Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

1988. augusztus 19. Képújság 3 Új típusú lakások a TÁÉV-től A TAÉV új előregyártott, teherhordófalas építési rendszerével eddig mintegy két­száznegyven lakás épült megyén belül és kívül is. Az eddigieknél jóval nagyobb va­riációs lehetőségeket biztosító rendszert Baján is hasznosítják, a nyolcvannégy la­kás technológiai szerelését jövő héten kezdik meg a TÁÉV szakemberei. Képünkön a napi 20-25 darabos „elemtermés,, átmeneti tárolása látható. Mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkiállítás Gyöngyösön Szeptember 20-25. között rendezik meg Gyöngyösön a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkiállítást. Az 1500 négyzetméteres fedett és 2000 négyzet- méteres szabad területen összesen 83 kiállító mutatja be termékeit és kínálja szolgáltatásait. A gyöngyösi rendezvény főként a kistermelők számára nyújtja a tájékozódás lehetőségét. Különösen a kistermelést segítő anyagok, eszközök, gépek és technológiák népszerűsítésére fordítanak gondot a rendezők. A kiállított termékek egy részét meg is lehet vásá­rolni. Gyöngyösön egyebek között banki és állategészségügyi tanácsadást nyújta­nak, és az érdeklődők megismerhetik a kistermelés modellgazdaságainak életét, tevékenységét. A rendezvényre a Mátra- szüret eseménysorozat keretében kerül sor. Az utazásnál 33 százalékos vasúti kedvezmény vehető igénybe. Egyenlő mércével! Boltot avattak nemrégen megyénk egyik kisközségében. Lehet, hogy az avatás szó nem a legkifejezőbb ebben az esetben, inkább úgy kellene fogal­mazni, hogy végre szép, korszerű és tá­gas boltot kapott a lakosság, s persze, adott is üzletet saját magának, hiszen igen sok társadalmi munkát végeztek, hogy mielőbb és minél olcsóbban ké­szüljön el az új üzlet. Tehát kaptak és ad­tak, avattak és átadtak... Az avatás tulajdonképpen annyit je­lentett ebben az esetben, hogy reggel nyolc óra előtt néhány perccel már igen sokan várakoztak az üzlet előtt. A nyitás­ra várók között ott voltak a község és az áfész vezetői is. Néhány köszöntő szó, néhány büszke - majd keresgélő - pil­lantás... és kinyílt a bolt ajtaja, s kezdőd­hetett az igazi ünnep: szép boltban sok áru közül válogatva vásárolhattak az em­berek. S most kanyarodjunk vissza a ke­resgélő pillantásokhoz. Azokhoz a tekin­tetekhez, melyek a megye, a közeli város és a Mészöv vezetőit - képviselőit - ke­resgették a tömegben. De hiába nézigél- tek az emberek jobbra, majd balra, csak szomszédaikat láthatták, no és azokat a vezetőket, akikről már az előbb is szó volt. Még mielőtt félreértés történne, leszö­gezem, hogy magam is ellene vagyok - sokakkal együtt - az olyan ünneplésnek, amikor valami elkészül, átadásra kerül, összegyűlik a fél megye, aztán eszem­iszom, dínom-dánom... Sokkal meghit­tebb például egy üzlet csöndes kinyitá­sa, s az örömöt az jelentse, hogy van benne áru bőségesen, hogy a választék sem igen hagy kívánnivalót maga után, hogy nemcsak az első napon, vagy hé­ten érkezik pontosan a tej, meg a kenyér, hanem mindig. S hogy most miért hiányolom mégis a „vendégeket”? Egyetlen dolog miatt. Mert újságíró lévén gyakran járok új léte­sítmények átadási ünnepségére, hogy arról tudósítsam lapunk olvasóit. Teháte téren van tapasztalatom bőven, s most, e kissé kesernyés ünnepség kapcsán ön­kéntelenül összegeztem magamban az eddig észlelteket, látottakat. S megval­lom, az „eredmény” - mely egy bizonyos szempontból való összehasonlítás ré­vén jött létre - meglehetősen szomorú. Nem általánosítok, mert nem mindig és nem mindenhol jellemző, de sajnos elég gyakori, ha nagyobb településen adnak át üzletet, üzemrészt, irodát, vagy bármit, a vendégsereg igazán szép szá­mú. Ezzel szemben viszont ha az öröm csupán néhány száz lakost számoló te­lepülésen következik be, bizony azt saját ünnepüknek kell, hogy tekintsék. Mond­hatnánk, hogy tulajdonképpen ez az utóbbi a normális, a jó, és a helyes. Persze, hogy az! Csak azt nem értem, hogy miért kell különbséget tenni két ha­sonló létesítmény, egység, vagy bármi között azért, mert az egyik településen háromezren, a másikon pedig csak pár százan élnek? Hiszen az utóbbiak örö­me is éppen akkora, mint az előzőeké. Mi több, a kistelepülések életében sokkal ritkábban adatik ilyen érzés, ilyen ese­mény, mint a nagyobbakéban. Vagyis a falvakban egy bolt átadása igazi és nagy ünnep. - hm ­A Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézet gépjárműosztályának szakemberei minden, hazánkban forgalomba kerülő új típusú autóról szakvéleményt adnak a hatóságoknak. Jelenleg a HÖDGÉP által gyártott kétszemélyes városi kiskocsit, a Pu­lit minősítik. Képünkön Várhegyi László, a KERMI minőségellenőre az elektromos berendezéseket vizsgálja. MTI FOTÓ: BALATON JÓZSEF Manapság már sajnos nem szenzá­cióértékű a hír, ha arról szól, hogy egy üzem, vagy egy vállalat gazdaságilag nem éppen rózsás helyzetben van, ma­gyarul veszteségesen üzemel, vagy ép­pen afelé halad, hogy azzá váljon. Annál érdekesebb viszont, hogy a veszélyben lévők milyen eszközökkel és módszerek­kel próbálnak kilábalni a bajból. Ezek egyike a simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, amely a tava­lyi évet nem túl jó mérleggel zárta. A gyenge eredmény okairól kérdeztem •Perger Imrét, a vállalat igazgatóját, aki a következőket válaszolta:- Valóban nehéz évünk volt a tavalyi, hiszen nemcsak az volt a feladatunk, hogy az év végére a pénzügyi helyzetün­ket normalizáljuk, hanem közben elő kel­lett készíteni az idei esztendőt is, hogy még egyszer ne kerüljünk a tavalyihoz hasonló helyzetbe, és az új szabályozó- rendszer miatti változásokra is fel kellett készülnünk. Annak, hogy a tavalyi évünk rosszul si­került, sok oka van. Az okok egy része objektív, másik része szubjektív. A legna­gyobb csapást természetesen az jelen­tette számunkra, hogy az Adidas cég a tavalyelőtti kétszázezer futball-labda he­lyett csak kevesebb mint felét gyártatta le nálunk, ez az egy dolog a felére csökken­tette a tőkés exportunk értékét, amiért jó néhány büntető szankció lett a „jutal­munk”.- Mindez annak ellenére történt így, hogy a vállalat vétlen volt, mert az Adidas nem minőségi problémák miatt vitte el tő­lünk a rendelés felét, hanem - feltétele­zésünk szerint - az olcsóbb munkaerőt jelentő indiai és pakisztáni vállalkozókkal dolgoztatnak most. Munkánk minőségének jellemzésére mondom, hogy a mi dolgozóink valóban világszínvonalon dolgoztak, hiszen a ki­szállított labdáink több mint kilencven­nyolc és fél százaléka az első osztályú minősítést kapta, tehát ezzel nem lehetett baj.- Nagy gondot jelentett számunkra az alapanyag-ellátás nem megfelelő volta is, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, se nyers juhbőrből, se ki­készített juhnappából nem jutottunk hoz­zá eléghez, és amit sikerült szereznünk, azzal sem voltunk teljesen elégedettek. A felületnagyságuk, és a minőségük sem érte el azt a mértéket, amelyet az igényes tőkés piacokon elvárnak. Az utóbbi idő­ben különösen szembetűnő a minőség- romlás: amíg négy-öt éve az exportminő­ségű kabátok készítésére alkalmas bő­rök aránya az összes harmincöt százalé­ka körül volt, addig ez az arány ma mint­egy tíz százalékra esett vissza. Ez annak a következménye, hogy a mezőgazda­ságban nincs a megfelelő helyén a juhte­nyésztés.- A szubjektív okok közül elsőként ki­emelendő, hogy a vállalat nem vette kel­lőképpen tudomásul azt a változást, ami az alapanyag-ellátásban hátrányosan érintett minket, és nem tett eleget a na­gyobb léptékű műszaki fejlesztés érde­kében, amivel pedig ellensúlyozni lehet bizonyos mértékben a csökkent minősé­gű alapanyag okozta kieséseket. A ve­zetés ráadásul - önkritikusan meg kell mondanunk - nem kért számon megfele­lő következetességgel és keménységgel sem a dolgozóktól, sem a középvezetők­től. S ehhez még hozzájárul a kereslet in­gadozása a termékeink iránt a szezonális jellegük miatt - nyáron kevés bundát le­het eladni - és a fizetőképes kereslet visszaesése, tehát mindezen tényezők együttes hatása okozta a tavalyi gyenge évünket.- Mit tettek annak érdekében, hogy ezek a hátráltató tényezők idén ne fejt­hessék ki negatív hatásukat?- Összefoglalóan azt mondhatom, hogy belső tartalékainkat mozgósítottuk, és a piac igényeihez próbálunk minél jobban lalkalmazkodni. Legelőször is végrehajtottunk egy alapos terméksze­lekciót, a piacon eladhatatlan gyártmá­nyaink előállítását megszüntettük, he­lyettük 1988 első félévben hét új modellt dolgoztunk ki, és teremtettük meg a gyár­tási feltételeiket. Mindezt kiegészítettük egy nagyléptékű műszaki fejlesztéssel. Gépeket vásároltunk és lízingeltünk, va­lamint megkezdtük a báránybőrök ne­mesítését. Kékróka-, prérifarkas- és hó- párducutánzatokat gyártunk saját to- vábbfeldolgozásra és értékesítésre egyaránt. Egyéb szőrmés bőrök kikészí­tési technológiáját is kidolgoztuk, így a nyúl- és a Mongóliából származó kutya­bőrökét, több tízezres nagyságrendben gyártjuk ezeket, a nyúlprémekből vállala­tunk készterméket állít elő, a többit to­vábbadjuk.- Végül elkezdtünk egy hulladékhasz­nosítási programot, amit eddig eladtunk, azt most nagy táblákba összevarjuk, és konfekciót készítünk belőle, például hű­tőházi mellényeket, amelyeknél nem az esztétikum az elsődleges szempont, ha­nem a hasznosság. Ezzel jelentős költ­ségmegtakarítást tudunk elérni. Dolgo­zóink létszámát több mint százzal csök­kentettük, s a megmaradottakban meg­próbáljuk minél eredményesebben ki­alakítani a tulajdonosi szemléletet.- Ezekkel a változtatásokkal sikerült elérnünk, hogy a tavalyi egész évi ötmil­liós nyereséggel szemben idén várha­tóan húszmillió forint fölé megy az ered­ményünk.- Nem tűnt túl vidámnak, miközben ezeket a tényeket sorolta, megviselték a múlt év történései?- Igen, egy kissé. Higgye el nem pa­naszkodni akarok, azzal, amit eddig kö­zöltem, s amit még szeretnék elmondani, mert egyébként is sokan panaszkodnak ránk, vállalatvezetőkre, hogy mi csak „sírni" tudunk, eredményt elérni kevés­bé, de ha szándékosan hátráltatják a munkánkat, akkor legalább legyen jo­gunk sérelmeink elmondására. Személy szerint az az incidens érintett engem a legfájóbban, amit a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban éltem át. Négyszázezer forint értékű vegyi anyag behozására kértem engedélyt, illetve valutát, s ennek fejében a vállalat 1,6 millió forint értékű terméket tudott volna exportálni. Ennél jobb üzletet nehéz már produkálni, de azzal az indokkal, hogy már nincs több felhasználható valuta, elutasították a ké­résünket.- Volt egy másik, elkeserítő eset is, amikor biztossá vált, hogy az Adidas csökkenti a labdarendelését, azért, hogy a tényleg nagyon jól dolgozó labdavarró­kat ne kelljen elküldeni a cégtől, és a be­dolgozói hálózatot megszüntetni, meg­próbáltam üzletet szerezni. Már majd­nem összejött, nyolcvanezer futballt szál­lítottunk volna a Szovjetunióba, amikor leállították az egészet, s én majdnem fe­gyelmit kaptam, mert ez kontingensen fe­lüli szállítás lett volna...- A labdavarró kapacitásunkat le kel­lett építenünk, és azóta többször voltunk kénytelenek lemondani megrendelése­ket, többek között Közel-Keletre is, amiért valutát kapott volna az ország. S ez csak két kiemelt eset volt a sok közül, még jócskán tudnék hasonlókat mesélni. Gondolom, ezek után megérti, hogy miért vagyok ilyen „jókedvű”. WÁGNER DEZSŐ PULITESZ1 „Rákényszerültünk a műszaki fejlesztésre” Feljövőben a Bőr­és Szőrmefeldolgozó Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom