Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

1988. szeptember 5. Ctolna'N 4 nflÉPÜJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kell-e adózni? Egy olvasónk irta, aki kérte, hogy ne­vét lapunkban ne közöljük, vásárolt egy 18 négyzetméteres garázst, amit 10 éves lánya nevére íratott. Mivel jelenleg nincs rá szükség, szeretnék kiadni, de nem tudják, hogy mi a teendő az adó­hatósággal szemben, hogy kell-e adót fizetni, mivel a kislány nevén van, és nincs jövedelme ezen kívül. A Tolna Megyei Adófelügyelőséghez továbbítottuk a levelet, ahonnét Halmai László csoportvezető válaszolt:- Az 1987. évi VI. törvény 1. paragra­fusa szerint a magánszemélyt jövedel­me után adókötelezettség terheli. Ha a kislány tulajdonában lévő garázst bér­be adja, az így szerzett jövedelme adó­köteles. Jövedelemnek a törvény 10. paragrafusa (2) bekezdése szerint a felvett bérleti díj 70 százaléka tekinthe­tő. Miután a személyi jövedelmet 48 ezer forintig 0 százalékos adó terheli, a je­lenlegi garázsbérleti dijak ismeretében valószínű, hogy a kislánynak adót fizet­nie nem kell. Hogy egyértelmű legyen az a tény, hogy ezt a jövedelmet a kis­lány szerzi, a garázsbérletről kössön írásos szerződést, melyben bérbeadó­ként a kislány neve szerepeljen. A szerződést az anyuka írja alá, mint törvényes képviselő, mivel a kislány ko­ra miatt önálló érvényes szerződést nem köthet. A szerződés megkötését követő 15 napon belül a bérbeadást az adóható­ságnál be kell jelenteni, majd az évet követő március 20-ig a kislány nevé­ben - mint törvényes képviselőnek - adóbevallást kell adni, ha a kislánya jö­vedelme a 48 ezer forintot meghaladja és ezért adókötelezettség keletkezik. Telefonszámunk: 16-211 Kérhet-e járadékot? Dobos Miklósné iregszemcsei olva­sónk levelében írta, hogy van egy kisfia, aki szellemi fogyatékos, s azt szeretné tudni, hogy a családi pótlékon kívül rok­kantsági nyugdíjat kaphat-e, és hol kell azt kérni. Még arról is érdeklődött olva­sónk, hogy a gyerekkel szeretne otthon maradni két évre, hogy ápolja, de úgy, hogy a nyugdíjévéi ne szűnjenek meg. Van-e erre lehetősége? A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól dr. Antal Pál igazgató küldte meg a választ: “ A Minisztertanács 83/1987. (XII. 27.) számú rendelete alapján rokkant­sági járadékra az jogosult, aki az Or­szágos Orvosszakértői Intézet illetékes orvosi bizottságának szakvéleménye szerint a 25. életéve betöltése előtt tel­jesen munkaképtelenné vált - munka­képesség-csökkenése 100 százalék - és nyugellátást részére nem állapítot­tak meg. A jogosultság szempontjából nyugellátásnak kell tekinteni az árvael­látást is. A rokkantsági járadékot legkoráb­ban annak a hónapnak az első napjától lehet megállapítani, amelyben az igénylő a 18. életévét betöltötte. A rok­kantsági járadék összege havi 2200 fo­rint. Az után a gyermek után, akinek rokkantsági járadékot állapítottak meg, családi pótlék nem jár. A rokkantsági járadék igényt az igénylő vagy törvé­nyes képviselője terjesztheti elő a lakó­hely szerint illetékes társadalombizto­sítási szervnél. A Minisztertanács 82/1987. (XII. 27.) számú rendeletének 11. szakaszának (4) bekezdésének c. pontja szerint a fi­zetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartalma szolgálati időnek számit, ha a biztosított a fizetés nélküli szabadságot közeli hozzátartozó ottho­ni ápolása, illetőleg gondozása céljából kapta, feltéve, hogy erre az időre a nyugdíjjárulékot fizette. Az ápolásra, gondozásra szoruló közeli hozzátarto­zóját otthon ápoló biztosított azé címen engedélyezett egybefüggően legalább harminc napot meghaladó fizetés nél­küli szabadságának legfeljebb kétévi időtartamára havi 150 forint - naptári napokra 5 forint - nyugdíjjárulék fizeté­sét vállalhatja. Nők öregségi nyugdíjra 55. életévük betöltésétől jogosultak. Az a nő dolgozó, aki 55. életévét 1990. de­cember 31-e után tölti be, öregségi nyugdíjra akkor lesz jogosult, ha nyug­díjjogosultság szempontjából legalább húsz éve figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik. Mi alapján töltik ki a kereseti igazolást? Kőműves Ferencné gyulaji olvasónk érdeklődött, hogy a középiskolába beadták a kereseti igazolást. Ez év feb­ruárban a férje megszüntette a másod­állását. Azt kérdezte, hogy beszámít-e a jelen helyzetbe? Dr. Deák Konrád válasza:- Kereseti igazolással kapcsolatban történt érdeklődésére közöljük, hogy az ilyen igazolás minden esetben egy elmúlt időszakban elért keresetre vonatkozik, a különböző iskolákban fizetendő díjak megállapításához szükséges kereseti igazolást pedig a munkáltató az elmúlt te­hát visszamenőlegesen eltelt egy évben elért keresetre mutatja ki. Az, hogy férje ez év februárjában megszüntette a másod­állást, az év elején beadott kereseti igazo­lásban foglaltakat nem érinti. Ml VÁLASZOLUNK Az igazságügyminiszternek a Magyar Közlöny idei 5. számában megjelent, az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló korábbi jogszabályt módosító 5/1988. (VI. 15.) IM számú rendelete mellékletben tünteti fel a szakérői munkadíjakat, vala­mint a szakközreműködő és a segédsze­mélyzet munkadíjait, a jogszabály előírja, hogy miként kell az ilyen irányú igénye­ket érvényesíteni, mi számítható fel költ­ségként, rendelkezik a szakértői díjjegy­zék mikénti kiállításáról is. A felsőoktatás fejlesztési alapról szól a Minisztertanács 46/1988. (VI. 21.) MT számú rendelete, amely szerint a felső- oktatás tartalmi korszerűsítését, a nem­zetközi színvonal elérését, a felsőoktatási intézmények hallgatóinak korszerű fel­készítését szolgáló programok megvaló­sítására a Minisztertanács felsőoktatás­fejlesztési alapot hoz létre, amelynek fel- használása nyilvános pályázati rend­szerben történik. A minisztertanácsi ren­delet végrehajtását a művelődési minisz­ter 13/1988. (VI. 21.) MM számú rendele­te szabályozza, ezeket a részletes szabá­lyokat itt ismertetni nem tartjuk indokolt­nak, egyetlen mondatot azonban idé­zünk a Minisztertanácsnak a felsőokta­tás fejlesztésének cselekvési programjá­ról szóló határozatából: „A társadalmi­gazdasági megújulás szellemi és emberi tényezőinek javítása érdekében a Mi­nisztertanács megköveteli és támogatja a felsőoktatás minőségi fejlesztését.” A honvédelemről szóló törvény végre­hajtására korábban kiadott két jogsza­bályt módosítja a honvédelmi miniszter 2/1988. (VI. 21.) HM számú, illetve a Mi­nisztertanács 47/1988. (VI. 21.) MT szá­mú rendelete. Ez utóbbi kimondja - többi között - hogy a felsőoktatási intézmé­nyekben a honvédelmi ismeretek tan­anyagát a kötelező tantárgyak körében kell oktatni, s hogy a bevonulás előtt önálló foglalkozást folytató tartalékos ka­tona - feltéve, hogy a foglalkozása köré­ben állandó alkalmazottat nem tart, s hozzátartozója a foglalkozását folytatni nem tudja, jövedelempótló segélyre jo­gosult. A honvédelmi miniszter hivatkozott rendelete a sorkatonai szolgálatot nem teljesített sorköteles külföldre utazásá­nak engedélyezését szabályozza, ki­mondja azt is, hogy a bevonulási segély­ből - a személyi jövedelemadó-előleg és a gyermektartásdíj kivételével - munka­bért terhelő vagy egyéb tartozás nem vonható le, rendelkezik a 10 napot meg­haladó tartalékos katonai szolgálat ese­tén a keresetkiegészítés illetőleg jövede­lempótló segély megállapítása érdeké­ben követendő eljárásról is. Az újrakezdési kölcsönnel összefüggő egyes kérdésekről szól az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 9/1988. (VI. 21.) ÁBMH számú rendelkezése, amely mindenekelőtt azt részletezi, hogy kik, milyen feltételek mellett igényelhet­nek ilyen kölcsönt, kimondja, hogy a köl­csön csak a vállalkozáshoz szükséges kiadásokra használható fel, a kölcsön összege maximálisan 300 000 forint, le­járati határideje legfeljebb 10 év. A ren­delkezés melléklete feltünteti azokat a gazdasági számításokat, amelyeknek a figyelembevételével a pénzintézet a köl­csönszerződést megköti. Az utóbb említett jogszabályok a Ma­gyar Közlöny idei 26. számában olvasha­tók, s e sorok megjelenésekor kivétel nélkül már hatályban vannak. A Tanácsok Közlönye f. évi 9. számá­ban olvasható az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal elnökének a munkavédelemről szóló rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 2/1988. (III. 18.) ÁISH számú ren­delkezése, amelyből itt csupán arra hív­juk fel a figyelmet, hogy az ifjúsági és sportszervek vezetőinek, ezek helyette­sének valamint munkavédelmi vezetőjé­nek is munkavédelmi vizsgát kell tenniük. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink víg kedélye Lassan vége már az idegenforgalmi fő­szezonnak, s amíg a szakemberek azon elmélkednek, miként lehetne még job­ban fellendíteni ezt a tagadhatatlanul jö­vedelmező üzletágat, idézzünk egy be­vált módszert a Bonyhád és Vidéke 1907. szeptember 29-i számából: „Az eset, amelynek valódiságáért felelősséget vál­lalni hajlandók nem vagyunk, a követke­ző. Egy Somogy megyei faluban, melyet nyaranta számos városi fürdöző keres föl, veszett kutya járt. A dühöngő állat összemart egy csomó más ebet s mint­hogy a hatóság újabban igen szigorúan hajtja végre az állategészségügyi intéz­kedéseket, rövidesen határozatba ment, hogy a községben élő összes kutyákat, ebeket, komondorokat és kuvaszokat kiirtják. A nyaraló városi famíliák egy szép csillagos estén meglepődve kons­tatálták, hogy a falu poéziséhez és jelle­méhez tartozó ugatás elhalt. Szóltak is érte másnap a bírónak, sértődött hangon jelentve ki, hogy űk olyan faluba, ahol es­te még kutyaugatást sem hallani, többé nem jönnek el nyaralni. A bíró nagyon megszeppent, hiszen nemcsak az ide­genforgalomról, hanem a falu becsületé­ről volt szó, és intézkedett. Másnap este már az alvégen is, a fölvégen is zsíros, öblös csaholás volt hallható. A kisbíró meg a falu csősze felelgettek egymásnak egy-egy palánk mellé bújva. Hogy a fá­rasztó extramunkáért kapnak-e külön honoráriumot, az illető község zárószá­madásaiból lehet majd megmondani.” Ha a nyaralásnak vége, kezdődik az is­kola, s ilyenkor még mindenki bízik ab­ban, hogy a tanerők kipihenték magukat. Nem mindig volt ez így, hiszen a Tolna­megyei Közlöny 1879. szeptember 7-i számában a következő nyílt kérdést in­tézték a szekszárdi polgári iskola igazga­tójához: „Van-e tudomása a t(tisztelt) igazgató úrnak arról, hogy osztályainak egyikében a nem kötelezett tantárgyak előadója mily bánásmódban részesíti a tanulókat? Ha valamelyik nem tudja fel­adványát úgy, mint ő óhajtja, akkor az előtte bitang, ökör, szamár, haszontalan kenyérrontó, hatökör, címeres ökör, stb.; ezek a szelídebb kifejezések. Következik azután, ha neki dühö­dik, a pofolódzás, ta- szigálás, öklözés fej­re, hátra, de még a pálczának is kijut a maga teendője.(...) Szándékozik-e az il­lető tanár urat figyel­meztetni arra, hogy a tanítására bízott gyermekek nem »marhák«, hanem magyar polgárok gyermekei, legyenek azok akár szegzárdi urakéi, akár vidéki polgárok gyermekei és a kiknek szívök egyaránt fogékony a jónak és rossznak befogadására? Nem ily kifejezések elsajá­títására kell szoktatni a gyermekeket! Hisz tudhatja, hogy ily ki­fejezések használata más, de pláne növen­dékei előtt elveszti a tekintélyét...” A tekintély növelésére egy évvel ko­rábban, a szeptember elsejei híradás szerint másutt egészen egyszerű eszkö­zöket vetettek be. „A bonyhádi kerület függetlenpárti jelöltje kétségkívül semmi tudomással nem bírt arról, hogy kortesei­nek némelyike mily hatalmas dikciót tar­tott itt-ott az ő érdekében. Közlök egyet szóról-szóra, úgy, miként a hely színén egy választópolgár érdemes hátára fek­tetett papírra gyorsírtam. »Tisztelt polgár­társak! A mi követjelöltünk nemcsak kí­vánni, hanem megválasztása esetén ki is fogja eszközölni a következőket: a só fontja legyen 2 krajczár, birkahúsé 5, marhahúsé 8. Államadó minden 105 fo­rint tiszta jövedelem után 15 krajczár. Stempli, százalék, illeték s minden efféle illetlenség eltöröltessék, de örökre. Az országutat csinálják a vándorczigányok, úgy sem dolgoznak semmit. A hadkötele­zettség szűnjék meg s csupán az legyen katona, akinek tetszik. Liter, méter, kilo­gramm menjen vissza országába, ahon­nan jött, hozassék vissza újra a becsüle­tes itcze meg a font. Végül kívánni fogja, hogy az adóvégrehajtók fogdostassanak össze mind«...” Nem tudom, a közeljövőben fog-e va­laki hasonló programmal föllépni, de ha igen, alighanem el lehetne mondani rá a Szekszárd Vidéke száznégy éves szep­tember 18-i humorát: „Régi újság. Egy franczia tudós felfedezte, hogy a teknő- czök három hétig el tudnak élni agyvelő nélkül. Hát ez is új felfedezés? Hisz van­nak köztünk elegen, kik 50-60 évig sem érzik e luxus portéka hiányát.” Csupán önmagukban kell bízniuk - tehetnénk hozzá -, legalább úgy, mint az ugyanitt talált másik humor főszereplőjének: Uram, az ön lakásán tűz ütött ki! - rohan be a kocsmáros egy pityizáló vendégé­hez. - Ugyan, ne tréfáljon barátom, hát kit akar bolonddá tartani? - felelte egyked­vűen a vendég -, hisz zsebemben van a kapukulcs...” Néha csak ehhez hasonló, de néha igazi bölcsesség rejlik a közmondások­ban. A Szekszárd Vidéke 1886. szeptem­ber 16-i száma lehetőséget ad arra, hogy ki-ki maga döntse el, mit vél felfedezni A Az én anyósom sem volt jó... (Sarkadi Emil rajza) nő a spanyol közmondásban című gyűjteményben: „Rút ember hamar kap szép asz- szonyt. A szerelem a szamarat is átkergeti a tűzön. A házas­ság olyan zsák, amelyben 99 vipera és egy angolna van. Mi­nél jobban szeretünk, annál boldogabbak vagyunk. Az ember asszony nélkül olyan, mint öszvér teher nélkül. Olyan asszonyt válassz, aki még nem oly öreg, hogy az ebédnél csemcsegjen, s aki nem oly fiatal, hogy mindig mosolyogjon. A menyekző napja utolsó nap gondok nél­kül. Jobb egy szegény ember leányát, mint egy gazdag em­ber cselédjét venni nőül. In­kább öreg emberhez menni, mint vén lánynak maradni. A férfi bors, mely a nyelvet eszi, az asszony hagyma, mely a nyelvet és a szemeket eszi. Az első asszony istentől, á második ember­től, a harmadik ördögtől való. Az anyós még akkor is keserű, ha cukorból készí­tik. Az én anyósom nem volt jó, de amikor én anyós lettem, nem volt jó a menyem. Ha a leány férjhez akar menni, csak egy nyelve van és hét karja, ha pedig egy hó­napig férjnél van, hét nyelve és egy karja. Az asszonyokról mindenki rosszat be­szél, mégis hozzájuk vonzza a szive. Aki­nek szép felesége van s szőleje az or­szágút mentén, soha sincs békén." Akinek ezek után a nőkből, akarom mondani a róluk szóló közmondásokból elege van, egy másik örökzöld témát ajánlunk figyelmébe - a rendőröket, azaz közülük is azt, aki kereken kilencven esz­tendeje szerepelt a Tolnamegyei Közlöny szeptember 4-i számában. „Az egyik nagyobb vidéki városka rendőrségénél esett meg a dolog, amely ép oly mulatságos, mint amilyen eredeti. A vallató kapitánynak egy konok fiatal zsivánnyal volt dolga. Keresztkérdés, faggatás annyi volt neki, mint elefántnak a csiklándozás. A kapitány belátta, hogy itt modern módon a dolog nem megy. Le­vezette az ifjút az egyik cellába, hogy ott a nyilvánosság kizárásával másképp val­lassa ki. A véletlen azonban úgy hozta, hogy abban a cellában ép akkor volt egy rab. A kapitány, hogy egyedül legyenek, szólt a rendőrnek: - Ki evvel az emberrel! A rendőr - mert nem hiába, hogy okos volt - átlátta a helyzetet. Mindazonáltal gondolta, nehogy a másik zsivány sejt­sen valamit a dologból, kellő formát adott s rákiáltott a rabra: - Mit keres maga itt? Mit akar? Pakkoljon, egy-kettő. Itt magá­nak nincs helye, hallja? Mars kifelé! Min­dig ott van, ahol nem kéne lenni! A rab egy kissé nézett, aztán fogta magát és el­ment. Ment, ment és kifelé a kapun - há­borítatlanul megszökött. Később vette csak észre a könnyű szabadulást az eszes rendőr és kereste a rabot, aki azonban már szívesen bocsátotta ren­delkezésre a nyomát, hogy a rendőr bot­tal üsse.” Egy évvel később egy másik eszes ál­lami alkalmazottat, egy halottkémet idé­zett a fenti lap: „A jelentésben a halál oka rovatban ez állt: meghótt, mert segítség nem vót. Az anyakönyvezető kérdi: - Az­tán, mondja csak, miből tudja megállapí­tani, hogy valaki tényleg meghalt? - Hát kérem, hogy ne tudnám, hisz csak látom, hogy sokan sírtak, márpedig csak az kö­rül sírtak, aki meghótt...” Dr. TÖTTÖS GÁBOR Intézkedő rendőr (Pogány Willy rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom