Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

I

r

1988. augusztus 6. tsíÉPCUSÁG 9

Tó-táj

ii. Szükség van egy közösségi ä a faluban, erre jó a nagyterem, ni a járdákat, utakat folyamatosan d a vizvezetéssel - a közintézmé- agoltabb állapotban vannak, mint izak. Szeptemberben beszéljük kkel az iskolai sportudvar létreho- s vita volt korábban, hogy a kiala- itadjuk-e az iskolának. Szerintem későbbi hasznosításig is jó lesz k játszani, ott még egy melléképü- ell bontani, biztosan van benne cserép és faanyag, ezeket fel leli. A többit meg el kell tüntetni.

; távolabb az időben... y adottság, amivel élni kell. Amit hét tenni, azt most is kell meglépni, azokkal, akik szerint valamiféle got is meg kell szervezni a falu így tudjanak rólunk, de ehhez az leket biztosítani kell. A terv szerint sn, ahol vállalati üdülők lehetné- nincs út és villany. Ugyanakkor a üst el lehetne már indtani két üre- Igálati lakással, de még ezek álla- irésére sem volt idő. Meg akarom

kérdezni például a Garay-t, hogy mit csináltak a volt szálloda ágyaival. Negyven helyre küldtük el az üdülőépítésre az ajánlatunkat, négyen érdeklődtek komolyabban. Úgy tűnik, hogy távolabbi megyékkel kell felvennünk a kapcsolatokat, ott igény lehet egy új táj iránt.

Részletekről annál is inkább korai lenne beszélni, mert a tanácsülés előttre tervezzük, hogy megbeszéljük a teendőket a pártszervezet, a népfront vezetőivel, hogy reális és világos, jól ütemezett programot tudjunk kidolgozni. A tanács elnöke ezeknél pontosabb, merészebb elképzeléseken is gondolkodik, mert végül is a sok kis apró ötlet jelentheti a mát, a merész tervek pedig a jövőt, hogy a szálkái elképzeléseknek ne csak múltjuk legyen, de jövőjük is.

Beszélgettünk még arról, hogy az olvasóink által is jól ismert szálkai, valamint a tanácsok nehéz anyagi helyzetében ugyan miért pályázta meg az állást. A válasz egyszerű volt és természetes. Az évek folyamán megszerette a tanácsi munkát, de nem vol jó kicserélhető csavarnak lenni egy gépezetben. Az államigazgatásban is a közvetlenséget, az emberi szót keresi, és ezért még azt is szívesen vállalja, hogy

egy ilyen kis helyen nemcsak tisztségviselő, de ügyintéző is az elnök. Mindkét feladatának szeretne megfelelni.

A tanácstestület csodákra lehet képes Szálkán, döntéseit nem az indulatok és nem a mögöttes egyéni érdekek motiválják - csupán. A kettő ugyanis egyeztethető az egész település szintjén is. Aztán a beszélgetést elsodorta a valóság. Először telefonhoz hívták. Most ugyanis vb-titkára nincs a falunak. Távozása még a múlt következménye, a helyzetet megunva a vb-titkár megpályázta Dabas nagyközség - városi cím várományosa - hasonló beosztását. A múlt hét végén költöztek el. A rendőrök jelentek meg, aztán egy ideiglenes állami gondozásba utalt fiatalkorú lányt kerestek, aki megszökött. Végül - a falu jövőjére vonatkozó - ezer jó ötlettel megjelent egy vadonatúj szálkai, aki éppen attól a zűrös családtól vette meg a házat - a falu nagy örömére -, amelyiknek egyik tagját a rendőrök keresték.

így aztán azzal érhet véget a riport, hogy a tanácselnök kihúzhat egy nevet a listáról. így is több, mint százan várnak arra, hogy telket vásárolhassanak Szálkán. mÁROSI IBOLYA Fotó: BAKÓ JENŐ

lyatóról

ail;k

tg

A hőség okozta megpróbáltatások elől sokan menekülnek a Szekszárd határában található ludasi bányatavakhoz: a köztudatban ez a terület az őcsényi homokbánya néven ismert. A rendszeresen visszatérő strandolók hamar megkedvelték az egyébként kellemes környezetben található helyszínt, hétközben átlagosan harminc-negyvenen, hétvégeken akár száz-százötvenen is megmártóznak a hűs hullámokbn - az illetékesek kifejezett tiltakozása ellenére.

*- Örülök, hogy ezzel a témával foglalkozik - így Halmai János, az Épfu szekszárdi főnökségének vezetője. Már a rendőrséggel is felvettük a kapcsolatot, de úgy tűnik, hogy ők is tehetetlenek az illegális fürdőzőkkel szemben.

A két bányató a szekszárdi Aranyfürt Téeszhez tartozik, s jelenleg az Épfu pécsi szállítási üzemegysége termeli ki innen a homokot. Korábban - ez év április 1-jéig - Szekszárd-paksi Vízitársulat tette ugyanezt, ám a munkaterületre jogtalanul behatolókkal már nekik is meggyűlt a bajuk, az Épfu csak „örökölte" ezt a problémát.- A tiltó táblákkal egyáltalán nem törődnek - folytatja Halmai János. - Sőt, félredobják, eltüntetik azokat.- Balesetveszélyes itt fürden?- Életveszélyes! A homokot a mederből is rendszeresen kotorják, így a víz alatti talajszint akár naponta is változhat, kiismerhetetlenné válik. Előfordulhat az is, hogy a félméteres sekély víz helyett háromméteres mélység várja a gyanútlanul megmártózni kívánó embert.- Milyen a víz minősége?- Ügy tudom, néhány helyen már benőtte a hínár, más, esetleges fertőző anyagról nincs tudomásom.

Mint ahogyan a Köjálnak sem, a kapott tájékoztatás szerint ez az intézmény közegészségügyi szempontból hivatalosan még nem vizsgálta meg az őcsényi bányatavakat.

*

Érdekes elkülönülés figyelhető meg a két víztükör partjainál. Míg a nagyobbik tó főként a „textilesek”, azaz a fürdőruhások kedvelt területe, addig a kisebbiknél elsősorban a naturisták, vagyis a ruha nélküli fürdőzés hívei adnak egymásnak találkozót. Általában ők alkotják a többséget: orvos, pedagógus számítógépes szakember, főiskolai hallgató egyaránt megtalálható közöttük.- Engem egyik társaság sem zavar - jegyzi meg Bartulov István kotrógép-kezelő. - A lényeg az, hogy ne jöjjenek a munkagépek közelébe.

A zakatoló markolótól nem túl messzire két fiatal hölgy napfürdőzik monokini- ben, azaz felül semmiben. Szemmel láthatóan nem sokat törődnek a zajjal. - Még mindig jobb ez, mint a strandon a gyereklármát elviselni, nem? - Kérdeznek vissza.

A naturizmust előnyben részesítő Kán- tás László, a szekszárdi Gemenc Szálló dolgozója az egyik legrégebbi „vendég”: már évek óta minden nyáron felkeresi a homokbányát.-Találkoztam itt belgákkal is - mondja. - Megkérdeztem tőlük, honnan tudták, hogy érdemes idejönniük. Mint kiderült, a nemzetközi naturista katalógusban szerepel az őcsényi homokbánya is.- Annak ellenére, hogy veszélyes?- A Balaton, a Duna és a Tisza vagy bármelyik strand adott esetben nem lehet veszélyes? A veszéllyel sajnos együtt kell élnünk...- És a szekszárdi strand?- Drága, legalábbis az én fizetésemhez képest. Egyszerűen nincs arra pénzem, hogy a családdal együtt rendszeresen a strandra járjak. A homokbánya vize - a mi saját vizsgálataink és tapasztalataink alapján mondhatom ezt - tiszta és jórészt sekély. A valamelyik kétesen fertőtlenített strandra vagy a dombori fürdőhelyre

mennék, előbb-utóbb talán még valamilyen betegséget is beszereznék. Melyik a fontosabb? Az egészség, vagy a túlhaladott tiltás?- Akkor is visszajönne, ha tiltott fürdőzésért pénzbüntetésre ítélik?- Addig járok ide, amíg ennek olyan következménye nem lesz, amit már nem tudok elviselni. Véleményem szerint azonban a tiltás nem megoldás. Mi, naturisták készek vagyunk elfogadni minden ésszerű javaslatot, de nem tudom mi az, amiben engedhetnénk: csak a hivatalos szervek léphetnek számunkra kedvezően. Egyébként érthetetlen ez a merev elutasítás: vajon tizenöt év múlva is gond lenne nálunk a bányatóban való fürdés?

*

A kívülállónak - bár a jelenlegi helyzet bizonyos szempontból eltérő - óhatatlanul a délegyházi naturista huzavona jut eszébe, amikor az egész ország az illetékesek és a meztelen fürdőzés híveinek párharcától volt hangos. Akkor a délegyházi homokbányát birtokba vevő naturistáknak lett igazuk.

A rendőrség álláspontja egyértelmű és határozott, a tiltott helyen fürdőzőket felszólítják a távozásra. Az mindenesetre örvendetes, hogy a jelek szerint ma már a meztelen fürdőzőket nem naturista mi- voltukért vonják felelősségre. Mindeddig eltekintettek a pénzbírság kiszabásától is, de ez nem igazán talált méltánylásra a fürdőzést kénytelen-kelletlen megszakítók körében.

Az érintetteket egyformán megnyugtató megoldás mindenesetre nem látszik közelinek. Ami jelenleg tény: az őcsényi homokbánya nem kijelölt fürdőhely, ebből következően nem jelzik bólyák a vízmélységet, az esetleges balesetek megelőzésére nem áll rendelkezésre képzett mentőőr a szükséges felszerelésekkel, stb. Ám az is igaz, hogy Szekszárdon és környékén kevés a legális strand (a megyeszékhelyen csak egy van belőle), s az állampolgár úgy segít magán, ahogy tud. S ekkor jön a tiltás, ami sokkal egyszerűbb - és olcsóbb -, mint új fürdőhelyek kialakítása. SZERI ÁRPÁD

Fotó: SÖRÖS MIHÁLY

„Nincs erőm

gyengének mutatni magam”

A kis lila madár apró szárnyai először csak testéhez simultak, majd könnyedén csapkodni kezdtek. Aztán a lehajtott fej is engedelmeskedett a finom ujjak parancsának, s mintha boldogan körülnézne, felemelkedett.- Szomorú és vidám is tud lenni, amilyennek éppen akarom - mondta teremtményéről Takács Imre. S már vette is elő ölében szorongatott táskájából az újabb papírlapot és a parányi ollót, hogy pár perc alatt hetyke pávát varázsoljon elénk. Ha hat évvel ezelőtt nem esik le egy magas fáról úgy, hogy gerince is megsérült, talán soha nem sajátította volna el a japánok hajtogatós játékát, az origamit. Az is valószínűtlen, hogy üveges szakmája mellett ikebanával, gobelinfestéssel, horgolással, tojások festegetésével töltötte volna az idejét. A betegágyból azonban úgy kelt fel, hogy tudta, járni soha nem fog többé. Az engedetlen lábak helyett tehát az egészséges kezeket kellett hasznossá tennie. Balesete után felesége elhagyta, azért tízéves kislánya arcát idézte maga elé, míg összeszorított foggal, kicsorduló könnyek közt újra és újra magasba emelte a két-három kilós súlyzókat a kórházban. Annak kell örülni, ami megmaradt, nem annak, ami elveszett. Vallja. Elszántan szembeszállt a reménytelenséggel, bánattal. Felfedezte az operamuzsika, az irodalom szépségét, a számítógépek világát, megtanult csak kézzel tempózva úszni. Élcsuklik a hangja, mikor elmeséli, hogy álmaiban sokáig még ugyanúgy járt, mint a tragédia előtt. De aztán újra felcsillan mélykék szeme, s mosolyogva mondja: Szeretek élni.

*

Lassacskán elcsendesedik az előadóterem, s az egyre táguló körben figyelő tekintetek tapadnak arra, aki éppen megszólal. Vagy húszán beszélgetünk a dombori KISZ-táborban, ahol e héten 115, az ország szinte minden pontjáról érkezett mozgássérült nyaral. Ebéd utáni pihenő van, akik nincsenek velünk a kis röpgyűlésen, fürdenek, napoznak, horgásznak. Van, aki Bogyiszlóra ment paprikáért az esti halászléhez, amihez a pe- cások most fogják az alapanyagot. Mindez azonban sokaknak csak segítséggel sikerül, róluk szintén itt lakó hozzátartozóik gondoskodnak. Valamint négy önként jelentkezett katona, s több fiatal lány, akik szintén maguk kérték, hogy itt lehessenek.

Most másodízben találkoztak a Duna- parti üdülőhelyen a sorstársak, három éve már volt Domboriban hasonló táborozás. Most főleg azok jöttek el, akiket az irodalom, a művészet érdekel, mert az idei egy hetet a mozgássérültek jövő májusban megrendezésre kerülő első nemzetközi kulturális fesztiváljára való felkészülés jegyében szervezte az országos, valamint a Tolna megyei egyesület.

Miért nem volt eddig kulturális fesztivál? Ennek elsősorban anyagi oka van - magyarázza Kósik Lajos, a Mozgássérültek Országos Egyesületének propagandista titkára. Sportversenyeket gyakrabban rendeznek, mert a sport társadalmi szinten kiemelt helyet foglal el. Több a szponzor, jobban el tudják számolni a vállalatok, amit erre költenek. Az öröm, hogy tagtársaink gyönyörű eredményeket érnek el, de csak kevesen vannak, akik részt tudnak venni. Egyre nehezebb megfelelő helyet is találni a kulturális rendezvényekhez. Hiszen a SZOT-üdülők is, a KISZ-táborok is nyereségérdekeitek. Mi pedig fillérekből teremtjük elő érdek- védelmi munkánkhoz a pénzt. A mostani találkozó létrejötte is az utolsó percig kétséges volt, amit fizetni kellett. Hiába fedezi a fennmaradó ötvenet a MEOSZ.

Házi Magdolna, táborvezető-helyettes kiegészíti az elhangzottakat azoknak a gazdálkodó egységeknek, intézményeknek a felsorolásával, aki anyagi segítséget nyújtottak. Hangsúlyozva, hogy a lista nem teljes, megemlíti a TOTÉV dolgozóit, akik a lépcsők elé rámpákat készítettek s el is helyezték őket, a tolnai és a decsi téeszt, az OTP Tolna Megyei Igazgatóságot, a megyei KISZ-bizottságot, a Csemege Kereskedelmi Vállalatot és a Malévot, amelyek pénzt és rengeteg ajándékot küldtek.

*

Kis szünetet tartunk a beszélgetésben, körülnézünk. Mellettünk egy hosszú asztalon a 27 éves, ízületi bántalmakban szenvedő szegedi Mészáros Ágnes bájos agyagszobrocskái, s több másik között egy halvány fedelű könyv: A. Dezső Károly „Nincs erőm gyengének mutatni magam” című verses kötete.

Ólomsúlyú szavak. Papírlapokról szólnak hozzánk egy olyan torok helyett, amelyből csak emberfeletti kínok árám szabadul ki egy-egy mondat. A Bonyhá- don született, s ma Külsővaton élő 28 esztendős fiatalember hathónapos korában agyhártyagyulladást kapott, azóta szinte teljesen magatehetetlen. A teste. Szelleme, intelligenciája, rendkívüli eredményeket produkál. Édesanyja a pokol ösvényeit végigjárva nekiszegült a gyáva közönynek, az érzéketlenségnek, s minden lebeszélés ellenére lehetővé tette, hogy fia leérettségizzen. Diktálás után ő gépeli neki az egyre csak születő strófákat. Boldog, hogy gyermeke él, s napjainak állandó értelmet ad az alkotás öröme. Egy dolog miatt aggódik csak, lesz-e valaki, aki az Oroszlányi Szénbányák példájára kiadja a dossziéban sokasodó újabb verseket.

*

Észrevétlenül rohan az idő. Már több, mint négy órája beszélgetünk. Előre félek, mert tudom, mindannak csak egy morzsáját írhatom majd meg, amit itt hallok. Pedig legszívesebben egyenként elmesélném mindegyik derékba tört pálya, meghiúsult álom, s kényszerszülte módosítással mégis tartalmassá tett életút történetét.

Példaként állítani az apró-cseprő gondokon fennhangon háborgók, jelentéktelen problémáktól megfutamodók elé azokat az embereket, akiket most megismertem. Galambos Pált és Antal György Károlyt, akik külön-külön is irodalmárok, de itteni ismeretségük alatt elhatározták, levelezés útján közös fantasztikus regényt fognak írni a századik század emberéről. Vagy Juhász Lászlót, aki műfordítással foglalkozik, s életében először mozdulhatott ki a balassagyarmati szociális otthonból. Háromszor tették át másik mentőbe, semmit se látott a tájból, mégis elégedett, hogy megtehette a hosszú utat.

Világgá kürtölném az egykori FTC-tor- nász Samu Sándor és felesége szerelmét, akiknek az jelentette az igazi lelki rehabilitációt, mikor két éve egy hasonló táborban egymásra találtak. Akárcsak Ivicz Mária és Laczi Ferenc, akik a tatai találkozó után házasodtak össze.

Nem szánalmat, segítő jóakaratot várnak embertársaiktól. Tőlünk. Nem értik - én sem - miért nem lehet érvényt szerezni annak a több éve megjelent rendeletnek, amely előírja, hogy közintézmények nem épülhetnek csak tolókocsis közlekedésre alkalmas feljárókkal, ajtókkal. Miért rekedhetnek ki középiskolákból, egyetemekről, munkahelyekről, azok rossz építészeti kiképzése miatt a mozgásukban korlátozottak.

S vajon milyen nézeteket tükröz, hogy a kispénzű mozgássérültek számára olyan szállodákat ajánl az egyesületnek készült katalógus, mint a Buda Penta vagy a Hilton? De a felsorolt gondok sem rontják el igazán a hangulatot. Miután elköszönünk, mágis elgondolkodtató adatok kavarognak a fejemben: Magyarországon kb. 350 ezer mozgássérült van, de lehet, hogy ennél jóval több. Ha a családok létszámátvesszük, mintegy 2 millió embert érint a sorsuk. Átfogó felmérés ugyanis 1949 óta nem készült róluk. Senki sem tudja azonban, hogy pontosan hányán élnek köztünk.

Távolodunk Domboritól. Tenyeremben szárnyait próbálgatja a kis lila madár.

CSER ILDIKÓ FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY