Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
1988. július 23. ^EPÜJSÄG 5 Mindenki álmodozik, csak vannak, akik még saját álmaikat sem hallgatják meg, ezért aztán sivá- rabbnak látják a világot, mint a milyen valójában. A pörbölyiek közül is sokan - és joggal - panaszkodnak, mások meg dühöngenek. Csak az idősebbek tudják, hogy ami most van, azt nemcsak az álmokhoz és vágyakhoz lehet hasonlítani, hanem a múlthoz is. Ez a múlt messzi időkbe vezet vissza, de ennek tudása és megbecsülése nélkül a jövőért sem lehet igaz hittel tenni. , Minden értéket, amit hoztunk a múltból, át kell adnunk az utánunk jövőknek. Tudják ezt a faluban, amelynek a története, ha nem is régi, de nem is egészen mai. Az ember ezen a tájon is - nyilván nagyon régen - megvetette a lábát, de a mai Pörböly azóta létezik, mióta az emlékezet őrzi az eredetet. A történet egyszerű, mégis magába foglalja egy egész ország, egy egész nép történetét kicsiben. Még szabályozatlan a Duna, Pörböly határa a kalocsai érsekséghez tartozik, rendszeresen idejárnak Szabolcsból a summásoka nagy nyári munkák idejére. Úgy tartják a faluban, hogy mindig akadt egykét ember, akit a szükség vagy a szerelem ittmarasz- tott először 1-2 évre, de ebből aztán egy nagy elhatározás nyomán áttelepülés lett. Az idők folyamán volt, amikor község státusban létezett, de ebből az időből a történelem viharait semmiféle írásos dokumentum nem élte túl. Amikor „külterületi lakott helyből” a nyolcvanas évek elején községgé szerettek volna válni, háromnégy sornál hosszabb dokumentumanyagot nem sikerült összeállítani. így aztán a falu történetét csak a családi hagyományok, a legendák őrzik. És még valami, pontosabban valakik, de erről majd később szó esik a néphagyományok ápolása címén. Ma már vegyes lakosságú községnek tekinthetjük, hiszen az eredeti 12 család után települtek be ide sokfelől. Itt mindenki pörbölyi lehet, aki az akar lenni. A sváb, a székely, a felvidéki, az a lényeg, hogy szülőföldjének érezze ezt a gyönyörű kis települést. Ha már az elején álmokról volt szó, ha milliomos lennék, ilyen helyen szeretnék élni. Itt minden együtt van - lesz, előbb-utóbb -, ami harmonikussá teheti az emberek életét. A falut átszeli a Bátaszék-Baja-Szeged út. Ha nem is világszínvonal, és biztosan sokakat idegesít az átmenő forgalom zaja, de összeköti a községet a külvilággal. Percek alatt be lehet jutni Bátaszékre. A székhelyközség, a közigazgatási központ jó anyának is bizonyult, valamint munkalehetőséget, iskolát ad azoknak, akiknek - ebből a szempontból - kicsinek bizonyult Pörböly. A másik irányban közel van Baja a város lehetőségeivel, oda is sokan járnak, a posztó- és a „gatyagyárba” dolgozni, ami a Fékon üzemét jelenti. Az állami erdb- és vadgazdaság központja is - ki tudja mi okból - szintén Baján van, a fa- feldolgozó a megélhetést jelenti sokaknak. Az állami gazdaság nyújtott lehetőséget egy korábbi településpolitika túlélésére is. A föld, még ha erdő is, a szorgalmas emberrel együtt csodákra képes. A hetvenes években, felülről sorolták kategóriába a településeket racionális adatok és okos számítások alapján ugyan, de ridegen. Nem számoltak azzal, amit statisztikákba gyűjtve nem lehet kimutatni, az emberek teremtő akaratával, a szülőfalu marasztaló vonzásával. Pörböly akkor egy ideig még csak nem is létezett. Voltak akkor városok, nagyközségek, községek, ezen belül tanácsi székhellyel rendelkező települések, itt működött a közös községi tanács és voltak a legalsó kasztba tartozók, a társközségek,'de még ezek közül is páriának számítottak azok, amelyek egy másik kategorizálási szempontból a szerepkör nélküli elnevezést kapták. Volt ugyanis felsőfokú, középfokú, alsófokú központ, az ezekhez tartozó racionálisnak látszó ellátási feladatokkal. Ezek alatt léteztek - ha tudtak - az úgynevezett szerepkör nélküli települések. A helyzet csak akkor változott meg, amikor Gyűrűfű kihalt. De addigra már Pörböly eltűnt - egy időre - a térképről, pontosabban szólva a személyi igazolványokból. Az akkori mintegy hatszázötven lakos egyszerűen alsónyéki lett. Korábban ugyanis a két községnév kötőjellel szerepelt a papírokon. Aztán győzött a bürokrácia, állítólag egy számítógép alakjában, amelyiknek még annyi „esze” sem volt, hogy ki tudta volna írni: Alsónyék-Pörböly. Mondom, állítólag, mert minden számítógépnek annyi esze van, mint az embernek, ugyanjs annak az utasításait követi, aki a programot készíti. Lehet, hogy sokkal jobban járnánk, ha saját logikáját követné, mert akkor nem számolna fel létező településeket. ■m EZER SZÁLLAL Persze, „idelent” is voltak akadályok. Egy korábbi bátaszéki tanácselnöknek az volt az elve, hogy ha már vannak társközségek, akkor azokkal többet kell törődni, mintha önálló tanácsuk volna. így aztán sok minden lett Pörbölyön is, aminek az „összehozásában” partner volt a lakosság. A falu nem létezett ugyan, de mindenük megvolt, ami azon a fejlettségi szinten nélkülözhetetlennek bizonyult. Például lett egy országgyűlési képviselőjük is, aki időközben haza is költözött Pörbölyre - ott építkezett most éppen a hullámzó búzamezőkön jár kombájnjával, és arat. Bizonyára sok mindenen gondolkodik közben, bár a jelenlegi ékszíjellátás, illetve - minőség mellett több a káromkodnivalója a kombájnon, mint amennyi a lírai gondolatok száma lehet. Két ciklus képviselősködés után az embernek már összegyűltek annyira a tapasztalatai, hogy tudja, mire vállalkozott, megtett-e mindent, amit lehetett. Pörbölyért biztosan, hiszen az új tanácsi vezetéssel karöltve kiharcolták, hogy Pörböly végre, vagy ismét községi rangot kapott, mint Bátaszék társközsége. Igaz, közben az előbb említett tanácselnök lett a megyei tanács vb-titkára, aki ismerte a helyi viszonyokat és a rendelkezések szellemével törődött, nem pedig a betűjével. A betű ugyanis azt mondta ki, hogy községi rangért az Elnöki Tanácshoz azok a fejlődő kistelepülések pályázhatnak, amelyeknek „mintegy nyolcszáz” lakosuk van. Pörböly fejlődött ugyan, de nem volt ennyi lakosa. Az akkori illetékes megyei tanácsi osztályvezető még a kérdés feltevésével sem értett egyet, nemhogy a lapban való „szellőztetésével”. Nem is igen volt rá szükség, mert addigra az ügy sinen volt, a képviselő nyugodtan fölépíthette házát szülőfalujában, amely biztos hátországot biztosít számára annak megfontolásához is, hogy a következő választáson ne induljon, hiszen leszolgálta a maga két ciklusát becsülettel, és nem is eredmények nélkül. A falugyűlések mindig zűrösek, a legközelebbi is annak ígérkezik. Víz ugyanis nincsen. Még szerencse, hogy a tervidőszak végére tervezett vízmű átadását előrehozták, különben esély se lenne arra, hogy sikerüljön megvalósítani a tervet. Van ugyanis egy kútfúrásra szakosodott országos vállalat, a VIKUK. Ez a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megbízásából - ezt a feladatot átvállalták a helyi tanácstól - megkutatta a környéket, és volt víz. Ezek után megrendelték a kútnak a fúrását, ám hiába mentek akármilyen mélyre, víz egy liter sincsen. Pedig a faluban vannak korszerű, szép, vagy éppen korszerűsítésre váró régi házak, amelyekbe már régen víz kellene. Minden más már megvan. ígéret is bőven, csak víz nincs. így aztán marad a regionális megoldás, össze kell kapcsolni a falut Alsónyékkel. Pénz sincs a dologra, hiszen ki kellett fizetni a víztelen kút fúrására egymillió forintot. A pörbölyiek meg szentségeitek, hogy becsapta őket a tanács, pedig ebben az ügyben ártatlanok, mint a ma született bárány. Meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy sikerüljön a megoldást megtalálni, valahogy a pénzt is összehozzák. A következő, ami nincs és ami fáj a lakosságnak, az az általános iskola alsó tagozata. Tiszta humor, hogy milyen körülmények között nem sikerült „visszahozni” az általános iskolát a faluba. Nagy vihar volt a falugyűlésen a víz miatt. El is tartott sokáig, már háromnegyed nyolc volt, amikor sorra kerülhetett volna az iskola ügye, de az asszonyok hazaszivárogtak, mert kezdődött a tévében az Isaura. Akik maradtak, kevesen voltak és nem is akarták olyan nagyon azt az általános iskolát visszakapni. Ami most a legfontosabb, az a művelődési ház bővítésének a befejezése. Szinte az utolsó órában vagyunk, mondják a helybéliek, és aztán visszafordíthatatlan lesz egy folyamat. Valamikor a hetvenes évek közepén „legendás” KISZ-szervezet működött, ma már csak árnyéka van. A hagyományőrző együttes a falu lelke. Az ő önfeláldozásuk teremt kultúrát és közösséget. Ők kötik össze a summások múltját a jövendő nemzedék értékrendjével. A gyerekcsoport most népi játékok tanulásával nő bele a hagyományok őrzésébe. Aranyminősítése van az együttesnek, a fenntartása az egy kicsit bonyolult. Tartoznak a bátaszéki művelődési házhoz is, a termelőszövetkezet is segíti őket, például utaztatással és más egyéb kedvezményekkel. Csak éppen minimális a próbalehetőség, amióta a művelődési házat bővítik, éppen azzal a céllal, hogy végre méltó helyre kerülhessen a csoport is és a fiatalok is. Most szanaszét járnak diszkókba, még egy mozi sincs a faluban, mióta a vállalatnak nem éri meg. A ház is a szegénység miatt nem készülhet, ugyanis „szerzett” a tanács a tetőhöz faanyagot, de mindenféle körülmények miatt ennek a vágása, feldolgozása késett. Szívességet sürgetni meg nem illik. Most már csak „percek” kérdése és lesz anyag. A társadalmi munka meg nem gond ebben a faluban. Csak legyen erő az együttes tagjaiban, hogy kivárják azt az időt, amíg jobb körülmények közé kerülhetnek a régi iskola épületéből. Még az asszonykórusnak a legkönnyebb, hiszen énekelni akárhol is lehet. Egy falu csak akkor életképes, ha van saját bázisa, amire építkezhet de ezer szállal kötődik a külvilághoz is. Az együttesnek több külföldi kapcsolata is van más együttesekkel, amelyeknek a tagjait maguk látják vendégül, nem kell hozzá szálloda. Van bolt, még vendéglő, érdekes, hogy a zöldséges is megél a faluban. Nemrégen nyílt eíjy fagylal- tozó a vakációzó gyerekek legnagyobb örömére. Baja felől, a falu túlsó végén szép új fogadó áll. Az épülő új utcára lehet látni a teraszról. Éppen szünnap van. A környéken minden csendes. Halk zeneszó hallatszik belülről. Mire közelebb érünk, bent egy véletlenül vagy szándékosan bekapcsolva felejtett rádióban mondják a nagyvilág híreit... JHÁROSI IBOLYA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR V Pörbölynek van jövője
