Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MM MEGYEI MA Erősödött a tulajdonosi 1988. augusztus 1. HÉTFŐ szemlélet XXXVIII. évfolyam, 182. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft GROSSGEMEINDE JINK BEGRÜSST IHRE GÄSTE Gyönkön találkoztak a helybéliek az elszármazottakkal „Áll a régi ház még... Egykori barátnők találkozása a rendezőket - itthoniakat és a távolról jöttékét (NDK, NSZK, Ausztria, USA) majd Fekete József tanácselnök igen szép emlékplakettet - mely Juhos László alko­tása - nyújt át mindegyiküknek. Majd ap­ró ajándékok cserélnek gazdát: például a Darmstadtban élő Johann Blum szép kivitelű, fénymásolt füzetecskét ad át töb­beknek, mely a saját maga gyűjtötte em­lékeket tartalmazza, köztük egy szép népdalt és fotókat is. Pontosan tíz órakor kezdődik az ün­nepség a tornateremben, ahol közel ez­ren gyűltek össze - szereplők és nézők egyaránt. Együtt énekelték a magyar Himnuszt, majd sorra követték egymást a Szombaton reggel megyénk egyik nagyközségének, Gyünknek az utcái egészen kihaltak voltak, legfeljebb az idegen rendszámú gépkocsik jelezték, hogy sok-sok idegen (?) érkezett a tele­pülésre. Bezzeg az udvarok! Ott aztán volt nyüzsgés, majd minde­nütt. A vendégeket fogadott családok - s persze a rokonsággal együtt - hordták­vitték a hatalmas edényeket, kosarakat. A nyári konyhák ajtaja mindenütt sarkig tárva, a tűzhelyeken rotyogott az ebéd. Kacsándi Andrásék udvarán két ser­tés a rémfán. Ügyes kezek kanyarítják megfelelő rendben a húsokat. S akinek nem jut pillanatnyilag munka, az kis időre nézőközönségként viselkedik. Ez persze érthető, hiszen huszonöt vendége van a családnak. Velük majdnem szemben - a Rákóczi utca 239-ben - Klementz Feren- cék laknak. Az udvaron öt gépkocsi par­kol. Hogy hányán vannak? Nem számol­ták meg. De úgy harmincra tippelnek. De a tágos házban jól elférnek, bár van, aki­nek csak matrac jut fekhelyül. Schneiker Jakab 1948 óta él az NSZK-ban, Gries- heimben. Két évvel ezelőtt a Gyönkön és a környéken élőkkel randevúztak Ulm- ban, s a találkozások sorát most itthon, a szülőföldön folytatják - reménykedve, hogy ezután rendszeres lesz a találkozó. Az általános iskola udvaráról fúvós ze­ne hallik, s ez szolgál vendégfogadóul a gyönki találkozó résztvevőinek. A tamási ifjúsági fúvószenekar tagjai rendületlenül fújják hangszerüket, egy-egy kislány táncra is perdül. Az iskola bejáratán né­met felirat: Grossgemeinde Jink Begrüsst ihre Gäste, azaz Gyönk nagy­község köszönti vendégeit. S köszönthe­ti is, hiszen igen sokan érkeznek. Tíz óra körül százötven gépkocsi áll a sportpálya mellett és a kerítésen kívül ideiglenesen kinevezett parkolóban. Az iskola könyvtárában röpgyűlést tar­tanak, a nagy műsor előtti utolsó egyez­tetésként. Igaz, nem túl gördülékeny a dolog, mert egy-egy új vendég érkezése­kor talpon van mindenki, örömmel ölelik meg egymást, s néhány szóban tájékoz­tatják egymást: ki hogy van. Közben azért összeáll a program. Tíz óra előtt néhány perccel a nagyközség vezetői köszöntik Vendégfogadásra készül a ház apraja-nagyja Együtt köszöntök. Fekete József először a köz­napok és az ünnepnapok közti különb­ségéről beszél, s arról, hogy mi teheti ün­neppé egyiket, s hogy az ünnepség ho­gyan hat a hétköznapi tevékenységre. Majd leszögezte, hogy e nap Gyönkön ünnep, a háromszáz „vendég” számára azzá teszi a hazatérés, a találkozások so­ra és az emlékezés. S így folytatja:- Hasonlóan ahhoz, ahogy a földobott kő mindig visszahull a földre - mint a köl­tő írja - kicsi országába újra meg újra ha­zajön a fia. S Gyönk fiai ma hazajöttek a világ sok részéről. Van, aki most először, van aki sokadszor... Hambuch Géza, a Magyarországi Né­metek Demokratikus Szövetségének tit­kára is köszönti az újból itthon levőket, majd dr. Kniess Henrik, Darmstadt város küldötte szól, őt Margaret Heinich Kriess követi... Ajándékokat adnak át a gyönkieknek, hiszen „útjaidat akármerre bolygó, egy országot hordozol magaddal...” S következzék a műsor, mely hol köny- nyeket csalt a szemekbe, hol mosolyt az arcokra. Kattognak a fényképezőgépek, dolgoztak a filmfelvevők, és tapsoltak a tenyerek, hol az óvódások kedves játékát köszöntötték, hol a kis és nagy iskolások meghatóan szép énekét, vagy táncát, hol a vendégek nosztalgiamüsorát, hol pedig idős emberek színpadi emlékezését. Mindehhez csupán annyit, hogy gonddal és szerettei készült fel mindenki e né­hány napra, s csak elismerés illetheti a szereplőket, a felkészítőket és a rende­zőket egyaránt. A szombat délután csöndes volt Gyön­kön, bár igen sokan látogattak el a műve­lődési házba, hogy megnézzék a pénte­ken nyílt képzőművészeti, valamint szőt­teskiállítást, illetve Gyönk és a társközsé­gek jelenét és múltját bemutató képeket. Este pedig bál kezdődött szintén a torna­teremben, ami természetesen kivilágos- kivirradtig tartott. Vasárnap folytatódott a program evan­gélikus és református istentisztelettel, ma pedig úgynevezett ráadásnapot tarta­nak: a vendégek a német klub tagjaival találkoznak, ahol énekelnek, beszélget­nek és természetesen fölelevenítik a sok­sok közös emléket.- hm ­Grósz Károly hazaérkezett Reagan üzenete Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke szobaton ha­zaérkezett a tizenegy napos hivatalos amerikai, illetve kanadai útjáról. Kísére­tében volt Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasá­gi Kamara alelnöke, a Taurus vezérigaz­gatója, Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtit­kár, a Magyar Nemzeki Bank elnöke, Ko­vács László külügyminiszter-helyettes, valamint Házi Vencel, hazánk washingto­ni nagykövete, aki állomáshelyén ma­radt. A kormány elnökét és a kíséretében lé­vő személyiségeket a Ferihegyi repülőté­ren Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnökhelyettese fogadta. Jelen volt Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Robert L. Elliott, Kanada buda­pesti nagykövete. Grósz Károly a megérkezést követően röviden összegezte útjának főbb tapasz­talatait a jelenlévő újságíróknak. Elöljáró­ban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen több mint 50 szervezett programról gondoskodtak a vendéglá­tók. Az idegen közeg, az itthonitól eltérő körülmények nagy szellemi koncentrá­ciót igényeltek tőle, s a küldöttség tagjai­tól is. Hozzátette: - Arra számítottam, hogy nagyobb lesz a munkamegosztás. Úgy alakult azonban, hogy a közös ren­dezvényeken mindenütt az én „szereplé­semet” várták a házigazdák. Természe­tesen az út során mindenki végezte a ma­ga dolgát. Bartha Ferenc például több száz bankárral tárgyalt, Tatai Ilona na­gyon sok gazdasági vezetővel, gyárigaz­gatóval, Kovács László külügyi tisztvise­lőkkel, Kapolyi László pedig az energeti­kai, elektronikai ipar vezetőivel folytatott kétoldalú megbeszéléseket. A látogatás eredményéről szólva a mi­niszterelnök megállapította: - Számos személyes élménnyel gazdagodva tér­tem haza. Az Egyesült Államokban és Ka­nadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszéléseinket is az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Bevallom, meglepett, hogy mennyi lehetőség kínálkozik a gaz­dasági kapcsolatok szövögetésére. Megítélésem szerint egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket kössön - remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része -, inkább hogy megteremtse a jövőben a politikai feltéte­leit az ilyen jellegű kontaktusok létrejötté­nek. Ebben szép eredményeket értünk el. Ha a meglévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk használni, meggyő­ződésem, hogy gondjaink jelentős része megoldódik. Tárgyalásaink nyomán már a napokban több üzletember érkezik ha­zánkba, hogy konkrét üzletkötések szü­lessenek. így idelátogat többek között a világhírű Laudre kozmetikai cég képvise­lője, s az elképzelések szerint félkészter­mékek magyarországi előállításáról foly­tat tárgyalásokat. Természetesen több más jelentős amerikai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállala­tokkal együttműködni. Véleményem sze­rint a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társa­sági törvényről, amely részvény vásárlási lehetőségét biztosít más országokban működő cégek részére. Jelentős volu­menű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy- egy beruházás jelentős hányadát ma­gyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik a mű­szeripari, elsősorban a csúcstechnoló­giai együttműködés iránt is. A Reagan el­nökkel folytatott megbeszélésen meg­említettem: a COCOM-lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben segí­teni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú, s bizonyos szempontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva a miniszterelnök elmondta: - A nyílt légkörű m©gb©ezóíóooknoK korotot adott az a gesztus - amelyet nagyra érté­kelek -, hogy főtitkárrá választásom után Amerikában megerősítették a miniszter- elnöknek szóló meghívást. Meglepődve tapasztaltam, hogy Reagan elnök rendkí­vül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A négyszem­közti és a hivatalos tárgyalásokon egy­aránt nagyon konstruktív volt.- Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hónapo­kat él át. Véleményem szerint ez nem je­lentett hátrányt a látogatásnak, bizonyos szempontból szélesebb körűvé tette is­merkedésünket. A két elnökjelölttel tör­tént találkozók is meleg hangúak voltak. Dukakis úr ugyan nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush, bár - mint erre külön is utalt - fele­ségét rokoni szálak fűzik hazánkhoz. Grósz Károly a program során több al­kalommal találkozott a sajtó képviselői­vel, valamint a magyar emigráció tagjai­val. Az e találkozókon szerzett tapaszta­latairól kifejtette: - Itthon „borítékoltam” (Folytatás a 2. oldalon.) Gorbacsov és Genscher megbeszélése A Szovjetunió és az NSZK vezetőinek közeljövőben esedékes kölcsönös láto­gatásai erőteljes lendületet adhatnak a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcso­latok fejlesztéséhez - fejezte ki reményét Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher szombati találkozóján. A Kremlben megtartott eszmecserén mindketten annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szovjet-nyugatné­met viszony alakulása jelentős hatással van a nemzetközi helyzet egészére. A két politikus nagy teret szentelt az európai kérdéseknek. Ezzel összefüg­gésben Gorbacsov elmondta, hogy Moszkvában figyelmesen tanulmányoz­zák a nyugat-európai katonai intergációs tervek és az egységes piac létrehozásá­nak következményeit. A szovjet vezető fi­gyelmeztetett: az európai politikusok vi­selik a felelősséget azért, hogy ezek az elképzelések ne befolyásolják károsan a kibontakozóban levő leszerelési és biza­lomerősítő kezdeményezéseket, a hel­sinki folyamatot, a közös európai otthon koncepcióját. Genscher úgy vélekedett, hogy nem áll fenn ennek veszélye, ellen­kezőleg, az egyesített piac európai mére­tekben teszi lehetővé az együttműködés bővülését. Hangsúlyozta, hogy Európa mindig is a különböző társadalmi rend­szerű országok együttélésének területe volt és marad is. Genscher átadta Kohl kancellár üd­vözletét, s a szovjet vezető hasonló jókí­vánságok tolmácsolására kérte a kül­ügyminisztert, utalva közelgő személyes találkozójukra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom