Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

1988. augusztus 19. 2 ^fePÜJSÄG Amerikai elnökválasztás a célegyenesben Az Egyesült Államokban immár végle­gesen elszálltak az elnökjelölt-választási gyűlések léggömbjei. Kezdődik a komoly küzdelem a végleg lelépő Reagan ameri­kai elnök karosszékéért, a Fehér Ház bir­toklásáért. A novemberi elnökválasztásra a kor­mányzó köztársasági párt a várakozás­nak megfelelően Bush, jelenlegi alelnö- köt választotta jelöltjévé. Bush eddig - mint az elelnökök mindig - az éppen kor­mányzó elnök árnyékában húzódott meg. Ez rendszerint nagy kockázatot je­lent. A közvélemény szemében ugyanis az alelnök akkor is szürke, arc nélküli egyéniségnek tűnik, ha történetesen nem az. Ezért is volt oly nagy szükség ar­ra, hogy Reagan elnök a köztársaságiak elnökválasztási gyűlésén oly lángoló szavakkal dicsérje az új jelölt nagy aka­raterejét, politikai határozottságát és szí­nes egyéniségét. Bushnak azonban volt egy második gyenge pontja is. Nevezetesen az, hogy ő sohasem tartozott a köztársasági párt­nak ahhoz a konzervatív jobbszárnyá­hoz, amelynek Reagan (különösen 1980 és 1985 között) kedvence és vezéregyé­nisége volt. Ez a szélsőségesen konzer­vatív jobbszárny az utóbbi időben, külö­nösképpen a szovjet-amerikai kapcso­latok javulásának korszakában bírálta ugyan Reagan elnököt, de így is az volt a helyzet, hogy Reagan vértezete a szélső­jobbról áttörhetetlen volt. Nem volt az amerikai politikában nála konzervatívabb politikus, aki egyben számíthatott volna a többség támogatására. Bush esetében nem ez a helyzet. Ő eredetileg a republi­kánusok mérsékelt szárnyához tartozott és a konzervatví jobboldal ellenszenve kísérte. Ezt volt hivatva kiegyenlíteni az, hogy most egy 41 esztendős, filmszínész kül­sejű szélsőjobboldali szenátort jelöltek Bush oldalán az alelnöki posztra. Neve: Dán Quayle. A világ jóformán alig hallott róla. Kiválasztásának két magyarázata is van. Az első az, hogy egyike volt azok­nak akik az utóbbi időben Reagan elnö­köt és általában a szovjet-amerikai köze­ledés politikáját hevesen bírálták. így például részt vett abban a kongresszusi hadjáratban, amely sokáig akadályozta a közepes hatótávolságú rakéták kölcsö­nös megsemmisítéséről szóló egyez­mény jóváhagyását. Azért választották tehát ki az alelnöki poszt várományosául, hogy „megnyugtassa” a szélsőséges konzervatívokat, akiket Bush viszonylag mérsékelt múltja esetleg idegesítene. A másik ok: Quayle az amerikai Közép- Nyugat egyik fontos államának, Indiana államnak a szenátora. Ezen a vidéken pedig Bush kevés támogatóval rendelke­zik. Quayle segítségével megnő az esé­lye annak, hogy „besöpörje” ezeknek az államoknak a szavazatait is. Mindez valóságos tükörképe annak, ami néhány héttel korábban a jelenleg el­lenzékben lévő Demokrata Párt táborá­ban történt. Ott a liberális Dukakis, Az Egyesült Államok keleti partján lévő Mas­sachusetts állam kormányzója az elnök­jelölt, aki liberális politikusnak számít. Az ő alelnökjelöltjéül a demokraták legszél­sőbb jobbszárnyáról választottak politi­kust. A neve Bentsen és Texas államot képviseli a szenátusban. Aligha túlzás azt állítani, hogy Dukakis alelnökjelöltjé- nek véleménye a döntö bel- és külpoliti­kai kérdésekben semmiben sem külön­bözik Bush alelnökjelöltjének nézeteitől. Öt is azért szemelték ki, hogy ellensúly­ként szerepeljen. A tükörkép azért is szinte tökéletes, mert Bentsen Texas ál­lam szenátora lévén éppen azon a vidé­ken erős, amelyet Bush, a republikánus elnökjelölt fő támaszpontjának tekinte­nek. Mindebből alighanem kiderül, hogy ami eddig történt, az csak taktikai előjá­ték. Mindkét nagy amerikai párt olyan párost szemelt ki a Fehér Házért vívott küzdelembe, amelyek átfogják az ameri­kai politikai vélemények lehető legszéle­sebb színképét: a mérsékelt liberaliz­mustól a szélsőségesen konzervatív jobboldalig. A két páros között szeptember első napjaitól kezdve indul meg az igazi vá­lasztási küzdelem. Ebben a novemberig tartó, nagyjából nyolc hétben kell majd megmutatkoznia, hogy valójában mi is a lényeges, a mélyreható különbség a két „furcsa pár” programja között. GÖMÖRI ENDRE PANORÁMA BUDAPEST - Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke táviratban fejezte ki együttérzését és részvétét Nyikolaj Rizs- kovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a Moszkva-Leningrád útvo­nalon bekövetkezett vasúti szerencsét­lenség miatt. MOSZKVA - Csütörtök reggelre 22- re emelkedett a Szovjetunióban kedden este bekövetkezett vasúti szerencsétlen­ség halálos áldozatainak száma. A kór­házakban jelenleg 107 sebesültet ápol­nak. A helyszíni vizsgálatok kiderítették, hogy a Leningrádból Moszkvába tartó Aurore Expressz legalább 150 km/órás sebességgel száguldott a kisiklás pilla­natában, holott az adott pályaszakaszon mindössze 60 km/órás sebesség volt en­gedélyezve. ISZLÁMÁBÁD - Sahnavaz Tanaj al­tábornagyot, az afgán hadsereg vezér­kari főnökét nevezték ki az ázsiai ország nemzetvédelmi miniszterévé - jelentette az AFP Iszlámábádból, a kabuli rádió közlésére hivatkozva. Az AFP szerint a kabuli rádió nem utalt arra, hogy Tanaj altábornagy továbbra is vezérkari főnök maradna-e. Elődjét, Mohammad Ráfit, jú­niusban alelnökké nevezték ki. KABUL-A nemzeti megbékélés poli­tikája új korszakot nyitott Afganisztán tör­ténelmében: a demokrácia és a pluraliz­mus korszakát. Az alkotmány és a politi­kai pártokról szóló törvény elfogadása nyomán megindult a többpárti rendszer kialakulása - mondotta a TASZSZ tudó­sítójának adott nyilatkozatában Moham­mad Haszan Sark afgán miniszterelnök. A kormányfő beszámolt róla, hogy az or­szágban már hat hivatalosan bejegyzett párt működik, egyenlő jogokkal bírnak, többek között jelölhetik tagjaikat a Nem­zeti Tanácsba. PEKING - Kina és a Szovjetunió au­gusztus 27-én külügyminiszter-helyette­si szinten tárgyal majd a kambodzsai kérdés rendezéséről Pekingben - jelen­tette be csütörtökön a kínai külügymi­nisztérium szóvivője. A kínai küldöttség Tien Cseng-pej, a szovjet delegációt pe­dig Igor Rogacsov fogja vezetni. Pakisztán Szabotázs, vagy baleset? Az OTP közleménye Az Országos Takarékpénztár tájékoz­tatja ügyfeleit, hogy a személygépkocsik soron kívüli kiadásának felfüggesztésé­ről augusztus 11-én megjelent kereske­delmi miniszteri intézkedés - ugyancsak miniszteri döntés alapján - a gépkocsi- nyeremény-betétkönyvek sorsolására nem vonatkozik. A Mercur a gépkocsinyeremények sorsolásához szükséges gépkocsikat a jövőben is változatlanul biztosítja. (MTI) A rebesgetett szabotázscselek­ménnyel kapcsolatban kétféle híreszte­lés is kering részben a pakisztáni, rész­ben a nemzetközi sajtóban. Az egyik sze­rint a gépet földről irányított rakétával lőt­ték le, a másik szerint pokolgép volt a C-130-as fedélzetén. Mivel a vizsgálat még tart, semmi eshetőséget nem lehet kizárni. Ám az is kétségtelen, hogy a sza­botázsakció gyanújának hangsúlyozása - kiváltképpen ha azt külföldi szálakra vezetik vissza - növeli annak az esélyét, hogy a hadsereg a nemzetet fenyegető veszélyre hivatkozva a katonai törvény­kezés bevezetését készítse elő. Egyéb­ként a fegyveres erők már eleve jelentős szerephez jutottak az átmeneti időszak­ban, jeleként annak, hogy súlyukat és szavukat éreztetni kívánják a legfonto­sabb államügyekben. Az ország irányítá­sára létrehozott tanács tagjainak zöme ugyanis vagy egyenruhát hord, vagy azt viselt egészen a közelmúltig: a három haderőnem vezérkari főnökei még jelen­leg is szolgálnak, a négy tartomány kor­mányzói viszont nyugállományú tábor­nokok, csakúgy, mint a belügy- és a kül­ügyminiszter. Trója, Pergaman, Pamukkále (IV.) Kirándulás Elő-Ázsiában A csodálatos Pamukkáléban Elindultunk legtávolabbi célunk Pa- mukkáléba. A 150 kilométeres útszaka­szon végig csak narancs, füge, esetleg barackfát láttunk egy-egy szőlőterülettel tarkítva. A nagy meleg ellenére is élveze­tes utunk volt. Az első cél Denizli, mely nagy város, majd onnan mentünk tovább a tíz kilomé­terre lévő Pamukkáléba. Még a télen az NSZK televízióban láttunk egy filmet - a fiammal - Pamukkáléról a cseppkőkép­ződményről, a csodálatos tájról és akkor született az elhatározásunk: ezt megnéz­zük. Szép volt a televízióban, de a való­ságban ennél több: lenyűgöző. Szinte hi­hetetlennek tűnik egy ilyen cseppkőkép­ződmény a szabadban. Nem véletlen a nagy idegenforgalom, főleg nyugatnémetek, franciák és ola­szok látogatják. Félő azonban, hogy tíz­húsz év múlva ezt a természeti csodát tönkreteszi az egyre nagyobb tömeg. Mert ez csoda. Ilyen a világon nincs má­sutt, ez egyedülálló. Meleg víz folyik a hegyről, feltölti az apró medencéket, melyben az év bármely szakaszában lehet fürödni. Ami meglepő, nincs beke­rítve, bármikor lehet oda ingyen besétálni és fürödni. Erről csak ennyit, mert írásban nem le­het visszaadni, ezt látni kell. Viszont ami érdekes, a tévében sem láttunk arról, mely szintén fantasztikus. Vagy két kilo­méter hosszan a cseppkőképződmény­től a kempingig vezető út két oldalán szarkofágok százai. Valamennyi úgy van, ahogy kétezer, vagy annál is több éve föl­törték, kirabolták. A helybeliek halott városnak nevezik ezt a részt, hisz egykor temetkezési hely volt. A hihetetlenül sok, talán 6-800 szar­kofág közül bármelyiket múzeumaink Pamukkále egyik régi épületmaradványa A híres szabadtéri cseppkőképződmény Határtól határig - a Dunán Találkozás a nagy vízi út vándoraival Sáringer Károly és Sárdi István Egy hete Rajkáról „indult” útnak a szé­kesfehérvári Sáringer Károly és Sárdi István, hogy megtegye a Mohácsig tartó több száz kilométeres szakaszt. Az idé­zőjel használata azért indokolt, mert a két vállalkozó szellemű fiatalember nem ko­csin vagy gyalog kívánja telejsíteni ezt a távot, hanem - úszva, lefelé a Dunán. Tegnap délután fél négy körül már Pak­son, a vízi rendőrség kikötőjénél léptek a partra, elsőként Sárdi István kászálódott ki a vízből, míg váltótársát a kísérő csó­nak hozta a móló kőlépcsőjéhez.- Óránként váltjuk egymást - tájékoz­tat a 29 éves Sáringer Károly, aki masz- szörként dolgozik Székesfehérváron, s egyébként a vegetáriánus konyha elkö­telezett híve. - Élettani szempontból ez az időbeosztás felel meg leginkább szá­munkra.- Voltaképpen mi a vállalkozásuk cél­ja? Úgy tudom, az olimpiai eszme előtt kí­vánnak ilyen módon tisztelegni...- Inkább saját magunk megméretése a cél. Tavaly Egerben egy sportversenyen tizenketted magunkkal kellett 300 kilo­métert úsznunk: ott fogalmazódott meg bennünk az ötlet, azaz a határtól határig tartó dunai úszás.- Eddig minden a terveik szerint ala­kult?- Szerencsére semmi különös gon­dunk nem akadt - fújja ki magát a 27 éves Sárdi István, az Álba Volán SC tech­nikai vezetője. - Viszont meglepett, hogy a Dunáról szerzett előzetes informá­cióink nagy része tévesnek bizonyult. Például egészen másutt kerültünk áram­lásba vagy sodrásba, mint ahol a jelzé­sek alapján arra számítottunk. így min­dent saját magunknak kellett kitapasztal­nunk.- A további útvonal?- Holnap (azaz ma - a szerk.) reggel 9 órakor szállunk vízre, Baja felé vesszük az irányt. Ez a leghosszabb táv, amit egy nap alatt teljesítünk. Ezt követően a ter­vezetthez képest kicsit módosul a prog­ramunk, augusztus 20-án ugyanis Buda­pestre utazunk, hivatalos meghívást kap­tunk a vízi parádéra. Még aznap vissza­megyünk Bajára, s remélhetőleg augusz­tus 21-én sikeresen célba érkezünk. Most azonban mielőbb szeretnénk elfog­lalni a szálláshelyünket, ránk fér egy kis pihenés... - szá - sm ­Partra érkezés előtt örömmel fogadnák, hisz némelyiken még ma is olvasható vésések, figurák látha­tók. Színház és annak romjai A környék két-három kilométeres su­gárban tele épületmaradványokkal, há­rom-négy méter széles falakkal, a hegy oldalában régi színház maradványai. A lépcsősor egyes helyeken tisztán kive­hető. De ettől két kilométerre a cseppkő­képződménytől pár száz méterre kitűnő állapotban fogadja a színház a turistákat, bár ez is már több mint kétezer éve ké­szült. Eszünkbe jutott az egyik török idegen- vezető, aki azt mondta: Tudjuk, hogy öt­száz Trójához és Pergamanhoz hasonló helyünk van, de eddig csak kétszázat si­került kiásni, feltárni. Háromszáz várja, hogy sor kerüljön rá... Biztos igaza van, hisz 10-15 kilométe­res szakaszok voltak, ahol a hegyoldal­ban tisztán ki lehetett venni az épületma­radványokat, a romokat, melyeket a föld­rengések nem temettek be. Vendégségben egy teára Az óriási melegben órákon át jártuk a hegyoldalt, a kirabolt szarkofágokat né­zegettük, gyönyörködtünk a tájban, majd pihentetőként felmentünk a hegyekbe, ahova szinte még út sem vezetett. Sehol egy ház, csak olaj-, narancs- és fügefa. Vagy 8-10 kilométert mentünk - csak fel -, ahol megláttunk egy forrást. Megáll­tunk, de be sem fejeztük az ivást, gyere­kek vettek körül és mutogattak, egy alig------------------------1---------------------------------------­lá tható házhoz invitáltak. Megértettük: teára hívnak. Egye fene, mondtuk egy­másnak, ilyenben még úgysem volt ré­szünk, menjünk. Nyakunkban a távcső és a fényképezőgép, elindultunk. Egy szobába invitáltak bennünket, melynek a berendezése két heverőbői állt, sző­nyeggel letakarva. Az egyik sarokban egy szabad kéményes tűzhely ahol a teát főzik. A padló teljesen beterítve szép sző­nyeggel. Ennyi volt a berendezés. Leül­tettek és máris letelepedett mindenki - törökülésbe - a szőnyegre. Behívták az asszonyt, aki azonnal készítette a teát. Aztán előkerültek régi pénzek, egyéb apró tárgyak és magyarázták, vegyük meg, ezt a földben találták. A fiam feltalál­ta magát, visszament az autóhoz, behoz­ta a hatalmas nagyítóját és ekkor ért ben­nünket a meglepetés. Kiderült, sem táv­csövet, sem nagyítót ezek az emberek az életben még nem láttak. Kézről kézre járt mindkét tárgy, majd hogy viszonozzuk kedvességüket, vettünk tőlük néhány ré­gi pénzt. Nem ért meglepetés bennünket, tudtuk, hamisítvány... Hajnalban indultunk vissza Európába. Miután megérkeztünk Isztambulba, meg­néztük a kilométerórát. Pamukkále és Isztambul pontosan 900 kilométerre van egymástól. Még annyit: hosszú napokon át egyet­len magyarral sem találkoztunk. Hiába az isztambuli bazár, az ottani látnivaló izgal­masabb. Mi akkor sem bántuk meg, hogy az utóbbit választottuk, mert egy életre- szóló emlékkel és vagy kétszáz színes képpel gazdagodtunk. -kas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom