Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. július 9. Apró képek Bartókról Immáron magyarföldben nyugszanak Bartók Béla hamvai. A világpolgár hazatért. A világpolgár nekünk, Tolna me­gyeieknek kicsit családtag is. Első felesége, Ziegler Márta szekszárdi volt. Gyűjtőútjai hozzánk is elvezettek - Iregszem- csére. A paksi Teiler Etel majd az ugyancsak paksi Karszt Julian­na volt sokáig a szakácsuk, annak unokatestvére, Karszt Magdolna, a Lencsi, Lencsi-Pencsi, a Lekike pedig, mint Bar­tók Péter dajkája egy évtizedig élt együtt a Bartók családdal. Az ő visszaemlékezéseiből válogattunk egy tisztelgő csokrot. *- Jajj, a szeme! - nézi nagy szeretettel Karszt Magdolna a Lencsi, a Bartók-képet. - Amikor 1925-ben hozzájuk kerül­tem, a Szilágyi Dezső tér négybe - fél emelet kettő -, nem mertem a méltóságos úr szemébe nézni. Mogorva egy ember lehet ez - gondoltam magamban, de tévedtem. Bartók csak nagyon komoly ember volt és nem mogorva. Végtelenül me­legszívű, minden emberre nagyon érzékeny. Akármikor meg­szólított, mindig azt mondta: „Lencsi, kérem... tegye ezt, hozza azt...” de mindig „Lencsi kárem”. Ö nevezettel Lencsi-Pencsi- nek is. Jobban a kis Péter pöszesége után. A drága, kis szen­tem, nem tudta kimondani a nevemet, mindig valami mást mondott, pösze volt nagyon. így lettem én Lencsi-Pencsi. A méltóságos asszony, a Pásztory Ditta is sokszor így nevezett. A Péter aztán Lekinek. Mikor eljöttek hozzám Paksra az édes­anyjával, búcsúzkodni, hogy mennek ki Amerikába, akkor is Lekinek szólított, én meg fiatal méltóságos úrnak. Akkor azt mondta a Péter: „Ez nem jó így. Maga nekem örökre Lekikém lesz, de én magának maradjak Péterkém - örökre.” *- Bartók nagyon szerette a virágokat. Különösen a mezei virágot. Egyszer nem volt otthon a méltóságos asszony. Fogta Pétert, felpakoltak és elmentek a budai hegyekbe turis- tázni. Egész nap oda voltak. Mikor hazajöttek, rengeteg mezei virágot hoztak. Tele volt a nyalábjuk. A méltóságos úr hivott engem is, segítsek a vázákba szétrakni azokat, hogy mire a felesége hazajön, minden a helyén legyen. Hadd örül­jön ő is a sok, szép tarka virágnak. Ahogy ott válogatjuk, rakosgatjuk őket, egyszer én olyant találok az egyik rakásban, amit otthon óvantag ellen szoktunk az ólba rakni. Mondom a méltóságos úrnak, hogy ez nem való vázába, ez büdös. Otthon az óvantag ellen ilyeneket tettünk az ólba. Azt mondja Bartók: „Mi ellen? Mondja csak még egy­szer.” Mondom újra, ő meg bement a szobájába és megnézte valamelyik lexikonba, hogy miféle szó az, amit én mondtam. Amikor visszajött, azt mondta: „Lencsi kérem, maga sem ta­gadhatná le, hogy Tolna megyei, mert a kullancsot csak ott nevezik óvantagnak.” * Szöllöspusztán lakott Bartók húga, az Elza méltóságos asszony. Tóth Emilné. Bartókék oda szoktak járni nyaranta. Sokszor voltunk ott. Legelőször magamnak kellett mennem, teljesen egyedül. Nagyon be voltam ijedve. Még soha nem utaztam vonaton. Paksról is hajóval mentünk Pestre. Most meg mindjárt Orosházára kell mennem a vonattal. Átszállá­sok, csomagok, aztán meg kisvasút is. Az vitt Orosházáról Szőllöspusztára. Nagyon féltem. Mondtam a méltóságos úr­nak, hogy én nem megyek. Nem merek így elutazni. Ő nyug­tatott, elmagyarázott mindent, töviről hegyire. Aztán fogott egy papírt és percnyi pontossággal fölirta, hogy mikor hova érkezem, hol kell átszállnom, mikor indul tovább a vonatom. A papírt a kezembe nyomta, meg az óráját is. „Nézze a pa­pírt, meg a pontos időt, és akkor mindig mindent fog tudni.” így vágtam az útnak, és meg is érkeztem szerencsésen. Az ál­lomáson vártak a Pásztory Ditta méltóságos asszony testvé­rei, a Jenő, meg a Gyuszi, de nem láttam őket, mert elbújtak. Tudták, hogy milyen félve indultam el, és meg akarták lesni, hogy mit csinálok majd, merre veszem az utamat. Kérdezős- ködök-e? Én bizony nem kérdeztem senkitől semmit, ha­nem, ahogy a méltóságos úr elmagyarázta, úgy vettem az irányt. És jó felé indultam el, mert nagyon pontos iránytűt adott a kezembe. A fiúk, amikor látták, hogy nem tévedtem el, nevetve előjöttek. Szöllöspusztán történt, hogy a Péterkének elmulasztottam a bubuját. Volt neki a két szeme között a homlokán egy kinö­vés. Ő mondta azt, hogy bubuja van. Bubunak hivta. Egyre csak nőtt neki, nemhogy elmúlott volna. Úgy döntöttek az édesapjáék, hogy leoperáltatják. Elő is készítettek mindent arra az időre, ha majd megyünk haza az Elza méltóságos asszonyoktól. Nagyon sajnáltam szegény kis Pétert. Orvos keze közé adni, operációra? Nagyon szeretett bújócskázni a Tóth kisasszonyokkal, az Elza méltóságos asszony lányai­val. Péter mindig velem együtt bújt el. Amíg kerestek bennün­ket a lányok, én imát mondtam, és megnyomkodtam a Péter homlokán azt a kinövést. Persze, ezt újhold idején kellett csi­nálni. El is múlott a bubu. Amikor a méltóságos úrék megér­keztek, szóba jött az operáció is. Bubu meg nem volt sehol. Még csak egy kis forradás sem látszott. A méltóságos úr ki­csit gyanakodva mondta, „Lencsi kérem maga tud valamit bubu ellen, valami teát, füvet, valami régies gyógymódot.” Én tagadtam, hogy tudnék valami kuruzslást. Nem is az volt ez. No addig-addig ment a vallatás, amíg megmondtam, hogy az ima, a hit erejével tüntettem el a kis Péter homlokáról a bubut. A méltóságos úr csak csóválta a fejét, hogy nem lehet az, az ima nem arra való. Én csak annyit mondtam - és ebben meg is maradtunk -, hogy nem is az ima volt a fontos, hanem a nagy-nagy hit, és az igaz szeretet, amivel én azt akartam, hogy a kisgyerek az orvos keze által ne szenvedjen. * A bajusz - Lencsi felnevet. - Nagyon beteg volt akkor a méltóságos úr. Az orvosok kézről kézre adták. Nem tudott borotválkozni sem. De nem engedte meg senkinek sem, hogy megborotválja. Amikor aztán már lábadozott, felkelt borotvál­kozni. Úgy emlékszem, hogy a felesége nem volt otthon. Min­denhol levágta a borostákat, de a bajuszát meghagyta. Mikor a méltóságos asszony megérkezett, szörnyűlködött, hogy mi­csoda viselet ez. Egyre csak azon igyekezett, hogy Bartók le­vágja a bajuszát is. Én közben takarítottam, tettem a dolgo­mat. Közbeszóltam, hogy szép a bajusz, jól áll az a férfiaknak. A méltóságos asszony elkezdett nevetni, hogy jól kinézünk, ha az úr megtetszik a Lencsinek. Bartók nagyon érzékeny volt a zajra. Szenvedett tőle. A dolgo­zószobájának ajtaja, ablaka hangszigetelt volt, még füldugót is használt, de úgy is hallott mindent, ami sértőn belehangzott a ze­nébe. Egyszer azt mondja: „Lencsi kérem, jöjjön a szobámba, figyel­jen, hall-e valami furcsa, kis neszt, akkor amikor zongorázom.” Figyeltem, de semmit se hallottam. Erre azt mondja: „Üljön oda a zongorához és üsse úgy, ahogy bírja.” És leültem és ütni kezd­tem a billentyűket, ő meg körbe-körbe járt és úgy figyelte, hon­nan jön az a zaj, ami úgy bántja, én meg semmit se hallok belőle. Egyszer csak megáll a virágvázánál. „Ez az! - mondja. Vigye ki kérem ezt a virágot, és máskor ne tegyen ilyen az én szobámba.” És ide egy rímelő levél részlete, amit Amerikából Bartók Péter­től kapott Karszt Magdolna. „Kedves Lencsi! ...Arra az esetre, amikor a virágváza zörgött a zongorán, most már én is emlék­szem, noha időközben elfelejtettem. Száraz virág volt, júdás- pénznek hívták. Nagyon sokszor nem találta meg a zizegés okát és az bosszúság volt, ezért örült annyira, amikor sikerült fölfe­dezni... De nem felejtettem el, amikor a szép hajóval leutaztam Paksra, nem sokkal mielőtt Amerikába kellett jönnöm. És nem fe­lejtettem el a Julis szakácsművészetét, aminek párját nem talál­tam. Kívánom a lehető legjobb egészséget és még amit lehet. Szeretettel ölel, Péter.” Közreadja CZAKÓ SÁNDOR Közlemény PANORÁMA BUDAPEST - Az MSZMP Politikai Főiskoláján pénteken tartották meg a diplomaosztó ünnepséget. A végzős hallgatókat és a megjelent hozzátartozó­kat Romány Pál rektor köszöntötte, és tá­jékoztatta az évfolyam munkájáról. Ezt követően Andics Jenő, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője mondott beszédet. A hároméves nappali és a négyéves levelező tagoza­ton 230-an fejezték be tanulmányaikat és vették át diplomájukat. Közülük 38-an Vörösdiplomát kaptak. MOSZKVA - Az örmény fővárosban csütörtökön sem javult a helyzet: a ható­ságok erre irányuló erőfeszítései nem hoztak eredményt. Az ipari és építőipari vállalatok túlnyomó többségében szüne­tel a termelés. Felszíni tömegközlekedés nincs, a jereváni metró viszont közleke­dik. Dolgozói úgy határoztak: nem lépnek sztrájkba, működtetik a szerelvényeket, de az utazás ingyenes. A helyi lapok csü­törtöki számában olvasható az örmény belügyminisztérium közleménye arról, hogy július 5-én az Ecsmiadzinba vezető úton súlyosan megsebesült egy Zakar- ján nevű férfi, aki a kórházba szállítás után meghalt. A bejelentésre azért volt szükség, mert a városban olyan hírek ter­jedtek el, hogy kedd este, amikor a jere­váni repülőtéren összecsapásra került sor mintegy kétezer rendbontó és a rendőrség között, több ember meghalt. A közleményből kitűnik, hogy a férfi nem a repülőtéren szenvedett halálos sebesü­lést. BRÜSSZEL-Az Európai Parlament a nemzetközi helyzetről folytatott vitája so­rán határozatban fejezte ki „mélységes aggodalmát” a Romániában kialakult helyzet miatt, s amiért „Erdélyben a ma­gyar kisebbség gyötrelmeknek van kité­ve” - közli pénteken az EGK központhoz közelálló brüsszeli Europe. Az Európai Parlament, a Közös Piac képviselőháza elfogadott határozata - amelyet csak a szélsőjobb képviselők nem szavaztak meg - kimondja: „ha a román hatóságok folytatják e magatartásukat, akkor Romá­nia és az EGK együttműködése erősen kérdésessé válik”. A parlament szerint az EGK-bizottságnak ezt sürgősen Bu­karest tudomására kell hoznia. Clinton Davis az EGK-bizottság tagja parlamenti felszólalásában szintén aggodalmának adott hangot a romániai fejlemények miatt, de szerinte a dialógust mégis foly­tatni kell, és a bizottság nem javasolja a Romániával való áruforgalom megszakí­tását. A Minisztertanács rendelete alapján 1988. július 1-jétől kiemelt összegű, havi 2200 fo­rint családi pótlék jár annak a nevelőszülő­nek, aki háztartásában tartósan beteg, illető­leg testileg vagy szellemileg fogyatékos, ál­landó felügyeletet igénylő állami gondozott gyermeket nevel. Mivel a kiemelt összegű családi pótlék megállapításához szükséges adatokkal a folyósító szervek nem rendelkez­nek, ezért azt a nevelőszülőnek írásban kell kérnie attól a szervtől (munkahely társada­lombiztosítási kifizetőhelytől, megyei társa­dalombiztosítási igazgatóságtól, vagy a nyugdíjdolyósító igazgatóságtól), amely a családi pótlékot (jövedelempótlékot) jelen­leg is folyósítja. Tizenhat éven aluli beteg gyermek esetében a kérelemhez csatolni kell a gyermek lakóhelye szerint illetékes körzeti gyermekorvos, ennek hiányában a körzeti or­vos igazolását. Tizenhat évesnél idősebb be­teg gyermek esetében pedig azt, hogy a gyer­mek munkaképességét kétharmad részben elvesztette, a lakóhely szerint illetékes szak­orvosi rendelőintézet, gondozóintézet, vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ápolás esetén a gyógyintézet szakorvosa igazolja. Nem kell a kérelemhez az illetékes egészségügyi szerv újabb igazolását beszerezni, ha a nevelőszü­lő már eddig is azon a címen részesült családi pótlékban, hogy az általa nevelt álla­mi gondozott gyermek tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos, és a leg­utóbbi orvosi igazolás szerint a gyermek egészségi állapota végleges. Az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság tájékoztatja az érintetteket, hogy ha a kérelmüket késedelmesen nyújtják be, a megemelt összegű ellátásra visszame­nőleg is, legfeljebb 6 hónapig - de legkoráb­ban 1988. július 1-től - jogosultak. Létminimum, társadalmi minimum Mi a szakszervezet álláspontja? Az elmúlt héten nyilvánosságra hozták nimum és társadalmi minimum számítá- a KSH-nak az 1987-re érvényes létmi- sait. Családtípusok Társadalmi minimum Létminimum egy családra egy főre egy családra egy főre Aktív keresővel 11310 Aktív kereső nélkül (nyugdíjas) 4 960 Az összesre együtt 9 340 A létminimummal és a társadalmi mini­mummal kapcsolatos számítások ered­ményeit elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a nyilvánosság előtt, az országos tanács június 21 -i ülésén. A főtitkár utalt rá, hogy a szakszervezetek régóta szorgalmaznak ilyen számításo­kat. Most, hogy ezek az adatok nyilvá­nosságra kerültek, ez mennyiben befo­lyásolja a szakszervezetek érdkevédelmi tevékenységét - erről kérdezte az MTI-Press munkatársa Müller Lajost, a SZOT közgazdasági és életszinvonal- politikai osztályának helyettes vezetőjét.- Ezek az adatok elsősorban érveket szolgáltatnak további munkánkhoz. Tu­domásunk volt korábban is arról, hogy ilyen számítások folynak a KSH-ban, de azoknak az eredményeihez hivatalosan nem juthattunk hozzá. Az illetékesek min­den bizonnyal tartottak azoktól a reagá­lásoktól, amelyeket ezeknek a számítá­soknak a közzététele válthatna ki a la­kosságból. Különféle publikációkban, ta­nulmányokban már korábban is megje­lentek ilyen adatok, ám azok csak rész­ben épültek konkrét számításokra, sok­szor becslésekre támaszkodtak. Ezek­ből is kitűnt azonban számunkra, hogy hazánkban jelentős rétegek élnek a lét­minimum közelében vagy az alatt. Hogy tisztább képet kaphassunk, a szakszer­vezetek maguk is foglalkoztak ilyen szá­mításokkal, de a mi lehetőségeink korlá­tozottak. Vizsgálódásaink során mi első­sorban a nyugdíjasok életkörülményeiről igyekeztünk tájékozódni. Számunkra ezeknek az adatoknak a közzététele azt jelenti, hogy a legrosszabb körülmények között élő emberek, rétegek helyzetének javítására megfelelő érvekkel tudunk ja­vaslatokat tenni. Azt mindenki tudja, hogy az idősebb nyugdíjasok, vagy a nagy- családosok nehezen jönnek ki a havi jö­vedelmükből, ám arra már kevesen gon­dolnak, hogy a töredékcsaládok sincse­nek sokkal jobb helyzetben. Ma Magyar- országon mintegy 200 ezer olyan töre­dékcsalád él, ahol a szülő egyedül neveli gyermekét, s egy keresetből kell megél­nie két vagy több embernek. Azokról a családokról is keveset be­szélünk, ahol ugyan két fizetésből, de át­lag alatti keresetből tartják el a gyerme­keket. Jelenleg az átlagkereset 7 ezer fo­rint körül van, igaz, ennél sokan keresnek többet, ám vannak egész ágazatok, mint például a kereskedelem, a ruházati ipar, az oktatás, az egészségügy bizonyos te­rületei, ahol a fizetések elmaradnak ettől az átlagtól. A szakszervezetek szükségesnek tart­ják a KSH által kiadott adatok tartalmá­nak részletes elemzését. Véleményünk szerint ugyanis a KSH nagyon leegysze­rűsített fogyasztást alapul véve végezte a számításokat. A társadalmi szükségletek minimumánál - például a ruházati cik­keknél, de más termékeknél sem - nem elégedhetünk meg a leggyengébb minő­ségű.áruk figyelembevételével. Különö­3480 9260 2850 3160 4150 2640 3410 7700 2810 sen igaz az a gyermekek esetében, hi­szen a szülők általában ha nem is a legdi­vatosabb, de tartósabb ruhaneműt igye­keznek vásárolni. A társadalmi minimum­ba a mi véleményünk szerint beletartoz­na az is, hogy legalább ötévente eljussa­nak az emberek egy szocialista ország­ba, s ugyanúgy bővebb lehetne a kultu- rálódásra, művelődésre, egyáltalán a szabad idő eltöltésére fordított"kiadások köre is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmilag szükséges mini­mum egy személyre számítva havonta legalább 4 ezer forint kell hogy legyen. A szakszervezetek nem a létminimum, hanem a társadalmilag indokolt szük­ségletek minimumának biztosítását tart­ják szükségesnek. A társadalmi mini­mum összegét az életszínvonal fontos mutatójának kell tekinteni. Ahhoz, hogy a társadalmi minimum mindenki számára biztosított legyen, a reálbérek tartós, ér­zékelhető növelésére van szükség. Eh­hez nemcsak a gazdálkodás hatékony­ságát kell javítani, hanem az elosztási po­litikán is változtatni szükséges. Az elosz­tási politikába beletartozik a szociálpoli­tika épp úgy, mint az adórendszer. A szakszervezeteknek megvannak a maguk elképzelései a bérreformmal kap­csolatban. Már jövőre szeretnénk elérni, hogy az áremelkedésekből azt a részt, melyet a központi intézkedések okoznak, minimális bérfejlesztésként minden dol­gozó kapja meg. Ezzel talán el tudjuk érni, hogy leg­alább a létminimum körül élők helyzete ne nehezedjék tovább. A létminimum és a társadalmi minimum számítások eredményeit figyelembe kívánjuk venni akkor is, amikor az árintézkedések ellen- tételezéséről tárgyalunk az illetékesek­kel. Jövő évi céljaink között szerepel az is, hogy lehetőség szerint megőrizzük a tár­sadalmi juttatások, például a családi pót­lék értékét. A családi pótlék tekintetében egyébként is nagy az adósságunk, mert annak értékállandóságát eddig még nem tudtuk rendezni. Ugyanakkor éppen a családi pótlékban részesülők jelentős része tartozik a létminimum alatt élők kö­rébe. A kérdés megoldására a szakszer­vezetek javaslatokat tesznek a kormány­nak. A döntő szó nyilván a kormányé, amely a reális gazdasági lehetőségek alapján határoz majd. Mindemellett a szakszer­vezetek lehetőséget látnak jövőre a családi pótlék reálértékének megőrzé­sére. A szakszervezetek szükségesnek tart­ják, hogy a most közzétett létminimum és társadalmi minimum összegét folyama­tosan a változásokhoz kell igazítani. Ez nemcsak azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a mindenkori árváltozásokat, ha­nem azt is, hogy folyamatosan elemezni kell annak összetételét, s a mindenkori, társadalmilag elfogadott igényekhez kell igazítani. Ülést tartott az MSZMP Paks, Városi Bizottsága Az MSZMP Paks Városi Bizottságának legutóbbi, soros ülésének első napi­rendjeként a Paks Városi KISZ-bizottság XI. kongresszus óta végzett munkájáról tárgyaltak. Részt vett az ülésen Tamás Istvánné, a megyei pártbizottság titkára és Schattmann Csaba, a KISZ MB első titkára is. A második napirenden szerepelt a Paks Városi Tanács hetedik ötéves sportfejlesztésre tervének iőarányos végrehajtásáról szóló beszámoló. Az ülés harmadik napirendjeként a cselekvési progam végrehajtásának ta­pasztalatait elemezték. Ezt követően ismertették a Központi Bizottság üléseinek nyilvánosságáról szóló döntést, majd a képviselő- és ta­nácsválasztások rendjére vonatkozó előzetes vitaanyagot. A hozzászólások, vélemények újszerű törekvéseket jelez­tek. Tamás Istvánné aktuális pártpolitikai feladatokról szólt, Lipovszky Gyula, a vá­rosi pártbizottság első titkára az ülésről adott tájékoztatója szerint át kell értékelni a bizottság tagjainak gondolkodásmód­ját, a politikai munkához való viszonyát, annak képviselését. Véleménye szerint az, hogy a vezető, az irányító szerep más­ként jelenjen meg, mint eddig, hogy a testületi tevékenység megújuljon, csak közös, együttes munka árán lehetséges. Személyi kérdésben is döntött a bizott­ság. Megválasztották a városi pártbizottság titkárának Faller Dezsőt, aki korábban az apparátusban dolgozott, majd az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján vég­zett tanulmányokat, s ennek befejezésével került vissza Paksra. Beiskolázása a káder­politikai tervnek megfelelően történt. A borfogyasztási adó mérséklése A bortermelőket érintő új rendelkezést hozott a pénzügyminiszter: a borfo­gyasztási adót jelentősen mérséklik. Ezentúl azok a gazdaságok, amelyek a szőlőbor termelői árát legalább 10 szá­zalékkal-csökkentik, a jelenleg érvényes 15 százalékos fogyasztási adó helyett csupán 7 százalékot fizetnek. A fogyasz­tási adó csökkentésének az is a feltétele, hogy a kedvezmény - amely a fogyasztói árnak mintegy 16-18 százalékos mér­séklését eredményezheti - a bolti árban valóban érvényesüljön. A napokban megjelenő rendelet - visz- szamenő hatállyal - június 15-től érvé­nyes 1988. december 31-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom