Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

2 ÍvÉPÜJSÁG 1988. szeptember 29. KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról.) európai együttműködés iránti érdekelt­ségünket és elkötelezettségünket. Az egyenjogúság követelményeit szem előtt tartó megállapodás emellett fontos kül­gazdasági hozzájárulás lehet stabilizá­ciós és kibontakozási programunk ered­ményes végrehajtásához. A Központi Bizottság aggodalmát fejezte ki a közel-keleti helyzet ren­dezésének elhúzódása, az Izrael által megszállt területeken kibontakozott népi mozgalommal szemben alkalmazott el­nyomó intézkedések miatt. Megállapítot­ta, hogy a térség tartós békéjének csak a realitásokat elfogadó, kompromisszum­ra kész magatartás, a valamennyi érde­kelt fél részvételével megrendezendő nemzetközi konferencián kidolgozásra kerülő politikai megoldás lehet az alapja. A Központi Bizottság támogatásáról biztosította a magyar-izraeli kapcsolatok bővítésére irányuló külpolitikai lépése­ket. Helyesli a Koreai Köztársasággal lét­rejött megegyezést a konzuli jogkörű kereskedelmi képviseletek kölcsönös lé­tesítéséről. A realitásokat figyelembe ve­vő diplomáciai kezdeményezések - ha­zánk közvetlen érdekeinek szolgálatán túl - hozzájárulhatnak a helyi válsággó­cok problémáinak rendezéséhez. A Központi Bizottság üdvözli az Irak és Irán közötti tűzszüneti megálla­podást, mint a háborús konfliktus békés rendezéséhez vezető első lépést. Kifejezi reményét, hogy részvételünk a fegyver- szünetet ellenőrző ENSZ-erők munkájá­ban hozzájárul hazánk és a két érintett ország kapcsolatainak sokoldalú fejlő­déséhez is. I la A Központi Bizottság megtárgyalta és elfogadta a párt helyzetéről, a pártélet és a belpolitika néhány időszerű kérdéséről szóló tájékoztatót. O Megállapította, hogy a tagkönyv- cserével kapcsolatos feladatokat a pártszervek, az alapszervezetek, az egyéni beszélgetést végző csoportok és az apparátus dolgozói nagyfokú politikai felelősséggel, szervezetten hajtották végre. A párttagokkal folytatott véle­ménycsere, a tagság javaslatai és kezde­ményezései fontos változások erjesztői- nek bizonyultak, nagymértékben hozzá­járultak az országos pártértekezlet ösz- szehívásához és annak döntéseihez. A tagkönyvcsere jelentős politikai ér­téke, hogy a tagság döntő többsége a párthoz való tartozás mellett foglalt állást. Kezdeményezte a párt megújítását, és ki­fejezte, hogy cselekvőén részt kíván ven­ni ebben a folyamatban. A tagkönyvcse­re időszakában több mint 73 ezer sze­mély, a tagság 8,3 százaléka került ki a pártból. A taglétszám június 30-án 816 622 volt. A párttagság jelenlegi ösz- szetétele lehetővé teszi, hogy az MSZMP szilárd munkásbázisú, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben jelentős befolyást élvező tömegpártként működjön. A Központi Bizottság felhívja a párt­szervezetek és a párttagok figyelmét ar­ra, hogy a politizálás más teendői köze­pette - és éppen azokkal összefüggés­ben is - több energiát és nagyobb figyel­met fordítsanak az új tagok felvételére. Különösen fontos az, hogy a párt politikai vonzerejét növelve meggyorsítsuk a fiatal korosztályok közeledését a párthoz, és javítsuk a tagságon belüli arányukat. @ Az országos pártértekezlet vitájá­nak és állásfoglalásának központi kérdése a politikai intézményrendszer átalakítása volt. A Központi Bizottság en­nek érdekében az elmúlt négy hónapban megfelelő kezdeményezéseket tett. Meg­kezdődött az alkotmány felülvizsgálata. Kidolgozásra került és ma már széles kö­rű társadalmi vita tárgya a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvény terve­zete. Elkészült és a közeljövőben nyilvá­nosságot kap az új választójogi törvény tervezete is. Az állami életben sok tekin­tetben újszerű gyakorlat honosodott meg. A szakszervezeti mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Haza­fias Népfront és más társadalmi szerve­zetek és mozgalmak is hozzákezdtek munkájuk megújításához. Mindennek eredményeképpen nyitott, demokratikus közélet van kialakulóban. Bővül a tér a különböző érdekek és nézetek kifejtésé­re és ütköztetésére. A Központi Bizottság rámutat, hogy hosszabb folyamatról van szó, a végle­ges eredmény még nem érzékelhető, ez azonban nem lehet türelmetlenség forrá­sa. Törvényszerűnek kell tekinteni, hogy e folyamat kezdeti stádiumában a véle­mények polarizálódnak. Ezt a párton be­lül és kívül is egyaránt tapasztaljuk a poli­tikai, a gazdasági és a társadalmi élet minden területén. A Központi Bizottság emlékeztet az or­szágos pártértekezlet állásfoglalására, amely szerint a néphatalom érvényesü­lésének és gyakorlásának feltétele és eszköze a párt vezető szerepére épülő szocialista pluralizmus. Ezt tekinti mér­cének a politikai intézményrendszer megújításában. A közhangulatot erőteljesen befo­lyásolják a gazdaság elégtelen tel­jesítményéből fakadó társadalmi feszült­ségek, a romló életkörülmények. A több mint másfél évtizedes folyamat negatív következményeit, a külső és belső gaz­dasági egyensúly hatalmas mértékű megbomlását nem lehet egy-két év alatt meg nem történtté tenni. Gazdasági moz­gásterünk lényegesen szűkült. Az állami irányító szerveknek egyértel­műen és kiszámíthatóan kell szabályoz­niuk a gazdasági folyamatokat. A közvé­leménynek, a gazdálkodó szervezetek­nek meg kell érteniük, hogy az ország jö­vőjéért viselt felelőssége miatt a kor­mánynak nincs lehetősége és joga mes­terségesen életben tartani a nemzetközi­leg is leértékelődött termelést. A gazda­sággal összefüggő vitákban bizonyos torzulás figyelhető meg. Túlsúlyban van­nak az elosztással kapcsolatos kérdé­sek. Érdemtelenül kevés figyelem fordul a vállalkozás, a gazdálkodás, a termelés felé. Uralkodóvá vált a helyi érdekek fenntartás nélküli képviselete, a könnyí­tésekért, a kivételekért, a változtatási kényszerrel szembeni fellépés. A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munkavállalók kollek­tív érdekképviseleti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok - köztük a sztrájk - megoldási mechanizmusainak pontos, törvényi szabályozását. Ugyan­akkor rámutat: a munkabeszüntetések minden esetben anyagi károkat okoz­nak, ezért elkerülésük társadalmi érdek, és a konfliktusok megoldásában részt vevő partnerek felelőssége is. O A Központi Bizottság a pártértekez­let állásfoglalásának megfelelően továbbra is kezdeményezi és ösztönzi a politikai intézményrendszer és a gazda­ság reformját, a szocialista pluralizmus megteremtésének folyamatát. A párttag­jainak és szervezeteinek fel kell készül­niük a kialakulóban levő többoldalú poli­tikai életben való eligazodásra és helytál­lásra. A Központi Bizottság a közelmúlt politikai eseményei közül figyelmet érdemlő és további elemzést igénylő kér­désnek tartja az Új Márciusi Front felhívá­sát, az alternatív környezetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak tevékenységét és azt, hogy a Magyar Demokrata Fórumot az alapítók szervezetté nyilvánították. A Központi Bizottság a pártszervezetek és tagjaik, az állami szervekben, a társadal­mi szervezetekben dolgozó kommunis­ták magatartásához a következő kiindu­lási alapot kívánja nyújtani: A Központi Bizottság támogatja, hogy az állampolgárok az alkotmány és a tör­vények keretei között élhessenek politi­kai jogaikkal, beleértve a gyülekezéshez és az egyesüléshez'való jogot. Egyúttal hangsúlyozza, hogy pártunk viszonyát az egyes szervezetekhez a szavak, a politi­kai deklarációk mellett elsősorban a tet­tek, a cselekedetek határozzák majd meg. Az MSZMP a nemzetet gyötrő prob­lémák szocialista megoldása érdekében változatlanul párbeszédre, a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Célja a nemzeti közmegegye­zés újjáteremtése és nem a nép megosz­tása. Figyelmét ugyanakkor nem kerüli el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, amelyek szán­déka a párbeszéd meghiúsítása, a fe­szültség élezése; egyes esetekben fel­lépnek szocializmusellenes csoportok is. Az MSZMP elutasítja az agresszív, anti­demokratikus, az új politikai kultúrához méltatlan módszereket. Támogatja a kor­mányt, az állami szerveket a törvényes­ség fenntartásában. A helyi pártszervezetek a tagság ta­pasztalataira és véleményére támasz­kodva maguk mérlegeljék a működési te­rületükön alakuló különböző csoportok tevékenységét. Adjanak útmutatást a párt tagjainak más szervezetek nyílt fóru­main való vitázó részvételhez. Rendsze­resen vitassák meg a kialakult helyzetet és kellő rugalmassággal határozzák meg teendőiket. A Központi Bizottság ehhez folyamato­san biztosítja a pártszervezetek össze­hangolt fellépéséhez szükséges politikai irányelveket. A Központi Bizottság azzal számol, hogy a párton belüli viszonyok át­alakítása, a párt demokratikus megújulá­sa hosszabb folyamat. Bátorítja a tagságot, a testületek tag­jait, hogy olyan egyéniségeket válassza­nak meg tisztségviselőknek, akik képe­sek közösségeik elismert vezetőiként, önálló arculattal képviselni és érvényesí­teni a párt politikáját. Céljaink eléréséhez nélkülözhetetlen a párt politikai és cselekvési egysége. Az egység fogalmához tapadt számos előítélettől és leegyszerűsítéstől meg kell szabadulnunk. Természetesnek kell te­kintenünk, hogy mozgalmunk sokszínű, és ennek a lényegi ügyekben kell egy­séggé alakulnia. Ismét sajátos kétfrontos küzdelem feltételei között dolgozunk. Sem azt az irányzatot nem fogadjuk el, amely túlzottnak tekinti az országos párt­értekezleten született elhatározásokat és a nyomukban kibontakozó gyakorlatot, sem azt, amely a politika minden létező és működő elemét revízió alá kívánja venni. A különböző nézetekkel, áramlatokkal és az ebből eredő vitákkal ugyanakkor a párton belül is hosszabb távon együtt kell élnünk. A Központi Bizottság emlékeztet rá: az országos pártértekezlet hitet tett a párt politizálóképességének fejlesztése mel­lett. Ennek fő erejét a közös politikai elvek és célok talaján álló, önállóan működő pártszervezetek képezik. Ebben az irányban kell haladnunk. III. A Központi Bizottság elfogadta a Köz­ponti Bizottság és a területi pártszervek mellett létesítendő tanácsadó testületek­re vonatkozó javaslatot. Elhatározta, hogy létrehozza saját tanácsadó testüle­tét, a megyei pártbizottságoknak pedig ajánlja, hogy mérlegeljék hasonló testü­letek megalakítását. Rámutatott, hogy a megalapozott dön­téshozatal egyik elemévé válhat szakér­tői tanácsadó testületek működése. A ta­nácsadás az előzetes ellenőrzés esz­közeként hozzájárulhat ahhoz, hogy a döntéseknél számba vegyék a különbö­ző véleményeket, beleértve a párton kívül kialakult nézeteket, felfogásokat is. A po­litika szintjére emelt és jól működő szak­értői tanácsadás teljesebbé teszi a párt­demokráciát. A Központi Bizottság megbízta a Politi­kai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tanácsadó testület személyi össszetéte- lére. Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából Tegnap a Tolna Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság ünnepi megemlékezést tartott a fegyveres erők napja alkalmából Szekszárdon, a régi megyeháza nagyter­mében. A Himnusz elhangzása után Rip­pert György, a megye polgári védelmi pa­rancsnokának politikai helyettese köszön­tötte a megjelenteket, köztük Komáromi Ist­ván vezérőrnagyot, a Hátországi és Polgári Védelem országos parancsnokát, majd ünnepi köszöntőt mondott. Ezután Komá­romi István vezérőrnagy a honvédelmi mi­niszter nevében a Tolna megyei parancs­nokság részére A polgári védelem élenjáró parancsnoksága kitüntető címet adta át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fo­kozatot adták át Kelemen Istvánnak, a Tol­na Megyei Tanács mezőgazdasági osztá­lya vezetőjének. Ezüst fokozatot kapott Ta­kács István a Tolna Megyei Tanács keres­kedelmi osztályának vezetőhelyettese, drT Tóth Rudolf, a Tolna Megyei Tanács egész­ségügyi osztályának főelőadója, valamint Hegedűs János, a Tolna Megyei Tanács ipari osztályának főelőadója. Tamási város Polgári Védelmi Parancsnoksága Kiváló ki­tüntető címet, Szekszárd és Dombóvár Pol­gári Védelmi Parancsnoksága pedig Élen­járó kitüntető címet kapott Az ünnepség a Szózattal fejeződött be. * A kubai forradalmi fegyveres erők mű­vészegyüttese szerepelt kedden este a szekszárdi Babits Mihály művelődési köz­pontban. A szigetország tánc- és énekmű­vészetéből ízelítőt adó, nagy sikerű műsor­ra a fegyveres erők napja alkalmából került sor. * A fegyveres erők napja alkalmából Szekszárdon a koszorúzás ma délelőtt 10 órakor lesz a Béla téri 1848-49-es emlék­műnél. Az ünnepségre négy történelmi zászlót - egy Árpád-korit, egy Rákóczi- zászlót, egy ’48-as és egy ’19-es zászlót - vonnak fel az emlékműnél. A helyőrségpa­rancsnok fogadása után kerül sor a koszo­rúk elhelyezésére, majd parancskikérés és végül díszmenettel zárul 1848. szeptember 29-i fényes győzelem 140. évfordulója alkalmából tartandó koszorúzási ünnep­ség. Az 1988. évi gazdálkodás időarányos tapasztalatai Tolna megyében írta.: Tamás fstvánné, a megyei pártbizottság titkára A gazdasági munka középpontjába 1988-ban megyénkben is a népgazdasági terv legfőbb prioritásából, az egyensúly és szerkezetváltás együttes követelményéből és a gazdasági-társadalmi kibontakozási programból adódó feladatok teljesítése került. Évinduláskor a vállalati gazdálko­dást rengeteg új hatás érte. A gyökeresen megváltozott közgazdasági környezet je­lentős többletmunkát hozott, a korábbinál is nagyobb bizonytalansággal járt a tervké­szítésben, s megfelelő alkalmazkodási időt igényelt. Nem kis csalódást okozott, hogy a gazdálkodók mozgástere nem nőtt az előre beígért mértékben, sőt évközben újabb, fe­szültségeket okozó rendelkezések szület­tek (forintleértékelés, rubelexport-támoga­tás csökkentése). A stabilizációs program megvalósulását szolgáló központi intézke­dések megnövelték a lakosság terheit is. A reálbérek csökkenése, a foglalkoztatási gondok erősödése, az életkörülmények nehezedése érezhetően rontották a köz­hangulatot. Az év eddig eltelt időszakának tapaszta­latai alapján megyénk gazdaságának hely­zetéről az összkép továbbra is kedvező. Nőtt a termelés, a tőkés export, javult a ter­melékenység, nincsenek éles foglalkozta­tási gondok. Ugyanakkor a gazdasági fo­lyamatokat részleteiben elemezve nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vállalati alkalmazkodóképesség eltérő. A kor­mányzati intézkedések, a piaci hatások kü­lönbözőképpen érintik a gazdálkodókat így előfordulhat hogy a ma még stabilnak tartott vállalat pozíciója is rövid időn belül megváltozik, hogy bármely gazdálkodó kri­tikus helyzetbe kerülhet, ha nem képes megfelelni a változó feltételeknek. A me­gyei féléves számok mögött a kép megle­hetősen ellentmondásos, pozitív és negatív tendenciákat egyaránt mutat. Az iparban a vállalatok, szövetkezetek közel felénél nőtt a termelés (tavaly ilyenkor 63%-ánál), viszont az atomerőmű nélkül számítva nincs termelésbővülés. A terme­lés tárgyi feltételei nem javultak, ezzel ösz- szefüggésben a vállalatközi termelési-érté­kesítési kapcsolatok sem. Kedvező a kon­vertibilis export növekedése, bár ennek di­namikája jóval mérsékeltebb az előző évi­nél és lényegesen alacsonyabb az orszá­gos átlagnál. A megyei ipar szocialista ex­portja a népgazdasági céloknak megfele­lően alacsonyabb az 1987.1. félévinél. A ru­bel elszámolású exporthoz kapcsolódó pénzügyi hidak újabb szigorítása tovább rontja a jövedelmezőséget. Az állami ipar kivitele mindkét relációban csökkent, a szövetkezeteknél viszont nőtt, ezen belül is különösen magas a konvertibilis export di­namikája. A júliusi forintleértékelés tényle­gesen exportösztönző hatású, de negatí­van érinti azokat a gazdálkodókat, ahol nagyarányú a közvetlen import, mert a veszteségmérséklés érdekében terme- lőiár-emelést eszközölnek, s így az intézke­dés végső soron inflációgerjesztő hatású. Az iparvállalatok nyereségében - a meghirdetett elvek ellenére - nőtt az állami támogatás tartalom, bár ez elsősorban csak néhány vállalatot érint Az exporttá­mogatásokon felüli állami támogatás jelen­tős mértékben csökkent. Az ár- és adóre­formnak a gazdálkodásra gyakorolt hatá­sai még nem minősíthetők teljességgel. Az ÁFA rendszere alapvetően bevárt, a sze­mélyi jövedelemadó progresszivitása szé­les körben visszafogja a teljesítményeket. A vállalatok jövedelmi pozícióiban erőteljes a differenciálódás. A korábbi évhez képest nőtt a veszteséges vállalatok száma. Tud­juk, hogy a félévi mérlegek alapján nem le­het messzemenő következtetéseket levon­ni, de ez a tény is utal egy-két gazdálkodó megváltozott helyzetére. A termékszerkezet-korszerűsítés Tolna megyében is lassan halad, az új termékek aránya rendkívül alacsony. Mivel a gazda­sági környezetben nem érvényesül kellő ösztönzés, kényszer a váltásra, s a kialakult termékstruktúra jelenleg is piacképes, nem ritka az a szemlélet sem, hogy nincs szük­ség termékszerkezet-váltásra, illetve nincs is rá pénzügyi forrás. Az elmúlt 2 évben a megyei székhelyű iparvállalatok árbevételének 92%-a a vál­tozatlan formában gyártott termékek érté­kesítéséből származott. Kétségtelen,-hogy a műszaki fejlesztés forrásai a vállalatok többségénél szűkösek, drágult a beruhá­zás, magas a hitelkamat, sok az adminiszt­rációs kötöttség, mégis szükség van a vál­lalati magatartásban egy hosszabb távú szemléletre, egy ún. „több lábon állásra" sőt, mozgásra, új piacok, igények felkutatá­sára. Igaz, hogy ehhez liberalizáltabb felté­telrendszer is kell, amelynek követelése most a jövő évi szabályozók kialakításánál is egyre nagyobb teret kap. Szerencsére megyénkben is vannak jó példák a gyárt­mányszerkezet korszerűsítésére, a piaci igényeket jobban kielégítő, jó minőségű termékek választékának bővítésére. (BVK, Simovill, Color Ip. Szöv., Tejipari Vállalat, stb.) A megyében nincsenek jelentősebb fog­lalkoztatási gondok, bár egyre több jelen­ség utal a munkaerőpiac strukturális és te­rületi feszültségeinek növekedésére. A vál­lalatok munkaerőigénye csökkent, a mun­kaközvetítő helyek forgalma növekszik. A nyilvántartásba vett, munkaviszonyban nem álló állást keresők száma 250-300 fő. Romlottak a pályakezdők elhelyezkedési esélyei. A gazdálkodóknál jelentősebb lét­számleépítések egyelőre nincsenek, a fog­lalkoztatottak létszámának csökkenése el­sősorban a természetes munkaerőmozgás következménye. A foglalkoztatáspolitika jelenlegi eszközrendszerében, sajnos, ma a munkahelyteremtésre van legkevesebb mód, enélkül azonban csak a feszültségek tüneti kezelése lehetséges. A foglalkoztatá­si gondok várható növekedése miatt fon­tosnak tartanánk a szakképzés korszerűsí­tését, az átképzés, munkahelyteremtés ösztönzését. Ezen túlmenően azért is, mert így is elősegíthetjük a külpiaci lehetőségek kihasználását, a háttéripari termelés a koo­peráció, a szolgáltatások területén meglé­vő „vákuumok” kitöltését. Az építőiparban a kapacitáslekötés fo­lyamatos volt, a termelés a bázist és a ter­vezettet meghaladja. Az egyes szakszere­lőipari kapacitások hiánya miatt a tervezett átadási határidők az állami építőiparban nem minden esetben voltak tarthatók. Mezőgazdasági nagyüzemeink gazdál­kodásában továbbra is jelentős szerepet kapott az érdekeltségi, piaci viszonyoknak megfelelő termelési szerkezet alakítása, ezen belül a gabona-húsprogramban való eredményes részvétel, s a fehérjebázis megteremtéséhez történő hozzájárulás. Nőtt a gabona, elsősorban kukorica, vala­mint a szója és a magborsó vetésterülete. Az általában kedvező téli és tavaszi időjá­rás hatására az átlagtermések jók, az őszi búza eredménye minden eddigit meghala­dó (6,293 kg/ha). Sütőipari értéke ugyan elmarad az előző évek átlagától, a többlet- termelés azonban többszörösen kompen­zálja azt. A nyári aszályos időjárás mező- gazdasági nagyüzemeinkben a becslések szerint több százmilió Ft-os árbevételki­esést okoz, amit a kalászosok többletter­mése és az állattenyésztés sem képes el­lensúlyozni. Előreláthatólag kedvező szőlőtermelés várható - az átlagtermést 6,6 tonna körül jelzik a szakemberek -, viszont az ismert alacsony felvásárlási árak árbevételkiesést okoznak. A megye állatlétszámában az I. félévi adatok a szarvasmarha-állománynál visszaesést, sertésnél növekedést mutat­nak az előző év hasonló időszakához ké­pest. A Szekszárdi Húsipari Vállalat az I. fél­évben a tervezetthez viszonyítva több ser­tést vásárolt fel, a szarvasmarhánál viszont lemaradás van. Az országszerte csökkenő vágóállatállomány, a szabadon alakítható felvásárlási árak miatt jelentősek az ún. „keresztfelvásárlások’’. A vállalat felhasz­nálásának egy részét megyén kívüli terület­ről vásárolja fel, miközben jelentős számú sertést, szarvasmarhát visznek ki a megyé­ből. A mezőgazdaság anyagi-műszaki ellá­tása terén továbbra is feszültségek voltak. A forrásszűkítő, beruházásmérséklő kor­mányzati intézkedések hatására mezőgaz­dasági nagyüzemeink fejlesztései és re­konstrukciós munkálatai csökkentek. A csökkenő likviditási képesség ellenére is az üzemek pénzügyi helyzete kielégítő volt A kormány pénzszűkítő politikája követ­keztében a vállalati gazdálkodásban az év elején kisebb zavarok keletkeztek. Mindez a vállalatokat megfontoltságra intette, felér­tékelte a pénzzel rendelkező gazdaságok pozícióit mozgási szabadságát Az is elő­fordult, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás között hiteleztek. A magas kama­tok miatt drágult a hitel, ezzel is gerjesztve az inflációt. A hitelellátás a félév végére javult A ke­reskedelmi bankok számának növekedé­sével megindult egy vállalati átrendeződés a bankok között, ami a versenyre, az üzleti kapcsolatok alakulására várhatóan ösz­tönzőleg hat a későbbiekben is. A lakossági pénzfolyamatokat alapve­tően a reálbérek csökkenése, az inflációtól való félelem befolyásolta. A lakosság ki­adásai a bevételeknél nagyobb mértékben növekedtek. A magas infláció arra kény­szeríti a megtakarítással rendelkező lakos­ságot, hogy költsön, a lehetőségekhez mérten időtálló, értéket megőrző vásárlá­sokat, kedvezőbb pénzelhelyezési lehető­séget keressen. Továbbra is kevés az üzleti vállalkozásokba bevonásra kerülő lakos­sági tőke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom