- szony először fejezte ki nyilvánosan azt az eltökéltségét, hogy ő kívánja vezetni konzervatív pártját a következő általános választásokon és hogy újabb győzelme esetén a kormány élén akar maradni negyedik mandátuma idején is. Az évszázad leghosszabb ideje szolgáló brit kormányfője, akinek ebben a hónapban ünnepelték 63. születésnapját, a The Times szerdai számában közölt BUDAPEST - Vidéki kiránduláson vettek részt szerdán az Amerikai Utazási Irodák Szövetsége 58. Világkongresszusának küldöttei. A nemzetközi eseményre akkreditált újságírók részére Horn Gyula külügyminisztérium és Andrikó Miklós kereskedelmi államtitkár tartott tájékoztatót hazánk aktuális bel- és külpolitikai kérdéseiről, illetve idegenforgalmáról. Horn Gyula - a parlament épületében tartott tájékoztatón - hangsúlyozta, hogy Magyarország olyan változáson megy keresztül, amely áthatja a politikai élet valamennyi területét. Magyarországon általános az egyetértés abban, hogy a demokratikus szocializmust kívánjuk megvalósítani. Az ehhez vezető út még nem kitaposott, a módszerek egyelőre kiforratlanok, erről jelenleg viták folynak országunkban. Magyarország fel kíván zárkózni a fejlett európai demokráciákhoz. Ezt szolgálja egyebek között az új alkotmány előkészítése, vagy a társasági törvény közelmúltbeli elfogadása. MOSZKVA - A Danyiil kolostorba látogatott szerdán délelőtt Helmut Kohl. Az NSZK szövetségi kancellárja hivatalos szovjetunióbeli látogatásának harmadik napján kereste fel az orosz ortodox egyház Moszkvában lévő központját, a patriarchs és a szent szinódus székhelyét. A XIII. században alapított kolostor épület- együttesét nemrég újították fel. Nyár elejei szovjetunióbeli látogatásakor Reagan amerikai elnök is ellátogatott az orosz kereszténység felvételének millenniumára készülő kolostorba. Szerdán reggel a Kreml Katalin termében Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő fogadta azokat a nyugatnémet üzletembereket, akik Helmut Kohl kancellár kíséretében érkeztek hétfőn Moszkvába. nyilatkozatában kijelentette, hogy egyelőre még nem tűnt fel a látóhatáron olyan konzervatív politikus, akinek kész lenne átadni a vezetést. A brit kormányfő ismét a leghatározottabban leszögezte, hogy ameddig ő lesz a miniszterelnök, addig szó sem lehet Nagy-Britannia részvételéről egy európai központi bank, vagy egységes európai pénznem létrehozásában. Közvetett utalásként más nyugat-európai vezetők moszkvai látogatássorozatára Thatcher asszony emlékeztetett: köRIGA - A helyi pártapparátus átszervezéséről határozott ülésén a Lett Kommunista Párt központi bizottsága. Döntése értelmében harminc százalékkal csökkentik a KB-apparátus létszámát, és ezentúl hat osztály végzi el az eddigi 14 munkáját. Jan Vagris, a Lett Kommunista Párt központi bizottságának első titkár előadói beszédében kifejtette, hogy a reformok összhangban állnak a XIX. országos pártértekezlet határozataival, amelyek a párt tevékenységének gyökeres átszervezését sürgették. Az intézkedések legfőbb célja az, hogy felszámolják a kormány-, a párt- és a gazdasági szervezetek tevékenységében meglévő párhuzamosságokat, és hatékonyabbá tegyék a pártapparátus tevékenységét. Országos szinten hasonló változtatásokról döntött az SZKP KB szeptember 30-i ülése. Döntés született arról, hogy a rigai pártbizottság vezető tisztségeinek számát 13 százalékkal csökkentik, ugyanakkor nem korlátozzák a többi városi és körzeti pártbizottság apparátusának létszámát. LONDON - Norodom Szihanuk herceget, a kambodzsai kormányellenes koalíció vezetőjét kedden Londonban fogadta Margaret Thatcher. A brit miniszterelnök az ötvenperces, a miniszterelnöki hivatal szóvivője szerint „igen szívélyes” hangulatú találkozón arról biztosította vendégét, hogy Nagy-Britannia támogatja egy független, el nem kötelezett politikát folytató kormány felállítását Kambodzsában. Thatcher asszony ezúttal is megerősítette, hogy országa változatlanul támogatja egy, a Kambodzsa jövőjével foglalkozó nemzetközi konferencia összehívásának gondolatát. Ennek érdekében az ENSZ Biztonsági Tazülük elsőként ő tárgyalt Mihail Gorba- csowal, elsőként fejezte ki azt a reményét, hogy a szovjet vezető sikerrel jár, s hogy „minden lehetőt” meg kell tenni segítésére. A november közepén esedékes washingtoni látogatására utalva Thatcher asszony dicsérte azt az „óvatosságot”, amelyet Reagan elnök tanúsít a hadászati nukleáris fegyverzetek 50 százalékos csökkentéséről folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon. nácsában a jövőben is határozottan fel fog lépni. A brit miniszterelnök ugyanakkor gyakorlati lépésekre sürgette vendégét és hangsúlyozta, hogy Kambodzsa bármiféle jövőbeli kormányából ki kell zárni Pol Pótot, a tömeggyilkos vörös khmerek vezetőjét és híveit. LISSZABON - Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatban cáfolta azt az állítást, amely szerint 1960-ban a börtönből való szökését a spanyol kommunisták és a szovjet állambiztonsági szervezet segítették volna. A portugál kommunista vezető ily módon válaszolt Jorge Semprun spanyol kulturális miniszter minap közzétett megfogalmazására. Alvaro Cunhal elmondotta, hogy a diktatúra börtönéből való szökésében semmiféle külföldi közreműködés nem volt. Az akciót kizárólag a Portugál KP szervezte, a tiz ejmenekült fogoly között hatan voltak tagjai a Központi Bizottságnak. Cunhalt, mint emlékezetes, 1949-ben börtönözték be. A szökésben fontos szerep jutott az egyik börtönőrnek. PEKING - A kínai külügyminisztérium szervezésében a Pekingben működő külföldi újságírók közel negyvenfős csoportja látogatást tett a Szecsuán tartományi Hszincsiang űrközpontjában. Az újságíróknak - köztük az MTI pekingi tudósítójának - bemutatták a hszin- csiangi müholdkilövő állomás kilövőtornyát, a parancsnoki központot és a földi irányító és ellenőrző egységeket. Az űrközpontban tartott sajtóértekezletén Vang Csang-ju, a több mint ezer tudóst, mérnököt és technikust foglalkoztató állomás parancsnokhelyettese elmondotta, hogy a hegyek közé telepitett űrközpontból 1984 januárja óta összesen négy távközlési műholdat bocsátottak fel a hosszú menetelés - 3. típusú hordozó- rakéta segítségével. A kormány-SZOT találkozót már megelőzték bizonyos pengeváltások. Amikor a szakszervezetek még a tárgyalások előtt nyilvánosságra hozták elképzeléseiket, majd a kormányszóvivő a kormány lapjának hasábjain ezt szóvá tette, távirat érkezett a Magyar Vagon- és Gépgyárból Pozs- gay Imre államminisztemek az üzem szervezett dolgozóitól, hogy ezzel is nyomaté- kot adjanak a SZOT nyilvánosságra hozott pozícióinak. A feszültség burkát egyetlen fotókészülék sem tudta megörökíteni a tanácskozáson, de a sajtó képviselői - akik első ízben ülték végig a vitát a helyszínen, érzékelték, hogy új fejezet kezdődött a kormány és a SZOT viszonyában. A két tárgyalási delegáció vezetője makacsul, centiről centire építgetni kezdte a hidat a másik felé, tudván tudva, hogy itt nem egymás számai, százalékai, számítási módjai, tervei és elképzelései ellen kell harcolni, nem valami ellen, hanem valamiért. Nagyon egyszerűen, sallangok és politikai szóvirágok mellőzésével fogalmazódott meg a helyszínen is, hogy az ország egy eddig nem tapasztalt, meg nem élt gazdasági és társadalmi átrendeződés folyamata közben is megőrizze stabilitását a folyamatok ne torkolljanak anarchiába, ne váljanak irányíthatatlanná és kiszámíthatatlanná; magyarul és röviden: lehessen élni, munkát vállalni és találni, vásárolni az üzletekben, közlekedni, lakni és fűteni. Lehessen tervezni, számítani és számolni azzal a lehetőséggel, hogy a magyar gazdaság és társadalom, s a társadalmi gondok terhét vállán hordó lakosság a jelenlegi sarokba szoritott állapotából ki tudjon lábalni. A kormány - lévén, hogy a kormányzás a kormányozhatóság funkciójából adódóan gondolkodási centruma - arra teszi a jövő évi tervben és elképzelésekben a fő hangsúlyt, hogy a reálbérek és a reáljövedelmek többi csökkenése árán is talpon maradjon az ország és gyűjtse, gyűjthesse az erőt ha nem is a kitöréshez, de egy lassú, szívós kibontakozási folyamathoz. A szakszervezetek képviselői is azt mondják hogy ez a legfontosabb, de alapvetően kérdőjelezik meg a végrehajtás egyes eszközeit, ök a másik oldalról látják a nagy veszélyt. Jelesül onnan, hogyha tovább növekszik a lakosságra rakott súly, ha a reálbér csökkenése az eddig tapasztalt mértékben folytatódik tovább, éppen amiatt válik működésképtelenné a gazdaság egésze. A szakszervezet álláspontja gyökeresen eltér a kormány véleményétől a tekintetben, hogy a terheket hogyan kell és hogyan lehet megosztani a vállalati szféra, a költségvetés, valamint a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok között Hogy nemcsak a tárgyalóasztalnál, hanem a valóságban, a gazdaságpolitikában és belpolitikában is egymással szemben áll a kormány és a szakszervezet? Igen, bizonyos szempontból igen. És ez a bizonyos szempont nem zsurnalisztikái fordulat, majdhogynem a lényeg. A magunk mögött tudott évtizedek legsúlyosabb hibája és öröksége, hogy az irányítás csak igenekben és nemekben, csak fehérekben és feketékben volt képes terveket készíteni, leszoktatta a társadalmat a többvariációs függő változókban - ezt nevezhetjük a szabadság igézetének is - való gondolkodásmódról. Bizonyos szempontból a szakszervezet szemben áll a kormánnyal, s éppen ez a bizonyos szempont azt - a munkavállalók, a bérből és fizetésből egyre nehezebben élők szempontja -, amely arra ösztönzi, hogy másfajta tervezési koncepciót, másfajta inflációs rátát, áremelést és az áremelések kompenzálását látja kivitelezhetőnek, mint a kormány. Választási lehetőségeket kínál. Más gazdaságpolitikai elképzelést A szakszervezet azt mondja: a kormány minden egyéb szempontot háttérbe szorítva államháztartási, pénzügyi optimumra törekszik a tervezésnél, de most ennél sokkalta fontosabb a társadalmi optimumra irányt venni, mert a fő veszély, hogy elfogy a társadalom tűrőképessége. A kormány azt mondja, olyan szűkre szabott a gazdaságpolitika mozgástere, hogy valóságos választási lehetőségei nincsenek. S amikor ennél a pontnál ingerülten felcsattant a tárgyalóasztal ellenkező oldalán helyet foglaló egyik vagy másik fél, újabb közös gondolat fogalmazódott meg: a közvéleménynek világosan, egyszersmind érthetően el kell számolni arról, hogy miként is jutott ilyen helyzetbe az ország. A közérdeklődés középpontjában álló kérdéseknek van egy közös jellemzője. Eszerint nem az a legfontosabb, hogy nem tájékoztatták a közvéleményt idejében ezekről a döntésekről, sokkal inkább az, hogy a döntéshozó és tervező apparátus nem látta szükségét annak, hogy megosz- sza információs monopóliumát a társadalom egyéb intézményeivel. Ehelyett a közvélemény megkapta minden esetben a maga megnyugtatására azt a kijelentést hogy az illetékesek alaposan és gondosan tanulmányoztak minden variációt és a rendelkezésre álló lehetőségek közül a legjobbat választották. Egy apró módosítást kell hozzá toldani az előbbi kijelentéshez: a döntéshozók a saját szemszögükből, a saját indítékaik és a társadalmigazdasági szereposztásban elfoglalt helyük és szerepük szerinti lehető legjobb variációt választották! Ha a SZOT és a kormány viszonyát vizsgáljuk társadalmunk és helyzetünk mai tükrében, csak azt mondhatjuk: végre eljutottunk odáig, hogy valóságos szembenállásoknak vagyunk kortársai, választási lehetőségekben tudunk gondolkozni. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Minisztertanács között kibontakozott vita egy új típusú párbeszéd kezdete. Világosan kell látnunk, hogy az e vitában résztvevő felek mögött és mellett nem drukkerek állnak, nem kibicek, akiknek semmi sem drága. Ma sajnos minden egyre drágább, eggyel azonban mégsem szabad spórolnunk. A döntést megelőző vitákra fordított türelemmel, a politikai toleranciával, mert valóságos lehetőségeink csak így tárulhatnak fel. Az igazi kibontakozásnak predig ez az igazi alapköve. SZIGETHY ANDRÁS PANORÁMA Izraeli kilátások - választások előtt Szakszervezeti tapasztalatcsere Csehszlovák delegáció Szekszárdon November első napján - pontosan egy héttel az amerikai elnökválasztás előtt - parlamenti választásokat tartanak Izraelben. Az előjelekből ítélve alighanem a legfontosabb erőfelmérésre kerül sor az államalapitás, tehát 1948 óta. Az okokat kutatva elsőként a belpolitikai helyzetről kell szót ejtenünk. Négy esztendeje, 1984 októberében gyakorlatilag patthelyzet alakult ki, s két meghatározó parlamenti erő, a konzervatív Likud-tömb és a szociáldemokrata orientációjú Munkapárt koalícióra kényszerült. Sajátos megállapodást kötöttek: a választási ciklus ötven hónapját kettéosztják, s az első huszonötben a munkapárti Simon Peresz, a másodikban a Likus élén álló Jichak Samir vezeti a kormányt. Anélkül, hogy igazságtevésre vállalkoznánk, megállapíthatjuk: mindkét fél betartotta a játékszabályokat, ha olykor fogcsikorgatva is, hiszen nézeteik egy sor kérdésben nemcsak eltérnek egymástól, hanem bízvást minősíthetöek ellentéteseknek. Az viszont már természetes, hogy most, a választási kampányban, ki-ki igyekszik a maga érdemének feltüntetni a koalíciós kormány sikereit. Peresz arra emlékeztet, hogy az ő kormánya fékezte meg az inflációt, akkor növekedett a nemzeti jövedelem emelkedésének üteme, született egy sor szociális intézkedés. Samir azt hangsúlyozta, hogy neki viszont sikerült ezeket az eredményeket nemcsak megőrizni, hanem továbbfejleszteni. Persze az izraeli választók aligha ennek a fejlődésnek a hatására voksolnak majd, bár meglehet a gazdasági növekedés befolyásolja őket. Sokkal inkább a külpolitika, közelebbről a palesztinokhoz és a környező arab világhoz fűződő viszony az, amely meghatározhatja, hogy kire is adják szavazatukat. A felmérések szerint meglehetősen magas a még ingadozók száma, s nem lehet pontosan tudni, miként döntenek majd az izraeli állampolgárságú, arab nemzetiségű szavazók. Összesen kétmillió-hatszázezer ember járul november 1-jén az urnákhoz, közülük hétszázezer az arab. Három- százezernek egyelőre nincs kialakult véleménye. Egy, az arabok körében végzett közvéleménykutatás szerint, közülük a legtöbben, mintegy ötven százalék a kommunistákra, illetve a Békepártra szavaz majd, míg a Munkapárt tizenkilenc százalékuk voksaira számíthat. Meglepő, hogy a Likudra várhatóan öt és fél százaléknyi arab szavaz majd. Ezt az előrejelzést keserű szájízzel vehették tudomásul a munkapártiak, hiszen négy esztendeje az arab lakosságnak csaknem harminc százaléka döntött mellettük. Most huszonnyolc párt, tömörülés és csoport verseng a szavazatokért, hogy bejussanak a parlamentbe, a Kneszetbe, amelynek széksoraiban ma tizenöt párt osztozik a mandátumokon. Ezúttal nagyobb felelősség hárul a választókra, mint korábban bármikor, hiszen aligha odázható el a közel-keleti átfogó rendezés, amelyben Izraelnek is új módon, más megközelítésekkel kellene részt vennie. A kampány hevében különféle ígéretek hangzanak el. Míg Samir az erő pozíciójának a hangoztatását tekinti a legfontosabbnak, Peresz hajlik a „területet békéért” elv gyakorlati alkalmazására. A Likud mereven elutasítja a nemzetközi konferenciát, mint a rendezéshez vezető út első állomását, s közvetlen, kétoldalú megbeszéléseket sürget az arab szomszédokkal. A Munkapárt ezzel szemben kész a sokoldalú tanácskozásra. A palesztin mozgalom és az arab világ megosztottsága kétségtelenül Izrael malmára hajtja a vizet. Amíg nem születik meg legalább a viszonylagos egység akár az államalapítás, s az ehhez elengedhetetlenül szükséges Izraelnek címzett elismerés ügyében, addig Tel Aviv sem kerül döntéskényszerbe. Az viszont igaz, hogy egy toleránsabb Tel Aviv-i vezetés, mondjuk Pereszszel az élen, akár elébe is mehetne a konstruktívabb arab javaslatoknak. A bizonytalanság mindenesetre az izraeli állampolgárok többségét arra készteti, hogy bizalmát a hadseregbe vesse. Egy közvéleménykutatás adatai szerint a népszerűségi listán a hadsereg messze megelőzi a politikai pártokat és a vezető államférfiakat. Lehetetlen hát ma a jóslás. Kialakulhat egy 1984-es patthelyzet, amire gondolva Peresz máris lehetőséget lát a most is működő nagy koalíció folytatására. Samir és a Likud azonban győzni szeretne, méghozzá egyedül. S meglehet a konzervatív tömörülés - a győzelem birtokában - engedékenyebbé válik, nagyobb tárgyalási készségről tesz tanúságot. Csak egy valami vehető biztosra: a novemberi választás után - s remélhetően ez nem könnyelmű feltételezés - ha a Kneszet összetétele nem is változik, az izraeli politika mindenképpen. THURZÓ TIBOR A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Központjának meghívására hazánkba érkezett Francisek Balazs, a Csehszlovák Mező- gazdasági Szakszervezet alelnöke és Zdenka Molodejeova, a szakszervezet elnökségének tagja. A vendégek tegnap ellátogattak Szekszárdra is, ahol Péti Imre, az SZMT vezető titkára tájékoztatta őket megyénk gazdasági-politikai helyzetéről és szakszervezeti mozgalmáról. Kovács József, a MEDOSZ megyebizottságának titkára az időszerű feladatokról adott áttekintést. A csehszlovák delegáció délután a KSZE Növénytermelési Rendszer Közös Vállalat, valamint a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát egységeit tekintette meg. Ennek keretében főként az intenzív technológiai rendszerek, biotechnológiai módszerek alkalmazásáról, a gyakorlati eredményekről gyűjtöttek tapasztalatokat. Zdenka Molodejeova és Francisek Balazs (a kép bal, illetve a jobb szélén) az SZMT-székházban
