Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
4 “ivÉPÜJSÁG 1988. július 23. Gazdasági hírek Jugoszláviából Új konténerszállító szerelvények Két új nemzetközi konténerszállító szerelvényt indított útjára a Jugoszláv Államvasutak. Június elejétől kezdve Ljubljana és az olaszországi Livorno, illetve Koper és az ausztriai Salzburg között rendszeresen jár egy-egy szerelvény. A konténeres szállítás évről évre növekszik: 1987-ben 45 ezer konténert szállítottak a jugoszláviai vonatok, 13 ezerrel többet, mint megelőzőleg. A jugoszláv kikötőkből induló konténervonatok magyar és osztrák partnerek szükségleteit elégítik ki, míg a görögök és a bolgárok a tranzitszállítás előnyeit hasznosítják. Részvétel a légibuszprogramokban Az egyesített európai légibuszprogram A-340 és A-330 jelzésű utasszállító gépeihez gyárt alkatrészeket a mostari SOKO vállalat. A francia Aerospatiale céggel kötött szerződése a következő 12 évre rögzíti az együttműködés feltételeit. Ugyancsak francia céggel kooperál a mostari üzem az úgynevezett Puma helikopterek alkatrészeinek szállításával. A jugoszlávok termékei jó piacot találnak a Szovjetunióban, Lengyelországban, Algériában, Olaszországban, Franciaországban és Svájcban. , Vízerőművek a Száván Jugoszlávia egyik legnagyobb folyóját, a Szávát energetikai szempontokból mindeddig nem használták ki igazán. Mindössze két erőmű üzemelt a folyón. Az ország áramtermelési programjában most már minden eddiginél jelentősebb szerepet szánnak a Szávának. Hét erőműből álló lánc létesítését kezdték meg a folyón, s a későbbiekben további 17 építését tervezik a felső folyásánál. Az első szakaszban épülő, hét egységből álló erőműlánc tagjai egyenkét 34 megawatt teljesítményűek lesznek, s az évszázad végére készülnek el. A beruházás mintegy 300 millió dollárba kerül. Az országban jelenleg 70 hő- és vízerőmű, valamint egy atomerőmű termel áramot. Az idén 85 milliárd kilowattóra villamos energia előállításával számolnak a jugoszláv népgazdaságban. Ez éppen megfelel az igényeknek és szükségleteknek. A gazdaság további fejlesztése azonban feltétlenül szükségessé teszi a Száva- erőművek mielőbbi üzembe állítását. Szovjet kutatóhajó az Antarktiszon Első útjára indult a Fjodorov akadémikus nevét viselő tudományos kutatóhajó a Déli-sarkvidékre. A hajót szovjet megrendelésre a finn Rauma-Repola cég készítette a Déli-sarkvidékre történő szállításokhoz és az ott folytatott kutatómunkához. A neves szovjet Déli-sarkkutatóról elnevezett hajó első útján több mint 150 tudóst és szakembert vitt magával. A jégpáncéllal borított tengeren törtek utat a Mologyozsnaja és Mirnij kutatóállomáshoz, ahol több mint ezer tonna szállítmányt - tudományos felszerelést, üzemanyagot, élelmet raktak partra. A „Fjodorov akadémikus” a Mologyozsnaja kutatóállomásnál. Lengyelország Épül a varsói metró Bő öt évvel ezelőtt, 1983 tavaszán rakták le a varsói metró alapkövét. Azóta több mint 7 kilométernyi alagút készült el, azaz mintegy évi 1,4 kilométert haladtak a föld alatt a munkások. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy a minszki alagútfúrási átlag évente 1,2, a prágai l,3, a budapesti l,4, a bécsi 2,3 kilométer volt. A Varsói metrót délről északi irányba építik. A 23,1 kilométeres és 23 állomással ellátott első vonalat három építési szakaszra bontották. Ursynówtól a Műegyetemig 12,1 kilométeren 11 állomást létesítenek, s a forgalom megnyitását 1991-re tervezik. A következő 6 kilométeres szakaszon 7 állomás lesz, a Műegyetemtől a Párizsi Kommün térig tart és 1994-ben áll az utazóközönség szolgálatába. Az utolsó 5 kilométeres szakasz 5 állomásán keresztül az északi Mlociny kerületig juthatnak majd el az utasok 1996-tól kezdődően. Az első metróvonalnak három állomástípusa lesz: soros, gócponti és központi. Minden állomáson világitó lámpa helyezkedik el a peron szélén, a sínek feletti alagútfalon utastájékoztató kap helyet. A mozgólépcsők mellett az összes állomáson felszerelnek lifteket is. Lesznek egy- és kétcsarnokos megállók. Egyik állomásról sem hiányozhat az újságos, a dohányáruda, a telefonautomaták és a mosdóhelyiségek sora. Soros állomásból 16 létesül, s ezek mindegyikén hatezer fős óránkénti átmenő forgalomra számítanak. A góc- vagy átszállóállomásokból ötöt alakítanak ki. Ezeken a számítások szerint óránként 20 ezer ember fordul meg. A két központi állomáson az 1991-ben tervezik az első szakasz megnyitását' óránkénti forgalom eléri majd a 30 ezret,s itt büfék, presszók, üzletek is helyet kapnak. A három szakasz 23 állomása másmás belső kiképzést kap. A déli szakaszon a barna és a sárga szín lesz az uralkodó, a középső, belvárosi szakaszon a lila és a vörös, az északi szakasz megállóit tengerzöldbe öltöztetik. Ám mindegyik állomáson megjelenik a türkiz is, mint a varsói metró első vonalának megkülönböztető színe. A szakemberek szerint az első vonal építési költségei tíz év után térülnek vissza. Szálló Szófiában A szófiai Balkán Szálló átépítésében bolgár, osztrák, jugoszláv és más cégek vettek részt. Az ötcsillagos szálloda, a világ egyik legnagyobb szállodai hálózatához, a Sheratonhoz tartozik. 172 szoba, 16 lakosztály, 4 étterem, bécsi cukrászda, nappali és éjszakai bár áll a vendégek rendelkezésére. Az épület alatti két szinten úszómedence, víz alatti masszázs, szauna, tornaterem és szolárium található. Négy szakszerűen felszerelt helyiség alkalmas konferenciák és szimpózionok rendezésére. Űrközpont, Szecsuan Baracs Dénes, az MTI külpolitikai szerkesztője a Magyar Újságírók Országos Szövetsége küldöttségével Kína legnépesebb tartományában, Szecsuánban járt. A delegáció lehetőséget kapott arra, hogy - egy honkongi és makaói újságírókból álló küldöttség után, de a nem kínai világsajtóból elsőként - ellátogathasson Kína hszicsangi űrközpontjába. Az alábbiakban közöljük riportját. Hogy eljusson a zöld ezer árnyalatában pompázó völgyhöz, amelynek mélyén a legkorszerűbb kínai űrlétesitmé- nyek bújnak meg, a magyar újságíró- küldöttség előbb több mint nyolcezer kilométert repült Budapesttől Pekingig, majd kétezret Pekingtől Csengtuig, a százmilliós Szecsuán fővárosáig. Onnan éjszaka több mint ötszáz kilométert tett meg vonaton, a hatvanas évek végén épült, romantikus Csengtu-Kuming vonalon, vad hegyek, zúgó folyók között: a pálya 70 százaléka hid vagy alagút. Ahogy a vasút, amelyet 200 ezer em- • bér épített öt éven át, a „kulturális forradalom” viharos időszakában, az áldozatokra való tekintet nélkül (3000 emberéletbe került, mondják ma), úgy a hszicsangi űrközpont is annak a katonai erőfeszítésnek a terméke, amelyet a hatvanas évek végének, a hetvenes évek elejének fenyegetettségi pszichózisa szült. Az akkori kínai vezetés azt hirdette, hogy küszöbön áll a támadás az ország ellen. A hszicsangi űrközpont építését nem utolsósorban az motiválta, hogy a régi túl közel feküdt a mongóliai határhoz, márpedig ekkor már a „szovjet szociálimpe- rializmust” jelölték meg az amerikai imperializmusnál is veszélyesebb ellenfélként. Ma már más idők járnak, mondja mosolyogva a Hszicsangi Mesterséges Hold Indító Központ újonnan épült, még fes- tékszagú szállodájának száz főre méretezett konferenciatermében Kuo Jin- csün, a magyar újságírókat fogadó katonai parancsnok, aki kínai és angol szövegű névjegye szerint a szervezet tervező osztályának vezetője. (Rangja nincs, megszüntették a kulturális forradalom idején a rangokat; beosztása szerint talán tábornok lenne, de előfordulhat az is, hogy leveszi az egyenruhát, mivel a polgári űrrepüléssel foglalkozó mintegy ezer szakember egy kínai jelentés szerint a közeljövőben civilként folytatja pályafutását.) Mivel pedig más idők járnak, mivel Kína megnyitotta kapuit a külvilág előtt, a hszicsangi űrközpontot ma arra jelölték ki, hogy a kínai távközlési mesterséges holdakat szállító rakéták indítóhelye legyen, és amennyiben külföldi országok igénybe veszik e rakétákat, azok űrberendezéseit is innen vezéreljék a kozmoszba. így ez az Űrközpont, amelynek tervezése 1970-ben, épitése 1975-ben kezdődött, s amelynek betonjáról 1983-ban emelkedett magasba, az első kísérleti rakéta, a fiatal kínai űrtechnológia nemzetközi „bemutatószínpada” lenne. Ez azt is jelentené, hogy gazdaságosan ki lehetne használni - így remélik ezt a kínai gazdaság vezetői, akik Great Wall - Nagy Fal - néven külön társaságot hoztak létre a kínai űrtechnológia nemzetközi forgalmazására. Eddig ugyanis a hszicsangi űrközpontról a kísérleti starttól eltekintve csak három távközlési mesterséges holdat bocsátottak fel az Egyenlítő fölötti, 36000 kilométer magasságban levő geostacionárius pályára - mindhármat a Hosszú Menetelés 3 (HM-3) típusú, folyékony üzemanyag meghajtású, három- fokozatú, 43 méter magas rakétával. Kína űrprogramjának első sikere, 1970 áprilisa óta összesen 22 mesterséges holdat küldött az űrbe. Az ütem tehát óvatos, az űrrepülűterek kihasz- náltsági foka alacsony. A hazai népgazdasági célokat is hatékonyabban szolgálná a nagy áldozatok árán megteremtett űripar, ha devizaforrásként is hasznosíthatná az állam. Az adu, amelyet Kuo parancsnok is kiemel, figyelemreméltó: a HM rakéták felbocsátása eddig 100 százalékos sikert hozott. Másik adu, hogy bár a hszicsangi űrrepülőtér Délnyugat-Kína hegyei között, I800 méter magasan, az Egyenlítőhöz aránylag közel helyezkedik el, a vasúton kívül jól megközelíthető, Boeing Jumbók fogadására is alkalmas repülőtéren át is, továbbá a Csengtu-Kunming országúton is elérhető. Az októbertől áprilisig tartó száraz időszak alkalmas az „üzemelésre” - egy szezonban jelenleg is legalább négy indításra kerülhetne sor. Rakéta van elég - éppen most jelentették be a „Hosszú Menetelés 4” kifejlesztését. Míg a 3-as típus 1,4 tonnát volt képes pályára állítani, a 4-es már 2,5-öt, s mint a magyar újságírókkal közölték, folyik a munka azon a rakétán, amely már 4 tonnát visz majd az Egyenlítő fölé. Hszicsangból még hatvanegynéhány kilométer autóút vezet a vízben fürdő fiatal rizs táblái között, a vörösvízű folyók mellett a hegyek között megbúvó indítóállomás felé. Radarállomások, távközlési központok fehér gombái üzenik a hegycsúcsokról, hogy nem akárhol járunk. Az ürrepülőtér körzetét sorompó jelzi. Az eddig készségesen segítő kísérőink közlík: innentől fotózni tiloé. Különben a táj változatlan, a földet egészen az inditóállomás közvetlen szomszédságáig a hagyományos módon művelik, a lankákon a parasztok hajtják a bivalyaikat. A HM-3 rakétát rejtő műszaki épület- együttes kapujában szemüveges, hallgatag tisztek fogadnak. A több emelet magas hangárba vasúti kocsiról emelik át a fokozatokat, magyarázzák el. Odabent a betonba süllyesztett vágányokon guruló speciális csillékre helyezik az 50 tonnás futódaruval. A kísérleti termben egyszerre három HM rakéta fér el. Most egy áll ott, az a példány, amelyen évek óta gyakorolják az ellenőrzés mesterségét a támaszpont személyzetének tagjai. A technológia Kuo parancsnok szerint „a nyolcvanas évek elejének világszínvonalával ér fel”. Innen széles, korszerű betonúton, különlegesjárművekkel, fokozatonként juttatják el a rakétát az indítóálláshoz. Itt 33 méter magas szerelőépület áll. Ez, magyarázzák el vendéglátóink, főleg abban különbözik amerikai, szovjet és francia társaitól, hogy nem mozog el a rakétától, amikor mind a 11 emeletéről visszavonják a kinyúló acélkarokat, szerelőplatformokat, amelyek teljesen körülfogják ebben a szakaszban a rakétát. A hajtómű hatalmas tűzcsóváját egy betonozott vezetőárokban a közeli domboldalra irányítják. Ahol máciusban, az utolsó felbocsátáskor égett a láng, a bokrok eltűntek, most csak fű nő. Az üzemanyagot egy másik domboldalról kettős vezeték hozza a platformhoz. A starthely Fellini-filmeket idéző nép- telen magas épületét most szél fújja, meglengetve a vásznakat, amelyek megannyi zászlóként lobognak. Őszig itt csak a karbantartás a feladat. Az ellenőrzőközpnt épületcsoportja néhány kilométerre helyezkedik el. A vezérlőteremben látni az első külföldi berendezést, a nagy központi monitort a Philips szállította. A megannyi kisebb konzol, a falakat beborító kijelző lámpák amerikai és szovjet közvetítésekből már ismert-látványt idéznek. Csak éppen kínai írásjegyek villognak a falakon. Nagy rajztáblákhoz hasonló pályakijelzők állnak kétoldalt, középen a felbocsátás irányítójának széke, előtte mikrofon: innen adja utasításait. A számítógép-központban kinai gyártmányú berendezések zümmögnek, de néhány asztalnál IBM PC komputereket is látni. Mindazonáltal - magyarázza el a repülésellenőrző-központ parancsnoka - nem tervezik a kínai technológia felváltását nyugatival, mivel ebben az esetben mindent ki kellene cserélni. Márpedig azt a nem szakember is láthatja a látogatás alatt, hogy a kínai űrtechnológia aduja éppen eredetisége. Ezzel magyarázható viszonylagos olcsósága - a HM rakétákat a világpiaci szintnél jóval alacsonyabb áron ajánlja a Nagy Fal korporáció külföldi mesterséges holdak felbocsátására. A sorompó magasba emelkedik kocsink előtt. Viszontlátásra, egy felbocsátásánál, hangzik a búcsúnál. B.D.
