Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 1. Grósz Károly hazaérkezett PANORÁMA (Folytatás az 1. oldalról.) nyolc olyan kérdést, amiről biztosan tud­tam - mint ahogy így is történt hogy fel­tesznek. Ezek között szerepelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a Nagy Imre-évfordulóhoz kapcsolódó tüntetés kezelése, a szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsowal folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat elfo­gadták, volt ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a politikával. Nem azért men­tem, hogy mindenki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itt­hon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok működjenek hazánkban. Ezután így foly­tatta:- Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprogramban ezt leírtuk, csak az „tolvajnyelven” van megfogalmazva. Ta­valy ezt a vitát lefolytattuk, s úgy határoz­tunk: a magánbefektetések arányát nö­velni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyü­lemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működőtöké előtt. Ehhez természetesen törvényes garan­cia kell a partnerek számára is, s ezt biz­tosítja majd várhatóan a társasági tör­vény. Az országot nem akarjuk kiárusíta­ni - hivta fel a figyelmet.- A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt - nem ez a dolga. Gazdaság- szervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. A sűrű program kellemes állomása volt Disneyland. Az itteni megbeszélésekről a miniszterelnök tájékoztatásként el­mondta: megtekintette a meseországot, s megbeszéléseket folytatott Amerika el­ső számú vidámparkjának vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy amennyi­ben megkapjuk az 1995-ös világkiállítás társrendezésének jogát - erről február­ban döntenek -, a különböző létesítmé­nyek építésénél Disneyland is szerepet kap. A részletek megtárgyalására a kö­zeljövőben kerül sor Magyarországon. Az amerikai, illetve kanadai fogadta­tásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyilatkozott: - Nagyon jó hangulatú fo­gadtatásban részesültem a kint élő ma­gyarok körében is. Néhány helyen szer­veztek ugyan kisebb tüntetéseket, ame­lyeken feliratokat lobogtattak. Amikor al­kalmam kínálkozott rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem szeretnek bennünket, vezetőket valamennyien, de az országot szeressék, ne minket. Rokonszenwel, örömmel fogadtak Torontóban is, ahol Mintegy 250 ezer ember vett részt pén­tek este Jerevánban azon a tömeggyülé- sen, amelyet a betiltott örményországi Karabah-bizottság hívott össze. A több mint háromórás gyűlés szónokai elfo­gadhatatlannak nevezték a Legfelsőbb Tanács Elnökségének (LTE) Karabah- hegyvidék ügyében hozott határozatát - erről tájékoztatta az MTI moszkvai tudósí­tóját hiteles jereváni forrás. A helyszíni beszámoló szerint a nagygyűlésen újabb sztrájkfelhívások nem hangzottak el és szeptemberig nem terveznek további tüntetéseket sem, ugyannakkor a meg­mozdulás szervezői aláírásgyűjtő kam­pányt kezdtek az LTE határozata ellen. Az Armenpressz hírügynökség mun­katársa elmondta, hogy a tömeggyűlé­sen felsoroltak mintegy 20 jereváni válla­ellátogattunk a Hungarológiai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szer­kesztőivel. Az volt a benyomásunk, hogy ezt jó néven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdet­tünk. A bennünket körülvevő kedvező légkör abból is lemérhető - mint ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla -, hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségé­nek fogadásán korábban ennyi neves köz­életi személyiség nem vett részt. Ez annak a latot, amelyek kollektívái állítólag eluta­sítják a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek határozatát. Ennek ellenére Jereván­ban szombaton és vasárnap is kommu­nista műszakokat tartanak minden üzemben a lemaradások behozására. Az Örmény Távirati Iroda munkatársa sze­rint augusztus végére várható, hogy a Köztársaságban teljes egészében pótol­ják a sztrájkok okozta termelési kiesést. Az örmény parlament várhatóan a kö­zeli napokban foglalkozik a szovjet Leg­felsőbb Tanács gyűlésekről és tünteté­sekről hozott rendelkezésével, meghatá­rozva egyebek között azt is, hogy Ör­ményországban hogy és milyen módon lehet nem hivatalos megmozdulásokat szervezni. Eddig ugyanis, a Karabah-bi­zottság ennek a jogi szabályozásnak a nemzetközi közeledésnek az érdeme, amely a Gorbacsov-Reagan találkozó kö­vetkezménye. Biztos vagyok benne, hogy ha a két nagyhatalom vezetőjének találko­zósorozata nem így sikerül, ez a látogatás nem ilyen légkörben zajlik. Óriási az a sze­rep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok közele­désében betölt. Ez a nemzetközi folyamat­nak egy eleme, ezt így kell kezelni - mon­dotta végezetül Grósz Károly. hiányában tarthatta meg tömeggyűléseit Jerevánban, a hatóságoknak gyakorlati­lag .nem volt jogalapjuk ezek megakadá­lyozására. Moszkvában ülést tartott a szovjet par­lament nemzetiségi tanácsának Kara- bahhal foglalkozó bizottsága. A szovjet hírügynökség szűkszavú jelentése nem tért ki arra, hogy konkrétan milyen kérdé­sekkel foglalkozott a testület pénteki ülé­sén. A szovjet lapok a hét végén arról szá­moltak be, hogy Örményországban a Ka- rabah miatt kirobbant rendbontások hangadói ellen eljárást indítottak. Az ör­mény Belügyminisztérium közlése sze­rint 44 személy ellen kezdeményeztek büntető eljárást, közülük háromnak az ügyét már átadták a bíróságnak. A Jere­vánban és más városokban autókkal randalírozó személyek közül 155-nek bevonták a jogosítványát, több mint 300- at pedig pénzbírsággal sújtottak. RÓMA - Első ízben adott koncertet a felszabadulás óta magyar zenekar a pá­pánál. Antal Mátyás, a Budapesti Kórus karigazgatója Olaszországból hazaér­kezvén az MTI tudósítójának elmondta, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekar, vala­mint a Budapesti Kórus az Assisi feszti­válon vendégszerepeit. Innen együtt utaztak Castel Gandolfóba, II. János Pál nyári rezidenciájára, ahol több mint 200 hallgató előtt muzsikálhattak. A két együttesen kívül négy-négy szólista - Andor Éva, Jaroslava Horska, Fülöp Atti­la, valamint Peter Mikulás - lépett pó­diumra. A pápát Giuseppe Juhar, az As­sisi fesztivál igazgatója köszöntötte, majd - Antal Mátyás vezényletével - a magyar Himnusz hangjai csendültek fel. Ezt kö­vetően Lorenzo Perozi, az 1956-ban el­hunyt vatikáni szerző műveiből adtak hangversenyt; vezényelt Arturo Saccetti, a Vatikáni Rádió zenei igazgatója. A kon­cert végén a pápa rövid köszönetét mon­dott, majd minden közreműködővel kezet fogott. Végül magyarul búcsúzott el a muzsikusoktól. BELGRAD - Románia nem hajlandó a területén élő szerb kisebbség helyzetét megvitatni Jugoszláviával. Erről számolt be szombaton Belgrádban Franc Setinc, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) elnökségének tagja sajtóértekez­letén. Ez volt az első eset, hogy magas rangú jugoszláv tisztségviselő nyilatko­zott e kérdésről a nyilvánosság előtt. „Román tisztségviselőkkel tartott megbe­széléseinken többször is felhívtuk figyel­müket a jugoszláv kisebbségek helyze­Zágrábban szombaton véget ért a XII. nemzetközi antropológiai és etnológiai kongresszus. Az egyhetes ülésszakon mintegy 2300 tudós vett részt a világ min­den tájáról. Svájci kezdeményezésre a kongresszus résztvevői határozatban til­takoztak a tervezett romániai falurombo­lás ellen. A csütörtöki teljes ülésen az elnök be­jelentette: „A Népi Jogszokások és Jogi Pluralizmus Állandó Bizottsága” hivata­los programjává teszi, hogy e kérdést tár­ja a nemzetközi szakmai és közvélemény elé, továbbvigye a probléma megvitatá­sát annak érdekében, hogy románok és a nemzeti kisebbségek több évszázados anyagi kincsei és szellemi hagyományai ne semmisüljenek meg. „Szakmai, erkölcsi kötelességünk, hogy antropológusként és etnológus­ként felismerjük, tiszteljük a kulturális hagyomány valamennyi formáját. Ezért felhívjuk a nemzetközi antropológiai és néprajzi konferencia részvevőinek fi­gyelmét a tényre, hogy Romániában ter­vet dolgoztak ki 7000-8000 falu lerom­bolására” - mutat rá a határozat. „A román kormány 3 százaléknyi megmű­velhető területnövekedést remél 2000-ig a lakosság átköltöztetésétől, különösen téré. Elutasító válaszuk mindig úgy hang­zott, hogy Romániában megoldották a nemzeti kérdést. Ez azonban nem felel meg a tényeknek” - mondotta Setinc. A jugoszláv statisztika kimutatása szerint mintegy ötvenezer szerb él Romániában, elsősorban Temesvár környékén. A Ve- csernje Novoszti című belgrádi lap a kö­zelmúltban élesen bírálta a szerb kisebb­ség elrománositására irányuló bukaresti politikát és szorgalmazta a jugoszláv ha­tóságok fellépését ez ügyben. NYÍREGYHAZA - Szombaton Nyír­egyházán ünnepélyes istentisztelet kere­tében beiktatták tisztségébe Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspököt, miskolci apostoli kormányzót. Az egyházi eseményen Paskai László bíboros, esz­tergomi érsek vezetésével jelen voltak a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, a szerzetes rendek, a katolikus intézmé­nyek, valamint a magyarországi testvér­megyék képviselői. A megyéspüspöki beiktatáson részt vett Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnö­ke, Gyúró Imre, a Szabolcs-Szatmár me­gyei tanács elnökhelyettese és Soltész- né Pádár Ilona, a Szabolcs-Szatmár me­gyei népfrontbizottság titkára. NEW YORK Szombaton sem jártak eredménnyel az ENSZ főtitkárának azok az erőfeszítései, amelyek azt célozzák, hogy mihamarabb tűzszünet jöjjön létre Irak és Irán között. Perez de Cuellar azonban, mint nyilatkozatában hangsú­lyozta, még mindig bízik abban, hogy a most kezdődő héten bejelentheti a tűz­szünet kezdetét. az ország nyugati harmadában, Erdély­ben, amely több nemzetiségnek ad ott­hont. Ez az a tájegység, amely viszonylag épen vészelte át az évszázadok óta is­métlődő ellenséges betöréseket, be­leértve a török hódoltság idejét is. Nem­csak építészeti emlékek és az anyagi kultúra tárgyai tűnnének el, hanem a szellemi hagyomány kincsei és a közös­ségi tudat is megsemmisülne. Éppen ezért kérjük a közgyűlés résztvevőit, hogy:- vegyék tudomásul a helyzet súlyos­ságát és sürgető voltát;- ismertessék a tényeket saját orszá­guk közvéleményével és szakmai körei­vel;- tegyenek meg mindent, lelkiismere­tük és lehetőségeik szerint, hogy meg­előzzék a helyrehozhatatlan pusztítást, a sokrétű kulturális értékek megsemmi­sítését, hogy biztosítsák a románok és a nemzeti kisebbségek emberi élethez va­ló jogát Romániában is.- Felkérjük Románia kormányát, hogy értékelje újra ezt a kérdést, belső fejlődé­sének találjon megfelelő megoldást, olyat, amely tiszteletben tartja és megőrzi az életet, az emberi jogokat és a kulturá­lis értékeket, határain belül. Reagan üzenete A Tv-híradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár miniszterelnök amerikai útjáról tudó­sított, magával hozta Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti Tv-híradóban hangzott el.- Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar néphez - mondotta elöljáróban Ronald Reagan. - Nemcsak Grósz úr látogatása jelent számomra különös örömet, hanem az is, hogy útja során találkozott az amerikai nép legkülönbözőbb képviselőivel és az Egyesült Álla­mok több tájára is eljutott. Önök is tudják: az amerikai-magyar kapcsolatokban tekintélyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az amerikaiak rendkívül sokat köszönhetnek a magyar bevándorlók tevékenységének. Az Egyesült Államokban a magyarok bizonyságát adták tehetségüknek és zsenialitásuknak. Említsük meg Solti Györgyöt és Ormándi Jenőt a zenében, vagy a Nobel-díjas tudósok között Szentgyör- gyi Albertet és Wigner Jenőt. Nem sokkal ezelőtt mély benyomást tett rám, hogy láttam Bartók Béla hamvainak hazatérését Budapestre. Megtiszteltetésnek veszem és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Bélának Amerika nyújthatott menedéket a máso­dik világháború idején. Ma azonban helyesebb ha előretekintünk.- Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel figyeljük azokat a bátor gazdasági reformokat, amelyek a vezetők nagyobb egyéni felelősségét célozzák, szélesebb teret biztosítanak a magánvállalkozásnak és segítik az erősdő versenyt a vállalatok között. Üdvözöljük azt a nemrég tett bejelentést, hogy lehetőség nyílik közvetlen külföldi befektetésekre a magyar cégeknél. Mindkét fél világosan felismerte a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy a piacorientált gazdaság irányában történő határozott előrehaladás jobb esélyeket biztosít a magyarok számára. A magyar vezetők kifejtették, hogy a gazdasági reform nem lehet eredményes politikai reformok nélkül. Ezt a nézetet mi teljes mértékben osztjuk.- Üdvözöljük, hogy Magyarországon egyre nyíltabb eszmecsere folyik a demokrati­zálásról, a pluralizmusról, a parlament és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fontos reformok teljes megvalósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia megbecsülése kulcs a békéhez és a boldoguláshoz. Kétoldalú kapcsolataink az el­múlt években, számos területen, folyamatosan fejlődtek. Csupán ennek az évnek az első felében 30 százalékkal növekedett a magyaroknak kiadott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán mutatja az üzleti és turistaforgalom fejlő­dését országaink között. Reméljük, még többen jönnek majd el hozzánk, hogy saját szemükkel lássák az Egyesült Államokat. Üdvözöljük azokat a magyar utazási könnyí­téseket, amelyek következtében egészen biztosan sokkal több amerikai is ellátogat majd Magyarországra a következő években. Véleményünk szerint még többet is lehet­ne tenni ezekben a dolgokban.- Grósz Károly főtitkár ígéretes periódusban tett látogatást az Egyesült Államokban. Biztos vagyok benne, hogy egy sor fontos kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kapcso­latok fejlesztésére. Magyarország mindig is értékes szerepet játszott és játszhat to­vábbra is a széles értelemben vett kelet-nyugati viszonyban. Reméljük, hogy kapcso­lataink a magyar néppel tovább gazdagodnak, és sikereikhez a legjobbakat kívánjuk. Köszönöm, és isten áldja Önöket! - zárta szavait az elnök. Jereváni helyzetkép A Nemzetközi Antropológiai Kongresszus határozata Csányi László Az emlékezés ösvényei ,7) ___________________Szekszárd az ötvenes években Kétarcú világ volt a szíve mélyén min­denki tudta, tudnia kellett, hogy a hatalom­tól megittasult vezető klikk a forradalmat árulta el, a lenini gondolattól nem lehetett volna messzebbre kerülni, de az irracioná­lis félelem mindenbe beleette magát, s min­denki másról beszélt két pohár bor között is, mert erény és bűn határai elmosódtak, a maga portáján belül pedig mindenkinek szüksége volt ébersége bizonyítására, a megszégyenítve eltávolított kolléganő ese­te is ezt példázta. A hatalom ilyenkor meg­nyugodott, szinte jóllakottan elnyújtózott mert az isteneknek kijáró áldozatot bemu­tatták, s egyelőre békésen üldögélhettünk Hátszegi úr tanyájában, vagy ihattunk a szerkesztőségben. Voltak tiltott témák, ezeket úgy kellett el­fogadni, ahogy hivatalosan megfogalmaz­ták. Például a Rajk-ügy; ki kell térnem rá, a fő helyszín is itt van a közelünkben. Később gyakran elhangzott, hogy voltak, akik „el­hitték” a vádakat s ebben végtére nem is kételkedem. Nemrég több levelet váltottam erről egyik jeles irodalomtudósunkkal, aki némi részt kapott az akkori hatalomból. A szerencsétlen Rajkot még a '30-as évekből ismerte, sőt baráti kapcsolat is volt közöt­tük. „Megdöbbent", amikor hírét vette, hogy Rajk áruló, s a gondolat nem hagyta nyu­godni, mert - ez is a zsarnokság trükkje - heteken át azon töprengett, hogy ez a de­rék és szeretette méltó ember miként tudta annyi időn át álcázni magát s vajon nem terheli-e bűn az ő lelkiismeretét is, amiért akkor, 1935 táján, nem ismerte fel a sötét árulást? Tulajdonképpen nincs ebben semmi rendkívüli. A magas társadalmi ösz- szeköttetéssel rendelkező szülők is ugyan­így megdöbbennek, amikor egy nap rájön­nek, hogy dédelgetett lányuk közönséges kurva, s ügye a rendőrségi akták között van. Az apában egyszerre mozdul a fájda­lom és félelem, mert ilyen körülmények kö­zött maga is gyanúba kerülhet, esetleg az is kérdésessé válik, alkalmas-e hivatalára. Rajkot nem ismertem, soha nem is lát­tam, s amikor olvastam letartóztatásának hírét csodálkoztam, hogy ilyesmi megtör­ténhet Érzelmi indulatokat nem váltott ki belőlem, mint egykori barátjából, azt azon­ban nem értettem, hogy miért ilyen ügyetle­nül szervezte meg találkozását Rankovics belügyminiszterrel. Az is gyanús volt, egyáltalán miért kellett találkozniuk, a kö­vetségen keresztül sokkal egyszerűbben érintkezhettek volna, arról nem is szólva, hogy a határon, ahol akkor már ágyúk, ak­nák sorakoztak, s vérebekből sem volt hiány, miként jött át hogyan jutott el Paksig, a térképen sem található csőszkunyhóig. Szekszárdra kerülve bejártam a környéket kerestem a természetesen fellelhetetlen nyomokat jóval később meg is írtam, de még a '70-es évek végén is Katona Éva bá­torságára volt szükség, hogy megjelenhes­sék az Élet és Irodalomban. Egy felületes környezettanulmány is ele­gendő volt ahhoz, hogy felismerjem, ha­zugság az egész, csak éppen nem mertem elmondani senkinek. Valószínűleg más is így volt vele, s ez a néma cinkosság, né­hány mindenre elszánt pretoriánust kivéve, valami titkos, de kis sem mondható szövet­séget teremtett az emberek között. Ezt fontosnak gondolom, mert öngyalá­zó nyilvános gyónásainak időnként az egész nemzetet hozzák gyanúba. Nem kell visszamennünk a régmúltba, egy önző po­litikai manipuláció eltorzította ’19-et, minket tett meg Hitler utolsó csatlósának, ami épp olyan képtelenség, mint az '50-es évek rémségeit az egész nemzet nyakába varrni. Sok mindent egyébként akkor nem is tudhattunk. Később elborzadva hallottam, hogy S. Ferkó milyen élvezettel pofozta az embereket volt akinek parancsára órákon át fél lábon kellett állnia a nyomorult paksi parasztoknak, mert nem jegyeztek elég bé­kekölcsönt, de az ilyenekhez nincs közünk, s velük nem is lehet azonosítani a népet nemzetet. Közben a hatalom lelkiismerete sem volt tiszta. 1955-ben Schiller halálá­nak 150. évfordulója Szekszárdra is rótt némi szerepet, mert a szabadság bajnoka volt s így alkalmas arra, hogy rajta keresz­tül megidézzük a világirodalmat. Úgy emlé­kezem, hogy a kórházigazgató Erdélyi Já­nos volt a Schiller-emlékezés mozgatója, jeles hegedűs, akkor a megyei pártbizott­ság tagja. Én méltattam Schillert, Horváth Lajos pedig, a literátus orvos, aki jelenleg Dombóvárott működik, a Teliből mondta el Stauffacher ismert monológját. A szabadság himnusza, a romantikus retorikája mindig hatásos, Horváth Lali pe­dig szent hévvel szavalta: Már ezer éve birtokunk e föld - Jöhet-e hát idegen úriszolga, Hogy láncokat kovácsoljon nekünk És meggyalázhasson saját hazánkban? Az elnyomás ellen hát nincs segítség? (Vas István fordítása) Bár hivatalos személy nem volt jelen, s egyébként is legföljebb százan lehettek az ünnepségen, sürgős jelentés ment a me­gyei pártbizottsághoz, hogy lázitó szavak hangzottak el, mert Schiller-Stauffacher patetikus tirádáját nem tudták másként fel­fogni. Erdélyi János hivatalos rangja és ékesszólása végül valamennyiünket meg­mentett, azt viszont nem firtatta senki, hogy a felháborodott és még mindig ellenséget szimatoló hivatalosok között volt-e valaki, aki olvasta Schillert. Nekem viszonylag mégis csak könnyű helyzetem volt, akkor már többéves újság- íróskodás állt mögöttem, jóllehet soha nem készültem erre a pályára. 1946 elején, Pé­csett, a Független Nép nevű napilaphoz hívtak, s bár irodalmi természetű feladato­kat kaptam, a határok lassan elmosódtak, nekem pedig be kellett látnom, hogy vala­miből meg kell élni. Csak mellékesen írom ide, hogy a későn érők típusához tartozom, s a biztató kezdet után, amit Várkonyi Nán­dor, Martyn Ferenc, Weöres Sándor, Csor­ba Győző barátsága igyekezett hitelesíteni, valószínűleg magam is elbizonytalanod­tam, s azt ma már nehéz lenne eldönteni, hogy ebből mennyit kellene felrónom a tör­ténelemnek, s mi az, ami tehetetlenségem természetes következménye. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom