Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

I

6 NÉPÚJSÁG

r •

1988. július 30.

MÚLTUNKBÓL

Csáki Béla és Ihárosi Ibolya a pártról- A pártértekezlet kimondta azt, amit már régen tudunk, hogy nemcsak a politikának van szüksége arculatra, de az azt képviselő politikusoknak is legyen jól felismerhető arca, karaktere, mert ez - leegyszerűsítve a kérdést - megkönnyíti az azonosulást a politikával, illetve az azt képviselő személlyel. Kezdjük egy kicsit vulgárisán, még a pártértekezletről is csak egy szakállas párttitkárra emlékszem- Talán a lustaság miatt növesztettem meg még 1973-ban, a KISZ-iskolán, de mivel any- nyian szóvá tették, hogy végül szembenállás lett belőle, mert mindig irritált, ha egy embert külsőségek alapján ítélnek meg. Még azt is mondta valaki - csúcstitkár voltam a bátaszéki vázkerámiánál -, hogy ha én leszek a községi KISZ-titkár, ezzel az ifjúság példaképévé válhatok és mi lesz, ha a faluban minden fiatal szakállt növeszt. Csak akkor vágattam le - időlegesen - amikor a fiam kicsi volt, és szúrta a szakállam, ha megpusziltam. Biztos most is vannak, akiknek ez nem tetszik, de nem szólnak. Mikor mi voltunk fiatalok, még tilos volt a hosszú haj, így hát az enyém is az volt, persze nem térdig ért, közben meg igencsak meggyérült. Most már nem tűnök fel az utcán, ezek után lehet, hogy le is vágatom a szakállamat, úgyis azt mondják, öregít.

I- Ennyit változott volna a párt az elmúlt 15 évben? Hiszen immár - szakállal együtt - a megyeszékhely pártbizottságának első titkára.- Ennyiben feltétlenül. A pártértekezlet döntött a fordulatról, de több évtized hátrányt nem lehet egyik napról a másikra ledolgozni. A változások lényegét abban látom, hogy felnőtt egy új nemzedék, más történelmi múlttal és tapasztalattal, akik közben bekerültek a hatalomba és - a párttagság, sőt, a tömegek nyomósára - végrehajtották a fordulatot. Előnyünk nem abban van, hogy szebbek vagy okosabbak vagyunk elődeinknél, hanem abban, hogy egy politizáló korban a magyar társadalom - látszólagos - aranykorában voltunk fiatalok. A már akkor is érzékelhető feszültségekről mi akkor is azt mondtuk, amit most. Volt is bajunk belőle elég. Nem vagyunk tehát abban a helyzetben, hogy most mást kelljen mondanunk, mint amit korábban hirdettünk. Ez nemcsak kifelé jelent nagyobb hitelt, de nyugodt lelkiismeretet is biztosít.- Abban az időben a KISZ-ben és azon kívül is - esetenként a hivatalos KISZ ellen -, de divat volt politizálni. Most nem ez a helyzet, a fiatalok nemcsak elfordultak a politikától, de egyenesen szembefordultak sok mindennel. Legalábbis az én tapasztalataim szerint, a KISZ helyzete is ezt látszik bizonyítani.- Most kezd kibontakozni egy olyan párt körvonala, milyent aktiv KISZ-es korunkban szerettünk volna magunknak. A társadalom belement a zsákutcába, emiatt most időlegesen olyan döntéseket kell hozni, amelyek a társadalom egészének az érdekeit sértik, még ha rétegenként, csoportonként más-más módon vagy mértékben is. Ez nem könnyíti meg a párt helyzetét, mégis meg kell felelnie a feladatoknak. Végig kell persze gondolni azt a folyamatot is, hogy hogyan jutottunk el idáig, de nem a felelősök keresése, vagy éppen bűnbakok megtalálása érdekében, hanem a tapasztalatok általánosítása miatt. Nemrég olvastam egy nagyon szemléletes példát, ami jól mutatja a helyzetünket és annak a történetét. Magunkra vettük - nem minden külső kényszer nélkül - a sztálinizmus kényszerzubbonyát. A kényszerzubbony olyan, hogy nem lehet belülről kigombolni, van benne mozgástér, de kevés, meg kell várni, hogy kívülről oldják meg. Ez történt a Szovjetunióban Andropov- val, majd Gorbacsov személyével és politikájával. Most már inkább rajtunk múlik minden. Eldönthetjük, hogy milyen pártot akarunk, és ez a párt képes lesz-e a társadalom élcsapatává válni.- Egy közbevetést még engedjen meg, véleményem szerint a sztálinizmus nem, vagy nemcsak külső kényszer volt, mivel akkor is volt történelmi esély arra, hogy egy demokratikusabb utat válasszunk. A későbbieket illetően pedig nem mondhatunk mást, mint hogy a sztálinizmus „bennünk” van.- Természetesen így gondoltam, mert alternatívák mindig voltak, vannak és lesznek. Akkor rosszul választott a párt vezetése, később pedig maga a kialakított struktúra nem engedte meg a váltást, hiába voltak emberek, vezetők, akik másként akarták.

■ - Végül is milyen pártot akarunk?- Belül is demokratikusát, amelyik munkáját az egész nép érdekében és ellenőrzésével végzi. Csak a demokrácia lehet az egyetlen

utunk és a feladatainknak jelenleg az egypárt- rendszer keretei között kell megfelelni.

I - Jelenleg?- Pontosan fogalmaztam, hiszen sehol egyetlen klasszikus munkájában sem lehet arról olvasni, hogy csak az egypártrendszer keretei között mehet végbe a szocializmus építése. Ami most van, az nem történelmi tapasztalat, hanem egy tény, mint ahogyan az is biztos, hogy most a társadalom nincs abban a helyzetben, hogy politikai harcokat elviseljen. Ma végig kell gondolni, hogy mi az, amit eddig is deklaráltunk, csak nem valósítottunk meg. Melyek Leninnek azon a gondolatai, amelyek éppen a demokrácia kiteljesítésére vonatkoznak, és amelyek a sztálinizmus miatt nem valósulhattak meg. Már csak azért is vissza kell mennünk Leninig, mert jelenleg hiányzik az ideológia tudományos megalapozása, és ameddig ez nem történik meg, addig maradnak iránytűnek a történelmi tapasztalatok és Leninnek eddig a gyakorlatba át nem ültetett gondolatai. Mindezeket össze kell kapcsolnunk az egyetemes emberi kultúra itt és most legfontosabb értékeivel.

I- A pártértekezlet úgy fogalmazott, hogy politikai pluralizmus. Ez mit jelent az Ön felfogásában?- Semmiképp nem vállalkoznék a fogalom definiálására, de azt biztosan jelenti, hogy a társadalomban és ezzel együtt a pártban is sokféle érdek létezik. Ezeknek az érdekeknek a felszínrehozását, megjelenítését a nyilvános egyeztetését jelenti számomra a szocialista pluralizmust.- Most jön a „legnehezebb” kérdés, hiszen addig - most már - mindenki egyetért, hogy aktív, politizáló, mozgalmi párt kell. Hogy mit nem szabad csinálni, azt is tudjuk. Nem szabad operativan beavatkozni sem a gazdaságba, sem az állami, sem a társadalmi szervezetek munkájába, teret kell engedni az állampolgárok és a párttagság kezdeményezéseinek. De mindezt itt és most Szekszárdon hogyan valósítsa meg a pártbizottság. Hogy Leninnél maradjunk, mi a teendő?- Azt remélem, hogy a jelen folyamat a szekszárdi pártbizottság területén a pártértekezletnél korábban indult. Annál többet nemigen tehetünk, mint hogy újabb folyamatokat indítunk el. Már az első tézisvitákban kiderült, hogy baj van a közhangulattal. Mi megpróbáltuk ezt bemérni és új módszereket találni a sokrétű és bonyolult közhangulat befolyásolására. Nem mondhatom, hogy megállapításaink osztatlan sikert arattak. Jelenleg még azt sem tudom pontosan, hogy a pártbizottságnak milyen mozgástere van. Egy teljesen biztos - ezért is nem akartam először erre a beszélgetésre vállalkozni -, hogy a konkrét tennivalók és módszerek megtalálása a pártbizottság, a testület közös feladata. Nem akartam senkit sem befolyásolni saját véleményemmel, nézeteimmel. A munkabizottságok már dolgoznak, augusztus végén kiáll a párt- bizottság a tagság elé az elképzeléseivel. Kérdéseink vannak, amelyekre közös válaszokat, módszereket kell találni. Azt szeretnénk elérni, hogy a pártbizottság a város és környéke mozgalmi központjává váljon, ahol minden kezdeményezésre fogékonyak. Ahol a normális politikai légkört és más feltételeket megteremtik ahhoz, hogy minden értelmes elgondolás kibontakozhasson. Azt szeretném, ha minden munkatársam okosabb lenne nálam, tehetséges emberek kerülnének „hatalomra”. Ha minden szerv és szervezet jól végezné a saját feladatát, ebbe nem kívánunk sem kívülről, sem pedig belülről beavatkozni.

I- Akkor hogyan érvényesül a párt vezető szerepe?- Egyrészt a feltételek biztosításával, másrészt pedig egy jobb káderpolitikával: a kiválasztás helyett a kiválasztódás elősegítésével. El kell érni, hogy aki nem elég tehetséges, az ne kapjon politikai bizalmat.

■ - Kitől?- Senkitől, de főként azoktól a kommunistáktól, akik a környezetét alkotják, ha úgy tetszik, a saját alapszervezetétől.

I- Amelynek tagjai a párttitkárral együtt ugyanott beosztottak...- Az ellentmondás csak látszólagos, hiszen egy jól működő pártszervezetnek, ha az a közösség érdekeit jól artikulálva fejezi ki, semmilyen vezető ellent nem állhat, mint ahogyan ezt a pártértekezlet is bebizonyította. Olyan

politikai légkört kell kialakítani, amelyben a pártszervezetnek tekintélye, van és kapcsolatai olyanok a pártonkívüliekkel, hogy véleményüket, akaratukat egyetlen vezető sem hagyhatja figyelmen kívül.

I- Milyen nyilvánosságot tud biztosítani a pártbizottság saját maga számára?- Sokfélét, a sajtót itt most már általánosságban említem, hiszen megyei lapról van szó, nem városiról. Ezen kívül - ha lesz - nagyon fontossá válik a helyi televíziózás. Már megszüntettük a nagy titkári értekezleteket, az utóbbi időben kisebb hasonló kérdések iránt érdeklődő és problémákkal küzdő csoportokban tartjuk meg, kihelyezve egy-egy munkahelyre. A pártbizottsági tagok tájékoztatása érdekében egy összefoglalóban minden fontos városi eseményt megemlítünk. Ez tartalmazza azt is, hogy abban miként vett részt a városi pártbizottság vezetése. Bízom benne, hogy ezeket az információkat a pártbizottsági tagok továbbadják, hasznosítják. A lényeg a testületi munka segítése, hiszen a döntéseket annak kell meghozni.

I - Ehhez megfelelő testületre is szükség van.- Elkezdtük a megújítását. Az új jelölő- bizottság az alapszervezetektől véleményt kér minden pártbizottsági tag munkájáról, majd velük is elbeszélget az új feladatokról.

Í- Végül is hogyan lehet testületi tagot cserélni?- Nem várhatunk a kongresszusig, tehát csak úgy, ha azok a testületi tagok, akiket az alapszervezetük, a jelölőbizottság és a városi pártbizottság vezetése nem javasol a továbbiakban, lemondanak.

I- Térjünk vissza a már működő munkabizottságokhoz, hátha másutt is hasznosítani tudják az itt már elkezdett munka eredményeit.- Mottónak egy gondolatot választottunk a pártértekezlet anyagából. „Az átfogó reform folytatásának kiindulópontja a párt működésének a megújítása", ez kifejezi céljainkat. Június 24-én a pártbizottság már jóváhagyott egy programot. E szerint öt munkabizottság alakult a módszerek kidolgozására. A testületi munka továbbfejlesztésében azt szeretnénk elérni, hogy a politizálás középpontjába kerüljön a végrehajtás segítése, ellenőrzése, a tapasztalatok elemzése. Azt kérdezzük magunktól, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy a testületi tagok minél inkább bekapcsolódhassanak a politika alakításába, a döntések előkészítésébe. További kérdés lehet a testületi tagok informálása, a működési terület érdekviszonyainak feltárása, a munkabizottságok szellemi kapacitásának jobb hasznosítása, a pártmunka társadalmasítása és még sok más kérdés.

A pártszervek és -szervezetek irányítómunkája is megújulásra vár, bár nem szeretnénk, ha az alapszervezetek úgy éreznék, magukra hagytuk őket a hirtelen jött önállóságban. Ezért is nagyon sokat vagyunk most is az alapszervezeteknél, hogy beszélgessünk, hogy közösen feltárjuk a helyi tennivalókat. Itt az egyik legfontosabb kérdés maga a szervezeti struktúra áttekintése és általánosítása, annál is inkább, mert a politizálás és ezért a pártmunka súlypontja előbb-utóbb szükségszerűen áttevődik a lakóterületre.

Önálló munkabizottság foglalkozik a tanácsok pártirányitásának témakörével. Elemzik - többek között -, hogyan lehet megvalósítani a kölcsönös képviseletet, miként tartsuk a kapcsolatot a kommunista tanácstagokkal, milyen legyen a kapcsolat városkörnyékkel, hogy kezeljük együtt és külön-külön a panaszügyeket. Ugyanezt megpróbáljuk kielemezni a társadalmi szervek, mozgalmak pártirányításában is. Itt egyik legfontosabb kérdés, a hasonló területen működő munkabizottságok tevékenységének az összehangolása, a felesleges párhuzamosságok kiszűrése. Munkabizottság próbálja megfogalmazni az apparátusi munka továbbfejlesztésének részleteit. A pártbizottságnak majd határozatban kell megjelölnie a tennivalókat.

I- Majdnem mindig megkérdezik az ilyen beszélgetések végén, hogy mi a garancia arra, hogy nem következik be visszarendeződés...- A párttagság elszántságán és a nép alkotóerején kívül ugyanaz, amiről már beszéltünk. A mi egyéni érdekeink teljesen egybevágnak a mozgalom érdekeivel, hiszen nekünk most nagyon kevés az időnk a kongresz- szusig...

Politikai eseményekkel teli időszak írott történelmi forrásainak tanulmányozása mindig izgalmas esemény. Hivatásos történészek egyaránt az ilyen időszak levéltári forrásait kívánják kutatni elsősorban, ugyanis ezek tükrözik leghívebben az adott kor politikai törekvéseit, a lakosság hangulatát, politikai nézeteit. Pontosan mérhetők ezekkel a forrásokkal a társadalom különböző csoportjainak érdekei, s ezen érdekek ütközései. Az alábbiakban mozaikszerűen részleteket közlünk a korabeli információs jelentésekből, amelyek olykor szinte heti részletezéssel mutatják be a különböző változásokat. 1939-től 1943 első napjaiig tartó időszakból mutatunk be egy egy jellemző jelentést.

Az idősebb nemzedékhez tartozók minden bizonnyal jól emlékeznek még arra, hogy a harmincas évek második felében igen sokan mentek legálisan és illegálisan Németországba munkát vállalni. Az ország militarizálása ugyanis munkaerőhiányt teremtett a Német Birodalomban. Nagy volt a felvevőkészség. Elterjedt a híre, hogy ott akár 12 márka is megkereshető, s ebből a megélhetésre elég, ha 6 márkát fordítanak, a többi megtakarítható, amivel az itthoniakat segíthetik. A kiutazások elé azonban esetenként - olykor a németek kérésére is - korlátokat állítottak. A magyar főhatóságok ilyenkor leiratot intéztek a megyéhez, kérve-utasítva, csökkentsék az útlevelek kiadási ütemét, szorítsák meg az engedélyezési feltételeket... így volt ez 1939 kora ősszel is. Az intézkedés természetesen visszatetszést szült elsősorban a megye németajkú lakossága körében. A korabeli információs jelentés szerint ennek volt egyenes következménye az, ami Szárazdon történt 1939 szilveszterén. Idézzük a jelentést: „Szárazdon a szilveszteri mulatságon magyar hazafias tüntetést rendezett a svábság. Kormányzó úr őfőméltósága arcképével, magyar nemzeti lobogóval díszítették fel a termet, s a már régen nem táncolt csárdással nyitották meg a táncot, s minden második-harmadik tánc csárdás volt.”

Egy másik jelentésben egy 1939. évi karácsonyi eseményről olvastunk: „Említésre méltó eseményként jelentem, hogy a szakályi róm. kát. elemi népiskolai tanulók a karácsonyi ünnepekre nagyobb mennyiségű tésztával (kalács) ajándékozták meg a szomszéd községben, Hőgyészen levő lengyel menekülteket. E mozgalom kezdeményezője és irányítója a tantestület, Kóbor Lajos igazgató-tanító vezetésével.”

A Volksbund 1939. évi cikói vidéki zászlóbontását követően a megyében gyors egymásutánban alakultak meg a helyi csoportok. 1939 végén, és 1940 elején azonban átmenetileg megtorpant a szervezkedés üteme. Ezt a korabeli jelentés így tükrözi: „A kisebbségi német községekből is megnyugtató hirek érkeznek. A német visszatelepítés hírére, szinte máról holnapra magyarrá lettek az azelőtt legszájasabb pángermánok is. A német körök nap-nap után vesztik el híveiket. Bonyhádon dr. Mühl Henriknek a Volksbundgruppet már nem sikerült megalakítani.”

A világháború első hónapjainak eseményei miatt a politikai érdeklődés általában a külföld felé fordult. Ugyanakkor a német hadsereg harctéri sikerei a magyar revíziós törekvéseket is felerősítették. A magyar területi követeléseket külső segítséggel kívánták elérni. Ennek veszélyes voltára többen is figyelmeztettek. A jelentés Írója néhány mondatban ezt így fogalmazta meg:

„A politikai küzdelmek helyett a háború kérdése áll az érdeklődés középpontjában. Tudatában vannak az emberek annak, hogy az elkövetkező események nagyobb áldozatokat követelhetnek a nemzettől. Mindenki a revízió teljesülését várja, melyre 20 év óta az iskolák és a társadalmi egyesületek szinte ránevelték a lelkeket. A katonai behívásokkal kapcsolatosan sokan érthetetlennek találják, hogy egyesek túlzottan, mások viszont sehogy sincsenek igénybevéve.”

Ilyen körülmények között nem volt nehéz megállapítani azt sem, hogy Magyar- országnak egyes belpolitikai érdekei ösz- szefüggenek a külső tényezőkkel, s az új viszonyok között az addigi úgynevezett kisebbségi kérdés is megváltozik.

„A német kisebbséggel kapcsolatos mindennemű feladat szorosan összefügg a Nagy-Németország hatalmi helyzetével, tehát már nem is kisebbségi ügy, hanem hatalmi kérdés."

És az alábbi megállapítás az előbbivel összecseng. Idézzük: „Erős és megszervezett politikai és világnézeti tekintetben egy nézetet vallók fanatikus hittel hisznek a nagy német célok elérhetőségében. Hogy ezen célok elérésénél esetleg magyar érdekek is szenvedhetnek csorbát, ez szinte természetes kérdés náluk” - olvashatjuk egy 1940 decemberi jelentésben.

S erre az időre esett az 194I. évi nép- számlálás. Népszámlálás még soha nem volt annyira politikai tartalmú hazánkban, mint ekkor. A sajátos történelmi viszonyok tették azzá. Ezt ismerte fel az információ készítője is, amikor 3-4 nappal a népszámlálás megkezdése előtt a következőket írta;

„A német népcsoporthoz tartozók fel- készülten várják a közeli népszámlálást. Propaganda folyik közöttük, hogy (mindenki) bátran vállalja magát németnek, hogy minél több német lakó legyen itt kimutatható”.

(Mint ismeretes az 194I. jévi népszámláláskor azt is számbavették, hogy ki milyen nemzetiségű és ki milyen anyanyelvű.)

A megye politikai tényezői közül számosán megdöbbenve látták, miként lesz egyre agreszívebb a német szervezkedés és magatartás. A Volksbund szerepét sokan másként képzelték.Az 1941. júniusban készült jelentés a többi között erről a következőket tartalmazza:

„Már régóta figyelem a Volksbund magyar-ellenes működését.Minden baj és lázadási szellem alapokát itt kell keresnünk. Itt szuggerálják be a tagokba, hogy mindent gyűlölni kell, ami magyar. Hogy a hazaszeretetükről hires svábok most gyűlölik hazájukat, illetve a most fennálló rendszert, csak a Volksbundnak köszönhető. Pedig - úgy gondolom, azt a szerepet kellene betöltenie, hogy összekötő kapocs legyen a magyarság és a németség között. Tehát testvéri együttélést és testvéri szeretetet kellene ápolnia ennek az egyesületnek” - olvashatjuk a szép gondolatot a jelentésben. A híd szerepét tölthették volna be ezek a szervezetek a két nép között. De ezt éppen azért hozták létre, hogy lerombolja az egyenjogú kapcsolatokat.

Másutt is olvashatunk olyan törekvésekről, amikor a két nép barátságát igyekeztek ápolni, azt, amely évszázadokon át meghatározó jelentőségű volt a két nép között:

„A Voksbund romboló munkájával szemben résen állunk: tanítók egyéni megismerése, érdemeik jutalmazása, egy két kivétellel - az egész vármegye hazafias tanítóságának erős összefogása, az iskolánkívüli népművelés erőteljesebbé tétele, magyarságunk érdekeinek és a magyar-német barátság hasznosságának sorsszerűségének állandó hangoztatásával. ’’Ezt állította a rombolással szembe a megye közvéleménye. Ez a jelentés 1942 január elején keletkezett.

1942 júniusában is „felelőtlen elemek” aknamunkájának minősítették a jelentés írói a Volksbund akcióit, amelyek „a baráti német nemzet és viszonyunk megzavarását” voltak hivatottak teljesíteni. A Volksbund, noha a megye minden részében megtalálható volt, „általában csak a völgységi járásban folytat erős magyar- ellenes tevékenységet”. A „mozgalmat dr. Mühl Henrik orvos, országgyűlési képviselő körzetvezetö irányítja” - olvashatjuk az egyik jelentésben.

Az egyik iskolából eddig a következőket jelentették:

”A Volksbund magyarellenes működése természetesen hatással van a tanulóifjúság magatartására is. A sváb tanulók alig hagyják el az elemi iskola padjait, rögtön kiteszik a Volksbund-jelvényt és szívvel lélekkel működnek közre a »Jung- kamerádschaft«-ban. Már az elemi iskolában is tapasztalni kell, hogy a tanulók alig leplezett gyűlölködéssel viseltetnek a magyarsággal szemben. Szüleik biztatására az otthoni leckéjüket nem tanulják meg, s az ifjúsági könyvtár könyveit nem olvassák.”

A fentiek arról győzhetnek meg bennünket, hogy a Volksbund tevékenységének egyik jelentős területe az ifjúság volt.

Ebben segítséget kapott Németországból időről időre ideérkező Hitlerju- gend-től. Ezek a német fiatalok szemre- való egyenruhákban, jól kiöltözötten jelentek meg a magyar falvakban, városokban.

Erre az időszakra esik a „Hűséggel a Hazához” mozgalom kibontakozása. A magyarországi németség antihitlerista mozgalma megjelenésétől kezdve mindvégig szembeszállt a fasiszta, pánger- mán törekvésekkel. Rendezvényei - amelyeket sokszor zavartak meg szélső jobboldali erők - a magyar haza iránti hűségről tettek hitet. Szorgalmazták az anyanyelv használatát, búzdítottak az óhazából hozott kulturális örökség ápolására, éltették a magyar és a német n§0 barátságát.

Joggal említették, hogy elődeik ott voltak, amikor 1848-49-ben a betolakodókkal szemben védték a hazát, együtt vé- reztek a magyarokkal az első világháborúban is. Ezekről az eseményekről most nem szólnak a fenti információk. Ezeket már korábban ismertettük.

K. Balogh János