Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

4 KÉPÚJSÁG 1988. augusztus 4. Lélektartó kavicsok Hányszor kérdezzük: mi tartja a lelket egyikünkben másikunkban? A válasz - ha van - eltérő. Mindenkinek szüksége van arra a belső erőre, ami átsegíti a ne­hézségeken. Holik Lajosné, Ilonka néni számára a kavicsok a lélektartók. Ez a kijelentés né­mi magyarázatra szorul. Ilonka néni Si- montornyán él. Nem itt született ugyan, de az évtizedes gyökerek már csak em­lékidézéskor engedik más tájra. Élete - mint sok millió embertársáé - regény, ha leírja valaki. Amíg a kavicsokig ju­tunk, végig kell tekinteni ezen az életúton, mert a kavicsok csak1 a késői szakaszok­ban tűnnek fel és kapnak szerepet. A Laposi tér 4-es számú házban lakik, egyedül. Ez az épület háborúban szerzett sebeivel szülte azt az igényt lakójában, hogy keze munkájával tegye otthono­sabbá, szebbé - tehát díszítse - a laká­sát, amiben saját készítésű apró képek, falidíszek, rajzok találtak helyet. Addig, amíg a térítők hímzését, vagy szűrrátéte- sek varrását végezte, alig váltott ki figyel­met a munkálkodása. Ám amikor a szebbnél szebb formájú, színezetű út- széli, majd tengerparti kavicsok és kagy­lók felhasználásával kezdett mozaikké­peket készíteni, sok érdeklődő tekintete fordult feléje. Először csak a család, az­tán a barátok, ismerősök körében. Kez­detben ajándékként, később áruként keltek el az üveglapra technokollal erősí­tett kavicsképei. Ilonka néni zavarban van, amikor arról kell beszélni, hogy számára a kavicsok tulajdonképpen az önkifejezés eszkö­zei. Csendéletek, házak, várak, hajók, et­-----------------------------------------------------------------------1 H olik Lajosné egyik szűrrátétes té­rítőjével ruszk harcosok, mitológiai alakok sora­koznak lakása falán kavicsból. Tanulni sohasem késő. Ezért indul el Holik Lajos­né Mattioni Eszterhez, a hímeskövek művészéhez, mesteréhez megtudni, hogy lehet-e tartalmat, formát mondani­valót egységes egésszé varázsolni a ka­vicsokkal. Fontos ez, mert a lélek nem ment nyujdijba a tulajdosával. Fiatalos, teli van gyermeki ötletekkel és játszani akar. Bánatot, betegséget felejtetni, örö­möt szerezni, a lelket vidámitó megtartó kavicsokkal. Decsi Kiss János Mozgalmas nyár Szekszárdon A megye legnagyobb taglétszámú nyugdíjasklubjának vezetője érdeklődé­sünkre mondta el, hogy náluk a nyár sem jelent uborkaszezont, ilyenkor is zajlik az élet, mert az évszakhoz igazított progra­mok kinek-kinek kínálnak lehetőséget a társas szórakozásra, felüdülésre. Oly módon is, hogy mióta befejeződött a taní­tás az iskolában, a nagyszülők sokan el­hozzák az unokákat is az egyes progra­mokra. Nagy sikere volt például annak a Gemenc szálló teraszán megrendezett fagylaltdélutánnak, aminek vendéglátója a szálloda vezetése volt. E rendezvény folytatása lesz az e hónapra tervezett sördélután, amire természetesen nem hi­vatalosak a gyerekek. Viszont a hónap végén igazi szenzációt, nagy küzdelme­ket, jó mulatságot ígér az unokák és nagymamák tekeversenye, aminek he­lyet a Dózsa pálya ad. Kellemes idei emlékük a szekszárdi nyugdíjasklub tagjainak a harkányi für­dőzés, meg a háromnapos dunántúli ki­rándulás is, melyen nem kevesebb, mint 16 unoka vett részt. E hónapban sor kerül még egy gunarasi kirándulásra és - uno­kák nélkül - egy kétnapos pozsonyi útra. Egyébként, filmmúzeumi tagsága révén a Babits Mihály művelődési központban otthonos nyugdíjasklub Budapestről, a filmmúzeumból havonta hozat le olyan fil­meket, amelyek alkalmasak ha rövid időre is, de visszahozni nézőik ifjúságát. Mint a megye más - főleg falvainkban működő - nyugdíjasklubjaiban, Szekszárdon is ha­gyomány a névnapok közös megünneplé­se. - sós ­Talá Ikozás Amikor a volt megyei pártbizottsági tit­károk bonyhádi találkozóján üdvözöltük egymást Samu Józseffel - aki 1945-46- ban volt Szekszárdon a Magyar Kommu­nista Párt megyei titkára - perceken belül szóba került az egykori kistormási párttit­kár, Nádas Pál neve.- Él még az öreg harcos?- Él, úgy tudom, egészségben, kilenc- venhárom évesen. Sajnos, felesége ta­valy meghalt.- Szeretnék találkozni vele. Telefon Szekszárdra, Irénke lányához, tőle megtudtuk a címet: Kadarka utca 16. Pár órával később, Lengyelben már arról beszélgetünk, hogyha a „hivatalos” programnak vége, felkeressük. Ekkor mondja Rév András - 1954-56 közt volt MDP megyei másodtitkár, most nyugdí­jas, az újvárosi alapszervezet titkára: - A Pali bácsi? A mi pártszervezetünk tagja, majd min­den taggyűlésen felszólal. Tudom hol la­kik, gyakran felkeresem. így aztán ő a kalauzunk. Megható pillanat,-amikor egymás nya­kába borul a 75 éves Samu József és a megye valószínűleg legidősebb kommu­nistája, Nádas Pál.- Samu elvtárs?!... Alig ismerlek meg.- Hát bizony, több mint négy évtized telt el azóta, hogy utoljára találkoztunk. Hogy vagy? Hogyan éltél?- Dolgoztam a feleségemmel, csalá­dommal együtt, fölneveltük a kilenc gye­reket, hét lányt és két fiút. Tizenöt uno­kám, négy dédunokám és két ükuno­kám van...- Emlékszel-e még arra, hogy milyen stramm rendezőgárdát hoztatok össze? Többet ért, mint a rendőrség...- Hogyne emlékeznék! Dicséretet is kapott érte a kistormási pártszervezet a megyei pártbizottságtól. Pali bácsi Aranka lánya, asszony ne­vén Majzik Jeremiásné - mint kiderül, testvérei közül ezen a héten ő az „ügyele­tes” édesapjuknál - közbeszól: - Arra emlékszik-e Samu elvtárs, amikor a me­gyebizottságon a szilveszteri bálon mi, kistormási népi táncosok szerepltünk?- Nagyon tetszett a műsoruk.- Én is köztük voltam. Folyik az emlékezés, Pali bácsi azt idé­zi föl, hogy a megyében elsők között ná­luk alakult termelőszövetkezet, aminek részt vett a szervezésében, elnök is volt pár évig, majd az állatforgalmi gyönki ki- rendeltségvezetőjeként ment nyugdíjba 1960-ban. Samu József is az életút epi­zódjait sorolja. Kár, hogy rövid az idő, és búcsúzni kell. Már az ajtóban van a S zövetség Ugyan, hány ilyen meghittségével gyönyörű pillanata van az induló és befejezés felé közelítő emberéletnek? Senki se tudja számon tartani, pedig az ilyenekből épül a létezés öröme, meg az a tudat is, hogy helyünk, dolgunk van a világban. Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Ráadás negyven évre Dombóváron, a Hunyadi téri iskola szomszédságában található a Baranya Megyei Zöldért Vállalat 8. számú eladó­helye. Itt, két év óta egy nyugdíjas házas­pár, Rigóczky Ernő és felesége kínálja a város lakóinak a zöldség- és gyü­mölcsféléket. Forgalmuk igen nagy, mert állandóan friss áruval rendelkeznek. A vásárlók nagyon elégedettek az ellátás­sal, Rigóczkyék pedig azt mondják, hogy a helyi kirendeltség vezetőe bőségesen ellátja az üzletet olcsó áruval is. Úgy em­ZÖLDSÉG ÍYÜMOLCS ___*________ M indig bő az áruválaszték legetik a városban, hogy „ebben a bolt­ban mindig kedvesek az eladók,” és mintegy „8-10 százalékkal olcsóbbak az árak, mint más hasonló üzletben, vagy a piacon.” A nyugdíjas házaspár 40 éve dolgozik a kereskedelemben. * Szeretik szakmájukat és most is, amikor már pihenhetnének, nagy ügy­szeretettel, odaadással végzik munkáju­kat. Arra a kérdésre, hogy miért teszik? - így válaszoltak: - „Szeretni kell a szak­mát, meg a vásárlókat és akkor a munka nem teher, hanem szórakozás is. Persze, azért a nyugdíj melletti kereset is jól jön... MAGYARSZÉKI ENDRE Szeretni kell a munkát Samu József, Nádas Pál vendég, amikor Nádas Pál így szól: - Nem magas a nyugdijam, de megélek belőle. A mi fajtánk már akkor tudta és vallotta, hogy nem elsősorban önma­gáért, hanem másokért, az országért dol­gozik. És természetesen a családja jövő­jéért is. Ja és még valami, nehogy elfelejt­sem: nyolc autó van a családban... Ü) Egészségünkért Kerüljük a kuruzslókat! A kuruzslás fogalma viszonylag újkele­tű, hiszen régen, amikor nem állt rendel­kezésre - legalább a népesség túlnyomó többsége számára - megfelelő orvosi el­látás, amikor egyes vidékeken többnapi járóföldre volt csak található gyógyszer- tár, érthetően ez volt a megbetegedettek szinte egyetlen reménye. Ma is előfordul azonban, hogy egyes emberek előnyben részesítik a kuruzslót, akár azért, mert a reális orvostudomány valóban nem tu­dott rajtuk segíteni, akár azért, mert tu­datlanok és ezért nem képesek felmérni döntésük életet veszélyeztető kockáza­tát. Napjainkban a népies gyógymódok közül a különféle növényi drogokat, füve­ket, illetőleg a gyógynövényekből készült főzeteket használó kuruzslók a legke­vésbé veszélyesek, hacsak nem alkal­maznak erős hatású, mérgező füveket is. Ám ma a kuruzslás már igen korszerű külsőt is ölthet magára: ismeretlen, titkolt összetételű - sokszor külföldi - gyógy­szereket adnak a legkülönbözőbb meg­betegedésekre. Mindez önmaga is kárt tehet a gyógyításban, de igazi nagy kárt azzal okoz a kuruzsló, hogy késlelteti a kor színvonalának megfelelő, tudomá­nyos alapokon nyugvó bajmegállapitást és az ezt okszerűen követő, szakszerű orvosi kezelést. A betegségek jó részé­ben a betegség nem idejében történő fe­lismerése okozhat súlyos szövődménye­ket. Ilyenkor a beteg csak akkor kerül a kuruzslótól az orvoshoz, amikor a szak­szerű kezelés reményei már jócskán megfogyatkoztak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy esetenként a kuruzsló is nem ér el gyógyeredményt. Ez egyszerűen abból következik, hogy a betegségek egy része hosszabb-rövidebb időtávon önmagától is meggyógyul, másrészt pedig az igazi, tapasztalt kuruzslók olyan gyógyszerek­kel is dolgoznak, amelyeknek valóban van gyógyhatásúk. Náluk éppen csak a kellő kritikai ismeretek hiányoznak, s ebben van veszedelmességük is. Hatályos Büntető Törvénykönyvünk, az 1978. évi IV. törvény kimondja, hogy az, aki jogosulatlanul, ellenszolgáltatás­ért vagy rendszeresen az orvosi gyakor­lat körébe tartozó tevékenységet fejt ki, vétséget követ el. Ezért a vétségért egy évig terjedhető szabadságvesztéssel, ja- vító-nevelö munkával vagy pénzbünte­téssel sújtható. A törvény nem túl szigorú: a kuruzslás vétségét csak az valósítja meg, aki ezt a tevékenységet ellenszol­gáltatásért, rendszeresen végzi. Viszont szigorúbb annak a kuruzslónak a meg­ítélése - és a büntetése is -, aki a kuruzs- lást az orvosi gyakorlatra való jogosult­ság színlelésével követi el. Ilyenkor a cselekmény nem vétségnek, hanem ■bűntettnek minősül, és az elkövetőre há­rom évig terjedő szabadságvesztés bün­tetése vár. Büntetőjogilag viszont igen nehézkesen vonható felelősségre az, aki a szomszédjának vagy ismerősének pusztán jóindulatból, ellenszolgáltatás nélkül ad valamilyen orvosi „jótanácsot”, ajánl - vagy ad - valamilyen gyógyszert. Egy okkal több tehát, hogy óvakodjunk az ilyen ajánlásoktól, és bajainkkal szak­emberhez forduljunk. Soha se higgyük azt, hogy amiért vala­milyen gyógyszer orvosi rendelvény nél­kül is beszerezhető - általában egy cso­mag erejéig - a gyógyszertárakban, azért biztosan ártalmatlan szerről van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom