Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

Hajnalban már zarándokoktól zsúfolt a repülőtér A mozgássérülteknek a kedvesnő­vérek segítettek Ez alkalommal 90 ezer ember töltötte meg a kismartoni repülőteret Ausztriai pápalátogatás Latinul szólt a Miatyánk 8 tfÉPÜJSÁG '/ meÉt 1988. július 2. goszláv, a lengyel zászló... Itt most szerb, magyar, lengyel és román békésen megfér egymással. Senki nem néz mégcsak fer­dén sem a másikra, végre megértő egy­mással az embertömeg. Nincs itt most ho­vatartozás, nem az ország és a nemzetiség számit, csak a béke. 10 óra van. A pápa vé­gigjárta az éljenző tömeget Énekelnek itt több nyelven, de a dallam ugyanaz. Köszöntők hangzanak el, amit a G-szek- »torban már fél órája jelbeszéddel fordít a süketnémák tolmácsa. Apró létrán, vagy in­kább állványon áll, s nem fárad. 10 óra 30. Orgonaszóval kezdetét veszi a közös szentmise. Az ezerfős kórus éneke közepette zajlanak a piros bársonyszőnye­gen az események. Sok tízezer magyar szeme Játtára. Taps csattan, amikor el­hangzik az anyanyelv, az, amellyel a szí­vekhez szólóan lehet szót érteni... Ezt mindenki igaznak érzi. Édésanya áll a kempingszék mögött, te­nyerébe fogja testileg ép, mi több szép arcú kislánya fejét, aki monoton fejhangon ordít­va kesereg. A hang erősödik... Többen hát­rafordulnak. Az anyai arc rezzenéstelen, hi­deg, néma és merev. Ordít fala, neki az or­vostudomány kevés volt bajához... Neki most az itteni hit kell. A magyarokat is köszönti a pápa - máris csattan a taps, ováció és zászlólobogtatás fogadja.. A pápa „nem politizál”. A békéről és a megértésről beszél. És párbeszédről, a két világháború keserűségéről, a nukleáris ve­szélyről, az elidegenülésről. A tömeg figyel. Némán, s maga is békét érez, s kíván. Több nyelven hallgat a tömeg... a mieink magya­rul hallgatnak. Két kissrác a reptéri fövenyből előbújó, kiváncsi, sőt, bátor mezei egéren nevetgél. Térdeplő apjuk csendet parancsol rájuk puszta nézésével. 10 óra 40. A pápa magyar szavakkal bir­kózik. Becsületére legyen mondva, póz­mentes, bármely nyelven is szóljon. Most érzi, keservesen nehéz a mi szép magyar nyelvünk, pedig a lengyel sem egyszerű. Meleg szeretettel üdvözlöm valamennyi magyar testvérünket.. Azokat, akik hazá­jukból jöttek, azokat, akik máshonnan ér­keztek... a találkozás lelki örömet jelent ne­kem...” Az egész nemzetet köszöntötte, beszélt ’ Szent Istvánról, az idei jubileumról, amit lel- <- ki egységben ünnepel ő maga is a magya­rokkal. Nyolc teljes percig magyar szóval szólt A mise, méreteit tekintve monumentális volt, és nemzetközi. „Befelé” jövet, amikor helyére igyekezett a nép, egyik kis csapat­nak táblát, feliratot nyomtak a kezébe. Rajta politikai jelszavak... Mire tizet léptek volna, szelíd udvariassággal ki is vették az értet- lenkedök kezéből azt amiről maguk sem tudták, ki és miért erőltette rájuk... A Magyarországról érkezetteken elége­dettséget fedeztem fel. Kiengedték őket gyorsan jöhettek, bárki jöhetett. Hideg, ke­mény szél fújt keresztben a repülőtéren. A tömeg a mise után is kitartott, amig a hófe­hér pápamobil, a Mercedes el nem hajtott A csendes, békés ünnepi mise után min­den úgy folytatódott ahogy kezdődött Gyorsan, precízen, szervezetten. Ki Ma­gyarországra igyekezett, ki a közeli város­ba vásárlásra... Szabó Sándor-Kapfinger András Mátra és Balaton Volán, IBUSZ Tolna megye, Szekszárd, és buszok, sze­mélyautók százával... Nehezen járó honfitársunk a kis nem­zeti színű papírzászlót a mankóhoz szo­rítja. Előkerülnek az összecsukható szé­kek, a pulóverek, esőköpenyek. Ennyi széket még sosem láttam együtt. Höm­pölyög a tömeg. Egy kisiskolás szőkeség copfját fonja idős nagymama. Dacia, Mercedes, Honda érkezik sűrű egymás­utánban. Hazai, magyar és román rend­számmal; szerb jelzéssel. A Tolna me­gyéből indult nyolc IBUSZ-busz és -cso­port most mind együtt van az Eisenstadt melletti, darázsfalvi repülőtéren. A ju­goszláv buszról apácák szállnak le. A ha­talmas, füves tér közepén messzire ma­gasodik a 27 méteres fémkereszt, az ol­tár maga vasvázú, vászonborítással a há­tán. A tető hajlított műanyag. Átlátszó, kék égre tekintő. A hangszórókból egyházi énekek szólnak. Hatalmas szabadtéri színpadra emlékeztet valahogy az egész. Minden szervezett. A tájékoztató táblák jók. Több nyelven beszélő rendőr, tűzoltó és egyetemista segíti az eligazodást. A helikopter-le­szállóhelyhez közeli az F szektor ahol ál­lunk. Ide száll majd le a pápa gépe. Középkori lova­gokra emlékeztető díszes, dolmányos, prémes sapkás se­reglet közeleg egy­házi-zászlókkal. Róma püspökére vár itt mindenki. Egyházmegyei és országhatároktól függetlenül. Az uta­zó pápa, II. János Pál látogatását szenzá­ciósan megszervezték a „sógorok”. Pre­cíziós műszerként végzi mindenki a neki szabott feladatot. A tömeg gyűlik, és tü­relmes. Valakit mindig keres a hangos­beszélő, de az hamar előkerül a szektor- kártyák alapján. Gyónni kívánók, hívők és érdeklődők, mozgássérültek és kíván­csiskodók tömegében érzem magam.- Éjfél volt, amikor Székesfehérvárról indultunk - mondja az ismerkedést köve­tően Szatmári Imréné. - Minket valláso­san neveltek. Már kétszer is voltunk Ró­mában, igaz-e?! Hátranéz, mire érkezik a megerősítés Marosvölgyi Józsefnétól, aki elmondja, már kezet is fogtak személyesen a pápával.- A nagymamának szabad vallásos­nak lenni, de szabad az unokának is. A mai világban mindent szabad, de tudja mit ad az én 16 éves unokám a vallásos­ságomra - s nevetve legyint... Azért a kí­váncsiság csak velem vitte Rómába is. Az egyetemi társaságok képviselői se­lyemzászlókat hoznak. Mindannyian azt várjuk, hogy a „Bella Augusta” - a fehér helikopter - megérkezzen végre. Halper József tűzoltó őrmester a szek­torgazdánk. Kiváló magyarsággal segít mindenkinek.- Magyar szigeten, az Eisenstadt mel­letti Oberwaldban élünk, hogyne beszél­nénk a magyart, mikor magyarok va­gyunk.- Tizenkét helikopter jön majd. A két pápamobH, a nyitott Mercedes és a hófe­hér Mercedes, amit mindenhová repíte­nek, ahová a pápa utazik, már ott áll - mutat a leszállóhely felé. A várakozás óráiban- Magyar pénzt rakjanak a perselybe - mondja hívőinek egy pap - mert mi ma­gyarok vagyunk, s forinttal segítünk! Fanfárok hangja szól, az ezerfős kó­rus mély hangú, tán még a fúvósoknál is erőteljesebb. Tnlna monuai 7orón/Hnl/AL hajlott aluminium­- A pápa helikopterében négyen fog­nak ülni. Elhívják. Az egyházi énekek modern hangsze­relést kaptak itt Ausztriában, tudjuk meg tűzoltónktól, aki időközben visszatért.- A miseénekek is követik a kor divatját - mondja. Az éjszaka 30 ezer, előre be nem jelentett lengyel érkezett az osztrák határhoz. Nehézkes volt, de azért been­gedték őket, úgy hallom. A vatikáni zászló alatt, a pápamobilok körül mozgolódás látszik, de Halper József csak folytatja. - Sok erdélyi magyar is ide menekült. Javarészt rendes emberek, de akad pö- rölős is, akinek nem ízlik a koszt. Pedig az állam a penziósoknak 150 schillinget fi­zet utánuk naponta és kapnak havi 4-500 schilling ellátmányt is. De nem mind elégedett. És akkor jött... Élesre-állított optikákkal várt tévés és fotós egyaránt. Harmincfős rendörcso- port érkezik. Köröttük öltönyben nyomo­zók hada. A kabáthajtókán kerek jelvény: Bundespolizei. 9 óra 27 perc. Három autó közeleg, kollégám már Kurt Waldheimet fotózza. Taps fogadja, s végigkíséri, míg elfoglalja helyét. Nehezen telnek a percek. Mindenki nyakát nyújtogatja, az eget kémleli. A pápát akarja látni. Közelről. Amilyen közelről csak lehet. 9 óra 40 perc, a hivatalos érkezés pilla­nata. Zúgni kezd az ég alja. 12 helikopter ék alakban repülve közeleg. A „Bella Au­gusta" kiválik. Pillanatok műve, s a pápa máris a pápamobilban. Mindenki talpon, aki járni tud. Köröttem sok tízezer magyar zászlócska int üdvözletét. Izgatott a tö­meg. A kíséretében kanonokok, püspö­kök. A kismartoni egyházi vezetők és a polgármester fogadják II. János Pált. László István püspök német, magyar és horvát nyelven köszönti a magas rangú vendéget aki ötnapos látogatásra érke­zett Ausztriába, s most nagymisére Da­rázsfajára. A nyitott Mercedes végigjár az utcányi .széles sorok között. Előtte a tömeg, ki tér­den, ki kinyújtott kezekkel, ki érdeklődő szemekkel. Képeket mutatnak, s azokat a pápa megáldja. Boldog nagymamák szo­rítják magukhoz ezt a lelki kincsnek szá­mító segítséget. A motoros felve­zetők már félre is vonultak. Mentő sorjázik be egy rosszullévőért. Vitorlaszaggató szélben leng a kissé II. János Pál áldást oszt „Rögtönzött” oltár előtt zajlott a szentmise Kurt Waldheimet üdvözli egy ide lá­togató magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom