Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. augusztus 6. 4 Képújság Találmányok a gyakorlatban „MÉRNÖK”, AZ ALKALMAZÓ Lettország fővárosában, Rigában megalakult az első tudományos-mű­szaki szövetkezet (GMK). A Polgári Repülőmérnöki Főiskola keretein belül létrehozott „MÉRNÖK” alkal­mazói társulás teljes önelszámolás­sal működik, tagjai a rigai felsőokta­tási intézmények tudományos mun­katársai, tanárai, aspiránsai és hall­gatói. Nem titok, hogy számtalan - sok­szor már szabadalmi védelmet is él­vező - találmányból nem lesz ter­mék. A feltalálóknak egyszerűen sem erejük sem idejük nincs az álta­luk tett javaslatok gyakorlati alkalma­zásának figyelemmel kísérésére. Ezt a funkciót vállalták fel a „MÉRNÖK” szakemberei. Ma már eredményekről is beszél­hetünk. Az ipari vizekben a kőolaj-szeny- nyezettség meglétét és mértékét meghatározó indikátor gyártására például tíz éve keresnek vállalkozót. Az új szövetkezetnek erre mindösz- sze fél évre volt szüksége. A szövetkezet egyik munkatársa a rajzgép videotermináljának beállí­tását végzi A közeljövőben az egyik lett kol­hozban kezdődik meg az új szer so­rozatgyártása. A „MÉRNÖK” szövetkezet egyik fontos célja a felsőoktatási intézetek­ben folyó oktatás korszerűsítése. Jelenleg a rigai Műszaki Főiskolán folytatják egy korszerű rajzgép beál­lítását. Bulgária A hatalom jelképeinek változása Bulgáriában az ünnepnapokat megfosztották a fölösle­ges pompától és parádéktól. Nem rendeznek többé köte­lező és nagy tömegeket megmozgató felvonulásokat, ugyanakkor szabad teret engednek az alkotói képzelet­nek, a spontán megnyilvánulásoknak és a vidám össze­jöveteleknek. Mindez azonban csak egy kis része azoknak a változá­soknak, amelyek a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottsága egyik tavalyi plénumának határozatai nyomán léptek életbe. Céljuk az, hogy megszüntessék a tartal­matlan és érdektelen ünnepléseket, az üres formaságo­kat, amelyek a szellemi értékek degradálódásához ve­zettek, és csak elpocsékolták az emberek idejét. Mostan­tól kezdve nagyobb hangsúlyt helyeznek a természetes formákra és öntevékeny megnyilvánulásokra, amelyek az önigazgatás feltételei között jobban megfelelnek a demokratizmus új követelményeinek. Ezeknek az elveknek alapján határozták el, hogy ezen­túl nem ünnepük meg élő politikusok és más ismert sze­mélyiségek évfordulóit. Megszüntették azt az egykori és nem mindig célszerű gyakorlatot, hogy a középületeken és köztereken kifüggesztették a bolgár és szovjet kom­munista párt politikai bizottságai tagjainak portréit. Nem állítható többé mellszobor azoknak az élő személyeknek, akik két alkalommal nyerték el a Bolgár Népköztársaság Hőse vagy a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, amint az korábban általános gyakorlat volt. (Az első kitüntetés ezentúl csak egészen kivételes esetekben adható azok­nak, aki valóban hősi tettet hajtottak végre, és nagy szol­gálatot tettek hazájuknak, a második kitüntetés pedig csak egy alkalommal ítélhető oda.) Csak a nemzeti hősök és azok, az ország társadalmi politikai és kulturális életében jelentős rangot szerzett személyiségek kaphatnak mellszobrot, akik már nincse­nek az élők sorában. Mindezzel egy időben új szabályokat dolgoztak ki, amelyek a legfontosabb nemzeti szimbólumokkal, a zászlóval, az állami címerrel és a nemzeti himnusszal kapcsolatosak. A nemzeti zászlót állandóan ki kell füg­geszteni a központi állami szervek és főhatóságok, a te­rületi és körzeti tanácsok és elöljáróságok épületén, az oktatási intézményekben és a határállomásokon. A hi­vatalos ünnepek idején el kell helyezni Bulgária címerét a köztereken, a központi hatóságok, minisztériumok és a Bolgár Népköztársaság nagykövetségeinek épületein. A bolgár televízió minden este a címer képével és a nemzeti himnusz előadásával fejezi be műsoráét. A Bolgár Kommunista Párt politikai bizottsága és köz­ponti bizottsága határozatainak megvalósítása egyelőre még számos régimódi bürokrata ellenállásba ütközik. Helyenként a formalizmus, a túlbiztosítás és a maradiság akadályozza az új törekvéseket. Nagyon sok párt- és ál­lami vezető arcképe függ még a régi helyén. A párthatá­rozatok megvalósításának legfőbb biztosítékát a Bulgá­riában napjainkban végbemenő változások jelentik: a társadalmi átalakítás, valamint a demokratizmus és az önigazgatás kiépítése. SZAMUEL FRANSZESZ Sofia-Press - MTI- Press Szovjetunió Vita a szövetkezeti adóról Fogyasztási szövetkezetek az NDK-ban Példa nélküli eset: a szovjet miniszter- tanács nem fogadta el a pénzügyminisz­térium tervezetét a szövetkezetek adózá­si szabályairól. A fejleménynek más, a szovjet gyakorlatban új vonása is akadt: első ízben kérték ki döntéshozatal előtt a szövetkezetek vezetőinek véleményét. A vitában tudósok, szociológusok és szak­értők mondhatták el észrevételeiket. A szövetkezetek adózásáról hónapok óta vitáznak a Szovjetunióban. Április­ban, még a szövetkezeti törvény elfoga­dása előtt életbe lépett az új, progresszív adózásról a rendelet, amely szerint a szövetkezeti dolgozók magas keresetét akár 90 százalék adó is terhelheti. Május végén a Legfelsőbb Tanácsban - nem is vita után - elfogadták a szövetkezeti tör­vényt, amely lefektette a szövetkezetek adózásának elvét, a kormány pedig uta­sítást kapott ennek nyomán az adóren­deletek átdolgozására. A vitában most nemcsak a tervezet hiányosságai kerül­tek felszínre, hanem az is: mennyire el­lentmondásos ma a Szovjetunióban a szövetkezetek megítélése. A tervezetet előterjesztő pénzügymi­niszter kifejtette, hogy a progresszív adó­zás bevezetésére tavasszal azért volt szükésg, mert a korábbi adózási rend­szer túlságosan kedvező helyzetbe hozta a szövetkezeteket, amelyek a hasznot nem elsősorban fejlesztésre, hanem el­sősorban fejlesztésre, hanem dolgozóik keresetének „aránytalan növelésére for­dították. Előadta: az új szabályozás célja egyrészt, hogy - a szövetkezeti törvény­nyel összhangban - élénkítse a szövet­kezetek tevékenységét, egyben a gazda­ságot, javítsa a költségvetés egyensú­lyát, másrészt pedig érvényesítse a tár­sadalmi igazságosságot. Vagyis: adóz­tatással kívánja ösztönözni a szövetkeze­teket, illetve a keresetekre kirótt prog­resszív adóval ki akarja egyenlíteni az ál­lami és szövetkezeti dolgozók jövedelme közötti különbséget. Ez utóbbi egyéb­ként megegyezik a szovjet közvélemény többsége, az állami intézményeknél dol­gozók véleményével. A szövetkezetek vezetői általában nem ellenzik a progresszív adót, de jóval ru­galmasabb megközelítést kértek a mi­nisztériumból. A javasolt formában a progresszív adó egyáltalán nem ösztön­zi, hanem ellenkezőleg, fékezi majd a szövetkezetek fejlesztési kedvét - han­goztatták. Ami a jövedelmekre kirótt adót illeti, többen kifejtették, hogy a tagok csak addig fognak 13-14 órát dolgozni, mint ahogyan ezt ma teszik, ameddig ez nekik anyagilag teljesen megéri. Egy ukrán szövetkezeti vezető szerint április óta náluk érezhetően csökkent a teljesítmény. „Ha a tervezetet elfogadják, a szövetkezet két hét múlva lehúzhatja a rolót” - mondta. Nemcsak a közvéle­ményben, az irányító szervekben is el kell oszlatni azt a véleményt, hogy a szövet­kezeti tag nem becsületes munkával ke­resi a kenyerét - hívta fel a figyelmet. A példátlanul őszinte, nyílt vitában ki­tűnt, hogy tisztázatlanok bizonyos moz­zanatok a szövetkezetek besorolásának kérdésében is. Abban egyetértés mutat­kozott, hogy a minisztériumi tervezet négy kategóriájával szemben sokkal dif­ferenciáltabb, rugalmasabb felosztásra, és ennek megfelelő adókra lenne szük­ség. Ehhez egyesek pusztán a hasznos­ságot, nyereséget, mások viszont azt te­kintették elsőrendű kritériumnak, hogy a szövetkezet állami megrendelésre dol­gozik-e vagy sem. Nincs egyetértés abban sem, hogy azonos gazdasági feltételeket kell-e te­remteni a szövetkezeteknek és az állami vállalatoknak. Több szakértő minden­esetre óva int attól, hogy a szövetkezetek felhalmozási és fejlesztési alapját már most ugyanúgy adóztassák, mint az álla­mi vállalatoknál. Ez esetben ugyanis lé­nyegesen megnehezítik a szövetkeze­teknek az indulást, és csirájában fojtják el a Szovjetunióban még csak most ki­bontakozó szövetkezeti mozgalmat, pe­dig a szövetkezetekre szükség van, s a jövőben mind nagyobb szükség lesz - mondták. Ribánszki Györgyi (Moszkva) Minden harmadik kenyér, amelyet a Német Demokratikus Köztársaságban sütnek, a szövetkezeti sütödékből szár­mazik. A nagyobb városokban a gyors ki­szállítás révén a pékáru még melegen jut a vásárlókhoz. A lakosság kereskedelmi ellátásában fontos szerepet játszó szövetkezeti szek­tor 30 ezernél több boltjával és 160 üzemével az NDK egyik legjelentősebb gazdasági részterülete. A fogyasztási szövetkezetek - német nevén a Konsum - részesedése a kiskereskedelemben az elmúlt évben elérte a 38,4 milliárd már­kát. Erre az évre 40 milliárdot terveznek. A szektor legnagyobb előnye az, hogy a termelés és a kereskedelem szoros ösz- szekapcsolásával a fogyasztói igényeket maximálisan kielégítik. Az ellátás javítására áruházi progra­mot hirdettek meg. Az elmúlt években egyedül Berlinben 61 új ABC-áruház nyílt. Többségük az új városnegyedek­ben található. A kis távolságok és a nagy választék vonzóvá teszi e boltokat a vá­sárlók számára. Helyes döntésnek bizo­nyult, hogy a régi boltokat sem hanyagol­ták el az újak építése mellett. A kilencszáz berlini kis üzlet közül az elmúlt két évben háromszázat újítottak fel. Ezek között számos szaküzlet van, amelyek speciális ipari termékeket kínálnak. Más városok­ban is hasonló a helyzet. így például Karl-Marx-Stadtban, Lipcsében vagy Halléban egész utcasoron renoválták az üzleteket. Ezzel is az ellátás színvonalát kívánják emelni. A Konzumnak igen nagy a jeletősége vidéken. Az összforgalom 80 százalékát ugyanis itt bonyolítják le. Néhány helyen a kis falusi Konsum-bolt jelenti az egyet­len bevásárlási lehetőséget. Ezekben az üzletekben a napi áruk mellett természe­tesen rövidárukat, nélkülözhetetlen ipari termékeket is lehet kapni. A körzeti köz­pontokban szövetkezeti bemutatótermek működnek. Itt katalógusból válogathat­nak az érdeklődők, s így rendelhetik meg a kívánt árut. A kiválasztott terméket ház­hoz szállítják. A bemutatótermekben köl­csönzéssel foglalkoznak, sőt kulturális rendezvényekre is lehet jegyet kapni. A fogyasztási szövetkezetek szövetsé­géhez egyebek között 60 hús- és 68 pék­üzem, illetve az NDK legnagyobb fű- szerörlő malma tartozik. Ez utóbbi Schönbrunnban található. Az üzemek je­lentős részét személyi számítógépekkel szerelték fel. Ugyanilyen berendezések segítik a munkát számos szövetkezeti áruházban. A szövetség széles tevé­kenységi körére utal, hogy 6100 vendég­lő felügyeletét látja el. Az elmúlt két évben több mint 50 falusi vendégfogadót újítot­tak fel, főleg azokon a területeken, ahol igen szép a környezet. KGST-távlatok Az érem két oldala Már évtizedek óta beszélnek és írnak a KGST gazdasági integrációjának ered­ményeiről. Vitathatatlan, hogy méltán vagyunk büszkék a Barátság kőolajvezetékre, iz­mosodó atomenergetikánkra, a szocia­lista országok közös erőfeszítéseivel gyártott és a világba sokfelé szállított pre­cíziós szerszámgépeinkre... Másfelől viszont az is köztudott, hogy az integráció lassabban halad mint a Kö­zös Piacnál, ahol már a gépipari termé­kek mintegy felét kooperációban gyárt­ják, míg nálunk ez az arány alig 10 száza­lék. Joggal szólunk a szocializmus ko­losszális tudományos potenciáljáról, amely a világénak 30-40 százalékát kép- vieli. Méltányos-e akkor, hogy az ismere­tek és a technológiák nemzetközi cseré­jében csak néhány százalék erejéig ve­szünk részt? Haladás: = kooperáció Juríj Sirjajev, a Szocialista Világrend- szer Gazdasági Problémái Nemzetközi Intézetének igazgatója szerint az orszá­gainkban működő elavult gazdasági mechanizmus, a kooperációra nem elég­gé ösztönző érdekeltség ezért a felelős. Úgy véli, hogy e hiányosságokat most fokozatosan kezdik kiküszöbölni. Ha némi késéssel is, de ma már gyara­podik a vegyes vállalatok száma. A part­nerek meggyőződhetnek arról, hogy tu­dományos-műszaki eredményeiket ha­tékonyabban alkalmazhatják a tőke és gépek közös felhasználásával. Például a Mikromed magyar szovjet vegyes vála- lat modern orvostechnikai eszközöket gyárt. A cég termékeit külpiacon is szíve­sen fogadják, ez segíti a vállalat normális működését, és konvertibilis valutát is hoz. De megnevezhetnénk számos más kooperációs partnert - vegyes vállalatot, amelyekben magyar, NDK-beli, mongol, lengyel, szovjet, csehszlovák vagy ju­goszláv vállalatok egyesítették tudomá­nyos és műszaki potenciáljukat. A jövő körvonalai Az együttműködési mechanizmus át­alakítását illetően a közgazdászok két, kölcsönösen összefüggő feladatot emel­nek ki. Először is minőségileg új szintre kell emelni a szocialista munkamegosz­tást, másodsorban pedig jelentős mér­tékben meg kell erősíteni a szocialista közösség helyzetét a világgazdaságban és a világpiacon egyaránt. Úgy tűnik, mindkét kérdésben haladásról beszél­hetünk, hiszen a prágai 44. ülésszakon elfogadták a szocialista nemzetközi munkamegosztás kollektív koncepcióját. Másrészt pedig ismeretes, hogy június végén írták alá a KGST és a Közös Piac hivatalos kapcsolatfelvételéről szóló ok­mányokat. A prágai találkozó eredményeinek is­meretében az is elmondható, hogy ha még nem is teljesen egységesen, de kez­denek kibontakozni a jövőbeni együtt­működés körvonalai. Ennek során nagy hangsúlyt kívánnak fektetni a tervszerű és egymást kiegészítő jellegű együttmű­ködésre, a szakosítás és kooperáció el­mélyítésére, a közvetlen vállalati együtt­működésre, az áru- és pénzviszonyok fo­kozottabb érvényesítésére. Ugyanakkor ez az átalakítás azt is szolgálja, hogy a KGST-n belül lehetővé tegye az áruk, a szolgáltatások és a különböző erőforrá­sok szabad nemzetközi áramlását, egy egységes szocialista közös piac kialakí­tását. Erről állapodott meg Prágában Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongólia, az NDK. a Szovjetunió és Vietnam Mi a garancia A KGST munkájának es együttműkö­dési mechanizmusának tökéletesítésé­ről már 197l-ben, a szocialista integráció komplex programja elfogadásakor is esett szó. Ma mégis azt mondjuk, hogy az utóbbi években az együttműködésben fékező erők hatottak. Van-e garancia ar­ra, hogy az elkövetkező években ez a helyzet nem ismétlődik? Erre a kérdésre Jurij Sirjajev szó szerint az alábbi választ adta: „Amikor kijelentjük azt, hogy e hely­zet nem ismétlődik meg, mindenekelőtt arra gondolunk, hogy országaink egyön­tetűen fejleszteni kívánják az együttmű­ködést, át akarják alakítani a KGST struk­túráját, áttérve a szavakról az igen fon­tos, konkrét tettekre. Véleményem sze­rint oly komolynak ítélik a helyzetet, hogy itt nincs visszaút. És ez igen aktív munkára késztet ben­nünket - és talán ez a legmegbízhatóbb garancia.” Garancia arra, hogy nincs már messze az idő, amikor a szocializmus megtanul gazda módjára bánni a már ma rendelke­zésre álló óriási gazdasági lehetőségei­vel. JURIJ SPAKOV (APN- MTI - PRESS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom