Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-29 / 233. szám
MA Eurázsiái 1988. szeptember 29. CSÜTÖRTÖK apróságok XXXVIII. évfolyam, 233. szám (5. oldal) ÁRA: 1,80 Ft KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. szeptember 27-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. szeptember 27-én Kádár János elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, valamint a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta:- Szűrös Mátyás előterjesztésében az időszerű külpolitikai és nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót;- Lukács János előterjesztésében a párt helyzetével, a pártélet és a belpolitika néhány időszerű kérdésével kapcsolatos tájékoztatót;- Nyers Rezső előterjesztésében a Központi Bizottság és a területi szervek mellett létesítendő tanácsadó testületekre tett javaslatot. Ezt követően a Központi Bizottság folyó ügyeket tárgyalt, és ajánlásokat fogadott el állami és közéleti tisztségek betöltésére. Átadás jövő márciusban Új piac, üzlethelyiségek épülnek Paks Kishegyen I. O A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette a tájékoztatást Grósz Károlynak az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában július 18-a és 27-e között tett látogatásáról. Hangsúlyozta, hogy a találkozók a magyar-amerikai és a magyar-kanadai kapcsolatok fejlődésének kiemelkedő eseményei voltak. A tárgyalások létrejöttében és sikerében a kelet-nyugati viszony általános javulása mellett fontos szerepet játszott a magyar reformpolitika és demokratizálódási folyamat iránt a tengerentúlon megnyilvánuló érdeklődés. A Központi Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Reagan elnökkel, Bush alelnökkel, Shultz külügyminiszterrel, Dukakis kormányzóval, valamint Mulroney kanadai miniszterelnökkel folytatott megbeszélések során megerősítették a kelet-nyugati és a kétoldalú kapcsolatok további javításának kölcsönös szándékát. Fontosnak tartja, hogy a látogatás politikai jelentősége mellett hozzájárult a gazdasági együttműködés további lehetőségeinek feltárásához. Felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell teremteni a kapcsolatok fejlesztéséhez szükséges minél kedvezőbb hazai feltételeket. Helyesli viszonyunk konstruktív alakítását az észak-amerikai magyarság párbeszédre és együttműködésre kész köreivel, ami a jövőben jelentős eleme lehet hazánk és a Nyugat szélesedő kapcsolatrendszerének. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a Grósz Károly és Nico- lae Ceausescu augusztus 28-i aradi megbeszéléseiről kapott tájékoztatást. Megerősítette a Politikai Bizottságnak azt az álláspontját, hogy politikailag indokolt volt elfogadni a találkozó szokatlanul gyors megtartására tett román javaslatot. Helyeselte, hogy az MSZMP főtitkára - a Politikai Bizottságtól kapott felhatalmazásnak megfelelően - á tárgyalásokon feltárta a magyar-román viszonyt terhelő valamennyi kérdést, és konkrét javaslatokat terjesztett elő kapcsolataink javítására, együttműködésünk fejlesztésére. A Központi Bizottság hangsúlyozta: a megállapodások tényleges értékét valóra váltásuk adhatja meg. Szükségesnek ítéli meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar-román kapcsolatokban változatlanul a rendezett viszonyra és az együttműködés fejlesztésére törekedjék. Tartsa napirenden kapcsolataink kulcsfontosságú kérdéseit, mindenekelőtt a romániai magyar nemzetiség egyéni és kollektiv jogainak szavatolását, a Romániából hazánkba menekültek helyzetének megnyugtató rendezését, valamint az úgynevezett településrendezési terv nemzetiségi vonatkozásainak felülvizsgálatát. A Központi Bizottság rámutatott, hogy a román fél érvényben levő államközi megállapodásokat nem tartott be, amikor egyoldalúan bezáratta a kolozsvári magyar főkonzulátust és nem teszi lehetővé a bukaresti Magyar Kultúra Háza megnyitását. Egyidejűleg felkéri az illetékes magyar állami szerveket, hogy vizsgálják meg tennivalóikat a kétoldalú kapcsolatok területén, és lépjenek fel kezdeményezően a vitás kérdések megoldásáért, a két nép érdekeinek megfelelő kapcsolatrendszer és együttműködés kialakításáért. A testület hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika feladata a határainkon túl élő magyarság sorsának figyelemmel kísérése. Ez összhangban van a nemzetközi normákkal és megállapodásokkal, valamint a jószomszédi viszony kialakítására és elmélyítésére irányuló törekvésekkel. A Központi Bizottság tájékoztatást kapott Grósz Károlynak a Német Demokratikus Köztársaságban tett szeptember 8-9-i látogatásáról, az Erich Ho- neckerrel folytatott megbeszélésekről. Megállapította: országaink kapcsolatai a szocialista építés nemzeti sajátosságainak kölcsönös tiszteletben tartása és a közös vonások összekötő szerepének erősítése alapján fejlődnek. A testület rámutatott, hogy megkülönböztetett jelentősége van a tudományos és műszaki kapcsolatok fejlesztésének, a két ország érdekeit hatékonyan szolgáló korszerű gazdasági együttműködési formák kialakításának. A látogatás során kifejezésre jutott, hogy Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság egyaránt fontosnak tartja az európai enyhülés és együttműködés elmélyítését, a haderők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének mielőbbi megkezdését. O A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy hazánk érdekelt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozójának eredményes befejezésében; a helsinki folyamathoz kapcsolódó konferenciák és megbeszélések összehívásában. Nagyra értékeli a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség közötti megállapodás létrejöttét. Magyarország és az EGK kapcsolatainak szerződéses rendezését jelenti a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodás aláírása, illetve a diplomáciai kapcsolatok felvétele. E lépés jelzi külpolitikánk nyitottságát, az (Folytatás a 2. oldalon.) Éveken keresztül szinte minden lakossági fórumon elhangzott: az egykori község méretére szabott piac nem elegendő az egyre gyarapodó Paks lakóinak. Ráadásul ez a régi piactér az óvárosban fekszik, a lakótelepen élők zöldség-gyümölcs ellátása pedig meglehetősen kedvezőtlen. Ezért döntött úgy a városi tanács, hogy a Kishegyen helyezik el az új létesítményt, enyhítve ezzel több ezer ember gondján. Az új piac terveit Zsigmond Ágnes, a Makona tervező kisszövetkezet munkatársa készítette el, ami nagyon igényes iparosmunkát követel. így a generálkivitelezőtől, a költségvetési üzemtől alvállalkozóként a Paksi Építőipari Kisszövetkezet vette át a munkát, és mint azt az arra járók, helyiek tapasztalhatták, alapos hozzáértéssel végzik. Szinte nem is építészet, hanem téglaszobrászat ez, amitől, valljuk meg, napjainban elszoktak az iparosok. A sok-sok boltív, ravasz szerkezeti megoldások a kőműveseknek, ácsoknak komoly feladatot jelentenek ugyan, de a város lakóit egy esztétikus, hangulatos építménnyel gazdagítják. A fedett piaccsarnok mentén ugyanis húsz négyzet- méteres üzlethelyiségeket is kialakítanak, ahol többek között egy OTP-fiók, totó-lottó helyiség és nyilvános WC is helyet kap. Az üzlethelyiségeket egyébként már korábban meghirdették, az akkori jelentkezők még 15 ezer forintos négyzetméterenkénti áron jutottak volna hozzá. Mivel ez az összeg mára duplájára emelkedett, sokan visszaléptek, tanácsi beruházásban készülnek el az üzletek, az értékesítésre, vagy amennyiben nincs érdeklődés, a bérbeadásra csak ezután kerül sor. A közel 1000 négyzetméteres alapterületű épületegyüttest a jövő év márciusában tervezik átadni, és az elképzelések szerint az év közepén nyit. Arról még nem döntöttek, hogy a hét melyik napján tartsák az új helyen a piacot, valószínű, hogy a hagyomány, a megszokás segít majd ebbeji: Pakson ugyanis emberemlékezet óta kedden és pénteken van nagypiac. -tzs-kaPhilipp Jenninger Budapesten Philipp Jenninger, a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének (Bundestag) elnöke Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének meghívására szerdán hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. A Ferihegyi repülőtéren az NSZK politikust Stadinger István fogadta. Jelen volt dr. Hans Alfred Steger, az NSZK budapesti nagykövete. Röviddel megérkezése után Philipp Jenninger koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlékművén a Hősök terén. Ezt követően megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások a Parlamentben. Magyar részről Stadinger István, valamint Réger Antal (országos lista) és Sin- kovics Mátyás (Budapest 2. vk.) ült tárgyalóasztalhoz. Az Országgyűlés elnöke bevezetőben emlékeztetett arra, hogy ez idáig a NSZK és a magyar parlament közötti kontaktus jobbára a bizottságok közötti kapcsolatokban öltött testet. Az együttműködés továbbfejlesztésére kitűnő alkalom a mostani elnöki találkozó. Két évvel ezelőtt elődje, Sarlós István járt az NSZK-ban, de a Bundestag elnöke most először látogatott el hazánkba. Stadinger István ezt követően áttekintést adott a magyar választási rendszerről, majd részletesen szólt arról, milyen feladatok várnak a képviselőkre az elkövetkezőkben. A nap folyamán Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ugyancsak fogadta Philipp Jen- ningert. A Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének elnöke megbeszélést folytatott Pozsgay Imre államminiszterrel. Mindketten problémáktól mentesnek minősítették a két ország közötti kapcsolatokat, s kiemelték a nemzetközi fórumokon való együttműködés, s az állampolgárok közötti közvetlen, személyes kontaktusok jelentőségét. Pozsgay Imre ezt követően tájékoztatást adott hazánk belső helyzetéről, hangsúlyozva, hogy a reformfolyamat előrevitelében nagy jelentősége van a nyíltságnak, amelytől stabilizáló hatást és társadalmi együttműködést várunk. A találkózon jelen volt Hans Alfred Steger és Horváth István. Az NSZK-beli politikus és kísérete a kora esti órákban felkereste a svájci-magyar érdekeltségű Würth Szereléstechnika Kft-t, amelynek cégbejegyzése a közeli napokban várható. Fegyvert s vitézt... De időszerű-e ma fegyvert s vitézt énekelni, mint tette ezt annak idején a költő és hadvezér, Zrínyi Miklós? Hiszen napjainban se török, se osztrák nem fenyeget bennünket, mindkét országgal mondhatni barátiak a kapcsolataink. És nem csak e kettővel. Úgyszólván a Föld minden államával hasonlóan jó kontaktus kialakítására törekszünk. Az is köztudott, hogy manapság egy-egy ország erejét mind kevésbé katonáinak száma, az általa birtokolt haditechnika színvonala határozza meg. E téren fontosabb gazdaságának teljesítőképessége, belső stabilitása. Szükség van-e hát hadseregekre? Tulajdonképpen nincs... és mégis. Annyit beszéltek, írtak - Irtunk mi is - a teljes leszerelésről, a fegyverektől mentes világról, ennek ellenére tény, hogy mindez napjainkban és a közeljövőben nem egyéb illúziónál. Márpedig most egyáltalán nem az illúziók világát éljük, nagyon is reális kihívásokra kell gyors és hatékony választ adnunk nap mint nap. Ha a válaszunk rossz vagy késik, súlyos következményekkel kell szembe néznünk. Sokszor és sokan felteszik a kérdést: Minek nekünk hadsereg? A nagyok küzdelmébe mi úgyse tudnánk beleszólni, akkor meg miért pocsékoljuk a milliárdokat? A válasz egyértelmű: a katonai potenciál, ha hátrébb szorult is a rangsorban, nem elhanyagolható tényező. Egyelőre minden országnak szüksége van fegyveres erőre, többek között a belső rend fenntartására. így van ez társadalmi berendezkedéstől, ideológiától függetlenül. Szerencsére a hadseregek támadó funkciója egyre inkább háttérbe szorul, a védelmi jelleg pedig erősüdik. E célokat szolgálja a Magyar Néphadsereg is, amelynek fenntartására nem kis összegeket költünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez utóbbiakat mire, hogyan használják fel. E téren is cél az ésszerűség, a hatékonyság, a takarékosság. Tudom, most sokakban felmerül, hogyan lehet még jobban takarékoskodni, hiszen eddig is csak erőfeszítések árán lehetett fenntartani a technikai színvonalat, úgy ahogy tisztességesen megfizetni a hivatásos állományt. A szükség sok mindenre rákényszerít bennünket, és e feladatok megoldására is csak azok jelenthetik a garanciát, akik hivatásos meg sorkatonaként teljesítik önként vállalt vagy a törvény által rájuk rótt kötelességüket. A fegyveres szolgálatról ál- és valódi pátosszal átitatott mondatot elmondtak, leírtak már, különösen így szeptember 29-e, a fegyveres erők ünnepe táján. Engedtessék meg, hogy most ezeket mellőzzük, hiszen akikről szó van, a szolgálatot, a munkát nem pátosszal, hanem a mindennapok kemény realitásaként élik meg, végzik el, a néphadseregben, a határőrségnél, a rendőrségnél, munkásőrségnél, a tűzoltóságnál... Hogy szükségünk van rájuk, az egy pillanatig sem kétsé ges. Éppen ezért, amikor az általuk mindennap használt köszöntéssel kívánunk nekik erőt, egészséget, tudjuk, hogy ezzel nemcsak őket, de magunkat is megtiszteljük.- gy Játék a formákkal, avagy komoly szakmai feladat az építőipari szövetkezet szakembereinek
