Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
1988. szeptember 5. TOLNA v NÉPÚJSÁG 3 Kinek a kádere? A Központi Bizottság legutóbbi ülésén lényegesen csökkentette káderhatásköri listáját A döntés részben gyakorlati következményekkel jár, részben elvi jelentőségű, jelzés, amely arra biztat, hogy minden szinten újragondoljuk, milyen poszt milyen párttestület hatáskörébe tartozik. Összhangban azzal a többszörösen deklarált elgondolással, mely szerint ott döntsenek személyi kérdésekről ahol a szükséges ismeretek adva vannak. Ahol a vélemények megalapozottak. A kádermunka kulcsszava hosszú ideig a kiválasztás volt. Ami óhatatlanul azon a föltételezésen alapult, hogy a tehetséges embereket felülről veszik észre - kiválasztják -, aztán ugyancsak felülről egyengetik útjukat. Félreértés ne essék, a káderutánpótlásnak ez a módja sem elvetendő, az sem, ha valaki kineveli utódját Csak éppen e mellett a kiválasztódásnak is lehetőséget kell adni. Annak, hogy valaki a munkája révén váljék ki, és vétesse észre magát - közvetlen környezetét meggyőzve képességeiről. És vezetővé ez a közvetlen környezet jelölhesse, választhassa önállóan a választás kockázatát és felelősségét is vállalva. A kádermunka alapelvein mit sem változtat a kiválasztódás lehetősége. Gyakorlatán igen, valamint azon is, hogy milyen „elvárásoknak” igyekszik megfelelni az ilyen-olyan szintű posztot betöltő. Bármennyire is igaz, hogy mindenkit tevékenysége minősít, azért az napi dilemma, hogy a felsőbb szintű megítélés a fontosabb vagy a helyi közösségé. (Optimális esetben a kettő között nincs lényegi különbség, mégsem mindegy a függőségi viszony jellege.) Módositja-e a helyi önállóság növekedése a vezetőkkel szemben támasztott úgynevezett hármas követelményt? Aligha, hiszen a szakmai hozzáértés, a politikai, a vezetői rátermettség - s negyedikként hozzátehetjük az erkölcsi magatartást - nem valamiféle kimódolt előírás, bármelyik híján alkalmatlan bárki is a vezetésre. Más kérdés, hogy posztja válogatja, miből kell több vagy kevesebb. Az is nyilvánvaló, hogy e fogalmak tartalma az idők során változott. Ha föltételezzük és minden okunk megvan rá -, hogy a szakmai képzettség általában is növekedett az elmúlt évtizedekben, nagyobb a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya, akkor magasabban képzett szakemberek közül kerülhetnek ki a vezető beosztásúak. A politikai rátermettség sem ugyanaz, mint volt a felszabadulás utáni években, vagy az ellenforradalmat követő konszolidációs időszakban, amikor is joggal a politikai megbízhatóságon volt a hangsúly. Ma a politikai rátermettség azon túl, hogy természetszerűleg magában foglalja a legfontosabb céljainkkal való azonosulást, a politikai megvalósítását, érvényre juttatását föltételezi. Az átalakulási, a reformfolyamat megértését és megértetését, a konfliktusok, feszültségek „kezelését”. Kontaktusteremtő képességet készséget a vitára, meggyőzésre. Mindehhez nem elegendő az elméleti fölkészültség vagy a politikai lojalitás. Módosultak a vezetői erények is. Az erősen centralizált, központilag irányított társadalomban a közép- és alsóbb szintű vezetők a végrehajtásban jeleskedhettek. Az önállóság más kívánt Döntési merészséget, kockázatvállalást, újító gondolkodást. A csak végrehajtásra, az utasítások teljesítésére képes vezető légüres térbe kerül. És az erkölcsi magatartás? Manapság gyakran panaszoljuk a társadalom morális veszteségeit, azt, hogy erkölcsi értékek mennek veszendőbe, erkölcstelen jelenségek keltenek visszatetszést. Olyan időszakban, amelyben gondok, feszültségek halmozódnak föl, a vezetői erkölcs közmegítélése szigorúbbá válik. Egyébként is mindig nagyobb megütközést vált ki a vezetői kisiklás, mert az egyúttal a hatalommal való visszaélés is. A törvényszegésnél kevesebb is elég az erkölcsi elítéléshez, a másnak bocsánatos botlás a vezető hitelét veszejti. Ha végiggondoljuk, hogy mindezek a képességek, jellemvonások hol méretnek meg igazán, nyilvánvaló, hogy a személyi döntések decentralizálása nemhogy gyöngíti, hanem éppen erősiti a hármas követelmény érvényesítését és folyamatos kontrollját A kinek a kádere kérdésre a válasz: azé a közösségé, amelyik vezetővé emelte. Érettségizett lányok - hova?- Lányomat a gimnáziumi érettségi után a gyors- és gépíró iskola levelező vagy esti tagozatára szerettem volna beíratni, de azt a választ kaptam, hogy tanteremhiány miatt nem indítanak idén ilyen kurzusokat Szekszárdon. Ezután Bonyhádon érdeklődtem, ahol megtudtam, azért nem foglalkoznak ilyen képzéssel, mert Szekszárdon szervezik. Hát, kérdem én: 1. Miért kell eladni az iskolát, ha úgyis kevés a tanterem? 2. Miért nem viselik szívükön az illetékesek az érettségizett, elhelyezkedni nem tudó lányok sorsát, képzését? A szekszárdi olvasónk nagyon is közérdekű problémájára először a Beze- rédj Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet igazgatójától kértünk választ.- A tárgyi feltételeink valóbah nem a legjobbak, de szó sincs arról, hogy teremhiány miatt nem vettünk fel levelező tagozatra tanulókat - mondta Frank Ká- rolyné igazgató. - Egyébként minden érdeklődőt úgy tájékoztattunk, hogy küldje be a jelentkezési lapját, de ne vegye biztosra, hogy valóban indul ez az osztály. A jogszabályok szerint ugyanis alaptanfo- lyamú gyorsíró és gépíró osztályokat minimális 30 fővel lehet indítani, ebben a tanévben pedig mindössze öten jelentkeztek. A másik címzett a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola volt, amelynek kebelén belül működik a gyors-és gépíró iskola. Rausch János igazgatóhelyettes felelt a kérdésre:- Az iskolánkban körülbelül 1977-ig csak tanfolyami képzés folyt, nappali tagozat egyáltalán nem működött. Azután beindult a nappali képzés és egyúttal megszűnt a levelező tanfolyami jelleg. A magyarázat az, hogy egyszerűen nem volt elég tanuló, ma is évente egy-két fiatal jelentkezik erre a tanfolyami formára. Néhány esetben az adja a nehézséget, hogy csak 17 éven aluliakat vehetünk fel nappali tagozatra, így az érettségizett fiatalok eleve kimaradnak ebből a lehetőségből. Jelenleg egyébként mintegy 54- 55 fővel számolunk ebben a tanévben és ennél nagyobb igény nem is igen tapasztalható. A Babits Mihály megyei művelődési központban évek óta szerveznek közhasznú tanfolyamokat, adminisztrátor- képző, valamint gyors- és gépíró kurzusokat. Ez utóbbiról Bucher Flórián, az ismeretterjesztési osztály vezetője a következőket mondta:- Ezzel a tanfolyami rendszerrel célunk, hogy azoknak, akik nem tudnak az állami oktatásba bekapcsolódni, lehetőséget adjunk. j Gyors- és gépírásra csak érettségizetteket veszünk fel, 60 órában sajátíthatják el az alapismereteket, amiből 45 órát tesz ki a gépírás. A tanfolyam elvégzésével szakképesítést nem kapnak ugyan, társadalmi oklevelet szereznek a résztvevők, ami jó lehetőséget nyújt az elhelyezkedésnél. Bár a szeptember 6-i jelentkezési határidő nem járt még le, eddig a vártnál kevesebben, tizenhármán érdeklődtek, jelentkeztek. A részvételi díj egyébként 1560 forint. T. ZS. Táskakeretek galvánfürdőben Színes meglepetések az óra- és ékszeripari vállalatnál Naponta 8-10 ezer táskafogót is el lehet készíteni a gyáregységben A szó szoros értelmében maradandó* látványosságot eredményezett az a kísérlet, melyet a közelmúltban végeztek el a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi bőrdíszmű gyáregységében. A próbához mindössze egy hagyományos fémfehér, illetve egy aranysárga színű, egyébként teljesen azonos méretű és formájú alpakka likőröstálcára volt szükség. S hogy a két poháralátét között mégis lényegi a különbség, arra az előb- bin árulkodó sötétebb foltról lehetett következtetni.- Vörösbort öntöttünk rá - mutatott a fehér tálca aljára Sohajda Imre műszaki és termelési osztályvezető. - Mint várható volt, a törlés után is megmaradt a folyadék nyoma. Ugyanezt tettük a másikkal is, és ime az eredmény. A tükörként csillogó aranysárga tálcán a legaprólékosabb vizsgálódás után sem lehetett semmiféle árulkodó jelet felfedezni. Hogyan lehetséges ez? Az önkéntelenül adódó kérdésre Seleznik Tiborné gyáregységvezetö röviden így válaszolt:- Uj technológiáról, a színes nikkelezés- ről van szó. Mint kiderült, a technológia nemcsak új, hanem egyúttal saját fejlesztésben és kivitelezésben valósult meg, azzal a nem elhanyagolható vonatkozással, hogy a szekszárdi gyáregység mindezzel úttörőszerepet vállalt az országban.- így van, jelenleg sehol másutt nem lehet találkozni ezzel a megoldással - folytatta Seleznik Tiborné. - Azt azonban hozzátenném, hogy erre a lépésre az igények és a piac változása is késztetett bennünket. Mindeddig csak fehér színnel kezeltük a különböző bőrdíszműipari kellékeket, például a retikülkereteket vagy a táskafogókat. Azután a bemutatókon egyre többször merült fel az igény a színes hazai termékek iránt. Olaszországból szép aranyszínű tárgyak érkeznek hozzánk, vajon mi miért nem tudunk ugyanilyeneket készíteni? Két év folyamatos munkája után mára bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló a külföldi - elsősorban a nyugatnémet szakirodalom tanulmányozása. A gyáregység szakemberei olyan galván- fürdőt állítottak elő, mely magas felületfényt, jó megjelenítést ad - ha úgy adódik, a későbbiekben nyolcféle színben is. S az sem utolsó szempont, hogy a tárgyakra tapadó, korróziómentességet biztosító bevonat ellenállóképessége többszöröse a hagyományos nikkelezési eljárással kialakitottnak. Ez a tény máris túlmutat az említett felhasználási lehetőségeken. Ám még mielőtt a merészebb fantáziával rendelkezők lelki szemei előtt feltűnnének az ilyen módon bevont egyéb használati tárgyak, nem árt emlékezetbe idézni azt sem, hdgy a gyáregység egyelőre csak „életre kelti a fürdőket”, azaz próbaüzemeli az új technológiát. Seleznik Tiborné érthetően a gal- vánfürdő vegyi összetételét sem kívánja nyilvánosságra hozni. Hogy meglehetősen „kényes” a vegyület, arról az üzemcsarnokban jelen sorok írójának is volt alkalma meggyőződni. Bíró András vegyész szinte megállás nélkül elemezte a kádakban található, több százezer forintot érő fürdőket, készen arra, hogy a legBánvölgyi József egy alpakkatálcával kisebb rendellenességet tapasztalva beavatkozzon és megoldást keressen, no meg amúgy is kiszivárogtak már olyan információk, híresztelések, melyeket annak idején szintén nem vertek nagydobra.- Már jó néhány telefont kaptunk, sokan kérdezősködnek az eljárás és a lehetőségek felől. Bárkinek készséggel állunk a rendelkezésére, október elején remélhetőleg megindul a teljes értékű, folyamatos termelés. S amennyiben a kiegyensúlyozott vegyszerellátást is sikerül biztosítani - Sohajda Imre szerint a létező gondok közül ez a legégetőbb -, valószínűleg nem lesz akadálya a tervek megvalósításának, a szélesebb piaci háttér, a tőkés export és a gyáregység fejlesztésének. Befejezésül pedig egy jó hír a Tolna megyeieknek: a szekszárdi gyáregység hamarosan egy önálló termékbemutatón tárja színesebbnél színesebb meglepetéseit az érdeklődők elé. szeri Fotó: S. M. Somogyi Ferencné retikülkereteket fürdet Visszhang Felvilágosítás - ezúttal a földhivataltól Örömmel, ugyanakkor keserű szájízzel olvastam Szalai János „Felvilágosítás” című, a Szekszárdi Földhivatalt érintő írását, a Tolna Megyei Népújság 1988. augusztus 31-i számában. Örömmel, mert abban erősít meg, hogy a Tolna megyei névjegyzékes földmérők az ügyfelek döntő többségének megelégedésére végzik munkájukat, mely szervesen kapcsolódik és egészíti ki a Szekszárdi Földhivatal földmérési tevékenységét. Keserű szájízzel azért, mert a cikk alapján az a vélemény fogalmazódhat meg az olvasóban, hogy a Szekszárdi Földhivatal nem tesz eleget kötelezettségének, ezért az alábbiakról kívánom tájékoztatni ügyfeleinket: A földhivatal a használatbavételi engedélyek alapján az illetékességi területéhez tartozó valamennyi ingatlant nyilvántartásba veszi, azonban térképi és tulajdoni lapra történő felvételre csak az épület pontos, szakmai ismereteket igénylő bemérése után kerülhet sor. Ez számos későbbi vitát, pereskedést előzhet meg. Az épület feltüntetéséről az építtetőnek kell gondoskodnia a használatbavételi, vagy végleges fennmaradási engedély kézhezvételétől számított 3 hónapon belül. Az építtető ezt megkötöttség nélkül kérheti a földhivataltól, vagy a földmérői névjegyzékbe felvett földmérőtől. Ezen földmérők jegyzéke az építésügyi szak- igazgatási feladatokat ellátó tanácsoknál és a földhivatalnál megtekinthető. Mint a cikkből kitűnik, az említett földmérő a Szekszárdi Földhivataltól kapott tájékoztatás alapján kereste meg Szalai Jánost, tehát a földhivatal az ügyfél érdekében, az ügymenet gyorsítása céljából vont be névjegyzékes földmérőt az eljárásba. Hivatalunk szorgalmazza a névjegyzékes földmérők'épületfeltüntetéssel kapcsolatos tevékenységét, információkkal, adatok szolgáltatásával segítjük munkájukat. Sajnos, az építtetők sok esetben nem is reagálnak sem a földhivatal, sem a névjegyzékes földmérő megkeresésére. Ez pedig azt vonja maga után, hogy az említett 3 hónapos határidő elteltével a földhivatal köteles felemelt díjjal az épületet feltüntetni. Az épületfeltüntetés az érvényben lévő rendelkezések alapján díj- és illetékköteles tevékenység. A díjat a névjegyzékes földmérő - természetesen díjhatárok között - szabadon állapítja meg, míg a földhivatalt a pénzügyi szabályzat köti. Mindemellett az épületfeltüntetést megrendelés esetén a földhivatal 963,- Ft-ért végzi el, mely magában foglal 763,- Ft munkadíjat és 200 Ft bejegyzési illetéket. A cikk utolsó mondatával kapcsolatban tájékoztatom ügyfeleinket, ha présház ingatlan-nyilvántartásból és térképről történő törlését kérik - melyet természetesen ezt megelőzően le kell bontani - az eljárás illetékmentes. DR. BAKONYI JÓZSEF hivatalvezető Véget ért a szemlegyakorlat Péntek éjszaka kezdődött, s szombaton a délelőtti órákban ért véget a Bács-Kiskun megyei munkásőrök szemlegyakorlata, amelyet a megye egész területén a fegyveres erők és testületek alakulataival együttműködve hajtottak végre. Azokat a feladatokat gyakorolták, amelyek békés időszakban is próbatételt jelenthetnek, s az állampolgárok nyugalmának megóvását szolgálják. A feltételezés szerint szökött fegyveres bűnözőket kellett elfogniuk, akik menekülésük közben súlyos károkat okoztak, így többek között veszélyes vegyi anyagot szállító gépjárművet robbantottak fel. A munkásőrök, a rendőrök, a határőrök és a tűzoltók összehangolt akciója eredményes volt. A gyakorlatot Borbély Sándor országos parancsnok kiválóra értékelte, s valamennyi résztvevőt dicséretben részesített.