Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
2 InÉPÜJSÁG 1988. július 4. Grósz Károly megbeszélése vállalati vezetőkkel (Folytatás az 1. oldalról.) várat magára. Ebben az időszakban nagy jelentősége leht a barter-üzletek- nek, ezért a magyar szabályozás változott: vállalataink - költségvetési támogatás nélkül - érdekeltebbé váltak az ilyen jellegű import növelésében. Egyébként a közvetlen vállalati kapcsolatokra államközi szerződés ad lehetőséget. Végezetül a miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a júliusi központi bizottsági ülésen vitatják majd meg a jövő évi terv előkészítésének, kialakításának fő irányelveit, ezért a hónap második felétől gyorsul majd fel a jövő évi szabályozás kialakításának folyamata. Grósz Károly ehhez kapcsolódóan megjegyezte: az Országgyűlés ülésszakán elhangzottakból azt a konzekvenciát lehetett levonni, hogy a képviselők határozottabb, markánsabb változásokat hordozó tervet kívánnak.- A kormány készen áll arra, hogy határozottabb legyen, igazodjon a parlamenti követelményekhez, de azzal ország-világ előtt számot kell vetni, hogy a megfogalmazott igény kielégítésének társadalmi, gazdaságpolitikai következményei nagyon kemények. A július 13-i központi bizottsági ülésnek az a legfontosabb feladata, hogy megjelölje a fő kontúrokat, csak ezután lehet kialakítani a szabályozórendszert. Az már látszik, hogy eredeti elképzelésünk, a stabilizációs munkaprogram szellemének megfelelő lassúbb, szolidabb mozgást felelősen fel kell gyorsítani. Ezt követően a meghívott vállalatvezetők kaptak szót. Részletesen beszámoltak szovjet partnereikkel kialakított együttműködésük tapasztalatairól, az üzleti lehetőségeket korlátozó körülményekről. Többen megfogalmazták, hogy a július 1-jétől bevezetett, a szocialista exportot érintő szigorító intézkedések okait megértik, de a szigorítást kényszer- helyzet okozta lépésnek tekintik. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy - mint a gazdasági folyamat egészében, itt is - differenciált elbírálásra van szükség, a különböző érdekek figyelembe vétele mellett eltérő "gazdaságossági mutatók alapján kell rangsorolni az egyes exportüzletek megítélésénél. Horváth Ede, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója elmondta: nem találtak olyan korszerű szerszámgépeket a szovjet piacon, amelyek a magyar gépipar fejlesztését, vagy szinten tartását biztosítani tudnák. Dede László, a Debreceni Kötöttárugyár vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a könnyűipari ágazat ma még nincs felkészülve arra, hogy rövid idő alatt átállítsa kapacitásait a nyugati piacra. Ráadásul - mint több más felszólaló is hangsúlyozta - veszélyes lehet nagymértékben csökkenteni a szovjet piacon értékesített könnyűipari cikkek mennyiségét, hiszen egyrészt a szovjet gyártók is betölthetik a hiányt, másrészt pedig sorban állnak a piacra betörni szándékozó külföldi cégek. Több vállalatvezető nagyobb mozgásteret kért az export-import ügyek intézésében, hangsúlyozva, hogy a magyarszovjet vegyes vállalatok létrehozásának és működésének feltételei napjainkban nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk is hiányosak. Kázsmér János, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója azt javasolta: jól képzett szakemberek összegyűjtésével hozzanak létre olyan kisvállalatokat, amelyek mindhárom piacon eladási hálózatot építenek ki, rendelkeznek induló tőkével is, s kereskedelmi módszerekkel segíthetik a szovjet piacon a kontingensen felüli kereskedelmet. E szervezetek segíthetnék újabb vegyes vállalatok létrehozását is. Köveskúti Lajos, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke főként a gépipari és műszeripari szövetkezetek tapasztalatai alapján támogatta azt a törekvést, hogy a magyar gyártók közelebb kerüljenek szovjet partnereikhez, a termékeket ténylegesen felhasználó vállalatokhoz. Mind nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a közvetítő szervezetek, minisztériumok a tárgyalások során olyan magas műszaki követelményeket támasztanak, amelyeket aztán a felhasználó végül is nem igényel, így az ártárgyalásoknál nem is hajlandó megfizetni a többletköltségeket. Csűri István, a MERKUR vezérigazgatója hangsúlyozta: az államközi szerződésekben rögzített idei szovjet gépkocsi szállításokban jelentős az elmaradás. A közelmúltban Moszkvában tanácskoztak erről a szovjet illetékesekkel, akik részben a magyar partnerekre, a Bakony Müvekre és az Elzettre hárították a felelősséget, azok késedelmes szállításai miatt. Dérczy Ferenc, a VEGYÉPSZER vezér- igazgatója arról tájékoztatta Grósz Károlyt, hogy a tengizi építkezés munkálatai rendben haladnak, a VEGYÉPSZER irányításával dolgozó magyar vállalatok mindent elkövetnek, hogy a beruházás határidőre, jó minőségben, hazánk számára gazdaságosan készüljön el. A csaknem hatórás eszmecsere végén Grósz Károly összegezte a tanácskozás tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a megbeszélésen egyszerre, egymás mellett volt jelen az elmélet és a gyakorlat. A vita meggyőzte őt arról, hogy a vállalatokat nagy élni akarás jellemzi, egyre inkáb kibontakozóban van az öntevékenység, az alkalmazkodókészség a gyorsan változó szocialista piachoz, gazdasági szerkezethez.- Egyértelmű volt a beszélgetésből, hogy közös az a vélemény: számunkra a szocialista világpiac, és ezen belül a Szovjetunióval való együttműködés nemcsak politikai szükségszerűség - sőt nem elsősorban az -, hanem gazdasági létünk feltétele. Ha pedig így van, akkor csak egyetlen rendező elv működhet: a kölcsönös érdek, magyar oldalról természetesen a nemzeti érdek, ami nem másra épül, mint a hatékonyságra. E nagy perspektívával rendelkező piac kihívására sem a kormány, sem a vállalatok nem tudnak egyedül választ adni. Folyamatos párbeszédre, együttműködésre van szükség, arra, hogy közösen megtaláljuk az új módszereket, eszközöket.- Én történelmi szerencsének tartom, hogy két világpiac mezsgyéjén kell megtalálni a helyünket. A tőkés piacról rengeteg munka- és kereskedelmi kultúrát, szellemi tökét nyertünk, mindez azonban nem pótolhatta volna mindazokat az előnyöket, amelyeket az elmúlt évtizedekben a szocialista világpiaccal és a Szovjetunióval való együttműködés jelentett.- A jövő útja egy korszerűen működő, hatékony, egységes szocialista piac kialakítása, a KGST olyan továbbfejlesztése, amely alapján a tervszerűség funkciója megmarad, de valódi értékek cserélnek gazdát, valódi piac alkot értékítéletet termékről, határidőről, minőségről, fegyelemről, teljesítményről. Pillanatnyi fizetési helyzetünk, költségvetési gondjaink, a megtervezett belső egyensúly biztosítása most elsődleges feladat, mert bármilyen szép terveket szőhetünk a jövőről és a korszerű együttműködésről, ha a gazdaságnak nem lesz módja megvalósítani ezeket. A fokozatosság elvét kell képviselnünk akkor is, ha közben fogcsikorgatva olyan lépéseket is teszünk, amelyeket hitünk és szívünk szerint nem kellene. A mai társadalmi és politikai légkör nem a legideálisabb a higgadt gazdasági döntésekhez - hangsúlyozta Grósz Károly -, igyekszünk elkerülni, de óhatatlanul nagyobb százalékban kerülhet sor tévedésre, kapkodásra, mint máskor. Van viszont erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy visszalépjünk, ha érezzük, hogy valahol hibáztunk, vagy a sürgető problémák miatt nem elég higgadtan cselekedtünk. A döntéshozatalnál nem presztízs-szempontok vezetnek minket, hanem a célszerűség, az értelem, még akkor is, ha közben sokak szemében csökken a megbízhatóságunk. A háború előestéjén (I.) Az alábbiakban rövidítve ismeretjük azt, a Pravdában megjelent terjedelmes cikket, amely részlet D. Volkogonov vezérezredes Sztálinról szóló, a közeljövőben megjelenő Győzelem és tragédia című könyvéből. * A háborút megelőző két hónap alatt Sztálinhoz sok értesülés, jelzés, információ érkezett arról, hogy Németország nyíltan a Szovjetunió megtámadására készül. A figyelmeztetések a felderítés csatornáin a diplomatáknak, a Szovjetunió barátainak vonalán érkeztek. Amikor a töredékes információk végül fenyegető sorrá rendeződtek, Sztálin a Molo- towal folytatott tanácskozás után úgy döntött; ellenőrzi Berlinnek az ezekre a tényekre való reagálását. Döntés született, hogy tapogatózásképpen TASZSZ- közleményt adnak ki, mely átlátszó célzásokat tartalmaz az egyezmény feltételeinek Németország által történő betartására. A közlemény, mely gyakorlatilag felszólította Németországot arra, hogy kezdjen tárgyalásokat a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről, június 14-én jelent meg. Ugyanezen a napon Hitler, aki már tudott a közleményről, utolsó megbeszélést tartott a hadseregcsoport- és hadseregparancsnokokkal a Barbarossa terv gyakorlati végrehajtásáról. A támadásra való felkészülés és a részletek pontosítása után a tervet csak annyiban módosították, hogy a támadás kezdetét június 22-én 3.00 óráról 3.30-ra helyezték át. Sztálin és Molotov arra számított; ha Berlin beleegyezik a tárgyalásokba, akkor egy-másfél hónapig el lehet húzni őket, és ezzel a támadás kérdése ebben az évben lekerült volna a napirendről. Sztálin nem alaptalanul feltételezte, hogy Hitler a nyár végén nem fog háborút indítani, ősszel még kevésbé. És ez azt jelentette volna, hogy a Szovjetunió még 7-10 hónapot kapott volna az ellenállásra való felkészülésre. A TASZSZ dokumentuma békítőén kijelentette, hogy „tekintettel arra, hogy Németország épp olyan tántorít- hatatlanul betartja a szovjet-német megnemtámadási egyezmény feltételeit, mint a Szovjetunió, szovjet körök véleménye szerint azok a híresztelések, melyek szerint Németország a szerződés megszegésére és a Szovjetunió megtámadására készül, minden alapot nélkülöznek...” Moszkvában várták Berlin reagálását. A szovjet nagykövetségről érkező rejtjeles táviratokban azonban ez állt: a hivatalos körök teljesen elzárkóztak a közleményre adott válasz elől. Sztálin az utolsó pillanatig bízott előrelátásában. Még egy hónappal a háború kitörése előtt bizalmas körben ezt mondta: „Az összeütközés jövő év májusában valószínűleg elkerülhetetlen lesz”. Annak ellenére, hogy bízottá háború elodázásának lehetőségében, Sztálin a háborút megelőző utolsó hónapokban idejének oroszlánrészét katonai kérdésekre fordította. A vezérkar külön utasítása értelmében, a Sztálinnal folytatott tanácskozás után megkezdődött az egységeknek és a kötelékeknek a belső körzetekből a határmenti körzetekbe való előretolása. A robbanásveszélyes helyzetre való tekintettel Sztálin jóváhagyta a katonai főiskolák hallgatóinak idő előtti kibocsátását A fiatal parancsnokokat és politikai dolgozókat a kiképzés után szabadság nélkül azonnal a csapatokhoz irányították, ahol nagy hiány volt belőlük. Sztálin hosszas habozás után olyan nagyszabású akcióra is elszánta magát, mint körülbelül 800 000 tartalékos behívása, akikkel a határmenti körzetek 21 hadosztályát egészítették ki. Sajnos, ezekre a lépésekre csak 2-3 héttel a háború kitörése előtt került sor. A védelmi népbiztos június 19-i hadparancsa elrendelte a repülőterek, parkok, bázisok álcázását, a repülőgépeknek a repülőtereken való széttagolását. De a parancs végrehajtásába éppen csak hogy belefogtak... Mint ahogy a hadseregek tábori irányítási pontjainak kivonása is csak a támadás előestéjén kezdődött meg. A szükséges intézkedésekelkéstek, de Sztálin még ezeket is igen kelletlenül hozta meg, és gyakran ismételgette rögeszméjét: „ezek a lépések provokálhatják a német csapatokat”. Miközben egyetértett a katonákkal, valahol a lelke mélyén remélte, sőt hitte, hogy Hitler nem fog kétfrontos háborút folytatni. Sztálin, miközben nyilvánvaló, egyenes vonaló logikát követett, mélységesen tévedett. Mintha azt hitte volna, hogy ha ő nem kész a háborúra, akkor azt nem kényszeríthetik rá. Azt pedig, hogy mi nem állunk készen, Sztálin megérezte, amikora XVIII. pártértekezlet után külön meghallgatott néhány népbiztost a hadsereg újrafel- fegyverzésének állapotáról és menetéről. Például amikor azt mondták neki, hogy az új harckocsizó egységek kiegészítéséhez 12,5 ezer közepes és nehéz harckocsi, 43 000 traktor, 300 000 gépkocsi hiányzik, nem hitte el. Hasonló volt a helyzet a légierőknél is. Az új repülőgépek, a harckocsikhoz hasonlóan, nem több, mint 10-20 százalékot tettek ki. A hibák természete nem egyszerűen a hibás számításokban, be nem igazolódott jóslatokban, az agresszor rosszindulatában rejlik. Mindez megvolt. A hibák, vétségek, megbocsáthatatlan balfogások fő oka a diktátori egyeduralomban gyökerezik. Sok, messzemenő következményekkel járó döntést személyesen ő hozott meg. Nehéz a népbiztosokat, a Katonai Főtanácsot hibáztatni amikor már kialakult a „csalhatatlan és bölcs vezető” státusa. Sztálin bármely koncepciójának, álláspontjának elvi ellenzését „meg nem értésnek”, „szembeszegülésnek”, „politikai éretlenségnek” lehetett volna értelmezni, annak minden következményével együtt. Még mindenki jól emlékezett a politikai perekre. Befejeződött a dél-koreai termékbemutató A Dél-koreai Kereskedelemfejlesztési Társaság (KOTRA) és a Magyar Gazdasági Kamara közös szervezésében június 28. és július 2. között a budapesti Hilton Szállóban termékbemutatót-rendeztek a dél-koreai vállalatok. Húsz cég - közöttük világszerte ismert kereskedőházak, például a SAMSUNG, a Lucky- Goldstan, a Hyundai, a Daewoo - mutatta be kínálatát, főként elektronikai, számítástechnikai és textilruházati cikkeket. A bemutató alkalmából Byung Hyun Shin-nek, a Dél-koreai Bank- szövetség elnökének vezetésével delegáció látogatott hazánkba. A küldöttséget fogadták a Magyar Gazdasági Kamara vezetői, BeckTa- más elnök és Lőrincze Péter főtitkár. A megbeszélésen áttekintették a KOTRA és a kamara eddigi közös rendezvényeinek eredményeit, s megállapodtak a további teendőkben. A magyar exportkínálat jobb megismertetése érdekében decemberben Szöulban kiállítást rendeznek magyar termékismertetőkből és katalógusokból. A delegáció tárgyalásokat folytatott a Magyar Hitel Bankban, a SkálaCoopban, a Magyar Külkereskedelmi Bankban, valamint a Híradástechnikai Szövetkezetben. A dél-koreai szakemberek szimpózium keretében tájékoztatták magyar partnereiket országuk gazdasági helyzetéről, beruházási politikájáról, egyúttal megismerkedtek a magyar gazdasági élettel és bank- rendszerünk reformjával. A tanácskozáson, amelyet Demján Sándor, a Magyar Hitel Bank elnöke nyitott meg, megvitatták a kétoldalú kereskedelem fejlesztésének további lehetőségeit is. A dél-koreai termékbemutató és a felkínált együttműködési lehetőségek iránt élénken érdeklődtek a hazai vállalatok. A Lucky-Goldstan például a VILATI rendelkezésére bocsátotta a bemutatott programozható vezérlést, s a két vállalat megállapodott abban is, hogy együttműködést alakítanak ki forgalmi jelzőrendszerek programvezérlésének kidolgozására. Az üzleti tárgyalásokon szó volt arról is, hogy hazai és dél-koreai cégek vegyes vállalatot alapítanak korszerű háztartási berendezések gyártására. Közlemény a költségvetés egyensúlyi helyzetének javítását célzó központi árintézkedésekről A Minisztertanács döntése alapján a Pénzügyminisztérium és az Országos Árhivatal tájékoztatja a lakosságot, hogy a családi pótlék növeléséhez, valamint a társadalombiztosítási alap megnövekedett kiadásainak fedezéséhez szükséges források előteremtése érdekében 1988. július 4-től emelkedik a cigaretták és a sör fogyasztási adótétele. Az intézkedés a cigaretták fogyasztói árát átlagosan 14 százalékkal, a sörök fogyasztói árát átlagosan 13 százalékkal emeli. Ez az ez évi árindexet 0,4 százalékkal növeli. Az egyes termékek fogyasztói árának változásairól - a Kereskedelmi Minisztérium és az Országos Árhivatal intézkedése alapján - a lakosság a kiskereskedelmi egységekben tájékozódhat. Emlékezés a fasizmus áldozataira A 44 esztendővel ezelőtt kezdődött, az emberiség legszégyenteljesebb korszakaként számon tartott irtózatra, a fasiszták által elhurcolt és meggyilkolt zsidó emberekre emlékeztek tegnap délelőtt a szekszárdi izraelita temetőben. A hagyományos tisztelet- adást minden július második hetében tartják, erre az időszakra tehető ugyanis a megyeszékhelyen történt deportálás, idén előbbre hozták ezt az alkalmat. Az évezredek szomorúságát, tragikus sorsát és felemelő hitét üzenő beszédet dr. Berger István pécsi rabbi tartotta az összegyűlt kisszámú közösség előtt, akik között nemcsak helybéliek, de már távol lévő túlélők és a hozzátartozóknak, ismerősöknek és ismeretlen áldozatoknak kegyelettel adózó gyermekek is ott voltak. Ülést tartott a KISZ Tolna Megyei Bizottsága Az ifjúsági parlamentek hivatásáért Ülést tartott a KISZ Tolna Megyei Bizottsága. Az 1987 szeptemberétől ez év június végéig lezajlott ifjúsági parlamentek tapasztalatait és a KISZ-megyebizottság soron lévő feladattervét vitatták meg. A tanácskozás Boros László titkár beszámolójával összhangban megállapította, hogy az ifjúsági parlamentek jelenlegi lebonyolítási rendje, hatékonysága egyelőre még tükrözi demokratizálódó közéletünk zavarait nem mindenütt töltötte be érdekközvetítő, képviseleti szerepét. Az életbe lépett rendelkezések bővítették ugyan e fórumok lehetőségeit a helyi majd lépcsőzetesen magasabb szinten megtartott és a tematikus parlamentek szorgalmazásával, hivatásuknak azonban csak felemásan tudtak megfelelni. , Ez csak részben adódik abból, hogy az 1985-ös központi - minisztertanácsi majd ÁlSH-elnöki - rendelkezések előírják a fórumok összehívásának gyakoriságát. A passzivitásnak általánosabb gazdasági és szemléleti okai vannak, ahogyan annak is, hogy a vállalatvezetők egy része nem tudja és nem is akarja a fiatalság gondjait társadalmi súlyának megfelelő rétegproblémaként tudomásul venni és kezelni. A parlamentek tartalmi munkájának kiüresedésében legalább ekkora szerepe van a fiatalok passzivitásának, amely részben az érdekérvényesítő törekvések korábbi kudarcaival, bizalomvesztéssel magyarázható. Természetesen csak magyarázható, de nem menthető. A beszámoló leszögezi, hogy ezek az ifjúsági parlamentek folytonos alanyi jogot jelentenek a fiatalok érdekképviseleti törekvései számára, amelyekkel élni kell. Másfelől pedig az is tapasztalható, hogy ahol a termelőegységek KlSZ-alapszerve- zetei mindennapi, aktív munkakapcsolatban vannak a gazdasági vezetéssel, ott a fórumok szerepe is elhalványul. Ennek megfelelően a javaslatok közt hangsúlyt kap, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a parlamentek összehívását maguk a fiatalok, illetve a vezetés kezdeményezze, szükség szerint megteremtve hasonló más érdekegyeztetési formákat is. Az elhangzottak kapcsán a résztvevők fölvetették a parlamenti hatáskörök - jogok és kötelességek - pontosabb meghatározásának szükségességét, ami a felelősség határait is kirajzolja. Mindehhez a KISZ és az ifjúsági parlament kapcsolatát, kezdeményező mozgalmi szerepét is újra kell fogalmazni. Végezetül a KISZ megyebizottsága feladattervéről határoztak, így többek közt két új munkabizottság létrehozásáról döntöttek. A feladatának megfelelően időszakosan működő két bizottság közül az egyik a nyilvánosság, a másik a mozgalom jövőjének társadalmi kérdéseivel foglalkozik majd. B. R.
