Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-21 / 173. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. július 21. Grósz Károly Chicagóban (Folytatás az 1. oldalról.) lásukra. Itt is szeretettel fogadták a ven­dégeket, a szálló homlokzatán magyar lobogó lengett, a bejáratnál magyarnyel­vű felirat köszöntötte őket. A szálloda épületében lévő és városszerte ismert elegáns porcelánüzlet a hallban lévő ki­rakataiba erre az alkalomra a pécsi Zsol­nai gyár és a hollóházi porcelángyár által árusított művészi termékeiből ren­dezett be kis kiállítást. Grósz Károly és kíséretének tagjai este vacsorán vettek részt, amelyet Robert Pritzker, a Marmon Group nevű, mintegy ötven vállalatot tömörítő tröszt elnöke adott a tiszteletükre. A Marmon az Egye­sült Államok egyik jelentős gépipari cso­portja. 25 ezer embert foglalkoztat üze­meiben, amelyek egybek között járműve­ket, vasúti kocsikat, bányászati berende­zéseket, épületgépészeti termékeket, egészségügyi és munkavédelmi cikke­ket állítanak elő. A csoport számára a győri Rába évente mintegy kétmillió dol­lár értékben szállít futómüveket, és az amerikai cég érdeklődést mutat az együttműködés iránt más magyar válla­latokkal is. Egyebek között felmerült, hogy a konk­rét lehetőségek tanulmányozására a tröszt lehetőséget nyújt magyar szakértő helyszíni piackutató munkájára. Tatai Ilona, a küldöttség tagja elmond­ta, hogy a tröszt szakértői vizsgálják a Taurus gyárban készített légrugók alkal­mazását az általuk gyártott jármüveknél. Ugyancsak érdeklődnek magyar ipari abroncsok, mezőgazdasági gépekhez szükséges gumiipari termékek szállítása iránt. A Pritzker család ellenőrzése alatt áll egyébként a Hyatt szállodalánc is, de ez nem tartozik a Marmon tröszthöz. Szóba került, hogy a Hyatt, más nyugati vállala­tokkal együtt, új üdülőszállót épít a Bala­ton partján, ugyanakkor további segítsé­get nyújt a budapesti Átrium-Hyatt szálló szakembereinek továbbképzéséhez. Felmerült az eszmecsere közben az a le­hetőség is, hogy a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és Illinois állam mű­egyeteme között megállapodást köthet­nek végzett szakemberek továbbképzé­séről. A magyar pártvezető és miniszterelnök programja a késő esti órákig tartott. Szerdán pedig már kora reggel megkez­dődött a munka, amelyben legelsőnek a most már Budapesten is üzletet nyitó McDonald’s International vállalat vezető­ségével tartott találkozó és munkareggeli következett. Grósz Károly szerdán látogatást tett a világhírű chicagói árutőzsdén, amely a világ mezőgazdasági terménykereske­delmének egyik legjelentősebb központ­ja, és részt vett egy új amerikai-magyar üvegipari közös vállalat alapításáról szó­ló megállapodás aláírásán. NDK Újfasiszta huligánok bíróság előtt Megdöbbenés és tanácstalanság kí­sérte az NDK közvéleménye részéről azokat a közelmúltban zajlott bírósági pereket, amelyek fasiszta, antiszemita jelszavakat nyilvánosan üvöltöző, zsidó­sírokat meggyalázó, verekedéseket pro­vokáló fiatalok ellen zajlottak. Fél év alatt összesen hét különböző bí­rósági tárgyalás zajlott Berlinben, Drez­dában, Hetiében, Karl-Marx-Stadtban, Cottbusban és Oranienburgban. A vád­lottak padján 16-25 év közötti fiatalok ül­tek - összesen ötvenen - akik bandákba szerveződve követték el cselekményei­ket. A bíróságok szigorú büntetéseket, több évi szabadságvesztést szabtak ki rájuk. Soha nem gondoltam volna, hogy ná­lunk ilyesmi előfordulhat - jelentette ki a berlini per egyik idős tanúja. Hihetetlen és fölfoghatatlan - írta az egyik bírósági tudósító. Az első megrázó eset még tavaly ősszel történt. A berlini banda tagjai ke­züket náci üdvözlésre emelve „sieg heil"- t kiáltozva randalíroztak az utcákon, járó­kelőket vertek meg, majd azt üvöltve, hogy „zsidók, kommunisták, homo­szexuálisok, ki a német templomokból" - egy templomi koncert hallgatóságára tá­madtak. Az oranienburgiak, akik fasiszta jelvényeket is viseltek, vonaton, szórako­zóhelyeken sorozatosan verekedéseket provokáltak, sőt, egy alkalommal egy rendőrségi járőrkocsit is szétvertek. A legutóbbi per öt vádlottja az év első hó­napjaiban több alkalommal behatolt az egyik berlini zsidó temetőbe, ahol több mint kétszáz síremléket rombolt szét és mázolt össze fasiszta jelszavakkal. Az újságok bírósági beszámolói nyo­mán nyilvánosságra került bűncselek­mények felháborodást, megdöbbenést váltottak ki. Mindez különösen sokkoló hatással volt a közvéleményre, mivel az NDK-ban eddig ilyen bűntettek nem fordultak elő, vagy ha igen, a nyilvánosság előtt eddig nem esett szó róluk. Az ifjúságról is, csakúgy mint minden másról a sajtó csu­pa szépet írt eddig, nem említve a gondo­kat, a közömbösség, vagy az alkoholiz­mus terjedését. A megdöbbenésnél is nagyobb talán a tanácstalanság: hogyan történhetett meg mindez a fasizmus gyökeres kiirtá­sára, az antifasiszta hagyományok ápo­lására és ébrentartására oly sok figyel­met szentelő, energiát áldozó szocialista német államban? Kik ezek a fiatalok; tud­ják-e, mit tettek; egyáltalán hogyan jut­hattak el idáig? A bírósági tárgyalások nem adtak, nem adhattak általános érvényű, egyértelmű választ e kérdésekre. Azonban majdnem minden esetben az derült ki, hogy nem politikai cél, meggyő­ződés, nem a náci ideológiában való hit vezette ezeket a fiatalokat - sokkal in­kább a megbotránkoztatni, feltűnni vá­gyás játszott szerepet. Egy részük zilált családi körülmények között él, mások viszont éppen tisztes, jó családból kerültek ki. Majd mindegyi­küknél közös vonás azonban, hogy nem törődtek velük, egyedül maradtak kérdé­seikkel, gondjaikkal. S ezzel kapcsolat­ban felmerül nemcsak a család, de az iskola és az ifjúsági szervezet felelőssé­ge is. Peter Kirchner, a berlini Zsidó Hitköz­ség elnöke egy sajtóértekezleten kifogá­solta, hogy a sajtójelentések egy része főleg a nyugati propagandát vádolta, mondván, hogy az NDK-beli suhancok a nyugatnémet televízióműsorokból meg­ismert ottani újfasiszta huligánok példá­ját követték. Mélyebben és alaposabban vizsgálni kell az oktatás hiányosságait, hibáit - vél­te Kirchner. Mind a tanórákon, mind az ifjúsági szervezetben az NDK fiatalok sokszor foglalkoznak a fasizmus időszakával, emlékeznek a nácizmus bűntetteire, de - mint azt több újság is megfogalmazta - valószínűleg nem jól, nem úgy, hogy az a fiatalok agyáig és szivéig is eljusson. Még ha ezek a huligánok csak egy igen csekély kisebbséget alkotnak is, fel­vetődik a kérdés, miként adjuk tovább társadalmunk alapvető értékeit, céljait az utánunk következő generációknak - fo­galmazta meg a Wochenpost című heti­lap. Több írásban is kiemelték, hogy ár­nyaltabban, mélyebben kellene foglal­kozni a nemzeti szocializmus időszaká­val. PACH FERENC (Berlin) Magyar név a fejfán - idegen földben Az óceánon túlról hazakerültek, s immár a szülőföldben nyugszanak Bartók Béla földi maradványai. Hamvainak hazatérése, európai és budapesti ünneplése va­lószínűleg még azokban sem maradt visszhang nélkül, akik egyébként a muzsikához keveset értenek. Hisz nem csupán egy nagy muzsikusról van szó, hanem olyan valakiről, aki - ma­gyar volt. Azok közül a honfitársak közül való, akik kényszerű­ségből hagyták el hazájukat, de szertevitték népünk hírét a vi­lágban, és szülőföldjüket halálukig a legnagyobb becsben tar­tották. Bartók kapcsán érdemes újra szót ejteni azokról is, akik vi­haros történelmünk során szintén otthonuk elhagyására kény­szerültek, s a halál idegen földön érte őket, ahol most is nyug­szanak. Sajnos, sokan vannak ilyenek, köztük történelmünk tisztelettel övezett alakjai, akiknek fejfája bizonyosan sohasem maradna egy-egy szál virág, vagy csokor nélkül - ha élő roko­naik, honfitársaik sírjukat itthon felkereshetnék. Nemcsak a magyar, minden nemzet szívesen viszonozná fiainak holttukban is a haza iránt tanúsított megbecsülésüket. A magyar kormány ezért is igyekszik - ahol lehet, s amilyen ta­pintatosan csak lehet -, lépéseket tenni külföldön nyugvó ha­zánkfiainak hazaszállítása ügyében, s épp ezért érthetetlen né­hány kormány folyamatos elzárkózása a kérés teljesítésétől. Talán az Angliában járó magyarok közül is kevesen tudják, hogy a walesi Titley falu temetőjének egyik síremlékén magyar név olvasható: az 1948-49-es magyar szabadságharc egyik neves alakja, az akkori kormány hadügyminisztere, Mészáros Lázár nyugszik a kőlap alatt. A császári hadsereg tisztjéből a forradalom hadügyminiszterévé lett Mészáros a fegyverletétel után Amerikába emigrált, néhány év után azonban visszatért Európába, és Angliában Lady Langdale-nél, Teleki Sándor magyar gróf anyósánál talált menedékre az asszony birtokán. Ott érte a halál 1858 novemberében, s a Titley temetőben he­lyezték nyugalomra. Az elhagyatott, gondozatlan sírra véletlenül bukkantak rá arra járó honfitársaink 1978-ban. Magyar részről akkor kérték először hivatalosan a brit kormányt, hogy Mészáros földi ma­radványait hazaszállíthassák, hogy itthon méltó körülmények között temethessék azokat el. Mint kiderült, a kérés teljesítésé­hez a brit belügyminisztérium engedélye kellett - azonban hosszas, csaknem két éven át tartó eljárás után a kérést 1980- ban elutasította. Az elutasítás azonban már akkor is különös körülmények között történt. Az ügyben illetékes belügyminisztérium, az ország törvényei értelmében azt kérte: magyar részről a kihantolási kérelemhez csatolják a helyi hatóságok, a sír tulajdonosa, illetve az elhunyt összes rokonának beleegyező nyilatkozatát. Magyarország - joggal - elsősorban arra hivatkozott, hogy míg a sír Titley-ben gondozatlan, addig itthon méltóbb körülmények között tisztel­hetnénk emlékét. E kérelem nyomán, az addig elhanyagolt, beomlott sírnak nyomban több gondozója lett - mégpedig Nagy-Britanniában és Amerikában működő magyar emigráns szervezetek, köztük a magát az Angliai Magyar Szabadsághar­cosok Szövetségének nevező csoport. Jelentkezett egy tulaj­donos is, egy New Yorkban élő hölgy, bizonyos Margit Szabó de Negyedy Jáky Mészáros, az elhunyt állítólagos ükunokahú­ga, aki tiltakozott Mészáros Lázár kihantolása ellen. Az emig­ráns szervezetek nyilvánvaló anyagi támogatásával a sírt sür­gősen rendbe is hozták, s ezt követően került sor a magyar ké­rés elutasítására. Ekkorra azonban már Magyarországon is meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott az ügy. Megmoz­dult Mészáros Lázár szülővárosa, Baja, és jelentkeztek a néhai tábornok itthon élő rokonai ia, sürgetvén a hamvak hazaszállí­tását. Magyar részről az újabb kérést tartalmazó jegyzéket 1988 januárjában juttatták el a brit illetékesekhez, mellékelve Mészáros Lázár 18 ismert, élő leszármazottjának családfáját és beleegyező nyilatkozatát a sír kihantolásához. Hivatkoztak a tábornok utolsó leveleinek tartalmára is, amelyben ő maga azt az óhaját, hangoztatja, hogy hazai földben kíván nyugodni. Ki­fejtették azt is, hogy a magát a sír tulajdonosának tekintő, Ame­rikában élő asszonyról, ellentétben a többi 18 rokonnal, mit sem tudnak. A nyolc évvel ezelőtti történet azonban májusban megismétlődött. A magyar-brit kapcsolatrendszer elmúlt évekbeli látványos fejlődése ellenére a brit kormányilletékesek az amerikai asszony tiltakozása és „egyéb okok” miatt ismét nemet mondtak kérésünkre. Az „egyéb okok” mibenlétét nem ismertették, azokról csak találgatni lehet. E találgatások pedig ismét elvezetnek azokhoz a szerveze­tekhez, amelyek pedig az elmúlt években Magyarországon és a nemzetközi életben bekövetkezett változásokkal mindinkább elveszítik eszmei alapjaikat is. E ponton felmerül a kérdés: a két kormány és nép egymás iránti megbecsülésének érzékel­hető jelei közepette a brit kormánynak érdeke-e, hogy dönté­sét effajta csoportokkal hozzák összefüggésbe? Hiszen a kölcsönös bizalom és tisztelet további építése egy­más történelmi múltjának tiszteletben tartását is feltételezi - mégpedig minden téren. Hetipiac Lecsó- és befőzési szezon Tegnap Szekszárdon több volt az eladó, mint a vevő Kinyíltak a tarka, színes napernyők a városok, a községek hetipiacain: az árut és persze az árust is védik a tűző nap­Idén több a paprika, mint tavaly volt fénytől. Nyár közepe van, szinte vala­mennyi zöldség- és gyümölcsféle meg­található ilyenkor a pultokon, a kosarak­ban. így volt ez a tegnapi szekszárdi heti­piacon is. Legtöbben a lekvárnak való sárgabarackot keresték, s mivel ebből nem volt sok, kilónként 35-40 forintért hamar el is kelt. Az apró, befőznivaló cse­megeuborkát 16 forintért kínálták, de ugyanennyi volt az ára a ropogós banán­uborkának is. A tapasztalt piaci vásárló hamar észre­veszi, hogy idén alacsonyabbak az árak, mint tavaly ilyenkor voltak. Az újkrumpliért kilónként 12 forintot kértek, de lecsót is lehet már főzni az ap­róbb, de olcsóbb paprikából, és a pu­hább paradicsomból. Igaz, most hogy elmúlt a tojásdömping, alaposan felment a tojás ára, van ahol három forintért árulják a barna héjú to­jást. A virágok viszont a szivárvány min­den színében pompáznak: gladiólus, szekfű, margaréta és tarka virágcsokrok kerültek tegnap a bevásárlók tömött ko­sarainak a tetejére. Szerbiai-vajdasági vita Szerbia és a hozzá tartozó autonóm tartományok pártvezetőségei között köl­csönös a vádaskodás, a vezetőket sze­mély szerint becsmérlő rágalomhadjá­rat folyik, szélsőséges véleményeknek is teret adó sajtóhadjárat formájában. En­nek azonnali beszüntetését követeli a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának Elnöksége. A párt legszűkebb vezető testületé két na­pon át ülésezett Belgrádban, s tanácsko­zásáról kedden este hoztak nyilvános­ságra rövid közleményt. A pártelnökség a Koszovóban élő szerbek egy csoportjának július 9-i újvi­déki tüntetését, s az annak nyomán kiala­kult helyzetet értékelte. Az egységes Szerbia megteremtését követelő tünte­tést a vajdasági tartományi pártbizottság nacionalista megmozdulásnak értékelte, visszautasítva azt a próbálkozást, hogy egyenlőségjelet tegyenek a két autonóm tartomány, Koszovo és Vajdaság helyze­te közé. Mint rámutattak, Koszovóban az albán szakadárok tevékenysége nemzeti megosztottságot, gyűlölködést okozott, a Vajdaságban viszont hosszú ideje har­monikusan élnek együtt a különböző nemzetiségek. Erre az állásfoglalásra azonban szinte példátlanul heves táma­dással reagáltak a szerb pártvezetés és a tagköztársaság állami, társadalmi testü­letéi. Azzal vádolják a vajdasági és általá­ban a tartományi vezetőket, hogy az or­szág „egységét bomlasztják, létét veszé­lyeztetik”. Az utóbbi napokban Szerbiá­ban mindenütt politikai gyűléseket szer­veztek, követelték egyes vajdasági politi­kusok leváltását, és támogatásukról biz­tosították a szerb alkotmány módosítását célzó törekvéseket, amelyek a tartomá­nyi önállóság szűkítésével kívánják a tagköztársaság egységét „helyreállítani”. Erre azért is szükség van - hangoztatják a különböző tanácskozások, gyűlések szerb szónokai -, mert az alkotmány ga­rantálta nagyobb hatáskör nélkül semmit sem tehetnek a még mindig feszült ko­szovói helyzet rendezéséért. Az országos pártelnökség közleménye helyteleníti ezeket a gyűléseket, tünteté­seket. Az azonban nem derül ki belőle, hogy az elmérgesedett vitában a testület hogyan foglal állást. Ilyen állásfoglalást későbbre ígértek. Vb-ülés Dombóváron (Tudósítónktól) A Dombóvári Városi Tanács legutóbbi ülésén Kurcz Jenő osztályvezető tájé­koztatta a testületet a város egységes közműnyilvántartásának készítéséről, annak jelenlegi készültségi fokáról. A közmű-alaptérkép elkészült, s a na­pokban befejeződik a kábeltelevíziós há­lózat és a. távhővezetékek bemérése és térképezése, a csapadékcsatorna térké­pi feldolgozásával ez év végére készül­nek el. Ugyancsak pár hónapon beiül várható a távközlési hálózat, valamint a Dédász üzemeltetésében lévő elektromos veze­tékek feltérképezése is. A térképet a Pé­csi Geodéziai és Térképészeti Vállalat készíti el az év végéig. Az egységes közmű-nyilvántartás ke­retében elkészített térképek szakágan­ként és ezen belül üzemeltetőnként elkü­lönítve ábrázolják a különböző közműve­zetékeket. Ezentúl a bekövetkező válto­zásokat az azt előidézőnek kell felvetetni a térképre. Az új térkép tartalmazza a vá­ros közműlétesítményeinek térbeli elhe­lyezkedését, azok műszaki jellemzőiről megbízható és naprakész adatszolgálta­tást biztosít. Várhatóan a jövőben így megszűnnek a korábbi közműrongálások és a vele ösz- szefüggő balesetek. A vb ezután tudomásul vette a Dombó Pál Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet igazgatósági elnökének beszámolóját, majd személyi ügyekben is döntöttek. A városi kórház és rendelőintézet igazgató főorvosának ez év augusztus 1-jével dr. Hajós Károlyt nevezték ki. MAGYARSZÉKI ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom