Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

1988. október 27. Képújság 3 A pártházak többcélú hasznosítása Ahogy a decsiek látják Egy párton kívüli értelmiség dr. Záborszky Judit:- Az a változás, hogy megszűnt a nagyközségi pártbizottság főállású titkári munkaköre, a kívülálló számára is egy ésszerűbb változtatást feltételez. Ezt igé­nyelnék az emberek... Akkor lehetne a pártház többcélú hasznosításáról is beszélni. Erre most nem látok semmilyen lehetőséget, mert ugyanannak a mun­kának a több személyre bontását látom. Azt hittem, hogy azzal leszűkül egyfajta adminisztratív tevékenység, hogy a titkári teendőket társadalmi funkcióként látják el. Nem igy történt, minden maradt a régiben, tehát a többcélú hasznosítás­ról aligha lehet beszélni, vagy ha igen, akkor az iskola közelsége sok mindenre al­kalmassá teszi... Egy anya, akinek két „eladósorban levő” lánya van, Havas Mihályné:- Régi probléma a faluban, hogy nincs egy olyan épület, ahol a decsi szoká­soknak megfelelően tarthatnánk lakodalmakat. Nevetséges, hogy egy nagykö­zségben 1988-ban a tanácsház udvarán felállított sátorlapok alatt rendezzék, ké­tes értékű asztalok, székek között az esküvő utáni 300-400 személyes vacsorát. Nekem most az lenne fontos, hogy legyen egy lakodalmas ház. Én ennek megfe­lelően hasznosítanám. Egy apa, akinek bölcsődés korú gyermeke van, Bognár Attila:- Sokkal kisebb településeken megoldották már a bölcsőde létezését. Nem is kell nagyon messze menni példáért. Itt kimondják, hogy nincs rá igény, és kész. Ha csak az új lakótelepen nézünk körül, hamarjában találunk 50-60 bölcsődés korú gyereket. A magam részéről azt mondom, legyen bölcsőde a pártházból. Egy szekszárdi munkahelyen dolgozó szakmunkás, Horváth János:- Miért, eddig hogy hasznosították? Azt sem értem, egyáltalán szükség volt-e a megépítésére, hiszen mindig volt a faluban olyan közösségi épület, ahol a pártta­gok bármikor kaptak helyet, ha akármilyen rendezvényre készültek. Én csak kul- turáls célokra tudnám hasznosítani, mert e funkcióhoz készítették az épületet, és az eléggé behatárolja a többcélú hasznosítást. Mondják, hogy lakodalmasház le­gyen, de erre nem tartom alkalmasnak, mert az emeleten van a nagyterem és a fö­dém teherbírása szerintem kicsi ahhoz, hogy ott több százan táncoljanak. Egy kőműves, Széli István:- Ahhoz, hogy több funkciója legyen, át kellene alakítani, amit nem hiszem, hogy bárki is megengedne. Marad tehát az, hogy valamilyen szórakoztató egy­ségnek felhasználható. Erről a fiatalokat kérdezze! Bár ott az új faluház. A kettőt én már soknak is tartom. A vezetőknek kellene eldönteni, hogy a faluház olyan igényeket is kielégítsen, mint például a lakodalom. Ezt már annyi helyen el­mondtuk, de senkinek nem fontos, csak mindig annak a szülőnek, akit éppen örömapának neveznek. Osztanák meg a funkciókat. Legyen lakodalom a falu­házban és a komolyabb, de kisebb csoportot érintő kulturális programokat ren­dezzék a pártházban. Egy könyvtáros, Kovács Sára:- Mindenképpen az iskolai munkához kapcsolnám, hiszen olyan közel van hoz­zá, hogy a gyermekműsorokat, irodalmi órákat, az iskolai könyvtár áthelyezésé­vel ott tartanám. Szerintem annyi ilyen épület van itt a faluban, amit megfelelő tartalommal töltenénk meg, ha ezt igényelnék az emberek, akkor akár példa le­hetnénk a kibontakozásra. Egy kisiparos, Szűcs István:- Nem foglalkoztam a kérdéssel, de egy időszaki, vagy állandó kiállítást rendez­nék azoknak a kisiparosoknak a termékeiből, akik a megyében, vagy a szomszé­dos megyékben is újszerű szolgáltatásaikkal példaadóak. Erre nagyon alkalmas­nak látom az épületet. Egy középiskolai diáklány gimnazista, Szabó Éva:- Nem tudom, mire használnám másra, mert sem apu, sem anyu nem párttag. Én népművelő vagy pedagógus szeretnék lenni. Majd ha végeztem a tanulmá­nyaimmal, akkor talán konkrétan meg tudom mondani, mire használnám. Az ér­deklődési körömnek megfelelően, bizonyára népművelési célokra, de akkor mi lesz a faluházban? Az iskolaigazgató, párttitkár Vida János:- Pártbizottsági ülésen már fölvetődött ez a kérdés. A tsz elnöke tette fel... Elég­gé kihasznált-e az épület, ha nem, akkor milyen lehetőségek vannak? Konkrét vá­lasz nem született, a megyei pártbizottság is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Szemé­lyi változás történt itt a faluban. Most társadalmi feladatként látja el egy ember a titkári teendőket, és egy munkatárs végzi a párt belső életével kapcsolatos egyéb dolgokat, egy adminisztrátor kinevezésével, és egy tisztaságra ügyelő gondnokkal. Az épület a tornacsarnokkal és az óvodával egy időben épült, ha jól emlékszem 1979-ben. Az alsó szinten két irodahelyiség, a megfelelő vizesblokkal. Az emeleten egy galéria és a nagyterem. Ennek kihasználtsága nem teljesen megfelelő. Elképzelhető, hogy akár a tsz, akár a népművészeti szövetkezet külön­böző rendezvényeinek otthona lehet. Az iskola több esetben igényelte már eddig is. Közcélú rendezvényekre kínál lehetőséget. Ennek konkrét formáját nem hatá­roztuk meg. Minden javaslatot szívesen fogadunk a lakosság részéről. dkj A jó értelemben vett kompromisszumok embere- Nem általánosságokat kell mondani, a konstruktív kezdeményezéseknek kell erősebbeknek lenniük. Nem kellenek a bonyolult ideológiai viták ma az embe­reknek, senki nem igényli őket. Politizálni egy pártmunkásnak a mindennapi mun­kájával kell. Mert az lenne az igazi pártje­lenlét szerintem, ha egy párttag a jobb munkavégzése alapján lenne kiszűrhető a gazdaság minden területén. Én ilyen egyszerűen próbálom megfogalmazni a bonyolult kérdéseket. Hajlamos az ember arra, ha először hallgatja Kovács József közgazdászt, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatóját, hogy túlzottan magabiztosnak tartsa. A látszat, mint annyi esetben más, ezúttal is csal. Akik ugyanis régebb óta ismerik és együtt dolgoznak vele, azok jól tudják, hogy ugyanilyen határozott, szókimon­dó, célratartó „felfelé és lefelé” egyaránt. Szakmai tudása, politikai felkészültsége mellett ezért is tartotta alkalmasnak ép­pen őt a hőgyészi községi pártbizottság arra, hogy tagja legyen a megyei pártbi­zottságnak.- Alkotó kollektívában dolgozom itt, a községi pártbizottságban, a közösen meghozott döntések köteleznek, ezeket fogom továbbítani a megyei pártvezetés­nek - mondja Kovács József. - Fel kell vállalni és fel is vállalom az itteniek véle­ményét, remélve, hogy így talán lesz va­lami előremozdulás, mert a jelenlegi eredményekkel nem vagyok elégedett.- Hogy mit tartok a legelőnyösebb tu­lajdonságomnak? A kompromisszumra való készséget. Azt, hogy mindig igyek­szem két szélső pólus között megtalálni a reális megoldást. Nem szeretem a vég­nélküli, felesleges, meddő vitákat, amik nagy energiákat vonnak el. Ütköztetni kell a különböző nézeteket, és minél előbb közös álláspontra jutni, hogy cse­lekedni tudjunk. Sokan megkérdezték már tőlem, hogyan lettem egy állami gaz­daság igazgatója, ha nem vagyok agro- nómus. Szerintem vezető beosztást csak annak szabad vállalnia, aki tud az embe­rekkel foglalkozni. Amikor ide kerültem, erre a posztra, igyekeztem megfelelő embereket találni és tenni a megfelelő helyekre. Olyanokat, akik a problémákra legjobb megoldást megtalálják, és végre is tudják hajtani. Ez az, amit a pártban is szeretnék látni. Ilyen pénzszegény idők­ben, mint a mai, az emberekben, az együttgondolkodásban kell a továbblé­pés lehetőségét megtalálni. F. KOVÁTS ÉVA Élet- és munkakörülmények Milyen az „élet” téeszeinkben? Nehéz a paraszti sors, verejtéket köve­tel a föld, vihar tépi a kukoricát, jég veri a szőlőt, s mindez azóta igy van, mióta föl­det művel, s állatot tart az ember. Könnyebb bizonyára akkor lett valame­lyest, mikor a mezőgazdasági szövetke­zetek megalakulásával alapelwé vált a tagság, a parasztember anyagi, szellemi felemelkedésének segítése, a munka- és életkörülmények javítása. Mindez persze szorosan összefügg egy társadalom fejlettségének szintjével, azon belül a mezőgazdasági kultúra, struktúra milyenségével, az adott - ez esetben tsz - gazdálkodóegység mun­kájának eredményességével. Mindezek után még a dolgozók szakmai hozzáérté­sétől és szorgalmától is függ. Tolna me­gye nagyszerű mezőgazdasággal ren­delkezik mára, s az ágazat szövetkezeti szektorában közel 17 ezren dolgoznak, míg a nyugdíjas és járadékos tagok szá­ma 14 ezer. Az utóbbi négy évben 14 százalékkal csökkent a téesztagok szá­ma, s ezen belül is a fiatalok aránya vé­szesen megcsappant. Különösen a nö­vénytermesztésben dolgoznak mára ke­vesebben - gondoljunk csak a korszerű­södő gépparkokra és az egyre nagyobb teret hódító kemikáliákra -, mig nőtt a száma azoknak, akik a kisegítő és mel­léküzemágakban tevékenykednek. So­kan a jobb kereset vagy éppen a helyben megtalált munkalehetőség miatt fordítot­tak hátat például az iparnak. A fizikai dol­gozók aránya csökkent a tavalyi adatok szerint a nyolc évvel korábbi állapotéhoz viszonyítottan, míg a szellemi erőforrás nagyságrendjében nem történt változás. Megyénkben 61 tsz tevékenykedik, az elmúlt évi árbevételük megközelítette a 10 milliárd forintot, s ha az eredményes­séget is 8 év távlatában faggatjuk, kide­rül, hogy az 39 százalékkal nőtt. Számok­kal? Az egymilliárd forinttól mindössze 34 millióval maradt el. Keresetként kifi­zettek 1,3 milliárd forintot. Ha szétosztjuk a 17 ezer dolgozó között, igaz nem jel­lemző, de mégiscsak viszonyításra alkal­mas számot kapunk, ami ime, 7647 fo­rintra jön ki. Ez is a termelőszövetkezetek által produkált életkörülmények egyike, s gyanítom, akadna ágazat, ahol ezt azért még havi átlagjövedelemként elfogad­nák. Gépek, arányok, irányok... A kor fejlettségi színvonala mindig „se­gítette” a benne élő és alkotó ember hét­köznapjait, munkáját. Jobbára mindig könnyített azon, még akkor is, ha ez szö­vetkezeteink esetében azért más és más színvonalat képvisel. A termelésben résztvevők fizikai igénybevétele mindig kevesebb lett, miközben a közeg, amiben mindezt tenniük kell, s a környezet is po­zitív arányban változott. A modern gépek használata fizikailag könnyebbséget, de idegileg - a működtetésükről van szó - plusz megterhelést jelentett, ám ez utóbbi ismét anyagi összefüggések hal­mazával tehető tettenérhetővé, igazzá. A korszerű technika drága, s erre bizonyí­tékként álljon itt két adat. 1983-ban egy CD 106-os kombájn - az akkori búza át­lagos felvásárlási árán számolva - 661 tonna volt, tavaly viszont már 891 tonna búzát kellett adni mindezért. Hasonló tendencia érvényes a traktorokra és egyéb célgépekre egyaránt. Ugyanakkor ezek a gépek ma még a komfortnak azon fokozatán állnak, melyekből csakgerinc- bántalmakkal lehet kiszállnia traktoros­nak, gépkezelőnek. Csúcstechnikát pe­dig csak kevesen képesek üzemeltetni. Cél a nagy mennyiségű, kiváló minősé­gű termény, a profit létrehozása. A meg­oldás a kemikáliákkal vezetett ehhez. Mára azonban lassan a környezetvéde­lem éppoly fontos tényezővé növi ki ma­gát, mint amilyen magasra szöknek az utóbbi években a kemikáliák árai. A nö­vénytermelésben foglalkoztatottak, vall­juk be, előnytelenebb munkafeltételek között dolgoznak, mint társaik, s itt elég csak a növényvédő szerekre gondolni, melyek végülis mérgek, míg a védőfel­szerelések esetében az előírások a job­bak, mint a védőruhák, pedig fordítva kel­lene lennie. A mai modern állattartásban egyre kedvezőbb az ott dolgozók munkakörül­ménye, mig a gondozók száma csökkent. A nagyobb fizikai igénybevételt gépek vállalták magukra, kialakult az iparszerű termelési módozat, bár akad korszerűt­len telepre és gyenge munkafeltételekre is példa a megyében. Biztató, hogy a szak- és betanított munkások havi fizeté­se átlagában szinte azonos szinten mo­zog szarvasmarha- és sertésgondozók esetében. Ez a kereset még több is átla­gosan, mint a szellemi foglalkozásúa- ké(l), ami viszont elgondolkodtató. Kiegészítő tevékenység Változik a világ, az a tsz, amelyik lábon akar maradni, eredményességre törek­szik, megkereste már magának azokat a kiegészítő tevékenységeket, melyek az adott helyen sikert hozhattak. A gazda­ság átalakulóban van, így sok tsz ma még időben kezdhet ilyen tevékenységbe, persze, nagyon átgondoltan, olyan terü­leten mely vagy fehér foltja a magyar gaz­daságnak, vagy a keresett termékek lis­táját erősíti. A meglévő kiegészítő tevékenységgel rendelkező tsz-ekben igyekeztek a dol­gozók munkakörülményeit a lehető leg- jobbá tenni, s ez ott a legjobb színvonalú, ahol persze a legtöbb nyereséget is hoz­ta a munkaterület. Tavaly a tsz-ek 1,2 milliárd forintértékű beruházást valósítottak meg, ami 85 szá­zalékkal magasabb, mint a nyolc évvel ezelőtti, de ma nem jelent ilyen mértékű kapacitásbővülést. Gond viszont van, gé­pek, eszközök, berendezések esetében, hiszen a leggyorsabban változó eszköz- csoportról van szó. Magas az elhaszná- lódottság mértéke, ugyanakkor a gazda­ságpolitikában a fejlesztési források szű­kítése erősödött fel az utóbbi időben. A felhasználás során a saját erők forrása közel 70 százalékos. A munka balesetveszélyeket is rejt ma­gában, igy a munkavédelem szerepe nem elhanyagolható kérdés. Tolna me­gyében 1987-ben 1000 fizikai dolgozóra 52 baleset jutott, ami az országos átlagot figyelembe véve nem túl rózsás, hiszen ott a szám 37. A munkafegyelem és az el­lenőrzés megannyi gondja éppúgy ben­ne van e képben, mint az öreg, elhasznált és balesetveszélyes géppark... Az állatte­nyésztésben igen magas az idős korúak aránya, ami újabb baleseti veszélyeket rejt. Javult a kép, mégis az átlag alatt Hol van már a gyalogbrigád hajnali vo­nulása a földekre, hátán kapával, karján batyuval?! Autóbusz viszi a parasztem­bert a munkahelyére, meleg ebéd várja az ebédlőben, nyugdíjjal kopog a postás a portán, a tsz üdülőjében, a fiatal Balato­non, az idős Harkányban főzi lecsóját... Ám a munkakörülmények javulása lelas­sult, nincs erő beruházni, s ahol meg van, ott már a feltételek sem mostohák. A me­zőgazdaság sajátosságaival együtt, összességében a munkavégzés körül­ményei kedvezőtlenebbek az átlagosnál. Az a fránya forint Miből él az ember? - A keresetből... Az már más lapra tartozik, hogy mára egyre nehezebben, s ez így van a szövetkezeti szektorban dolgozók esetében is. Az utóbbi hét év kereseti viszonyainak dina­mikájában a mezőgazdaság újfent kicsit lemaradt, bár a megyei kép kicsit jobb az országosnál. A nominális bérnövekedés hét év alatt 70 százalék, ám az árszínvonal, az élet­módváltozás, a szolgáltatások díja is vál­tozott. A hatékonyan gazdálkodó tsz-ek- ben persze jobbak a kereseti viszonyok, míg egy gyenge tsz esetben a kép az egy főre jutó átlagkeresetnél akár kétszer is gyengébb lehet. A fizikai és szellemi dolgozók közötti kereseti különbségek az utóbbiak javára billentik a mérleget összességében. A kereset üteme a szellemieknél indokol­tan nagyobb mértékben emelkedett, ami végre a szakmai hozzáértés egyik kifeje­zési formájává is válhatott. A nők fizetése itt el-elmarad a férfiakétól. Jól lakni, nem jóllakni... Kell a segítség a tsz-ben dolgozónak is építésre. A lakásépítési alap tavaly már 50 millió volt. Kevés?! Sok?! Javult... Nőtt az igénylők száma, s a kölcsönök nem tartanak lépést az építőipari árak emel­kedésével. 61 tsz-ből kettőben gondoltak csak ennek kompenzálására. A lakóhelyi kö­rülményekbe persze a tsz-ek is beleszól­hatnak, belesegithetnek. Teszik is. A la­kosság 40 százaléka 3000-nél kisebb lé­lekszámú település lakója. A település- fejlesztési politika hatásainak így a tsz- dolgozóknak közel a fele akaratlanul is részese. Egészséges ivóvíz, csatornázás, ke­reskedelmi ellátottság, egészségügyi és kulturális lehetőségek... Az utóbbi kettő a körzetesítés minden átkát magán viseli, hiszen van olyan köz­ség, ahol háromnaponként van orvosi rendelés (nem fogorvosi!) és nemhogy színház, de mozi sem borzolja az idege­ket s a pénztárcát... A falvak szellemi ka­pacitását jelentő orvosok, pedagógusok, művelődési ház igazgatók már messze költöztek... Persze már akad tsz, amelyik segíti a visszakörzetesítést! Mert élni, fejlődni akar... SZABÓ SÁNDOR Új üzemcsarnok Székesfehérváron a Garzon Bútorgyár 4400 négyzetméter alapterületű gyártócsarnokkal bővült. Az új csarnokba NSZK-beli és olasz gyártmányú CN és CNC vezérlésű, programozható gépsorokat helyeztek üzembe. Az új gépsorok ponto­sabb és jobb megmunkálást, valamint a piaci igényeknek megfelelően a kis szériákra való gyors átállást is lehetővé teszik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom