Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
Befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszaka Az Országgyűlés nyári ülésszaka pénteken folytatta munkáját. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. jA napirend szerint elsőként Berecz Frigyes ipari miniszter válaszolt az ipar szerkezetátalakításának feladatairól folytatott vitában elhangzott képviselői javaslatokra, észrevételekre. Úgy ítélte meg: egyetértés alakult ki abban, hogy a szerkezetátalakítási munkálatokat gyorsítani kell, szükség van átmeneti áldozatvállalásra, módosítani kell a kitermelő- és a feldolgozóipar arányait az utóbbi javára, de úgy, hogy a kitermelőipar visszaszorítása ne veszélyeztesse a fejlődés lehetőségeit. Egyetértés volt abban is, hogy húzóágazatokat kell meghatároznunk, s ezeket hozzá kell segítenünk az átlagosnál gyorsabb fejlődéshez. A módszereket, az irányítás kérdéseit illetően már nem ilyen egybehangzóak a vélemények. Elhangzott olyan kívánalom, hogy a kormány teljesí^szletesség- ben, határidőkhöz kötötten vezérelje a szerkezetátalakítást, felelősségét vállalva a részletkérdésekért is. Megfogalmazódott az is, hogy a szerkezetátalakítást csak szabályozni kell, a vállalatok pedig önállóan dolgozzanak a rájuk bízott forrásokkal. Egyetértett a végtermék-központúságot kifogásoló hozzászólásokkal. Hangsúlyozta: a magyar ipari vertikum különböző szakaszai jelenleg nincsenek összhangban egymással, hiányoznak a kínálati viszonyok. Fontosnak ítélte ebben a kérdésben, hogy be lehessen kapcsolni mind a szocialista, mind a tőkés importot a magyar gyártók mellé. A szerkezetváltás forrásaival sok felszólaló foglalkozott. A miniszter egyetértett a kérdés fontosságával, hiszen például a dubicsányi bánya megnyitása tlz- milliárd forintos nagyságrendű összeget kíván, még akkor is, ha gazdaságosan készítik elő a beruházást. Vannak azonban olyan területek is, ahol a meglévő eszközök jobb hasznosítására, a fékező tényezők kiküszöbölésére van szükség. A miniszter azonosult azokkal a gondolatokkal, amelyek szerint a források előteremtése az ipar feladata. Az ipar „védelmében” ismét felhívta a figyelmet arra, hogy az ágazat eltartja magát, s a támogatásra szoruló, veszteséges, rosszul dolgozó vállalatok tavaly 50 milliárdos támogatást kaptak ugyan, a teljes ágazat azonban 195 milliárd forintot fizetett be a költségvetésbe. Berecz Frigyes ezután a minőség kérdéseiről beszélt, kiemelve, hogy a kormány minőségpolitikát kíván folytatni, olyan légkör, környezet megteremtésére törekszik, amelyben ez a kérdés nemzeti ügy lehet. Újabb témakörre térve, a miniszter foglalkoztatáspolitikai kérdésekről szólt. Számos hozzászóláshoz kapcsolódva úgy ítélte meg: át kell tekinteni és módosítani szükséges a térségi foglalkoztatással kapcsolatos elgondolásokat. E munkában az Ipari Minisztériumnak felelősen közre kell működnie. Azt a hibát még egyszer nem követhetjük el - hangsúlyozta -, hogy a térségi foglalkoztatást fontosabbnak tartsuk, mint a hatékony termelőmunkáét. Fontos az is - mondotta -, hogy meginduljon a különböző munkaterületek közötti áramlás. Ezt persze a kormánynak segítenie kell lakáspolitikával, letelepedési támogatással. A továbbiakban a felszólalásokban elhangzott konkrét javaslatokkal foglalkozott. A papírellátást és a csomagolást bíráló észrevételekkel egyetértett. Elmondta, hogy a papíriparban részben világbanki hitelekből, részben nyugati lízingek segítségével jelentős fejlődést lehet elérni a közeljövőben. A szakoktatás megújításával kapcsolatban említette: sok irányban folyik a munka, befejezését teljes felelősséggel csak az 1992/93-as tanévre lehet ígérni. A szénbányászattal kapcsolatban örömmel nyugtázta a miniszter, hogy a Tervgazasági Bizottság döntését a szénbányászok is megértéssel fogadták. Kiemelte azt az elvet: a kormány nem abban dönt, hogy melyik bányát kell bezárni, s melyik működhet tovább, hanem gazdaságossági kritériumokat határoztak meg, külön az energetikai és külön a lakossági szénre. Amelyik bánya igazodni tud ezekhez a követelményekhez, az életben marad, amelyik nem, azt be kell zárni. Ezután az ipari miniszter a recski, részben elkészült beruházással kapcsolatban hangsúlyozta: tény, hogy vitatható (Folytatás a 2. oldalon.) ...................................... K ISEBBÍTETTEK Kicsi. Ha ezt a szót halljuk, általában rokonszenvesen, kedvesen, feltűnően kicsi emberre, személyre, állatra, dologra, falura gondolunk. Olyan valakire, valamire, aki, ami nem eléggé jelentős, vagy valamire nem képes. Az is megjelenik előttünk, hogy az eredetinél, a megszokottnál kisebb mennyiségű, méretű. Ha valami terjedelménél fogva kevesebb lesz, számszerűleg csökken, fontosságából, nagyságából, jelentőségéből veszít, azt mondjuk rá, kisebbedik. így csak egy lépés választ el attól a fogalomtól, amely az emberek olyan csoportjára vonatkozik, amely számban - hangsúlyozzuk!, SZÁMBAN - kisebb egy másiknál. Valamely államban az annak nemzeti jellegét meghatározó néptől NYELVÉBEN, TÖRTÉNELMÉBEN különböző népcsoport. Kisebbség. * Ha ezt lelki állapotra vonatkoztatjuk, olyan érzésről kell beszélni, ami nyomaszt, a szabad cselekvést korlátozza... Ne folytassuk! Az edigiekből bizonyára kiderült, hogy e néhány sorral azokhoz az eseményekhez kívánunk kapcsolódni, amelyek miatt á világ közvéleménye is hallatta hangját. Kisebbített kisebbség. E két szó hallatán nyomban erőszakos cselekvésre gondolunk. Olyanra, ami a kicsit tovább zsugorítja. Menekülésre készteti! Arra, hogy szülőhelyét elhagyja. Számokkal is pontosan kifejezhető intézkedésre kell tekintenünk! Tizenháromezerből ha hetet elveszünk... marad... Ki gondolja ezt komolyan? Kinek, milyen érdekeknek tehet jót, térképet söprő, szaggató drasztikus csökkentési terv. „A falvak agro-indusztriális komplexummal történő helyettesítése...” - olvashatjuk, hallhatjuk naponta a Romániából érkező, egyre nagyobb nyugtalanságot keltő híreket. Söpörjünk a magunk házunk táján! Csupán okulás miatt keressünk példákat, amelyek máig ható sebeket okoztak. Sokak hite szerint azokat az intézkedéseket pedig a jószándék vezérelte. Körzetesítés! Hány embernek támad nyomasztó gondolata, ha kimondják előtte e szót? Ennek során kistelepüléseink még kisebbekké váltak. Megszűntek! Ezeket fel szeretnénk támasztani! Iskolákat, orvosi rendelőket, tanácsokat, templomokat hálóztak be a pókok annak reményében, hogy az ott lakók, néhány kilométerrel odébb korszerűbb oktatásban, ellátásban részesülhetnek. Szívünkre téve kezünket bevallhatjuk, hogy kevés a jó példa erre. Ha akad, az a megszokás már! Belenyugvás a tehetetlenül végrehajtott felsőbb utasításba. Talán ezek miatt hangosabb most lelkiismeretünk. Ilyen tapasztalások kiáltatnak megálljt velünk és az emberiség örökségéért és jövőjéért felelősséget érzőkkel. Képes kulturális hetilapunkban Kányádi Sándor Kolozsvárott 1988. május 14., 16., 17-én keltezett új verseiből olvashatunk. „Egy öregember utolsó fohásza” címet viseli az alábbi négy sor: Bátoríts hogy kötelet nyakamba tudjam vetni és adj erőt uram az elrugaszkodáshoz ámen Ne úgy legyen! Az erő olyan elrugaszkodást segítsen, hogy a józan ész, akarat emberséget virágoztassék! A kötél csomója ne nyakra szoruljon, hanem családokat, nemzeteket összetartó békés - munkás fonadékként hurkolódjon! DECSI KISS JÁNOS Mától méltó helyen a hét végi ügyelet A beruházó a közakarat volt Csütörtökön - és pénteken - délután rendhagyó ünnepség színhelye volt Dombóváron a-városi kórház-rendelőintézet. Elkészült, mától már a nagyszabású társadalmi összefogással épített új épületszárnyban, hivatásának megfelelő körülmények között működhet a hét végi orvosi ügyelet, mely eddig a bőr- és ne- mibeteg-gondozó kényszerű „lakótársa" volt. A városi tanács elnöke, Vidóczy László adta át rendeltetésének azt a 285 négyzetméteres alapterületű létesítményt, ami - négyzetméterenként húszezer forinttal számolva - csaknem hatmillióba került volna, ha a város és város- környék orvosainak nagyjából két évvel ezelőtti kezdeményezésére nem összefogással, társadalmi munkában épült volna föl, négymillió-hétszázezer forintért. A másfél milliós indulótőkét a szükséges építőanyagok beszerzésére a városi tanács biztosította. A berendezésre a megyei tanács adott ötvenezer forintot. Elkészült tehát, megkezdheti munkáját a közös mű és nem hogy megyei, talán országos példa sincs hasonló célú összefogásra. Itt ugyanis a város és városkörnyék orvosi kara, egészségügyi dolgozói álltak az élre és hozták mozgásba a térség gazdálkodó szervezeteit, az ezeknél dolgozó szakiparosokat és egyéneket, a lakosság köréből. Tették ezt olyan sikerrel, hogy a megvalósítóknak két átadási ünnepséget kellett rendezni, így a városi tanács elnöke kétszer mondott köszönetét az alkotás részeseinek. Kiemelkedő Az építők, egyben ünneplők egy csoportja ezek között a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát, a dombóvári és szakcsi szövetkezetek, a Láng Gépgyár Leányvállalat, a TÁÉV dombóvári építésvezetősége. Bár az sem csekély, amit a városkörnyéki községek vállaltak, hiszen ezek fejlesztési alapjukból is áldoztak a közakaraté beruházás megvalósítására, de szükség szerint társadalmi munkát is szerveztek. Mint azt Vidóczy László mondotta; dr. Ka- tatics Imre, dr. Haszonics Lajos, Veszély József doktor és társaik mind beírták nevüket Dombóvár város történetébe és a krónikából az sem hiányozhat, ami tény, hogy „házon belül is sokszor meg kellett küzdeniük a gáncsoskodókkal”. A Dombóváron és városkörnyéken élők igaz örömére, győztek a vállalkozók, mert az értékteremtésben olyan szövetségesekre találtak az orvosok, mint a már említett gazdálkodó szervek vezetői, vagy mint Szűcs József vízvezeték-szerelő, Sarka- di Ferenc szobafestő, Szabó Miklós ács, Mikolics'Lajos kőműves, Herr Miklós bányász, továbbá Faragó József, Óberritter Ferenc és Takács Ferenc építésvezetőkön kívül még sokan mások. Számos kiváló társadalmi munkásokat megillető kitüntetés talált gazdára az avatóünnepségen. Sokan kapták meg a Dombóvárért plakettet és oklevelet. Míg dr. Katatics Imre ez alkalommal vette át a Tolna Megyei Tanács Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetését, a városi és város- környéki körzeti orvosok csoportja elismerő oklevelet kapott. Gratulálunk! Fotó: K. A. — Dr. Katatics Imre átveszi a Kiváló Társadalmi Munkáért Kitüntetést a városi tanács elnökétől
