Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-05 / 186. szám
2 "Képújság 1988. augusztus 5. Reagan politikai manőverei a választási háborúban Korán tört ki a látványos választási háború a republikánusok és a demokraták között, s a háborúban az első lövéseket Reagan elnök adta le. Az elnök a héten két törvény körüli politikai manőverekkel állította George Bush szolgálatába - legalábbis Alan Cranston, a demokrata párt helyettes szenátusi vezetője szerint - a Fehér Házat, szerdán pedig egy balul sikerült tréfával élezte ki a helyzetet. Amikor Reagant egy jobboldali újságíró megkérdezte, szükségesnek tartja-e, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje, Michael Dukakis tegye közzé a fizikai és szellemi állapotáról szóló adatokat, az elnök így válaszolt: „Csak nem fogok kikezdeni egy nyomorékkal”. A megrökönyödést keltő kijelentést ugyan néhány perccel később már maga is rosszul sikerült tréfának nevezte és sajnálatát fejezte ki, az ügy máris viharokat keltett: több vezető demokrata párti politikus méltatlannak, ízléstelennek nevezte a tréfát. Az elnököt többek között élesen bírálta emiatt Dukakis alelnökjelöltje, Lloyd Bentsen szenátor és korábbi vetélytársa, Jesse Jackson is. Dukakis elnézően nyilatkozott, szerinte mindenkivel történhet ilyen balul sikerült „elszólás”. A PFSZ VB Bagdadban, a már szabadságon lévő izraeli parlament Jeruzsálemben ül össze rendkívüli tanácskozásra Husszein jordániai király múlt hét végi bejelentése nyomán, miszerint többé „nem törődik” az Izrael által megszállt palesztin területekkel. Feloszlatták a jordániai parlament alsóházát, amelynek 60 tagja közül 30 Ciszjordániából származik, csökkentik a megszállt területekkel foglalkozó ammani minisztérium tisztségviselőinek számát és tevékenységi körét, feloszlatják azokat a jordániai- PFSZ bizottságokat, amelyek a megszállt területeknek szánt segélyeket gondozzák. Jordánia többé nem ad pénzt a megszállt területek gazdaságának, egészségügyének és oktatásának támogatására, felmondja 1986-ban meghirdetett 1,4 milliárd dolláros fejlesztési tervét. Mindezt arra való hivatkozással, hogy a megszállt területek egyetlen törvényes képviselője a PFSZ - tehát Jordániának e területekhez többé nincs köze. Tény, hogy az Arab Liga már 1974-ben a megszállt Ciszjordánia és a gázai övezet egyetlen törvényes képviselőjének minősítette a PFSZ-t, s ez azóta látszólag nem vitatéma az arab világban. Miért hát, hogy 14 évvel később Husszein király „elismerése” mégis akkora felzúdulást vált ki? Hiszen ráadásul olyasvalamiről mondott le most, ami nemcsak „elvileg" (1974 óta), hanem gyakorlatilag sem az övé már 1967, az izraeli megszállás óta. A PFSZ, képviseleti joga birtokában, a nyolcvanas évek eleje óta ránehezedő sokoldalú nyomás közepette - Jasszer Arafat VB-elnök vezetésével - valamiféle együttműködésre törekszik Jordániával. Izraelnek és az Egyesült Államoknak ugyanis Jordánia elfogadható tárgyaló- partner, a PFSZ nem az. Az 1985-ben Az ügy hátterében az áll, hogy az amerikai jobboldal egy különleges figurája, Lyndon Larouche, a magát demokrata pártinak valló, ám teljesen zavaros ideológiát hangoztató politikus a párt elnökjelölő tanácskozása idején kezdte terjeszteni azt a hírt, hogy Dukakis kétszer állt depresszió miatt orvosi kezelés alatt - vagyis alkalmatlan az elnökségre. Duka- kist ezután több lap is felkérte, tegye közzé az egészségi állapotára vonatkozó adatokat, a jelölt azonban elutasította a kérést. 1972 óta, amikor az akkori alel- nökjelöltről, Thomas Eagleton szenátorról kiderült, hogy pszichiátriai kezelés alatt állt, szokássá vált az ilyen adatok közzététele. Dukakis most közölte, hajlandó lesz a legfrissebb orvosi kontroll adatait ismertetni, kezelőorvosa pedig, aki 17 éve látja el az elnökjelölt háziorvosának tisztét, külön sajtókonferencián cáfolta, hogy páciense valaha is orvosi kezelésre szorult volna pszichiátriai okokból. Párt vezetői nem tisztességes politikai manővernek minősítették, hogy Reagan megvétózta a katonai költségvetési törvényt, amely pedig megadta a kért összegeket a Pentagonnak. A törvényt Arafat és Husszein aláírásával is megpecsételt együttműködés azonban nem hozott eredményt, mert Jordániában úgy látták, a PFSZ mégsem hajlandó olyan engedményeket tenni Izraelnek, amelyek alapján tárgyalások kezdődhetnének. Időközben kitört a megszállt területek lakosainak lázadása, amely ma is tart. Az a tény, hogy a lázongókat a PFSZ illegális helyi szervezetei vezetik, mintegy belülről is lehetetlenné teszi Jordániának a PFSZ-szel való együttműködést. Amman befolyása csökken a megszállt területeken, s ennek hátterében az is meghúzdik, hogy a nyolcvanas évek elején Jordánia, mint „frontország” még évi 2,5 milliárd dollárt kapott az öböl menti olajtermelő királyságoktól, az összeg azonban mostanára legföljebb évi 1 milliárd dollárra apadt: Jordániának nincs pénze ciszjor- dániai szerepe fenntartására. Izraelben viszont Jordánia eddigi próbálkozásai osztatlan támogatásra találtak a koalíciós kormány munkapárti szárnyánál. Az izraeli Munkapárt régóta hirdeti, hogy a helyzetet Jordániával együtt kell megoldani, a PFSZ kihagyásával. A kormány jobboldali, LIKUD-szár- nya ezt illúziónak tartja, persze a PFSZ- szel ők sem hajlandók szóba állni, legalábbis a megszállt területek ügyéről nem. Furcsa módon azonban az izraeli jobboldal körében hagyománya van egy másfajta törekvésnek a PFSZ-szel kapcsolatban: 1970-ben, a jordániai polgár- háború, a „fekete szeptember” idején Sáron tábornok - az 1982-es PFSZ-elle- nes libanoni invázió idején hadügyminiszter - már javasolta, hogy Izraelnek Husszein király helyett a PFSZ-t kellene támogatnia Jordániában. Ebben az a logika, hogyha a PFSZ szerezné meg a haFrank Carlucci hadügyminiszter és Colin Powell tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó elfogadhatónak minősítette - Bush viszont arra kérte elnökét, hogy emeljen vétót, azzal az indoklással, hogy a tervezet nem juttat kellő fedezetet az űrfegyverkezési program javasolt folytatásához. A republikánusok ezzel akarják azt a látszatot kelteni, hogy ők az egyedüli letéteményesei a Reagan-féle fegyverkezési programnak, a demokraták pedig nem törődnek az Egyesült Államok biztonságával. Reagan egy másik törvény érvényben hagyásával is Bushnak igyekezett kedvezni: Az elnök nem vétózta meg azt a előírást, hogy a gyárbezárásokat, a nagyobb szabású elbocsátásokat a munkáltatók kötelesek hatvan nappal korábban a dolgozók tudomására hozni. Az elnök korábban emiatt vétózta meg a kereskedelmi törvényt, most viszont - ellenvetéseit fenntartva - hagyta érvénybe lépni a rendelkezést, mert a vétó ártott volna Bush esélyeinek a munkásszavazók között. A demokrata vezetés most éles hangon támadja a Fehér Házat azért, hogy a törvényeket a pártpolitikai érdekeknek megfelelően tetszése szerint kezeli. talmat Jordániában - az ország lakosságának több mint 50 százaléka palesztin, a többi beduin -, akkor lenne „palesztin állam". Izraeltől - e logika szerint - többé senki sem követelhetné a megszállt területeket egy független palesztin állam megalapítása céljából. S most, néhány héttel ezelőtt Basszám Abu Sarif, a PFSZ szóvivője nyilvánosságra hozta, hogy a LIKUD-párti izraeli kormányfő, Samir Ceausescu román elnök közvetítésével ajánlatott tett a PFSZ-nek: hagyják Jordániát, a PFSZ vegye át a megszállt területeken egy esetleges önkormányzat irányítását, s csak a katonai felügyelet maradjon izraeli kézben. Az értesülést az izraeli kormány egyik munkapárti minisztere is megerősítette - bár bírálólag -, de Samir mereven cáfolta. Ám a hír, amilyen valószínűtlennek tűnhet, éppoly sugalmazó is lehet: az izraeli jobbdolon tovább élnek a remények, hogy a PFSZ-t Jordániára lehetne uszítani. Ráadásul mindez Izraelben a novemberben esedékes parlamenti választások egyik tétje, s a LIKUD a Jordániával való egyeztetés kizárásával is nehezíteni akarja a Munkapárt helyzetét. Husszein király döntése kapórajön: bizonyítani látszik, hogy a Jordániával való megegyezésnek nincs jövője. De miért is segítene a király a LIKUD-nak? A legvalószínűbb az, hogy a PFSZ és az izraeli kormány egy része közötti puhatolózásokról Jordániában is időben értesültek. Az uralkodó tehát úgy gondolkodhatott, hogy most „megmutatja” a PFSZ-nek, s aztán a szervezet megnézheti, mire megy Jordánia nélkül. Hiszen Jordánia nélkül az amerikai kormány sem hajlandó szóbaállni a PFSZ-szel. Ammanban úgy vélhetik: ha a PFSZ majd lemond az önállóskodásról, a „megtért” szervezet könnyebben kezelhetővé válik egy amerikai-izraeli-jordániai megoldás keresése közben. MÉSZÁROS GYÖRGY Husszein palesztinjai Gondjaik megoldását várják a kisvállalkozók Ülésezett a KIOSZ országos vezetősége A KIOSZ országos vezetősége csütörtökön kibővített ülést tartott, melyen véleményt alkotott a vállalkozói nyereségadóról szóló törvénytervezet, valamint a személyi jövedelemadóról és az általános forgalmiadóról szóló törvények módosításának tervezeteiről. Az ülésen a szervezet társadalmi aktívái mellett részt vettek a Pénzügyminisztérium képviselői is. A testület ülésén megállapították, hogy a kisvállalkozók, így a szervezet érdek- képviseletébe tartozó kisiparosok, gazdasági munkaközösségek csak úgy tudnak megfelelni a társadalmi, gazdasági elvárásoknak, ha az adózás törvényei megfelelő érdekeltséget biztosítanak tevékenységükhöz. Számukra létkérdés a műszaki fejlesztés, a műhelyek bővítése, korszerűsítése. Ezért az előkészítés alatt lévő szabályozástól gondjaik megoldását várják. így többek között az elvonás jelenlegi mértékének csökkentését, az egyéni vállalkozók részére egyszerűbb egycsatornás adózás bevezetését a személyi jövedelemadó keretei között. Biztosítani kell többek között üzemi célú tartalékképzés lehetőségét az adózatlan nyereségből, az állóeszközök egyösszegű leírásának lehetőségét, az adóévben ténylegesen felmerült költségek elszámolását. Egyszerűsíteni kell a jelenlegi bonyolult, az iparosoktól sok időt elvonó könyvvezetési kötelezettséget. Az adózási szabályoknak a tevékenység élénkítését kell elősegíteniük. Hangsúlyozták, hogy a kisvállalkozások kellő érdekeltség esetén állami befektetés nélkül munkahelyeket tudnak létesíteni, hozzá tudnak járulni a stabilizációs program megvalósításához. A KIOSZ országos vezetősége az ülésen elhangzottak alapján megfogalmazott állásfoglalását eljuttatja a pénzügy- miniszternek. Románia További kivándorlások- Az NSZK kormánya arra törekszik, hogy minél több német nemzetiségű román állampolgár számára biztosítsa a kivándorlás lehetőségét - írta csütörtökön a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet újság. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter megerősítette a lap azon értesülését, hogy ebben az ügyben újabb tárgyalások folynak Bonn és Bukarest között. Részletekkel nem szolgált. Eddig évente mintegy 12 ezer - összesen körülbelül százezer - német távozhatott Romániából. Még 230 ezren élnek az országban, s közülük nyolcvan százalék szeretne az NSZK-ba települni - írja a Süddeutsche Zeitung, bonni becslésekre hivatkozva. A lap szerint azonban további 180 ezer személy kiengedéséért Románia legkevesebb 1,4 milliárd márkát akar kapni. (A korábbi megállapodás értelmében Bonn évente százmillió márkát fizetett a tizenkétezer fős kivándorlási kvóta fejében.) Genscher tavaly decemberi bukaresti látogatásakor azt kérte, hogy emeljék legkevesebb 30 ezerre az évi keretet, s ugyanakkor engedélyezzék, hogy az otthon maradóknak Bonn fokozott anyagi és kulturális támogatást nyújthasson. Az Országos Cigánytanács kérése- Az Országos Cigánytanács vezetői az elmúlt hetekben sorra látogatták azokat a megyéket, ahol sok cigány él. Arról tájékozódnak, hogy van-e alapja a „bőrfejűek” támadásáról szóló híreszteléseknek. Bebizonyosodott, hogy a felkeresett településen ilyen támadásokra nem került sor. A pánikot a „bőrfejűek” feltűnése okozta. Az Országos Cigánytanács a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségével közösen arra kéri a cigánylakosságot, hogy ne higgyen a rémhíreknek, ne keltsen feleslegesen pánikot. Felhívja a figyelmet arra, hogy a verekedések provokálása, kezdeményezése ugyanúgy veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot, mint a „bőrfejűek” fellépése. (MTI) Vitaanyag a szakszervezeti bérreform-elképzelésekről- A Szakszervezetek Országos Tanácsának vezető testületéi a közelmúltban megtárgyalták a SZOT bérreformbizottsága által készített ágazati szakszervezetekkel, több vállalati gazdasági vezetővel, valamint a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetével egyeztetett szakszervezeti bérreform-koncepciót. Olyan döntés született, hogy a tervezetet széles körben meg kell vitatni a szakszervezeti tagsággal. A tagsági vita munkaanyagát a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztálya Kérdezték című 88/3-as számú kiadványában megjelentette. A több százezer példányszámban kinyomtatott füzet a közeli napokban eljut minden üzem, vállalat, intézmény szak- szervezeti alapszervezetébe. Minden érdeklődő szakszervezeti bizalmi és tag számára hozzáférhetővé válik. (MTI) Csányj László Az emlékezés ösvényei «n, ü Szekszárd az ötvenes évekbm 1 Valaki említette, hogy egy bizonyos Gauser házaspár, az Arany János utcában, könyveket, hanglemezeket szeretne eladni. Valamikor jólmenő fűszerüzletük volt, de ekkorra már elszegényedtek, lakásukból kitették őket s egy mosókonyhában éltek. Itt kerestem meg őket, az öreg Gauser már ágyban fekvő beteg volt, s az asszony próbálta pénzzé tenni, amit tudott. De mosókonyhára is méltatlannak ítéltettek, s a város akkori tanácselnöke, mesterségét tekintve suszter, később kérkedve mesélte, hogy saját kezével szórta ki az udvarra szegényes holmijukat. Nem tudom, mi lett az öregekkel, a tanácselnököt azonban rövidesen menesztették, s ismét suszterkodhatott, mert a helyi hatalom, ha tudomásul is vette túlbuzgalmát, közösséget csak fenntartással vállalt vele. Ennek a korszaknak főszereplőiből nagyon kevesen maradtak meg. Voltak, akik látványosan buktak el, mint a tenge- lici tsz elnöke, akiről már volt szó, a faddi elnök visszaéléseit a megyei pártbizottság unta meg, s végül fűtő lett Pakson, volt, aki öngyilkos lett, amazt megszégyenítően nyugdíjba küldték, olyan is volt, aki megőrült. Jellemző, hogy nem a fondorlatosak, a gátlástalanul helyezke- dők léptek át később az őszinte reménységbe, hanem azok, akik tisztességgel dolgoztak, s fenntartásaik csak a riasztó gyakorlatnak szóltak. De voltak tipikus karrierek is, ezek kivétel nélkül bukással végződtek, jóllehet szereplőik példaképként kezdték pályájukat. Még Szegeden találkoztam egy ilyennel. 1950 őszétől ugyanis néhány hónapig Szegeden dolgoztam, a Délvidéki Hírlap munkatársaként; életem egyik mélypontja. Szerény lap volt, valamiféle népfrontképződmény, tulajdonképpen csak a látszat kedvéért jelent meg. Amikor elmentem bemutatkozni az előkelő Délmagyar- ország szerkesztőségébe, indokolt fa- nyalgással fogadtak, de arra azért méltattak, hogy a követendő példakép elé vezessenek. A példaképet Budai elvtársnak hívták, a főszerkesztő helyettese volt, s az tette nevezetessé, hogy szüleit, bár csak középparasztok voltak, nyilvánosan megtagadta, mert a kapitalizmus e szerény lehetőségétől is visszarettent. Zavartan álltam előtte, egy kicsit szánakozva is, amiből megérezhetett valamit, mert sejtette, hogy példáját nem fogom követni. A szekszárdi eszménykép más volt, kedélyesebb, inkább mestereségünk és helyzetünk címerének mondanám, alibinek, akit lehetett mutogatni, de követni nem kellett. Vlasies elvtársnak hívták s a mindig választékosán öltözködő főszerkesztővel ellentétben lompos volt, rendetlen, piszkos, ó volt az ős-proletár, akinek csak egy inge volt, amit időnként mégis csak ki kellett mosni, s ilyenkor sálat kötött a nyakába. A levelezési rovatot bízták rá, de nem sokat törődött vele, inkább szerepében tetszelgett, s ha tehette, ivott is, mintegy ezzel pótolva cselédkorának nyomorúságát. Végül meg kellett válni tőle, mert semmire se lehetett használni, akkor már ilyen példaképre sem volt szükség, s miután néhány helyen hiába kísérleteztek vele, megtették börtönőrnek. De hamar kitelt az esztendő, mert az egyik rabtól, ha ugyan valóban az volt, pénzt fogadott el, hogy kicsempéssze levelét. Már várták a kapuban, s ott is tartották, de most már más minőségben. Szabadulása után kocsis lettaTüzépnél, de rakoncátlan lovai mindig máshova vitték a szállítmányt, mint ahova kellett volna, a pénzt pedig természetesen felvette. Elítélték, azután nem tudom, mi lett vele. Nem folytatom a csikorgó történeteket, pedig lenne még. A nagy változásoknak mindig van hordaléka, s itt az volt a baj, hogy amit ma meglehetősen pontatlanul voluntarizmusnak nevezünk, mindenkit a könnyebb ellenállás irányába terelt. A boldog kiválasztottságot a származás jelentette, s ez az évek során misztikus jelentést kapott, amivel szemben nem sokat számított a tudás és szorgalom. Rá- kosiék torz logikája igazán ebben sem bízott, ezért kereste az ellenséget először a pártban, majd a szakemberek következtek, akikről eleve feltételezték, hogy szabotálják a megvalósíthatatlan terveket, az ellátási nehézségekért pedig a parasztságot tették felelőssé, s itt mindenki gyanús volt, mint a régi rigmus szegényembere: Ha van valamije, azt mondják, hogy lopta, ha meg nincs semmije, hogy elkorhelkodta. Vagy eldugta. A sorozatos házkutatások során mindig találtak iszonyatos bűnjeleket, s a korabeli lapokban sűrűn olvashatunk irgalmatlan ítéletekről, mert főbenjáró bűn volt, ha valakinél két kiló kenyeret találtak. Egyébként nem legenda: a boltokban csak 2-3 napos kenyeret árultak, hogy az embereket ne csábítsa falánkságra a frissen sült kenyér. (Folytatjuk)
