Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
1988. augusztus 6. Képújság 3 A társadalmi megújulás esélyei Együtt élni a konfliktusokkal Ma már tudjuk, naivitás volt azt hinni, hogy a szocializmus megszünteti az érdek- konfliktusokat, s a köz javát, mint vízmértéket alapul véve, minden vita gyorsan, hatalmi szóval rendezhető. Nem jön létre automatikusan, fájdalommentesen megegyezés például a Paksi Atomerőmű és Baranya megye (Ófalu) vitájában az atom- hulladék-temető építéséről. A vízmérték használhatatlan a bős-nagymarosi vízlépcső építését szorgalmazók és ellenzők huzavonájában is. Vagy egy másik példa: a kiskőrösi szőlősgazdák az utcára vonultak az eladatlan borkészletek miatt. A társadalomban meglévő, különféle érdekek felszínre hozása, ütköztetése, kezelhetővé tétele idő- és türelemigényes, különösen akkor, ha nincs kellő tapasztalat és kiforrott mechanizmus. A demokratikus hagyományok, a kellő vita- és politikai kultúra hiánya is nehezíti a közmegegyezést: nagy a hajlam a demagógiára egyfelől, és a népgazdasági érdekek kinyilatkoztatására másfelől. Sokféle érdek él egymás mellett társadalmunkban, egy részük szinte észrevétlen, más részük harsány, messze nem azonosak a kifejeződés, az érvényesülés esélyei. A különböző csoportérdekek és érdekcsoportok viszont akkor is léteznek és hatnak, ha nem kapnak legális megnyilvánulási lehetőséget és mozgásformákat. Jobb, ha ezek nyílt vitában megütköznek, mintha rejtve maradnak. Nem szabad tehát félni a konfliktusok felszínre jutásától. így ugyanis kezelhetővé válnak, míg elfojtva halmozódnak és robbanásszerűen törnek elő. Nem tagadható azonban az sem, hogy az utóbbi két-három évtizedben kialakult a különböző szintű társadalmi-gazdasági vezetők sajátos alkumechanizmusa, ám ez nem kapott nyilvánosságot. A lehetőségek, a feladatok széles körű, átfogó mérlegelése, az elvszerű döntés helyett a legbefolyásosabb intézmény, vállalat, csoport érdeke érvényesült. Az ilyen informális alkumechanizmusok közvetítésével kerülhetett sor az erősen vitatható vállalatösszevonásokra, az iparági rekonstrukciókra, a sorozatos szanálásokra, a vég nélküli szabályozási engedményekre, vagy a reformfolyamat megállítására. A vaskohászat, a szénbányászat nagy veszteségeinek felszámolása most azért okoz óriási gondot, mert még a legutóbbi években is számolatlanul kapták az állami pénzeket beruházásra, ártámogatásra a központi irányításba beépült lobby közreműködésével. A változó társadalmi-politikai környezet további új eleme, hogy a paternalista állami gondoskodás, az egyes nagy szervezetek és a kiemelt tevékenységi körök feletti atyáskodás lassan kezd kihalni. Ám nem annyira az irányítási rendszer, a hatalomgyakorlás tudatos átalakítása miatt következett ez be, hanem sokkal inkább azért, mert a „jótékonykodás" egyszerűen lehetetlenné vált a gazdasági erőforrások elapadása miatt. A szocialista eszményeket, a távlati célokat összegező, kifejező elméleti tételekből nem vezethetők le a gyakorlati lépések, a konkrét döntések, mint ahogyan azt a centralizált irányítási modell működtetésénél korábban feltételezték. Az is nyilvánvaló: az aktív, felelősen politizáló állampolgár nem szorítkozhat a központilag meghatározott feladatok végrehajtására, hanem magának is a tennivalók kezdeményezőjévé, ihletőjévé kell válnia. Vagyis a különböző intézmények, a párt, az állam, a társadalmi szervek, a politika és a lakosság viszonya, munkamegoszlása megújításra vár. Az emberi civilizáció fejlődésének természetes velejárója, hogy minden jelentős társadalmi réteg és csoport sajátos érdekeinek kifejezésére és érvényesítésére törekszik, arra, hogy egyesületbe szerveződjék. A munkavállalóknak, a nyugdíjasoknak, a fiataloknak, a nőknek, a nagycsaládosoknak, a horgászoknak, a nudistáknak, a bélyeg-, az érmegyűjtőknek, az állatbarátoknak, a környezetvédőknek, az újítóknak-feltalálóknak, a kisvállalkozóknak vannak sajátos érdekei, de nem mindig vannak hatásos érdekkifejező és -érvényesítő szervezetei. A korábban létrejött intézmények jobbára jelenleg is a centralizált irányítás módszereihez, a központi irányítás igényeihez igazodnak. A meglévő szervezetek összegyűjtik és továbbítják az igényeket, de ritkábban rangsorolják, szelektálják, szintetizálják azokat. Valamennyi szervezet fejleszti például államigazgatási, kormányzati kapcsolatait, ám az egymás közti közeledés, informálás és érdekintegrálás még fejletlen. Pedig a különböző szervezetek, egyesületek sokszor egymás közt az államigazgatási apparátusnál megnyugtatóbban tisztázhatnák egymást érintő-keresztező ügyeiket. Az érdekegyeztetés egyik legfőbb akadálya a bürokratizmus, az a tény, hogy a vezetők és a testületek nem függnek a tagságtól, így gyakran az állásfoglalásaik sem azonosak a tagság igényeivel, s ezért nem élvezhetik annak bizalmát, támogatását. Döntéseikben egyébként is túlteng a taktikázás, az egzisztenciális megfontolás, jobbára a hatalmi centrumok elvárásaihoz igazodnak. E központok fogadóképessége pedig saját belátásuktól függ mindaddig, amíg a hatalom megosztására és korlátozására nem kötelezi őket törvényi szabályozás. Az állampolgárok széles köre a társadalmi berendezkedést akkor ismeri el igazságosnak, ha megfelelően kifejezheti érdekeit, ha aktív részese lehet a döntéselőkészítésnek. A társadalmi kontrolitól mentes hivatalok viszont többnyire okvetetlenkedőt, riválist látnak az érdekeltek szervezett fellépésében, s igyekeznek politikai, jogi eszközökkel meggátolni hatalmuk korlátozását. A szakmai ismeretek, a felkészültség hiányára, esetenként politikai veszélyekre hivatkozva megnehezítik, akadályozzák az egyesületek alapítását. Erkölcsi értékrendünk elbizonytalanodása is részben az irányítás, a végrehajtás merev elhatárolásából, a különböző szintek bürokratikus hierarchizálásából, a kölcsönhatások és visszacsatolások hiányából következik. Az atomizáltság, a túlhajtott, nyers anyagi érdek, a máról holnapra élés, a háttérbe szorított köztulajdonosi jog, az alacsony tőkehatékonyság jelzi, hogy az ösztönös jelenségek, a kerülőutak legalábbis megnehezítik a valós érdekek - így a hosszú távú, a közösségi ihletésű és más értékközpontú hajtóerők - felszínre kerülését, érvényesülését. Senki nem hiheti, hogy a felismerést követően rendeleti úton, azonnal átalakítható a politikai mechanizmus. Szerencsére nem is nulláról indulunk. Egyebek közt ezt jelzi az országgyűlés, a kormányzati munka korszerűsítése. Az országos pártértekezlet döntései nyomán elkezdődött a személyi konzekvenciák levonása - az országos központok élén. Ennek következetes végigvitele, az új demokratikus politikai intézményrendszer kiépítése - tehát a tennivalók java - azonban még megoldásra vár. KOVÁCS JÓZSEF HÉTRŐL I HÉTRE HÍRRŐL | H ÍR RE Az egymást követő két harmincegy napos hónap első heteként beléptünk az esztendő 31. hetébe, amit holnap estével magunk mögött is hagyunk. Hogy is nézett ki ez a hetünk, illetve hogy is nézünk ki mi? Hát igen jól. A legtöbben már szabadság, vagy „félszabadság” után vannak, bőrük szép barna és kipihenték - no és kipihegték - magukat. Ugye, nyomban rájöttek, hogy e kis szójátékkal mire utaltam? Persze, a pokoli hőségre, mely csütörtök reggelre nagy örömünkre elhagyott bennünket. E heti összefoglaló, illetve kommentáló írásban nem szeretnék leragadni az időjárásnál, de az vesse rám az első követ, aki napjában egyszer ne hozná szóba ezt az örökzöld, illetve - a sárguló növények láttán - az „öröksárga” témát. Én most ezt Bártfai Erzsébet meteorológus segítségével teszem, akitől megtudtam, hogy ma, holnap, holnapután és még kedden is napos, száraz és csendes idő várható. Igaz, az első egy-két nap a hajnali hőmérséklet mindössze 10-13 fok lesz, de hétfőre virradóra már 15-18 fokig emelkedik a hőmérő higanyszála. Nappal - a Dél-Dunántúlon - először 28-29 fokra számíthatunk, vasárnap, hétfőn és kedden 30-ra. A hét közepétől lehet számítani gomolyfelhő-képződésre, aminek következtében fülledt lesz a levegő, helyenként záporok, zivatarok is lesznek. (Bár így lenne!) Bártfai Erzsébet elmondta azt is, hogy a hét végén nem várhatók frontok, a levegő kitisztult, kellemes lesz az idő, ami azt is jelenti, hogy a meleget nem érzi annyira az ember, mint a hét elején. Ezért a strandolók vigyázzanak, mert igen könnyen leéghetnek. (No, a pénztárcájuk is, de a bőrük úgyszintén.) Egyébként a szerda este érkezett hidegfront alaposan megviselte az egészséges szervezetűeket is, de sok gondot okozott a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedőknek. A hirtelen jött hidegfrontot egyaránt megsínylették a hi- deg-és melegfrontra érzékenyek. Váralja-tál Simontornyán Sokak szomorúságára két éven át zárva tartott Simontornyán a várpince, ami egyben azt is jelentette, hogy a nagyközségben egyetlen olyan hely sem létezett, ahol az oda utazó turista, vagy munkáját végző hivatali dolgozó, netán a helyben élő ember kényelmesen megebédelhetett volna. Nem csoda, ha a helybéliek már most örülnek - a turisták nyilván ezután teszik, ha fölfedezik - a várban ismét megnyílt étteremnek, ami a Váralja vendéglő nevet viseli. (Hivatalosan mától, hiszen ez a nyitás napja.) A vendéglátás emlékeiről érdekes beszámolót olvashattunk a héten lapunkban, s ehhez kapcsolódva időzünk most a jelen egyik tipikus példájánál. Ugyanis az e tekintetben eddig ellátatlan nagyközségben nemcsak az idegenforgalom részéről jelentkezett az igény, hanem, mint már említettük, a lakosság részéről. Éppen az a legszimpatikusabb a dologban, hogy mihelyt a vendéglő vezetője, a nagyközségi tanács illetékese és a kisebb vállalatok vezetői kidolgozzák és meghatározzák a közétkeztetési igényeket - ez hamarosan megtörténik - máris ott étkezhetnek delente az ott dolgozók. Szóljunk még néhány szót a harmincszemélyes különteremről, Már csak a vendégek hiányoznak Mi lesz veled, hűtőkocsi? aminek a kialakítása nem rejt semmiféle titkot, hókuszpókuszt, hanem pontosan a ma igényeit „hordozza”. Ugyanis, ha például delegáció, üzleti partner érkezik valamelyik nagyüzemhez, ezután lesz, ahol kulturált körülmények között elfogyaszthatják a munkaebédet. Néhány szó a kulturált környezetről, kiegészítőkről, melyeket a fotó jól illusztrál. A konyhát gépesítették, a tányérokat és kiegészítőket (hamuzó, váza - a budapesti gránitgyárból vásárolták barna színben, s szintén barna és krémszínűek a szép sárközi abroszok is. No és az étlap? Már most is igen változatos, s az ott felsoroltakhoz szívesen fűz kommentárt Szabó Róbert főszakács. Hosszasan beszél a „Váralja-tálról”, mely vegyestál, de van rajta vörösbormártásban májszelet, a specialitások közül csak egyet említünk, mely pulykamell kijevi módra nevet viseli. A sajttal megtöltött húst fűszeres vajjal kínálják... Mi a miénk? Mielőtt a kérdéssel kapcsolatos fejtegetésbe fognék, teszek egy vallomást, mely úgy vélem, a hét történéseinek szubjektív válogatásába „belefér”. Kedvenc napjaim közé tartoznak azok, amikor - mi úgy mondjuk - „bent ülős, telefonos” vagyok. Szóval azok, amikor a telefon mellett üldögélek egész nap, s az olvasók pedig föltárcsázzák számunkat, s elmondják elsősorban a problémáikat, vagy azokat a dolgokat, melyekkel nem értenek egyet. Nagy-nagy örömünkre persze előfordul az is, hogy „csak úgy” fölhívnak, mert éppen egy aprócska dologban nem tudnak zöldágra vergődni saját magukkal, így az újságíró véleményét kérik. A hangból ítélve egy középkorú asszonnyal beszélgettem a héten hosszasan, aki egyebek között jogos felháborodással mondta el: Szekszárdon, a Cinkában (a 15-ös autóbusz végállomásánál) már tél óta, vagy még régebben áll egy elhagyott hűtőkocsi. Kerekeit azóta leszerelték, a szerszámosdo- bozát föltörték és kiürítették, és más egyéb mozdítható szerkentyűjét is elhordták. Az asszony megkérdezte, hogy ilyen gazdagok lennénk? Hát tényleg, ilyen gazdagok vagyunk? Nem tűnik föl senkinek, hogy hiányzik valahol egy drága kocsi? Vagy nem is hiányzik? S ha tényleg nem, akkor miért nem vontatják el mondjuk a bontóba, hiszen akkor hozna valamit a „konyhára”, értékes fémrészeiből pedig újabb alkatrészeket csinálhatnának. Vagy miért nem keresik meg a gazdáját? Miért nem vonják felelősségre? Miért nem büntetik meg? Sajnos, e példa nem egyedi, s nem is ritka. Ki kit választ? Közismerten a nyári hónapokban köttetik a legtöbb házasság. E megállapítást statisztikák bizonyítják. A következő csupán saját megfigyeléseimen alapszik, noha kapcsolható az előzőekhez. Tehát: a legtöbb házassághirdetés is nyáron jelenik meg a lapokban. Érthető is, hiszen az emberek a szabadságuk ideje alatt érzik a legjobban a magányt, akkor döbbennek rá, hogy pár nélkül élni elég szomorú. Kívánom mindazoknak, akik a hirdetést hívták segítségül párjuk megleléséhez, arassanak sikert, gyűjtsenek be soksok boldogságot. De egy valamiről ne felejtkezzenek el - ezt elsősorban a férfiaknak mondom -, hogy ki kit választ! Paul Geraldy ezt így fogalmazta meg: A férfi azt hiszi, hogy ő választja az asszonyt, pedig majdnem mindig az asszony választja a férfit. Az asszony választja ki azt a férfit, aki őt fogja választani. V. HORVÁTH M. Kontaktlencse stúdió Budapesten A Fotex magyar-amerikai közös vállalat kontaktlencse szaküzletet nyitott Budapesten, a Népköztársaság útján. A vállalat elsősorban exportra készít lencséket, ám hazai igények kielégítésére is gondolnak. Az új boltban 30000 darabos készlettel várják az érdeklődőket és 95 százalékukat azonnal, raktárukból kiszolgálják. A Magyarországon egyedülálló berendezésekkel, így komputeres szemvizsgálókkal felszerelt stúdióban reggel 9-től este 20 óráig szakorvosok vizsgálják a betegeket. Piacra találó magyar borok Plazmaszóró technológiák kutatása- Új kutatási programot indítottak az Ipari Technológiai Intézetben a közelmúltban üzembe helyezett plazmaszóró rendszerrel. A szakemberek az ipari vállalatok számára dolgoznak ki olyan technológiai eljárásokat, amelyekkel az általuk gyártott, illetve használt gépelemek élettartama jelentősen növelhető. Az intézet más kutatási intézményekkel együttműködve felkutatja azokat a felhasználási területeket, ahol a csúcstechnológia körébe tartozó eljárást az ipari gyakorlatban sikeresen lehet alkalmazni. A felületelőkészítő valamint a plazmaszóró berendezésből álló rendszerrel különleges fizikai vagy kémiai körülményeknek kitett gépelemeket lehet majd kezelni. A kidolgozandó technológiai eljárások célja az, hogy a plazmaszóróval kezelt fémek károsodás nélkül viseljék el a különleges fizikai és kémiai hatásokat, így például jobban tűrjék a nagyon magas hőmérsékletet, ellenálljanak a korróziónak, s lassabban kopjanak el.- Javulnak a borexport kilátásai, erről tanúskodnak a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat első félévi eredményei. Különösen figyelemre méltó, hogy sikerült a korábbinál nagyobb részt kapni a tengerentúli piacokon. Az év első hat hónapjában a tőkés piacon, az elmúlt esztendő azonos időszakához képest, mintegy 15-20 százalékkal több bort értékesítettek. Az árak is kedvezőbben alakultak a korábbinál; 10 százalékos javulást mutatnak az első félév adatai. Ennyivel többet adtak az importőrök a magyar borokért, amelyeknek minőségét és csomagolását sikerült az elmúlt időszakban javítani. A sikert azzal is magyarázzák, hogy visszaszorulóban van a hordós tételekben exportált italok aránya a palackozott borokkal szemben; ez a magyar külkereskedelem szempontjából örvendetes fejlemény, hiszen az így exportált italok előnyösebben adhatók el. Nem utolsósorban fontos az is, hogy amíg a nagy tételben kivitt hordós borok további felhasználását, úgynevezett házasítását a magyar vállalatok nemigen tudják ellenőrizni, és ez alkalmasint a magyar italok hírnevének csorbulását eredményezheti, addig a palackos italok egyértelműen tanúskodnak a minőségről, és a származás helyéről is. A borértékesitési nehézségek miatt a Monimpex nagy erőfeszítéseket tett újabb tőkés piaci vásárlók megnyerésére. A tavalyihoz képest 15 százalékkal több italt vettek át az angol kereskedők, egymillió dollár feletti értékben vásároltak magyar borokat, főleg a villányi borvidék termékeit. A közvetítésben fontos szerepet vállalt a Coca Cola angliai leányvállalata, amellyel a Monimpex szoros kapcsolatot alakított ki. Angliában a nagy szupermarketekben már megtalálhatók a magyar borok, és remény van újabb kereskedelmi hálózatok megnyerésére. Az Egyesült Államokban a Pepsi Cola az üzleti partner; itt mintegy 60 ezer karton magyar bor kelt el, főleg a bala- tonboglári minőségi borok szerepelnek jól az amerikai piacon. Egész borcsalád kínálja magát; három fehér és egy vörösbor. Kanadába két év alatt megkétszereződött a magyar borkivitel, amely az idén mintegy másfél millió palack lesz. Atradi- cionális magyar italokat keresik a kanadaiak, ennek megfelelően állította össze a kínálatát a Monimpex.
