Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

1988. szeptember 22. tIéPÜJSÁG 3 Adós fizess! Ha tudsz... Akinek nincs lakása, vagy a meglévőt tűrhetetlenül kicsinek, esetleg alacsony komfortfokozatúnak tartja, nagy adósságterhet is vállal. Néha erőn fölül is. Az egy­millió forintot többnyire meghaladó lakásárak úgy jönnek csak sokszor össze, ha a család minden lehetséges pénzforrást igénybe vesz a munkahelyi kölcsöntől a tanácsi támogatásig, a kedvezményes kamatú hosszú lejáratú kölcsön maximu­máig, s ha még ez sem elég, akkor a kedvezményesnek és hosszú lejáratúnak nem nevezhető bankhitelig. így fordulhat elő, hogy 6-8 ezer forintos havi törlesz­tőrészletet is kell fizetnie egy családnak, amelynek a jövedelme esetleg csak 12 vagy 15 ezer forint. A nyár közepén életbe lépett hitelkamat-emelés és lejárati idő csökkentés óta a helyzet tovább romlott. Bár általánosítani nem lehet, megfi­gyelhető az a tendencia, hogy az adósok egyre leterheltebbek, fizetésüknek egy­re nagyobb hányadát fordítják hiteltörlesztésre. Az OTP Tolna Megyei Igazgatóságának adatai szerint megyénk lakossága átla­gosan jövedelmének 20 százalékát költi a pénzintézeteknél felvett kölcsönei és azok kamatai törlesztésére. Ezen belül természetesen jelentős szórás, hiszen vannak, akiknek nincs törlesztési kötelezettségük, és vannak olyanok is, akik jö­vedelmüknek csaknem a felét kénytelenek erre a célra fordítani. Ez utóbbi eset úgy fordulhat elő - mivel a hitel törlesztörészlete csak az adós havi jövedelmé­nek harmadrészéig terjedhet - hogy egy-egy kölcsönügyben adóstársak is be­szállnak, mert csak az ő együttes jövedelmük nyújt kellő fedezetet a hitel visszafi­zetésére. Előfordulhat olyan eset az OTP-nél, hogy az adóson kívül két adóstárs és három kezes is kellett egy ügylet lebonyolításához. Az elmúlt évben a lakosság megyénkben összesen kettő és fél milliárd forint hi­telt vett igénybe a lakossági ügyekkel foglalkozó pénzintézeteknél, 600 millió fo­rinttal többet, mint az azt megelőző időszakban. Ekkor fogalmazódott meg elő­ször: a lakosság eladósodása nő. 1988-ban a hiteligény ugyan várhatóan ismét az 1986-os szint körül fog alakulni - mivel a múlt évben sokan „előre” vásároltak, ezért az áruvásárlási hitelek állománya idén jelentősebben csökkent, az Ingatlan­értékesítési hiteleké pedig a kamatlábak emelése és a lejárati idő csökkentése miatt mérséklődött - nem kizárt, hogy ez a tendencia a jövőben megerősödik. Eddig nem nőtt az OTP-ben - de a takarékszövetkezetekben sem - a hátralé­kos állomány, és a kényszerintézkedések - például letiltások - sem szaporodtak meg lényegesen. Az említett tendenciára tekintettel - arra, hogy egyre több személy együttes jövedelme nyújt csak fedezetet egy-egy kölcsönügylethez - nem lehetetlen, hogy a jövőben gyakrabban kell majd a mondást úgy módosíta­ni: Adóstárs vagy kezes fizess! -ri ­Védőszemüveg autósoknak A fővárosi Róbert Károly körúti Kórház üzemegészségügyi szolgá­lata több mint egy hónapon át vizs­gálta a hivatásos autóvezetők köré­ben az új speciális védőszemüveg hatását. A most befejeződött vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a CompuDrug Műszaki Fejlesztő Kisszövetkezet ál­tal kifejlesztett Mon-x márka nevű védőszemüveg valóban csökkenti a szemre káros hatásokat. A kémiai szoftverek létrehozásával foglalkozó kisszövetkezet a védő- szemüveget eredetileg a monitorok előtt dolgozó munkatársai számára alakította ki. A szemüveg lencséjét olyan külön­leges védőbevonattal látják el, amely a szemet erősen terhelő ultraibolya sugárzások 99 százalékát kiszűri, csökkenti a figyelemzavaró fényvisz- szaverődések mértékét, ugyanakkor a gyenge kontrasztot erősíti. A látha­tó fénytartományban ugyanis át­eresztőképessége 90 százalék fölött van, ennek eredményeként gyenge világítási körülmények között viselé­se fényerősítő érzetet kelt. Erre pedig nagy szükség van a közutakon, éppen ezért ajánlják most a gyártók - a szemüveglen­csét gyártó MOM, és a CompuDrug, amely a különleges bevonatot viszi fel a védőeszközre és a forgalmazó Ofotért - az autósoknak is a magyar szabadalomként bejegyzett új ter­méket. A Mon-x sorozatgyártása már megkezdődött. Eddig 30 ezer darab készült el és várhatóan az idén még ugyanennyit gyártanak. Elindultak az első próbaszállítmá­nyok az Amerikai Egyesült Államok­ba és Ausztráliába is. Ha a külföldi próbavizsgálatok tapasztalatai is kedvezőek lesznek, a magyar gyár­tók akár több milliós megrendelésre is számíthatnak, mert az amerikai fél jelezte, hogy csak próbavásárlás­ként százezer védőszemüveget ren­del. Törik az autókat Alkatrészért gyakran keresik az autóbontót Kifejezetten korosnak mondható személygépkocsiparkunk (átlagév­járat már a kilencet is elkerülte) egy­re több fejtörést, no és persze anyagi kiadást jelent tu lajdonosainak. Emel­lett mind gyakrabban hangzik el al­katrészügyben az üzletekben a „Saj­nos nincs” válasz. Mindezek mellett az sem elhanyagolható kérdés mára, hogy az alkatrész nemcsak nincs, de drága is. így bátran mondhatjuk, az autós- társadalom egy része mind gyakrab­ban keresi fel a virágkorát elő autó­bontók valamelyikét, hogy a még használható, beépíthető, de éppen hiánycikknek számító, vagy üzletben méregdrága autóalkatrészt itt sze­rezze be olcsóbban. Az autóbontók jobbára a karam­bolos gépjárművek szétszereléséből vagy az általuk megvásárolt bontás­ra váró autókból szedik ki az eladás­ra kerülő karosszériaelemet, motor- alkatrészt... vagyis egy szóval a még használhatót. Márpedig karambolos autó akad elég, az autósok „törik” az autókat és a matuzsálemi kor is rá­kényszeríti a tulajdonosok egy ré­szét, hogy a már gazdaságosan fel nem újítható járműveket bontásra eladják. A Szekszárdi Autójavító és Szol­gáltató Vállalat is üzemeltet egy ilyen autóbontót, ahol a napnak szinte minden szakában találunk érdeklő­dő, alkatrészeket kereső, vásárló autóst. Cservári József a telep helyettes vezetője a követ­kezőket mondta el:- Négy évvel ezelőtt kezdődött a roncs autókból kiszerelhető al­katrészek forgal­mazása, ami ez év márciusától spe­ciálisan bontott autóalkatrészfor­galmazássá fejlő­dött, hiszen két szakember végzi a munkát úgy, hogy a Hungária és az Állami Biz­tosító által ideho­zott totálkáros au­tókat használjuk fel e célra. A maradványértékelés után szétszerelés következik, így ka­rosszéria-, futómű- és motoralkatré­szek kerülnek az ármegállapítás után a raktárba. Az alkatrészek ára az eredeti ár 40 százaléka. A gépjár­müvek motorjának fúrásával is fog­lalkozunk, s raktárunkban szinte minden típusú gépkocsi alkatrészeit megtalálhatják az autósok.- Mi a sláger, a legkeresettebb au­tóalkatrész jelen pillanatban?- A Wartburg és Trabant típus min­den darabja, a legutolsó kis csava­rig, de igen keresettek a Lada-alkat- részek is. A Daciákhoz például kar­burátort, vízpumpát, üzemanyagtar­tályt, féltengelyt tudunk adni..., de so­rolhatnám tovább az alkatrészek egész sorát. A vállalat garanciális te­vékenységéből, illetve a garanciális cserékből adódóan is kerül a raktá­runkba még beépíthető alkatrész, természetesen leértékelt áron. A ta­pasztalat az, a fődarabokat, a váltó­kat, a motorokat szinte azonnal el is viszik az autósok. A fődarabok ese­tében tíz napon belül cserét is meg­csinálunk, ha megalapozott az igény.- Úgy tapasztaltam, az utóbbi idő­ben ez a szolgáltatás egyre népsze­rűbbé válik. Az ön véleménye szerint van jövője ennek a tevékenységnek?- Feltétlenül, s ezt nem is nehéz megjósolni. A kifejezetten árucso­portonként raktározott alkatrészek zöme megtalálható nálunk. Érdekes­ségként még elmondhatom, hogy minden szerdán 10 és 11 óra között árverést tartunk, amikor a karambo­los kocsikat egyben, bontás nélkül kínáljuk eladásra. Ez a szolgáltatá­sunk is úgy tűnik, egyre népszerűb­bé válik. Mára a használt alkatrész is keresett árucikk lett. -szs- ka­A szekszárdi autóbontóban szinte minden típushoz ajánlanak karosszéria-, motor- és futómű-alkatrészt Osztott vagy osztatlan?- Lent a mosóban is mondtuk minden alkalommal, nem jó senkinek ez a mun­kabeosztás. De nem kaptunk rá semmi­féle érdemi választ, azóta pedig nem is láttuk az igazgatót arrafelé.- Miért nem hivatalos fórumokon pró­bálkoztak?- Azon már réges-régen túl vagyunk, ígéreten kívül mást nemigen kaptunk. „Egész nap embernek lenni...” Az osztott műszak annyit jelent, hogy a dolgozó a reggeli órákban felveszi a munkát, azután napközben néhány órás üresjárat, szabad idő következik, és dél­után, este ott folytatja, ahol abbahagyta. Ezt az intervallumot természetesen jog­szabály határozza meg, minimum két órát és legfeljebb hét órát tehet ki. A mun­kaidőbe így érthetően nem számit bele, hiszen a munkavállaló teljesen szabadon rendelkezik vele, semmilyen munkára nem késztethető. Ennek megfelelően igen alacsony a díjazása, a rendelkezés megalkotói szerint miért is lenne na­gyobb összeg, amikor majdnem szabad időről van szó...? Az elmélet azonban ezúttal is sántít a valóságban, így lehetséges, hogy a szek­szárdi Gemenc Volán autóbuszvezetői­nek egyik legnagyobb gondja^az osztott munkaidő. És bár a megyeszékhelyen vetődött fel, fordultak a nyilvánosság eszközéhez a tehetetlen, problémájuk ál­landó ismétlésébe belefáradt érintettek, nyilvánvaló, hogy nem egyetlen és nem egyedi kérdésről beszélünk, beszélnek az autóbuszvezetők.- Nézze, napi 16-19 órából ledolgozok 14-et, reggel négy órakor kelek és éjfél­kor érek haza. El tudja képzelni, hogyan telnek az utolsó kilométerek, órák? A napközbeni üresjáratban, szabad idő­ben harminc ember számára van egy öt­ször négy méteres szoba, ott pihenhe­tünk. A vidékiek ugyanis nem ugorhatnak haza, nincs hova menniük. Ilyenkor per­sze a kocsinál vagyunk, mosásra, javí­tásra visszük, de mert nincs garázsfőnök, ott is nekünk kell mozgatni, vezetni, és előfordul, hogy mosó sincsen... - sok­szor végiggondolt és sokszor elmondott szavak. - Ha szükséges leülök én a ve­zérkarral szembe, hiszen nem egyszer mondtuk el ezeket, de szerepeljen úgy, ha lehet, hogy ez közös bajunk, nekünk buszvezetőknek. Magukra bízom.- Felnőtt embernek óránként tíz forin­tot adni, ez egyszerűen megalázó - hall­juk a summázatot. Ennyi ugyanis osztott műszakban a szabad órák tarifája, ami mindnyájan tudjuk, mennyit ér. Az eredmény pedig egyenesen következik: a fiatalok az amúgy sem vonzó szakmából menekül­nek, maradnak a megszállott idősebbek.- Havi 240-250 órát dolgozunk és itt vagyok negyvenéves koromra 6900 fo­rintos fizetéssel. Aki tud, teherautóra megy, kedvezőbb a munkaidő-beosztás, a pénz sem rossz és mégsem embereket szállít, fele akkora felelősség, idegi meg­terhelés sincs. Nálunk pedig egész nap embernek kell lenni... „Törvényesen követett gyakorlat, de...”- Az autóbusz-vezetők hatvan száza­lékát érinti ez a gond, ugyanis mondha­tom, örök probléma. A hetvenes évek vé­gétől, még a tröszti időkben teremtették meg a lehetőséget erre a megoldásra, ami valójában a hiányszakma jellegéből fakad. Hangsúlyozom, hogy törvényesen követett gyakorlatról van szó, bár változ­tatása minden kollektív szerződés módo­sításkor felvetődött - halljuk dr. Szöllősi Ferencet, a Gemenc Volán igazgatóhe­lyettesét.- Ez a két járat közötti veszteg lés nem számit munkaidőnek, így a vállalat nem kötelezheti a dolgozót és lehetőleg olyan helyen kell kiadni, ami a telephely, vagy a lakóhely közelében van. A vállalat szol­gálati helyén biztosítani kell a pihenést, tisztálkodást, fürdés lehetőségét, ez ná­lunk a telepen adott. A legfőbb probléma persze az, hogy megnő a távol töltött idő, felénk is úgy fogalmaznak a dolgozók, hogy havi 300 órát teljesítenek, holott munkával csak 230 órát töltenek. A má­sik odala, hogy azok, akik nem a lakóhe­lyükön kénytelenek letölteni ezt a szabad időt, nem tudnak vele mit kezdeni vele, a lelkiismeretesebbek rögtön az autóval kezdenek el foglalkozni. Erre pedig sen­kit nem kötelezünk. A munkáltató álláspontját ismerik az autóbusz-vezetők, számukra megoldást egyelőre nem nyújt. Hiszen legyen bár törvényes gyakorlat, ha a szabályozás nagyon sok ember érdekét sérti, nem le­hetne ilyen hosszú életű. A kényszer- helyzet persze kényszermegoldásokat szül, hiszen itt legfőképpen arról van szó, hogy kevés az ember, sokan váltják fel kifizetődőbbel ezt a szakmát, a fiatalok pedig nem is szívesen választják. Egy szóval hiányszakma. Meg lehet tehát magyarázni, hogy miért kedvező az az elszámolás, hogy nem számit munkába töltött időnek az osztott műszak teljes időtartama, miként hat ez a bérezésre, végeredményben ho­gyan kedvez a dolgozónak és a vállalat­nak... A lényeg, hogy nyűg és kedvezőt­len kötelezettség az amúgy is alulfizetett buszvezetőknek. Folytatás csak jövőre következik A legfontosabb természetesen a meg­oldás keresése, a jövő perspektívája. Az tény, hogy jelenleg húsz buszvezetőre lenne szükség, hogy enyhüljön a megye- székhely volán vállalatának gondja. A másik biztos pont, hogy ebben az évben érdemi változást nem várhatnak az érin­tettek. A hosszú vajúdás után talán jövőre igen, mint azt a vállalat igazgatóhelyette­se ígérte. Az idei próbálkozás a feszült­ség enyhítésére a vezető vélekedése szerint átmeneti eredményt hozott, a so­főrök ezt úgy összegezték: „ötven forint béremelés manapság egyszerűen szé­gyen”. Kilátást talán az nyújthat, hogy jö­vőre kiemelten kívánnak foglalkozni az autóbusz-vezetői állománnyal.. A folytatást tehát egy év múlva ígérhet­jük, amikor a megvalósult intézkedések­ről, döntésekről számolunk be. Mert azt mindkét érintett fél érzi, tovább nem halo­gatható a változtatás, hiszen a szakma- szeretet, a vállalathoz való kötődés sem vég nélküli. Az orvoslást persze nemcsak helyben kell keresni és mielőbb megkez­deni, hiszen ennek a rétegnek az anyagi megbecsülése, munkafeltételeinek javí­tása, a sorsukat befolyásoló szabályozás módosítása megváltozott szemléletet kö­vetel az irányíó szférában is. TAKÁCS ZSUZSA Csendélet Dacia-tartozékokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom