Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

1988. augusztus 4. ^fePÜJSÄG 5 A közhasznú munkavégzés tapasztalatai Az Országos Munkavédelmi és Mun­kaügyi Főfelügyelőség szakemberei a közelmúltban tizenhat megyében vizs­gálták a közhasznú munkát végzők fog­lalkoztatását. Ellenőrzéseik 68 munkálta­tóra terjedtek ki, amelyek a vizsgált idő­szakban átlagban mintegy 1500 embert - a közhasznú munkán foglalkoztatottak mintegy 70 százalékát - alkalmaztak ilyen munkakörökben. Három megye - Fejér, Komárom és Vas - azért maradtak ki a vizsgálatból, mert még vagy nem ve­zették be a közhasznú munkát, vagy olyannyira az elején tartottak, hogy nem rendelkeztek értékelhető adatokkal. A többi megyében szerzett tapasztalatok igen vegyes képet mutatnak. A közhasznú munkavégzés múlt évi bevezetésével a munkaügyi kormányzat elsősorban azoknak a hátrányos hely­zetű embereknek kívánt viszonylag rend­szeres pénzkereseti lehetőséget biztosí­tani, akik alkalmi munkából élnek, vagy szakképzettség hiányában nehezen ta­lálnak maguknak más állást. Ennek meg­felelően alakultak ki azok a munkakörök is, amelyekben a munkáltatók - a taná­csokkal kötött szerződés alapján - a köz­hasznú munkát végzőket foglalkoztat­ják. Leggyakoribb a közterület- és park- fenntartó, kertészeti segédmunka, a bel- vizrendezési és köztisztasági munka, va­lamint az építőipari segédmunka. A közhasznú munka sokak számára a korábbiaknál biztosabb megélhetést, jobb munkalehetőséget jelent, ám nem kevesen vannak azok, akik ezt csak arra akarják felhasználni, hogy bejegyzett munkahelyük legyen, vagy a munkaerő- szolgálati iroda kiközvetítő papírjával bi­zonyíthassák elhelyezkedési szándéku­kat - ha netán igazoltatnák őket. Ezt jelzi az is, hogy a munkaügyi szolgáltató iro­dák az év első negyedében 1899 embert közvetítettek ki közhasznú munkára, de közülük csak 1573-an jelentkeztek a vál­lalatnál, s létesítettek munkaviszonyt. A belépők jó részének munkafegyelmével is gond van. Az első negyedév során a munkáltatók 186 dolgozónak mondtak fel még a szerződésük lejárta előtt rend- szertelen munkábajárás, italozás, mun­kahelyi rendbontás, igazolatlan hiány­zás miatt, további 194-en pedig jogelle­nesen szüntették meg munkaviszonyu­kat. Mindez riasztóan hat a becsületesen dolgozni akarókra. Az önhibájukon kívül állás nélkül lévők közül újabb lehető­ségig sokan csak azért nem vállalkoznak átmenetileg ilyen munkára, mert félnek attól, hogy a kedvezőtlen tapasztalatok rájuk is rossz fényt vetnek a későbbiek­ben. Mások élnek ugyan átmenetileg ezzel a lehetőséggel, de igyekeznek eltitkolni, hogy kiközvetítettek. Ha van rá remény, hogy másként is kaphatnak munkát az ajánlott helyen, a jelentkezésnél nem mutatják be a munkaügyi szolgáltató iro­da papírját, holott az biztos állást jelente­ne, mert az erre szerződött vállalatoknak kötelességük fölvenni a közhasznú mun­kára kiközvetítetteket. E kötelezettségük­nek általában eleget tesznek. A vizsgált időszakban mindössze 15 esetben utasí­tották el a jelentkezőket, mert ezeket a dolgozókat korábban éppen onnan bocssátották el fegyelmivel, ahová köz­hasznú munkára jelentkeztek. A felemás helyzet elkerülése érdekében a munkál­tatók általában belső munkaügyi sza­bályzatukban rögzítik, hogy a jogellene­sen kilépett, fegyelmivel elbocsátott dol­gozókat semmilyen formában nem ve­szik vissza. A közhasznú munkára vállalakozók közvetítésénél és foglalkoztatásánál ál-' tálában rugalmasan, humánusan járnak el mind a munkaügyi szolgáltató irodák, mind a vállalatok. Bár az előírások szerint csak az közve­títhető ki közhasznú munkára, aki leg­alább egy hónapja szerepel a munkaügyi iroda nyilvántartásában, ettől sokszor el­térnek. A gyakorlat az, hogy ahol a szociális körülmények is indokolják, nem ragasz­kodnak az egy hónapos várakozási idő­höz. Ugyanígy járnak el akkor is, ha már a jelentkezéskor nyilvánvaló, hogy rövid időn belül nem tudnak más lehetőséget felajánlani. A munkáltatók is rugalmasan értelme­zik azt a kikötést, hogy ilyen munkakörre legfeljebb csak két hónapra szóló szer­ződéssel vehetnek fel dolgozókat. Általá­nos gyakorlat, hogy a két hónap letelte után azoknak a szerződését, akik belát­ható időn belül nem tudnak másutt végle­gesen elhelyezkedni, további hónapokra ismételten meghosszabbítják. A tapasztalatok szerint a bérezésben általában nem éri hátrányos megkülön­böztetés azokat, akik közhasznú munkát végeznek; pénzük a legtöbb helyütt meg­egyezik a hasonló munkakörben foglal­koztatottakéval. A vizsgálat tapasztalatait az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügye­lőség ismertette az illetékes állami és tár­sadalmi szervekkel is. Az ellenőrzés ta­nulságai alapján az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalban olyan intézkedéseket terveznek a közhasznú munka kiterjesz­tésére, amelyek az. iskolázottabb, szak- képzettebb embereknek is átmeneti se­gítséget jelenthetnek. így például felvetődött, hogy a gimna­zista lányok elhelyezkedési gondjait eny­hítené, ha szociális gondozóként foglal­koztatnák őket a közhasznú munka kere­tében. Ezt a lehetőséget Baranyában kísérleti jelleggel már bevezették. Szó van arról is, hogy egyszerűbb be­tanított munkakörökben az építkezések­nél is próbáljanak ilyen munkaalkalmat biztosítani. A közhasznú munka ésszerű kiterjesztésének lehetőségéről több tár­cával - az egészségüggyel, az építésügy­gyei, a környezetvédelmi és vízgazdálko­dási szervekkel és a postával is - tárgyal­nak. Növekvő zöldség-gyümölcs kivitel Növekvőben van az érdeklődés a ma­gyar gyümölcs és zöldség, valamint a tartósított kertészeti áruk iránt a külföldi piacokon - ezt bizonyítják a Hungaro- fruct Szövetkezeti Külkereskedelmi Vál­lalat első félévi eredményei. Bár az elmúlt év, különösen a gyümölcstermelésben nem volt túlságosan sikeres, néhány ter­mék kivételével mégis sikerült elegetten- ni a korábbinál nagyobb megrendelé­seknek. A vállalat az első félévben - az elmúlt év azonos időszakához képest - 15 szá­zalékkal növelte az értékesítést külföl­dön, és a tervezettnél is mintegy 5,5 szá­zalékkal több árut adott el a vásárlóinak, megrendelőinek. Összesen 303 ezer tonna terméket exportáltak; a szállítmá­nyok értéke mintegy 4,75 milliárd forint volt. A külpiacon éreztette hatását, hogy a hagyományos paradicsomtermelő or­szágok 1987-ben a szokásosnál keve­sebb árut adtak. így viszonylag jó elhe­lyezési lehetőség kínálkozott a magyar paradicsompürének, amely mind kere­settebb külföldön, nem utolsósorban jó minősége következtében. Kétszer annyit tudtak eladni belőle, mint egy évvel ko­rábban, és sikerült újabb vásárlókat is megnyerni. A csemege kukorica szintén jó cikknek bizonyult; többre is szükség lett volna, mivel az egyébként kitűnő ter­méket gyorsan megkedvelték, nemcsak itthon, hanem külföldön is. A friss áruk közül különösen a hagy­maexport volt eredményes. Hagyomá­nyos termékünk iránt a tavalyinál 60 szá­zalékkal nagyobb volt a kereslet. Némi­leg megtorpant viszont az értékesítés az almából, összefüggésben a szűkösebb árualappal. A málna az idén is jól értéke­síthető terméknek számított, ám a Hun- garofruct szakemberi szerint is rontja az értékesítési lehetőségeket, hogy az ex­portra elkötelezett vállalatok tevékenysé­ge nyomán itthon árfelhajtást tapasztalni, miközben az értékesítésnél külföldön a hazai exportőrök árainak letörése követ­kezik be. A konvertibilis elszámolású piacokon több terméknél is emelkedő árak mutat­koztak, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Hungarofruct javította eredményessé­gét az elmúlt hónapokban. A rubel el­számolású piacon eleget tettek a köve­telményeknek, sőt egyes tételeket már az első félévben értékesítettek, holott szállí­tásuk csak a második félévben lett volna esedékes. Műteremlátogatás Cseh Gábornál Ostoba kérdéssel szeretném kezdeni, hisz végtére is nem ez lesz az első, amit szakmánkban feltettek.- Miért fest egy rendőr alezredes, na­gyon sok kiállításra érett és azokon sikert aratott, képeket? Mielőtt erre nem válaszolnánk, kér­dezzünk tovább. Miért írt verseket egy Kisfaludy Sándor nevű huszártiszt? És egy Bessenyei György nevű testőr, a mai kormányőrségnél (akkor) sokkal maga­sabb rangú testület tagja? Gvadányi Jó­zsef huszártábornokról nem is beszélve? A maguk módján igyekeztek valamit megörökíteni a mindig átmeneti jelenből, a legalább ennyire átmeneti jövőnek. A festők esetében valószínűleg más a hely­zet, amit már csak azért is gyanítok, mert jómagam a művészetnek ezzel az ágával mégcsak meg se próbálkoztam. Néhai Walacher László, a Garay Gimná­zium minden „régi” által emlegetett rajz­tanára - a megyénk szégyenére elfele­dett akvarellista - viszont alighanem idő­ben figyelt fel a Szolnokról ide vetődött tanítványára, akivel ott már Chiovini Fe­renc is foglalkozott. (Van-e, aki e nevet nem ismeri? Van! Kár!) A gyerek, az ak­kori Cseh Gábor nem azért jött Szek- szárdra, mintha valami rejtélyes szálak ide vonzották volna. Katonatiszt apját egész egyszerűen ide helyezték. Aztán Lázár Pál irányításával úttörő diákként megismerkedett az akvarell nagyon ne­héz technikájával, és mit tesz a sors: - or­szágos pályázatot nyert. Jómagam számtalan dilettáns pálya­díja tájékán voltam - szerencsére nem zsűritag, hanem - újságíró. Mégis jó len­ne, ha mindezt ma se intéznénk el egyet­len vállrándítással. Hiszen a nem is mindig túl magas szín­vonalú „Ki mit tudok”-at össznépi ho- zsannázás követi. Dolgozni ugyanis egész egyszerűen tudni kell. Több, mint valószínű, hogy az előbb említett tanárok példamutatása, szorgalma, szakmára nevelése is bele­játszott abba, hogy egy későbbi Dózsás- focistából, az akkor még csak nem is sej­tett rendőrtiszt korában egyre inkább elismert festő lett. Az „elismerés” szóval persze ne bán­junk túlságosan nagyvonalúan. Jóval több, mint három tucat kiállítása volt már Cseh Gábornak - az idei őszön a BM szekszárdi művelődési házában lesz a következő - melyek nagyon nagy sajtó-, rádió- és tv visszhangja ellenére a mű­vész se országos-, se világmárka nem lett, hanem csak „a Cseh Gabi”. Ez a „csak” Cseh Gabi, meglehetősen romló egészséggel, olyasmire vállalko­zott, amire előtte kevesen. A folyvást itt élő szekszárdiak inkább csak az ide ve- tődőknek szoktak azzal hivalkodni, hogy milyen szép az a táj amelyben élünk. Hellyel-közzel pedig milyen szép volt. Nos, égy Siótorok tájkép, a Mére utca elejének ma már nem létező részlete, „Az utolsó nyár” a Zrínyi utában, az ellen­fényben lefestett kapu a Remete-kápol­na előtt, a temető menti présházak ilyen dokumentumértékkel bírnak. A művész lakására is kiírhatná azt, amit az idei ősz végén esedékes kiállítására szánt: „Az én Szekszárdom...” Csak az övé...? ORDAS IVÁN Lovak délidőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom