Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-08 / 162. szám
2^ÍÉPÜJSÁG í T 1988. július 8. Mexikói választások Lehet, hogy egy fél évszázadosnál régebbi politikai hagyománnyal szakítottak a szerdán tartott választáson a mexikói szavazók? Az előzetes felmérések ugyanis azt mutatták, hogy az 1929 óta megszakítás nélkül hatalmon lévő párt, az Intézményesített Forradalmi Párt (PRI) jelöltje a korábban megszokott 70-90 százalék helyett a szavazatok mindössze 55 százalékával fog nyerni. A győzelem tényén ez ugyan nem változtatna, mégis politikai földrengésnek számítana egy ilyen eredmény a közép-amerikai országban. A mexikói politikai rendszer a legsajátosabb Latin-Amerikában, hiszen a hires-nevezetes mexikói forradalom intézményesítése azt jelentette, hogy a törvényhozói és a végrehajtói hatalom, valamint az egész államapparátus egybeolvadt az Intézményesített Forradalmi Párttal. 1929 óta nem volt olyan elnök, kormányzó, de még szenátor sem, akit ne a PRI színeiben választottak volna meg tisztére. (Ezek a színek egyébként megegyeznek a zöld-fe- hér-piros nemzeti trikolórral.) Az állami hivatal elnyeréséhez - kimondatlanul - nélkülözhetetlen feltétel a párthoz való tartozás, ami alapvetően a szavazási hűséggel egyenlő. Évtizedeken át megbízhatóan működött ez a rendszer. Latin-Amerika történelmében példátlan hosszú ideje biztosítja a demokráciát a legnépesebb spanyol nyelvű államban. A sajátosságokhoz tartozik ugyanis az is, hogy a mindenható PRI valójában alig szól bele a politikába. Annak formálása az elnök feladata, aki szinte korlátlan teljhatalommal rendelkezik. Az egyes politikusok esetleges diktatórikus hajlamai mégsem fenyegetnek veszéllyel, mert az alkotmány tiltja, hogy bárkit is kétszer államfőnek válasszanak. Ebben a szereposztásban az ellenzék, természetesen, csak statiszta lehetett. A PRI hatalma idején nem tiltottak be soha semmiféle pártot - Mexikóban működik például Latin-Amerika legidősebb kommunista pártja. A baloldali erők hosszú A VOSZK, a Szövetkezetek Kereskedelmi Ipari és Szolgáltató Közös Vállalata július 8-tól, péntektől a saját'termelésű, a szakcsoporttagjai által előállított borai közül 24 fajtának, a kooperációs partnereitől, a nagyüzemektől átvett borai közül 36 fajtának az árát 10 százalékkal csökkenti. A VOSZK az országban mintegy 17-18 ideig mégsem tutak jelentős tényezővé válni, s az első komoly kihívás is jobboldalról érte a PRI egyeduralmát. A nyolcvanas évek elején a konzervatív erőket tömörítő Népi Akció Párt (PAN) előbb a helyhatósági választásokon, majd néhány évvel később több államban a kormányzóválasztáson ijesztett rá az intézményesített forradalmárokra. (Mexikó - az Egyesült Államok mintájára - 31 államból és egy szövetségi testületből áll.) Be nem bizonyított vádak szerint az 1986-os választáson négy államban csak választási csalás révén kerekedett felül a PRI kormányzójelöltje. Az ellenzék térnyerésének erőteljes folytatódását jósolták az előrejelzések. A korábbiakhoz képest annyi változással, hogy az ellenzéken belül előretör a baloldal, s a Nemzeti Demokratikus Front (FDN) kiszorítja a második helyről a konzervatívokat. A PRI hatalmának gyengülését már évek óta az ország gazdasági bajainak sokasodásával magyarázzák, de arra még keresik a választ, hogy minek köszönheti a baloldal növekvő népszerűségét. A gazdasági gondok valóban nyomasz- tóak. Mexikó a világ egyik legnagyobb adósa, 1988-ban már várhatólag 110 milliárd dollárral fog tartozni hitelezőinek. (1987- ben szinte teljes exportbevételét az adósságszolgálati kötelezettségek vitték el.) Az elmúlt években elszabadult az infláció, jelenleg 180 százalék körül jár. Az életszínvonal fokozatosan csökken, s mind több mexikói látja, hogy gazdasági, politikai változtatások nélkül veszélyes ponthoz közeledik a társadalmi feszültség erősödése. A baloldal - úgy tűnik - ebben a helyzetben megtalálta megfelelő vezetőjét. A Nemzeti Demokratikus Front jelöltje, Cuauhtemoc Cardenas egy jó évvel ezelőtt még a PRI egyik sikeres politikusa, Michoacan állam kormányzója volt. Következetesen sürgette a kormánypárt koszerűsítését, a párton belüli demokrácia szélesítését, a nyomasztó mérvű korrupció elleni határozott fellépést. ezer fogyasztási szövetkezet és hozzávetőleg ugyanennyi állami kiskereskedelmi üzletbe, illetve vendéglátóhelyre szállít borokat A mostani árcsökkentés - amelyeket minden kiskereskedelmi egység köteles érvényesíteni - a cég által forgalmazott borok mintegy ötödét érinti. PANORÁMA MOSZKVA - Mihail Gorbacsov csütörtökön fogadta a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának soros moszkvai ülésén részt vevő katonai vezetőket, köztük Kárpáti Ferenc vezérezredest, hazánk honvédelmi miniszterét. A találkozón részt vett Viktor Kulikov marsall, az Egyesített Fegyveres Erők (EFE) főparancsnoka és Anatolíj Gribkov hadseregtábornok, az EFE törzsfőnöke. LONDON - Ülést tartott csütörtökön a brit kormány az amerikai Occidental Petroleum tulajdonában levő északi-tengeri olajfúrótornyon, a Piper Alphán történt robbanássorozat ügyében. A Piper Alpha körül egyébként a helyzet a kora délutáni órákban még mindig meglehetősen áttekinthetetlen volt, az eltűntek és sérültek számáról nincsenek igazán megbízható adatok. A legfrissebb jelentések szerint holttestet eddig csak egyet találtak ugyan, de még mindig mintegy 170-re tehető az eltűntek száma. A reggeli órákig kórházba kerültek közül többeknek igen súlyos az állapota. Sokan nem csupán megégtek, hanem egyéb sérüléseket is szenvedtek, amikör leugrottak a lángoló toronyból. ADDISZ-ABEBA - Új helyi választási törvényt fogadott el szerdán véget ért ülésszakán az etióp nemzetgyűlés, a Sengo. A törvény alapján szeptembertől alakulnak meg a választott helyi közigazgatási szervek. Az ülésszakon elfogadták az 1988/89-es pénzügyi évre szóló állami költségvetést, amely csaknem egynegyedével múlja felül a jelenlegit. Ugyancsak jóváhagyták az időszakra szóló gazdasági fejlődési tervet, amely a bruttó nemzeti össztermék 4 százalékos és az ipari termelés 8,5 százalékos növekedését irányozza elő. JOHANNESBURG - A dél-afrikai hatóságok úgy döntöttek: ha a fekete lakosság tovább folytatja lakbérfizetési bojkottját, akkor egész Sowetóban kikapcsolják az elektromos áramot. A döntést csütörtökön jelentették be, miután a feketék lakta johannesburgi külváros négy, a lakbérfizetési bojkott által leginkább sújtott körzetében már keddtől beszüntették az áramszolgáltatást. A lakosok azért tagadják meg a lakbér és a helyi adók fizetését, hogy ezzel bírják rá a kormányt: vonja ki a biztonsági erőket Sowetóból, engedje szabadon a politikai okokból bebörtönzötteket és távolítsa el az apartheidrendszert kiszolgáló helyi fekete tisztviselőket. A sowetói háztartásoknak mintegy 80 százaléka vesz részt a bojkottban. Borárat csökkent a VOSZK Szabadon, nyíltan vitatkozva Ilyet még nem látott a Kreml falai mögött emelt hatalmas Kongresszusi Palota, ilyesmire még nem volt példa a szovjet történelem elmúlt hat évtizedében. Aki látta, olvasta az SZKP XIX. pártértekezletéről szóló beszámolókat, csak ízelítőt kaphatott abból a légkörből, amely négy napon át valósággal lázba hozta a szovjet közéletet, és azóta is egyre beszéd- és vitatéma. Az Ogonyok című hetilap még a tanácskozás előtt képriportot közölt korábbi pártértekezletekről, s a pár évtizede készült fotók többsége arról árulkodik: az akkori gyűléseken meglehetősen lagymatag, unalmas légkör uralkodott. Ezekhez képest tényleg viharosan zajlott a mostani pártértekezlet. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egyes felszólalók bírálják a beszámolóban megfogalmazott elképzeléseket, a „központilag” elfogadott véleménytől eltérő gondolatokat hangoztasson, vagy konkrétan rámutasson a múlt tévedéseire, hibáira, megnevezzen általa hibásnak, felelősnek tartott személyeket a jelenlegi vezetők közül. Látszólag személyeskedésig fajuló viták is folytak a szónoki emelvényen: két egykori szibériai területi vezetői például egymást bírálta döntéseik és módszereik miatt, ám mégsem volt ez személyeskedés, hiszen a felvetett kérdések az ösz- szes küldöttet, az egész pártot érdekelték; az átalakításról vaHott eltérő elképzelések ütköztek. Még az sem keltett megütközést (csak a tényt megillető jogos megbotránkozást), hogy Vitalij Korotics, az Ogonyok főszerkesztője ügyészségi nyomozók vizsgálati anyaga alapján egyes küldötteket vesztegetéssel vádolt nyilvánosan. Mindenről és mindenkiről szabadon, nyíltan lehétett vitatkozni. Szinte természetessé vált, hogy a párton belül viták vannak és lesznek is. Az élénk, sokszor viharos eszmecsere, a vélemények ütköztetése és sokszínűsége - vagy hogy az újonnan meghonosodó kifejezéssel éljünk, a „szocialista véleménypluralizmus” - egyáltalában nem jelentette a párt egységének megbontását, a frakciózást, hiszen egyben - s ez a legfontosabb! - minden küldött egyetértett: az átalakítást folytatni kell, a gazdasági reformfolyamatokhoz kell igazítani a politikai intézmény- rendszert; nincs más alternatíva. Ezt ma már mindenki vallja, bár egyesek csak szavakban, és nem a tettek mezején. A XIX. pártértekezletre nem írtak forgatókönyvet, nem osztották ki előre a szerepeket, hanem olyan „élő adás” folyt, ahol mindenki szót kaphatott, mindenkit meghallgattak, s a hallgatóság egyértelműen jelezte, ha valami tetszett, vagy nem tetszett. A legsúlyosabb vita arról folyt, hogy szét kell-e választani a párt- és állami funkciókat. A többség igennel válaszolt. A módszereket, megoldásokat és ütemet illetően viszont már eltértek a nézetek. És az sem tekinthető egyértelműnek, hogy összeegyeztethető-e ezzel az elvvel az az elhatározott intézményi változás, hogy a párttitkárokat jelöljék és válasszák meg a tanácsok élére. Kulcskérdésként merült fel az is, hogy a továbbiakban miként érvényesül a párt vezető szerepe, élcsapat jellege. Mihail Gorbacsov a vita közepén kénytelen volt szót kérni - a szerkesztőbizottság felkérésére -, hogy megerősítse, minden hatalom a szovjetekhez kerül, de az SZKP - mint kormányzó párt - joggal ajánlhatja jelöltjét a helyi tanács élére. Az már a tanács joga, hogy döntsön a javaslatról, így egyfajta társadalmi ellenőrző szervként bírálja el, milyen embert választottak a pártbizottság élére. Kérdés azonban, hogy a gyakorlatban mennyire hatékonyan működik majd ez a mechanizmus. S egyesek szerint megoldatlan marad, kinek felelősek az így megválasztott vezetők: a pártnak, vagy a tanácsnak, illetve a választóknak. Eldöntetlen maradt Borisz Jelcin és Jegor Ligacsov vitája is, az a személyi ösz- szecsapás, amelyik talán a leginkább indulatokkal telített volt, a legnagyobb visszhangot kapta, de amely szintén nem személyek, hanem nézetek, felfogások ütközése volt. Aligha lehet „igazságot tenni” közöttük, s a küldöttek vagy a televízió kamerája előtt megszólaltatott járókelők is „két pártra” szakadtak. Figyelemre méltó: a főtitkár zárszavában elismerte, hogy Jelcin mondanivalójának egy része szervesen illeszkedik a vitába, másrészt viszont újfent megerősítette: Jelcin októberben politikailag hibásan szólalt fel. Önkritikát gyakorolva tanulságként foglalta össze, hogy ez a vita nem fajulhatott volna idáig, ha a párttagokat megfelelően tájékoztatják. Rendkívül izgalmas olvasmánynak ígérkezik tehát a konferencia több százezer példányban kiadandó jegyzőkönyve, az elfogadott határozatok, amelyek közül az utolsó, a főtitkári zárszóban előterjesztett intézkedési terv a legérdekesebb. De ahogyan Mihail Gorbacsov felhívta rá a figyelmet: nemcsak a döntéseken múlik a siker, azok megvalósítása jelenti az átalakítás igazi próbáját. TAMÁSSY SÁNDOR Michael Dukakis: az „amerikai álom” tipikus példája „Az amerikai álom tipikus példája vagyok” - szereti hirdetni magáról Michael Dukakis, aki biztos abban, hogy a novemberi választásokon demokrata párti elnök kerül a Fehér Házba. Önbizalma nem alaptalan: bár a választási kampány elején az előrejelzések még a leköszönő Reagan elnök teljes támogatását élvező George Bush alelnök biztos győzelmét jósolták, s csütörtökön összeülő demokrata elnökjelölö konvenció előtt már a legtöbb felmérés Dukakis szerény, sőt egyesek szerint biztos, 10-12 százalékos előnyét mutatta. Az 54 éves massachusettsi kormányzó úgy véli, hogy az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely esélyt adhat egy görög bevándorló fiának arra, hogy sikeres politikai pályát fusson be, és komoly jelöltté váljon - miért ne? - az elnöki posztra. Ha ez az álom megvalósulna, ő lenne az első olyan elnöke Amerikának, aki megtöri az angol és ír származásúak hosszú ideje tartó uralmát Washingtonban. Mindez szorosan összefügg azzal is, hogy a latin és más mediterrán eredetűek leszármazottai egyre komolyabb szerepet követelnek maguknak az amerikai politikai és gazdasági életben. Elég csak Frank Carlucci hadügyminiszterre, vagy Lee lacoccia ipari vezetőre gondolni. A nem túl magas, sűrű fekete hajú és szemöldökű, őszülő halán- tékú, sasorrú Dukakis csak külső megjelenésében délvidéki. Vér- mérséklete szerint, és ez általános vélemény róla, inkább hidegnek mondható. Kampányának stílusa az amerikai hagyományokhoz képest kevéssé látványos, szaggatott beszédmódját nehéz követni, ezért ellenlábasai sokszor minősítik „szürkének”, „unalmasnak”. Legveszélyesebb demokrata párti versenytársa Jesse Jackson néger tiszteletes volt. „Jesse a választók szívét célozza meg, Mike a fejüket” - állapították meg a megfigyelők. Richard Nixon volt elnök szerint „ Jackson poéta, Dukakis szövegszerkesztő gép". De Michael Dukakis nem törődik ezekkel az értékelésekkel. Inkább büszke arra, hogy „nem komédiás”. „Hét és fél évi karizma után ideje, hogy kis hozzáértés is kerüljön a Fehér Házba” - mondja gyakran, s ezzel a jelenlegi lakóra, az egykori hollywoodi színész Reaganre céloz. Dukakis a Harvard egyetemen szerzett jogi diplomát, később a politikatudományok tanáraként dolgozott a 350 éves patinás intézményben. Először 1974 és 1978 között volt kormányzó Massachusetts államban, majd 1982-ben újra megválasztották. Városában, Bostonban családiasán csak „Duke”-nek (hercegnek) nevezik. Ellenfelei szerint ultraliberális technokrata. Komoly, megfontolt ember, akit a hozzá közelállók szerint belső szenvedély, a köz és az ország szolgálatának szenvedélye fűt. Állama kormányának eredményeire hivatkozik, amikor az amerikaiak elé terjeszti az összefogásra és a szakképzésre összpontosított programját. A munkanélküliség az »egész országban itt a legalacsonyabb, ezt hívei „massachusettsi csodának” nevezik. Dukakis kampányában első számú célként jelöli meg a központi költségvetés egyensúlyba hozását, ha a szükség úgy kívánja, az adók emelésével, bizonyos költséges katonai programok megnyirbálásával. Ezért ellenzi következetesen az SDI-programot és az MX-rakéták gyártását, s helyettük a hagyományos fegyverzet erősítését szorgalmazza. Betegsegélyző rendszer kiépítését tervezi mindenki számára, csökkenteni kívánja a munkanélküliséget, könyörtelen harcot hirdet a kábítószer ellen. Óvatos taktikával azonban nem mindig fedi fel, hogy céljait milyen eszközökkel akarja elérni. A kisebbségek felé tett gesztusnak is felfogható, hogy a tervek szerint felajánlja az alelnöki tisztséget a fekete Jesse Jackson- nak. Külpolitikai téren a leszerelés hívének mondja magát. Azt hirdeti, hogy az Egyesült Államoknak „reálisan, de határozottan kell közelítenie a Szovjetunióhoz”. Azt, hogy ez pontosan mit takar, óvakodott eddig felfedni. Azt viszont elárulta, hogy az eddiginél is szorosabb együttműködést vár Washington szövetségeseitől mind katonai, mind gazdasági téren. Ha Dukakist megválasztják, ő lesz az amerikai történelem legtöbb nyelven beszélő elnöke. Az angol és görög anyanyelve mellett folyékonyan beszél franciául és spanyolul. Felesége, a zsidó származású Kitty nemcsak bájos jelenség, hanem állítólag határozott egyéniség is. GÖBÖLYÖS LÁSZLÓ A jugoszláv sztrájk legújabb fejleményei A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség belgrádi székházának nagytermében töltötték a csütörtökre virradó éjszakát azok a borovói cipőgyári munkások, akik már harmadik napja különböző tiltakozó megmozdulásokon próbálnak érvényt szerezni követeléseiknek: bérük 100 százalékos emelésének, az egyenletes anyagellátásnak, a munkaszervezés megjavításának és az adminisztrációs létszám csökkentésének - nemcsak gyárukban, hanem az egész országban. A 23 ezer dolgozót foglalkoztató horvátországi nagyvállalat munkásai közül mintegy négyezer maradt Belgrádban, miután szerdán este sikertelenül végződtek tárgyalásaik a vezető tisztségviselőkkel: Dusán Popovszkival, a szövetségi képviselőház elnökével, Marjan Orozsennel, a szak- szervezeti szövetség elnökével és Ivó Latinnal, a horvát tagköztársaság elnökségének elnökével. Csupán azt a konkrét ígéretet kapták, hogy Branko Mikulics kormányfő egy-két napon belül Borovóba utazik, a helyszínen keresve megoldást a problémákra. Ezután döntöttek úgy, hogy addig nem hagyják el a szakszervezeti székházat amíg nem kapnak kielégítő választ követeléseikre. Itt kereste fel őket késő este Ne- nad Krekics külgazdasági miniszter, aki korábban a borovói vállalat igazgatójavolt. Ö is segítséget ígért, de kijelentette, hogy ma Jugoszláviában senki sem tehet felelős ígéretet a borovói munkásoknak fizetésük megduplázására. Szavai hangos nemtetszésbe fulladtak, azt a munkásasszonyt viszont megtapsolták, aki hangoztatta: „hajlandóak lennénk akár két-három hónapot is dolgozni fizetés nélkül, de ehhez tisztán kellene látnunk a jövőnket, egy biztosabb jövőt.” Munkabeszüntetések Jerevánban Jerevánban továbbra is feszült a helyzet a munkabeszüntetések folytatódnak de egyefe üzemekben különféle napszakokban teljesen vagy részlegesen felveszik a munkát - közölte Jerevánból telefonon az Armenpressz hírügynökség munkatársa az MTI moszkvai tudósítójával. A városi tömegközlekedés részlegesen üzemel, a repülőtér a hétfői és keddi megmozdulást követően normálisan működik. A jereváni Tyeatralnaja téren szerdán este megszüntették a katonai kordont. Csütörtökön sem felvonulás, sem tömeg- gyűlés a déli órákig nem volt, bár a városban továbbra is feszült a légkör. Az örmény belügyminiszter csütörtökön sajtónyilatkozatban cáfolta a hírt, miszerint a repülőtéri összetűzések következtében egy személy életét vesztette volna. Az ismét kiéleződött helyzet miatt az örmény miniszterelnök szerdán este televíziós beszédet mondott. Ebben nyugalomra és önmérsékletre szólította fel Jereván és a köztársaság lakóit.
