Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
1988. július 21. Képújság 3 A „melós” értéke Szeretem a parasztembert, és tisztelem a munkásembert. A jó munkás előtt mindig megemelem a kalapom, a jó melósra én fel tudok nézni, és ezt nem szégyellem. Mindig lázba hoz az ember teremtő ereje, a szakmai tudás, a mesterségbeli ügyesség, lenyűgöz. Szinte boldogtalan és kicsit irigykedő vagyok, amikor megnézem nagyrabecsült asztalosmester szomszédom valamelyik munkáját, és közben elgondolkodom azon, ő az értékteremtés gyakorlati vonatkozásait tekintve mennyivel előrébb jár mint én. Igényes munkát enged csak ki a kezéből. Megteheti, hisz oly magas fokon sajátította el szakmájának minden csinját-bínját, fogását, hogy az lenne a furcsa számára, ha nem így dolgozna. De nemcsak akkor dolgozik így, ha saját magának készít el egy bútordarabot, de akkor is ha malteros ládát csinál a téglagyárnak. Miért mondom mindezt?! Mert szemléletében érzem rossznak, néha kirívóan szegényesnek egy-egy munkásember életét, önmagában teremtett lehetőségeit, vágyait. Miért akarja valahol a tudat alatt elhitetni önmagával a melósok egy része, hogy benne nincs igényesség, ő csak egy melós, aki kulizik „látástól-mikulásig” és kész...?! Mire az a nagy igénytelenségérzet ami körülveszi egynémelyik munkás- embert, akit kielégít ha uram bocsá, jó helyezést ér el a távköpködésben?! Természetesen mindez a szélsőséges esetek egyikeként kerülhet csupán említésre, de valahogy az az érzésem támadt, mintha akadna melós, aki maga is szándékosan bizonyítani akarná, hogy (elnézést a szóért): bunkó... Ez nem igaz! Mint ahogy az igaz, hogy lehet bármilyen jól kvalifikáltan is valaki bunkó. Csupán azt szeretném, ha nem lenne elég néhány rossz szemléletű ember ahhoz, hogy a munkásokat úgy általában lebunkózzák, hogy azt a kisebb réteget, azta pár rossz szemléletűt vagy felemeljék a jó értelemben vett közfelfogoás magasságáig, vagy valamilyen módon elkülönítenék magukat tőlük. Ehhez viszont az kell, hogy a kőműves maltert csináljon, ne pedig szemetet maga körül, hogy a festő az ebédidőt ne késdobálással üsse agyon, ha már jóllakott. Mert láttam én már ugyanott olyan festőt, aki a HVG-t olvasta és a társainak ecsetelte az olvasott gazdasági cikk lényegét. Mert látom, hogy az emberek mára nemcsak nézik a tv-híradót, de látják is azt, sőt, egy-egy interjúra még a házkörüli munkát is félretéve besietnek; hogy hangosan adnak kifejezést tetszésüknek és nemtetszésüknek egyaránt. És ez az igazi munkás, ez a jó melós, aki azt szereti, ha jól vezetik, ha jó feladatokkal, és mindig elég munkával, anyaggal látják el, és ő abból akar jól élni. Mert igenis igényesebb lett mára a melós, nem a kocsmaasztalon könyökölve akarja réveteg tekintettől átszőtt káromkodások közepette megváltani a világot. Mert igenis szereti a sört, de azt már hidegen akarja meginni és pohárból akarja meginni, és nem tízesével akarja magába döntögetni, mert kezdi látni, annak van a legkevésbé értékteremtő jelentősége. Elmúlt az az időszak, amikor elegendő jóllakni és berúgni... Gondolkodó munkásokra van szükség, akik igenis csodálkoznak azon, ha a két hónappal ezelőtt jogerősen 10 hónapot kapott főnökük még mindig ott ül az irodájában, és nem a rács mögött tölti idejét, és erről egymás között persze beszélnek is. Ha már egymás között beszélnek is róla, nemsokára akad olyan is, aki megkérdezi illetékes helyen: Hogy is van ez a kérdés? Most elítélték és mégsem viszik... Miért keresgélem mindig a szélsőséges eseteket?! Mert a langyos tapsikolásból nehéz közérthető, értékteremtő sorokat írni, és én vállalom, hogy a melósnak értéke van! Komoly, nagy értéke, olyan értéke, ami a mi kis kocsinkat mozgatni tudja. Még az sem baj, ha jó irányba! SZ. S. Új módszer a takarmányozás ellenőrzésére A szarvasmarha takarmányozásának javítására új eljárást dolgoztak ki az Állatorvostudományi Egyetemen. Ennek lényege, hogy egyszerre vizsgálják a takarmány úgynevezett béltartalmát és az állatoktól vett különféle biológiai mintákat, és összehasonlításuk alapján győződnek meg a jószágok táplálásának szakszerűségéről. Ezzel derítik ki, milyen az állatok anyagcsere-forgalma. A vizsgálattal kimutatható például, hogy nem kapnak-e a tejelő tehenek felesleges mennyiségben energiatartalmú takarmányt, vagy túlságosan sok fehérjét. Ellenőrizhetik az állatok ásványi anyag- és nyomelem-ellátottságát, valamint vitaminszintjét is. A takarmányokkal „bevitt” és az állatok által valóban hasznosított tápanyagok viszonyának kimutatása fontos gazdaságossági és állatgyógyászati kérdés. Ez bizonyítják az állatorvosi kutatók eddig elvégzett mérései, amelyekkel igazolták, hogy az üzemekben - a korábbinál szakszerűbb takarmányozással - betegségeket is megelőzhetnek az állattenyésztők. Ahol már az új módszer szerint jártak el, ott tehenenként 300-400 literrel nőtt az évenkénti tejhozam, 30-40 fillérrel csökkent a takarmányszükséglet és a korábbiak fele lett a kényszerűségből levágott állatok száma. Arcok, percek, történetek... Akad, aki szolgáltat Igazi kánikulai meleg van, a Volán buszjáratain a hazafelé igyekvő tömeg inkább emlékeztet egy jól feltöltött heringes dobozra, mint a mai kor követelményeinek megfelelő, kulturált autóbuszos ingázásra... A levegő szinte áll. Mindenkiről csorog a veríték, akad, aki a kórházi ágytól szabadulva hazafelé igyekezvén mérnem is tudja türtőztetni magát, s kifejezésre juttatja nemtetszését. Jogosan. Bár ettől az égvilágon semmi sem változik meg, csak a közelben álldogálók hangulata. Még melegebbje lesz a hangos polemizálástól a tömegnek. Már az újság is hibás, mert miért is nem írják meg ezt az egészet?! Hamar kiderítik, hogy talán azért nem, mert mindig taxin utaznak. Mármint az újságírók... Őszintén bevallom, aki a kényelmes taxiba ültetett bennünket, mint „úri újságírókat”, elég nehéz volt... Ugyanis a bal lábamon állt... Habár az igazsághoz a taxi is hozzátartozik. Csupán annyi a különbség, haza azért nem azzal szoktunk járni, s nem azért, mintha nem tudnánk lemondani a Volán nagyszerű szolgáltatásairól... nem, sokkal prózaibb oka van mindennek. Végre hazaérünk Szekszárdról Bonyhádra. A busz kiürül. Alig maradunk néhányan, akik a Fáy lakótelepre igyekszünk, ugyanezzel a busszal és sofőrrel. Már jócskán őszbe hajlanak fürtjei, egész úton türelmes, mi több jókedvű volt. A helyi járati menetjegy négy forint. Ketten veszünk jegyet, mondanom sem kell, apróban csupán 2,50-em van, no és egy ezresem, nyújtom a „Bartókot", sűrű elnézéskérések közepette. Sofőröm megértőén int - Nem baj! Egy pillanat türelmet kér, miután átvette a pénzt. Leszáll, bemegy a forgalmi irodába, felváltja az ezrest. Visszasiet, kezembe nyomja a visszajárót, s látva csodálkozásomat, elnézően mosolyog... Nem utasított arra, hogy váltsam fel, nem tett megjegyezést a kuka utasra, aki annyit sem tud, hogy illik apróval felszállni a helyi járatra... egyszerűen, udvariasan csak azt tette, amire szerződött. Szolgáltatást nyújtott nekem, a kedves utasnak. Mit mondjak, borzasztóan jót buszoztam a buszmegállótól egészen a Fáy lakótelepig... Köszönöm: SZABÓ SÁNDOR A Láng leányvállalat első féléve Almaszárító, kazán — piacképes húzótermékek Még csak ez év január elseje óta leányvállalat a dombóvári Láng Gépgyár, máris rengeteg az olyan változás, változtatás, amely a jobb gazdálkodást, a piacképesebb termékek előállítását szolgálja. Spanyolországból, Brazíliából, Finnországból érkezett megrendelés a dombóvári gyárba; élelmiszeripari és energetikai berendezések gyártását rendelték meg a külföldi vevők. Átalakított termékszerkezet Megyénk egyik nagy ipari üzeme a dombóvári egyedi gépgyár: 450 dolgozót foglalkoztatnak, az éves termelési értékük 410 millió forint. Már a leányvállalat megalakulásakor meghatározták azokat a legfőbb teendőket, amelyek kialakítása nélkül hosszú távon az önálló hatékony gazdálkodást nem tudnák megoldani. Mindenekelőtt a termékszerkezet átalakítását tűzték ki célul. Szükség volt erre azért is, mert a korábbi szervezeti felállásban mindig a központ döntötte el, hogy melyik munka kerül Budapestre, s melyik a dombóvári gyáregységbe. Ebből az következett, hogy a dombóvári termékszerkezet meglehetősen tarka volt, alkalmatlan arra, hogy önállóan gazdálkodjanak. Ez év januárjától ez megváltozott, átalakítják a termékszerkezetet: a konzervipari gépek mellett nemcsak gyártják és szerelik a kazánokat, de alkatrészgyártásra és szervizszolgáltatásra is vállalkoznak. Vegyipari, cukoripari berendezések gyártása, szerelése, és javítása is a leányvállalat profiljába tartozik, de acélszerkezetek és fémek megmunkálásával is foglalkoznak és vállalnak alkalmasint bérmunkát is. A cél tehát adott, s ehhez dolgozták ki a kereskedelmi stratégiát. Ezt rögtön az alapoknál kellett kezdeni: minthogy a gyáregységnek önálló kereskedelmi egysége nem volt, ezért már februárban az anyavállalat budapesti telephelyén nyyitottak egy ötfős kereskedelmi irodát, tervezik továbbá, hogy Pécsett fejlesztőirodát hoznak létre. A feladat itt többoldalú: föl kell kutatniuk, hogy mit kíván a hazai piac, s ez a dombóvári leányvállalat profiljába hogyan illeszthető. Kapcsolatot kell tartaniuk a megrendelőkkel, el kell készíteniük az árajánlatokat, s nem utolsósorban állandóan kontaktusban kell lenniük a külkereskedelmi vállalatokkal. Ezt a kereskedelmi stratégiát meg kell alapoznia a gyártmányfejlesztésnek. Két-három évig még folyamatosan biztosít munkát a jelenlegi termékszerkezet, melyből a HLG kazánok, és a konzervgyári gyártóvonalak az összes gyártási volumen 70-75 százalékát jelentik. Azért, hogy minél gyorsabban piacképes húzótermékekkel jelentkezhessen a dombóvári Láng, a fejlesztést, a termékszerkezet-váltást mielőbb el kell kezdeni. Egyébként a termékszerkezet-váltás irányának meghatározásához külső szakemberek segítségét is igénybe vették. Diktál: a megrendelő Mindezek alapján úgy döntöttek, hogy az élelmiszeripari gépgyártásban követik a piaci igényt, figyelembe veszik azt, hogy az exportpiacokon igen keresettek azok a termékek, amelyek igen magas feldolgozottsági fokúak. Ez az iparral szemben igen nagy követelményt állít, hisz a gépeknek jóval többet kell tudniuk, mint akkor, mikor az élelmiszerek feldolgozásának csupán alacsonyabb színvonalára volt igény. A konzervgyártól, húsüzemtől ugyanis a megrendelő különböző kiszerelésben és csomagolásban kérheti a zöldség- és gyümölcskonzer- veket, húsokat a felvágottakat. A feldolgozóipar mindenképpen vállalkozni szeretne, s hogy előrébblépjen, ahhoz az élelmiszeripari gépgyártásnak is igazodnia kell. Az egyik ágazat tehát kényszerűen húzza maga után a másikat. Ez az oka annak is, hogy szakosodnak az élelmiszeripari gépeket gyártó vállalatok, s ez a kisebb méretű, a piaci követelményekhez gyorsan, rugalmasan igazodó gépgyártók funkcióját erősíti meg. A Láng Gépgyár technológiájából hiányzik a tároláshoz, csomagoláshoz, a manipulációhoz szükséges folyamatos gépsor. Ha ennek kifejlesztését saját erőből nem tudják megoldani, abban az esetben licencvásárlással kell foglalkozniuk, vagy közösen más hazai vállalattal megjelenni a piacokon. A gyári paradicsomvonalakhoz például olyan energia- takarékos licencet vásároltak, amely a nyugati piacra is eladható ízű és színű paradicsomsűrítmény előállítására is alkalmas. Persze, nemcsak licencet vesznek. Nyergesújfalura például olyan 62 darabos készülékből álló angol berendezés kerül, amelynek egy részét a technológiai rajzok alapján Dombóváron gyártják. Ebben a hónapban már elszállítják Spanyolországba az almaszárító berendezést - ennek az elkészítéséhez a tervező cég szállította a Lángba a tervdokumentációt. A selypi cukorgyár szakemberei is éppen az elmúlt héten jártak Dombóváron: élelmiszeripari berendezésekre lenne szükségük... Szembe kell nézniük a dombóvári Láng gépgyáriaknak azzal a ténnyel, hogy a tőkés országokban az alacsony műszaki paraméterek miatt nem versenyképesek a Láng-termékek. Azért van ez így, mert a gyár tervezőkapacitása, valamint a kísérletekre fordítható összeg nagyon kevés. Ugyanakkor: a nyugati licencvásárlás alapfeltétele, hogy az itthon gyártott termék olyan legyen, hogy biztonsággal megállja a helyét a finnyás külföldi piacon. A legjobb megoldásnak vegyes vállalat létrehozása kínálkozik, ehhez azonban legelőször is meg kell találni a megfelelő partnert. Importálni - a megadott keretből Felmérték azt is, hogy a világbanki hitelekhez kapcsolódó programcsomagokhoz is - melyek a baromfifeldolgozásra, a hús-, a tartósító- és a boripari gépi kapacitásának továbbfejlesztésére készültek - igazodniuk kell, s meg kell találniuk a belépőt ezekbe a programokba. A baromfihulladék és melléktermék-feldolgozásra gondoltak itt elsősorban, húsliszt-előállitásra, valamint az állati fehérje feldolgozására. A szocialista piacon csak akkor várható továbblépés, ha a jelenlegi tőkés alapanyaghányadot csökkenteni tudják. Az élelmiszeripari gépeknél magas a rozsdamentes lemez-, és csöigény. Ezt az alapanyagot jelenleg Magyarországon nem gyártják, importálni kell, méghozzá tőkés országokból. Az mindenesetre biztos: a HLG kazáncsaládot hazai felhasználásra és szocialista exportra még néhány évig gyártják. A későbbiekben hőhasznosító kazánok részegységeit is készítik, de részt vállalnak azokban a programokban is, amelyeknek a környezetszennyezés csökkentése a célja. A Láng Gépgyár dombóvári leányvállalata a szanálást követő évben igen nagy célokat tűzött maga elé. Ehhez a már említett feladatok mellett erősítenie kell a műszaki, szakmai, és gazdasági vezetést, s ki kell alakítaniuk a jelenleginél ösztönzőbb belső érdekeltségi rendszert. D. VARGA M. Fotó: CZAKÓ S. Változatlanul fő termékük a kazán Rozsdamentes acélból készül a paradicsomlepárló
