Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. július 2. TOLNA __ 2 nfÉPÜJSÁG Befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) döntések alapján 7 milliárd forintot köl­töttünk eddig erre az egyelőre semmit nem termelő bányára. Ha azonban ezt a hétmilliárdot nem akarjuk teljesen elve­szíteni, szükség van arra, hogy az inten­zív kezelésre évente 200-250 millió forin­tot fordítsunk. A kitermelés megindításá­hoz mintegy 25-30 milliárdos beruhá­zásra lenne szükség, ezt - ahogy a vitá­ban javasolták - valóban valamilyen részvénytársasági formában lehetne megoldani. Berecz Frigyes hozzátette: a kérdéssel a legfelsőbb szintű vezetés foglalkozik. A Bükkábrány térségébe javasolt erő­művel, illetve energetikai kombináttal kapcsolatban elmondta: nem hangzott el a hozzászólásban, hogy 100 milliárd fo­rintos beruházásról lenne szó. E beruhá­zás szerepel az energetikai program táv­lati terveiben, de csak a paksi atomerő­mű végleges elkészülte után. Sok érv szól mellette. A napirendnek megfelelően ezután SZŰRÖS MÁTYÁS, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke kapott szót, aki előterjesztette a testület javaslatát a Román Szocialista Köztársaságban el­határozott településrendezés ügyében.- Az elmúlt napokban nyugtalanító for­dulatok, két szomszédos szövetséges ország viszonyában szokatlan esemé­nyek következtek be a magyar-román kapcsolatokban - mondotta elöljáróban. - Ebben a helyzetben az Országgyűlésre nagy felelősség hárul; bölcsen és körül­tekintően kell állást foglalnia. Mi több, a választópolgárok, valamennyi honfitár­sunk részéről is felelősségteljes, az or­szág nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartó, józan magatartásra van szükség. Nem szabad teret engedni az indulatoknak. Ugyanakkor érthető, hogy e napokban több képviselő idézte Szé­chenyi István szavait, miszerint „hallgat­ni, amikor beszélni kell, szint oly nagy hi­ba, mint beszélni, amikor inkább hallgat­ni kellett volna”. Az elmúlt napokban, hetekben a ma­gyar párt és állam vezetése, hazánk köz­véleménye mind gyakrabban kénysze­rült arra, hogy a román politika intézke­déseinek bennünket is érintő hatásaival foglalkozzék. A legutóbbi lépések, így például a nem román személy- és hely­ségnevek használatának megtiltása, de kiváltképpen az úgynevezett település- rendezési terv végrehajtásának megkez­dése, széles körű tiltakozást váltott ki or­szágunkban és külföldön egyaránt. A nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilliónyi magyarság erőszakos beol­vasztását célzó román politika mind töb­beket kényszerít arra, hogy elhagyják az országot. A román vezetés e lépései ellen országok parlamentjei, pártok, társadal­mi szervezetek, vallási vezetők és közéle­ti személyiségek emelték fel tiltakozó szavukat. Az emberi jogi kérdésekben az előrelépést akadályozó román magatar­tás a bécsi utótalálkozó eredményes be­A határozathozatal előtt CSONGRÁDI CSABA (Heves m., 7. vk.) szót kért. Annak a véleményének adott hangot, hogy mi­vel csak 1994—95-ig maradhat egyen­súlyban az ország villamosenergia-mér- lege, szükség van a bükkábrányi erőmű mielőbbi megépítésére. Megismételte csütörtöki indítványát, és külön szava­zást kért abban a kérdésben, hogy a bükkábrányi beruházás megépítésének gazdaságosságát az illetékes parlamenti bizottságok - az ipari, valamint a terv- és költségvetési - vizsgálják meg, és a je­lentést terjesszék az Országgyűlés őszi ülésszaka elé. Berecz Frigyes egyetértett a javaslat­tal. A képviselői javaslatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Ezután határozathozatal következett: az ipari miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát az Or­szággyűlés öt ellenszavazattal, négy tar­tózkodás mellett jóváhagyólag tudomá­sul vette. fejezését is veszélyezteti. A magyar köz­vélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzései­nek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanú- bizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben rejlő politikai gyúanyag veszélyességét; önbecsülése, érdekei jogos védelméről, azonban nem mondhat le. Mindezek során nem történt olyan esemény - a június 27-én mintegy 25-30 ezer fő részvételével lezajlott bu­dapesti tüntető felvonuláson sem -, amely a Magyar Népköztársaság jog­rendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hang­súlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen el­lenkezőleg, a románságot is sújtó intéz­kedések miatt érzett aggodalmat és fel­háborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatá­ban van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg a mában.- Elvi politikánk változatlanul arra irá­nyul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel normalizáljuk viszonyun­kat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E tö­rekvésünket jól tükrözik az 1977-es leg­felsőbb szintű találkozón és azóta előter­jesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniu­sában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink min­denkor összhangban voltak a nemzetkö­zi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatá­val, a helsinki záróokmánnyal, a ma­gyar-román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­déssel és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok ér­demi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek va­gyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május-júniusban lezajlott le­vélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magya­rok jogos igényeinek kielégítése elsődle­gesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulá­sa, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny rész­vétele a hazánkkal folytatott együttműkö­désben, emberi kapcsolataink zavarta­lan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsola­tainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább rom­lik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem is válaszolt azokra; hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és ve­zetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilat­kozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tarto­zó országok esetében különösen sú­lyosnak minősül az, hogy a román kor­mány - amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenysé­gét - felszólított bennünket kolozsvári fő­konzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. (A főkonzulátus személyzeté­nek és ingóságainak hazaszállítása egyébként június 30-án 16 óráig megtör­tént.) A jövőben változatlanul határozottsá­got kell tanúsítanunk érdekeink védel­mében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügymi­nisztereink és a két párt központi bizott­sági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésé­re. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetet­len feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk min­den építőjellegű román indítvány megvi­tatására is. A magyar külpolitika törekvé­seinek megalapozottságát a román in­tézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban szá­mos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a tör­vényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, antihumánus intézke­déseivel, különösen a településrende­zésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősségteljes mérlegelés után arra a következtetésre jutott: a ma­Szűrös Mátyás előterjesztése gyár népszuverenitást megtestesítő Or­szággyűlés foglalkozzék e kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állás- foglalás tervezetét, és azt az Országgyű­lés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a Román Szocialista Köztársa­ság Nagy Nemzetgyűlésének. BOLDIZSÁR IVÁN (országos lista) el­mondotta: tudja, hogy elsősorban az er­délyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Ám a területrendezési terv végrehajtása a románlakta falvakat is ve­szélyezteti, s ezeknek a kistelepülések­nek a kultúrája is fontos része az egyete­mes európai kulturális örökségnek. SCHÖNER ALFRÉD (országos lista), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitaná­csának elnöke saját közőségének törté­nelmi tapasztalataira hivatkozva emlé­keztetett arra, hogy mit jelent a közöm­bösség, ugyanakkor mit jelent az, ha az emberek nem közönyösek, hanem fel­emelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget ember­ségében, gondolkodásában, anyanyel­vében, múltjában és jelenében sért. Most a magyar társadalom minden része fel­emelte tiltakozó szavát, és felajánlotta segítségét. BARCS SÁNDOR (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az In­terparlamentáris Unió magyar tagozatá­nak elnöke felszólalásában emlékezetett a magyar-román kulturális egyezmény 1948. január 30-án történt törvénybe ik­tatásának vitájára. Az akkori ülésszakon a koalíciós pártok nevében ö tartott lel­kes előadói beszédet, amelyben a ma­gyar és a román nép egymásra utaltsá­gáról, a magyar nemzetiség jogegyenlő­ségéről, megnyílt kulturális fejlődési lé- hetöségeiről szólt. A Romániában élő magyarság életében a kedvezőbb válto­zások sora 1948 után is folytatódott, de aztán lassan, sorjában minden a visszá­jára fordult. Ezt követően Szűrös Mátyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bi­zottság elnökét és titkárát, hogy az el­hangzott javaslatok alapján véglegesít­sék a szöveget, mutassák be az Ország- gyűlés elnökének és adják át a sajtónak. Szavazás következett: az előterjesz­tést, annak közzétételét a javasolt módo­sításokkal, s eljuttatását a Román Szo­cialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlé­séhez, az Országgyűlés egy tartózko­dással elfogadta. A magyar Országgyűlés állásfoglalása a romániai „területrendezési programról” Ez év március elején a Román Szocialista Köztársaságban hivatalosan bejelentet­ték az ezredfordulóig szóló „nagyszabású” területrendezési program végrehajtásá­nak megkezdését. A programban célként a romániai településszerkezet modernizá­lását, a város és falu közötti különbség felszámolását, a megművelhető mezőgazda- sági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak szánra a jelenlegi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne. E program hazánk lakosságában mélységes aggodalmat és nyugtalanságot, a széles nemzetközi közvéleményben megütközést és tiltakozást váltott ki. Országok parlamentjei, különböző pártok, társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti sze­mélyiségek emelték fel szavukat. Magyar részről diplomáciai lépésekre és széles kö­rű állampolgári tiltakozásra is sor került. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodalmát. A romániai falvak felbe­csülhetetlen történelmi és kulturális kincsek hordozói; Európa, s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetetlen részét alkotják. A „szocia­lista fejlődésre” hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékeinek megsemmisí­tése nemcsak a magyar, a német és más nemzetiségűeknek, hanem a román népnek is pótolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett, meggyorsított beolvasztásukat jelente­né. A területrendezési terv végrehajtásának megkezdése újabb terheket róna a ma­gyar-román viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével, „modernizálásával” együtt járó kényszerű lakóhelyváltoztatás, az áttelpítések, összességében a nemzetiségeket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nemzeti, nemzetiségi jogokat, ellenkezik a humanizmus szellemével és a szocializmus eszméjével. Az emberi jogok védelme és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jo­gok tiszteletben tartására Románia is számos nemzetközi dokumentumban - így az Egyesült Nemzetek Szervezete „A polgári és politikai jogok nemzetközi egységok­mányában”, valamint a helsinki záróokmányban - legmagasabb szintű erkölcsi, poli­tikai és nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi reményét, hogy a Román Szo­cialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja ez irányú elképzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától. Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének, a két ország internacionalista együttmű­ködésének útjából is. Ez országaink közös érdeke és célja. A magyar Országgyűlés felhívja a Román Nagy Nemzetgyűléstarra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e súlyos problémák megnyugtató ren­dezésére. Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre. * Az elfogadott ügyrendnek megfelelően ságának jelentését vitatta meg a Parla- interpellációk következtek, majd az Or- ment. Ezt követően az Országgyűlés nyá- szággyűlés terv- és költségvetési bízott- ri ülésszaka befejezte munkáját. A T. Házból jelentjük Beszélgetés az államminiszterrel Pozsgay Imre, új államminiszterünk a tőle megszokott közvetlenséggel vál­lalta a beszélgetést, csak egyet kért: rövid legyen. Az ülésteremben ugyanis már az iparszerkezet átalakításához kapcsolódó hozzászólások váltották egy­mást Tíz perce becsöngettek.- Már vagy másfél hónappal az ülésszak előtt hallani lehetett az ön leendő funkciójáról. Egyáltalán nem érte meglepetésként a közvéleményt sem a KB ajánlása, sem a mostani megválasztása...- Nem, sőt a legjobb az lenne, ha még nyíltabban történnének a vezető tisz­tek, az irányítói szint változásai. A nagyobb nyilvánosság irányába kell mozdul­ni. Az utóbbi évek politikai gyakorlata megmutatta, hogy a titkolózás lehetetlen és mindenkor rossz feltételezéseket szül. Éppen a szerdai nap eseményei mu­tatták meg ennek a gyakorlatnak az értelmetlenségét, egy nyílt, előkészítő vita megkönnyíthette volna a törvényhozók dolgát, a döntés megalapozottságát, a személyi kérdésekben is.- És talán a kulturált megjelenési formát.- A demokrácia begyakorlásán túl ennek feltétele, hogy az intézmények ügy­rendje is ilyen irányban alakuljon át Jelenlegi hiányosságait akkor érzékeljük, amikor nagy tétje van egy döntésnek Lényeges tehát, hogy nemcsak a népnek kell tanulni a demokráciát, hanem az intézményeknek is ilyen igények szerint kell átalakulniuk.- A HNF OT főtitkáraként is sokat foglalkozott az érdekegyeztetés politikájá­val. Miként tudja ezt folytatni államminiszterkéént, mennyivel nagyobb korlátok szorítják ebben a funkcióban?- Természetesen erősebbek a korlátok, hiszen ha nagyot változott is a hely­zet, a kormány álláspontját képviselem. Ez azonban nem egy rideg Is kimozdít- hatatlan pozíció, a különböző szintű érdekképviseletek jelentősen befolyásol­ják. Ezért kell építeni a népfronttal, a szakszervezettel, az ifjúsági szövetséggel, a különböző társadalmi és politikai szervekkel való közvetlen kapcsolatokra. Az egyoldalúságot a kormánynak fel kell adnia és a társadalommal kiépített mind szorosabb kapcsolatokban kell politizálnia, a közéletben megjelennie.- Különbözik-e feladatköre, elődeit számba véve, az államminiszteri székben?- Végignéztem az államminiszterek sorát és történetét, azt a közös vonást találtam, hogy mindig valamilyen fontos politikai szakaszban töltötték be ezt a tisztséget. Akkor amikor a kormány új feladatok elé került és a tennivalók személyi megerősítést kívántak. A kormány tavaly meghirdette azt a prog­ramját, hogy önálló politizáló testületté kíván átalakulni. Ehhez azt a korábbi mechanizmust, amely a végrehajtó hatalmat pusztán adminisztratív köz­ponttá kárhoztatta, fel kell számolni. Beleértve a korábbi túlzottan egyoldalú gazdasági szemléletet is, ami nem adott lehetőséget semmi más, egyéb­ként az állampolgárokat érintő funkció működésére. A különbséget tehát abban látom, hogy a konkrét feladatkört, tennivalókat, azt, hogy milyen' ügyek tartoznak az államminiszter hatáskörébe, mindig az aktuális helyzet­nek megfelelően határozza meg a Minisztertanács.- Mikor kerül sor erre az ön esetében?- Körülbelül a nyár közepén, de addig is bőven van mit tennem.- Mint egyik népszerű alakját a közéletnek „kézről kézre ’’ adják az újság­írók. Összeszámolta, hogy hány nyilatkozatot, interjút adott?- Nem is tudom, talán tíz-tizenegyet. A külföldi sajtó képviselőivel pedig még az utolsó napon találkozom. TAKÁCS ZSUZSA Majd ha fröccsözni lehet Hát igen. Eljutottunk oda, hogy a T. Házban olyan udvariasnak éppen nem nevezhető vélemények hangzanakel, hogy a nagy múltú, reprezentatív épü­let technikai színvonala finoman fogalmazva is manufakturális, ósdi. Olyan nüansznyi kellemetlenségeket idéznek az újságok, amelyek miatt nemcsak magunk előtt kell restelkednünk... Nos, ez a változtatási szellem talán nem véletlenül, összekapcsolódott a parlament vezérkarának átalakulásával is, azaz a változtatás igénye úgy tű­nik nemcsak formai volt. A közeljövőben nyíltabb, hangosabb, önállóbb vé­leményű parlamenttel találkozhatunk és vélhetően a tudományos technikai forradalom vívmányai is tovább hódítanak majd. Ezzel együtt egyszer talán azt is felveti valaki, hogy miért nincs egyetlen külön helyiség sem a három­száznyolcvan képviselő számára a hatalmas épületben, ahol hozzászólá­sukra felkészülhetnének, nyilatkozatot adhatnának, egyszerűen csak lepa­kolhatnának. Mert ez egyelőre nem adatott meg nekik. Ugyanúgy, mint ahogy az sem, hogy a hosszú, fárasztó, talán olykor nem is mindig érdekfe­szítő ülések szünetében mondjuk egy nagyfröccsel olthassák szomjukat Vajon azért, mert a mai helyzetben egyáltalán nem időszerű virágos jóked­vüktől tartanak...? Az önérzetet sértő rendelkezés egyelőre életben van, a környékbeli ven­déglátók örömére. A rossznyelvek szerint nem sokáig. Az új elnök ugyanis úgy hírlik, nem osztozik elődjeik bizalmatlanságával. „Pista bátyánk meg­ígérte, hogy már ősszel legalább egy hosszúlépést ihatunk” - hallottam egy hiteles informátortól. Majd meglátjuk. -tzs­Élő adás Élénk volt a vita a T. Házban, amikora személyi kérdésekről kellett dönte­ni, nem ez jellemezte viszont akkor, amikor az ipar szerkezetátalakításáról volt szó. Nem csoda, hogy így volt ez, ugyanis némely képviselői beszámoló alig valamiben különbözött egy termelési tanácskozás előterjesztésétől. Valóságos színfolt volt tehát, ami csütörtökön délután a társalgóban kez­dődött: élő adást közvetített a televízió. Ehhez előállították a három lábon tol­ható kameramonstrumot, kábeleket tekercseltek, világítótesteket cipeltek innen oda, onnan ide. A stáb, ha jól számolom, 8-9 ember. A riporter Horto­bágyi Éva, az interjúalany pedig három képviselő. Hogy most éppen miről beszélgetnek? Azt egyelőre nem tudni. A képernyőn megjelenik Kudlik Júlia és mondani kezdi a híreket. Míg a tévé előtt ülő kedves olvasónk megtudja, hogy valakit Kínába vár­nak, s Washingtonban mi történik, a következő mondatokat halljuk az élő adás előtti percben: „Muszáj nekem totálban lennem? Innen látsz? így jó a fény, Laci? Udvariasan, körmondatokban kérem a választ! Közeibe ez az izé jobb Feri, most jó. Zoli, hallasz? Hallasz Zoli? Ugye, jobbról balra kell bemu­tatnom őket? A hangot rögtön letekeri a Laci! Eva, a harmadiknál lépj hát­rább! Zoli, jobbról balra marad a mutató." Dr. Sziráki András, a szolnoki Mezőgép vezérigazgatója - róla egyébként lapunk tegnapi számában Péter Szigfrid is említést tett - megtörli izzadó ar­cát és közelebb hajol a riporterhez imigyen: És tessék mondani, mi lesz a kérdés? D. VARGA M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom