Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

1988. október 27. 2 Képújság Thatcher negyedik választási győzelmére készül A SZOT és a kormány viszonya vagy ellenfelek? Köves Tibor, az MTI Londoni tudósító­ja jelenti: Margaret Thatcher mimiszterelnök asz- szony először fejezte ki nyilvánosan azt az eltökéltségét, hogy ő kívánja vezetni konzervatív pártját a következő általános választásokon és hogy újabb győzelme esetén a kormány élén akar maradni ne­gyedik mandátuma idején is. Az évszázad leghosszabb ideje szol­gáló brit kormányfője, akinek ebben a hónapban ünnepelték 63. születésnap­ját, a The Times szerdai számában közölt BUDAPEST - Vidéki kiránduláson vettek részt szerdán az Amerikai Utazási Irodák Szövetsége 58. Világkongresszu­sának küldöttei. A nemzetközi esemény­re akkreditált újságírók részére Horn Gyula külügyminisztérium és Andrikó Miklós kereskedelmi államtitkár tartott tájékoztatót hazánk aktuális bel- és kül­politikai kérdéseiről, illetve idegenforgal­máról. Horn Gyula - a parlament épületé­ben tartott tájékoztatón - hangsúlyozta, hogy Magyarország olyan változáson megy keresztül, amely áthatja a politikai élet valamennyi területét. Magyarorszá­gon általános az egyetértés abban, hogy a demokratikus szocializmust kívánjuk megvalósítani. Az ehhez vezető út még nem kitaposott, a módszerek egyelőre kiforratlanok, erről jelenleg viták folynak országunkban. Magyarország fel kíván zárkózni a fejlett európai demokráciák­hoz. Ezt szolgálja egyebek között az új al­kotmány előkészítése, vagy a társasági törvény közelmúltbeli elfogadása. MOSZKVA - A Danyiil kolostorba lá­togatott szerdán délelőtt Helmut Kohl. Az NSZK szövetségi kancellárja hivatalos szovjetunióbeli látogatásának harmadik napján kereste fel az orosz ortodox egy­ház Moszkvában lévő központját, a pat­riarchs és a szent szinódus székhelyét. A XIII. században alapított kolostor épület- együttesét nemrég újították fel. Nyár ele­jei szovjetunióbeli látogatásakor Reagan amerikai elnök is ellátogatott az orosz ke­reszténység felvételének millenniumára készülő kolostorba. Szerdán reggel a Kreml Katalin termében Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő fogadta azokat a nyu­gatnémet üzletembereket, akik Helmut Kohl kancellár kíséretében érkeztek hét­főn Moszkvába. nyilatkozatában kijelentette, hogy egye­lőre még nem tűnt fel a látóhatáron olyan konzervatív politikus, akinek kész lenne átadni a vezetést. A brit kormányfő ismét a leghatározot­tabban leszögezte, hogy ameddig ő lesz a miniszterelnök, addig szó sem lehet Nagy-Britannia részvételéről egy euró­pai központi bank, vagy egységes euró­pai pénznem létrehozásában. Közvetett utalásként más nyugat-eu­rópai vezetők moszkvai látogatássoroza­tára Thatcher asszony emlékeztetett: kö­RIGA - A helyi pártapparátus átszer­vezéséről határozott ülésén a Lett Kom­munista Párt központi bizottsága. Dönté­se értelmében harminc százalékkal csökkentik a KB-apparátus létszámát, és ezentúl hat osztály végzi el az eddigi 14 munkáját. Jan Vagris, a Lett Kommunista Párt központi bizottságának első titkár előadói beszédében kifejtette, hogy a re­formok összhangban állnak a XIX. orszá­gos pártértekezlet határozataival, ame­lyek a párt tevékenységének gyökeres átszervezését sürgették. Az intézkedé­sek legfőbb célja az, hogy felszámolják a kormány-, a párt- és a gazdasági szer­vezetek tevékenységében meglévő pár­huzamosságokat, és hatékonyabbá te­gyék a pártapparátus tevékenységét. Or­szágos szinten hasonló változtatásokról döntött az SZKP KB szeptember 30-i ülé­se. Döntés született arról, hogy a rigai pártbizottság vezető tisztségeinek szá­mát 13 százalékkal csökkentik, ugyan­akkor nem korlátozzák a többi városi és körzeti pártbizottság apparátusának lét­számát. LONDON - Norodom Szihanuk her­ceget, a kambodzsai kormányellenes koalíció vezetőjét kedden Londonban fo­gadta Margaret Thatcher. A brit minisz­terelnök az ötvenperces, a miniszterel­nöki hivatal szóvivője szerint „igen szívé­lyes” hangulatú találkozón arról biztosí­totta vendégét, hogy Nagy-Britannia tá­mogatja egy független, el nem kötelezett politikát folytató kormány felállítását Kambodzsában. Thatcher asszony ezút­tal is megerősítette, hogy országa válto­zatlanul támogatja egy, a Kambodzsa jövőjével foglalkozó nemzetközi konfe­rencia összehívásának gondolatát. En­nek érdekében az ENSZ Biztonsági Ta­zülük elsőként ő tárgyalt Mihail Gorba- csowal, elsőként fejezte ki azt a remé­nyét, hogy a szovjet vezető sikerrel jár, s hogy „minden lehetőt” meg kell tenni se­gítésére. A november közepén esedékes wa­shingtoni látogatására utalva Thatcher asszony dicsérte azt az „óvatosságot”, amelyet Reagan elnök tanúsít a hadá­szati nukleáris fegyverzetek 50 százalé­kos csökkentéséről folyó szovjet-ameri­kai tárgyalásokon. nácsában a jövőben is határozottan fel fog lépni. A brit miniszterelnök ugyanak­kor gyakorlati lépésekre sürgette vendé­gét és hangsúlyozta, hogy Kambodzsa bármiféle jövőbeli kormányából ki kell zárni Pol Pótot, a tömeggyilkos vörös khmerek vezetőjét és híveit. LISSZABON - Alvaro Cunhal, a Por­tugál Kommunista Párt főtitkára nyilatko­zatban cáfolta azt az állítást, amely sze­rint 1960-ban a börtönből való szökését a spanyol kommunisták és a szovjet ál­lambiztonsági szervezet segítették volna. A portugál kommunista vezető ily módon válaszolt Jorge Semprun spanyol kultu­rális miniszter minap közzétett megfogal­mazására. Alvaro Cunhal elmondotta, hogy a diktatúra börtönéből való szöké­sében semmiféle külföldi közreműködés nem volt. Az akciót kizárólag a Portugál KP szervezte, a tiz ejmenekült fogoly között hatan voltak tagjai a Központi Bi­zottságnak. Cunhalt, mint emlékezetes, 1949-ben börtönözték be. A szökésben fontos szerep jutott az egyik börtönőr­nek. PEKING - A kínai külügyminisztérium szervezésében a Pekingben működő külföldi újságírók közel negyvenfős cso­portja látogatást tett a Szecsuán tarto­mányi Hszincsiang űrközpontjában. Az újságíróknak - köztük az MTI pekingi tudósítójának - bemutatták a hszin- csiangi müholdkilövő állomás kilövőtor­nyát, a parancsnoki központot és a földi irányító és ellenőrző egységeket. Az űr­központban tartott sajtóértekezletén Vang Csang-ju, a több mint ezer tudóst, mérnököt és technikust foglalkoztató ál­lomás parancsnokhelyettese elmondot­ta, hogy a hegyek közé telepitett űrköz­pontból 1984 januárja óta összesen négy távközlési műholdat bocsátottak fel a hosszú menetelés - 3. típusú hordozó- rakéta segítségével. A kormány-SZOT találkozót már meg­előzték bizonyos pengeváltások. Amikor a szakszervezetek még a tárgyalások előtt nyilvánosságra hozták elképzeléseiket, majd a kormányszóvivő a kormány lapjá­nak hasábjain ezt szóvá tette, távirat érke­zett a Magyar Vagon- és Gépgyárból Pozs- gay Imre államminisztemek az üzem szer­vezett dolgozóitól, hogy ezzel is nyomaté- kot adjanak a SZOT nyilvánosságra hozott pozícióinak. A feszültség burkát egyetlen fotókészü­lék sem tudta megörökíteni a tanácskozá­son, de a sajtó képviselői - akik első ízben ülték végig a vitát a helyszínen, érzékelték, hogy új fejezet kezdődött a kormány és a SZOT viszonyában. A két tárgyalási delegáció vezetője ma­kacsul, centiről centire építgetni kezdte a hidat a másik felé, tudván tudva, hogy itt nem egymás számai, százalékai, számítási módjai, tervei és elképzelései ellen kell har­colni, nem valami ellen, hanem valamiért. Nagyon egyszerűen, sallangok és politikai szóvirágok mellőzésével fogalmazódott meg a helyszínen is, hogy az ország egy eddig nem tapasztalt, meg nem élt gazda­sági és társadalmi átrendeződés folyamata közben is megőrizze stabilitását a folya­matok ne torkolljanak anarchiába, ne válja­nak irányíthatatlanná és kiszámíthatatlan­ná; magyarul és röviden: lehessen élni, munkát vállalni és találni, vásárolni az üzle­tekben, közlekedni, lakni és fűteni. Lehessen tervezni, számítani és számol­ni azzal a lehetőséggel, hogy a magyar gazdaság és társadalom, s a társadalmi gondok terhét vállán hordó lakosság a je­lenlegi sarokba szoritott állapotából ki tud­jon lábalni. A kormány - lévén, hogy a kormányzás a kormányozhatóság funkciójából adódóan gondolkodási centruma - arra teszi a jövő évi tervben és elképzelésekben a fő hang­súlyt, hogy a reálbérek és a reáljövedelmek többi csökkenése árán is talpon maradjon az ország és gyűjtse, gyűjthesse az erőt ha nem is a kitöréshez, de egy lassú, szívós ki­bontakozási folyamathoz. A szakszervezetek képviselői is azt mondják hogy ez a legfontosabb, de alap­vetően kérdőjelezik meg a végrehajtás egyes eszközeit, ök a másik oldalról látják a nagy veszélyt. Jelesül onnan, hogyha to­vább növekszik a lakosságra rakott súly, ha a reálbér csökkenése az eddig tapasztalt mértékben folytatódik tovább, éppen amiatt válik működésképtelenné a gazda­ság egésze. A szakszervezet álláspontja gyökeresen eltér a kormány véleményétől a tekintetben, hogy a terheket hogyan kell és hogyan lehet megosztani a vállalati szfé­ra, a költségvetés, valamint a bérből és fize­tésből élők és a nyugdíjasok között Hogy nemcsak a tárgyalóasztalnál, ha­nem a valóságban, a gazdaságpolitikában és belpolitikában is egymással szemben áll a kormány és a szakszervezet? Igen, bizo­nyos szempontból igen. És ez a bizonyos szempont nem zsurnalisztikái fordulat, majdhogynem a lényeg. A magunk mögött tudott évtizedek leg­súlyosabb hibája és öröksége, hogy az irá­nyítás csak igenekben és nemekben, csak fehérekben és feketékben volt képes ter­veket készíteni, leszoktatta a társadalmat a többvariációs függő változókban - ezt ne­vezhetjük a szabadság igézetének is - való gondolkodásmódról. Bizonyos szempontból a szakszervezet szemben áll a kormánnyal, s éppen ez a bi­zonyos szempont azt - a munkavállalók, a bérből és fizetésből egyre nehezebben élők szempontja -, amely arra ösztönzi, hogy másfajta tervezési koncepciót, más­fajta inflációs rátát, áremelést és az áreme­lések kompenzálását látja kivitelezhető­nek, mint a kormány. Választási lehetősé­geket kínál. Más gazdaságpolitikai elkép­zelést A szakszervezet azt mondja: a kor­mány minden egyéb szempontot háttérbe szorítva államháztartási, pénzügyi opti­mumra törekszik a tervezésnél, de most ennél sokkalta fontosabb a társadalmi op­timumra irányt venni, mert a fő veszély, hogy elfogy a társadalom tűrőképessége. A kormány azt mondja, olyan szűkre szabott a gazdaságpolitika mozgástere, hogy valóságos választási lehetőségei nin­csenek. S amikor ennél a pontnál ingerül­ten felcsattant a tárgyalóasztal ellenkező oldalán helyet foglaló egyik vagy másik fél, újabb közös gondolat fogalmazódott meg: a közvéleménynek világosan, egyszers­mind érthetően el kell számolni arról, hogy miként is jutott ilyen helyzetbe az ország. A közérdeklődés középpontjában álló kérdéseknek van egy közös jellemzője. Eszerint nem az a legfontosabb, hogy nem tájékoztatták a közvéleményt idejében ezekről a döntésekről, sokkal inkább az, hogy a döntéshozó és tervező apparátus nem látta szükségét annak, hogy megosz- sza információs monopóliumát a társada­lom egyéb intézményeivel. Ehelyett a közvélemény megkapta min­den esetben a maga megnyugtatására azt a kijelentést hogy az illetékesek alaposan és gondosan tanulmányoztak minden va­riációt és a rendelkezésre álló lehetőségek közül a legjobbat választották. Egy apró módosítást kell hozzá toldani az előbbi kije­lentéshez: a döntéshozók a saját szemszö­gükből, a saját indítékaik és a társadalmi­gazdasági szereposztásban elfoglalt he­lyük és szerepük szerinti lehető legjobb va­riációt választották! Ha a SZOT és a kormány viszonyát vizs­gáljuk társadalmunk és helyzetünk mai tükrében, csak azt mondhatjuk: végre elju­tottunk odáig, hogy valóságos szembenál­lásoknak vagyunk kortársai, választási le­hetőségekben tudunk gondolkozni. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Minisztertanács között kibontakozott vita egy új típusú párbeszéd kezdete. Vilá­gosan kell látnunk, hogy az e vitában részt­vevő felek mögött és mellett nem drukkerek állnak, nem kibicek, akiknek semmi sem drága. Ma sajnos minden egyre drágább, eggyel azonban mégsem szabad spórol­nunk. A döntést megelőző vitákra fordított türelemmel, a politikai toleranciával, mert valóságos lehetőségeink csak így tárulhat­nak fel. Az igazi kibontakozásnak predig ez az igazi alapköve. SZIGETHY ANDRÁS PANORÁMA Izraeli kilátások - választások előtt Szakszervezeti tapasztalatcsere Csehszlovák delegáció Szekszárdon November első napján - pontosan egy héttel az amerikai elnökválasztás előtt - parlamenti választásokat tartanak Izrael­ben. Az előjelekből ítélve alighanem a legfontosabb erőfelmérésre kerül sor az államalapitás, tehát 1948 óta. Az okokat kutatva elsőként a belpolitikai helyzetről kell szót ejtenünk. Négy esztendeje, 1984 októberében gyakorlatilag patt­helyzet alakult ki, s két meghatározó par­lamenti erő, a konzervatív Likud-tömb és a szociáldemokrata orientációjú Munka­párt koalícióra kényszerült. Sajátos meg­állapodást kötöttek: a választási ciklus ötven hónapját kettéosztják, s az első hu­szonötben a munkapárti Simon Peresz, a másodikban a Likus élén álló Jichak Samir vezeti a kormányt. Anélkül, hogy igazságtevésre vállal­koznánk, megállapíthatjuk: mindkét fél betartotta a játékszabályokat, ha olykor fogcsikorgatva is, hiszen nézeteik egy sor kérdésben nemcsak eltérnek egy­mástól, hanem bízvást minősíthetöek el­lentéteseknek. Az viszont már természe­tes, hogy most, a választási kampány­ban, ki-ki igyekszik a maga érdemének feltüntetni a koalíciós kormány sikereit. Peresz arra emlékeztet, hogy az ő kormá­nya fékezte meg az inflációt, akkor növe­kedett a nemzeti jövedelem emelkedésé­nek üteme, született egy sor szociális in­tézkedés. Samir azt hangsúlyozta, hogy neki viszont sikerült ezeket az eredmé­nyeket nemcsak megőrizni, hanem to­vábbfejleszteni. Persze az izraeli választók aligha en­nek a fejlődésnek a hatására voksolnak majd, bár meglehet a gazdasági növeke­dés befolyásolja őket. Sokkal inkább a külpolitika, közelebbről a palesztinokhoz és a környező arab világhoz fűződő vi­szony az, amely meghatározhatja, hogy kire is adják szavazatukat. A felmérések szerint meglehetősen magas a még ingadozók száma, s nem lehet pontosan tudni, miként döntenek majd az izraeli állampolgárságú, arab nemzetiségű szavazók. Összesen kétmillió-hatszázezer em­ber járul november 1-jén az urnákhoz, közülük hétszázezer az arab. Három- százezernek egyelőre nincs kialakult vé­leménye. Egy, az arabok körében végzett közvéleménykutatás szerint, közülük a legtöbben, mintegy ötven százalék a kommunistákra, illetve a Békepártra sza­vaz majd, míg a Munkapárt tizenkilenc százalékuk voksaira számíthat. Meglepő, hogy a Likudra várhatóan öt és fél száza­léknyi arab szavaz majd. Ezt az előrejel­zést keserű szájízzel vehették tudomásul a munkapártiak, hiszen négy esztendeje az arab lakosságnak csaknem harminc százaléka döntött mellettük. Most huszonnyolc párt, tömörülés és csoport verseng a szavazatokért, hogy bejussanak a parlamentbe, a Kneszetbe, amelynek széksoraiban ma tizenöt párt osztozik a mandátumokon. Ezúttal na­gyobb felelősség hárul a választókra, mint korábban bármikor, hiszen aligha odázható el a közel-keleti átfogó rende­zés, amelyben Izraelnek is új módon, más megközelítésekkel kellene részt vennie. A kampány hevében különféle ígéretek hangzanak el. Míg Samir az erő pozíciójának a hangoztatását tekinti a legfontosabbnak, Peresz hajlik a „terü­letet békéért” elv gyakorlati alkalmazásá­ra. A Likud mereven elutasítja a nemzet­közi konferenciát, mint a rendezéshez vezető út első állomását, s közvetlen, kétoldalú megbeszéléseket sürget az arab szomszédokkal. A Munkapárt ezzel szemben kész a sokoldalú tanácskozás­ra. A palesztin mozgalom és az arab világ megosztottsága kétségtelenül Izrael mal­mára hajtja a vizet. Amíg nem születik meg legalább a viszonylagos egység akár az államalapítás, s az ehhez elen­gedhetetlenül szükséges Izraelnek cím­zett elismerés ügyében, addig Tel Aviv sem kerül döntéskényszerbe. Az viszont igaz, hogy egy toleránsabb Tel Aviv-i ve­zetés, mondjuk Pereszszel az élen, akár elébe is mehetne a konstruktívabb arab javaslatoknak. A bizonytalanság mindenesetre az iz­raeli állampolgárok többségét arra kész­teti, hogy bizalmát a hadseregbe vesse. Egy közvéleménykutatás adatai szerint a népszerűségi listán a hadsereg messze megelőzi a politikai pártokat és a vezető államférfiakat. Lehetetlen hát ma a jóslás. Kialakulhat egy 1984-es patthelyzet, amire gondolva Peresz máris lehetőséget lát a most is működő nagy koalíció folytatására. Sa­mir és a Likud azonban győzni szeretne, méghozzá egyedül. S meglehet a kon­zervatív tömörülés - a győzelem birtoká­ban - engedékenyebbé válik, nagyobb tárgyalási készségről tesz tanúságot. Csak egy valami vehető biztosra: a no­vemberi választás után - s remélhetően ez nem könnyelmű feltételezés - ha a Kneszet összetétele nem is változik, az izraeli politika mindenképpen. THURZÓ TIBOR A Mezőgazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszervezete Központ­jának meghívására hazánkba érkezett Francisek Balazs, a Csehszlovák Mező- gazdasági Szakszervezet alelnöke és Zdenka Molodejeova, a szakszervezet elnökségének tagja. A vendégek tegnap ellátogattak Szekszárdra is, ahol Péti Imre, az SZMT vezető titkára tájékoztatta őket megyénk gazdasági-politikai helyzetéről és szakszervezeti mozgalmáról. Kovács Jó­zsef, a MEDOSZ megyebizottságának titkára az időszerű feladatokról adott át­tekintést. A csehszlovák delegáció délután a KSZE Növénytermelési Rendszer Közös Vállalat, valamint a Szekszárdi Mezőgaz­dasági Kombinát egységeit tekintette meg. Ennek keretében főként az intenzív technológiai rendszerek, biotechnoló­giai módszerek alkalmazásáról, a gya­korlati eredményekről gyűjtöttek tapasz­talatokat. Zdenka Molodejeova és Francisek Balazs (a kép bal, illetve a jobb szélén) az SZMT-székházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom